Világgazdaság, 1972. július (4. évfolyam, 127/876-147/896. szám)
1972-07-04 / 128. (877.) szám
TILAGGAZDASAG 1972. JÚLIUS 11., KEDD IV. ÉVFOLYAM, 128. (877.) SZÁM Brandt-Pompidou tanácskozás JAVULTAK A TÍZES CSÚCS KILÁTÁSAI? De Gaulle és Adenauer tíz évvel ezelőtt vezették be a francia és nyugatnémet politika legfelsőbb irányítóinak rendszeres félévi konzultációit. Az államférfiak e találkozói azóta majdnem mindig azt a funkciót töltötték be, hogy a két ország viszonyában adódó nehézségek buktatóin átsegítsenek. Szinte hagyománnyá váltak az ilyenkor megkötött kisebb-nagyobb kompromisszumok. Úgy tűnik, így van ez Pompidou és Brandt mostani bonni tanácskozásaival is. A fontválsággal szemben tanúsítandó magatartás terén kialakított nyugat-európai kompromisszum — amelyben a főszereplők ugyancsak Franciaország és az NSZK voltak — már enyhítette a közös piaci országok körében kialakult feszült hangulatot. Ismeretes, hogy a Közös Piac jövőjével összefüggő nézeteltérések az elmúlt hetek során erősen kiéleződtek és Pompidou az őszre tervezett tízes párizsi csúcstalálkozó lemondásával fenyegtőzött. A hétfő esti bonni jelentések viszont már azt a lehetőséget sejtetik, hogy a valutapolitikában egymáshoz közeledő Párizs és Bonn szót érthet a Közös Piac politikai és gazdasági jövőjét érintő kérdésekben is. Hétfőn délelőtt a nyugatnémet fővárosban megkezdődött Pompidou francia elnök és Brandt nyugatnémet kancellár tanácskozása. A megbeszélésekben mindkét oldalról részt vesznek a külügyminiszterek és a pénzügyminiszterek is. Előzetes értesülések szerint a tárgyalások során foglalkoznak a közös piaci országok gazdasági és monetáris uniójának előkészületeivel, a nemzetközi pénzügyi helyzet problémáival, a Közös Piac intézményeinek jövőjével és megvitatják a két ország eltérő nézeteit az európai biztonsági értekezlettel kapcsolatban is. Céljaiknak és taktikájuknak megfelelően a párizsi és a bonni kormánykörök egymástól meglehetősen eltérő módon kommentálják a mostani találkozó esélyeit. Aztkövetően, hogy a fontválság nyomán az NSZK kényszerült a külföldi tőkebeáramlást korlátozó intézkedéseket bevezetni és ezzel közeledett a francia valutapolitika gyakorlatához, párizsi körökben a korábbi hangsúlyozott pesszimizmust relatív, de ugyancsak hangsúlyozott optimizmus váltotta fel. Míg előzőleg arról beszéltek— maga Pompidou is —, hogy az őszi tízes csúcsnak csak akkor van értelme, ha megegyezésekre vezet a legvitatottabb kérdésekben a hétfő reggeli Figaro már arról értesül, hogy a nehezebben megoldható problémák megvitatását Franciaország hajlandó lesz elnapolni. Esetleg ez lehet a megoldás a politikai titkárság székhelyére vonatkozó vita esetében is. Úgy vélik, hogy ezen az alapon megnyílik majd a lehetőség a gazdasági és pénzügyi együttműködés továbbfejlesztése előtt és Franciaország ilyen körülmények között hajlamos lehet közeledni ahhoz a nyugatnémet kívánsághoz, hogy össze kell hangolni a közös piaci országok gazdaságpolitikáját. Az NSZK részéről a franciához hasonló hangulatváltozás nem volt tapasztalható. Scheel külügyminiszter egy vasárnapi nyilatkozatában — elismerve a nyugatnémet—francia tárgyalások jelentőségét — igyekezett csökkenteni a más oldalról kissé mesterségesen felcsigázott várakozásokat. Arra hivatkozott, hogy a Közös Piac kérdéseiben nem csupán Pompidou és Brandt az illetékesek. A bonni külügyminiszter továbbra is annak szükségességét hangoztatta, hogy az októberre tervezett tizes csúcsértekezletet az eredetileg kijelölt időpontban tartsák meg és azon tárgyalják meg a legkényesebb problémákat is. Hétfőn este Wechmar nyugatnémet kormányszóvivő tájékoztatást adott a sajtó képviselőinek Pompidou és Brandt tanácskozásainak addigi menetéről. „Jó úton vagyunk a