Világgazdaság, 1969. január (1. évfolyam, 1-21. szám)
1969-01-03 / 1. szám
MAGYAr GAZDASÁG - VILÁGGAZDASÁG A VILÁGGAZDASÁG és a kamarai érdekképviseleti munka A Magyar Kereskedelmi Kamara első közgyűlése óta alig több, mint hat hónap telt el, és az új feladatok, funkciók, szolgáltatások között, amelyekkel a kamarát újjáalakító közgyűlés foglalkozott, és amelyeket a jóváhagyott, szerepelt a VILÁGGAZDASÁG, a Kamara és a Konjuktúra- és Piackutató Intézet közös gazdasági napilapja. Mindenekelőtt tehát örömmel üdvözlöm a mutatványszámok korszakának lezárulását és ennek az új és újszerű lapnak az első számát. Magáról a lapról csak annyit, hogy a Kamara szemszögéből nézve ez a tagvállalatok informálásának egyik eszköze, és a cél az, hogy az általános információáramlásban, amely a reform hatására kiszélesedett, ne több, hanem kevesebb olvasnivalót jelentsen tagvállalataink vezetőinek. Már a mutatványszámok sorozatában hatása volt a bírálatnak, a vállalati véleménynek és a lap iránti igényeknek és ebben a folyamatos munkában részt vesz a Kamarában tömörült vállalatok sokféle autonóm szervezete, éppen az az új oldala a Kamara tevékenységének, amelyet érdekképviseleti funkciónak nevezünk. A munkacsoportok, bizottságok ülésein gyakran felmerül a kérdés, hogy mit kell a mi körülményeink között az „érdekképviseleten” érteni? Nem arról van szó, hogy valakivel szemben kellene megvédeni a vállalatok érdekeit, hanem a Kamara tagvállalatai olyan fórumot kapnak, amely lehetővé teszi számukra, hogy a saját maguk által választott vezetők segítségével úgy adjanak hangot a vállalati sajátos érdekeiknek, hogy oz ezekben a szervezetekben találkozzék a népgazdasági érdekekkel. Ebből az is következik, hogy az érdekeknek ez a szintézise annál értékesebb, minél szélesebb a vállalatok képviselete a Kamarában, minél több gazdálkodó egység él a GV1967. sz. kormányrendeletben lefektetett jogával, hogy önkéntes alapon a Kamara tagjai sorába léphet. Ez a fejlődés is megindult egyébként és anélkül, hogy a Kamara a tagtoborzás érdekében különösebb propagandát fejtett volna ki, a júniusi közgyűlésen 166 volt a tagvállalatokszáma és a VILÁGGAZDASÁG indulásakor ez a szám 218-ra ment fel. Különösen figyelemre méltó az, hogy ebben a számban a külkereskedelmi forgalom szempontjából jelentős ipari termelő szektor körülbelül 50 százalékban képviselve van. Nyers elvtárs közgyűlési hozzászólásában hangzott el az a megállapítás, hogy vállalkozó szellemű szocialista gazdasági vezetőkre van szükség. Én úgy vélem, hogy a kamarai tagság is arra mutat, hogy a legvállalkozóbb szellemű vezetők jelentkeztek eddig abból a célból, hogy vállalataik, szövetkezeteik stb. a Kamara tagjai sorába kerüljenek. A közgyűlésen megmutatkozott a legfelsőbb párt- és állami vezetők érdeklődése a Kamara munkájának „megújhodása” iránt. Azóta is töretlen ez az érdeklődés, és nagy várakozás mutatkozik meg a Kamara fórumain keresztül a hatóságaink, a kereskedelempolitikát, a pénzügyi politikát kialakító szerveink részéről. A tagvállalatok aktivitásán is múlik, hogy ez az érdeklődés ne lankadjon és hogy minden „szintetizált” kamarai álláspontnak, véleménynek, sőt kritikának megfelelő visszhangja legyen. A vállalatok érdekeit tehát a hatóságaink előtt kell ebben az új szervezetben képviselnünk. Van azonban olyan eset is, amikor másokkal szemben kell megvédeni vállalatainkat,, de erre elsősorban a külföldi piacokon van szükség és ez az érdekvédelem elsősorban jogi (választott bíróság) vonatkozású. A közgyűlésünkön bejelentett munka egyébként azóta minden irányban megindult és mint mától kezdve a VILÁGGAZDASÁG, fokozatosan a tagvállalatok rendelkezésére áll a Kamara minden új (és