Világgazdaság, 1969. július (1. évfolyam, 121-143. szám)

1969-07-01 / 121. szám

1969. JÚLIUS 1. A LONDONI FÉMTŐZSDE London, június 30. — A londoni fém­tőzsde hivatalos raktárainak készlete a múlt héten a következőképpen mó­dosult az előző hét végéhez képest: A rézkészlet 1900 tonnával 14 925 tonnára apadt, miután beérkezett 4050 és kiszállítottak 5950 tonnát. A kész­letből huzaltuskó 10 000 tonna, katód 5050. Az ónkészlet is apadt, 182 tonnával 8406 tonnára. Beérkezés nem volt, ki­szállítottak 182 tonnát. Az ólomkészlet 450 tonnával csök­kent 9350-ra, beérkezés nem volt, ki­szállítottak 150 tonnát. A horganykészlet 525 tonnával apadt 9375 tonnára, miután ebből sem volt beérkezés és kiszállítottak 525 tonnát. (A horganykészletből magas fokú 9100 tonna, GOB minőség 275 tonna.) Csak az ezüstkészlet növekedett a múlt héten: 730 000 unciával 13 880 000 unciára. Beérkezett 880 000, kiszállítot­tak 150 000 unciát. A rézárakat hétfőn nyitáskor emel­ték. Ehhez hozzájárult az a Reuter­­jelentés, hogy az Anaconda chilei bá­nyáiban július 1-én mégis megkezdődik a sztrájk, valamint az a hír, hogy a japán kormány nem engedélyezi a réz­fölösleg exportálását. A huzaltuskó azonnali ára 81//,, határidős jegyzése 41//, fonttal ment feljebb. A katód­­kontraktusban 832, illetve 632 font volt az emelkedés. Az ónárak mintegy 3 fonttal lanyhul­tak, elsősorban a távol-keleti irányzat hatására. Az esést csak a tőzsdei kész­let múlt heti apadása korlátozta. A lon­doni fémtőzsde ónkészlete egyébként már 18 hete egyfolytában csökken, az időszak elején még 10 602 tonna volt. Az ólom irányzata tartott volt, a sze­rény adás-vételi tevékenységben szere­pet játszott a hulladék vásárlásával kapcsolatos árbiztosító eladás is. A kö­zeli ellátmány szűkösségét hangsúlyozza a meglehetően nagy azonnali felár. A horgany szekciójában sem a vevők, sem az eladók nem iparkodtak üzletet kötni, ezért — és a tőzsdei készlet apa­dása miatt — az irányzat nagyjából tartott maradt. Az ezüst alacsonyabb árszintje ösz­tönözte a keresletet, ezért a jegyzéseket unciánként 1 ’v,alf/2 pennyvel emelték. A délutáni ülésen a rézárakat jól tartották a délelőtt kialakult magasabb szinten. Ebben közrejátszott az ame­rikai határidős jegyzések szilárdulása is. Az ónpiac irányzata erősen tartott volt, egy cég tekintélyes azonnali vá­sárlásának hatására az azonnali ár öt fonttal felszökött. A határidős jegyzés csak 1V2 fonttal ment feljebb, ilyen­formán a határidős felár erősen szű­kült. Az ólom jegyzéseit árnyalattal maga­sabb szinten jól tartották. A horgany szekciójában nem történt változás. Az ezüst irányzata is jól tartott volt, mert a jelek szerint még a mostani árszint is ösztönzi a keresletet. (Reuter) talános gazdasági irányzatában éles for­dulat nem következik be. A legnagyobb kereslet mutatkozik félgyártmányokban, betonacélban, hen­gerhuzalban, galvanizált lemezekben és ónozott termékekben. Az US. Steel Corp. egyébként július elsejei hatállyal betonacél árjegyzéket ad ki. Ebben az árjegyzékben nettó­tonnánkénti 102 dolláros alapár szere­pel, és a méretfelárak 10 dollártól kez­dődnek tonnánként. (A legutolsó árjegy­zéket 1961-ben