Új Magyar Múzeum 5/2 (1855)
Történettudományi osztály - Kubinyi Ágoston: Mátyás király' paizs a' m. nemzeti muzeumban
322 KUBÍNYI ÁGOSTON. ló, magassága 2 láb 9 hüvelyk, szélessége egy láb 10 hüvelyk. Szívében a’ Hunyadiak' nemzetségi czímere, a' gyűrűs holló, tűnik fel, körötte 4 kis pajzson Magyar-, Cseh-, és Dalmátországok’ czímerei láthatók. Mindezt lángsugarak veszik körűl egész a’ körnlatig terjedve. A’ körirat maga következendő: „Alma Dei genitrix Maria interpella pro rege Mathia“ melly közt ismét 4 kisebb alakú pajzs látható, a’ felső a’ galicziai koronát, a’jobbon álló Lodomeria, a’ balon álló Moravia, az alsó pedig Cumania’ (Moldva) czímerét ábrázolják. Hogy ennek eredetije Mátyás király pajzsa, kétséget nem szenved; világosan mutatja ezt 1-ször a’ középen levő gyűrűs holló, 2-szer azon országok’ czímerei, mellyek Mátyás király’ akkori birtokában voltak, 3-szor pedig ’s főképen a’ körirat, melly magát a’ királyt is megnevezi. Ennek szemlélésénél most már az a kérdés, mire használtatott az, 2-szor hogyan jutott a' francziák’ birtokába? Mi az első kérdést illeti, azt tartom, minekutána az ellenség előtt, vagy havcrjátékoknál akkori időben nagyobb pajzsok voltak divatban, test védelmére nem szolgált, anynyival is inkább, mivel hátul helye sincsen, a’ hová a’ harezos karját betehette volna. Azt hiszem tehát : pajzsunk inkább innepi pompára , még pedig a’ dicső király’ halotti pompájára készült, ’s annál használtatott; erősítik ezt 1-ször sötétre hagyott színei, melylyek gyászra mutatnak, a’ belső kisebb pajzsokat körülvevő tűzlángsugarak, mellyekkel a’ boldogult dicsőülését vagy fényét kívánták kifejezni, végtére maga a’ körirat, hol az „interpella“ szó kérésnek vagy könyörgésnek vétetik , a’ magyarok’ védanyját Máriát, kérvén hogy Mátyás királyért vagyis lelkéért könyörögjön. Történetíróink legtöbben megegyeznek abban, hogy Mátyás király 1490. évi ápril’ 6-án Bécsben halt meg. Haláláról nevezetesen Bonfín ezeket mondja (Katonánál, XVI. k. 894. 1.) „Mathias igitur, princeps invictissimus, anno salutis nonagesimo supra millesimum et quadringentesimum, nonis aprilis et die Martis, aetatis autem anno quadragesimo septimo, cum perpetuo sui desiderio diem obiit. — Et quemad