Tükör, 1969. január-március (6. évfolyam, 1-12. szám)
1969-03-18 / 11. szám
Tudja ön,mi a Carbofix? Magas, szemüveges férfi lép a szobába. K. József, az ÉTI tudományos osztályának vezetője. — Tisztában van vele, hogy miért idéztem be? — kérdezi a vizsgálótiszt. — Gondolom, egyik találmányom, a „Carbofix NI” ügyében. — A „Carbofix N” — találmány? — Nevezzük újításnak — módosít bocsánatkérő mozdulattal K. József —, de az mindenképpen, hiszen a Petőfi Tsz elfogadta annak. Nemde? Egyébként sem követtem el bűncselekményt. — Az majd kiderül. A vizsgálótiszt megkezdi a kihallgatást. Először a személyi adatokat veszi jegyzőkönyvbe. K. József, 41 éves, vegyész szaktanár. Nős, három gyermeke van. A család összjövedelme havi 19100 forint. Az Építéstudományi Intézetnél állását 1969. február 15-én felmondta. Az ok: beosztásából fegyelmileg leváltották és a fizetését havi ezer forinttal csökkentették. Büntetlen előéletű. Amikor a vizsgálótiszt tudomására hozza, hogy bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt terheltté nyilvánítja, K. József közönyösen nyúl a jegyzőkönyvért. Már a felénél tarthat, de még semmi jelét nem adja annak, hogy hatással lenne rá, amit olvas. Egy kád, egy evezőlapát és egy „mandarin” K. József az ÉTI megbízottjaként hivatalos kapcsolatba került a Bács megyei Építőipari Vállalat technikusával, V. Imrével. 1967 novembere végén V. Imre megemlíti, hogy a kecskeméti Petőfi Tsz-nek engedélye van építőipari alapanyag gyártásra. Azon tanakodnak, miként tudnának ebből hasznot húzni. K. Józsefnek van elképzelése ... Nyomban felkeresik a tsz elnökét. Ott, mint az ÉTI osztályvezetője, K. József azt állítja, feltalált egy korszerű vasbetonkötés-gyorsítót. A neve: „Carbofix II”, s a tsz csak jól járna, ha berendezkedne a gyártására. Az elnök megkérdezi, mibe kerülne a segédüzem felszerelése. K. József azt válaszolja: „semmibe, csupán egy kád, egy evezőlapát és egy mandarin kell hozzá.” Havi kétezer forint közreműködési díjat kér és kiköti, hogy a kötésgyorsító minden eladott kilója után egy forint részesedés illeti őt. (Ennek húsz százaléka V. Imréé.) A technikus viszont az egyfős segédüzem vezetésére tart igényt, havi 4200 forint fizetéssel, plusz prémiummal. A tsz-elnök azonban csak akkor hajlandó megkötni a szerződést, ha biztosítják a megrendelést és az alapanyagot is. V. Imre a munkahelyén elhiteti a főtechnológussal, hogy az ÉTI-ben olyan kötésgyorsítót kísérleteztek ki, amely forradalmasítja az építőipart. Erről a nem létező „Carbofix II”-ről kimutatja, hogy felhasználásával a betonkötést 40—50 százalékkal gyorsítani, a vas korrózióját pedig csökkenteni lehet. A Bács megyei Építőipari Vállalat — technikusának javaslatára — az ÉTI- től 180 tonna „Carbofix II” leszállítását kéri. A megrendelőlevelet ugyancsak V. Imre közbenjárására, a vállalat K. József ÉTI tudományos osztályvezető címére küldi. Így a levél megkerüli a hivatalos utat, s mindaddig K. József fiókjában hever, míg a felettes tagozatvezető hivatalos ügyben külföldre utazik. K. József csak ezután válaszol és közli a Bács megyei Építőipari Vállalattal, hogy az ÉTI-től kért „Carbofix II” kötésgyorsító valóban létezik, de azt nem az intézet, hanem „a kecskeméti Petőfi Tsz gyártja, és fogja szállítani az önök részére.” A levelet, eltitkolva annak hátterét, a helyettes tagozatvezetővel íratja alá. Az első feltételt tehát teljesítették, mert a tsz hamarosan megkapja a megrendelést. A második