Új Tükör, 1977. január-március (14. évolyam, 1-13. szám)

1977-01-30 / 5. szám

HULLÁMHOSSZ BOR AMBRUS RÁDIÓJEGYZETE Emberek, kultúrák, szépség Jó háromszáz éve mondta Spinoza: „Ne ámulj, ne háborogj, ne gúnyolj, megérts.” Az istenhivő, de ma­terializmusig hatolt bölcsnek fejet hajtott Marx Ká­roly, jó évszázada. Ha késve élünk bölcs tanácsokkal, hát késve. Már csak örüljünk neki, hogy megtesszük, mint az Istenek, megváltók, próféták sorozata, ezek a vallástörténeti ismeretterjesztő adások. Már A Biblia világa törni kezdte a Spinozái elvű ob­jektív értékmentés és megőrzés útját. Más sorozat az emberség legendáit és mítoszait követte nyomon kul­túráról kultúrára. Most dramatizált (azaz élvezetesí­­tett) műsorok és mögéjük kapcsolt professzor-inter­júk mutatták be Ekhnatont, a csodás-zűrös Olüm­poszt, Zaratusztrát, a csíramentes semmibe biztató Buddhát. Ígérik Konfucsét, Jézust, Luthert, örüljünk neki. Nem jó materialista, aki csak úgy fél­relök tanokká materializált, könyvekbe foglalt filozó­fiákat, csak mert megváltó vallásnak mondják magu­kat. A „szép istenkitalálások” (Thomas Mann szava ez) korszakokat alkotó kultúrák emberi magatartás­szabályai is. végcél-megfogalmazásai is. Megváltás­ígéretek? Igen: nyomortól, terhektől. Tévnevelők, akik otromba isten-torzképekkel, próféták anyaköny­vi kivonatainak diadalmaskodó hiányolásával akarnak bárkit vallásról leszoktatni, és ezen az áron tanokkal együtt sutba dobják az örök emberi törekvések kul­túráról kultúrára örökített megfogalmazásait, több­nyire szép, művészi megfogalmazásait. (A dramatizá­­lások szereplők szájába adott szövegidézetei is bizo­nyítják.) Műveltséganyagunkból vagy húsz-harminc éve kimaradtak a tömegeknek, népeknek szánt filo­zófia fejezetei, példázatai, legenda-foglalatai. A pa­lotaforradalmár Ekhnaton útkeresése éppúgy, mint Jézus emberfia-elvei, az igencsak alantos állású, a kérges tenyerűeket hívekül toborzó, a piaci árhullám­zásokra spekulálókat korbácsoló ácsfi tanai. Ideje gonddal, kritikával föltárni az eszmetörténetnek ezeket az anyagait. Műveltséganyagunkba átemelni értékeiket. Nemzedékek nőttek föl, amelyeknek fogal­muk sincs nagy történelmi és kultúrakorszakok val­lásokba foglalt filozófiájáról. Felnőtt fiaik bibliaismer­tetéseket és szimbólum-magyarázatokat követelnek a Louvre-ban, az Ermitázsban. Mindennapos szólások sokaságát nem értik. Holott hány a műalkotás, hány a szólás, amelynek nem valláshoz van ma már köze, de van etikához, erkölcshöz, emberséghez, békéhez, egyenlőséghez. Legfőképp pedig az emberi kultúra folyamatosságára figyelmeztet. Hézagot töltenek ki és hidalnak át ezek az ismeretterjesztések. Mint nyelvemben és könyvek közt élő ember már ab­ban bízom, hogy egyhamar itt a művelődéstörténeti objektivitás fölényének az az időpontja is, amikor az irodalmi oktatás és közművelés szintén előveszi a val­lások írott műveit. Legfőképp Károlyi Gáspár meg Káldi György ékes-pompás magyar bibliáit. Sok és sokféle klasszikussal ismertetik meg az iskolák a ta­nulókat, sokféle gondolattal is. Mindenkit kicsit sze­­génynek vélek, aki ezeket a szerzőket, műfordítókat nem ismeri; nem olvasta magyarul az istennek tulaj­­donított, az emberségnek tulajdonítandó példabeszé­deket, tanácsokat, erotikus verseket, munkára és bé­kére intő tanácsokat. És még nem döbbenhetett rá arra sem, hogy emberi és magyar tartalmuk egy nép megmaradását is szolgálta a 16—17. században, s hogy mekkora szellemeink voltak ezeknek a műfordítások­nak a szorgalmazói, mecénásai, kultúra-gondozói. 