Tükör, 1973. január-március (10. évfolyam, 1-13. szám)

1973-01-02 / 1. szám

KÉPES POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP FŐSZERKESZTŐ: VETŐ JÓZSEF H. FŐSZERKESZTŐ: BÁCSKAI LÁSZLÓ SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST VIK­. GYULAI PÁL U. 14. TELEFON: 137-660 POSTAI LEVÉLCÍMÜNK: 1982 BUDAPEST 8. PF 6 KIADJA: A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT FELELŐS KIADÓ: CSOLLÁNY FERENC TERJESZTI A MAGYAR POSTA ELŐFIZETHETŐ BÁRMELY POSTAHIVATALNÁL, A KÉZBESÍTŐKNÉL. A POSTA HÍRLAPÜZLETEIBEN ÉS A POSTA KÖZPONTI HÍRLAP IRODÁNÁL BUDAPEST V., JÓZSEF NÁDOR TÉR 1. SZ. ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓNAPRA 16,- FORINT NEGYEDÉVRE 48,- FORINT EGY ÉVRE 192,- FORINT 72.4524 ATHENAEUM NYOMDA BUDAPEST ROTÁCIÓS MÉLYNYOMÁS FELELŐS VEZETŐ: SOPRONI BÉLA VEZÉRIGAZGATÓ INDEX 25817 Meg nem rendelt fényképe­kért és kéziratokért a szer­kesztőség nem vállal felelős­séget. A címlapon: Szilveszteri hangulatban a budapesti utcák Fotó: Révész Tamás A hátoldalon: Boldog új évet kíván a Hungarhotels (x) A FELEZŐVONALON NEM RÓZSASZÍN szemüvegen keresztül nézzük a valóságot, de az is jó lenne, ha a megítéléséhez senki sem tenne fel fekete szem­üveget. Lényegében erre az igaz­ságra és erre a követelményre hívta fel a figyelmet mind az MSZMP KB novemberi határoza­ta, mind pedig az országgyűlés decemberi ülésszaka. A nagy nemzetközi politikai változások szakaszában mi sem lehet szüksé­gesebb, mint hogy óvakodjunk az alaptalan illúzióktól, de kerüljük el a kishitűség alattomos zátonya­it is. Felezővonalhoz érkeztünk — mint a pénzügyminiszter mondot­ta parlamenti expozéjában, fele­zővonalhoz nemcsak a két párt­­kongresszus közötti időt tekintve, de a közép távú terveink valóra váltásában is. A mérlegkészítés közben az ember hosszabb idő­szakra vizsgálja a lehetőségeket, a megvalósítható célokat. Az egész nemzetközi életben új, nagy változások vannak folya­matban — állapította meg a töb­bi között a külügyminiszteri elő­adói beszéd. Ezek a változások széleskörűek, mélyrehatóak, érin­tik a nemzetközi kapcsolatok minden lényeges területét. A vál­tozások lényegét pedig így foglal­ta össze: „Megkezdődött a legége­tőbb nemzetközi kérdések tartós­nak ígérkező rendezése tárgyalá­sok útján.” Az események ilyen alakulása a magyar külpolitikát nem állította váratlan helyzetek elé, mert nemzetközi tevékenysé­günk középpontjában mindig a vitás kérdések tárgyalásos rende­zése, a békés egymás mellett élés elveinek gyakorlati érvényesítése állt. A vezető nagyhatalmak, a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok kapcsolatainak javulása, a stratégiai fegyverek korlátozásá­ról folyamatban levő tárgyalások, az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet előkészítő megbeszélései a rakéta-termonuk­leáris háború veszélyének csök­kenését jelentik, ugyanakkor ép­pen a koegzisztencia széles körű kibontakozása számos kérdés új­szerű megközelítését, a nemzet­közi folyamatok rendkívül alapos elemzését követeli meg. A békés egymás mellett élés, mint a nem­zetközi osztályharc jelenlegi for­mája, egyben kihívás is a gazda­ság, a társadalom, az ideológia bonyolult kérdéseiben. A NEMZETKÖZI életben végbe­menő nagy változások és a külön­féle kihívások közepette építjük hazánkban a szocialista társadal­mat. Anélkül, hogy bármilyen fontossági sorrendet akarnánk feállítani, hadd említsem először a tudományos-technikai forra­dalom (TTF) egész követelmény­­rendszerét. A hazai, magyaror­szági helyzetet tekintve a fő ne­hézséget azok az ellentmondások jelentik, amelyek a TTF követel­ményei és a valóságos helyzet kö­zött fennállnak. Az egyik ilyen alapvető ellentmondás az, hogy bár a szocialista társadalmi rend­szerben a tudományos-technikai forradalom gyors kibontakoztatá­sának feltételei nyilvánvalóan jobbak, mint a tőkés rendszerben, a lehetőség és a valóság között mégis széles rés tátong. Ez abból adódik, hogy nálunk az ipari for­radalom és a tudományos-techni­kai forradalom csaknem egy idő­ben jelentkezik. Más szóval, még mielőtt elvégezhettük volna az ipari forradalom feladatait (ami az USA-ban és a fejlett nyugat­európai országokban már hosszú évtizedekkel ezelőtt végbement), máris jelentkezett ez az újfajta forradalom a maga teljes követel­mény­rendszerével, igen gyors ki­bontakozási sebességével, társa­dalom­formáló hatásának dina­mizmusával. Ezért is szerepelt a költségvetés tárgyalása során kiemelt helyen egész