Tükör, 1969. január-március (6. évfolyam, 1-12. szám)

1969-03-18 / 11. szám

T­udja ön,mi a Car­bofix­? Magas, szemüveges férfi lép a szo­bába. K. József, az ÉTI tudományos osztályának vezetője. — Tisztában van vele, hogy miért idéztem be? — kérdezi a vizsgáló­tiszt. — Gondolom, egyik találmányom, a „Carbofix NI” ügyében. — A „Carbofix N” — találmány? — Nevezzük újításnak — módosít bocsánatkérő mozdulattal K. Jó­zsef —, de az mindenképpen, hiszen a Petőfi Tsz elfogadta annak. Nem­de? Egyébként sem követtem el bűncselekményt. — Az majd kiderül. A vizsgálótiszt megkezdi a kihallga­tást. Először a személyi adatokat ve­szi jegyzőkönyvbe. K. József, 41 éves, vegyész szaktanár. Nős, három gyer­meke van. A család összjövedelme havi 19100 forint. Az Építéstudományi Intézetnél állását 1969. február 15-én felmondta. Az ok: beosztásából fe­­gyelmileg leváltották és a fizetését havi ezer forinttal csökkentették. Büntetlen előéletű. Amikor a vizsgálótiszt tudomására hozza, hogy bűncselekmény elköve­tésének alapos gyanúja miatt ter­heltté nyilvánítja, K. József közö­nyösen nyúl a jegyzőkönyvért. Már a felénél tarthat, de még semmi je­lét nem adja annak, hogy hatással lenne rá, amit olvas. Egy­ kád, egy evezőlapát és egy „mandarin” K. József az ÉTI megbízottjaként hivatalos kapcsolatba került a Bács megyei Építőipari Vállalat techniku­sával, V. Imrével. 1967 novembere végén V. Imre megemlíti, hogy a kecskeméti Petőfi Tsz-nek engedé­lye van építőipari alapanyag gyár­tásra. Azon tanakodnak, miként tud­nának ebből hasznot húzni. K. Jó­zsefnek van elképzelése ... Nyom­ban felkeresik a tsz elnökét. Ott, mint az ÉTI osztályvezetője, K. Jó­zsef azt állítja, feltalált egy korsze­rű vasbetonkötés-gyorsítót. A neve: „Carbofix II”, s a tsz csak jól járna, ha berendezkedne a gyártására. Az elnök megkérdezi, mibe kerülne a segédüzem felszerelése. K. József azt válaszolja: „semmibe, csupán egy kád, egy evezőlapát és egy mandarin kell hozzá.” Havi kétezer forint köz­reműködési díjat kér és kiköti, hogy a kötésgyorsító minden eladott kiló­ja után egy forint részesedés illeti őt. (Ennek húsz százaléka V. Imréé.) A technikus viszont az egyfős se­gédüzem vezetésére tart igényt, havi 4200 forint fizetéssel, plusz pré­miummal. A tsz-elnök azonban csak akkor hajlandó megkötni a szerző­dést, ha biztosítják a megrendelést és az alapanyagot is. V. Imre a munkahelyén elhiteti a fő­­technológussal, hogy az ÉTI-ben olyan kötésgyorsítót kísérleteztek ki, amely forradalmasítja az építőipart. Erről a nem létező „Carbofix II”-ről kimutatja, hogy felhasználásával a betonkötést 40—50 százalékkal gyor­sítani, a vas korrózióját pedig csök­kenteni lehet. A Bács megyei Építőipari Vállalat — technikusának javaslatára — az ÉTI- től 180 tonna „Carbofix II” leszállí­tását kéri. A megrendelőlevelet ugyancsak V. Imre közbenjárására, a vállalat K. József ÉTI tudományos osztályvezető címére küldi. Így a le­vél megkerüli a hivatalos utat, s mindaddig K. József fiókjában he­ver, míg a felettes tagozatvezető hi­vatalos ügyben külföldre utazik. K. József csak ezután válaszol és közli a Bács megyei Építőipari Vállalattal, hogy az ÉTI-től kért „Carbofix II” kötésgyorsító valóban létezik, de azt nem az intézet, hanem „a kecskemé­ti Petőfi Tsz gyártja, és fogja szállí­tani az önök részére.” A levelet, el­titkolva annak hátterét, a helyettes tagozatvezetővel íratja alá. Az első feltételt tehát teljesítették, mert a tsz hamarosan megkapja a megrendelést. A második