hatálytalanították és az árak azóta egyedi alku tárgyát képez­ték.) (Reuter) NEM ENGEDÉLYEZIK A JAPÁN RÉZEXPORTOT A japán külkereskedelmi és iparügyi minisztérium nem engedélyezte elekt­­roli­tréz külföldre történő eladását a japán kohóknak, noha a raktárakban közel 40 ezer tonnás készlet halmozó­dott fel. A múlt évben egyébként Japán mintegy hétezer tonna rezet exportált raktárai készleteinek csökkentése ér­dekében. (Reuter) A KÖZÖS PIAC MAGNÉZIUMIMPORTJA A Közös Piac Végrehajtó Bizottsága javaslatot tett arra, hogy a vámmen­tesen importálható magnézium meny­­nyiségének a második félévre eső részét kvótálisan osszák szét a tagállamok között. Eddig az egész évi 20 800 ton­nának csak a felét osztották el. A bizottság a felosztásra a következő javaslatot tette: 1500 tonna ötvözetlen nyers magnéziumból az NSZK-ra 747 tonna, Belgiumra 2 és Luxemburgra 273, Hollandiára 168, Franciaországra 10, és Olaszországra 2 tonna jutna. A 8900 tonna ötvözött magnéziumból a javaslat szerint az NSZK kapna 7054 tonnát, Hollandia 20, Olaszország 16, Franciaország 15, Belgium és Luxem­burg együttesen 15 tonnát. A maradék tartalékként szolgál. (Reuter) ERŐS ACÉLKERESLET AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN Az Iron Age című amerikai szaklap acélpiaci kommentárja szerint az acél iránti kereslet az Egyesült Államokban az évszakhoz képest szokatlanul magas szinten van. Ez részben a szállító or­szágok önként vállalt exportkorláto­zásának tulajdonítható, valamint a vi­lágszerte jelentkező nagy keresletnek, amely az amerikai acél­vállalatok szá­mára lehetővé teszi, hogy Európában és más külföldi piacokon is számottevő mennyiségeket adjanak el. Közrejátsz­hat az is, hogy a hazai kereslet alap­vetően emelkedett. A nyári szezon kihatásának megszűn­tével elképzelhető, hogy az acélpiac még mozgalmasabbá válik. Egyes acél­ipari vezetők lehetségesnek tartják, hogy az év az acélkiszállítások szem­pontjából igen jó lesz és még az 1965- ben felállított 92,7 millió tonnás rekor­dot is meg fogja dönteni — írja a lap. Pittsburghi Reuter-jelentés szerint az acélrendelések az Egyesült Államokban igen magas szinten mozognak és ottani szakemberek véleménye az, hogy a jú­liusi kiszállítások megközelítik az előző havi teljesítményt, holott a felhasználó üzemeknél jelentkező szabadságolások következményeképpen júliusban a meg­rendelések csökkenni szoktak. Az ipar szilárdan bízik abban, hogy a harmadik negyedév kiszállításai meg fogják közelíteni az 1965-ös rekordév harmadik negyedében történt szállítá­sokat, ha csak az Egyesült Államok ál­ A KADMIUMPIAC A VILÁGGAZDASÁG már beszá­molt arról, hogy az USA anyagkészle­tező hatósága, a GSA a kadmium lib­­ránkénti árát 50 centtel felemelte. Egy­szersmind bejelentette azt is, hogy 600 000 libra kadmiumot áruba bocsát. A Reuter-iroda most érkezett jelentése szerint a GSA további 240 000 libra kadmiumot szabadított fel, amelyet a negyedik negyedévben hoz forgalomba, ugyancsak a már megemelt áron. A GSA szóvivője szerint az 1969. naptári évben további kadmiumkészleteket fel­szabadítani nem szándékoznak. A kadmium londoni szabad piacán tovább emelkedtek az árak, amelyek legutóbb 