Világgazdaság, 1972. szeptember (4. évfolyam, 171/920-192/941. szám)
1972-09-20 / 184. (933.) szám
ViLÁGGAZDASÁG 1972. SZEPTEMBER 20., SZERDA IV. ÉVFOLYAM, 184. (933.) SZÁM Brandt ma felveti a bizalmi kérdést Brandt nyugatnémet kancellár ma felveti a bizalmi kérdést a szövetségi gyűlésben, hogy véget vetve a parlamenti patthelyzetnek, kiírathassa a rendkívüli választásokat. A gazdasági kérdések a választási harcban minden bizonnyal nagy súllyal esnek majd latba: a keleti politika mellett a kormány gazdaságpolitikája volt már eddig is az ellenzék célpontja. A lanyha gazdasági tevékenységgel párhuzamosan szokatlan hevességgel jelentkező infláció alkalmat adott a CDU és a CSU vezéreinek a kormány bírálatára, az ellenzéki koalíció mindazonáltal lényegében ellenjavaslatokat nem terjesztett elő és megmaradt a frázisszerű általánosságoknál. Brandt hétfő délután tartott sajtóértekezletén jelentette be hivatalosan, hogy szerdán felveti a Bundestagban a bizalmi kérdést. Az MTI bonni tudósítója szerint hangoztatta: a parlamenti munka egyes képviselők pálfordulása miatt megbénult, ezért a választóknak kell az új parlament összetételéről dönteniük. Közölte, hogy a bizalmi kérdés felvetésétől a pénteki szavazás után a parlament feloszlatását és a rendkívüli parlamenti választások novemberi kiírását várja. Arra törekszik — mondotta —, hogy a választásokat november 19-én tartsák. A kormányfő nem tartja valószínűnek, hogy az ellenzék ismét megpróbálkozzék a „konstruktív bizalmatlansági indítvány” beterjesztésével, mert ez ellentétben lenne a CDU—CSU vezetőinek kijelentéseivel. Gazdaság és választási harc Gazdaságpolitikai kérdések a választási harcban minden bizonnyal nagy szerepet fognak játszani. A konjunkturális kilátások alapvetően nem roszszak, de az infláció még mindig 5 százalék körül mozog, és ez, mint kölni tudósítónk írja, széles körű elégedetlenséget idézett elő. A gazdasági helyzet megítéléséhez támpontot kaphatunk a Bundesbank hétfőn közzétett jelentéséből, amely szerint a konjunkturális fellendülés folytatódik (a GNP az első félévben 2 százalékkal nőtt), az infláció viszont augusztusban 5,7 százalékos volt. Az államháztartás augusztusig 4,2 milliárd márka deficitet volt kénytelen elkönyvelni, szemben az egy évvel ezelőtti 2,3 milliárddal. Az állami kiadások 10,4 százalékkal, a bevételek ezzel szemben csak 7,4 százalékkal emelkedtek. Az infláció elleni harc minden megszorító jellegű intézkedés ellenére mind ez ideig nem sok sikerrel járt. A kormány több ponton is igyekszik enyhíteni az árfelhajtó tendenciákat. A megoldatlan infláció Brandt csatlakozott a francia felhíváshoz, hogy a közös piaci országok együttesen próbálják felvenni a harcot az infláció ellen. A Reuter szerint a kancellár kijelentette, hogy a francia javaslat fő témája lesz a közös piaci országok októberi csúcsértekezletének is. A belső fronton már hoztak intézkedéseket a likviditás megcsapolására, a tőkebeáramlás gátlására, némileg megnyirbálták az állami kiadásokat és újabb lépéseket terveznek. A gazdasági csúcsminisztérium, mint a Handelsblatt írja, munkatervet dolgozott ki az áremelkedés megfékezésére. A minisztériumi szakértők nem javasolják az ár- és bérstop bevezetését, mert „ez veszélyeztetné a piacgazdálkodás alapelveit”. Elsősorban a verseny élénkülését kívánják előmozdítani. Ennek érdekében javaslat hangzott el a szocialista országokból származó import mennyiségi korlátozásának további leépítésére is. A kormány tervezi továbbá, hogy több lehetőséget biztosít a külföldi cégeknek az állami tervek kivitelezésében. Az állami megrendeléseknél jobban figyelembe akarják venni a szóban forgó vállalatok árajánlatait. Végül az is elképzelhető, hogy újabb korlátozásokat vezetnek be a nemzetközi tőkeforgalomban,mert még mindig túl nagy a külföldön kölcsönt felvevő nyugatnémet vállalatok száma. A központi bank ezzel kapcsolatos jelentése mindazonáltal hozzáfűzi, hogy a kamatlábak közti nagy különbségek miatt az ilyen intézkedések hatása csak részben lehet sikeres. Az említett konkrét programokkal nem lehet szembeállítani kereszténydemokrata alternatívát. Jellemző ebből a szempontból Stoltenberg schleswig-holsteini kereszténydemokrata miniszterelnök nyilatkozata gazdaságpolitikai kérdésekről. A politikus „szépítéssel” vádolta a Brandt-kormányt, majd elmondotta, hogy a stabilitást „sem kizárólag közös piaci együttműködéssel, sem a jegybank különböző intézkedéseivel nem lehet elérni”. A miniszterelnök azonban egyetlen szóval sem említette, hogyan teremtené meg a CDU a stabilitást. Ilyen jellegű utalások mind ez ideig más ellenzéki politikusoktól sem hangzottak el. B. T. BRÜSSZELI NÉZETEK A Közös Piac és a szocialista országok A brüsszeli köröket élénken foglakkoztatja, hogy 1973. január 1-től az európai szocialista országokkal kötendő kereskedelmi szerződéseket, közös piaci elképzelések szerint, az EGK bizottságával kell megkötni. Ezzel felmerül a kérdés, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország milyen mértékben áll készen az EGK elismerésére. A szocialista országok kormányai — Románia kivételével — eddig elkerültek minden olyan gesztust, amelyet elismerésként lehetett volna értelmezni. A DPA tudósítója szerint Brüsszelben „pragmatikus megoldásokra” törekednek. Úgy vélik, hogy ezt a törekvést össze lehet egyeztetni Brezsnyev, az SZKP főtitkára 1972. március 20-i megállapításaival. „A Szovjetunió egyáltalán nem hagyja figyelmen kívül a Nyugat-Európában kialakult reális helyzetet, ezen belül a kapitalista országok olyan gazdasági csoportosulásának létezését, mint amilyen a Közös Piac” — mondotta Brezsnyev. Az elmúlt években az összes szocialista ország kétoldalú kereskedelmi megállapodást kötött a közös piaci országokkal. Ezek általában 1974-ben járnak le, így az 1973. január 1-i határidő veszít sürgető jellegéből. A DPA tudósítójának a brüsszeli bizottság köreiben azt a véleményt fejtették ki, hogy a kereskedelmi szerződések jelentősége a jövőben amúgy is csökken, miután a szocialista országokból származó import megközelítően 90 százalékát már liberalizálták. A szocialista országokkal folytatott kereskedelem jelenleg a Közös Piac külkereskedelmének mintegy 7 százalékát képviseli. Bővülése azonban rendkívül gyors, 1958 óta a szocialista országokból származó behozatal megháromszorozódott, míg az EGK importja a többi területekről csupán 180 százalékkal nőtt. Az átlagos 181 százalékos közös piaci exportnövekedésen belül a szocialista országokba irányuló kivitel 385 százalékra emelkedett. Brüsszeli körökben azt a nézetet is hangoztatták, hogy a „pragmatikus megoldások”, amelyek sem a szocialista országokat, sem a Közös Piacot nem kényszerítik elveik feladására, a tervezett európai együttműködési és biztonsági értekezlet napirendjére kerülhetnének. Csökkentették az amerikai segélyprogramot Közel 1 milliárd dollárral csökkentette a Nixon-kormány külföldi segélyprogramját a képviselőház költségvetési bizottsága. A július 1-én kezdődött pénzügyi évre 4 milliárd 195 millió dollárt — 1 milliárd dollárral többet, mint tavaly —, ebben 450 milliós fegyvervásárlási hitelt hagyott jóvá a bizottság. (A fegyvervásárlási hitel kétharmadát Izrael kapja.) A segélyprogramból lefaragott összeg felét amerikai hozzájárulásként a nemzetközi pénzintézeteknek juttatják. Az Ázsiai Fejlesztési Bank különleges konszolidációs alapjához a kormány 100 millió dollárral akart hozzájárulni, ezt azonban