Tükör, 1975. július-szeptember (12. évfolyam, 26-39. szám)

1975-09-09 / 36. szám

kit a hírnév igazán a­­ szárnyára vesz, azt év­század múltán is emlegetik. Ilyenné lett Jósa Gyuri alak­ja, akit a toll mesterei több­ször is megrajzoltak. Különc­ségeiről, bolondériájáról hírhedt földesúr volt, s már-már hihetetlennek tűnő tettei mögött manapság még­is az indítékokat keresik. Mégpedig szűkebb pátriájá­ban, Tiszafüreden. Ipart, kereskedelmet szánt az álmos falunak, fahidat a Tiszára, de a megyei urak kinevették, s széltében­­hosszában terjesztették róla: „Bolond ez a Jósa Gyuri.” Ha bolond, akkor bolond, még életében elkészíttette a koporsóját, abban aludt a napokig tartó dáridók után. Drága pénzen tartott francia szakácsot, s vele főzette a moslékot a disznónak. Nem futotta többre a földesúri akarásból. Aztán még sokáig szunnyadt a falu tespedt tehetetlenség­ben, árterületektől, kiönté­sektől körülvéve. Legfeljebb a Tisza riogatta ismétlődő áradásaival. RÉGI SZÖVEG - ÚJ SZEREP Napjainkra tekintélyes ran­got nyert Tiszafüred, nagy­község a Hortobágyi Nemze­ti Parte kapujában. Vagy ha úgy tetszik, a legjelentősebb települése a kiskörei duz­zasztómű által keletkező mesterséges tónak. Így az­tán teljességgel elavul a róla szóló szöveg az Új Magyar Lexikonban, amely gépállo­mását említi, pedig a lassan múltba vesző intézmény he­lyén szakmunkásképző épül majd. Legnagyobb termelő­­egységként malma, téglagyá­ra szerepel, holott a község határában, az örvényi úton két korszerű üzem, a Hajó-és Darugyár, valamint az Alumíniumgyár itteni rész­lege ad munkát vagy ezer embernek. Amíg a tanács elnökére, Rente Ferencre várakozom, eszembe jut, miként jelle­mezte őt a messze Hajdúság egyik üzemének igazgatója: „Megszállott ember az, min­dig töri valamiben a fejét.” S mondhatta ezt régebbi is­meretség jogán, de értve rajta, hogy az a valami a község érdekét szolgálja. — Az elmúlt hat-hét eszten­dőben felgyorsult nálunk az élet — mondja az elnök, s hogy ez időben már ő tölti be e tisztet, arról szerényen hallgat. — Miután sikerült ide ipart szerezni, embereket küldtünk tanulni a pesti törzsgyárakba, az Alumíni­­umárugyárba például há­romszázat is. S mire itthon lebetonozták a gépeket, jö­hettek haza, megismerve azok kezelését, az üzemi éle­tet, a fegyelmet. De ahogy növekedtek gyáraink, rájöt­tünk, hogy szellemet enged­tünk ki a palackból, mégpe­dig a korszerű élet igényé­nek szellemét. A nagyvárosból visszatért emberek nem akartak már poros, sáros utakon járni. A délutáni műszakból este ha­za igyekvőknek jó közvilágí­tás kellett. Megnőtt az SZTK- biztosítottak száma, orvosok, rendelők, szükségeltettek. Üzlet, áruház kellett a meg­nőtt kereslet kielégítésére. Nem is beszélve a nélkülöz­hetetlen közművekről. Megsűrűsödtek a tennivalók. Határozni, intézkedni kellett építkezés, hitelek, a munka megszervezése ügyében. Eh­hez pedig élénk közéletre, cselekvőképes tanácsra volt szükség. A korábbi testüle­tet ironikusan a Vének Ta­nácsának is nevezték, fiatal csak elvétve akadt benne. Ha 9 órakor kezdődött az ülés, még félórát kellett várni egy­­egy emberre, hogy határo­zatképesek legyenek. A község lakossága a követ­kező választásokon tenniaka­­ró embereket küldött a ta­nácsba. Ennek nyomán meg­alakították a vízműtársu­lást, s építettek 56 kilométer vezetéket, így a lakosság 95 százaléka egészséges vizet fo­gyaszt. Csaknem 9 kilométer az új szennyvízcsatornák hossza. Új üzletek, áruház, orvosi rendelő, szakrendelő, szolgálati lakás épült, s ma száz egészségügyi dolgozó és száznegyven pedagógus kép­viseli itt a humán értelmi­séget. — Fontos jellemzője a köz­életi pezsdülésnek, a község együttes akaratának a társa­dalmi munka növekvő érté­ke — jegyzi meg Molnár Jó­zsef vb-titkár. — Amíg 1970 előtt évente mindössze 3—400 ezer forint volt ez az ösz­­szeg, a múlt évet kétmillió hatszázezer forinttal zárhat­tuk. Felszabadulási emlék­parkot, óvodát építettünk társadalmi összefogással, fá­sítottunk, utat, járdát burkol­tunk, a lakosság, a szocialis­ta brigádok segítségével. F­üreden—a jégu­rá­j i jÉ£g­t‘ü­li Nyári délután a tiszafüredi főutcán Tavirózsa a holt­ Tiszából, akár a helység címerébe is bekerülhet. A község apra­ja-nagyja összefogott egy új, száz személyes óvoda felépítésére — ők egyelőre még csak játékosan

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék