Tükör, 1973. január-március (10. évfolyam, 1-13. szám)
1973-01-02 / 1. szám
KÉPES POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP FŐSZERKESZTŐ: VETŐ JÓZSEF H. FŐSZERKESZTŐ: BÁCSKAI LÁSZLÓ SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST VIK. GYULAI PÁL U. 14. TELEFON: 137-660 POSTAI LEVÉLCÍMÜNK: 1982 BUDAPEST 8. PF 6 KIADJA: A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT FELELŐS KIADÓ: CSOLLÁNY FERENC TERJESZTI A MAGYAR POSTA ELŐFIZETHETŐ BÁRMELY POSTAHIVATALNÁL, A KÉZBESÍTŐKNÉL. A POSTA HÍRLAPÜZLETEIBEN ÉS A POSTA KÖZPONTI HÍRLAP IRODÁNÁL BUDAPEST V., JÓZSEF NÁDOR TÉR 1. SZ. ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓNAPRA 16,- FORINT NEGYEDÉVRE 48,- FORINT EGY ÉVRE 192,- FORINT 72.4524 ATHENAEUM NYOMDA BUDAPEST ROTÁCIÓS MÉLYNYOMÁS FELELŐS VEZETŐ: SOPRONI BÉLA VEZÉRIGAZGATÓ INDEX 25817 Meg nem rendelt fényképekért és kéziratokért a szerkesztőség nem vállal felelősséget. A címlapon: Szilveszteri hangulatban a budapesti utcák Fotó: Révész Tamás A hátoldalon: Boldog új évet kíván a Hungarhotels (x) A FELEZŐVONALON NEM RÓZSASZÍN szemüvegen keresztül nézzük a valóságot, de az is jó lenne, ha a megítéléséhez senki sem tenne fel fekete szemüveget. Lényegében erre az igazságra és erre a követelményre hívta fel a figyelmet mind az MSZMP KB novemberi határozata, mind pedig az országgyűlés decemberi ülésszaka. A nagy nemzetközi politikai változások szakaszában mi sem lehet szükségesebb, mint hogy óvakodjunk az alaptalan illúzióktól, de kerüljük el a kishitűség alattomos zátonyait is. Felezővonalhoz érkeztünk — mint a pénzügyminiszter mondotta parlamenti expozéjában, felezővonalhoz nemcsak a két pártkongresszus közötti időt tekintve, de a közép távú terveink valóra váltásában is. A mérlegkészítés közben az ember hosszabb időszakra vizsgálja a lehetőségeket, a megvalósítható célokat. Az egész nemzetközi életben új, nagy változások vannak folyamatban — állapította meg a többi között a külügyminiszteri előadói beszéd. Ezek a változások széleskörűek, mélyrehatóak, érintik a nemzetközi kapcsolatok minden lényeges területét. A változások lényegét pedig így foglalta össze: „Megkezdődött a legégetőbb nemzetközi kérdések tartósnak ígérkező rendezése tárgyalások útján.” Az események ilyen alakulása a magyar külpolitikát nem állította váratlan helyzetek elé, mert nemzetközi tevékenységünk középpontjában mindig a vitás kérdések tárgyalásos rendezése, a békés egymás mellett élés elveinek gyakorlati érvényesítése állt. A vezető nagyhatalmak, a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak javulása, a stratégiai fegyverek korlátozásáról folyamatban levő tárgyalások, az európai biztonsági és együttműködési értekezlet előkészítő megbeszélései a rakéta-termonukleáris háború veszélyének csökkenését jelentik, ugyanakkor éppen a koegzisztencia széles körű kibontakozása számos kérdés újszerű megközelítését, a nemzetközi folyamatok rendkívül alapos elemzését követeli meg. A békés egymás mellett élés, mint a nemzetközi osztályharc jelenlegi formája, egyben kihívás is a gazdaság, a társadalom, az ideológia bonyolult kérdéseiben. A NEMZETKÖZI életben végbemenő nagy változások és a különféle kihívások közepette építjük hazánkban a szocialista társadalmat. Anélkül, hogy bármilyen fontossági sorrendet akarnánk feállítani, hadd említsem először a tudományos-technikai forradalom (TTF) egész követelményrendszerét. A hazai, magyarországi helyzetet tekintve a fő nehézséget azok az ellentmondások jelentik, amelyek a TTF követelményei és a valóságos helyzet között fennállnak. Az egyik ilyen alapvető ellentmondás az, hogy bár a szocialista társadalmi rendszerben a tudományos-technikai forradalom gyors kibontakoztatásának feltételei nyilvánvalóan jobbak, mint a tőkés rendszerben, a lehetőség és a valóság között mégis széles rés tátong. Ez abból adódik, hogy nálunk az ipari forradalom és a tudományos-technikai forradalom csaknem egy időben jelentkezik. Más szóval, még mielőtt elvégezhettük volna az ipari forradalom feladatait (ami az USA-ban és a fejlett nyugateurópai országokban már hosszú évtizedekkel ezelőtt végbement), máris jelentkezett ez az újfajta forradalom a maga teljes követelményrendszerével, igen gyors kibontakozási sebességével, társadalomformáló hatásának dinamizmusával. Ezért is szerepelt a költségvetés tárgyalása során kiemelt helyen egész