a bizottság kereken elutasította. Az Amerika-közi Fejlesztési Bank számára 837 millió dollárt kért az adminisztráció, a bizottság azonban ezt az összeget is felére csökkentette. A Nemzetközi Fejlesztési Szervezetnek (IDC) adandó 320 millió dollárt a bizottság jóváhagyta. A költségvetési bizottság jelentéséből kitűnik, hogy a segélyprogram a Nixon-doktrina szolgálatában áll, vagyis az Egyesült Államokkal, illetve az amerikai tulajdonnal nem lojális államoknak — így a latin-amerikai országoknak — szánt segélyeket csökkentette vagy tagadta meg. (Reuter, MTI) Olszowski tárgyalásai az Egyesült Államokban Konstruktívnak minősítette Rogers amerikai és Olszowski lengyel külügyminiszter keddi tárgyalásait a Reuterhírügynökség. A megbeszélések témája a két ország kereskedelme és az európai biztonság volt. A külügyminiszterek értékelték a lengyel—amerikai kapcsolatok alakulását Nixon elnök júniusi varsói látogatása óta. Megvitatták az akkor kiadott közlemény határozatainak megvalósításához szükséges teendőket. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője a megbeszélésekről adott tájékoztatójában kijelentette, hogy a jövő hónapban az Egyesült Államok kereskedelmi és műszaki információs irodát nyit Varsóban, hogy ezzel is elősegítse az USA Lengyelországba irányuló exportjának bővítését. Kedden a lengyel külügyminisztert fogadta Nixon elnök is, aki ugyanekkor küldte jóváhagyásra a szenátus elé a Lengyelországgal, Romániával és Magyarországgal kötött konzuli egyezményt. Befejeződtek a szovjet-iraki megbeszélések A Bakr köztársasági elnök vezette iraki küldöttség Moszkvában befejezte a szovjet vezetőkkel folytatott tárgyalásait. A megbeszélések során a közel-, keleti probléma és más nemzetközi kérdések mellett eredményes eszmecserét folytattak a Szovjetunió és Irak gazdasági kapcsolatairól is. Moszkvai arab források szerint a Szovjetunió kilátásba helyezte közreműködését az iraki gazdaság továbbfejlesztésében. A tárgyalásokról kiadott hivatalos közlemény is hangsúlyozza, hogy a tárgyalófelek megelégedéssel nyugtázták az iraki nemzeti kőolajipar megteremtésében és fejlesztésében a nemzetközi kőolajmonopóliumok nyomása miatt mutatkozó nehézségek leküzdését és az együttműködés eredményeit. (Reuter, TASZSZ) A világkereskedelmi konferencia elé Aligha valószínű, hogy 1973. szeptember előtt megkezdődhet a GATT újabb tárgyalási fordulója a világkereskedelem liberalizálásáról. A DPA hírügynökség genfi jelentése szerint a GATT- titkárságon az előkészítő munkálatok már régóta befejeződtek, de a forduló megkezdését különböző külpolitikai tényezők gátolják, így 1973 nyara előtt nem várható az amerikai kereskedelmi törvény elfogadása. NAPRÓL NAPRA BRANDT A SZÖVETSÉGI GYŰLÉSBEN ma felveti a bizalmi kérdést. A parlamenti munka megbénulása miatt rendkívüli választásokat kell tartani. A választási harcban a gazdasági kérdések is fontos szerepet játszanak majd, mivel az ellenzék egyik fő célpontja a koalíciós kormány gazdaságpolitikája volt. A konjunkturális kilátások az NSZK- ban alapvetően nem rosszak, de — s ebbe kapaszkodhat bele főként az ellenzék — az infláció még mindig 5 százalék körül mozog. HEATH BEFEJEZTE TOKIÓI TÁRGYALÁSAIT. A brit kormányfő is felszólította Japánt, hogy liberalizálja importját. A napvilágot látott közleményből és Heath sajtóértekezletéből arra lehet következtetni, hogy a két ország kereskedelmi ellentéteinek elsimításában nem jutottak előbbre. A FRANCIA GAZDASÁG JELENLEGI HELYZETÉRŐL közzétett jelentés szerint az év eleji rövid átmeneti lassulás után az ipari termelés újabb lendületet vett. Ebből és más jelekből azt lehet levonni, hogy a jövő év tavaszán tartandó választások előtt a gazdaság jelenti az egyetlen viszonylag