tárgyalások eredményes lezárásához” — jelentette ki Wechmar és „meglehetősen biztos”nak mondotta, hogy kedden mindkét fél számára kielégítő megállapodásokról számolhat be. Részleteket mellőzve elmondotta, hogy már a tárgyalások első menetében számos pontban egyetértés alakult ki a két vezető között. Ennek nyomán bonni sajtókörökben úgy vélekedtek, hogy az őszi tizes csúcs kilátásai határozottan javultak. A csak tíz nappal ezelőtti éles szembenállás ellenére a most körvonalazódó optimizmust általában azzal indokolják, hogy előtérbe kerültek azok a körülmények — óvatosabbak hozzáteszik: átmenetileg —, amelyek a két nyugateurópai országban a nézeteltérések fellodását segítik elő. A fontválság és az angol valuta árfolyamának folytatódó lebegése kétségtelenül arra int, hogy mindkét ország egymással együttműködve igyekezzék saját belső gazdasági egyensúlyát védelmezni. Az NSZK oldalán belpolitikai tényezők is komoly szerepet játszanak. Ősszel választások lesznek és egy eredményesen befejeződő közös piaci csúcsértekezlet minden valószínűség szerint javítaná Brandt esélyeit. S maga Pompidou is belpolitikai nehézségek elé néz a következő néhány hónapban. Tehát neki is hasznára válhat, ha — akár kompromisszumok árán — a Közös Piac további fejlődésében hatékonyan közreműködő politikusnak mutathatja magát. (Reuter, APA, DPA, MTI). Tárgyalások a szovjet—amerikai bizottságok felállításáról Hétfőn délelőtt kezdődtek meg Moszkvában az előzetes megbeszélések a szovjet—amerikai műszaki és tudományos együttműködési bizottság felállításáról. A bizottság létrehozását — mint lapunkban már hírül aduk — Nixon moszkvai látogatása alkalmával határozták el. Az amerikai delegációt David, az elnök tanácsadója vezeti. A delegáció indulása előtt a Fehér Ház szóvivője közölte, hogy a megbeszélések célja az egyes munkacsoportok kialakítása. A tervezett bizottság először ül össze a szovjet vagy az amerikai fővárosban. Washingtonban a szovjet Ekszhleb külkereskedelmi vállalat küldöttei tanácskoznak amerikai tisztségviselőkkel. A zárt ajtók mögött tartott tárgyalásról részletek nem szivárogtak ki, de beavatottak tudni vélik, hogy napirenden szerepel a júliusban megalakítandó szovjet—amerikai kereskedelmi bizottság első moszkvai ülésének előkészítése. A szovjet delegáció a kereskedelmi minisztériumban is hosszabb megbeszélést tartott, feltehetően nagyobb arányú gabonavásárlásról volt szó. A New York-i Business Week arról a tervről számol be, amelynek keretében az amerikai Parsons and Whittemore Inc. 160 millió dolláros költségen cellulózgyárat létesít a szibériai Bratszkban. A terv szerint a berendezésért és a technológiáért a Szovjetunió késztermékkel fizet nyolc és fél éven keresztül. A tervezet — írja az amerikai lap — utat mutathat más nyugati vállalatoknak is a Szovjetunió mérhetetlen kincseinek közös kiaknázásában. Waldheim felszólalása az ECOSOC ülésszakán A világ gazdasági helyzete „összességében nem megnyugtató” — mondta Waldheim ENSZ-főtitkár az ECOSOC genfi nyári ülésszakának megnyitóján. A 60-as években uralkodó bizalmat a mostani évtizedben a kételkedés váltotta fel. A határozottság hiánya, sőt talán a világ gazdasági fejlődésébe vetett érdek hiánya egyre nyilvánvalóbb. Szembetűnően megmutatkozott ez a nemzetközi valutarendszer szétesésében, amely Bretton Woods óta jól működött, de világosan mutatja ezt, hogy egyre kisebb az érdeklődés a fejlődő országok problémáinak megoldására is. Lehetetlen a világ gazdasági és pénzügyi rendszerét oly módon felépíteni, hogy kizárólag az ipari országok igényeit vegyék figyelembe — hangsúlyozta Waldheim. (DPA) egyre inkább realitásként ismeri el a nyugat-európai integráció tényét. Ez a szovjet politikai irányzat meggyorsíthatja a közeledés folyamatát, és