Világgazdaság, 1973. március (5. évfolyam, 42/1044-64/1066. szám)

1973-03-23 / 58. (1060.) szám

• A Szovjetunió 5 ezer tonna lenmag­olajat vásárolt egy Buenos Aires-i ma­gánexportőrtől. Tonnánként 265 dollá­ros fori áron. • Az ugandai kormány saját kezébe vette a Mercedes-Benz ugandai ügynök­ségét, amely egy Kenyában működő motorgyár leányvállalata. A vállalat tőkéje főként kelet-afrikai eredetű, így az az ígéret, amelyet Amin tábornok a nyugatnémet tőkéseknek tett a kárta­lanításra — kenyai értesülések szerint — nem bír túl nagy jelentőséggel.­­ Egyiptomban idén öt új vegyipari üzem kezdi meg működését, ezek 6 ezer személy számára nyújtanak új munka­­lehetőséget. • A Szovjetunió nagyüzemi belvízi halászata tavaly 3,2 mázsa halat adott, 1970-ben még csak 2,4 millió mázsa volt a belvizekben kifogott hal mennyisége. • Az NSZK nettó valutatartalékai 88,1 milliárd márkára estek vissza a már­cius 15-vel befejezett héten. A frankfurti központi bank összes tartalékai 94,4 milliárd márkát, külföldi kintlevőségei 69,5 milliárdot, tartozásai 1,16 milliárd márkát tesznek ki.­­ A japán Kansai Electric Power Co. és a Royal Dutch Shell csoport tárgya­lásokat folytat Osakában arról, hogy 1973-tól kezdve öt éven át 2 milliárd liter folyékony földgázt importálna a japán vállalat. A kondenzátumot Bru­­neiből kapná, ahol a Shell jelenleg ak­názza ki az olajat és a földgázt. A Kan­sas egyébként Líbiától is kapott ajánla­tot folyékony földgáz szállítására. Franciaország arany- és konvertibi­lis valutatartalékai 46,16 milliárd fran­kot tesznek ki, SDR-tartalékai 3,7 mil­liárd frankot, tartozásai pedig 1,35 mil­liárd frankot. A kínai külügyminiszter elhalasz­tott európai látogatásának új dátumát rövidesen közzéteszik. Csi Peng-fej töb­bek között Olaszországba Franciaor­szágba, Angliába, Romániába és Jugo­szláviába szándékszik utazni. Lengyelországban gdanski székhely­­lyel tengergazdálkodási tanács alakult. Feladatául a tengergazdálkodás kérdé­seinek komplex tanulmányozását, e té­ren a tudományos és műszaki fejlesz­tés irányítását jelölték ki.­­ Az argentin pénzügyminiszter teg­nap cáfolta azt a New York-i lapje­lentést, hogy a pesot rövidesen 30 szá­zalékkal leértékelik. Szófiában megkezdte tárgyalásait a nyugat-berlini üzletemberek küldött­sége. Bolgár külkereskedelmi vállalatok, állami gazdasági egyesülések és más gazdasági szervezetek vezetőivel talál­koznak. Bulgária és Nyugat-Berlin ke­reskedelmi és gazdasági kapcsolatairól, illetve azok bővítési lehetőségeiről tár­gyalnak. aW­ ® JELENTI • A Sao Pauló-i árutőzsdén ideiglene­sen felfüggesztették a gyapot július és jövő március közötti időszakra szóló terminügyleteit. Az ok, hogy visszavon­ták a rendelkezést, amely a helyi gya­potot kivonta a 15,5 százalékos belföldi eladási adó köréből.­­ Az amerikai Caltex Petroleum (a Standard Oil of California és a Texaco 50—50 százalékos közös vállalkozása) biztosította a tokiói Nippon Oil cso­portot, hogy továbbra is kielégíti annak nyersolajszükségletét. Jelenleg 700 ezer barrelt ad naponta a Caltex és ezzel a Nippon nyersolajigényének 93 százalékát fedezi. Tokióban olyan hírek láttak napvilágot, hogy ,a két­­ vállalat megegyezett: a Caltex a követ­kező 20—30 évben biztos szállítója ma­rad a Nippon Oilnak. A nyugatnémet ipari termelői árak indexe februárban 1 százalékkal emel­kedett és így 1962-es bázison számítva 120,7 pontot mutat. A nagykereskedel­mi árak indexe 0,8 százalékkal ment feljebb és 120,4 pontot jelez.­­ Franciaországban 364 ezren keres­tek munkalehetőséget február végén, 4800-zal kevesebben, mint januárban. Ugyanakkor a betöltetlen munkahe­lyek száma 232 ezerre emelkedett a januári 222 ezerről. A szovjet-indiai árucsere-forgalom tavaly 3,7 milliárd rúpia volt (1953- ban 13 millió rúpia). A Szovjetunió főleg gépeket, komplett üzemeket szál­lít a kohászat, a gépgyártás, a kőolaj­­kitermelés és -feldolgozás, valamint a műtrágyaipar fejlesztése érdekében. India pedig teát, juhát, cipőt, festéke­ket, gyógyszereket, gyapjút, és gyapo­tot vld. • • • • 2 1973. MÁRCIUS 23. ­ Miközben Kuvait és Irak feszült kapcsolataiban a keddi határincidens óta nem mutatkoznak az enyhülés jelei, a libanoni fővárosban