Új Magyar Muzeum 9/1 (1859)

Philosophia - Horváth Cyrill: Nevelésügyi szakaszok. II.

NEVELÉSÜGYI SZAKASZOK-439 És ez a széltében mutatkozó jelenségek nyomán jön így ál­lítva , találkoztak mindamellett a neveléssel foglalkozó egyé­nek között, kik állításunkra nem győztek eléggé fejeket csó­válni. Nem bírtuk ugyan még e sokat rejtő fejcsóválásnak valamennyi okát kipuhatolni, úgy látszik mégis, mintha vizs­­gaságunk itt-ott a fátyolt jól lebbentette volna­­föl. A jelen­ségek valósága iránt sehol és sohasem támadt kétség : valami más okozhatta tehát, hogy állításunk akadékokba ütközött. Mivel a fejcsóválás több alkalommal és olykor nem minden fölindulás nélkül ismételtetett : gyaníthatóvá tön, hogy az aka­­dékok forrása nem az ingadozó külsőségekben, hanem ezeken túl a fejcsóválók megrögzött elmejárásában nyomozandó. Iga­zolta is az eredmény gyanításunkat, mert észrevételeink ta­núsága szerint némelyek előtt az érintett szükséglet szellemi és nemzeti volta, mások előtt az eligazodás észszerűsége tűnt elő mint olyféle mozzanat, mely érezhető megütközéssel fo­gadtatott. De mi okozta tulajdonképen azt a megütközést? Gondolataink szövesztésekor az érintett szükségletet egyszer szelleminek, másszor nemzetinek mondottuk. Ez az, aminek nyitját nem tudták némelyek föltalálni. Hogy ugyan­azon szükséglet szellemi is nemzeti is legyen, az a tapaszta­lásnak szintúgy mint a gondolkodásnak emberei előtt valami váratlan, sőt bizonyos érdekbeli viszonynál fogva, néhányszor megdöbbentő is volt. Hogy ilyféle volt, azt a kedélyek in­gadozása nagyon is elárulta. Embereink nem vergődtek még ki az elvontságok ügyetlenítő szorulatai közöl: azért történt a többi között, hogy a nevelés dolgábani észszerű eligazo­dásnak még csak tehetségéről sem akartak hallani. E tünemény azonban könnyen megmagyarázható. Mi legyen valódilag az, a­mi az érintett szükségletet igazán szel­lemivé teszi, azt a tapasztalás, míg elvont, a maga módja szerint nem fogja soha kellőleg fölmutatni. Mi legyen való­dilag az, a­mi az érintett szükségletet igazán nemzetivé teszi, azt meg a gondolkodás, míg elvont, nem fogja soha kellőleg a maga módja szerint lehozni. Innen az elvontságokhoz ragasz­kodók megütközése az eligazodás észszerűségén, mely bár­mily egyoldalúságtól tiszta lévén, a nevelés dolgában előrejlett szükségletet is csak úgy fogja igazán szelleminek ismerni.

Next