Világgazdaság, 1972. július (4. évfolyam, 127/876-147/896. szám)

1972-07-04 / 128. (877.) szám

TILAGGAZDASAG 1972. JÚLIUS 11., KEDD IV. ÉVFOLYAM, 128. (877.) SZÁM Brandt-Pompidou tanácskozás JAVULTAK A TÍZES CSÚCS KILÁTÁSAI? De Gaulle és Adenauer tíz évvel ezelőtt vezették be a francia és nyugat­német politika legfelsőbb irányítóinak rendszeres félévi konzultációit. Az államférfiak e találkozói azóta majdnem mindig azt a funkciót töltötték be, hogy a két ország viszonyában adódó nehézségek buktatóin átsegítsenek. Szinte hagyománnyá váltak az ilyenkor megkötött kisebb-nagyobb kompro­misszumok. Úgy tűnik, így van ez Pompidou és Brandt mostani bonni tanács­kozásaival is. A fontválsággal szemben tanúsítandó magatartás terén kialakított nyu­gat-európai kompromisszum — amelyben a főszereplők ugyancsak Fran­ciaország és az NSZK voltak — már enyhítette a közös piaci országok köré­ben kialakult feszült hangulatot. Ismeretes, hogy a Közös Piac jövőjével összefüggő nézeteltérések az elmúlt hetek során erősen kiéleződtek és Pom­pidou­ az őszre tervezett tízes párizsi csúcstalálkozó lemondásával fenyegtő­­zött. A hétfő esti bonni jelentések viszont már azt a lehetőséget sejtetik, hogy a valutapolitikában egymáshoz közeledő Párizs és Bonn szót érthet a Közös Piac politikai és gazdasági jövőjét érintő kérdésekben is. Hétfőn délelőtt a nyugatnémet fővá­rosban megkezdődött Pompidou francia elnök és Brandt nyugatnémet kancel­lár tanácskozása. A megbeszélésekben mindkét oldalról részt vesznek a kül­ügyminiszterek és a pénzügyminiszte­rek is. Előzetes értesülések szerint a tárgya­lások során foglalkoznak a közös piaci országok gazdasági és monetáris unió­jának előkészületeivel, a nemzetközi pénzügyi helyzet problémáival, a Közös Piac intézményeinek jövőjével és meg­vitatják a két ország eltérő nézeteit az európai biztonsági értekezlettel kapcso­latban is. Céljaiknak és taktikájuknak megfele­lően a párizsi és a bonni kormánykörök egymástól meglehetősen eltérő módon kommentálják a mostani találkozó esé­lyeit. Azt­­követően, hogy a fontválság nyomán az NSZK kényszerült a kül­földi tőkebeáramlást korlátozó intéz­kedéseket bevezetni és ezzel közeledett a francia valutapolitika gyakorlatához, párizsi körökben a korábbi hangsúlyo­zott pesszimizmust relatív, de ugyan­csak hangsúlyozott optimizmus váltotta fel. Míg előzőleg arról beszéltek­­— maga Pompidou is —, hogy az őszi tízes csúcsnak csak akkor van értelme, ha megegyezésekre vezet a legvitatot­tabb kérdésekben a hétfő reggeli Figaro már arról értesül, hogy a nehezebben megoldható problémák megvitatását Franciaország hajlandó lesz elnapolni. Esetleg ez lehet a megoldás a politikai titkárság székhelyére vonatkozó vita esetében is.