régi) szolgáltatása. Fülöp Sándor a Magyar Kereskedelmi Kamara főtitkára A VILÁGSAJTÓBÓL FINANCIAL TIMES__________ 1968. december 13. Dél-Amerika, mint exportpiac Az angol exporttanács — a British National Export Council — latin-amerikai bizottsága a közelmúltban tanácskozást tartott. Giles Merritt a tanácskozásról szóló beszámolójában képet ad a dél-amerikai piac értékesítési lehetőségeiről, amelyeket angol részről nem használnak ki kellőképpen. Az 1968 októberében Limában megtartott hetedik amerikai tervkongreszszuson elhangzott becslés szerint Latin- Amerika jelenlegi 250 milliós lakosságaaz ezredfordulóig 640 millióra növekszik. Ezzel párhuzamosan a földrész bruttó társadalmi termékének értéke 100 milliárd dollárról 400 milliárd dollárra nő. A kongresszus véleménye szerint eddig az időpontig Dél-Amerikában — a fejlődő területek közül elsőnek — ipari társadalom alakul ki. A legutóbbi tanácskozás célja az volt, hogy fokozza az érdeklődést Latin- Amerika iránt, noha a delegátusok által képviselt vállalatok és szervek egy része már korábban elhatározta, hogy részt vesz a Sao Paolóban tavasszal megrendezendő angol ipari kiállításon. A tanácskozást megnyitó kereskedelmi miniszterhelyettes beszédében sajnálkozással állapította meg, hogy Anglia az elmúlt évtizedben az évi 3 800 millió font sterling értéket képviselő piacból csupán 4,6 százalékkal részesedett. Egyidejűleg azonban azt is megállapította, hogy 1968 első tíz hónapjában az Angliából Latin-Amerikába irányuló export az előző év azonos időszakához képest 34 százalékkal növekedett. Egyes országok viszonylatában a fejlődés még szembeszökőbb: Brazíliába 130 százalékkal, Venezuelába 50 százalékkal, Argentínába 47 százalékkal exportált többet Anglia. Ez a három ország egyébként prioritást élvez a latin-amerikai kereskedelem fejlesztésében. Dr. Roberto de Oliveira Campos, az Amerikaközi Kereskedelmi és Termelési Bizottság elnöke szerint a latin-am°rikai infláció és devizabizonytalanság hatását túlbecsülték, ennek következtében Anglia itt nagy területet vesztett el az Egyesült Államok, Japán és Nyugat-Németország javára. A felszólalásokból kitűnt, hogy Latin- Amerikának hitelre van szüksége. Az olajban gazdag Venezuela kivételével e terület országai tulajdonképpen még mindig nem heverték ki igazán az 1930. évi válság következményeit. Az exportból származó, egy lakosra jutó külföldi vásárlóképesség 1932-től 1965-ig kétharmaddal csökkent. Latin-Amerikában az egy főre jutó bruttó társadalmi termék jelenleg 350 dollárnak felel meg, ez a nyugat-európai átlagnak csupán egyötöde. . Latin-Amerikának, hogy többet importálhasson, hogy emelhesse 250 milliós lakosságának életszínvonalát, többet kell exportálnia. Ehhez azonban ki kell bővíteni termelési apparátusának kapacitását, mind a mezőgazdaság és az ipar, mind az energiatermelés és közlekedés tekintetében, ami viszont újabb importigényt jelent. Az UNCTAD megállapítása szerint a fejlődő országoknak gazdaságuk évi 5, százalékos növeléséhez évente 6 százalékkal kell növelni importjukat. S itt bezárul a bűvös kör: Latin-Amerika jelenleg 2 milliárd dollárt, exportbevételeinek 18 százalékát költi külföldi kölcsöneinek kamataira. Anglia exporthitelekkel igyekszik támogatni Latin-Amerikát, amíg az egész világ felé irányuló exportjának csupán 11 százaléka bonyolódik le 180 napnál hosszabb hitel nyújtása mellett, addig abból a 161 millió font sterling értékű kivitelből, amely az év első nyolc hónapjában Latin-Amerikába került, nem kevesebb, mint 76,5 százalékot szállítottak 180 napnál hosszabb hitelre. Anglia számára csak veszteséget jelenthet, ha nem növeli részesedését az Amerikaközi Fejlesztési Banknál. E bank kilenc éves működése alatt az angol exportőrök csaknem 17 millió dollár értékű megrendelést kaptak az innen nyújtott kölcsönökkel. 