Új Magyar Muzeum 5/1 (1855)
Classica Literatúra - Új - Ifj. Szász Károly: Shakespeare II. Richardja. I. felv.
154 SZÁSZ KÁROLY: Vádlót s vádlottat hallhassuk magunk. Vádat s védelmet mondva szabadon. (Néhány a kíséretből él.) Mindkettő lelke dühös és kevély, Siket mint tenger, bősz mint tűzveszély. (Kisérők visszajőnek, velők Bolingbroke s Norfolk.) Bolinglr. Sok boldog évek hosszú örömét Érjed kegyelmes uram és királyom ! Norfolk. Szerencséd napról napra növekedjék, Míg az egek, a földre irigyen, Halhatlan címet adnak koronádhoz ! Rich. Köszönöm mindkettőnek, bár egyik Csak hízeleg. Ezt bizonyítja már lövésök célja : egymást árulónak Bebizonyítni. Szólj, Hereford öcsénk, Mi vádat adsz és mivel bizonyítsz Mowbray Tamás, norfolki herceg ellen ? Boling. Először, — és az ég legyen tanúm! — Mint szerető és hű alattvaló, Királyom szent javát nézvén csupán, És szennyes gyűlölettől tiszta szívvel, Lépek fejdelmi szent színe elé............. Mondray Tamás, most hozzád fordulok, És jól jegyezd meg szómat, mert azért Itt áll e földön testem és karom, Vagy halhatatlan lelkem fenn az égben : Hogy áruló vagy, áruló s hitetlen, Annak igen jó, — igen rósz hogy élj! Mert minél szebb a kék ég tavaszon, Annál rútabb a felhőfolt azon. És újra, hogy még jobban megjegyezd: Gaz áruló vagy, szembe mondom ezt. S ha engedi királyom, még e helyben, Mit nyelvem mond, azért kardom feleljen! Norfolk: Hideg beszédem vádló ne legyen Buzgalmam ellen. Mert nem női harc S bősz nyelvek keserű csatája az, Mi igazat tehet kettőnk között. A vér heves, le kell csapolni azt. — Azonban még sincs oly szelíd türelmem, Hogy itt hallgatni tudnék, mint a hal. Bár a felség iránti hódolat Nyelvemre zabolát vet s nem lehet Azt szabadon bocsátnom, mely különben Nem állna meg, míg kétszerezve, mind