Új Tükör, 1977. január-március (14. évolyam, 1-13. szám)
1977-01-30 / 5. szám
HULLÁMHOSSZ BOR AMBRUS RÁDIÓJEGYZETE Emberek, kultúrák, szépség Jó háromszáz éve mondta Spinoza: „Ne ámulj, ne háborogj, ne gúnyolj, megérts.” Az istenhivő, de materializmusig hatolt bölcsnek fejet hajtott Marx Károly, jó évszázada. Ha késve élünk bölcs tanácsokkal, hát késve. Már csak örüljünk neki, hogy megtesszük, mint az Istenek, megváltók, próféták sorozata, ezek a vallástörténeti ismeretterjesztő adások. Már A Biblia világa törni kezdte a Spinozái elvű objektív értékmentés és megőrzés útját. Más sorozat az emberség legendáit és mítoszait követte nyomon kultúráról kultúrára. Most dramatizált (azaz élvezetesített) műsorok és mögéjük kapcsolt professzor-interjúk mutatták be Ekhnatont, a csodás-zűrös Olümposzt, Zaratusztrát, a csíramentes semmibe biztató Buddhát. Ígérik Konfucsét, Jézust, Luthert, örüljünk neki. Nem jó materialista, aki csak úgy félrelök tanokká materializált, könyvekbe foglalt filozófiákat, csak mert megváltó vallásnak mondják magukat. A „szép istenkitalálások” (Thomas Mann szava ez) korszakokat alkotó kultúrák emberi magatartásszabályai is. végcél-megfogalmazásai is. Megváltásígéretek? Igen: nyomortól, terhektől. Tévnevelők, akik otromba isten-torzképekkel, próféták anyakönyvi kivonatainak diadalmaskodó hiányolásával akarnak bárkit vallásról leszoktatni, és ezen az áron tanokkal együtt sutba dobják az örök emberi törekvések kultúráról kultúrára örökített megfogalmazásait, többnyire szép, művészi megfogalmazásait. (A dramatizálások szereplők szájába adott szövegidézetei is bizonyítják.) Műveltséganyagunkból vagy húsz-harminc éve kimaradtak a tömegeknek, népeknek szánt filozófia fejezetei, példázatai, legenda-foglalatai. A palotaforradalmár Ekhnaton útkeresése éppúgy, mint Jézus emberfia-elvei, az igencsak alantos állású, a kérges tenyerűeket hívekül toborzó, a piaci árhullámzásokra spekulálókat korbácsoló ácsfi tanai. Ideje gonddal, kritikával föltárni az eszmetörténetnek ezeket az anyagait. Műveltséganyagunkba átemelni értékeiket. Nemzedékek nőttek föl, amelyeknek fogalmuk sincs nagy történelmi és kultúrakorszakok vallásokba foglalt filozófiájáról. Felnőtt fiaik bibliaismertetéseket és szimbólum-magyarázatokat követelnek a Louvre-ban, az Ermitázsban. Mindennapos szólások sokaságát nem értik. Holott hány a műalkotás, hány a szólás, amelynek nem valláshoz van ma már köze, de van etikához, erkölcshöz, emberséghez, békéhez, egyenlőséghez. Legfőképp pedig az emberi kultúra folyamatosságára figyelmeztet. Hézagot töltenek ki és hidalnak át ezek az ismeretterjesztések. Mint nyelvemben és könyvek közt élő ember már abban bízom, hogy egyhamar itt a művelődéstörténeti objektivitás fölényének az az időpontja is, amikor az irodalmi oktatás és közművelés szintén előveszi a vallások írott műveit. Legfőképp Károlyi Gáspár meg Káldi György ékes-pompás magyar bibliáit. Sok és sokféle klasszikussal ismertetik meg az iskolák a tanulókat, sokféle gondolattal is. Mindenkit kicsit szegénynek vélek, aki ezeket a szerzőket, műfordítókat nem ismeri; nem olvasta magyarul az istennek tulajdonított, az emberségnek tulajdonítandó példabeszédeket, tanácsokat, erotikus verseket, munkára és békére intő tanácsokat. És még nem döbbenhetett rá arra sem, hogy emberi és magyar tartalmuk egy nép megmaradását is szolgálta a 16—17. században, s hogy mekkora szellemeink voltak ezeknek a műfordításoknak a szorgalmazói, mecénásai, kultúra-gondozói. 