népgazdaságunk szerkezetjavításának a kérdése. Ez azt jelenti, hogy a termelőmunka eredményei mind jobban megfeleljenek a szükséglet, a korszerűség és a gazdaságosság hármas követelményének. Miközben népgazdaságunk a IV. ötéves terv előírásaival összhangban fejlődött, s miközben lendületesen haladt a munka, előtűntek a feszültségek és a nehézségek is. Ellentmondások jelentkeztek elsősorban a népgazdaság , arányossága tekintetében, vagyis az üzemi és a népgazdasági érdek összhangja több területen megbomlott. Különös figyelemmel kell foglalkozni a legnagyobb 40—50 ipari vállalat tevékenységével, és ezen belül is a legnagyobb 8—10-zel, amelyeknél megoldatlanok a termelésszervezési, szerkezeti, gazdaságossági és értékesítési kérdések. Ez pedig elsőrendűen érinti az ipar bekapcsolódását a tudományos-technikai forradalomba. ORSZÁGUNK a hetvenes években a fejlődés olyan ütemét igyekszik megvalósítani, hogy az évtized végére a közepesen fejlett színvonalról a fejlett országok színvonalára emelkedjék. Megoldása elsősorban az egy főre eső nemzeti jövedelem és a társadalmi szolgáltatásoknak az emelkedésétől függ. A feladat magától értetődően csak akkor oldható meg, ha Magyarország gazdasági fejlődésének üteme valamivel meghaladja a jelenleg még életszínvonal és nemzeti jövedelem tekintetében előtte járó országokat. A hetvenes években figyelmünket és erőnket néhány fő feladatra összpontosítjuk. Így a népgazdaság energiaszükségletének korszerűsítésére, az alumínium és a vegyipar fejlesztésére, a kémia széles körű felhasználására, a közúti járművek és szállítóeszközök gyártására, a modern építési módok és épületszerkezetek elterjesztésére, a ruházati ipar rekonstrukciójára, az állattenyésztés és a hústermelés fellendítésére, a számítástechnika alkalmazására és számítógépek gyártására. Gazdasági fejlődésünk fontos feltétele a nemzetközi munkamegosztásban való intenzív részvétel. Szocialista államunk a gazdaságpolitikáját a gazdaságirányítás egységes rendszere útján valósítja meg. E rendszerben a központi irányítás a népgazdasági terven alapszik. A tervezés a jövő tudatos formálásának eszköze, éppen ezért a népgazdasági tervezésről hozott legutóbbi törvény a központi, állami döntés körébe utalja a társadalmi-politikai hatás szempontjából elsősorban fontos gazdaságfejlesztési programokat. A következő kérdés az, hogy milyen irányban fejlődik tovább a társadalom politikai struktúrája. Erre a kérdésre a helyes választ akkor találhatjuk meg, ha azokat a fő folyamatokat vesszük vizsgálat alá, amelyek már jelentkeztek a hatvanas évtizedben is és különösen erőteljesen befolyásolták a politikai szerkezetet az utóbbi években. A legfőbb ilyen folyamat a közéleti demokrácia szélesedése és fejlődése. MEGVIZSGÁLANDÓ az is, hogy a szocialista demokrácia szélesedése főleg képviseleti úton megye majd végbe. A képviseleti elvvel szemben általában két ellenvetést szoktak felhozni. Egyesek azt állítják, hogy napjainkban, amikor az állami döntésekben is egyre nagyobb a tudományos ismeretek szerepe, a laikus képviseleti testületek akadályozzák a szakigazgatást a helyes döntésben. Szerintük a kiút ebből a szakigazgatás erősítése a testületek rovására. Ezzel nyomban szembe lehet állítani azt az érvet, hogy a tömegek általános kultúrszínvonalának emelkedésével, szakmai és tudományos ismereteik gyarapodásával a képviseleti testületek egyre inkább hozzáértő testületekké válnak. A költő álma — „a dolgozó nép okos gyülekezetében hányni-vetni meg száz bajunk” — most egyre inkább valóra válhat. A képviseleti elv alkalmazása nélkül elképzelhetetlen a szocialista társadalom életének és fejlődésének tudományos, tervszerű, hatékony és ugyanakkor demokratikus irányítása. Az ebben az esztendőben esedékes tanácsválasztások újabb alkalmat nyújtanak a képviseleti demokrácia továbbfejlesztésére. Sok még a feladat, amelynek megoldása a felezővonal után következő második szakaszban lesz esedékes. Ilyenek jelentkeznek az oktatásügy, a tudománypolitika, az egészségügy területén, nem is beszélve a már említett gazdasági és társadalompolitikai feladatokról. Mint Kádár János mondotta a KB legutóbbi ülésén: „Azt hiszem mindenki egyetért velem abban, hogy most nem a tűnődés, a filozofálás, az óhajok és a meddő viták időszaka, hanem a lendületes munka következik.” Gondolom, ez érvényes az egész új esztendőre. PETHŐ TIBOR