­­ Úgy vélik, hogy ezen az alapon megnyílik majd a lehetőség a gazdasági és pénzügyi együttműködés továbbfej­lesztése előtt és Franciaország ilyen körülmények között hajlamos lehet közeledni ahhoz a nyugatnémet kíván­sághoz, hogy össze kell hangolni a kö­zös piaci országok gazdaságpolitikáját. Az NSZK részéről a franciához ha­sonló hangulatváltozás nem volt tapasz­talható. Scheel külügyminiszter egy va­sárnapi nyilatkozatában — elismerve a nyugatnémet—francia tárgyalások je­lentőségét — igyekezett csökkenteni a más oldalról kissé mesterségesen fel­csigázott várakozásokat. Arra hivatko­zott, hogy a Közös Piac kérdéseiben nem csupán Pompidou és Brandt az il­letékesek. A bonni külügyminiszter to­vábbra is annak szükségességét hangoz­tatta, hogy az októberre tervezett tizes csúcsértekezletet az eredetileg kijelölt időpontban tartsák meg és azon tár­gyalják meg a legkényesebb problé­mákat is. Hétfőn este Wechmar nyugatnémet kormányszóvivő tájékoztatást adott a sajtó képviselőinek Pompidou és Brandt tanácskozásainak addigi menetéről. „Jó úton vagyunk a tárgyalások eredmé­nyes lezárásához” — jelentette ki Wechmar és „meglehetősen biztos”­­nak mondotta, hogy kedden mindkét fél számára kielégítő megállapodások­ról számolhat be. Részleteket mellőzve elmondotta, hogy már a tárgyalások első menetében számos pontban egyet­értés alakult ki a két vezető között. Ennek nyomán bonni sajtókörökben úgy vélekedtek, hogy az őszi tizes csúcs kilátásai határozottan javultak. A csak tíz nappal ezelőtti éles szem­benállás ellenére a most körvonalazódó optimizmust általában azzal indokolják, hogy előtérbe kerültek azok a körül­mények —­ óvatosabbak hozzáteszik: átmenetileg —, amelyek a két nyugat­európai országban a nézeteltérések fel­­lodását segítik elő. A fontválság és az angol valuta árfolyamának folytatódó lebegése kétségtelenül arra int, hogy mindkét ország egymással együttmű­ködve igyekezzék saját belső gazdasági egyensúlyát védelmezni. Az NSZK ol­dalán belpolitikai tényezők is komoly szerepet játszanak. Ősszel választások lesznek és egy eredményesen befeje­ződő közös piaci csúcsértekezlet min­den valószínűség szerint javítaná Brandt esélyeit. S maga Pompidou is belpolitikai nehézségek elé néz a kö­vetkező néhány hónapban. Tehát neki is hasznára válhat, ha — akár komp­romisszumok árán — a Közös Piac to­vábbi fejlődésében hatékonyan közre­működő politikusnak mutathatja ma­gát. (Reuter, APA, DP­A, MTI). Tárgyalások a szovjet—amerikai bizottságok felállításáról Hétfőn délelőtt kezdődtek meg Moszk­vában az előzetes megbeszélések a szovjet—amerikai műszaki és tudomá­nyos együttműködési bizottság felállítá­sáról. A bizottság létrehozását — mint lapunkban már hírül aduk — Nixon moszkvai látogatása alkalmával hatá­rozták el. Az amerikai delegációt David, az el­nök tanácsadója vezeti. A delegáció in­dulása előtt a Fehér Ház szóvivője kö­zölte, hogy a megbeszélések célja az egyes munkacsoportok kialakítása. A tervezett bizottság először ül össze a szovjet vagy az amerikai fővárosban. Washingtonban a szovjet Ekszhleb külkereskedelmi vállalat küldöttei ta­nácskoznak amerikai tisztségviselőkkel. A zárt ajtók mögött tartott tárgyalásról részletek nem szivárogtak ki, de be­avatottak tudni vélik, hogy napirenden szerepel a júliusban megalakítandó szovjet—amerikai kereskedelmi bizott­ság első moszkvai ülésének előkészítése. A szovjet delegáció a kereskedelmi mi­nisztériumban is hosszabb megbeszélést tartott, feltehetően nagyobb arányú gabonavásárlásról volt szó. A New York-i Business Week arról a tervről számol be, amelynek