Világgazdaság, 1969. március (1. évfolyam, 42-60. szám)

1969-03-01 / 42. szám

MAGYAR GAZDASÁG - VILÁGGAZDASÁG PAGOTHHMECKO AEAO A mezőgazdaságban 1967 végén és 1968 elején számos intézkedést fogana­tosítottak a termelés­­növekedésének és hatékonyságának fokozására. A termelő­­szövetkezetek, állami gazdaságok, trak­tor- és gépállomások és traktorjavító állomások gépei által végzett munkák mennyisége 4 százalékkal növekedett 1967-hez viszonyítva. Az év folyamán 244 ezer dekár (1 dekár , 0,1 hektár. — A Szerk.) földet tettek öntözhetővé. A mezőgazdaság 1968-ban 842 ezer ton­na műtrágyát kapott (hatóanyagban), vagyis 38,7 százalékkal többet, mint 1967-ben. Fokozódott a különböző vegyi eszközök felhasználása a mezőgazdasági fertőzések és kártevők ellen. A termés, bár valamivel kevesebb, mint az 1967. évi termés volt, mégis meghaladja több olyan utóbbi év ter­mését, amikor az időjárási feltételek sokkal kedvezőbbek voltak. A mező­­gazdaság bruttó termelése — előzetes adatok szerint — 8,7 százalékkal ke­vesebb az 1967. évinél, de 8 százalék­kal több az 1965. évinél. Csökkent 1968-ban a búza, a kukorica, a bab, a napraforgó, a gyapot, a széna, a zöld és száraz siló, valamint egyéb takarmány- és zöldségfélék termelése. A termelés csökkenése mindenekelőtt az átlaghozam csökkenésének, egyes kultúrák vonatkozásában pedig a vetés­­terület csökkenésének a következmé­nye. A növénytermesztés csökkenése kisebb lett volna, ha teljesítették volna a gazdaságok a vetésterveket. Nagyobb volt a terméshozam az 1967. évinél szőlőből, szilvából és számos zöldség­féleségből. Az 1968. év eredményei azt mutatják, hogy a mezőgazdaság mind függetle­nebbé válik az időjárás szeszélyeitől, így a rendkívül nehéz vegetációs idő­szak ellenére is 238,7 kg búzát takarí­tottak be 1968-ban 1 dekárral, ami több, mint amennyit 1965 előtt bármikor si­került elérni. Ugyanez vonatkozik a szemeskukorica, a napraforgó, a cukor­répa stb. átlagtermésére is. Igen magas terméseredményeket értek el számos megyében: búzából Tolbuchin megyé­ben 353,6 kg-ot, Várna megyében 268,2 kg-ot, Szliven megyében 268,4 kg-ot, Sumen megyében 263,8 kg-ot, kukori­cából Tolbuhhin megyében 495,0 kg-ot, Pazardzsik megyében 425 kg-ot, Vidin m megyében 389 kg-ot. Növekedtek az át­lagos hozamok 1968-ban 1967-hez viszo­nyítva a gyümölcsfélék többségénél. Az állattenyésztés fejlődése az elmúlt évben a kedvezőtlen feltételek miatt ugyancsak kedvezőtlenül alakult. Csök­kent a termelés szénából és számos más takarmányféleségből, de ugyancsak ked­vezőtlenül befolyásolta az állattenyész­tés hozamát a legelők produktivitásá­nak csökkenése. Az istállózott tehenek átlagos­ tej hozama 1968-ban — 1967-hez viszonyítva — 1,6 százalékkal csökkent a termelőszövetkezetekben és 3,9 száza­lékkal az állami gazdaságokban. A tej­termelés a termelőszövetkezetekben 0,8 százalékkal, az állami gazdaságokban 0,7 százalékkal csökkent. Növekedett a szárnyasok hozama a termelőszövetke­zetekben 5,1, az állami gazdaságokban 4,2 százalékkal. A tojástermelés a ter­melőszövetkezetekben 0,6 százalékkal, az állami gazdaságokban 0,8 százalék­kal növekedett. A gyapjúnyírás átlaga ugyancsak növekedést mutat. A gyapjú­termelés a termelőszövetkezetekben 10,5, az állami