Új Tükör, 1977. július-szeptember (14. évfolyam, 27-39. szám)

1977-09-25 / 39. szám

nél látványosabb a slatomozás, vagy a szabad művészi görizés. Az utca, a város sportja ez, amit egyszerű­sége, szerény igényei, sport- és mű­vészi lehetőségei miatt még gyártá­si licenc vásárlásával is érdemes lenne meghonosítani, amíg export­hasznunk is származna belőle.) Goldfinger Ernő be mert költözni a maga tervezte házba, hogy két évig saját tapasztalatot szerezzen és ösz­­szegyűjtse a lakók panaszait, véle­ményét. Először is védőtetőt kellett építeni a játszótér fölé, mert többek között televíziót dobtak ki az eme­letről. De változtattak a lakáskiuta­lási renden is: nem együtt költöz­tetik be a felszámolt nyomortelep lakóit, nem rászorultsági sorrendben osztják a kulcsokat, hanem kever­ve: egy alkalmi munkás, egy tanár . . . A Blick Tower környékiek már tár­sadalmi munkában építik az ango­lokra oly­annyira jellemző parkot. Elveszett Puskás Kikerülni nem tudtuk, ezért átolda­laztunk a szorosan egymás mellé ra­kott szekrények közt a Viktória és Albert Múzeum ezüst gyűjteményén. Szörnyű volt. Náluk is, nálunk is a gigantománia az alapvető múzeumi rendezőelv: lenyűgözni, beleverni a betonba azt a szerencsétlen látoga­tót! Nem csoda, hogy nyolcadik osz­tályos fiam inkább mosogat, csak ne kelljen múzeumba menni. Úgy tűnik a londoni tanároknak si­került kicselezni a múzeológusokat (vagy a gyerekeket?), a szokásos kol­lektív „fejbeverés” helyett ők teszt­lapokkal és egy füzettel önálló fel­fedező útra zavarják tanulóikat. Ta­lálja meg maga a British Múzeum­ban III. Tuthmoszisz fáraó szobrát, "válaszoljon rá, hogy miből készült, mekkora stb. s végül rajzoljon le egy adott tárgyat, szobrot. Három napot futkostunk a múzeu­mok múzeumában, többszörösére nőtt a fejünk, de nem lexikális tu­dásunk alig változott, pedig változ­nia kellett volna. Mi felnőttek is örülnénk, ha a régész magával vin­né felfedező útjára, ha itthon ötszáz avar lószerszám helyett csak öt ló­szerszámot mutatnának be, de ezek­ből megtudhatnánk, hogy korábban miért hajlott erre, aztán miért haj­lott­amarra, honnan került rá a dí­szítés, és az miként változik az idők során? Volt idő, amikor a világ összes fel­találni valóját, még a röntgent is el­intéztük családon belül. Nagy vol­­nánk, ha ezt kelet-európai gyerekbe­tegségnek hinnénk, mert bizony a Science (Természettudományi) Mú­zeum megemlített nagyjai is nyugat­ra húznak valamicskét. A gyufa és a telefonálás történetét bemutató ki­állításokon sem Irinyi Jánost, sem Puskás Tivadart nem találtuk a je­lentősebb gyárosokat is említő tab­lókon. Ez hiányzott Jancsónak? Jócskán közölt szemforgató híradá­sokat is a magyar sajtó Jancsi­ Ma­gánbűnök, közerkölcsök című film­jének olasz bírósági hercehurcájá­ról. Szemforgatót mondok, mert ná­lunk ezt a filmet nem mutatják be. És bár a tilalom a legszerencsétle­nebb álláspont művészi alkotással szemben, nem hiszem, hogy a Jan­­csó-filmet meg lehetne védeni. Ren­dezőnk úgy járt a pornográfiával, mint az egyszeri kisfiú a csúnya be­széddel. ..Apu, Jancsi azt mondta, hogy 1 . . ., pedig azt nem szabad mondani, hogy 1. . ., mert a 1 .. . csú­nya, Jancsi mégis azt mondta, hogy 1 . .., pedig ő is tudja, hogy a 1...” és így tovább két órán át. Ez hiány­zott Jancsónak? Olvasgatom saját és laptársaink írá­sait a külföldi színházi előadásokról és bolond fejjel azt