4,15 és 4,22 dollár között mo­zogtak, d­s paritásban libránként. Meg­lehetősen állandó érdeklődés és keres­let jelentkezik, főképp a kontinensről, szűkös áruellátás mellett, annak elle­nére, hogy a GSA időnként készletei­ből ajánl fel bizonyos mennyiségeket. Ezenkívül a Kínai Népköztársaság ré­széről is csökken a kínálat. A belföldi kereslet továbbra is lany­ha és a 10 százalékos vámot magába foglaló ár jegyzése változatlanul 36 shilling 6 penny és 37 shilling 6 penny között mozog. mezőgazdasági cikkek EMELKEDIK GÖRÖGORSZÁG GABONATERMELÉSE Görögországban sokkal magasabb ga­bonatermést várnak idén, mint 1968- ban, amikor a kedvezőtlen időjárás miatt a mezőgazdaság hozama 6 száza­lékkal elmaradt az előző évitől. A termésre és a termőterület nagy­ságára vonatkozó legutolsó becslések adatai a következők (az 1968. évi ada­tok zárójelben): Búza 1 900 000 (1 509 000) tonna; 1 020 000 (1 028 000) hektáron. Árpa 605 000 (486 000) tonna; 306 000 (352 000) hektáron. Zab 125 000 (104 000) tonna; 94 400 (104 000) hektáron. Rozs 8000 (8500) tonna; 8900 (9900) hektáron. A kukoricatermelésről és termőterü­letéről adatok még nem állnak rendel­kezésre. (Reuter) BIZONYTALANSÁG A BÚZATÁRGYALÁSOK KÖRÜL A VILÁGGAZDASÁG jelentette, hogy a Nemzetközi Búzatanács londoni ülése befejeződött, de nem döntött a minimális árakról. A hivatalos közle­mény nem ad lehetőséget annak a meg­állapítására, hogy a­­tárgyalások milyen főbb pontokat érintettek. A tanácshoz közel álló források szerint vita volt a nemzetközi gabonaegyezmény által megállapított minimális árakról. Nyil­vánvaló azonban, hogy a tanács erő­teljesen ellenállt az árak csökkentése érdekében­­kifejtett nyomásnak. A kereskedelem­­köreiben is eltérnek a vélemények arról, hogy bölcs dolog volna-e a minimális árakat leszállí­tani. Az árcsökkentés mellett főképpen azt hozzák föl, hogy a foltosabb ter­melő országokban jelenleg világszerte feleslegek jelentkeznek. Az 1968—1969. évi termésnek most már lényegében kialakult képe világossá teszi, hogy az előző gazdasági évről áthozott készle­tekkel együtt búzában nagy bőség mu­tatkozik. A­­fölöslegek egy részének az elhelye­zése érdekében egyes országokról fel­tételezik, hogy az egyezményes mini­málár­a­kat alákínálják. Erősen bírálják ebből a szempontból Franciaországot, Ausztráliát (amely egyébként az alá­kínálást határozottan tagadja), vala­mint Kanadát is. A minimális árak csökkentését célzó állásfoglalások mellett azonban kiala­kult egy olyan érzés is, hogy a mini­mális árak csökkentése csak azoknak az exportőröknek a malmára hajtaná a vizet, akik már most sem veszik fi­gyelembe a minimális árakat. Az 1969—1970. évi terméssel kap­csolatos jóslatok is indokolják az árak változatlanul hagyását. Egyes orszá­gokban, így az Egyesült Államokban is csökkentik a búza vetésterületét és így nyilvánvaló, hogy a kihozatal csökke­nése is várható. Ilyen körülmények kö­zött indokolatlan, sőt retrogád lépést jelentene a minimális árak leszállítása. (Reuter) AZ AMERIKAI ZSÍREXPORT TÁMOGATÁSA Az USA földművelésügyi minisz­tériuma közzétette, hogy az Angliába irányuló zsírexportot továbbra is fib­­ránként 2 cent szubvencióval