gazdaságokban 5,3 százalék­kal növekedett. Érzékelhetően mutatkozik a mezőgaz­dasági állatállomány számszerű alaku­lásán a takarmánytermelés elmúlt évi csökkenése. A számos­ állat­ állomány 1969. január 1-én 3,2 százalékkal keve­sebb a termelőszövetkezetekben és 3,6 százalékkal az állami gazdaságokban, mint egy évvel korábban volt. Ez a csökkenés nem vonatkozik a tehénállo­mányra, amely 0,8 százalékkal nőtt a termelőszövetkezetekben és 0,7 száza­lékkal az állami gazdaságokban. Ez ked­vező befolyást gyakorol a törzsállomány növelésére és a tejtermelésre 1969-ben. A sertésállomány a termelőszövetkeze­tekben 3,7 százalékkal csökkent, az ál­lami gazdaságokban viszont 5,8 száza­lékkal növekedett. A juhállomány a ter­melőszövetkezetekben 0,9, az állami gaz­daságokban 2,0 százalékkal csökkent. Mind a termelőszövetkezetekben, mind az állami gazdaságokban csökkent a szárnyasok száma, de növekedett a szár­­nyashús-termelés. Az 1 szárnyasra eső húshozam 36,2 százalékkal nőtt 1968- ban. (1969. január 28.) A VILÁGSAJTÓBÓL Illntc­­ovesier Zeitung Szaúd-Arábia és a Petromin Szaúd-Arábiában 1962-ben alapították meg a független állami vállalatot, a Petroleum and Mineral Organization-t, röviden Petromin-t, azaz a céllal, hogy az olaj-, a földgáz- és az ásványi kin­csek alapján biztosítsa az ország iparo­sodását. A Petromin nem kíván a ma­gánvállalkozások helyébe lépni, hanem szoros kapcsolatot tart fenn nagyrészt külföldi tőkésekkel, hogy olyan nagy létesítményeket is kivitelezhessen, ame­lyekhez belföldön nem található elegen­dő tőke. Ez az állami szervezet igen hasznos­nak bizonyult. Első és talán legfonto­sabb létesítménye a Dzsidda-i vas- és acélgyár, amely 1967-ben kezdett mű­ködni és első teméke, a Monier-vas, máris vásárolható a belföldi piacon. Most tanulmányozzák annak lehetősé­gét, hogy a gyár kapacitását 70 000 ton­nára emeljék, ami 80 százalékkal nö­velné a jelenlegi 45 000 tonnás terme­lést. Hamarosan megkezdi működését az 52 millió rial költséggel épült Dzsidda-i olajfinomító is. Kezdő kapacitása napi 12 000 barrel lesz, s ezt 30 000 barrelre kívánják majd emelni. A Riad-ban épí­tendő finomító kezdő kapacitása 15 000 barrel lesz. Az olajat 170 km hosszú csővezeték szállítja hozzá. Tőkéjét, 100 millió rialt a Petromin, valamint szaúd­­arábiai magántőkések szolgáltatják. A Petromin a Mobil Oil Company-val társulva Dzsidda környékén 75 000 hor­dó kapacitású kenőolajgyárat létesít és társaságot az olaj forgalomba hozata­lára. Közös vállalkozás a műtrágyagyár is, amely az idén kezd működni: részvény­­tőkéjének kétharmada a Petromin és belföldi magánszemélyek, egyharmada egy amerikai vállalat kezében lesz. A kezdő tőke 45 millió rial. A napi terme­lés 600 tonna műtrágya lesz és ezzel a vállalat nagyságrendben a hetedik lesz a világon. Tervbe vették a Petromin Tankers Company megalapítását 5 millió h­al kezdő tőkével. A társaságot az ameri­kai United Tankers fogja igazgatni. Egyelőre két tankhajót vásárol, egyen­ként 100 000 tonna kapacitással. Mind­ezek mellett a Petromin az a társaság, amelyik a külföldi olajvállalatokkal kapcsolatban áll. Szerződései nagyobb nyereségrészesedést biztosítanak a szaúd-arábiai kormánynak, mint a nagy olajtársaságok szerződései. A