biztos pontot az előcsatározásokban. A fejlődés árnyoldala, hogy aggasztó méretű az infláció s elképzelhető, hogy az idén az árak 5,9 százalékkal emelkednek. JAPÁN KORMÁNYKÜLDÖTTSÉGET VÁRNAK MOSZKVÁBA a közeljövőben. A tárgyalások középpontjában előreláthatólag a politikai kapcsolatok rendezése áll, de megvitatják a gazdasági együttműködés további fejlesztését is. A politikai rendezetlenség ellenére a két ország gazdasági kapcsolatai előrehaladottak. Japán a Szovjetunió első számú tőkés partnere, és az idei árucsere 700 millió rubel körüli lesz. HARMINCMILLIÁRD ZLOTYT FORDÍTANAK az olajipar fejlesztésére a következő tíz évben Lengyelországban. Három olajfinomító üzembehelyezését tervezik, s így a lengyel petrolvegyészet 1982-ben már 30 millió tonna olajat dolgozhat fel. Az új létesítményeket szovjet közreműködéssel építik fel. A FOGYASZTÁSICIKK-IMPORT VERSENYEZTETŐ HATÁSA Hazánk a fogyasztási cikkeknek hozzávetőleg 18—20 százalékát fedezi behozatalból. A fogyasztási importcikkeknek 1970-ben 49,8, 1972-ben pedig 55 százaléka származott szocialista országokból. A behozatal egyik legnagyobb előnye az, hogy versenyre készteti a hazai ipart. Ennek egyre több hasznát látja a belkereskedelem és a fogyasztó, hiba azonban, hogy az új hazai termékek árát felemelik az importcikkek árszínvonalára. A fogyasztási cikkek18—20 százalékát fedezi importból a magyar belkereskedelem. Az importáruk részaránya nálunk tehát viszonylag nagy, magasabb, mint a többi szocialista országban, hiszen Bulgária, Románia és a Szovjetunió a fogyasztási cikkeknek csak 4,5 százalékát vásárolja külföldről, s ez az arány az NDK-ban, Csehszlovákiában és Lengyelországban sem haladja meg a 8—10 százalékot. A magyar fogyasztók számára importált áruk sorában — különösen az utóbbi években — mind nagyobb helyet foglalnak el a szocialista országok termékei. 1970-ben az import 49,8 százaléka származott onnan, 1972-ben pedig arányuk — várhatóan — 55 százalékra emelkedik. Valószínű, hogy a jövőben tovább fejlődik a szocialista országok közötti árucsere, s ezzel a fogyasztási cikkek ki- és beáramlása áttöri a jelenlegi korlátokat. E cikkek importjának ugyanis a belkereskedelem szempontjából többféle haszna is van, ezúttal azonban az importnak a hazai iparra gyakorolt versenyeztető hatásáról szólunk bővebben. Mindenekelőtt arról van szó, hogy az import hatására a hazai ipar mind több olyan, keresett, új terméket gyárt, amelyet a kereskedelem eddig kénytelen volt külföldről beszerezni. Ilyen az olajkályha. Ezt éveken át Bulgáriából vásároltuk, mintegy két éve azonban a Zománcipari Művek megkezdte a hazai készülékek gyártását, s újabb vállalatok „csatlakozása” folytán azóta a behozatalt megszüntethették. (Sőt, hovatovább ma már az olajkályha exportjára is gondolhatnak.) Jó példa a hőfok-szabályozós vasaló, ennek gyártását a Szarvasi Vasipari KTSZ a közeljövőben kezdi meg az NDK-import hatására. Sok új terméket állít elő az élelmiszeripar is. A legismertebbek közül: a Delicat 18 ételízesítő a jugoszláv Vegeta 40 mintájára készült, a Kalocsai Sütőipari Vállalat és a Nógrádi ÁFÉSZ sósrudacskáinak gyártásához pedig az eszéki Sloboda gyár terméke adta az ötletet. Az import versenyeztető hatását nyomon követhetjük azokon a termékeken is, amelyeket a hazai ipar már régóta gyárt, de most mind jobb minőségben, hogy válaszolhasson a külföldi, jó minőségű áruk kihívására. Így például a Hajdúsági Iparművek új, nagy szívóhatású porszívói feljavultak, s ezt főleg az NDK-beli és a szovjet porszívók behozatala ösztönözte. Jelentékeny javulás mutatkozik a hazai hűtőgépek minőségében is, a szovjet, lengyel és csehszlovák import hatására. Dicséretes változás következett be a csomagolástechnika