Világirodalmi lexikon 19. Kiegészító kötet A-Z (1996)
N - Naghiu Iosif - Nagibin Jurij Markovics - Naglerowa Herminia - Nagys Henrikas
NAGHI Naghin, Iosif O Főbb műve még: Misterul Agamemnon (’Az Agamemnon-rejtély’, színművek, 1981); Nagibin, Jurij Markovics (fMoszkva, 1994. jún. 17.). 1981-től a Szovjet Írók Szövetségének vezetőségi tagja volt. O Főbb művei még: V tye junije godi (’Azokban az ifjú években’, kisreg., 1982); Nye csuzsoje remeszlo (’Nem idegen mesterség’, esszék, 1983); Carszkoszelszkoje utro (’Carszkoje Szelői reggel’, esszék, 1983); Dvori, pereuski i veszmir (’Udvarok, mellékutcák és az egész világ’, kisreg. és elb.-ek, 1984); Réka Geraklita (’Hérakleitosz folyója’, elb.-ek és kisreg.ek, 1984); Blesztjascsaja i goresztnaja zsizny Imre Kalmana (’Kálmán Imre tündöklő és szomorú élete’, kisreg., 1984); Pojezdka na osztrova (’Utazás a szigetekre’, kisreg., 1986); Iszpitanyije (’Megpróbáltatás’, elb.-ek, 1988); Vsztany igyi (’Kelj föl és járj’, elb.-ek és kisreg.-ek, 1989); Iljin gyeny (’Illés-nap’, elb.ek, 1990); Rasszkaz szinyevo ljagusonka (’A kék békácska elbeszélése’, elb.-ek, 1991). O Gyűjt. kiad.: Szobranyije szocsinyenyij (’Összegyűjtött művei’, 1—12. köt., 1990). O Magyarul még: Az Elbrusz hófödte csúcsai (elb.ek, Antal M., Árvay J. stb., 1984); 1 elb. (E. Gábor Éva, Nagyv, 1984, 5.); Rahmanyinov (kisreg., Hegyi I., Szovjet Irodalom, 1985, 1.); 1-1 elb. (Kónya L., uo., 1985, 7.; Bresik V., Új Horizont, 1994, 2.). írod.: Vedres Vera: Interjú (Él, 1983, 5.); Zappe L.: Az Elbrusz hófödte csúcsai (Nagyv, 1985, 1.); R. Musztafin: Ju. Nagibin (Lityeraturoje obozrenyije, 1985, 10.); V. Csajkovszkaja: ua. (uo., 1986, 12.); Bányai L.: A jellemábrázolás módjai Ju. Nagibin elbeszéléseiben (FK, 1988, 4.). Naglerova [naglerova], Herminia; Jan Stycz (álnév), (Zaliski, Ukrajna, 1890. okt. 20—London, 1957. okt. 9.): lengyel írónő, költő. Történelmet tanult, majd doktorált a lembergi egyetemen. 1919-ben férjével Varsóba költözött. Verseket írt — Otwarte oczy (’Nyitott szemek’, 1921); Szaré godziny (’Szürke órák’, 1924), lapot szerkesztett, részt vett az írók szakszervezete és a P.E.N. Club munkájában, valamint a nőmozgalomban. Korai elbeszéléskötetei Poe hatását mutatják: Czarny pies (’Fekete kutya’, 1924); Motyw ksiezyca (A hold motívuma’, 1928); Matowa kresa (’Halvány vonal’, 1929). Érdeklődése a fantasztikumtól a hétköznapi élet reáliái és a társadalmi problémák felé fordult. Stílusa leegyszerűsödött, az expresszionista fordulatoktól a beszélt nyelv felé közeledett. Zawalidroga (Az ingyenélő’, 1930) c. regénye egy széthullott családban magára maradt gyermekről szól. Krauzowie i inni (’Krauzék és mások’, 1-3. köt., 1936) c. regénytrilógiáját a M. Dybrowska által sikerre vitt, több nemzedék életét követő, társadalmi érdeklődésű családregény típusába sorolják. Ő 1939-ben Lembergbe menekült. 1940 januárjában letartóztatták és nyolc év lágerre ítélték Galyzka bzu (’Orgonaágy c. elbeszélése miatt, amelyben az 1920-as lengyel-szovjet háború egyik epizódját dolgozta fel. Az 1941-es amnesztiával szabadult, Anders tábornok hadseregével jutott ki a Közel-Keletre. A hadsereg színháza nagy sikerrel adta elő Bagdadban Tu jest Polska (’Itt van Lengyelország’) c. drámáját. 1947- ben Angliában telepedett le, és aktívan részt vett az emigráció irodalmi életében. Háborús viszontagságait Ludzie sponiewierani (’Elhanyagolt emberek’, 1945) c. elbeszéléskötetében dolgozta fel a legsikeresebben, ebben lágerélményei is helyet kaptak. Átdolgozott változata Kazahstanskie noce (’Kazahsztáni éjszakák’, 1958) c. jelent meg. Ezt követően új regényciklusba kezdett Za zamknietymi drzwiami c., ebből két kötet készült el: Sprawa Józefa Mosta (’Józef Most ügye’, 1955); Wiernosczyciu (’Hűség az élethez’, 1967). írótársairól emlékirataiban emlékezett meg: Wspomnienia o pisarzach (Visszaemlékezések írókról’, 1959). Pálfalvi Lajos Nagys [nagisz], Henrikas (Mazeikiai, 1920. okt. 12.—), litván költő, műfordító. A kaunasi egyetemen építészetet tanult, de egy év múlva inkább a litvanisztika és germanisztika szakot választotta (1941—1943). Száműzetése idején az innsbrucki (1945—1947) és a freiburgi (1947-1948) egyetemen germanisztikai és művészettörténeti tanulmányokat folytatott. 1949-ben nyerte el a doktori címet az innsbrucki egyetemen. 1950 óta Montrealban él. 1954 és 1956 között a város egyetemén irodalmat tanított. Jelenleg ugyanott a Litván Akadémiai Társaságban dolgozik, litvanisztikai tanfolyamokat szervez és azokon tanít, ezenkívül a Literaturos Lankai c. lap szerkesztőségi tagja és kritikusa. Ő 1938 óta publikál, eleinte litvániai, később némete.-i, majd amerikai és kanadai litván nyelvű lapokban. Első önálló kötete Eilerasciai (Versek’) c. 1946-ban Innsbruckban jelent meg. Líráját eleinte meghatározták a német költők (pl. R. M. Rilke), de hamar megtalálta saját, egyéni hangját. Költeményeire jellemző a képies ábrázolásmód, az impresszionista benyomások érzékeny megjelenítése. Első három kötetének meghatározó hangulata a melankólia, verseiben ezért dominál a fekete szín. A ko-