32 □ VITA Magyar film. Változatlanul érkeznek szerkesztőségünkbe a hozzászólásoka Magyar film, külföldi színész című cikkünkhöz. Az alábbiakban újabb összeállítást közlünk e levelekből. KULTURÁLIS KÖZELEDÉS A hazai filmgyártásunkban jelenleg ér­lelődő folyamat nem nemzeti sajátosság, nem egy időszakos fellángolás kezdete, hanem sokkal több. Az a tény, hogy ren­dezőink külföldi színészeket szerződtet­nek, végképp összekapcsol minket egy régóta működő nemzetközi áramlattal. Hogy mennyire lemaradtunk ebben, bi­zonyítja, hogy ami a környező és a nyu­gati államokban már évtizedek óta meg­szokott és általános, az hozzánk csak alig pár éve tört be. A „bezártságot" most végre megtörni látszik ez a „szí­nészvándorlás”. Nemcsak abban nyilvá­nul meg az egymáshoz való kulturális közeledés, hogy művészeti értékeinket kicseréljük, hanem abban is, hogy bár­mely nemzet művészeivel dolgozhatunk. Lakatos Gyula 15251. Bp. 114. Pf 74/5—F KÜLFÖLDI FILM, MAGYAR SZÍNÉSZ Az Új tükör vitára invitáló cikkének cí­mét meg lehetne fordítani: Külföldi film, magyar színész. Ilyen is van. Lakhelyem földrajzi helyzete lehetővé teszi, hogy az osztrák és a jugoszláv tv műsorait is lás­sam. Ennek alapján állíthatom, hogy a magyar színészek nincsenek mellőzve még a nyugati rendezők által sem. Ka­rácsonykor kezdték a francia—osztrák— nyugatnémet tv közös produkciójának, a négyrészes Strogoff Mihálynak a sugár­zását. A produkcióban Madaras József, Horváth Teri, Tánczos Tibor, Patassy , Tibor és még tucatnyi magyar színész játszott. Büszkék voltunk rájuk, mel­lékelem a kivágást a Volkstimme című osztrák napilap tv-műsorából. A szerep­osztás nemzetközi és ez nem vált a film hátrányára, sőt. Ha innen nézzük a dol­got, nincs min vitatkozni. Kölcsönösség­ről van szó. Legyen is. Nyirfás Dezső 9971. Szentgotthárd. Pf. 45. Érdeklődtünk és pontos adatot szereztünk: 76 (!) magyar színész kapott szerepet a Strogoff Mihályban. Pedig nem is nálunk forgatták. A Nagy Károly című tavaly ké­szült francia tv-sorozatban — igaz, az ná­lunk is készült — 48 magyar színész jutott szerephez. — A szerk. NEKÜNK SZIMPATIKUSABBAK ... Kérem, ne alázzák meg saját színészei­ket. Ahogyan azelőtt megoldották, s mégha kissé problematikusabb is, ez­után is oldják meg saját színészeikkel, akik nekünk nézőknek sokkal szimpati­­kusabbak másoknál. Soós Károlyné Dunajska Stred, Szlovákia AZ ÁLLAM PÉNZÉN Meglepő, hogy Barabás Tamás a kapita­lista államokban élő színészeket említi példának. Arról viszont elfelejtkezett, hogy ott nem az állam pénzén készülnek a filmek. Amíg itt egy magyar színész szereplése 15—20 ezer forintba kerül, a vendégszínész gázsija ennek minimum háromszorosa. Ehhez hozzájön még a szállodai teljes ellátás, a szinkron is pénzbe kerül. 25 év kinevelt itt a mi kis országunkban olyan tehetséges színész­gárdát, hogy büszkék lehetünk rá. Az ő munkájuk és tehetségük tette és teszi a magyar filmművészetet nemzetközivé. özv. Tóth Sándorné 4033. Debrecen, Kurucz u. 69. A NÉGER ZONGORISTA Operatőri szakon tanulok a moszkvai Filmművészeti Főiskolán. Szakmailag is közel áll hozzám a téma. A problémát elsősorban a cikk megfogalmazásában lá­tom. Azért, mert nemzetközi gyakorlat­ról van szó, ez még nem érv amellett, hogy ezt kötelező követnünk. Látatlan­ban mondom, hogy Mészáros Márta film­jében nagyszerű alakítást fog nyújtani Marina Vlady, de nem értem, mi indo­kolja személyét e szerepre. Véleményem szerint csak indokolt esetben kell kül­földi színészeket szerződtetni. A néger zongoristát lehetőleg néger játssza. Ónodi György Moszkva, Lenin sugárút 148. A JELENLEGI MÉLYHULLÁM Régen gondolkodom, mi lehet az oka, hogy egy-két nekirugaszkodáson kívül a magyar filmgyártás egyhelyben topog. Avar István felháborodásával egyetértek, mert a magyar filmekben feltétlenül magyar színészeket kellene — különösen a főszerepekben — szerepeltetni, egyéb­ként kooprodukciós film készítésére le- Nyirfás Dezső küldte az Osztrák Kommunista Párt napilapjából ezt a kivágást. A képen Madaras József és Valerio Popesco

Next