32 □ VITA Magyar film. Változatlanul érkeznek szerkesztőségünkbe a hozzászólásoka Magyar film, külföldi színész című cikkünkhöz. Az alábbiakban újabb összeállítást közlünk e levelekből. KULTURÁLIS KÖZELEDÉS A hazai filmgyártásunkban jelenleg érlelődő folyamat nem nemzeti sajátosság, nem egy időszakos fellángolás kezdete, hanem sokkal több. Az a tény, hogy rendezőink külföldi színészeket szerződtetnek, végképp összekapcsol minket egy régóta működő nemzetközi áramlattal. Hogy mennyire lemaradtunk ebben, bizonyítja, hogy ami a környező és a nyugati államokban már évtizedek óta megszokott és általános, az hozzánk csak alig pár éve tört be. A „bezártságot" most végre megtörni látszik ez a „színészvándorlás”. Nemcsak abban nyilvánul meg az egymáshoz való kulturális közeledés, hogy művészeti értékeinket kicseréljük, hanem abban is, hogy bármely nemzet művészeivel dolgozhatunk. Lakatos Gyula 15251. Bp. 114. Pf 74/5—F KÜLFÖLDI FILM, MAGYAR SZÍNÉSZ Az Új tükör vitára invitáló cikkének címét meg lehetne fordítani: Külföldi film, magyar színész. Ilyen is van. Lakhelyem földrajzi helyzete lehetővé teszi, hogy az osztrák és a jugoszláv tv műsorait is lássam. Ennek alapján állíthatom, hogy a magyar színészek nincsenek mellőzve még a nyugati rendezők által sem. Karácsonykor kezdték a francia—osztrák— nyugatnémet tv közös produkciójának, a négyrészes Strogoff Mihálynak a sugárzását. A produkcióban Madaras József, Horváth Teri, Tánczos Tibor, Patassy , Tibor és még tucatnyi magyar színész játszott. Büszkék voltunk rájuk, mellékelem a kivágást a Volkstimme című osztrák napilap tv-műsorából. A szereposztás nemzetközi és ez nem vált a film hátrányára, sőt. Ha innen nézzük a dolgot, nincs min vitatkozni. Kölcsönösségről van szó. Legyen is. Nyirfás Dezső 9971. Szentgotthárd. Pf. 45. Érdeklődtünk és pontos adatot szereztünk: 76 (!) magyar színész kapott szerepet a Strogoff Mihályban. Pedig nem is nálunk forgatták. A Nagy Károly című tavaly készült francia tv-sorozatban — igaz, az nálunk is készült — 48 magyar színész jutott szerephez. — A szerk. NEKÜNK SZIMPATIKUSABBAK ... Kérem, ne alázzák meg saját színészeiket. Ahogyan azelőtt megoldották, s mégha kissé problematikusabb is, ezután is oldják meg saját színészeikkel, akik nekünk nézőknek sokkal szimpatikusabbak másoknál. Soós Károlyné Dunajska Stred, Szlovákia AZ ÁLLAM PÉNZÉN Meglepő, hogy Barabás Tamás a kapitalista államokban élő színészeket említi példának. Arról viszont elfelejtkezett, hogy ott nem az állam pénzén készülnek a filmek. Amíg itt egy magyar színész szereplése 15—20 ezer forintba kerül, a vendégszínész gázsija ennek minimum háromszorosa. Ehhez hozzájön még a szállodai teljes ellátás, a szinkron is pénzbe kerül. 25 év kinevelt itt a mi kis országunkban olyan tehetséges színészgárdát, hogy büszkék lehetünk rá. Az ő munkájuk és tehetségük tette és teszi a magyar filmművészetet nemzetközivé. özv. Tóth Sándorné 4033. Debrecen, Kurucz u. 69. A NÉGER ZONGORISTA Operatőri szakon tanulok a moszkvai Filmművészeti Főiskolán. Szakmailag is közel áll hozzám a téma. A problémát elsősorban a cikk megfogalmazásában látom. Azért, mert nemzetközi gyakorlatról van szó, ez még nem érv amellett, hogy ezt kötelező követnünk. Látatlanban mondom, hogy Mészáros Márta filmjében nagyszerű alakítást fog nyújtani Marina Vlady, de nem értem, mi indokolja személyét e szerepre. Véleményem szerint csak indokolt esetben kell külföldi színészeket szerződtetni. A néger zongoristát lehetőleg néger játssza. Ónodi György Moszkva, Lenin sugárút 148. A JELENLEGI MÉLYHULLÁM Régen gondolkodom, mi lehet az oka, hogy egy-két nekirugaszkodáson kívül a magyar filmgyártás egyhelyben topog. Avar István felháborodásával egyetértek, mert a magyar filmekben feltétlenül magyar színészeket kellene — különösen a főszerepekben — szerepeltetni, egyébként kooprodukciós film készítésére le- Nyirfás Dezső küldte az Osztrák Kommunista Párt napilapjából ezt a kivágást. A képen Madaras József és Valerio Popesco