Új Tükör, 1980. április-június (17. évfolyam, 14-26. szám)
1980-06-01 / 22. szám
sz. lakás. A franciaágy fölött színes őszi erdő az óriás poszteren. Egy krómozott röntgengépállvány az ablak előtt virágállvánnyá szelídült; zöld indák, levelek kúsznak rajta plafontól a földig. A sarokban tévé villog némán, két hosszú füldugó-csatlakozóján, mint köldökzsinóron csügg két gyerek, Lolkát és Bolkát szívják épp magukba — beszélgethetünk. Ági, a felesége kólát hoz tálcán. Fiatal és csinos, férje rajongó pillantásokkal kíséri. Nem tudom, mennyire emlékeznek Papp Lászlóra. Alacsony, sápadt, erősen kopaszodik. Nemsokára 34 éves. A két feltaláló közül ő az, aki nem kapta meg a Siker szobrot. A szobrot Kovács Ádámnak ítélték, az idősebbiknek, aki 34 évesen körülbelül ott tartott, ahol Papp László ma. Pontosabban néhány hónapja, amikor Papp otthagyta munkahelyét, az I. számú Nőgyógyászati Klinikát, ahol mérnöki diplomájának megszerzése óta dolgozott. Ahol, részben az ő találmányai és munkája révén intenzív újszülöttosztály alakult, a születés körüli halálozás tíz ezrelékkel csökkent és Papp e terület egyetlen igazi műszaki szakemberévé nőtte ki magát az országban. Kovács kisiparos lett azóta, milliomos, önmaga mecénása. Amikor a tévéstúdióban a sorsáról, terveiről beszélt, leggyakrabban a bokszot emlegette. Meneteket, övön aluli ütéseket, azt, hogy nem szabad föladni. — Én a műszaki problémáimmal vetekszem, az esztergapadommal — mondta Papp csöndesen. — És szeretnék nyugodtan élni. — Hogyan élt eddig? — Hogyan?! — csattan föl Pappné. — Nem lehetett azt már kibírni. Este hatkor ért haza mindig, fáradtan, kifacsarva, nyolcig pihent egy kicsit, akkor megvacsoráztunk, és rohant a műhelybe, ott bütykölt a készülékein éjfélig, egyig. Lacika szinte apa nélkül nevelkedett és Gergő is megsínylette, hiába maradtam itthon öt évig .. . — Tudja, azt hittem, hogy egy idő után a munkahelyemen az érdemi munkámmal foglalkozhatom — vág közbe a férfi magyarázkodva. — A tanulmányaimmal, az intenzív újszülöttosztály működtetésével és fejlesztésével. Miután bebizonyítottam, hogy többre vagyok képes, mint vízcsapot szerelni, zárat javítani, balesetvédelmi oktatást tartani az új dolgozóknak. — Miért nem vett föl a klinika még egy embert maga mellé? SIKER,1980 — Egyet?! — mosolyodik el. — Kettőt vettek föl. Elküldtem rögtön egyiküket: szerezzen tíz méter kábelt. Mikor már harmadnap jött vissza azzal, hogy nincs se égen, se földön, kiszaladtam egy boltba, és a kocsimon negyedóra múlva beszállítottam, így ment ez majdnem mindennel. Nemcsak rajtuk múlt persze. . . Legutóbb tönkrement egy dugattyú hajtókarja a kompresszorban, hetekig leveleztünk, könyörögtünk érte, hiába. Végül elmentem a Ganz- MÁVAG-ba és baráti alapon, kétszáz forintért hatot kiöntöttem. Muszáj volt, a hajónak menni kellett. Egy klinika mindennapjaiban egy elszakadt ékszíj megjavítása legalább olyan fontos, mint az én újszülött-lélegeztetőm vagy a magzati veszélyállapot-mérő műszerem. — Amiket aztán itthon fabrikált a műhelyében ... — A spájzban! — helyesbít Pappné. — Jöjjön csak! Ketten nem férünk be — ez a spájz az apróbbak közül való. Múltját két