Petromin­­na­k megvan a lehetősége arra is, hogy ha egy koncessziót élvező társaság ola­jat talál, betársul és közösen aknázzák ki az olajkészletet. A külföldi koncesz­­sziós társaságok számára ennek az az előnye, hogy kereskedelmi elvek alap­ján vezetett, állami vállalattal működ­nek együtt, amely több megértéssel vi­seltetik a vállalatok gazdasági problé­mái iránt, mint ahogy egy hatóság ten­né. (1969. febr. 19.) • NACHRICHTEN A kamat • FÜ­R AUSSEN HANDEL mint termelési költség A Schweizerische Bankgesellschaft által nemrégiben kiszámított globális kamatmérőszám (kamatláb-index), a ti­zenegy legfontosabb ipari államban 1960-ban átlagosan 4,79 százalék volt és ez 1967-ig 5,6 százalékra emelkedett. Ezzel szemben Svájcban a globális k ka­­matmérőszám 1960-ban csak 2,3 száza­lék, 1967-ben pedig 4,4 százalék volt. A tizenegy legfontosabb ipari ország közül 1960-ban a kamatszint — 6,31 százalékkal — Japánban volt a legma­gasabb. Angliában viszont 1967-ben a globális kamatmérőszám 6,83 százalék­kal mutatkozik a legnagyobbnak. A kamatnívó 1960 és 1967 között — Japán kivételével — minden országban emelkedett. A növekedés legnagyobb volt Angliában, Hollandiában és az Egyesült Államokban. Bár Svájcban ez évek folyamán a kamatnívó erőtelje­sebben emelkedett, mint az említett tizenegy ipari államban, még ma is Svájcban a legalacsonyabb a kamat­szint. Az egyes gazdaságok kamatnívója kö­zötti eltérés, vagyis az országonkénti kamatszint-különbség csökkent. A leg­fontosabb ipari országok legmagasabb (Japán 6,31 százalék), és a legalacso­nyabb (Svájc 3,23 százalék) kamatszint­je közötti különbség 1960-ban 3,08 szá­zalék volt. Hét évvel később az angliai 6,83 százalékos legmagasabb és a svájci 4,40 százalékos legalacsonyabb kamat­szint közötti eltérés kereken egyötöddel 2,43 százalékra zsugorodott. A nemzetközi kamatnívó emelkedése a 60-as évek konjunkturális csúcsidő­­szakának különösen erőteljes tőkeszük­ségletét mutatja, a nemzetközi kamat­szint-különbség szűkülése pedig a nem­zetközi pénzügyi kapcsolatok növekvő összefonódását tükrözi vissza. Ebben az összefüggésben jellemzőnek látszik, hogy a bankok kamatrései 1967- ben — 1,92 százalékkal — Svájcban vol­tak a legalacsonyabbak. Ugyanebben az évben Angliában és Belgiumban mind a kamatszint, mind a bankok kamat­rései a legmagasabbaknak bizonyultak. Az említett tizenegy ipari ország átla­gos kamatrése és a svájci kamatrés kö­zötti eltérés igen jelentős. (1969. febr. 7.) Ismét a limitárakról . ? Már az új mechanizmus bevezetése előtt, az első 1968-as szerződések meg­kötésének időszakában hallani lehetett, hogy a limitárak megállapítása okozza a legtöbb nehézséget. A limitár problé­májáról vita folyt a VILÁGGAZDA­­SÁG­ban is (december 7., január 16. és 17.). Ebben a vitában közös mozzanata volt mindkét fél álláspontjának, hogy a limitárnak a nyereségelosztásban be­töltött szerepét látva, káros tünetként értékelte ezt a nyereségelosztást. A Konjunkúra- és Piackutató Intézet a múlt év végén elemző tanulmányt készített az új gazdaságirányítási rend­szer első tapasztalatairól. Az ehhez a tanulmányhoz végzett közvélemény­kutatás során kapott válaszokból is ki­tűnt, szinte nem volt olyan külkeres­kedelmi vállalat, amely ne