ebből mindkét fél számára rendkívül jelentős gazdasági előnyök származhatnak — véli Kreisky. E fejlemények alapvető feltétele — tette hozzá az osztrák kancellár —, hogy az utóbbi hónapokban tapasztalt enyhülési folyamat fennmaradjon. Nixon moszkvai látogatása mindenesetre óvatos optimizmusra adhat okot. (AP) Kreisky a kelet—nyugati közeledésről A Szovjetunió és az EGK, illetve a KGST és az EGK között fokozatos köeledés jön létre — hangsúlyozta Kreisky osztrák kancellár a nyugatnémet Neue Hannoversche Pressenek adott nyilatkozatában. Az osztrák politikus véleménye szerint a Szovjetunió Schumann Pekingbe látogat A francia külügyminiszter csütörtökön ötnapos hivatalos látogatásra a kínai fővárosba érkezik. Ez lesz az első alkalom, hogy nyugat-európai ország külügyminisztere hivatalos látogatást tesz Kínában — mutat rá a Reuter pekingi tudósítója. Hozzáteszi, hogy Schumannt a külügyminisztérium gazdasági főosztályának vezetője is elkíséri. Az AFP értesülései szerint a kínai vezetőkkel folytatandó tárgyalások egyik központi témája a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok megvitatása. Franciaország, az NSZK és Anglia után Kína harmadik legjelentősebb nyugat-európai kereskedelmi partnere ( a francia export tavaly 618 millió frank volt.) Nem csillapult a valutatőzsdék idegessége A nemzetközi valutapiacon nem tért vissza a nyugalom: a font sterling de facto leértékelődése immár 7 százalékos volt, az alsó intervenciós pontig sülylyedt valamennyi főbb nyugat-európai valutával és a japán jennel szemben, s még nagyobb értékcsökkenését csak a nyugat-európai és japán központi bankok támogató vásárlásai akadályozták meg. Londonban egyes pénzügyi körök súlyosabbnak vélik a jelenlegi nehézségeket, bizonytalanabbnak a nemzetközi pénzügyi helyzetet mint azután, hogy Nixon tavaly augusztusban bejelentette a dollár konvertibilitásának felfüggesztését. A font lebegtetése óta a japán, nyugatnémet, olasz, svájci és dán pénzügyi hatóságok intézkedéseket tettek vagy tesznek a devizaforgalom ellenőrzésére Franciaország és Belgium változatlanul kettős árfolyamot alkalmaz, s megkötésekkel korlátozzák a holland forint átváltását. Az Angliában bejelentett intézkedések magukban foglalják a korábbi fontövezet országaival szemben hozott beváltási megszigorításokat is, amelyek talán a legszigorúbbak azóta, hogy a font húsz évvel ezelőtt ismét konvertibilis lett. Ha a jelenlegi ideges légkör nem nyugszik meg, a szigorú devizallenőrzés inkább ösztönzi, semmint fékezi a spekulatív tőkemozgásokat, amelyek ilyen körülmények között óriási nyomással nehezednek majd egy-egy valutára — figyelmeztetnek az angol fővárosban. (Reuter) NAPRÓL NAPRA ♦ BONNBAN MEGKEZDŐLTÖTT BRANDT ÉS POMPIDOU tanácskozása. A francia—nyugatnémet politikai konzultáció napirendjén központi helyen szerepelnek a Közös Piac politikai és gazdasági jövőjével összefüggő kérdések. A találkozóról érkezett első jelentések sejtetik, hogy a valutapolitikában egymáshoz közeledő Párizs és Bonn szót érthet az EGK jövőjét érintő témákban is. ♦ PATOLICSEV A NYUGATNÉMET FŐVÁROSBA UTAZIK a hét közepén. Bonni értesülések szerint aláírja a két ország között áprilisban parafált kereskedelmi szerződést, tárgyalásokat folytat Schiller gazdasági csúcsminiszterrel, s újabb acélcső-megállapodást ír alá egy nyugatnémet üzleti csoporttal. ♦ A SZOVJET—AMERIKAI műszaki és tudományos együttműködési bizottság felállításáról kezdődtek tárgyalások a szovjet fővárosban. A mostani találkozón az egyes munkacsoportokat alakítják ki. Washingtonban egyidejűleg zárt ajtók mögött a szovjet—amerikai kereskedelmi bizottság első moszkvai ülésének előkészítéséről is tárgyalnak vállalati szinten. A BRIT KORMÁNY ÉS A SZAKSZERVEZETI FŐTANÁCS képviselőinek