polc őrzi: befőttek, pudingpor, orvosságok, egy szál kolbász, egy darab szalonna. A falak, az asztal, a padló összes többi négyzetcentiméterén szerszámok, szögek, fűrész, köszörű, páka, esztergapad, rudak, lemezek. — Mindent itt csináltam — ballag ki utánunk Papp. — Néha egy balatoni üdülésen állt össze fejemben a terv, máskor egy vendéglőben, szalvétákra skicceltem az első rajzokat, és rohantam haza, hogy nekikezdhessek. Az csuda jó érzés. . . Olyan . . . Mintha gyutacs gyulladna bennem, akkortól nem tudok másra figyelni, mással foglalkozni, csak a feladattal. Ha kell, a föld alól felhajtom hozzá az anyagot, ha kell, minden időmet rászánom. — Az újszülött-lélegeztető mennyibe került magának? — Úgy kétezer órámba és hat-nyolc ezer forintomba. A pénz nem érdekel, bár abból sincs sok. De az időt a gyerekeimtől raboltam el. És mire jutottam vele? A lélegeztetőből ma is egyetlen példány működik: ez itt. Nem jártam jobban a többi készülékkel se. Elkészítettem egyet, a vázlatot, de sosem valósult meg igazán, nem gyártották. Hiába kaptam háromra is szabadalmat, hiába ünnepelték sokszor orvostechnikai kongresszusokon, hiába mentettünk meg velük a klinikán gyerekéleteket. — Hogy lehetséges ez? Mi volt az akadály? — Akadály! — legyint. — Nehézségek, huzavonák, kedvetlenség. A magzati EKG-elektródból például legyártott százötvenet a Medicor. Csak nem elég jót, nem elég finomat... Lassacskán halt el minden az évek során. Én pedig nem álltam oda az asztalt verni. — Tehát ezért adta föl. — Ezért, a családom nyugalmáért . . . Egyébként nem igaz, hogy föladtam — megmondtam már a tévéseknek is. Csak kijelöltem magamnak egy új csapást: aszámítógépszakmában. Nagyon izgalmas téma, és gondolom, ott is megállom a helyemet úgy, mint a klinikán. — És ha kisiparosnak állna, mint Kovács Ádám? Mondjuk, kitalálna valami ügyes szerkezetet, amiért sok pénzt adnak, de az energiáit nem emészti fel. Sosem gondolt rá? Lesüti a szemét, restelkedve. — Van egy tippem... A zenélő jojó. Ostoba játék, mint régen a tiki-taki, viszont megszedhetném magam rajta egy kis ügyességgel. De úgyse fogom. Nekem az ilyesmi nem megy, nem való. — Számítógépeket pedig aligha tervezhet. — Sajnos. Ezentúl nem én gondolom ki, nem én határozom meg a feladatot. Mégse ez bánt leginkább. Hanem, hogy kár a megszerzett tudásomért, a tapasztalataimért. Amikre az utóbbi egy-két évben már az egész országban igényt tartottak. — Viszont nyugodtan él végre. — Igen — bólint gyorsan és a feleségére néz. — Heti egy esténél többet nem töltök a műhelyben. A számítógépeket nem lehet hazahozni! — És az az egy este? Az mire kell? — Mindig adódik valami. És ha lesz sok időm, azért befejezem a mikroszkópos festőautomatámat. Az egy rákszűrő, egy olyan készülék ... Képzelje el, hogy beszerelhetem egy buszba, elvihetem a legeldugottabb, falvakba, ahol percenként elvégezhetek vele egy nőgyógyászati rákszűrést. Óriási dolog, muszáj megcsinálnom. Persze nem most — teszi hozzá gyorsan. — Majd egyszer. Talán. R. SZÉKELY JULIANNA Papp László nem verekszik — Minden találmányom itt készült FELVEGI ANDREA FELVÉTETTEI Az újszülöttlélegeztető egyetlen működő példánya