támogat­ja, legalábbis a következő két héten át. (A VILÁGGAZDASÁG június 28-i számában már céloztunk arra, hogy a szubvencióban változás egyelőre nem várható.) A minisztérium intézkedései alapján máris 5,6 millió libra további export­nak a szubvencionálását vállalta. A támogatási programnak 1969. január 13-án történt beindítása óta ezzel a mennyiséggel együtt összesen 121,1 mil­lió libra zsír Angliába irányuló export­ját szubvencionálták 2 centes alapon. (Reuter) A LONDONI KAKAÓPIAC A múlt héten kielégítő élénkség mellett a határidős üzletekben érvé­nyesülő árak long tonnánként 5,5 font sterlingig terjedő mértékben emelked­tek. A növekvő mértékű nyereségrealizáló és bizományosi eladásokkal szemben a fedezővásárlások és spekulációs téte­lek alátámasztották a piacot. A piacot valószínűleg befolyásolta a nigériai szüret korai befejezése és számba vet­ték az Afrika nyugati partvidékén be­állott súlyos esőzésekről szóló híre­ket is. A ghanai középtermés jó kilátásairól szóló Reuter-jelentés a hét közepén enyhe reakciót idézett elő. A ghanai középtermésből történt vásárlások a második héten 3427 tonnát tettek ki és a várakozásnak nagyjában megfeleltek. A tényleges piac meglehetősen üzlet­­telen volt. JAPÁN ÁRPÁT IMPORTÁLNA AUSZTRÁLIÁBÓL A nyugati sajtóügynökségek jelentik, hogy Japán rendszeres árpaimportot tervez Ausztráliából. Japán a közel­múltban 30 000 tonna árpát vásárolt Ausztráliában, amelyet szarvasmarha­tenyésztő földművesek között osztottak szét. Ha az ausztrál árpa megfelel az állatgazdaságoknak, akkor Japán hosz­­szú lejáratú szerződést kíván kötni Ausztráliával. Ennek keretében kötele­zettséget vállal évente legalább 100 000 tonna árpa importjára. KÜLFÖLDI HŰTŐKOCSIK A GÖRÖG ŐSZIBARACK­­EXPORTBAN Minden jel arra mutat, hogy idén Gö­rögországban igen nagy lesz az őszi­baracktermés. Ez lehetővé teszi az or­szág számára, hogy komoly exporttöbb­letet érjen el. Az export zavartalan le­bonyolítása érdekében felkérték a görög közlekedésügyi minisztériumot, hogy engedélyezze külföldi hűtőgépkocsik igénybevételét a kiviteli csúcsidőben, július 1-től augusztus 25-ig. (Hellonews) A HOLLAND CUKORRÉPATERMÉS A holland földművelésügyi és halá­szati minisztérium június 15-i jelen­tése szerint az ország cukorrépa-vetése meglehetősen lassan fejlődik, de álla­pota normálisnak mondható. Június második hetéig az időjárás a termés szempontjából meglehetősen kedvezőt­len volt. (Reuter) AZ EU-ÉS ÉRTÉKTŐZSDÉK Jelentés a múlt hétről A NYUGATI ÉRTÉKTŐZSDÉK A Wall Streeten a múlt héten nagy csalódást okozott, hogy a kongresszus elmulasztotta az inflációellenes pótadó meghosszabbítását. A tőzsde azt re­mélte, hogy a kongresszus gyorsan megszavazza a Nixon elnök által ja­vasolt intézkedést és ezzel elmúlik a veszély, hogy a washingtoni kormány más hitelkorlátozó intézkedésekhez fo­lyamodik. A képviselőház azonban szerdán a következő hétre halasztotta a döntést. Nem javította a hangulatot a kereskedelmi minisztérium jelentése sem, amely szerint a gazdasági élet legfontosabb mutatószámai májusba i­ hanyatlottak az áprilisi emelkedés után. A minisztérium a bruttó nem­zeti termék növekedését jósolta a má­sodik