Új Magyar Múzeum 5/2 (1855)

Történettudományi osztály - Kubinyi Ágoston: Mátyás király' paizs a' m. nemzeti muzeumban

322 KUBÍNYI ÁGOSTON. ló, magassága 2 láb 9 hüvelyk, szélessége egy láb 1­0 hü­velyk. Szívében a’ Hunyadiak' nemzetségi czímere, a' gyű­rűs holló, tűnik fel, körötte 4 kis pajzson Magyar-, Cseh-, és Dalmátországok’ czímerei láthatók. Mindezt lángsugarak ve­szik körűl egész a’ körn­latig terjedve. A’ körirat maga következendő: „Alma Dei genitrix Ma­ria interpella pro rege Mathia“ melly közt ismét 4 kisebb ala­kú pajzs látható, a’ felső a’ galicziai koronát, a’jobbon álló Lodomeria, a’ balon álló Moravia, az alsó pedig Cumania’ (Moldva) czímerét ábrázolják. Hogy ennek eredetije Mátyás király­ pajzsa, kétséget nem szenved; világosan mutatja ezt 1-ször a’ középen levő gyűrűs holló, 2-szer azon országok’ czímerei, mellyek Mátyás király’ akkori birtokában voltak, 3-szor pedig ’s főképen a’ körirat, melly magát a’ királyt is megnevezi. Ennek szemlélésénél most már az a kérdés, mire hasz­náltatott az, 2-szor hogyan jutott a' francziák’ birtokába? Mi az első kérdést illeti, azt tartom, minekutána az ellenség előtt, vagy havcrjátékoknál akkori időben nagyobb pajzsok voltak divatban, test­ védelmére nem szolgált, any­­nyival is inkább, mivel hátul helye sincsen, a’ hová a’ harezos karját betehette volna. Azt hiszem tehát : pajzsunk inkább innepi pompára , még pedig a’ dicső király’ halotti pompájára készült, ’s annál használtatott; erősítik ezt 1-ször sötétre hagyott színei, mely­­lyek gyászra mutatnak, a’ belső kisebb pajzsokat körülvevő tűzlángsugarak, mellyekkel a’ boldogult dicsőülését vagy fé­nyét kívánták kifejezni, végtére maga a’ körirat, hol az „in­­terpella“ szó kérésnek vagy könyörgésnek vétetik , a’ magya­rok’ védanyját Máriát, kérvén hogy Mátyás királyért vagyis lel­­kéért könyörögjön. Történetíróink legtöbben megegyeznek abban, hogy Mátyás király 1490. évi ápril’ 6-án Bécsben halt meg. Halá­láról nevezetesen Bonfín ezeket mondja (Katonánál, XVI. k. 894. 1.) „Mathias igitur, princeps invictissimus, anno salutis nonagesimo supra millesimum et quadringentesimum, nonis aprilis et die Martis, aetatis autem anno quadragesimo septi­mo, cum perpetuo sui desiderio diem obiit. — Et quemad­

Next