Világgazdaság, 1972. február (4. évfolyam, 21/770-41/790. szám)
1972-02-01 / 21. (770.) szám
BHUTTO PEKINGBEN Pakisztán gazdasági problémái Sűrített programú hét után Bhutto pakisztáni államfő a Kínai Népköztársaságba utazott. Előzőleg több észak-afrikai és ázsiai országban igyekezett vallási alapon felsorakoztatni maga mögött Pakisztán barátait. A hét végén otthon, Rawalpindiben a Világbank elnökével, a Nemzetközösség főtitkárával és más nemzetközi szervek képviselőivel folytatott tárgyalásokat. A diplomáciai aktivitás kétségtelenül Pakisztán elszigetelődését hivatott megakadályozni. Bhutto megbeszélésein az ország keleti részének elvesztése nemcsak mint presztizskérdés merül fel, hanem súlyos gazdasági gondok okozójaként is. A pekingi látogatásról részletek eddig nem szivárogtak ki. A jelentések a gazdasági együttműködés kérdését az egyik napirendre kerülő témaként emlegetik. McNamara szombati látogatásáról pedig azt írták a hírügynökségek, hogy a gazdasági problémák megvitatása szerepelt a középpontban. Elsősorban a Bangladesh Népi Köztársasághoz fűződő kapcsolatok helyreállításáról és a Pakisztánt segélyező kormányközi konzorcium jövőbeni tevékenységéről volt szó. A Világbank elnöke jelezte, hogy a konzorcium a további segély nyújtását leállítja mindaddig, amíg az eddigi adósságok visszafizetésében a két ország (Pakisztán és Bangladesh) meg nem állapodik. Smith, a Nemzetközösség főtitkára viszont McNamarához hasonlóan felajánlotta, hogy hajlandó megújítani a gazdasági segélyt. A pakisztáni államfő két újabban elhangzott nyilatkozata is utal arra, hogy felismerte a politikai és gazdasági elszigetelődés veszélyét. Egyrészt, hangsúlyozta, hogy a Nemzetközösségből történt pakisztáni kilépés nem jár együtt a diplomáciai kapcsolatok megszakításával, s Pakisztán kész, hogy „a kitűnő bilaterális kapcsolatokat Angliával és a többi nemzetközösségi országgal fenntartsa”. Az államfő Bangladesh Pakisztán részéről történő elismerésének lehetőségét is felvillantotta. „Ha Bangladesh ma itt van, holnapra nem tűnik el” — így hangzik a sokat sejtető mondat. Haszan pakisztáni pénzügyminiszter január elején még kategorikusan azt állította, hogy Pakisztán folyamatban levő költségvetését nem változtatják meg. A keleti tartomány az ország része — hangsúlyozta. Időközben Iszlámábádban is kénytelenek voltak tudomásul venni, hogy Bangladesh realitás. Ez a tény nemcsak Pakisztán nemzeti büszkeségére politikai csapás, hanem előidézője a rövid pakisztáni történelem legsúlyosabb gazdasági válságának. Az ország bruttó nemzeti terméke az új helyzetben a korábbinak a felét sem éri el. Nyugat-Pakisztán beruházásai a volt keleti tartományban meghaladták a 2 milliárd pakisztáni rúpiát (1 dollárt 4,76 rúpiával). A keleti tartomány ipari vállalatai majdnem kizárólag nyugatpakisztáni kézben voltak. A pakisztáni bankok 500 millió rúpia hitelt nyújtottak ezeknek a keleti vállalatoknak és 2 milliárd rúpia jutott az egykori tartományba a külföldi hitelezőktől a központi állami intézmények közvetítésével. A keleti tartomány volt a nyugatpakisztáni ipari termékek legfontosabb felvevő piaca. Gyapotszálat, gyapottextíliákat, gyógyszereket és élelmiszert nagy mennyiségben szállítottak a mai Bangladeshbe. Az 1970. június 30-ával végződött pénzügyi évben Nyugat- Pakisztán 1,7 milliárd rúpiáért értékesített termékeket az ország másik felében. Mivel a tartomány a függetlenné válás óta nem veszi át ezeket a termékeket, a nyugat-pakisztáni vállalatoknak új piacok után kell nézni, s ez rendkívül nehéznek bizonyul. Jutatermékekből, nyersrutából, bőrből, fűszerekből és teából a keleti tartomány volt Nyugat-Pakisztán fő szállítója. Ez a forrás most elapadt, s Nyugat-Pakisztánnak