panaszolta volna, hogy a termelővállalatok túl ma­gas limitárakat próbálnak szabni, ami nehezíti, egyes esetekben meghiúsítja a külföldi értékesítést. Elhangzott, hogy a limitár körül folytatott viták idő- és energiapazarlást jelentenek, hogy a ma­gas limitárak akadályozzák a rugalmas piaci politikát. Az egyik külkereskedel­mi vállalat arról számolt be, hogy perre ment a magas limitár miatt. Az ipari állásfoglalások azt hangsú­lyozzák, hogy a magasabb limitárral külföldi áremelésre akarják szorítani a külkereskedelmet. Az intézet vizsgála­tához felhasznált válaszokban azonban csak egy külkereskedelmi vállalat em­lítette, hogy árat tudott emelni. Más források szerint sok sikeres áremelés fordult elő. Ennek ellenére valószínű, hogy az­­általános konjunkturális árala­kulástól független széles körű áremelés lehetősége nem túl nagy. Igaz ugyanis, hogy a régi mechanizmus nem ösztö­nözte eléggé az exportot, de a azért a de­vizaforintban megszabott terv teljesítése hamarabb megvolt, ha a külkereske­delmi vállalat azt az árat, amelyet a szóban forgó áruval egyáltalán el lehe­tett érni, elérte. Ahol ez nem történt meg, inkább egyéni ügyetlenségről le­hetett szó, ez pedig minden mechaniz­musban előfordul. Az sincs kizárva, hogy a külkereskedelmi vállalat egy­­egy vevőt vagy közvetítőt — amennyi­ben ez az árujára rá van utalva — kényszeríthet, hogy kevesebb nyereség­gel is megelégedjen. De ha ez a nye­reség tartósan kevesebb, mint ameny­­nyit azon a piacon a többi hasonló helyzetű vevő vagy közvetítő elér, a mi emberünk előbb-utóbb hátat fog fordí­tani nekünk vagy tönkre megy. Amennyiben tehát van tartalék a kül­földi eladási árakban, úgy inkább azért van, mert a régi mechanizmusban a terv túlteljesítésére való állandó ösz­tönzés a könnyebb ellenállás irányába, az extenzív mennyiségi növelés felé te­relt mindenkit, még akkor is, ha — mint a külkereskedelemben — a meny­­nyiség pénzben volt megadva,­­tehát elvben az intenzív növelés lehetősége is megvolt. De éppen e lehetőség miatt az ártartalék bizonyosan nem nagy és el­méletileg a külföldi árak adottnak te­kinthetők! Mindezt nem azért írtam le, mintha az ipart le akarnám beszélni ar­ról, hogy a külföldi piacokon tevékeny­kedő megbízottjával, a külkereskedelmi vállalattal szemben nagy követelmé­nyeket támasszon. Véleményem — azt hiszem — az ál­talános felfogástól ott tér el, hogy a nyereség felosztása miatt folytatott vitákban nem az új mechanizmus tulaj­donképpeni szégyellni való gyerek­­betegségét látom, hanem a termelő és a közvetítő kereskedő természetes kap­csolatának megnyilvánulását. A kettő lényegében mint eladó és mint vevő áll egymással szemben. Ez m­ég akkor is így van, ha nem a sajátszámlás kap­csolat egyértelmű viszonya fűzi össze őket, hanem az ún. „sima” bizományosi szerződés vagy a nyereségben való for­mális osztozkodás valamelyik változata. A termelő- és a külkereskedelmi vál­lalatnak ugyanis minden esetben meg kell állapodnia egymással abban, hogy az önköltség és az eladási ár közötti különbséget hogyan osztják fel. Mivel mindkét vállalat a saját nyereségének növelésére törekszik, s mivel a nyere­ségérdekeltség lényegéhez tartozik, hogy az önköltség csökkentésével és az ár emelésével elért eredmény között