kereté­ben az amerikai Parsons and Whitte­­more Inc. 160 millió dolláros költségen cellulózgyárat létesít a szibériai Bratszk­­ban. A terv szerint a berendezésért és a technológiáért a Szovjetunió készter­mékkel fizet nyolc és fél éven keresz­tül. A tervezet — írja az amerikai lap — utat mutathat más nyugati vállala­toknak is a Szovjetunió mérhetetlen kincseinek közös kiaknázásában. Waldheim felszólalása az ECOSOC ülésszakán A világ gazdasági helyzete „összes­ségében nem megnyugtató” — mondta Waldheim ENSZ-főtitkár az ECOSOC genfi nyári ülésszakának megnyitóján. A 60-as években uralkodó bizalmat a mostani évtizedben a kételkedés vál­totta fel. A határozottság hiánya, sőt talán a világ gazdasági fejlődésébe ve­tett érdek hiánya egyre nyilvánvalóbb. Szembetűnően megmutatkozott ez a nemzetközi valutarendszer szétesésében, amely Bretton Woods óta jól működött, de világosan mutatja ezt, hogy egyre kisebb az érdeklődés a fejlődő orszá­gok problémáinak megoldására is. Lehetetlen a világ gazdasági és pénz­ügyi rendszerét oly módon felépíteni, hogy kizárólag az ipari országok igé­nyeit vegyék figyelembe — hangsúlyoz­ta Waldheim. (DPA) egyre inkább realitásként ismeri el a nyugat-európai integráció tényét. Ez a szovjet politikai irányzat meggyorsít­hatja a közeledés folyamatát, és ebből mindkét fél számára rendkívül jelentős gazdasági előnyök származhatnak — véli Kreisky. E fejlemények alapvető feltétele — tette hozzá az osztrák kancellár —, hogy az utóbbi hónapokban tapasztalt enyhülési folyamat fennmaradjon. Nixon moszkvai látogatása minden­esetre óvatos optimizmusra adhat okot. (AP) Kreisky a kelet—nyugati közeledésről A Szovjetunió és az EGK, illetve a KGST és az EGK között fokozatos kö­­­eledés jön létre — hangsúlyozta Kreisky osztrák kancellár a nyugat­német Neue Hannoversche Pressenek adott nyilatkozatában. Az osztrák poli­tikus véleménye szerint a Szovjetunió Schumann Pekingbe látogat A francia külügyminiszter csütörtökön ötnapos hivatalos látogatásra a kínai fővárosba érkezik. Ez lesz az első al­kalom, hogy nyugat-európai ország kül­ügyminisztere hivatalos látogatást tesz Kínában — mutat rá a Reuter pekingi tudósítója. Hozzáteszi, hogy Schumannt a külügyminisztérium gazdasági főosztá­lyának vezetője is elkíséri. Az­ AFP értesülései szerint a kínai vezetőkkel folytatandó tárgyalások egyik központi témája a kétoldalú kereskedel­mi kapcsolatok megvitatása. Francia­­ország, az NSZK és Anglia után Kína harmadik legjelentősebb nyugat-euró­pai kereskedelmi partnere ( a francia export tavaly 618 millió frank volt.) Nem csillapult a valutatőzsdék idegessége A nemzetközi valutapiacon nem tért vissza a nyugalom: a font sterling de facto leértékelődése immár 7 százalékos volt, az alsó intervenciós pontig süly­­lyedt valamennyi főbb nyugat-európai valutával és a japán jennel szemben, s még nagyobb értékcsökkenését csak a nyugat-európai és japán központi ban­kok támogató vásárlásai akadályozták meg. Londonban egyes pénzügyi körök súlyosabbnak vélik a jelenlegi nehézsé­geket, bizonytalanabbnak a nemzet­közi pénzügyi helyzetet mint azután, hogy Nixon tavaly augusztusban be­jelentette a dollár konvertibilitásának felfüggesztését.