feltétel teljesítése érdekében K. József az intézet nevében, annak pénzéből, 147 ezer forint értékben tizenegy tonna kristályos kalciumkloridot rendel. A felét nyomban eladja a Petőfi Tsznek. Kútvízzel hígítva — minden mennyiségben Miután a segédüzem beindításához szükséges alapanyagot is előteremtették, a tsz-elnök is megköti velük a szerződést. V. Imre azon nyomban megválik munkahelyétől, és a tsz segédüzemének vezetője lesz. Sok dolga nincs. A „Carbofix II” gyártása igen egyszerű. A kristályos kalcium-kloridot — amelyet a későbbiek során az érdi Búzakalász Tsz segédüzemétől vásárolnak — egyszerűen kútvízzel felhígítják, illetve 18 Baume fokosra csökkentik. A Bács megyei Építőipari Vállalat pedig — amely korábban Tricosal S III. kötésgyorsítót használt egy forint nyolcvanöt filléres kilónkénti árban —, ezt követően a „Carbofix N”-et vásárolja, kilónként hat forintért. Hónapok múlva derül ki, hogy a „Carbofix N”-nel megkötött vasbeton „kivirágzik”, és a betonvas is erősebben korrodálódik, mint a korábban használt kötésgyorsítókkal. A vállalat mintát küld az Építőipari Minőségvizsgáló Intézetbe, s ott megállapítják, hogy a „Carbofix II” sem hatásfokában, sem töménységében nem különbözik a korábban használt és lényegesen olcsóbb Tricosal S. III.-tól. A Bács megyei Építőipari Vállalat, miután megbizonyosodott arról, hogy becsapták, követeléssel lép fel a Petőfi Tsz-szel szemben. Kéri, fizessék vissza azt a 489 ezer forintot, ami a Tricosal S III. és a „Carbofix II” ára közti differenciából adódik. A tsz-elnök beszünteti a segédüzemet és azonnali hatállyal felmond K. Józsefnek és V. Imrének. Az ÉTI K. József ellen fegyelmit indít, mert illetéktelenül az intézet pénzén nyersanyagot vásárolt, valamint visszaélt az intézet nevével. Újítás százözért K. József szótlanul nyújtja vissza az iratot. — Megértette, mivel gyanúsítjuk? — kérdezi a vizsgálótiszt. — Igen. — Panasszal él? — Nem. — Tehát? — Nem érzem magam bűnösnek. — Miért, mekkora csalást kellett volna elkövetnie, hogy annak érezze magát? K. József nem ad határozott választ. A „Carbofix II”-et különleges kötésgyorsítóként kezdi emlegetni. A vizsgálótiszt elébe tárja a szakértői véleményt és a fegyelmi bizottság jegyzőkönyvét. Kéri, olvassa fel ő maga, miként vélekedett erről a kötésgyorsítóról a szakértők előtt. "A „Carbofix II” sem hatásfokában, sem töménységében nem különbözik az eddig ismert kötésgyorsítóktól«, olvassa most K. József, majd kelletlenül, de elismeri, „igen, így igaz”. Más talán ezek után már letenné a fegyvert, de K. József még a részletkérdésekben is mellébeszél. Ügyetlenül védekezik. De a rendőrtisztnek elég bizonyíték áll rendelkezésére, hogy újból és újból leleplezve igazolva lássa. K. József fondorlatos módon 106 ezer fonitot vágott zsebre, s hogy ezt megtehesse, 489 ezer forint népgazdasági kárt okozott. — Kétségtelen, nem jártam el szabályosan — fogalmazza meg végül is finoman a bűncselekményt K. József. — De ennek személyi okai is vannak. Keresni akartam. Kellett a pénz. — Ez nem mentőkörülmény — mondja a vizsgálótiszt. — Végül is miért állította a „Carbofix II”-ről, hogy nem korrodál? — Ez volt benne az „újítás”. — Pontosabban, a csalás. — Hát igen. A tsz-nél nem értettek a vegyészethez. Az építővállalat még nem végzett analitikai vizsgálatot. Csak utólag. Arra meg nem számítottunk, hogy a vasbeton ilyen hamar „kivirágzik”. És hogy a „találmány” ilyen hamar elvirágzik. BÁN ERNŐ □ 23