például csak a teáért 245 millió rúpia értékben kell évente devizát fizetnie. Ideiglenesen barter megállapodással sikerült a teát beszerezni Ceylonból, de ez a kapcsolat hosszú távra nem biztosított. Pakisztán kénytelen volt eltörölni egyes termékek importtilalmát, amelyet devizamegtakarítás céljából hozott, így ismét szabad az út a külföldi gyufa, jutatermékek, műselyem, gyömbér és bőr előtt. Jelentősen csökkennek a pakisztáni adóbevételek, mivel Bangladesh mint adóforrás megszűnt. Egy gazdasági elemzés kimutatta, hogy évi 3,7 milliárd rúpiával kevesebb pénz áramlik az állam kasszájába az adókból. Ezt a veszteséget részben kárpótolja ugyan a keleti tartománynak szánt fejlesztési és adminisztratív kiadások elmaradása, de akadnak olyan kiadási tételek, amelyek nem tudnak rugalmasan reagálni. Ezek közé tartozik például a katonai költségvetés is. Az állami bevételek 70 százalékát fordítják a jövőben hadi célokra, szemben a korábbi 40 százalékkal. Talán a legsúlyosabb a devizabevételek és kiadások helyzete. Miközben Bangladesh ebben a vonatkozásban nyilvánvalóan előnyös helyzetben van (lásd lapunk január 13-i számának első oldalát), Nyugat-Pakisztán nemcsak devizamegtakarító intézkedéseit kénytelen visszavonni, de a keleti tartomány elvesztésével még évi 1,4 milliárd rúpiának megfelelő devizától is elesik. Egyelőre bizonytalan, miként tud kijutni ebből a zűrzavaros gazdasági helyzetből Bhutto kormánya, sőt egyelőre erre semmi jel nem mutat. Pakisztán nem ragadta meg a megfelelő alkalmat a nemzetközi valutarendezés során sem: elmulasztotta a rúpia rég esedékes nagymértékű leértékelését. S visszaüthet az év elején történt „államosítás” is, amikor 21 vállalatot, vontak központi irányítás alá. Bhutto fellépett ugyan az ország gazdaságát kézben tartó „22 család” ellen, de a harc nem folyik következetesen. Kétszer is új időpontot állapított meg a külföldi bankokban elhelyezett pakisztáni tőke repatriálásának végső határidejeként. A „22 család” igen erős, ellenőrzése alatt tartja a gyapottextil ipart s vezető szerepet játszik a nehézipar, a könnyűipar, a kereskedelem és a pénzügy szinte minden területén. A tőkések ellen félgőzzel folytatott harc, párosulva a kapkodva elhibázott gazdasági intézkedésekkel aligha elegendő, hogy kárpótoljon a keleti tartomány elvesztéséért. V. A. AZ EGK MINISZTERI TANÁCSÁNAK ÜLÉSE Brüsszelben tegnap délután megkezdődött a Közös Piac miniszteri tanácsának kétnapos értekezlete. A külügyminiszterek megbeszélésének középpontjában a Közös Piac és az Egyesült Államok kereskedelmi kapcsolatai állnak. Elsősorban arról kell dönteni, hogy a Hatok mennyire engedjenek az amerikaiaknak, akik — cserébe a dollár leértékelésének törvénybe iktatásáért — jelentős engedményeket követelnek a Közös Piactól, elsősorban a mezőgazdasági export terén. Ezzel kapcsolatban megemlítendő, hogy Washingtonban a kormány közölte a kongresszussal: elhalasztja a dollár leértékelésének előterjesztését. Az eredeti terv szerint ezen a héten szándékoztak hivatalosan javasolni a kongresszusnak, hogy iktassa törvénybe a hivatalos aranyár emelését unciánként ,35 dollárról 38 dollárra. Az új közlés szerint a törvényjavaslat legkorábban február 10-én kerül a képviselőház bank- és valutaügyi bizottsága elé. A halasztást nem indokolták, de tájékozott körökben azt mondják, a kormány még nem ért el kellő eredményt a nemzetközi kereskedelempolitikai tárgyalásokon. Attól tart, hogy ilyen eredmények hiányában a kongresszus nem lesz hajlandó megszavazni a dollár devalválását komoly protekcionista kikötések nélkül. A Közös Piaccal folyó kereskedelmi tárgyalások harmadik fordulója csütörtökön kezdődik a belga fővárosban. Az EGK miniszteri tanácsa — mint előző számunk