Új Magyar Muzeum 7/1 (1857)
Irodalom és Nyelv - Toldy Ferenc: Gróf Mikó Imre s az erdélyi múzeum
GRÓF MIKÓ IMRE S AZ ERDÉLYI MÚZEUM. A míg történeteink állnak, újra felkelhetünk. Omoljanak össze a nemzet múltjának tisztes boltozati, s mi romjai alá temettetünk“. . . „Csak annak van egy jóravaló nemzet életében jövője, mi múltjában gyökerezik“. . . „Hordjuk hát össze az anyagokat, építsük fel a múltnak templomát, hogy a jövő nemzedéknek legyen meg a hely, hol nagyait egy csoportban lássa, hova őseinek tiszteletére egybe seregeljen“. . . „E templomhoz kövek, mész- és fövényhordás napszámosmunkáját vevém én magamra, hogy mint székely, kedves nemzetem, s mint erdélyi, e közös kis haza történeteihez adatokat gyűjtögessek“. . . „Nem dicsőségre vágyom, használni akarok. Nem babér után kapkodok, lelkem örömét nemzetem történeteiben keresem. Nem a jelentől fordulok el, a múlthoz vonszatom kegyeletes tisztelettel. Időmet kívánom betölteni, munkásságomat hasznossá tenni a kazánok, melytől mindenemet vevem s melynek mindenemmel tartozom Sőt már e helyt jelentkezik azon nagy következésü eszme, mely létesüléséhez most már oly közel áll. „Azt hiszem — írja az említett helyen — ha valakinek, bizonyára nekünk, erdélyi csekély számú magyaroknak, kötelességünk a múltakról tanúsító emlékeket, most inkább mint valaha, gondosan s egész szorgalommal összegyűjtögetnünk Erdély történetirodalmát az utolsó négy század alatt négy nagy csapás érte: 1601. Bátori Zsigmond, Básta és Mihály vajda, 1603-ban Ráduly vajda, 1657—8-ban a tatárok miatt, és 1848-ban. Amennyi és minő kincsei fajunknak és főleg történetirodalmunknak ez években elvesztek, megbecsülni igazán, megsiratni méltán egyiránt nem lehet. Biztosítsuk hát ami még fenvan. Tegyük éghetlenné a tűznek, védetté a vandalismus ellenében. . . Nekünk tisztes múltunk van, és azt hagyományainkban leírjuk. . . Minden kődarab, melynek durvább vagy művésziebb vésetében őseink emléke él; minden régi pénz, mely fejedelmeink és hazánk egykori történeteiről szól; minden papirszelet, levél és okirat, mikben valamely korszak, harci tett, vagy békés polgári mű, nemzetünk nagy öröme vagy nagy szenvedése foglaltatik ; minden krónika, emlékirat, napló, a legegyszerűbb házi jegyzet a letűnt századokból: mindezek a mielőttünk oly tisztes és szent múltnak egyes arkrészeit, arcán egy egy sötét