nem tesznek különbséget, ezért elkerülhetet­len, hogy a termelő az osztozkodásról folytatott alkuban ne a limitár (amely számára ár) növelésére, a külkereskedő pedig a limitár (amely számára költség) csökkentésére törekedjen. Csak akkor szűnne meg a limitár­­alkuban kialakult ár jellege, ha a ter­melő maga szabná meg a külföldi el­adási árakat is, és abból állandó juta­lékot adna vagy ha a külkereskedelem a termelő teljes tevékenységének ered­ményéből állandó arányban részesedne. Más nyereségérdekeltségi formáknál, már csak az állandó költségek felosz­tásának nehézségei miatt is, feltétlenül szükség van a két vállalat közötti el­számolási ár, azaz limitár megállapítá­sára. Azt hiszem, nyilvánvaló, és nem kell bizonyítanom, hogy elkülönült nyere­ség esetén a termelő magas, a közve­títő kereskedő alacsony elszámolási ár­ban érdekelt.­­A termelő csak adott külföldi eladási ár és egy külkereske­delmi vállalat esetén érdekelt egyér­telműen magas árban. Máskülönben az ár függ a mennyiségtől és fordítva. A külkereskedelmi vállalat is csak addig érdekelt egyértelműen alacsony árban, amíg egyedül áll a termelővel szem­ben. De még ebben az esetben sem ér­dekeltek abban, hogy partnerük helyes tevékenysége lehetetlenné váljon.) Az adott körülmények között, vagyis amikor a vállalat az önköltségen és a termékösszetételein már nem tud vál­toztatni, a külföldi ár pedig már adott, a termelő és a külkereskedelmi válla­lat közötti nyereségelosztás vita csak annyiban érintheti az ország érdekeit, hogy egyik se tudjon a másikra olyan limitárakat kényszeríteni, amelyik már nem ösztönzi feladatának lehető leg­jobb megoldására. Azzal azonban, hogy az alku során nyomást gyakorolnak a másik fél nyereségszínvonalára (ha az egész nyereséghelyzeten pillanatnyilag nem is változtatnak már), távlatilag hasznos irányú hatást fejtenek ki, mert ezzel hozzájárulnak az általános nyere­­ségszint alacsony nívón tartásához. (A nyereségérdekeltségen alapuló gazda­ságirányításnak — mint ismeretes — ugyanis, az a paradoxona, hogy míg az egyedi vállalat számára hasznos a nye­reség növekedése, országosa­n az az elő­nyös, ha árbevétel általában nem több a termelési tényezők jövedelmé­nél, vagyis a költségeknél.) Az elmondottakból az tűnik ki, hogy ha a kereskedelmi és a termelő tevé­kenységet külön vállalat végzi, akkor közöttük az áralku elkerülhetetlen, s csupán annyit kell tenni, hogy a köz­ponti szabályozókkal és intézményes, szervezeti keretekkel az alku számára olyan gazdasági környezetet teremtse­nek, hogy egyik vállalat se tudjon kényszert alkalmazni a másikkal szem­ben, s így mindegyik a lehetőségekhez képest a legjobban végezze feladatát. Ezzel kapcsolatban meg lehet még jegyezni, hogy a termelő és a külkeres­kedő vállalat feladatkörében mutatkozó különbségek azt jelentik, hogy elméle­tileg indolkolatlan a külkereskedelmi tevékenység javadalmazását a terme­lési önköltség és az eladási ár különb­ségének valamilyen százalékában meg­szabni. A külkereskedelmi vállalat bi­zonyos szolgáltatásokat értékesít és ezeknek éppen úgy megvan a maguk ára, mint a termelő vállalat által elő­állított áruknak. A külkereskedelmi monopólium miatt a magyar viszonyok között azonban indokolt, hogy a ter­melővállalatok