negyedévre, de ez az egyetlen kedvező irányú jelentés már nem ha­tott a részvényárfolyamok irányzatára. Mindennek következtében a tőzsdei ár­folyamok — már hatodik hete egyfoly­tában — tovább hanyatlottak. Tőzsdei körökben különösen aggasztónak talál­ják a tendenciát, mert a piac — mint mondják — „túleladott”, tehát a keres­let élénkülésére kellene számítani. (Az első hétfői jelentések szerint ez — leg­alábbis átmenetileg — bekövetkezett és ezt a hetet emelkedő irányzattal kezdte a tőzsde.) A Wall Street irányzata Londonban is erősen befolyásolta az árfolyamok alakulását. A hét elején az árfolyamok gyengüléséhez hozzájárult a CBI (Brit Iparszövetség) jelentése is, amely deflá­ciós jelenségekre hívta fel a figyelmet. A nyugatnémet kamatemelést a londoni tőzsde viszonylag hamar megemésztette és az irányzat megfordult. Ezt elsősor­ban a befektetői keresletre vezetik visz­­sza. A tőzsde kedvezően fogadta a brit kormánynak azt a bejelentését, hogy az infláció megfékezésére hozott intézke­déseket továbbra is érvényben tartja. (A szilárd irányzat hétfőn­­is tartotta magát.) A párizsi börzén a kormányalakítás jegyében folyt a tevékenység. A hét elején a hanyatló irányzatban döntő szerepe lehetett a csalódásnak, hogy Pinay nem vállalta az új kormányban a pénzügyi tárcát. A nemzetközi tőzsdei irányzat is hatott Párizsra. A hét má­sodik felében a börzén az a vélemény vált uralkodóvá, hogy az új pénzügy­­miniszter — Giscard d’Estaing — rugal­masabb politikát folytat majd és nem szándékszik bevezetni az iparcikkek árának maximálását, mint 1962-ben ki­dolgozott „stabilizációs tervében”. En­nek következtében javult a befektetők, elsősorban a pénzintézetek részéről a kereslet és ezzel a részvényárfolyamok irányzata. (Ezt a hetet habozó irány­zattal kezdte a börze, amit főleg a nyári szabadságolási idény közeledésének tu­lajdonítanak.) A nyugatnémet értéktőzsdéken csak részben sikerült az árfolyamok előző heti veszteségeit pótolni. Az irányzat átmeneti szilárdulása után a hét máso­dik felében ismét lanyhulóvá vált az árfolyamok alakulása, a tőzsdei tevé­kenység­ pedig nyugodttá és kedvetlen­né. (Ez a helyzet a jelen hét elejére sem változott meg.) A gépkocsi-piac időszerű kérdései A nyugatnémet gépkocsitermelés 1968-ban jelentősen emelkedett, de a többi gépkocsigyártó ország is kedvező eredményeket ért el. 1968-ban 25 szá­zalékkal több kocsi került le az NSZK futószalagjairól, mint az előző évben. Ezzel szemben a világtermelés csak 18 százalékkal növekedett és elérte a 28 millió gépkocsit. A németek eredményeit csak a japán gépkocsiipar haladta túl: 1968. évi ter­melése 30 százalékkal magasabb mint az előző évi, ezzel megerősítette helyze­tét a világranglistán. Az NSZK hosszú ideig az USA mögött, a második he­lyet foglalta el a gépkocsitermelésben. Az 1966—67. évi recesszió következté­ben azonban Japán megelőzte. Nyugat- Németország 3,11 millió kocsit elérő termelésével jelenleg erősen lemarad Japán mögött, ahol a termelés 4,09 mil­lióra emelkedett. A Szövetségi Köztár­saság így éppen hogy meghaladta az 1966. évi szintet, amikor 3,05 millió kocsit gyártott. A gépkocsi-exportban azonban a nyugatnémetek