Tükör, 1975. július-szeptember (12. évfolyam, 26-39. szám)
1975-09-09 / 36. szám
A NÉPMŰVÉSZET MESTERE Sárosi Mihályné Sárosi Mihályné műhelye a hódmezővásárhelyi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet. A szövetkezet 250-300 hímzőnőt alkalmaz bedolgozóként, akik otthonukban készítik el azokat a népi mintákat, amelyeket a tervezők, Sárosi Mihályné, Tolna Eszter és társai előrajzolnak számukra. A szövetkezet egy ambitusos, régi épületben kapott helyet, amely az 1820-as években épült, s valamikor a Károlyi-uradalom intézőinek lakóhelye volt. S mindjárt a bejárattól balra az első szoba a tervezőké. Vajon Sárosiné Tolna Eszter otthonról hozta, a családi házból a mintákat magával? — Nem, először az iskolában láttam vásárhelyi hímzést. Kátai Margit tanította a rajzot és a kézimunkát, s ő ismertetett meg vele bennünket. Mi az eredete a vásárhelyi kézimunkának? — Parasztházaknál az 1800-as években voltak divatosak azok a hímzések, amelyek eredetileg a párnavégekre kerültek, díszítésnek. Ezeket a tiszta szobában, a vetett ágy tetején lehetett látni, olyan 40—45 centiméteres hosszúságban. De ez divatjamúlttá vált, olyannyira, hogy a menyasszonyi kelengye díszpárnáin nem nagyon vesztek össze tussoláskor... A régi holmik gyűjtése a századforduló táján kezdődött Hódmezővásárhelyen, amikor Tornyai János festőművész javaslatára kezdték összegyűjteni a néprajzi tárgyakat, múzeum létesítésére. Ebben vett részt még ifjan Kiss Lajos, a későbbi Kossuth-díjas néprajztudós, aki megírta a múzeum történetét is. Ő őrizte meg az utókor számára Tornyai János kis céduláját, a gyűjtéshez. — Ismerjük, hiszen magunk is gyűjtöttünk még a szövetkezetben, vagy tizenöt-húsz évvel ezelőtt... Tornyai János utasításai így szólnak: „1. Fő az, hogy díszítés, cifraság legyen rajta. Dísze többet ér a régiségénél. 2. Kézi munka többet ér a gyárinál, helybeli a vidékinél, paraszt a tanult mesternél. 3. Különösen szem előtt tartandó, hogy azon a bizonyos műtárgyon a magyar nép lelke, felfogása, érzése legyen rajta. Legjobbak azért a szeretőnek, feleségnek, jó barátnak emlékbe készült tárgyak. 4. Három anyag különösen engedelmes a magyar ember kezében. Fa, bőr és agyag. Asszonyoknál a hímzés és kendermunka.'’ — Én a tanyák világában, a Kopáncsi-részen és a városban, a Pál utcában gyűjtöttem hímzésmintát, találtam régi darabokat. A szövetkezet tulajdonában is van két ilyen régi párnavég, az egyik pávaszemes, a másik talpas-rózsás. Mégis legtöbbnyire a múzeumban őrzött hímzések után kezdtünk el dolgozni.