­­ A font lebegtetése óta a japán, nyu­gatnémet, olasz, svájci és dán pénzügyi hatóságok intézkedéseket tettek vagy tesznek a devizaforgalom ellenőrzésére Franciaország és Belgium változatlanul kettős árfolyamot alkalmaz, s megköté­sekkel korlátozzák a holland forint át­váltását. Az Angliában bejelentett intézkedé­sek magukban foglalják a korábbi font­övezet országaival szemben hozott be­váltási megszigorításokat is, amelyek talán a legszigorúbbak azóta, hogy a font húsz évvel ezelőtt ismét konvertibi­lis lett. Ha a jelenlegi ideges légkör nem nyugszik meg, a szigorú devizallenőrzés inkább ösztönzi, semmint fékezi a spe­kulatív tőkemozgásokat, amelyek ilyen körülmények között óriási nyomással nehezednek majd egy-egy valutára — figyelmeztetnek az angol fővárosban. (Reuter) NAPRÓL NAPRA ♦ BONNBAN MEGKEZDŐLTÖTT BRANDT ÉS POMPIDOU tanácsko­zása. A francia—nyugatnémet politikai konzultáció napirendjén köz­ponti helyen szerepelnek a Közös Piac politikai és gazdasági jövőjé­vel összefüggő kérdések. A találkozóról érkezett első jelentések sej­tetik, hogy a valutapolitikában egymáshoz közeledő Párizs és Bonn szót érthet az EGK jövőjét érintő témákban is. ♦ PATOLICSEV A NYUGATNÉMET FŐVÁROSBA UTAZIK a hét kö­zepén. Bonni értesülések szerint aláírja a két ország között április­ban parafált­ kereskedelmi szerződést, tárgyalásokat folytat Schiller gazdasági csúcsminiszterrel, s újabb acélcső-megállapodást ír alá egy nyugatnémet üzleti csoporttal. ♦ A SZOVJET—AMERIKAI műszaki­ és tudományos együttműködési bizottság felállításáról kezdődtek tárgyalások a szovjet fővárosban. A mostani találkozón az egyes munkacsoportokat alakítják ki. Washingtonban egyidejűleg zárt ajtók mögött a szovjet—amerikai kereskedelmi bizottság első moszkvai ülésének előkészítéséről is tár­gyalnak vállalati szinten.­­ A BRIT KORMÁNY ÉS A SZAKSZERVEZETI FŐTANÁCS képvi­selőinek hétfői találkozója bevezeti a héten sorra kerülő tanácskozás­­sorozatot, amely döntő jelentőségű lehet a Heath-kormány ár- és bér­politikájának további sorsát illetően. A szakszervezeti vezetők ismét sürgetik a szakszervezetellenes törvény visszavonását, a kormány pedig „megértést kér” a szakszervezettől gazdaságpolitikájára. ♦ LÍBIÁNAK SIKERÜL A SZOCIALISTA PIACOKON eladni a British Petroleum államosított kútjain felszínre törő olaj több mint felét. Nyugati becslések szerint a Szovjetunió, Jugoszlávia és Románia évente legalább 5 millió tonna olajat vásárol majd Líbiától. A hét végén Líbia és Jugoszlávia között született ilyen értelmű megállapodás. MAGYAR-KANADAI TÁRGYALÁSOK A KOOPERÁCIÓRÓL A hazánkban tartózkodó Peter York, a kanadai Ontario tartomány ipar­ügyi és idegenforgalmi miniszterhelyettese szűk körű tájékoztatón számolt be magyarországi megbeszéléseiről. Szóba került, hogy Kanada részt venne több magyar kooperációban és terveik vannak a kereskedelem bővítésére is. A Ka­nadába irányuló magyar export 1971-ben 12 millió dollár volt, s mint azt a miniszterhelyettes elmondotta, az eddiginél több könnyűipari termék számára Kanada biztos felvevőpiac lenne. „Nem eladni jöttünk Magyarországra, hanem felderíteni