terén is, s erre különösen sok jó példával szolgálhat az élelmiszeripar. A versenyeztetés további lényeges , a vásárló szempontjából a leglényegesebb — eleme az árcsökkentő hatás. Sajnos, ez érvényesül a legkevésbé. Beszámolhatunk ugyan árcsökkenésről, ez azonban az áruknak csak egy szűk körét érinti. Példaként megemlíthetjük a magyar levesporokat, amelyek olcsóbbak a hasonló jugoszláv termékeknél. A hazai gyártmányú hűtőszekrények ára is 15—20 százalékkal csökkent. Az is előfordul azonban, sőt, talán ez a gyakoribb, hogy a hazai termék árát felemelik az importcikk árszínvonalára. A jövőben tehát a behozatalnak főleg árcsökkentő hatását kell kihasználni, s ennek egyik módja az, hogy kedvező árfekvésű fogyasztási cikkeket importálunk, elsősorban a szocialista országokból. Ehhez azonban a kül- és belkereskedelmi vállalatoknak intenzívebb piackutatást kell folytatniuk. G. P. Véget értek Heath tokiói tárgyalásai A vámakadályok leépítéséért és a világkereskedelem kiterjesztéséért száll síkra Japán és Anglia. Ennek a két kérdésnek a jövő évre tervezett világkereskedelmi konferencián is nagy teret kell szentelni — írja a közös közlemény, amelyet Heath és Tanaka kétnapos tárgyalásainak befejeztével adtak ki. A két kormányfő megvitatta a kibővített EGK és Japán kereskedelmi kapcsolatainak fejlesztésével összefüggő problémákat. Heath felkérte Tanakát, hogy Japán liberalizálja importpolitikáját és vásároljon többet Nagy-Britanniától, továbbá részesítse preferenciális elbánásban Hongkong brit koronagyarmatot. A japán kormányfő ugyanakkor azt hangsúlyozta: kívánatos lenne, hogy a külkereskedelmi deficittől szenvedő és az ilyen többlettel megáldott országok közös erőfeszítéseket tegyenek a nemzetközi pénzügyi rendszer megszilárdítására. Konkrétan az Egyesült Államokat, Japánt, Angliát és az NSZK-t említette az érintett államok sorából. Az angol kormányfő ezzel teljes mértékben egyetértett. A közleményből kitűnik, hogy Tanaka elfogadott egy londoni meghívást, amelynek időpontját később állapítják meg. A közlemény nem foglalkozik azzal, mennyire jutottak a tárgyalásokon a japán—angol kereskedelmi ellentétek megoldásában. Abból viszont, hogy Heath keddi sajtóértekezletén ismételten sürgette Japánt, korrigálja egészségtelenül nagy fizetésimérleg-feleslegét, javítsa meg vámrendszerét és gyorsítsa az importliberalizálást, politikai és gazdasági megfigyelők arra következtetnek, hogy a két országot elválasztó problémák megoldatlanok maradtak. Az angol kormányfő a színes tv-készülékeket, a poliészterszálakat, és a golyóscsapágyakat említette az olyan termékek között, amelyeknek túlzott japán exportja Angliában gondokat okoz. A tárgyalások befejeztével tartott sajtótájékoztatón Heath felszólította az Egyesült Államokat, Japánt, hogy a kibővített EGK-val működjön együtt a világkereskedelem és a pénzügyi problémák megoldásában. Rendkívül fontos ennek a három nagy gazdasági csoportosulásnak az együttműködése — hangsúlyozta. A brit kormányfő felhívta a három csoportosulás figyelmét, hogy egyidejűleg normalizálja és stabilizálja a Szovjetunióhoz és a Kínai Népköztársasághoz fűződő kapcsolatokat, s lehetőleg ne külön-külön. Ennek ellenére támogatásáról biztosította Tokió kínai politikáját. Ha Japán Kínának fejlesztési segélyt nyújtana, ebből az egész világ profitját — mondta. Heath találkozott Ohira külügyminiszterrel is. A vele folytatott megbeszélésen átekintették az ázsiai biztonság kérdéseit, beleértve az indiai szubkontinens helyzetét. Ohira elmagyarázta országa Kínával szemben folytatott politikáját. Szóba került néhány afrikai kérdés is, például Uganda, továbbá a két ország technológiai téren való együttműködése. (Reuter, Kyodo, AP MTI, AFP)