továbbra is vezetnek: 1968-ban termelésük %-át (1,92 millió kocsit) szállítottak külföldre. Az előző évhez viszonyítva a kivitel 31 százalék­kal emelkedett. Nemzetközi összeha­sonlításában azonban ez a magas növe­kedési ráta korántsem egyedülálló. Az angolok 30 százalékos növekedéssel szorosan a németek mögött állnak, s Olaszországban a fejlődés még maga­sabb (39 százalék). De minden eddigi rekordot ismét csak Japán dönt meg, ahol a kivitel a múlt esztendőben 67 százalékkal emelkedett. Japán 605 000 exportra szállított gépkocsijával az NSZK, Nagy-Britannia és Francia­ország mögött a negyedik helyet fog­lalja el. A vezető gépkocsitermelő országok eredményei 1968-bak­. A német gépkocsik fő átvevője 1968-ban is az USA volt:az év első 11 hó­napjában 685 000 kocsit, (1967 megfelelő időszakában 435 000 darabot) importál­tak az NSZK-ból Majd Belgium,Lu­xemburg (118 000), Hollandia (113 000), Olaszország, Franciaország, Svédország, Ausztria és Svájc következtek, ez utóbbi 69 000 gépkocsival. Az Egyesült Államokban 1968-ban­ kb. 9,3 millió darab személygépkocsit adtak el. Úgy vélik, hogy az inflációs jelenségek továbbra is elősegítik a for­galom emelését. Jelentős értékesítés­növelő tényező a magán gépkocsipark gyors felújítása és a második kocsi vásárlása a családtagoknak. Az Egye­sült Államokban évente 6,6 millió gép­kocsit semmisítenek meg. Általában két mutatóval mérik az egyes országok gépkocsi-sűrűségét. Az egyik mutató az egy mérföld műútra jutó gépkocsik száma; a másik, hogy hány lakosra jut egy gépkocsi. Az előb­bi mutató alapján az első helyen Nagy- Britannia áll, ahol egy mérföld műútra 55,3, második az NSZK, ahol 47,3 gép­kocsi jut egy mérföldre. A legtöbb gép­kocsival — de ugyanakkor a legsűrűbb úthálózattal — rendelkező Egyesült Államokban 25,5 gépkocsi jut egy mér­föld műútra. A következő Franciaország 22,6 gépkocsival. Az egy lakosra jutó gépkocsi-számot tekintve az Egyesült Államok vezet, ahol 2,5 lakosra jut egy személygépkocsi, a második Új-Zéland 3,5 gépkocsival. Szakkörök szerint a társadalom ak­kor lesz „jóllakva” gépkocsival, ha ezer lakosra 300 gépkocsi jut. Az NSZK-ban ma 190-nél tartanak (1975-ben 270, 1980-ban pedig mintegy 290 lesz az in­dex). Az útépítés nem tart lépést, a gép­kocsik számának rohamos emelkedésé­vel, a legtöbb új út még befejezése előtt korszerűtlenné válik. Az útkapa­­citás és a gépkocsiállomány között szin­te állandósult a szakadék. Ezt a sorsot egyetlen modern ipari állam sem ke­rülte el és a jövő ipari országainak is túl kell majd esniök e nehézségeken. Amerika 80 millió autójának 5,9 mil­lió új­kilométer áll rendelkezésére és a Szovjetunió úthálózata 1,34 millió kilo­méter, a Közös Piac 30 millió gép­kocsija viszont mindössze 1,65 millió új­kilométerrel rendelkezik. Nyugat-Németországban megfigyel­ték, hogy a növekvő autósűrűséggel párhuzamosan csökken az egy gép­kocsira jutó utazási kilométer-teljesít­mény. A túlzsúfolt utak, nehéz közle­kedési viszonyok következtében az autótulajdonosok autóhasználati szoká­sai lassan megváltoznak. A magán­­gépkocsi-használat előnyeit — a köz­hasznú közlekedési eszközökkel szem­ben — az egyre rosszabbodó