hétfői találkozója bevezeti a héten sorra kerülő tanácskozássorozatot, amely döntő jelentőségű lehet a Heath-kormány ár- és bérpolitikájának további sorsát illetően. A szakszervezeti vezetők ismét sürgetik a szakszervezetellenes törvény visszavonását, a kormány pedig „megértést kér” a szakszervezettől gazdaságpolitikájára. ♦ LÍBIÁNAK SIKERÜL A SZOCIALISTA PIACOKON eladni a British Petroleum államosított kútjain felszínre törő olaj több mint felét. Nyugati becslések szerint a Szovjetunió, Jugoszlávia és Románia évente legalább 5 millió tonna olajat vásárol majd Líbiától. A hét végén Líbia és Jugoszlávia között született ilyen értelmű megállapodás. MAGYAR-KANADAI TÁRGYALÁSOK A KOOPERÁCIÓRÓL A hazánkban tartózkodó Peter York, a kanadai Ontario tartomány iparügyi és idegenforgalmi miniszterhelyettese szűk körű tájékoztatón számolt be magyarországi megbeszéléseiről. Szóba került, hogy Kanada részt venne több magyar kooperációban és terveik vannak a kereskedelem bővítésére is. A Kanadába irányuló magyar export 1971-ben 12 millió dollár volt, s mint azt a miniszterhelyettes elmondotta, az eddiginél több könnyűipari termék számára Kanada biztos felvevőpiac lenne. „Nem eladni jöttünk Magyarországra, hanem felderíteni az ipari kooperációs lehetőségeket, felmérni, hogy milyen területeken nyílik mód licencek és knowhow-k cseréjére, milyen új export— importpiacok találhatók és milyen ágazatokban érdemes vegyes vállalatokat létesíteni” — mondotta munkatársunknak Peter York, a kanadai Ontario tartomány iparügyi és idegenforgalmi miniszterhelyettese a Magyar Kereskedelmi Kamarában tartott tájékoztatóján. (York egy kis kanadai küldöttség élén érkezett hazánkba, amely június közepén indult kelet-európai körútra, Magyarországról Jugoszláviába utazik s Budapest előtt Csehszlovákiában és Lengyelországban járt.) Október közepén főleg üzletemberekből álló delegáció követi majd őket s azok fogják majd a most felszínre került együttműködési lehetőségeket részletesen megvizsgálni az illetékes magyar vállalatokkal. Már ma is több konkrét elképzelés van kanadai részről a kooperációra, így szobai légkondicionálók, nagyfeszültségű berendezések, orvosi adatszolgáltató rendszerek gyártásában. Szó vet egy kanadai cég egyedülálló találmányának, egy szemétégető kemencének hasznosításáról is. E berendezés, amelyből az első példány már üzemel, azért jelentős, mert végtermékként fűtőanyagot ad. Érdemes még szót ejteni egy további kanadai javaslatról: szívesen bekapcsolnák Magyarországot egy most kialakuló, az egész világot átfogó gyógyszálló-láncolatba. Vegyes vállalatok alapítása is igen hasznos lehetne; a magyar ipar bekapcsolódása olyan ágazatokba, amelyeket érint a Kanadában esedékes átállás a metrikus rendszerre. De ilyen módon közösen lehetne részt venni harmadik piaci műveletekben is — hangsúlyozta Peter York. Ami az árucserét illeti, Kanadába irányuló exportunk az elmúlt években átlagosan évi 10 millió dollár körül alakult, tavaly például mintegy 12 millió dollár volt. A legnagyobb hányadot fogyasztási cikkek alkotják. A CHEMOLIMPEX kempingcikkekből évi félmillió dollár értékben ad el; a HUNGAROTEX textiláruit sok kanadai vásárló ismeri; a MONIMPEX által szállított borok és szeszes italok is kedveltek; az ARTEX bútorokat és herendi porcelánt exportál; a MEDICOR fogászati berendezéseket; a Pannónia pedig csepeli kerékpárokat, amelyeknek ma óriási konjunktúrája van Kanadában — az ontariói miniszterhelyettes szavaival élve, szinte nincs is anynyi kerékpár, amennyit el ne lehetne adni. E cikkeken kívül a jövőben lehetőséget látnak további orvosi berendezések vásárlására a MEDICOR-tól — elsősorban ionizátorokra gondolnak —, érdekli őket a MOM néhány geodéziai műszere, valamint új műszaki