az ipari kooperációs lehetőségeket, felmérni, hogy milyen te­rületeken nyílik mód licencek és know­­how-k cseréjére, milyen új export— importpiacok találhatók és milyen ága­zatokban érdemes vegyes vállalatokat létesíteni” — mondotta munkatársunk­nak Peter York, a kanadai Ontario tar­tomány iparügyi és idegenforgalmi mi­niszterhelyettese a Magyar Kereskedel­mi Kamarában tartott tájékoztatóján. (York egy kis kanadai küldöttség élén érkezett hazánkba, amely június köze­pén indult kelet-európai körútra, Ma­gyarországról Jugoszláviába utazik s Budapest előtt Csehszlovákiában és Lengyelországban járt.) Október közepén főleg üzletemberek­ből álló delegáció követi majd őket s azok fogják majd a most felszínre ke­rült együttműködési lehetőségeket rész­letesen megvizsgálni az illetékes magyar vállalatokkal. Már ma is több konkrét elképzelés van kanadai részről a ko­operációra, így szobai légkondicionálók, nagyfeszültségű berendezések, orvosi adatszolgáltató rendszerek gyártásában. Szó vet egy kanadai cég egyedülálló találmányának, egy szemétégető kemen­cének hasznosításáról is. E berendezés, amelyből az első példány már üzemel, azért jelentős, mert végtermékként fűtő­anyagot ad. Érdemes még szót ejteni egy további kanadai javaslatról: szíve­sen bekapcsolnák Magyarországot egy most kialakuló, az egész világot átfogó gyógyszálló-láncolatba. Vegyes vállala­tok alapítása is igen hasznos lehetne; a magyar ipar bekapcsolódása olyan ágazatokba, amelyeket érint a Kanadá­ban esedékes átállás a metrikus rend­szerre. De ilyen módon közösen lehetne részt venni harmadik piaci műveletek­ben is — hangsúlyozta Peter York. Ami az árucserét illeti, Kanadába irányuló exportunk az elmúlt években átlagosan évi 10 millió dollár körül alakult, tavaly például mintegy 12 mil­lió dollár volt. A legnagyobb hányadot fogyasztási cikkek alkotják. A CHE­­MOLIMPEX kempingcikkekből évi fél­millió dollár értékben ad el; a HUN­­GAROTEX textiláruit sok kanadai vá­sárló ismeri; a MONIMPEX által szál­lított borok és szeszes italok is ked­veltek; az ARTEX bútorokat és he­rendi porcelánt exportál; a MEDICOR fogászati berendezéseket; a Pannónia pedig csepeli kerékpárokat, amelyek­nek ma óriási konjunktúrája van Ka­nadában — az ontariói miniszterhelyet­tes szavaival élve, szinte nincs is any­­nyi kerékpár, amennyit el ne lehetne adni. E cikkeken kívül a jövőben lehető­séget látnak további orvosi berende­zések vásárlására a MEDICOR-tól — elsősorban ionizátorokra gondolnak —, érdekli őket a MOM néhány geodéziai műszere, valamint új műszaki talál­mányok, szabadalmak és licencek. Magyarország jelenleg Kanadától fő­ként nikkelt és rezet, cellulózt, nyers­bőrt, azbesztet, különböző vegyi és mű­szaki cikkeket vásárol. A tavalyi im­port értéke mintegy 8 millió dollár volt. Kereskedelmi mérlegünk tehát aktív, nem utolsósorban azért, mert Kanada a tavaly októberben aláírt öt eszten­dőre szóló kétoldalú kereskedelmi meg­állapodás értelmében továbbra is érvé­nyesíti a legnagyobb kedvezmény elvét a magyar árucikkekre. A delegáció itteni tárgyalásai során ennek alapján vizsgálta a kanadai ex­port növelésének lehetőségeit is, s mint azt Peter