Világgazdaság, 1972. szeptember (4. évfolyam, 171/920-192/941. szám)

1972-09-20 / 184. (933.) szám

Vi­LÁGGAZDASÁG 1972. SZEPTEMBER 20., SZERDA IV. ÉVFOLYAM, 184. (933.) SZÁM Brandt ma felveti a bizalmi kérdést Brandt nyugatnémet kancellár ma felveti a bizalmi kérdést a szövet­ségi gyűlésben, hogy véget vetve a parlamenti patt­helyzetnek, kiírathassa a rendkívüli választásokat. A gazdasági kérdések a választási harcban min­den bizonnyal nagy súllyal esnek majd latba: a keleti politika mellett a kormány gazdaságpolitikája volt már eddig is az ellenzék célpontja. A lany­ha gazdasági tevékenységgel párhuzamosan szokatlan hevességgel jelent­kező infláció alkalmat adott a CDU és a CSU vezéreinek a kormány bírá­latára, az ellenzéki koalíció mindazonáltal lényegében ellenjavaslatokat nem terjesztett elő és megmaradt a frázisszerű általánosságoknál. Brandt hétfő délután tartott sajtó­­értekezletén jelentette be hivatalosan, hogy szerdán felveti a Bundestagban a bizalmi kérdést. Az MTI bonni tudó­sítója szerint hangoztatta: a parlamenti munka egyes képviselők pálfordulása miatt megbénult, ezért a választóknak kell az új parlament összetételéről dön­teniük. Közölte, hogy a bizalmi kérdés felvetésétől a pénteki szavazás után a parlament feloszlatását és a rendkívüli parlamenti választások novemberi ki­írását várja. Arra törekszik — mon­dotta —, hogy a választásokat novem­ber 19-én tartsák. A kormányfő nem tartja valószínűnek, hogy az ellenzék ismét megpróbálkozzék a „konstruktív bizalmatlansági indítvány” beterjeszté­sével, mert ez ellentétben lenne a CDU—CSU vezetőinek kijelentéseivel. Gazdaság és választási harc Gazdaságpolitikai kérdések a válasz­tási harcban minden bizonnyal nagy szerepet fognak játszani. A konjunk­turális kilátások alapvetően nem rosz­­szak, de az infláció még mindig 5 szá­zalék körül mozog, és ez, mint kölni tudósítónk írja, széles körű elégedet­lenséget idézett elő. A gazdasági hely­zet megítéléséhez támpontot kaphatunk a Bundesbank hétfőn közzétett jelenté­séből, amely szerint a konjunkturális fellendülés folytatódik (a GNP az első félévben 2 százalékkal nőtt), az inflá­ció viszont augusztusban 5,7 százalékos volt. Az államháztartás augusztusig 4,2 milliárd márka deficitet volt kénytelen elkönyvelni, szemben az egy évvel ez­előtti 2,3 milliárddal. Az állami kiadá­sok 10,4 százalékkal, a bevételek ezzel szemben csak 7,4 százalékkal emelked­tek. Az infláció elleni harc minden meg­szorító jellegű intézkedés­ ellenére mind ez ideig nem sok sikerrel járt. A kormány több ponton is igyekszik enyhíteni az árfelhajtó tendenciákat. A megoldatlan infláció Brandt csatlakozott a francia felhí­váshoz, hogy a közös piaci országok együttesen próbálják felvenni a har­cot az infláció ellen. A Reuter szerint a kancellár kijelentette, hogy a fran­cia javaslat fő témája lesz a közös piaci országok októberi csúcsértekezle­tének is. A belső fronton már hoztak intéz­kedéseket a likviditás megcsapolására, a tőkebeáramlás gátlására, némileg megnyirbálták az állami kiadásokat és újabb lépéseket terveznek. A gazda­sági csúcsminisztérium, mint a Han­delsblatt írja, munkatervet dolgozott ki az áremelkedés megfékezésére. A minisztériumi szakértők nem javasol­ják az ár- és bérstop bevezetését, mert „ez veszélyeztetné a piacgazdál­kodás alapelveit”. Elsősorban a ver­seny élénkülését kívánják előmozdíta­ni. Ennek érdekében javaslat hangzott el a szocialista országokból származó import mennyiségi korlátozásának to­vábbi leépítésére is. A kormány ter­vezi továbbá, hogy több lehetőséget biztosít a külföldi cégeknek az álla­mi tervek kivitelezésében. Az állami megrendeléseknél jobban figyelembe akarják venni a szóban forgó válla­latok árajánlatait. Végül az is elképzelhető, hogy újabb