a maguk nyereségével arányos összeggel is ösztönözzék a kül­kereskedelmi vállalatokat a termelés­ből származó nyereség növelésére. Kozma Géza KERESKEDELEMTECHNIKA IRAK Exportszállítmányok kísérő okmányainak záradékszövege Az arab országokba irányuló szállít­mányokat kísérő számlákra és szárma­zási bizonyítványokra — melyeket a konzulátuson láttamozásra be kell nyúj­tani — az eddig érvényben volt zára­dékszöveget csekély módosítással az alábbiak szerint kell rávezetni: „We certify that the goods figuring in this invoice are of Hungarian origin and are not of Israeli origin nor do they contain materials of Israeli origin in their manufacture. The goods will not be leaded on a boat black-listed by the Arab Committee for Boycotting Israel or calling on any Israeli port.” Minden egyéb szövegezés ellen a kon­zulátus kifogást emel. SZUDÁN Adó- és vámemelések A Szudánban 1968. október 15-én ki­adott költségvetési törvény az import­­pótilleték 8 százalékról 10 százalékra való felemelésén kívül jelentős vám-, luxus és fogyasztásiadó-módosításokat is bevezetett. Az 1967. december 27-től érvényes (Brüsszeli Nomenklatúrát követő) Szu­dán­ vámtarifában vámemeléssel sújtot­ták főleg a szeszes italok, faféleségek, műszál-szövetek, kötöttáruk bevitelét. A vámemelések több esetben az ad va­lorem vámtételek 100 százalékos fel­emelését jelentik, így a vám magassá­ga a szudáni vámtarifában 10 százalék és 500 százalék között mozog. A szudáni vámtarifa, valamint a rész­letes adó- és illetékjegyzékek a Magyar Kereskedelmi Kamara Kereskedelem­technikai Osztályán megtekinthetők. Importengedélyek Szerződéses országokkal szemben Szu­dán nem érvényesít átmeneti import­­korlátozást. Több forrásból nyert érte­sülés szerint azokra a bevitelekre nem alkalmazzák az 1969. I. negyedére el­rendelt importkorlátozást, amelyek klí­­ringmegállapodással rendelkező orszá­gokból származnak. Magyarország és Szudán között az eredetileg 1963. május 9-én megkötött kereskedelmi és fizetési megállapodás van érvényben, így a többi szerződéses országgal (Csehszlo­vákia, EAK, Lengyelország és a Német Demokratikus Köztársasággal) együtt a Magyarországról származó árukra az importengedélyek kiadásának átmeneti leállítása nem vonatkozik. V­ámraktározás A szudáni hivatalos vámraktárakban 6 hónapig lehet árut beraktározni. Hét napig költségmentesen tárolható, a 8. naptól kezdve 10 piaster, a 19. naptól 25 piaster, a 29. naptól 50 piaster raktár­díjat számolnak fel tonnánként és na­ponként. A szudáni rendeltetésű küldeménye­ket, amelyek Port Sudan kikötőn át ér­keznek az országba, a kikötői hivatalos vámraktárban helyezik el, ha csak a ha­jóból való átrakásra vagy a kikötőből való továbbszállításra külön rendelkezés nincs. A címzett által át nem vett áruk, leg­feljebb 6 hónapig tárolhatók a vámrak­tárban. Ezután a hivatalos lapban 3 hé­ten át az árverezésre bocsátott árukat meghirdetik, az árverezést végrehajt­ják. A szudáni állami vasutak árverezik el a visszamaradt árut, az árujegyzéket a vasútállomásokon az ún. District Traf­fic Manager-nél közszemlére teszik. A raktározási és árverezési költségek le­vonása után fennmaradó bevételi ösz­­szeg a jogosult (árutulajdonos) rendel­kezésére áll 3 évig. EGYESÜLT