találmányok, szabadalmak és licencek. Magyarország jelenleg Kanadától főként nikkelt és rezet, cellulózt, nyersbőrt, azbesztet, különböző vegyi és műszaki cikkeket vásárol. A tavalyi import értéke mintegy 8 millió dollár volt. Kereskedelmi mérlegünk tehát aktív, nem utolsósorban azért, mert Kanada a tavaly októberben aláírt öt esztendőre szóló kétoldalú kereskedelmi megállapodás értelmében továbbra is érvényesíti a legnagyobb kedvezmény elvét a magyar árucikkekre. A delegáció itteni tárgyalásai során ennek alapján vizsgálta a kanadai export növelésének lehetőségeit is, s mint azt Peter York kijelentette, lehet olyan árucikkeket találni, amelyeket Kanada kedvezőbb feltételekkel tudna szállítani, mint azt ma más országbeli exportőrök teszik. ,, Mindkét ország lakosságának számát tekintve viszonylag kicsiny, sok hasonlóság van a földrajzi körülményekben, és számos területen azonosak aé ki és ipari fejlődés problémái is. Például égetően fontos, hogy egyes gazdaságos termékekre specializálódjon az ilyen kis országok ipara, és ha ez így történik, akkor kedvezőek a feltételek a kapcsolatok bővítésére a jövőben — mondotta Peter York. __ Tavaly, amikor az Egyesült Államokban bevezették a 10 százalékos importpótadót, jöttünk rá, mennyire sebezhetőek vagyunk, s ez a felismerés késztet bennünket arra, hogy új kereskedelmi partnereket keressünk, új területeken kutassuk a gazdasági együttműködés módjait. A kanadai szövetségi államok közül éppen Ontarióval van a legjobb kapcsolatunk — ezt emelte ki a tájékoztatón Kallós Ödön, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke. (Bizonyítja ezt a tavaly Torontóban rendezett sikeres magyar kiállítás és technikai napok is.) Az együttműködés fejlesztéséhez nyújtott segítségért a tájékoztató végeztével az ontariói miniszterhelyettes díszoklevelet adott át Kallós Ödönnek, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke pedig emlékplakettet adományozott Peter Yorknak, a magyar—kanadai kapcsolatok elmélyítéséért végzett munkája elismeréseképpen. V. M. PATOLICSEVET BONNBA VÁRJÁK A hét közepén Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter Bonnba utazik, hogy aláírja az április 7-én parafált nyugatnémet—szovjet kereskedelmi szerződést és tárgyalásokat folytasson Schiller gazdasági és pénzügyminiszterrel. A gazdasági minisztériumhoz közelálló források úgy tudják, hogy szerdára tervezik a kereskedelmi és gazdasági együttműködést 1974-ig szabályozó szerződés ünnepélyes aláírását. Csütörtökön Patolicsev Düsseldorfban aláír egy másik szerződést is: a Szovjetunió és a Mannesmann AG vezette nyugatnémet üzleti csoport közötti új acélcsőmegállapodást. A megállapodásról már régóta folynak tárgyalások, s eddig az acélcső-szállításokra nyújtandó nyugatnémet előfinanszírozás kamatfeltételei körüli vita állt a szerződéskötés útjába. Pontos részleteket hivatalos helyen még nem közöltek, de korábban a Handelsblatt beszámolt arról, hogy a Szovjetunió 80 millió köbméter földgáz ellenében további 1,2 millió tonna nagy átmérőjű acélcsövet akar vásárolni. Vásárlását 1,2 milliárd márka összegű hitel felvételével szeretné finanszírozni. A Patolicsev és Schiller megbeszélésének várható témáival kapcsolatban Bonnban emlékeztetnek a szovjet—nyugatnémet vegyes bizottság áprilisi alakuló ülésére és az ott született határozatra: egy munkacsoportot bíztak meg az ipari, mindenekelőtt a nyersanyag- és energiaipari együttműködés elmélyítésének tanulmányozásával. A két ország közötti kereskedelmi forgalom 1965-ben még csak 1,7 milliárd márkát, 1971-ben már 2,9 milliárd márkát tett ki. Míg az NSZK 2,66 százalékot képviselt a szovjet külkereskedelem volumenében, a szovjet részesedés 1,15 százalékot tett ki az NSZK teljes árucsere-forgalmában. (DPA)