korlátozásokat vezetnek be a nemzet­közi tőkeforgalomban,­mert még min­dig túl nagy a külföldön kölcsönt fel­vevő nyugatnémet vállalatok száma. A központi bank ezzel kapcsolatos jelen­tése mindazonáltal hozzáfűzi, hogy a kamatlábak közti nagy különbségek miatt az ilyen intézkedések hatása csak részben lehet sikeres. Az említett konkrét programokkal nem lehet szembeállítani keresztény­­demokrata alternatívát. Jellemző eb­ből a szempontból Stoltenberg schles­­wig-holsteini kereszténydemokrata miniszterelnök nyilatkozata gazdaság­­politikai kérdésekről. A politikus „szé­pítéssel” vádolta a Brandt-kormányt, majd elmondotta, hogy a stabilitást „sem kizárólag közös piaci együttmű­ködéssel, sem a jegybank különböző intézkedéseivel nem lehet elérni”. A miniszterelnök azonban egyetlen szó­val sem említette, hogyan teremtené meg a CDU a stabilitást. Ilyen jellegű utalások mind ez ideig más ellenzéki politikusoktól sem hangzottak el. B. T. BRÜSSZELI NÉZETEK A Közös Piac és a szocialista országok A brüsszeli köröket élénken foglak­koztatja, hogy 1973. január 1-től az európai szocialista országokkal kötendő kereskedelmi szerződéseket, közös piaci elképzelések szerint, az EGK bizottsá­gával kell megkötni. Ezzel felmerül a kérdés, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország milyen mértékben áll készen az EGK elismerésére. A szocia­lista országok kormányai — Románia kivételével — eddig elkerültek minden olyan gesztust, amelyet elismerésként lehetett volna értelmezni. A DP­A tudósítója szerint Brüsszelben „pragmatikus megoldásokra” töreked­nek. Úgy vélik, hogy ezt a törekvést össze lehet egyeztetni Brezsnyev, az SZKP főtitkára 1972. március 20-i meg­állapításaival. „A Szovjetunió egyálta­lán nem hagyja figyelmen kívül a Nyu­­gat-Európában kialakult reális helyze­tet, ezen belül a kapitalista országok olyan gazdasági csoportosulásának léte­zését, mint amilyen a Közös Piac” — mondotta Brezsnyev. Az elmúlt években az összes szocia­lista ország kétoldalú kereskedelmi megállapodást kötött a közös piaci or­szágokkal. Ezek általában 1974-ben jár­nak le, így az 1973. január 1-i határ­idő veszít sürgető jellegéből. A DPA tudósítójának a brüsszeli bizottság kö­reiben azt a véleményt fejtették ki, hogy a kereskedelmi szerződések jelen­tősége a jövőben amúgy is csökken, mi­után a szocialista országokból szárma­zó import megközelítően 90 százalékát már liberalizálták. A szocialista országokkal folytatott kereskedelem jelenleg a Közös Piac külkereskedelmének mintegy 7 százalé­kát képviseli. Bővülése azonban rend­kívül gyors, 1958 óta a szocialista or­szágokból származó behozatal meghá­romszorozódott, míg az EGK importja a többi területekről csupán 180 száza­­lékkal nőtt. Az átlagos 181 százalékos közös piaci exportnövekedésen belül a szocialista országokba irányuló kivitel 385 százalékra emelkedett. Brüsszeli körökben azt a nézetet is hangoztatták, hogy a „pragmatikus megoldások”, amelyek sem a szocialista országokat, sem a Közös Piacot nem kényszerítik elveik feladására, a terve­zett európai együttműködési és bizton­sági értekezlet napirendjére kerülhet­nének. Csökkentették az amerikai segélyprogramot Közel 1 milliárd dollárral csökken­tette a Nixon-kormány külföldi segély­­programját a képviselőház költségve­tési bizottsága. A július 1-én kezdődött pénzügyi évre 4 milliárd 195 millió dollárt — 1 milliárd dollárral többet, mint tavaly —, ebben 450 milliós fegy­vervásárlási hitelt hagyott jóvá a bi­zottság. (A fegyvervásárlási hitel két­harmadát Izrael kapja.) A segélyprogramból lefaragott összeg felét amerikai hozzájárulásként a nem­zetközi pénzintézeteknek juttatják. Az Ázsiai Fejlesztési Bank különleges konszolidációs alapjához a kormány 100 millió dollárral akart hozzájárulni, ezt azonban a bizottság kereken eluta­sította. Az Amerika-közi Fejlesztési Bank számára 837 millió dollárt kért az adminisztráció, a bizottság azonban ezt az összeget is felére csökkentette. A Nemzetközi Fejlesztési Szervezetnek (IDC) adandó 320 millió dollárt a bi­zottság jóváhagyta. A költségvetési bizottság jelentéséből kitűnik, hogy a segélyprogram a Nixon-doktrina szolgálatában áll, vagyis az Egyesült Államokkal, illetve az amerikai tulajdonnal nem lojális ál­lamoknak — így a latin-amerikai or­szágoknak — szánt segélyeket csökken­tette vagy tagadta meg. (Reuter, MTI) Olszowski tárgyalásai az Egyesült Államokban Konstruktívnak minősítette Rogers amerikai és Olszowski lengyel külügy­miniszter keddi tárgyalásait a Reuter­­hírügynökség. A megbeszélések témája a két­ ország kereskedelme és az euró­pai biztonság volt. A külügyminiszte­rek értékelték a lengyel—amerikai kap­csolatok alakulását Nixon elnök júniusi varsói látogatása óta. Megvitatták az akkor kiadott­ közlemény határozatai­nak megvalósításához szükséges teendő­ket. Az amerikai külügyminisztérium szó­vivője a megbeszélésekről adott tájé­koztatójában kijelentette, hogy a jövő hónapban az Egyesült Államok keres­kedelmi és műszaki információs irodát nyit Varsóban, hogy ezzel is elősegítse az USA Lengyelországba irányuló ex­portjának bővítését. Kedden a lengyel külügyminisztert fogadta Nixon elnök is, aki ugyanekkor küldte jóváhagyásra a szenátus elé a Lengyelországgal, Romániával és Ma­gyarországgal kötött konzuli egyez­ményt. Befejeződtek a szovjet-iraki megbeszélések A Bakr köztársasági elnök vezette iraki küldöttség Moszkvában befejezte a szovjet vezetőkkel folytatott tárgya­lásait. A megbeszélések során a közel-, keleti probléma és más nemzetközi kérdések mellett eredményes eszmecse­rét folytattak a Szovjetunió és Irak gazdasági kapcsolatairól is. Moszkvai arab források szerint a Szovjetunió ki­látásba helyezte közreműködését az iraki gazdaság továbbfejlesztésében. A tárgyalásokról kiadott hivatalos közle­mény is hangsúlyozza, hogy a tárgyaló­felek megelégedéssel nyugtázták az iraki nemzeti kőolajipar megteremtésé­ben és fejlesztésében a nemzetközi kő­­olajmonopóliumok nyomása miatt mu­tatkozó nehézségek leküzdését és az együttműködés eredményeit. (Reuter, TASZSZ) A világkereskedelmi konferencia elé Aligha valószínű, hogy 1973. szeptem­ber előtt megkezdődhet a GATT újabb tárgyalási fordulója a világkereskede­lem liberalizálásáról. A DPA hírügy­nökség genfi jelentése szerint a GATT- titkárságon az előkészítő munkálatok már régóta befejeződtek, de a forduló megkezdését különböző külpolitikai té­nyezők gátolják, így 1973 nyara előtt nem várható az amerikai kereskedelmi törvény elfogadása. NAPRÓL NAPRA BRANDT A SZÖVETSÉGI GYŰLÉSBEN ma felveti a bizalmi kérdést. A parlamenti munka megbénulása miatt rendkívüli választásokat kell tartani. A választási harcban a gazdasági kérdések is fontos szerepet játszanak majd, mivel az ellenzék egyik fő célpontja a koalíciós kor­mány gazdaságpolitikája volt. A konjunkturális kilátások az NSZK- ban alapvetően nem rosszak, de — s ebbe kapaszkodhat bele főként az ellenzék — az infláció még mindig 5 százalék körül mozog. HEATH BEFEJEZTE TOKIÓI TÁRGYALÁSAIT. A brit kormányfő is felszólította Japánt, hogy liberalizálja importját. A napvilágot látott közleményből és Heath sajtóértekezletéből arra lehet következtetni, hogy a két ország kereskedelmi ellentéteinek elsimításában nem ju­tottak előbbre. A FRANCIA GAZDASÁG JELENLEGI HELYZETÉRŐL közzétett jelentés szerint az év eleji rövid átmeneti lassulás után az ipari ter­melés újabb lendületet vett. Ebből és más jelekből azt lehet levonni, hogy a jövő év tavaszán tartandó választások előtt a gazdaság jelenti az egyetlen viszonylag biztos