hiszem, ha eze­ket tíz-, meg százezer példányokban szükségesnek tartjuk közreadni, legalábbis évadtörténeti jelentőségű eseményről van szó. Naiv fejemnek még az sem gyanús, hogy híradá­saink szerint környékünkön — Cseh­szlovákia, Románia, Jugoszlávia, Ausztria — nincsenek színházak, pe­dig a londoni színház sem fenékig Brook. A vérre menő verseny miatt jobb és rosszabb is a mi színhá­zunknál. A legkiszolgáltatottabb színész jobb, szakmai tudása, moz­gáskultúrája magasabb színvonalú, és bocsánat, nem engedheti meg, hogy elhízzon, mindenben fegyelme­zettebb. A rendező? Található egy pár Londonban is. De bizony a Ju­lius Caesar előadását otthagytuk a gangos-rangos Nemzetiben, annyira dilettáns volt. Az említésre érdemes darabok egy része csípős társadalom­­bírálattal arat sikert (Stoppard: Szennyes), amit persze ő­k sem a színházban kezdtek el gyakorolni. Legtisztább élményünk a fenséges Royal Balett szabadtéri ismeretter­jesztő előadása, a Balett mindenki­nek — amit nagyképű vonakodásom után néztünk csak meg. Az előadók természetesen nem a nagyágyúk, ha­nem a mindent tudó második vonal. A táncosok, egy szál zongorista, egy bohó díszletmunkás és nem utolsó­sorban a tánctanár-konferanszi i­­gazgató nemcsak egy darab iránt kel­tették fel az érdeklődést. (A rosszul őrzött lány), de élvezetesen elmesél­ték például a balett- és néptánc jel­lemábrázolási lehetőségeit is. A jegy húsz forint, jelenharmada a legol­csóbb mozijegynek és a Royal Balett vállalkozása már tizenhárom eszten­dős! Jubilee Hogy egy szellősebben öltözött höl­gyet nyomtattak a hegesztő piszto­lyok dobozára is, az természetes. Egy hölgy „ajánlja” a királyságot is. 1977 legnépszerűbb fotómodell­je, maga II. Erzsébet királynő. Uralko­dásának huszonöt éves jubileumát éppúgy köszöntik zöldségből, mint gyémántból kirakva. Madame Tus­­saud panoptikumából kivonták Castro, Hruscsov és mások viasz­­mását, hogy bemutathassák a fen­séges családot 25 évvel ezelőtt és most. Hercigek. Utcára szabadulva a viaszpróbáló hőségből nekitá­­maszkodnék az első öntöttvas vil­lanyoszlopnak, de az oldalán álló dombormíves betűk —­­ II. R. II. Erzsébet uralkodása idején — tiszte­letre ösztökélnek. Bízzunk benne, hogy az angol kutyák is tudnak ol­vasni. Utunk naponta a Buckingham mel­lett visz el és nem mulasztjuk el megnézni a palota zárt parkírozóját: mi újság a­­királyéknál? Vannak vendégeik uzsonnára? Tudom, olcsó dolog a mai világban egy királynőt fricskázni és politikai hovatartozásomat bizonyítandó sincs már erre szükség. Elkapott hát a jó Háry János császár vállveregető ked­ve? Vagy csak a szirupos jubilálga­­tástól csömörlöttem­ meg? Nem, nem, hisz a zsugorodásával együtt bi­zonytalanodó világ minden sarka szívesebben tekint vissza, mint elő­re se.Hát ezt is megértük!”), ám az angliai csinnadratta azt mutatja, milyen kortévesztő formában maradt fenn ez a királykodás. Elsősorban nem a loknisfejű lordoc­skák érdeke­sek, hanem a munkások, akik já­randóságként várják a mindennap királynősztorit. Ezeken a ceremóniá­kon egy ország ladikázik a hajdani világbirodalom Óperenciás hét tenge­rén! Egyébként megszülett Angliában az első elefántbébi. A neve: Jubilee. PÜNKÖSTI ÁRPÁD A gördeszka az utca, a város sportja Az egyforma házaknak közelről bájuk van Magasból riasztó a londoni utcák egyhangúsága ... A szerző felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék