Új Magyar Muzeum 9/1 (1859)
Philosophia - Horváth Cyrill: Nevelésügyi szakaszok. II.
NEVELÉSÜGYI SZAKASZOK-439 És ez a széltében mutatkozó jelenségek nyomán jön így állítva , találkoztak mindamellett a neveléssel foglalkozó egyének között, kik állításunkra nem győztek eléggé fejeket csóválni. Nem bírtuk ugyan még e sokat rejtő fejcsóválásnak valamennyi okát kipuhatolni, úgy látszik mégis, mintha vizsgaságunk itt-ott a fátyolt jól lebbentette volnaföl. A jelenségek valósága iránt sehol és sohasem támadt kétség : valami más okozhatta tehát, hogy állításunk akadékokba ütközött. Mivel a fejcsóválás több alkalommal és olykor nem minden fölindulás nélkül ismételtetett : gyaníthatóvá tön, hogy az akadékok forrása nem az ingadozó külsőségekben, hanem ezeken túl a fejcsóválók megrögzött elmejárásában nyomozandó. Igazolta is az eredmény gyanításunkat, mert észrevételeink tanúsága szerint némelyek előtt az érintett szükséglet szellemi és nemzeti volta, mások előtt az eligazodás észszerűsége tűnt elő mint olyféle mozzanat, mely érezhető megütközéssel fogadtatott. De mi okozta tulajdonképen azt a megütközést? Gondolataink szövesztésekor az érintett szükségletet egyszer szelleminek, másszor nemzetinek mondottuk. Ez az, aminek nyitját nem tudták némelyek föltalálni. Hogy ugyanazon szükséglet szellemi is nemzeti is legyen, az a tapasztalásnak szintúgy mint a gondolkodásnak emberei előtt valami váratlan, sőt bizonyos érdekbeli viszonynál fogva, néhányszor megdöbbentő is volt. Hogy ilyféle volt, azt a kedélyek ingadozása nagyon is elárulta. Embereink nem vergődtek még ki az elvontságok ügyetlenítő szorulatai közöl: azért történt a többi között, hogy a nevelés dolgábani észszerű eligazodásnak még csak tehetségéről sem akartak hallani. E tünemény azonban könnyen megmagyarázható. Mi legyen valódilag az, ami az érintett szükségletet igazán szellemivé teszi, azt a tapasztalás, míg elvont, a maga módja szerint nem fogja soha kellőleg fölmutatni. Mi legyen valódilag az, ami az érintett szükségletet igazán nemzetivé teszi, azt meg a gondolkodás, míg elvont, nem fogja soha kellőleg a maga módja szerint lehozni. Innen az elvontságokhoz ragaszkodók megütközése az eligazodás észszerűségén, mely bármily egyoldalúságtól tiszta lévén, a nevelés dolgában előrejlett szükségletet is csak úgy fogja igazán szelleminek ismerni.