közleke­dés kérdésessé teszi. Bizonyos határo­kon túl a személygépkocsi használatá­nál előnyösebb a nyilvános közlekedési eszközök igénybevétele. Dr. Imre János 1000 db 00 11eoto05 1000 db 1 1968­­ 100 USA 10 819 120 408 112 Japán 4 089 130 605 167 NSZK 3 197 125 1 919 131 Nagy-Britannia 2 217 114 830 130 Franciaország 1 874 102 754 114 Olaszország 1 640 198 570 130 A nyugatnémet zöldség- és gyümölcspiac június 11-től 17-ig terjedő héten tejessalátá­ból növekvő mennyiség — főleg belföldi áru — volt a piacokon. A kereslet emelkedett, de ennek elle­nére eladatlan tételek maradtak. Az árak alig változtak. Salátauborkából az eladási lehető­ségek kedveztek. A forgalomban túl­nyomó többségben holland áru volt. Paradicsomból a kínálat növekedett, a kereslet is kielégítően alakult. Egyes piacokon időnként áremelkedés mutat­kozott. A holland paradicsomot heti átlagban 11,70 márkáért (6 kg-os re­kesz) adták. A kedvező időjárás dacára spárgá­ból a kínálat alacsony maradt. A fran­cia import erősen csökkent. A vásár­lások iránt csak mérsékelt érdeklődés alakult ki. Az árak ingadoztak. A bel­földi A/I. spárga heti átlagára 608,10 márkát tett ki. A karfiol kínálata jelentősen nőtt, a meleg időjárás miatt azonban a vásárlók nemigen keresték. A piacokra vitt áru minősége sok esetben nem volt megfelelő. A belga import lényegesen visszaesett. Az árak csökkentek. A sárgarépa piacát élénkülő kereslet jellemezte. Ezzel egyidejűleg az olasz szállítások csökkentek. A Hollandiából származó „csomózott” sárgarépa jó piacra talált. Vöröshagyma iránt a kereslet kissé nőtt. A vevők a holland árut az egyip­tomival szemben előnyben részesítet­ték. A holland hagymát heti átlagban (25 kg-os zsák) 10,87 márkáért — (előző hét: 9,22 márka) — adták. Az egyip­tomi hagyma ára (25 kg-os zsák) 14,25 márka volt. Kelkáposztából és fejeskáposztából a belföldi áru kínálata nőtt, a kereslet lanyhult. Karalábénál és reteknél a piaci hely­zet hasonlóan alakult. Paprika csak kis mennyiségben kelt el. A zöldborsó vásárlása iránt a vevők vontatottan érdeklődtek. A piacokon levő áru túlnyomó részét Magyar­­ország­­ szállította. A zöldbab jó piacra talált. Miután az olasz eperszezon lefutott, a forgalomba levő áru Magyarország­ról, Romániából, Bulgáriából és Görög­országból került a piacokra. A kereslet élénk volt. Az árak emelkedtek. A bel­földi eper heti átlagára mázsánként (kosárban) 296,5 márkát tett ki (előző hét: 205,25 márka). A dobozolt eper ára 403,40 márka volt, az előző hetinél 71,70 márkával több. A cseresznye kínálata nőtt, de a piacokra került mennyiség csak szűkös ellátást biztosított. Főként a jó minő­ségű cseresznye mutatkozott kevésnek. Az árak magasak voltak. A Spanyolországból importált sárga­barack jobb minőségben került a nyu­gatnémet piacokra, mint az előző he­tekben. A gyümölcs érettségi foka ked­vezőbb volt. A kereslet kissé élénkült. Őszibarackot a nyugatnémet impor­tőrök több országból vásárolták. Leg­több esetben kis- és középnagyságú áru került a piacokra, amelyet a fel­használók csak vontatottan vásárol­tak. Az olasz árut heti átlagban má­zsánként 270,95 márkáért, a görögöt 221,30 márkáért adták.

Next