első oldalán részletesen kifejtettük — a brüsszeli bizottság javaslatai alapján most dönti el, milyen új ajánlattal álljanak a közösség küldöttei Eberle amerikai megbízott elé. A miniszteri tanács ülésének napirendjén szerepel az a terv is, hogy szabadkereskedelmi övezet létesítésére irányuló megállapodást kössenek az EFTA olyan tagjaival, amelyek nem csatlakoznak a kibővített Közös Piachoz. A brüsszeli bizottság új felhatalmazást kért a miniszteri tanácstól, hogy folytathassa a tárgyalásokat Svédországgal, Svájccal, Ausztriával és más érdekelt országokkal. Brüsszel egyébként ezekkel a tárgyalásokkal kesztyűt dob Washingtonnak. Az Egyesült Államok kormánya, mint ismeretes, élesen ellenzi a nyugat-európai integráció ilyen formában való kiterjesztését és azt követeli, hogy a Közös Piac egy időre „fagyassza be” külső kapcsolatait, tehát az EFTA-országokkal ne kössön a jelenleg fennálló kereskedelmi egyezményeken túlmenő új megállapodásokat. Végül foglalkoznak a miniszterek a valutaunió előkészítésével. Barre, a brüsszeli bizottságnak a valutapolitikában illetékes alelnöke ismerteti a bizottság legújabb tervét, amely az EGK- valuták egymás közti árfolyamingadozási sávjának szűkítésén kívül közös spekulációellenes intézkedések és tartalékalap elgondolását is tartalmazza. A miniszteri tanács ülése egyelőre nem hoz határozatot a valutapolitikai kérdésekben. (DPA, Reuter) Segély Bangla Deshnek Február közepén az ENSZ főtitkára olyan javaslatot terjeszt elő, amely alapján a világszervezet élelmiszersegélyben részesíti Bangla Desh lakosságát — írja washingtoni körökre hivatkozva a Reuter. A főtitkár elsősorban búza, rizs, növényi olaj és magas proteintartalmú élelmiszerek szállítását javasolja. A mennyiséget valószínűleg a Bangla Deshben tartózkodó ENSZ-munkacsoport becslései alapján állapítják meg. A Bangla Desh kormányt az USA még nem ismerte el, s ez egyelőre kizárja azt a lehetőséget, hogy az Egyesült Államok a Food for Peace akció keretében nyújtson segélyt a volt pakisztáni keleti tartománynak. Egyes megfigyelők szerint azonban az USA az ENSZ-en keresztül kíván hozzájárulni a segélyszállítmányokhoz. McNamara daccai megbeszélésein vasárnap felmerült az a lehetőség, hogy a Világbank hitelt nyújt az új államnak annak ellenére, hogy az nem tagja a szervezetnek — írja az AP. A fejlesztési célokra kilátásba helyezett hitelnyújtásának részleteit a következő hónapokban beszélik meg. Kínai kölcsön Chilének Kína rövidesen 25 millió font sterling hitelt nyújt Chilének — közölte Almeyda chilei külügyminiszter. Az öszszegből 5 millió fontot olyan létfontosságú anyagok beszerzésére fordítanak, amelyeket Chile nem termel. A miniszter arra vonatkozóan nem adott választ, hogy a maradék összeget mire költik. A megfigyelők szerint a fennmaradó 20 millió fontot ipari létesítményekbe és közmunkákba fektetik. (Reuter) NAPRÓL NAPRA ♦ A KELETI TARTOMÁNY ELVESZTÉSE súlyos gazdasági gondok elé állította Pakisztánt, amelynek elnöke a politikai és gazdasági elszigetelődés megakadályozása érdekében végigjárja Ázsia és Afrika több országát. Pakisztánnak szüksége van a gazdasági támogatásra, mert a keleti tartomány elszakadása az ország rövid történelmének legsúlyosabb gazdasági válságát okozta. A Hindusztáni félszigeten kialakult új helyzet fényében vizsgálja Bangladesh és India nyugatbengáliai tartományainak viszonyát a Világsajtóból című rovatban ismertetett szemelvény. E rovat másik írása pedig a Szovjetunió és India gazdasági együttműködésének eddigi eredményeivel és jövőjével foglalkozik. ♦ AUSZTRIA VALÓSZÍNŰLEG MÉG AZ IDÉN MEGKÖTI AZ EURÓPAI KÖZÖS PIACCAL az általános szerződést — mondotta az osztrák mezőgazdasági miniszter. A szabadkereskedelmi övezet-jellegű