pontot az előcsatározásokban. A fejlődés árnyoldala, hogy aggasztó méretű az infláció s elképzelhető, hogy az idén az árak 5,9 százalékkal emelkednek. JAPÁN KORMÁNYKÜLDÖTTSÉGET VÁRNAK MOSZKVÁBA a közeljövőben. A tárgyalások középpontjában előreláthatólag a politikai kapcsolatok rendezése áll, de megvitatják a gazdasági együttműködés további fejlesztését is. A politikai rendezetlenség ellenére a két ország gazdasági kapcsolatai előrehaladottak. Japán a Szovjetunió első számú tőkés partnere, és az idei árucsere 700 millió rubel körüli lesz. HARMINCMILLIÁRD ZLOTYT FORDÍTANAK az olajipar fejleszté­sére a következő tíz évben Lengyelországban. Három olajfinomító üzembehelyezését tervezik, s így a lengyel petrolvegyészet 1982-ben már 30 millió tonna olajat dolgozhat fel. Az új létesítményeket szovjet közreműködéssel építik fel. A FOGYASZTÁSICIKK-IMPORT VERSENYEZTETŐ HATÁSA Hazánk a fogyasztási cikkeknek hozzávetőleg 18—20 százalékát fedezi behozatalból. A fogyasztási importcikkeknek 1970-ben 49,8, 1972-ben pedig 55 százaléka származott szocialista országokból. A behozatal egyik legnagyobb előnye az, hogy versenyre készteti a hazai ipart. Ennek egyre több hasznát látja a belkereskedelem és a fogyasztó, hiba azonban, hogy az új hazai ter­mékek árát felemelik az importcikkek árszínvonalára. A fogyasztási cikkek­­18—20 százalé­kát fedezi importból a magyar bel­kereskedelem. Az importáruk részará­nya nálunk tehát viszonylag nagy, ma­gasabb, mint a többi szocialista ország­ban, hiszen Bulgária, Románia és a Szovjetunió a fogyasztási cikkeknek csak 4,5 százalékát vásárolja külföld­ről, s ez az arány az NDK-ban, Cseh­szlovákiában és Lengyelországban sem haladja meg a 8—10 százalékot. A magyar fogyasztók számára impor­tált áruk sorában — különösen az utób­bi években — mind nagyobb helyet foglalnak el a szocialista országok ter­mékei. 1970-ben az import 49,8 száza­léka származott onnan, 1972-ben pedig arányuk — várhatóan — 55 százalékra emelkedik. Valószínű, hogy a jövőben tovább fejlődik a szocialista országok közötti árucsere, s ezzel a fogyasztási cikkek ki- és beáramlása áttöri a je­lenlegi korlátokat. E cikkek importjá­nak ugyanis a belkereskedelem szem­pontjából többféle haszna is van, ez­úttal azonban az importnak a hazai iparra gyakorolt versenyeztető hatá­sáról szólunk bővebben. Mindenekelőtt arról van szó, hogy az import hatására a hazai ipar mind több olyan, keresett, új terméket gyárt, amelyet a kereskedelem eddig kényte­len volt külföldről beszerezni. Ilyen az olajkályha. Ezt éveken át Bulgáriából vásároltuk, mintegy két éve azonban a Zománcipari Művek megkezdte a hazai készülékek gyártását, s újabb vállalatok „csatlakozása” folytán azóta a behozatalt megszüntethették. (Sőt, hovatovább ma már az olajkályha ex­portjára is gondolhatnak.) Jó példa a hőfok-szabályozós vasaló, ennek gyár­tását a Szarvasi Vasipari KTSZ a közel­jövőben kezdi meg az NDK-import hatására. Sok új terméket állít elő az élelmiszeripar is. A legismertebbek kö­zül: a Delicat 18 ételízesítő a jugoszláv Vegeta 40 mintájára készült, a Kalo­csai Sütőipari Vállalat és a Nógrádi ÁFÉSZ sósrudacskáinak gyártásához pedig az eszéki Sloboda gyár terméke adta az ötletet. Az import versenyeztető hatását nyomon követhetjük azokon a termé­keken is, amelyeket a hazai ipar már régóta gyárt, de most mind jobb mi­nőségben, hogy válaszolhasson a külf­­öldi, jó minőségű áruk kihívására. Így például a Hajdúsági Iparművek új, nagy szívóhatású porszívói feljavultak, s ezt főleg az NDK-beli és a szovjet porszívók behozatala ösztönözte. Jelen­tékeny javulás mutatkozik a hazai hű­tőgépek minőségében is, a szovjet, len­gyel és csehszlovák import hatására. Dicséretes változás következett be a csomagolástechnika terén is, s erre kü­lönösen sok jó példával szolgálhat az élelmiszeripar.