Új Magyar Muzeum 3/2 (1853)

Irodalom, nyelv és művészet - Mátray G.: A' magyar népdalok kitűnőbb sajátságairól zenei tekintetben

26 MAGYAR ACADEMIA. Épen a’ mult hónapban valók szerencsés Bécsból egy különben német ajkú, de jó zeneismeretes levél által megtiszteltetni, mellyben következő sorokat is olvastam : „Wie mächtig wirkt die ungarische Nationalmusik, der darin liegende grossartige Charakter der Melan­cholie und der Frische des Lebens ! — Beides unübertrefflich! so, dass Jeder mit Staunen mitfühlen muss. Ich kann mich nicht genug ausdrücken über diesen geistvollen Charakter“ stb. Az idézett levél’ írója nem áll pedig egyedül a’ külföldön, ki rokonszenvvel viseltetik magyar zenénk iránt. E’ vonzalom már messze terjedett; mert a' nagy német birodalmi, frank, angol, spa­nyol , s portugaliakat is érdeklik, kivált mióta a' magyar népdalok részint német ’s angol fordítmányokban megjelentek, részint dalla­maik hangjegyekkel is kinyomattak. Alig múlt egy hónapja, hogy a’ portugali király ő felsége Pestről meghozatta magának a’ hang­jegyes nyomtatványi magyar népdalokat. Ezeknek a’ külföldön meg­­kedveltetését leginkább eszközlék a’ mintegy évtized óta külorszá­gokban utazott nagyobb ’s kisebb tekintélyű hazánkfiai, különösen pedig a’ Havi s mások által vezérlett magyar dalnok-társaságok, va­lamint a’ magyar népzenészek is; névszerint jelen évben Kálozdi’ társasága, kik csaknem fél Európát bejárván, mindenütt legnagyobb lelkesedést gerjesztének magyar zenénk és dalaink iránt. Nem lehet egyébiránt tagadni, hogy a’ külföld’ figyelmét nem kis mértékben ébreszték fel a’ magyar népdalok­ ’s költemények’ német fordítmányai, mellyek korábbi időkben ifjabb gróf Teleki Fe­­rencz, gróf Mailáth János, Toldy Ferencz, Gruber Antal, Tretter (Járy) György, Petz Lajos, Haliczky Antal, Paziazi Mihály, Draut L. ’s Gaál György,— újabb korban pedig Greguss M. A., Steinacker Gusztáv, Benkert (Kertbeny), Vitney Antal, Buekheim Adolf és Falke Oszkár, végre Stier G. által készíttetvén, nyomtatásban jelentek meg. De mielőtt magyar dallamunkat a’ külföld gyakorlatilag is hasz­nálná , elkerülhetlen volt a’ szükség, azokat magában édes hazánk­ban a­ míveltebb osztályunkkal, különösen pedig a’ nőnemmel, meg­kedvelteim. — Erre pedig kettő szolgált eszközül : a’ dallamoknak hangjegyekkel kiadatása ’s a’ színpad. Az elsőt folyó századunk’ elején Csokonai Vitéz Mihály’s Ver­seghy Ferencz kisérték meg. Amaz részint három egyes dalának hangjegyes kinyomatásával (Bécsben 1803. háránt 2-ed rétben, Márton József’költségén), mellyek között voltak „Földiekkel játszó“ is , — részint „Öszves Munkái“ első kiadásában, l emez pedig „Ma­gyar Aglája“ (Budán 1806. 81.) — és — ,,A’ magyar hárfásnak ré­szint Aglájábul vett, részint újonnan szerzett énekes fortepianóra“ (Budán 1807. horánt 2-ed rét, két szakasz) czímű munkáiban hang­jegyekkel kiadott magyar dalaival, mellyek között két ismeretes magyar népdallam is fordul elő, u. m. „Móra megnyílt lány-eszem“ azon melódiára (csakhogy kemény hangnemben), mellyre Horváth

Next