népgazdaságunk szerkezet­­javításának a kérdése. Ez azt je­lenti, hogy a termelőmunka ered­ményei mind jobban megfelelje­nek a szükséglet, a korszerű­ség és a gazdaságosság hármas követelményének. Miközben nép­gazdaságunk a IV. ötéves terv előírásaival összhangban fejlő­dött, s miközben lendületesen ha­ladt a munka, előtűntek a feszült­ségek és a nehézségek is. Ellent­mondások jelentkeztek elsősor­ban a népgazdaság , arányossága tekintetében, vagyis az üzemi és a népgazdasági érdek összhangja több területen megbomlott. Külö­nös figyelemmel kell foglalkozni a legnagyobb 40—50 ipari válla­lat tevékenységével, és ezen be­lül is a legnagyobb 8—10-zel, amelyeknél megoldatlanok a ter­melésszervezési, szerkezeti, gaz­daságossági és értékesítési kérdé­sek. Ez pedig elsőrendűen érinti az ipar bekapcsolódását a tudo­mányos-technikai forradalomba. ORSZÁGUNK a hetvenes évek­ben a fejlődés olyan ütemét igyekszik megvalósítani, hogy az évtized végére a közepesen fej­lett színvonalról a fejlett orszá­gok színvonalára emelkedjék. Megoldása elsősorban az egy főre eső nemzeti jövedelem és a társadalmi szolgáltatásoknak az emelkedésétől függ. A feladat magától értetődően csak akkor oldható meg, ha Magyarország gazdasági fejlődésének üteme va­lamivel meghaladja a jelenleg még életszínvonal és nemzeti jö­vedelem tekintetében előtte járó országokat. A hetvenes években figyelmün­ket és erőnket néhány fő feladat­ra összpontosítjuk. Így a népgaz­daság energiaszükségletének kor­szerűsítésére, az alumínium és a vegyipar fejlesztésére, a kémia széles körű felhasználására, a köz­úti járművek és szállítóeszközök gyártására, a modern építési mó­dok és épületszerkezetek elter­jesztésére, a ruházati ipar rekonst­rukciójára, az állattenyésztés és a hústermelés fellendítésére, a számítástechnika alkalmazására és számítógépek gyártására. Gaz­dasági fejlődésünk fontos feltéte­le a nemzetközi munkamegosztás­ban való intenzív részvétel. Szocialista államunk a gazdaság­­politikáját a gazdaságirányítás egységes rendszere útján valósítja meg. E rendszerben a központi irányítás a népgazdasági terven alapszik. A tervezés a jövő tuda­tos formálásának eszköze, éppen ezért a népgazdasági tervezésről hozott legutóbbi törvény a köz­ponti, állami döntés körébe utal­ja a társadalmi-politikai hatás szempontjából elsősorban fontos gazdaságfejlesztési programokat. A következő kérdés az, hogy mi­lyen irányban fejlődik tovább a társadalom politikai struktúrája. Erre a kérdésre a helyes választ akkor találhatjuk meg, ha azokat a fő folyamatokat vesszük vizsgá­lat alá, amelyek már jelentkeztek a hatvanas évtizedben is és külö­nösen erőteljesen befolyásolták a politikai szerkezetet az utóbbi években. A legfőbb ilyen folya­mat a közéleti demokrácia széle­sedése és fejlődése. MEGVIZSGÁLANDÓ az is, hogy a szocialista demokrácia szélese­dése főleg képviseleti úton megy­­e majd végbe. A képviseleti elv­vel szemben általában két ellen­vetést szoktak felhozni. Egyesek azt állítják, hogy napjainkban, amikor az állami döntésekben is egyre nagyobb a tudományos is­meretek szerepe, a laikus képvi­seleti testületek akadályozzák a szakigazgatást a helyes döntés­ben. Szerintük a kiút ebből a szakigazgatás erősítése a testüle­tek rovására. Ezzel nyomban szembe lehet állítani azt az érvet, hogy a tömegek általános kultúr­­színvonalának emelkedésével, szakmai és tudományos ismere­teik gyarapodásával a képviseleti testületek egyre inkább hozzáértő testületekké válnak. A költő álma — „a dolgozó nép okos gyüleke­zetében hányni-vetni meg száz bajunk” — most egyre inkább valóra válhat. A képviseleti elv alkalmazása nélkül elképzelhetet­len a szocialista társadalom életé­nek és fejlődésének tudományos, tervszerű, hatékony és ugyanak­kor demokratikus irányítása. Az ebben az esztendőben esedékes tanácsválasztások újabb alkalmat nyújtanak a képviseleti demok­rácia továbbfejlesztésére. Sok még a feladat, amelynek megoldása a felezővonal után kö­vetkező második szakaszban lesz esedékes. Ilyenek jelentkeznek az oktatásügy, a tudománypolitika, az egészségügy területén, nem is beszélve a már említett gazdasági és társadalompolitikai feladatok­ról. Mint Kádár János mondotta a KB legutóbbi ülésén: „Azt hi­szem mindenki egyetért velem abban, hogy most nem a tűnődés, a filozofálás, az óhajok és a med­dő viták időszaka, hanem a len­dületes munka következik.” Gondolom, ez érvényes az egész új esztendőre. PETHŐ TIBOR

Next