ARAB KÖZTÁRSASÁG Importkvóták felemelésének lehetősége Az egyiptomi iparügyi minisztérium engedélyezte a termelés növelése, illet­ve a minőség javítása érdekében, hogy magániparosok termelési eszközökből az eddigi 1000 egyiptomi font helyett 5000 egyiptomi font értékben impor­tálhassanak (tartalékalkatrészeket és kisebb beruházási javakat is beleértve). Az importkvóta felemelésének elő­feltétele, hogy a beszerzésekért nem lehet devizát átutalni (csak helyi pénz­nemben egyenlíthetők ki), továbbá, hogy az import bonyolítását állami ke­reskedelmi társaság, a Nasr, Export and Import Co., Cairo (34 Shak­e Adly) végezze. A társaság az áru ellenértékének 5 százalékát kitevő jutalék fejében vál­lalja az import-formalitások elintézését, így pl.: az importengedély beszerzését, a küldemény elvámoltatását, az áruk­nak alexandriai raktárakba való be­szállítását. 1969. MÁRCIUS 1. W­Sr 3 _______RÖVIDEN © Nigériába szállított 266 ezer dollár értékű betonacélt a Csepeli Acélművek. E termékre egy román vállalattal 200 ezer rubel értékű szerződést kötöttek. © Az Atlas Copco svéd cég 55 ezer dol­lár értékben csavarkompresszort szállít a Chinoin gyár részére. Ugyanez a svéd vállalat 20 ezer dollárt árvízvédelmi gépeket exportál Magyarországra. Mind­két üzlet a Zenit külkereskedelmi ügy­nöki vállalaton keresztül bonyolódik.­­ Termékeinek 70 százalékát exportálta 1968-ban a Pannónia Szőrmekészítő és Szőrmekonfekció Vállalat. Ebben az év­ben 10—12 százalékkal emelkedik a vállalat kivitele: 15 országba, köztük — a szocialista országokon kívül — az Egyesült Államokba, Hollandiába, Ka­nadába, Norvégiába és Svédországba jutnak el a Tannimpex közvetítésével a vállalat termékei.­­ Százhuszonhárom agyáramvizsgáló készülék szállítására adtak fel megren­delést a szovjet külkereskedők az Elekt­ronikus Mérőkészülékek esztergomi gyára részére. A Csehszlovák papírgyárak és a Ligna külkereskedelmi vállalat képviselői a Papíripari Vállalat és a Lignimpex ve­zetőivel folytatott tárgyalások eredmé­nyeképpen megállapodtak, hogy a két­oldalú árucsere-forgalomban szereplő termékekből kiállítást rendeznek a bu­dapesti csehszlovák nagykövetségen. (Az államközi megállapodás értelmében a magyar külkereskedelem évente mint­egy 2 millió rubel értékű papírárut, il­letve alapanyagot — elsősorban ciga­rettapapírt, csomagoló- és rotációs pa­pírt, valamint cellulózt — importál.)­­ Háromszorosára növelik a Kőbányai Gyógyszerárugyárban a Perhepar nevű új készítmény gyártását, illetve export­ját. Szerte a világon jelentős kereslet mutatkozik az egyéb májkészítmények iránt is, így a gyár további jelentős fej­lesztési tervekkel is foglalkozik. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször, 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság vezetője: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Budapest, V., Dorottya u. 6. IV. em. Telefon: 180—830 Kiadja a Lapkiadó Vállalat , Felelős kiadó: SALA SÁNDOR Előfizethető a Magyar Posta Központi Hírlap Irodánál, az MNB 8. sz. egyszám­lára, vagy a 61 066 sz. csekkszámlára. Előfizetési díj egy évre 2400 Ft, fél évre 1300 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 69.2169/3 - Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008

Next