megállapodás 1973. január 1-én hatályba is léphet. Tárgyalásokat folytat az EGK-val Ciprus is, amelyek fő kérdése, hogy a ciprusi termékek megkapják-e a korábbi nemzetközösségi vámkedvezményeket. ♦ ISMÉT OPTIMISTÁBBAN ÍTÉLIK MEG A FRANCIA üzleti körök a gazdasági kilátásokat. Egy mostani közvéleménykutatás szerint a gyáriparosok nem tartanak a termelés visszaesésétől. A kormány reflációs csomagterve is az expanziót szolgálja. ♦ A MAGYAR ÉLELMISZERIPARI TERMÉKEK egyre jelentősebb szerepet játszanak a szükséges importnyersanyagok ellentételeként. A távlati tervek éppen ezért az élelmiszeripar gyors fejlesztését és korszerűbb gépekkel való felszerelését irányozzák elő. ♦ REKORDOT DÖNTÖTT JAPÁN tavalyi rádió- és tv-exportja. Ezek a cikkek, valamint a magnószalag a japán export 7,2 százalékát adták. Igen sikeres évet zárt a Sony, amely erőteljesen fokozta a színes televíziók eladását. MAGYARORSZÁG ÉS AZ NDK KERESKEDELMI KAPCSOLATAI A Német Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttségének küszöbön álló budapesti megbeszélései ráirányítják a figyelmet a két ország gazdasági kapcsolataira is. Az Erich Honecker vezette küldöttség a Szovjetunió után második legnagyobb kereskedelmi partnerünktől érkezik: teljes külkereskedelmi forgalmunknak mintegy 10 százalékát, szocialista viszonylatú külkereskedelmünknek pedig 15 százalékát valósítjuk meg az NDK-val. A fejlődés gyors ütemére mi sem jel- 1971-ben további jelentős mértékű jelemzőbb, mint az, hogy 1965 és 1970 válés következett be. Az árucsere-sorközött a kétoldalú forgalom nagyjából galom a következők szerint alakult megkétszereződött, sőt 1970-ben és (millió rubelben): A leggyorsabban a két ország közti gépkereskedelem fejlődött, bár az elmúlt évben — részint a hazai árualaphiány, részint az NDK beruházásainál alkalmazott bizonyos takarékossági intézkedések következtében — a magyar gépkivitel valamelyest visszaesett. (Itt is meg kell említeni, hogy ugyanakkor az 1972. évi árucsere-forgalmi jegyzőkönyv értelmében az ez évi gépkivitelünk előreláthatólag meghaladja a 100 millió rubelt.) Az 1971-ben elért gépimport-szint ugyanakkor azt jelzi, hogy az NDK az egyik legnagyobb gépbehozatali forrásunk. A gyorsan fejlődő, és az ágazat szinte minden területén a legmodernebb színvonalat képviselő gépgyártás a magyar népgazdaság számára igen jelentős szállításokat teljesít. Szinte lehetetlen bármelyik gépgyártási ágazatot kiemelni, mivel gyakorlatilag mindenféle, számunkra fontos gép és berendezés szerezhető be innen. A leglényegesebb mégis a járművek, a vegyipari gépek és berendezések, a műszerek, a könnyűipari gépek, a kohászati berendezések (az NDK szállítja az LKM finomhengersori beruházásához szükséges gépeket), valamint az irodagépek behozatala. A NDK-ba irányuló gépexportunkban központi helyet foglal el az autóbuszok és alkatrészek, valamint egyéb járműipari termékek kivitele. Éppen ezért némi aggodalomra adhat okot, hogy járműipari fejlesztésünkben tapasztalható bizonyos lemaradások következtében az ezen a téren kínálkozó lehetőségeinket nem tudjuk kellően kiaknázni, és a hosszú lejáratú megállapodásban 1972-re előirányzott exportszintet az autóbuszoknál nem fogjuk tudni teljesíteni. Ez évi gépkivitelünk — ennek ellenére — jelentősen magasabb lesz az 1971. évinél, amiben döntő mértékben közrejátszik, hogy tovább szélesedik az export szerkezete, elsősorban különböző elektrotechnikai gyártmányok, híradástechnikai cikkek, élelmiszeripari berendezések, komplett szervizállomások növekvő szállításai révén. Jelentős öszszeget képvisel kivitelünkben a szellemi export, a tervezési-szerelési munkák értéke is. A két ország közti kereskedelemben a nyersanyagok és félkésztermékek