York kijelentette, lehet olyan árucikkeket találni, amelyeket Kanada kedvezőbb feltételekkel tudna szállí­tani, mint azt ma más országbeli exportőrök teszik. ,, Mindkét ország lakosságának szá­mát tekintve­­ viszonylag kicsiny, sok hasonlóság van a földrajzi körülmé­nyekben, és számos területen azonosak a­é ki é­s ipari fejlődés problémái is. Például égetően fontos, hogy egyes gazdaságos termékekre specializálódjon az ilyen kis országok ipara, és ha ez így történik, akkor kedvezőek a feltéte­lek a kapcsolatok bővítésére a jövő­ben — mondotta Peter York. __ Ta­valy, amikor az Egyesült Államokban bevezették a 10 százalékos importpót­­adót, jöttünk rá, mennyire sebezhetőek vagyunk, s ez a felismerés késztet ben­nünket arra, hogy új kereskedelmi partnereket keressünk, új területeken kutassuk a gazdasági együttműködés módjait. A kanadai szövetségi államok közül éppen Ontarióval van a legjobb kap­csolatunk — ezt emelte ki a tájékozta­tón Kallós Ödön, a Magyar Kereskedel­mi Kamara elnöke. (Bizonyítja ezt a ta­valy Torontóban rendezett sikeres ma­gyar kiállítás és technikai napok is.) Az együttműködés fejlesztéséhez nyúj­tott segítségért a tájékoztató végeztével az ontariói miniszterhelyettes díszokle­velet adott át Kallós Ödönnek, a Ma­gyar Kereskedelmi Kamara elnöke pe­dig emlékplakettet adományozott Peter Yorknak, a magyar—kanadai kapcso­latok elmélyítéséért végzett munkája elismeréseképpen. V. M. PATOLICSEVET BONNBA VÁRJÁK A hét közepén Patolicsev szovjet kül­kereskedelmi miniszter Bonnba utazik, hogy aláírja az április 7-én parafált nyugatnémet—szovjet kereskedelmi szerződést és tárgyalásokat folytasson Schiller gazdasági és pénzügyminisz­terrel. A gazdasági minisztériumhoz közel­álló források úgy tudják, hogy szerdára tervezik a kereskedelmi és gazdasági együttműködést 1974-ig szabályozó szerződés ünnepélyes aláírását. Csütör­tökön Patolicsev Düsseldorfban aláír egy másik szerződést is: a Szovjetunió és a Mannesmann AG vezette nyugat­német üzleti csoport közötti új acélcső­megállapodást. A megállapodásról már régóta folynak tárgyalások, s eddig az acélcső-szállításokra nyújtandó nyugat­német előfinanszírozás kamatfeltételei körüli vita állt a szerződéskötés útjába. Pontos részleteket hivatalos helyen még nem közöltek, de korábban a Handelsblatt beszámolt arról, hogy a Szovjetunió 80 millió köbméter földgáz ellenében további 1,2 millió tonna nagy átmérőjű acélcsövet akar vásárol­ni. Vásárlását 1,2 milliárd márka össze­gű hitel felvételével szeretné finanszí­rozni. A Patolicsev és Schiller megbeszélé­sének várható témáival kapcsolatban Bonnban emlékeztetnek a szovjet—nyu­gatnémet vegyes bizottság áprilisi ala­kuló ülésére és az ott született határo­zatra: egy munkacsoportot bíztak meg az ipari, mindenekelőtt a nyersanyag- és energiaipari együttműködés elmé­lyítésének tanulmányozásával. A két ország közötti kereskedelmi forgalom 1965-ben még csak 1,7 mil­liárd márkát, 1971-ben már 2,9 milliárd márkát tett ki. Míg az NSZK 2,66 szá­zalékot képviselt a szovjet külkereske­delem volumenében, a szovjet részese­dés 1,15 százalékot tett ki az NSZK teljes árucsere-forgalmában. (DPA)

Next