1968 szeptembere óta azonban ez korlátozások alá esik, mert Anglia nem részvényese a banknak. A Villamos Berendezés és Készülék Művek, továbbá a Transelektro kooperációs megállapodást kötött ,a nyugatnémet MBG céggel. Az egyezmény értelmében a nyugatnémet vállalat átadta korszerű villamos-, gáz- és széntüzelésű tűzhelyeinek rajzait a gyártáshoz , szükséges szerszámokkal és gépi berendezésekkel együtt. Ezekért a magyar vállalat kész tűzhelyekkel fizet. ■ KOOPERÁCIÓ A licenc átvétele lehetővé teszi, hogy gyorsan rátérhettek az új tűzhelyek gyártására. A nyugatnémet cég egyben exportpiacot is jelent, mert jóval több tűzhelyet vesz át, mint amennyi a licencekért, szerszámokért, gépekért járna. A VBKM idén 10 ezer darab tűzhelyet szállít a nyugatnémet cégnek. A Transelektro pedig egész sor országgal tárgyal az új termék exportjáról. 1969. JANUÁR 3. Az ez évi külkereskedelmi feladatokról Bár az új gazdaságirányítási rendszer első évének eredményei, illetve a gazdasági szabályozó eszközök működésével kapcsolatos tapasztalatok még sok területen mélyebb elemzésre szorulnak, a vállalatok és a központi irányító szervek előtt már megoldásra várnak az 1969. év feladatai. A mélyebb elemzések a hosszabb távon szükséges intézkedések mérlegelését célozzák. Az 1969. évi népgazdasági tervvel összefüggésben a múlt évi tapasztalatok vizsgálata alapján a szabályozóknál a szükséges változtatásokat, módosításokat eldöntötték. A kialakított szabályozó rendszerek módosítására nem volt szükség, azok működése egészében igazolta az előzetes elképzeléseket. Alapjában véve ez tükröződik a külkereskedelmi forgalom 1968. évi alakulásában is. A tervező munka első szakaszát a korábbi években is a tárgyidőszak várható fejlődésének megítélése képezte. A múlt évben ez a munka a tervezőket igen nehéz feladat elé állította, hiszen a közgazdasági szabályozókkal irányított gazdasági élet működéséről még nem rendelkeztünk tapasztalatokkal. Az egyes évközbeni változások — a vállalatok eltérő reagálása akülönböző intézkedésekre — óvatosságra intettek. Különösen nehéz volt a külkereskedelmi forgalom várható alakulását megítélni, mivel a külkereskedelmi tevékenységre vonatkozóan az új gazdaságirányítási rendszer lényeges változtatásokat vezetett be. Az 1968. évi külkereskedelmi forgalom alakulásával kapcsolatos tapasztalatokat röviden az alábbiakban lehet összefoglalni: összességében az 1967. évi árucsereforgalmat az elmúlt év külkereskedelmi forgalma mintegy 5,6 százalékkal haladta meg. Az összforgalmon belül nagyjából azonos ütemben nőtt a kivitel és a behozatal értéke. A rubelelszámolású viszonylatokkal lebonyolított áruforgalmunk továbbra is az átlagot meghaladó ütemben emelkedett. A szocialista országok piacain tapasztalható kereslet, a kedvező értékesítési lehetőségek hatására legerőteljesebben az ezekbe az országokba irányuló kivitel bővült. Ehhez hozzájárult az a tény is, hogy a rubel elszámolású export számos termelő vállalatunk kapacitásának jelentős részét köti le, tehát a termelés fejlesztésének, s ezen keresztül a nyereség fokozásának útját éppen a rubel viszonylatú kivitel növelésében látták. Az ilyen vállalatok számára az állami visszatérítés nyújtásával a belföldi értékesítéshez azonos feltételek teremtése — a kapacitás kihasználására irányuló törekvéssel és a kedvező külső piaci feltételekkel párosulva — gyakorlatilag erős ösztönzést jelentett. Érthető tehát, ha a külkereskedelmi árszorzóhoz képest kedvezőbb feltételekkel exportáló vállalatoknál ez a törekvés még erőteljesebb volt. Sajnos, a kedvező nyereséghelyzetet biztosító általános