részaránya viszonylag alacsony — hiszen mindkét országban elsősorban a feldolgozó ágazatok fejlődtek gyorsabban és értek el viszonylag magas szintet —, de volumenükhöz mérten nagy a szerepük. Magyar exportoldalon az alumínium, német részről pedig a különféle vegyianyagok exportja a legjelentősebb. Az NDK-ból számos olyan fontos vegyicikkeket szerzünk be, amit egyetlen más szocialista ország sem tudna biztosítani számunkra — kivéve esetleg a Szovjetuniót. Szintén gyors ütemben bővül a magyar—NDK forgalomban a fogyasztási cikkek kölcsönös szállítása. Kivitelünkben az első helyen a könnyűipari termékek (szövetek, cipő) állnak, de számottevő jelentősége van gyógyszerexportunknak is. Ami a fogyasztási cikkek behozatalát illeti, az NDK már évek óta az egyik legfontosabb, sőt talán a legnagyobb importpiacunk ezekben a termékekben. Elegendő arra utalni, hogy a hazai vásárlók által leginkább kedvelt Trabant és Wartburg személygépkocsikból 1972-ben összesen 14 000 darabot hozunk be. Tovább növekszik ugyanakkor a közkedvelt NDK márkájú elektromos háztartási gépek és készülékek, fém- és műanyagáruk, varrógépek, órák, fotócikkek, játékok, kozmetikai és háztartásvegyipari termékek behozatala. Nagy mennyiségben importálunk 1972-ben lakástextíliát (bútorszövet, szőnyeg, függöny), bútorokat, kötöttárut, harisnyát és számos más fogyasztási cikkeket. A magyar export egyik legjelentősebb ágazata a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek kivitele. Mezőgazdasági exportunk az elmúlt évben több mint 20 százalékkal nőtt, 1972-re újabb 10— 15 százalékos növekedés szerepel az éves előirányzatokban. Az emelkedés elsősorban azokra a területekre esik, ahol a magyar szállítási lehetőségek eddig is kielégítőek voltak, az NDK kereslete pedig magas szinten van. Ilyen elsősorban a bor (az NDK a legnagyobb vásárlónk), továbbá a növényi konzervek, a mélyhűtött áruk, a vágott baromfi, a különféle húsáruk. 1972-ben növekszik gabonakivitelünk, és új termékként sor kerül többek között naposcsibe exportjára is. Korábban sajtot és vajat is exportáltunk, a termelés gazdaságossága azonban nem volt kielégítő, ezért e termékek exportja megszűnt. Az 1972-re megkötött éves árucsereforgalmi jegyzőkönyv 1971-hez viszonyítva a kétoldalú forgalom mintegy 11— 12 százalékos növelését irányozza elő, s ez az 1971—75. évekre szóló hoszszú lejáratú megállapodás idei célkitűzéséhez mérten is közel 10 százalékos bővítést jelent. (Ez tulajdonképpen azt mutatja, hogy a hosszú lejáratú megállapodásban 1972-re kitűzött szintet gyakorlatilag már 1971-ben elértük.) Magyarország és az NDK között természetesen nemcsak a külkereskedelem jelenti a gazdasági kapcsolatokat. Éppen a gyors fejlődés tette szükségessé, hogy mindkét országban keressék az együttműködés új formáit, a termelésben kialakuló kooperációs, szakosítási kapcsolatokat. Az elmúlt évek során ezen a téren is számos eredmény mutatkozott, azonban ezek nagy vonalakban történő ismertetése is jóval több helyet igényelne. Úgy tűnik, a hetvenes évekre a magyar S NDK viszonylatban is az lesz jellemző, hogy sokasodnak a közvetlen termelési, műszaki-tudományos kapcsolatok, bővül formájuk és egyre inkább meghatározó szerepük lesz a kereskedelmi forgalom menynyiségére, összetételére, fejlődésére. Az 1972-re célul tűzött mintegy 550 millió rubeles áruforgalom mindkét ország népgazdaságában számottevő tényező lesz. —hg— Kivitel összesen ebből: gépek fogyasztási cikkek mezőgazdaság Behozatal összesen ebből: gépek fogyasztási cikkek összforgalom: 1965 1970 1971 1971/1970 százalékban 119,0 198,9 208,7 105 32,9 70,4 64,6 92 16,2 31,8 30,3 95 44,1 48,4 60,2 124 112,7 219,4 281,1 128 41,2 94,6 139,5 147 21,5 54,1 54,1 100 231,7 418,3 489,8 117