Új Tükör, 1987. október-december (24. évfolyam, 40-52. szám)

1987-11-29 / 48. szám - 1987-12-06 / 49. szám

46 000 részes porcelánkészlet és 26 000 da­rabból álló ezüstnemű süllyedt el a Titanickal. A búvárok által felszínre hozott asztalne­mű néhány szép darabja A luxushajó legelegánsabb szalonjának lépcsőfeljáróját világította meg a lámpát tartó puttó, melyet 75 esztendő után sikerült kiemelni a tenger mélyéről A TITANIC KINCSEI A hajózás történetének egyetlen ka­tasztrófája sem váltott ki olyan döbbe­netet, mint az elsüllyedhetetlennek mondott Titanic tragédiája 1912-ben. A hajó roncsainak felderítésére irá­nyuló kísérletek két évvel ezelőtt vég­re sikerrel jártak. Az amerikai és fran­cia expedíció tagjai rátaláltak a ket­tétört hajóóriás maradványaira az At­lanti-óceán északi részén. A korszerű, a hipermodern eszközökkel felszerelt tengeralattjáró utasai, búvárok, filme­sek alaposan szemügyre vették, rész­letesen lefotózták, de érintetlenül hagyták a szerencsétlenül járt úszó palotát a benne föllelt tárgyakkal egyetemben. Az amerikai oceanográfiai intézet tag­jai azt javasolták, kezeljék a Titanicot a benne elpusztultak emlékműveként, s hagyják ott háborítatlan nyugalom­ban, a katasztrófát túlélt berendezési tárgyakkal, használati eszközökkel,­­ az egykori utasok holmiját képező „em­lékekkel" együtt a tenger mélyén. A francia kollégák azonban nem osztot­ták ezt az álláspontot, s a nyár folyamán 32 ízben szálltak le a 3800 méteres mélységbe, hogy felszínre hozzák a Ti­tanic testében föllelhető kincseket. A hullámsírból kiemelt tárgyakat a nyá­ron vil­ágkörüli útra indítják, s külön­böző múzeumokban teszik majd köz­szemlére. stern Kuffner báró portréja (rajz) Akt AZ ART DECO PÁRIZSI CSILLAGA Húszéves volt, amikor 1918-ban Pá­rizsba érkezett a varsói születésű Ta­mara de Lempica. Beiratkozott a fes­­tőakadémiára. Gilyan képeket akart al­kotni, amelyekkel elnyeri majd a pén­zes publikum elismerését. Kívánsága valóra vált, legalábbis egy időre. Ő lett az art deco néven ismert irányzat legfölkapottabb képviselője, Párizs legdrágább portréfestője. Fényes foga­dásokat rendezett a felső tízezert kép­viselő tisztelői, rajongói, grófok, bárok, milliomosok számára. Szép volt, szőke és karcsú, elegáns és vonzó. Még a női bájak iránt oly kevéssé fogékony írók, mint Cocteau és Gide is másként viselkedtek jelenlétében. Tamara de Lempica úgyszólván mindent elért, amire vágyott a húszas évek végére: sikeres volt és gazdag. Egyvalami hiányzott csak boldogságához: a ne­mesi cím. De később azt is megkapta a magyar származású Raoul Kuffner bárótól. Aztán egyszerre csak kiment a divatból. Ő is, képei is. Festményei raktárakba, padlásokra kerültek, ő pedig visszavo­nult a nyilvános szerepléstől. A hábo­rú­­kitörésének évében Amerikába ha­józott férjével. Ott élte le életének 41 hátralévő esztendejét. Szorgalmasan festegetett továbbra is, mégis csaknem teljesen ismeretlen maradt. Amilyen váratlanul gyúlt ki, majd hunyt el annak idején csillaga, ugyanolyan meglepetésszerűen tért vissza az utób­bi két-három évben képeinek divatja. Dollárezreket fizetnek ma a tegnap még garasokért vesztegetett műveiért. Az életéről megjelentetett biográfia az amerikai könyvesboltok slágere lett, rövidesen német nyelven is kiadják, Hollywoodban pedig filmre viszik az art deco grande dame-jának regényes élettörténetét. □41

Next