gazdasági környezet hatására, az export bővítésével egyidejűleg az export gazdaságossága nem javult, valamint a termelési költségek nem csökkentek a kívánt mértékben. Emellett nem tekinthető kielégítőnek a rubel elszámolású viszonylatokból származó import sem, mivel ennek emelkedése alatta maradt az export növekedési ütemének. Igaz, az anyagok és a fél termékek behozatala figyelemreméltóan emelkedett, de a többi árucsoportok kismértékű növekedése még akkor is problematikus, ha figyelembe vesszük, hogy 1967-ben a gépipari és könnyűipari termékek behozatala a szocialista országokból olyan ugrásszerűen emelkedett, amelynek megismétlődésére a következő évben reálisan nem lehetett számítani. Export lemaradás A dollár elszámolású viszonylatokkal a forgalom kis mértékben bővült. Ennek egyrészt az volt az oka, hogy az export emelkedése ezekbe a viszonylatokba nem érte el az ipari termelés átlagos növekedését sem (ideértve az élelmiszeripart), másrészt az import lényegében stagnáló szinten maradt. Ez utóbbi kedvezően hatott ugyan a külkereskedelmi mérleg alakulására, de távolról sem jelenti a dollár viszonylatú importigények csökkenését, csupán azt, hogy az első negyedévben — különböző tényezők hatására — tapasztalt csökkenést a későbbiekben meggyorsult ütem sem tudta ellensúlyozni. A behozatal változatlan szintjén belül, azonban, az anyagok importja annakellenére emelkedett, hogy számos fontos nyersanyagban az év folyamán a tőkés világpiacon figyelemre méltó árcsökkenések következtek be. A dollár viszonylatú export alacsony növekedési üteme évek óta megfigyelhető. Az importigények növekvő tendenciájával nem tart lépést a dollár viszonylatú exportképesség. Eléggé általános az a tapasztalat, hogy az élénk belföldi kereslet és az adott szocialista export lehetőségek mellett a vállalatok még nem fordítottak kellő gondot a tőkés piacokon is gazdaságosan értékesíthető termékek előállítására, ezzel kapcsolatos fejlesztésekre, versenyképességük fokozására, illetve új piacok feltárásra. Az 1968. évi fejlődésünk külkereskedelmi vonatkozásai kapcsán röviden vázolt problémák egyúttal rámutatnak a következő év feladataira. A külkereskedelmi áruforgalom — a tervszámítások szerint — 1969-ben 6—7%-kal, 1970-ben pedig mintegy 9%-kal növekszik. Ez feltételezi azt, hogy az iparágak jelentős részében a forgalom mind a rubel elszámolása, mind az egyéb viszonylatokban a termelést meghaladó ütemben fog növekedni. A következő években, s már 1969-ben is, fokozott figyelmet kell arra fordítani, hogy — a belső piaci egyensúly megszilárdítása mellett — a külkereskedelmi áruforgalom és a nemzetközi fizetési mérleg egyenlege az eddigieknél kedvezőbben alakuljon. Ehhez az szükséges, hogy a népgazdasági tervben számításba vett kereteken belül maradjon. Kiviteli lehetőségek A kivitel növekedési üteme ebben az évben, az összforgalommal egyezően, 6—7%-ot érhet el, míg 1970-ben várhatóan valamivel meggyorsul. Az ipari termékek exportja a szocialista országokba 1969-ben körülbelül az ipari termelés átlagos növekedésének megfelelő ütemben nőhet, bár ezen belül a gépipari és vegyipari export részaránya előreláthatóan emelkedni fog. Elsősorban a járműipari termékek, szerszámgépek, híradástechnikai és fémtömegcikkipari termékek, illetve gyógyszeripari és gumiipari termékek kivitele növekszik. Ehhez szükséges, hogy az ipari termékek behozatala a rubel elszámolású viszonylatokból az ipari termelést és az exportot meghaladó ütemben növekedjék. Ennek érdekében, bár a partner országok piaci tevékenységének, akvizíciós munkájának megélénkülésére is számítunk, komoly feladatok hárulnak az érintett külkereskedelmi vállalatokra, mivel mind belső, mind külső piacszervező