­­ A versenyeztetés további lényeges ,­­ a vásárló szempontjából a leglényege­sebb — eleme az árcsökkentő hatás. Sajnos, ez érvényesül a legkevésbé. Be­számolhatunk ugyan árcsökkenésről, ez azonban az áruknak csak egy szűk körét érinti. Példaként megemlíthet­jük a magyar levesporokat, amelyek olcsóbbak a hasonló jugoszláv termé­keknél. A hazai gyártmányú hűtőszek­rények ára is 15—20 százalékkal csök­kent. Az is előfordul azonban, sőt, ta­lán ez a gyakoribb, hogy a hazai ter­mék árát felemelik az importcikk ár­színvonalára. A jövőben tehát a behozatalnak fő­leg árcsökkentő hatását kell kihasznál­­ni, s ennek egyik módja az, hogy ked­vező árfekvésű fogyasztási cikkeket importálunk, elsősorban a szocialista országokból. Ehhez azonban a kül- és belkereskedelmi vállalatoknak intenzí­vebb piackutatást kell folytatniuk. G. P. Véget értek Heath tokiói tárgyalásai A vámakadályok leépítéséért és a vi­lágkereskedelem kiterjesztéséért száll síkra Japán és Anglia. Ennek a két kérdésnek a jövő évre tervezett világ­kereskedelmi konferencián is nagy te­ret kell szentelni — írja a közös köz­lemény, amelyet Heath és Tanaka két­napos tárgyalásainak befejeztével ad­tak ki. A két kormányfő megvitatta a ki­bővített EGK és Japán kereskedelmi kapcsolatainak fejlesztésével összefüggő problémákat. Heath felkérte Tanakát, hogy Japán liberalizálja importpoliti­káját és vásároljon többet Nagy-Bri­­tanniától, továbbá részesítse preferen­­ciális elbánásban Hongkong brit koro­nagyarmatot. A japán kormányfő ugyanakkor azt hangsúlyozta: kívána­tos lenne, hogy a külkereskedelmi de­ficittől szenvedő és az ilyen többlettel megáldott országok közös erőfeszítése­ket tegyenek a nemzetközi pénzügyi rendszer megszilárdítására. Konkrétan az Egyesült Államokat, Japánt, Angliát és az NSZK-t említette az érintett ál­lamok sorából. Az angol kormányfő ezzel teljes mértékben egyetértett. A közleményből kitűnik, hogy Tanaka el­fogadott egy londoni meghívást, amely­nek időpontját később állapítják meg. A közlemény nem foglalkozik azzal, mennyire jutottak a tárgyalásokon a japán—angol kereskedelmi ellentétek megoldásában. Abból viszont, hogy Heath keddi sajtóértekezletén ismétel­ten sürgette Japánt, korrigálja egész­ségtelenül nagy fizetésimérleg-felesle­­gét, javítsa meg vámrendszerét és gyor­sítsa az importliberalizálást, politikai és gazdasági megfigyelők arra követ­keztetnek, hogy a két országot el­választó problémák megoldatlanok ma­radtak. Az angol kormányfő a színes tv-készülékeket, a poliészterszálakat, és a golyóscsapágyakat említette az olyan termékek között, amelyeknek túlzott japán exportja Angliában gondokat okoz. A tárgyalások befejeztével tartott sajtótájékoztatón Heath felszólította az Egyesült Államokat, Japánt, hogy a ki­bővített EGK-val működjön együtt a világkereskedelem és a pénzügyi prob­lémák megoldásában. Rendkívül fontos ennek a három nagy gazdasági csopor­tosulásnak az együttműködése — hangsúlyozta. A brit kormányfő felhívta a három csoportosulás figyelmét, hogy egyidejű­leg normalizálja és stabilizálja a Szov­jetunióhoz és a Kínai Népköztársaság­hoz fűződő kapcsolatokat, s lehetőleg ne külön-kü­lön. Ennek ellenére támo­gatásáról biztosította Tokió kínai poli­tikáját. Ha Japán Kínának fejlesztési segélyt nyújtana, ebből az egész világ profitját — mondta. Heath találkozott Ohira külügymi­niszterrel is. A vele folytatott megbe­szélésen átekintették az ázsiai bizton­ság kérdéseit, beleértve az indiai szub­kontinens helyzetét. Ohira elmagyaráz­ta országa Kínával szemben folytatott politikáját. Szóba került néhány afri­kai kérdés is, például Uganda, továbbá a két ország technológiai téren való együttműködése. (Reuter, Kyodo, AP MTI, AFP)

Next