feltétel teljesítése érdekében K. József az intézet nevében, annak pénzéből, 147 ezer forint értékben tizenegy tonna kristályos kalciumkloridot rendel. A felét nyomban eladja a Petőfi Tsz­­nek. Kútvízzel hígítva — minden mennyiségben Miután a segédüzem beindításához szükséges alapanyagot is előterem­tették, a tsz-elnök is megköti velük a szerződést. V. Imre azon nyomban megválik munkahelyétől, és a tsz segédüzemének vezetője lesz. Sok dolga nincs. A „Carbofix II” gyártá­sa igen egyszerű. A kristályos kal­­cium-kloridot — amelyet a későb­biek során az érdi Búzakalász Tsz segédüzemétől vásárolnak — egysze­rűen kútvízzel felhígítják, illetve 18 Baume fokosra csökkentik. A Bács megyei Építőipari Vállalat pedig — amely korábban Tricosal S III. kö­tésgyorsítót használt egy forint nyolcvanöt filléres kilónkénti árban —, ezt követően a „Carbofix N”-et vásárolja, kilónként hat forintért. Hónapok múlva derül ki, hogy a „Carbofix N”-nel megkötött vasbe­ton „kivirágzik”, és a betonvas is erősebben korrodálódik, mint a ko­rábban használt kötésgyorsítókkal. A vállalat mintát küld az Építőipari Minőségvizsgáló Intézetbe, s ott megállapítják, hogy a „Carbofix II” sem hatásfokában, sem töménységé­ben nem különbözik a korábban használt és lényegesen olcsóbb Tri­cosal S. III.-tól. A Bács megyei Építőipari Vállalat, miután megbizonyosodott arról, hogy becsapták, követeléssel lép fel a Pe­tőfi Tsz-szel szemben. Kéri, fizessék vissza azt a 489 ezer forintot, ami a Tricosal S III. és a „Carbofix II” ára közti differenciából adódik. A tsz-el­nök beszünteti a segédüzemet és azonnali hatállyal felmond K. Jó­zsefnek és V. Imrének. Az ÉTI K. József ellen fegyelmit indít, mert il­letéktelenül az intézet pénzén nyers­anyagot vásárolt, valamint visszaélt az intézet nevével. Újítás százözért K. József szótlanul nyújtja vissza az iratot. — Megértette, mivel gyanúsítjuk? — kérdezi a vizsgálótiszt. — Igen. — Panasszal él? — Nem. — Tehát? — Nem érzem magam bűnösnek. — Miért, mekkora csalást kellett volna elkövetnie, hogy annak érezze magát? K. József nem ad határozott választ. A „Carbofix II”-et különleges kötés­gyorsítóként kezdi emlegetni. A vizs­gálótiszt elébe tárja a szakértői véle­ményt és a fegyelmi bizottság jegy­zőkönyvét. Kéri, olvassa fel ő maga, miként vélekedett erről a kötésgyor­sítóról a szakértők előtt. "A „Carbo­fix II” sem hatásfokában, sem tö­ménységében nem különbözik az ed­dig ismert kötésgyorsítóktól­«, olvas­sa most K. József, majd kelletlenül, de elismeri, „igen, így igaz”. Más ta­lán ezek után már letenné a fegy­vert, de K. József még a részletkér­désekben is mellébeszél. Ügyetlenül védekezik. De a rendőrtisztnek elég bizonyíték áll rendelkezésére, hogy újból és újból leleplezve igazolva lássa. K. József fondorlatos módon 106 ezer fonitot vágott zsebre, s hogy ezt megtehesse, 489 ezer forint nép­­gazdasági kárt okozott. — Kétségtelen, nem jártam el szabá­lyosan — fogalmazza meg végül is finoman a bűncselekményt K. Jó­zsef. — De ennek személyi okai is vannak. Keresni akartam. Kellett a pénz. — Ez nem mentőkörülmény — mond­ja a vizsgálótiszt. — Végül is miért állította a „Carbofix II”-ről, hogy nem korrodál? — Ez volt benne az „újítás”. — Pontosabban, a csalás. — Hát igen. A tsz-nél nem értettek a vegyészethez. Az építővállalat még nem végzett analitikai vizsgálatot. Csak utólag. Arra meg nem számí­tottunk, hogy a vasbeton ilyen ha­mar „kivirágzik”. És hogy a „találmány” ilyen hamar elvirágzik. BÁN ERNŐ □ 23

Next