munkájukat jelentősen erősíteniük kell. A rubel elszámolású import fokozása nemcsak azért lényeges, mert ez részben feltétele a kivitel további növelésének, hanem a hazai termelőkkel szemben az import versenyének erősítése, s ezen keresztül a műszaki színvonal javítására való ösztönzése szempontjából is. Különösen fontos lenne e viszonylatokból a beruházási javak importjának bővítése, mivel a megélénkült beruházási kedv következtében a hazai beruházási piacon tapasztalható feszültséget ily módon olyan behozatallal lehetne enyhíteni, amelynek ellentételezése nem okoz nehézséget. A gépipari termelés számításba vett növekedése, egyébként, a rubel viszonylatú export mintegy 8%-os, s a dollár elszámolású export 12°/C-os emelésére nyújt lehetőséget. Várható, hogy a gépipari vállalatok egy része a kereslet alakulása és a központi szabályozás oldaláról az eddiginél nehezebb értéke MAGYAR-LENGYEL ÁRUCSERE-FORGALMI Budapesten aláírták az 1969. évre szóló magyar—lengyel árucsere-forgalmi megállapodást, amely az 1968. évi szinthez képest több mint 16 százalékos forgalomnövekedést irányoz elő. 1958-tól 1965-ig mintegy háromszorosára nőtt a külkereskedelmi forgalom. Ezzel szemben 1966-ban lelassult, 1967 és 1968 folyamán pedig stagnált. Az 1966. és 1967. évek folyamán főleg a megnövekedett turistaforgalomból adódó többletbevételekből jelentős magyar aktívum alakult ki a fizetési mérlegben, ami a bilaterális egyensúly követelményei miatt fékezőleg hatott exportunk növekedésére. 1968 végére azonban a fogyasztási cikkek területén megnövekedett lengyel szállítások következtében a fizetési mérleg egyensúlya gyakorlatilag helyreállt, így a most aláírt megállapodás már kiegyensúlyozott fizetési helyzet alapján jött létre. A megállapodás a legjelentősebb — több mint 20 százalékos — növekedést a kölcsönös gépforgalomban irányoz elő, amely oldalanként több miint 35 millió rubelt ér el. A magyar gépexport legnagyobb volument kitevő tételei a motorkocsik, diesel-mozdonyok, autóbuszok, speciális tehergépkocsik és alkatrészek, továbbá szerszámgépek, műszerek stb. Import oldalon a már hagyományosnak tekinthető olyan gépipari termékek mellett, mint erőművi kazánok, bányagépek, szerszámgépek, építő- és textilipari gépek, valamint vagonok, gépjárművek és műszerek, a következő évek néhány nagy beruházásai is szerepelnek, mint például kénsavgyári és kartonlemezgyári felszerelések, valamint „Centrolit” öntöde. Az anyag jellegű termékek csoportjában hagyományos exportcikkeink a timföld, kőolajipari termékek és a műbőr, importban pedig a kőszén, koksz, alumíniumtömb, PVC, horgany stb. Az aláírt jegyzőkönyv szerint 1969-ben az eddigi mennyiségnek mintegy tízszeresére emelkedik kénimportunk Lengyelországból. A szállítások hosszabb időre szóló folyamatosságát biztosítja az elmúlt évben aláírt Hosszú lejáratú kéregyezmény, amely 1971-től lép életbe. 1969-től jelentős mértékben nő PVC- importunk is, export oldalon pedig fokozódik a kőolajipari termékek szállítása. A megállapodásban kifejezésre jut a két ország kormányának az a célkitűzése, hogy növelje a lakosság ellátást ipari fogyasztási cikkekben. Az előirányzatok reális megítélés szerint teljesíthetők és joggal lehet remélni, hogy az 1969. évi jegyzőkönyv újabb, gyorsabb ütemű fejlődés kezdetét jelenti majd a két ország kereskesítési feltételek közé fog kerülni. Ezeket a nehézségeket azonban a kereslethez való jobb igazodással, termékeik korszerűsítésével, a gyártmányszerkezet átalakításával, új értékesítési piacok feltárásával, elsősorban a dollár viszonylatú export növelésével oldhatják fel, illetve csökkenthetik. Preferenciák A dollár elszámolású viszonylatokban a tervszámítások feltételezik — a gépipari és vegyipari export fokozása mellett — a vaskohászati, valamint a könnyűipari és élelmiszeripari termékek kivitelének bővítését is. A kohászati termékek iránti igények ugrásszerű növekedése a belső piacon 1968- ban komoly gondot jelentett. Ezért érdemes megemlíteni, hogy ez évben a kohászati termelés és az import növekedése, továbbá a készletfelhalmozást mérséklő hitelpolitikai intézkedések hatására a népgazdasági terv a kohászati termékek többségénél a kereslet és kínálat viszonyának alapvető javulásával, s a dollár viszonylatú export jelentős emelkedésével számol. A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek exportjának viszonylag kis mértékű fokozása is komoly erőfeszítéseket igényel az érdekelt vállalatok részéről, hiszen az 1968. évi állatállománycsökkenés miatt a vágóállattermelés mérséklődni fog és a külső piaci értékesítési feltételek sem kedvezőek. A tervszámítások feltételezik, hogy a belső piaci viszonyok és az egyes gazdasági szabályozókon végrehajtott módosítások hatására növekszik a vállalatok érdekeltsége a dollár viszonylatú export fokozásában is. Részben ezt a célt szolgálja az a Külkereskedelmi Minisztérium részére adott felhatalmazás, amelynek alapján a kivitel tartós bővítését vállaló és azt realizáló vállalatokat adóvisszatérítésben részesítheti, részben pedig a beruházási hiteleknél az exportképesség növelését célzó fejlesztésekre nyújtható preferenciák. Ugyanakkor azonban az exportcélok megvalósítása szükségessé teszi, hogy a külkereskedelmi tevékenységet folytató vállalatok javítsák piaci munkájukat, a termelő vállalatok pedig gyártmányaik minőségét, korszerűségét, s a termelés szervezésében biztosítsák a piaci követelményekhez való rugalmasabb alkalmazkodás feltételeit. Hangsúlyozni kell azt is, hogy az export növelését mindkét viszonylati csoportban a gazdaságosság javításának, a devizakitermelési költségek csökkentésének kell kísérnie. Czeitler Sándor MEGÁLLAPODÁS helyi kapcsolatainak alakulásában. Az ipari kooperációban rejlő lehetőségek jobb kihasználása a piackutató munka továbbfejlesztése és az üzleti propaganda kiterjedtebb felhasználása révén lehetőség nyílik a két ország gazdasági fejlődéséből adódó kölcsönös előnyök további kiaknázására. Dr. Katus László IDEGENFORGALOM Alföldi Gasztronómiai Bizottság alakult Cegléden, a hazai idegenforgalom fejlesztése, új üdülő- és kirándulóhelyek kialakítása érdekében. A bizottság célja: tájjellegű étkezési kultúra felkarolása, régi receptek gyűjtése, gasztronómiai naptár és vendéglátó kalauz kiadása és a hasonló külföldi tárasaságokkal való együttműködés. Győrben az 1-es számú főútvonal mellett üzemanyag-töltő és gépkocsikarbantartó állomást épített a Shell Olajtársaság. Mind az üzemanyagért, mind a szolgáltatásokért forinttal is fizethetnek az utasok. A Kecskemét melletti Bugac legsikeresebb idegenforgalmi éve 1968 volt. 110 turistacsoport kereste fel, vendégeink jelentős része Amerikából, Angliából, Luxemburgból, Franciaországból és Kanadából érkezett. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKIURA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször, 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság vezetője: HAVAS JÁNOSNé, főszerkesztő GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Budapest, V., Dorottya u. 6. IV. em. Telefon: 180—830 Kiadja a Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó SALA SÁNDOR Előfizethető a Magyar Posta Központi Hírlap Irodánál, az MNB 8. sz. egyszámlára, vagy a 61 066 sz. csekkszámlára. Előfizetési díj egy évre 2400 Ft, fél évre 1300 Ft Terjeszti a Magyar Posta 68.09073/2 - Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető Bolgár Imre INDEX. 3