teljes egyetér­tésben üléseztek többek között e két ország képviselői is az OPEC tanács­kozásán. A sajtóközlemény szerint a miniszterek úgy döntöttek, hogy azon­nali tárgyalásokat­­kezdenek a nemzet­közi olajvállalatokkal a dollárleérté­kelést ellensúlyozó olajáremelésről. A tárgyaló küldöttséget is felállították, élére Mabruk líbiai olajipari minisz­ter került, s a delegációban helyet kap Irak és Kuwait képviselője. A hírügynökségi jelentések szerint Bejrútban az OPEC-nek mind a 11 tagállama képviseltette magát még Ve­nezuela, Nigéria és Indonézia is, ame­lyek pedig közvetlenül nem érdekel­tek a genfi egyezményben. Ezek az or­szágok külön döntenek­­ a dollárleérté­kelés ellensúlyozásáról. Például Vene­zuela egy héttel ezelőtt emelte 8,83 szá­zalékkal az adózás alapjául szolgáló posted price árat. A genfi egyezményt 1972 januárjá­ban kötötték meg a Perzsa-öböl menti olajtermelő országok és a nemzetközi olajkonszernek. Ez az egyezmény az egy évvel korábbi teheráni és tripoli olajármegállapodások kiegészítése, fő rendeltetése az árfolyamok módosulá­sának az olajárakba való átgyűrűzte­­tése. A genfi dokumentumot az első dollárleértékelés után dolgozták ki, azóta napvilágra kerültek hiányosságai, főként most, a második dollárdevalvá­lás után. Az egyezmény mechanizmusa a kö­vetkező: negyedévenként megvizsgál­ják a dollár és a kilenc legfontosabb tőkés valuta átlagárfolyamának egy­mással szembeni alakulását. Ha a dol­lár legalább 2 százalékkal értékelődött le vagy fel az átlagárfolyammal szem­ben, azonos arányban módosítják az olajárakat. Az arab olajtermelő orszá­gok azért elégedetlenek ezzel a meg­oldással, mert a mostani dollár leérté­kelés 10 százalékos, az olajárak vi­­­­szont csak 6 százalékkal emelhetők a másik kilenc fő valuta egymással szem­beni változása miatt. Ezen túlmenően — hozzák fel érvként az OPEC-orszá­­gok — az árakat csak az új negyedévi ciklus beindulásával, azaz április 1-ével lehet emelni, holott a leértékelés feb­ruár közepén történt. A miniszteri bizottság felhatalmazza a háromtagú tárgyaló küldöttséget, hogy szólítsa fel az olajvállalatokat az azonnali tárgyalások megkezdésére, és hívja össze az OPEC rendkívüli konfe­renciáját, ha az szükségesnek mutatko­zik — hangsúlyozza a közlemény. A konferenciához közelálló körök értesü­lései szerint az OPEC nem tervezi a genfi egyezmény teljes hatálytalanítá­sát, hanem csak bizonyos mértékű mó­dosítását. Algéria a múlt pénteken és szomba­ton tartott bécsi rendkívüli OPEC-kon­­ferencián olyan javaslatot terjesztett elő, amely a jelenlegi ármegállapítás teljes rendszerét megváltoztatná. Ezt az indítványt akkor elutasították, a szer­vezet tagállamainak többsége ugyanis tartani akarja magát a teheráni és tri­poli olajáregyezményekhez, amelyek 1975 végéig határozzák meg az olajára­kat. Algéria elképzelése szerint az árak megállapításához már nem szükséges az olajvállalatokkal való előzetes ta­nácskozás, ehelyett az exportáló orszá­goknak kell egyeztetniük tervezeteiket. Az ország iparügyi minisztere azzal in­dokolta javaslatát, hogy az OPEC-orszá­­gokban végrehajtott nagyarányú álla­mosítások és a tavaly októberben kö­tött New York-i részesedési megállapo­dás után az exportáló országok egyre nagyobb arányban rendelkeznek a ki­termelt olajjal, s — véleménye szerint — megérett az idő arra, hogy az árkép­zésnél mellőzni lehessen az olajvállala­tokkal való tárgyalásokat. Algéria el­képzelése szerint az OPEC-országok már csak a fogyasztó országokkal vitat­nák meg összehangolt árskálájukat. V. A. AZ OPEC A GENFI EGYEZMÉNY MÓDOSÍTÁSÁT KÖVETELI Néhány nappal a bécsi tanácskozás után tegnap Bej­rút egyik szállodá­jában ismét üléseztek a Kőolajexportáló Országok Szervezetének (OPEC) olajipari miniszterei. A napirenden ezúttal az olajárak szerepeltek. A rövid ülés után nyilvánosságra hozott közleményből kiderül, hogy Irak, Kuvait és Líbia képviselőinek részvételével tárgyaló küldöttséget állítanak fel. En­nek az a feladata, hogy tanácskozzon az olajvállalatokkal a genfi egyez­mény módosításáról. Az USA nem hitelez Egyiptomnak Amerika addig nem ad újabb állami hiteleket Egyiptomnak áruvásárlásra,, amíg Egyiptom nem fizeti vissza esedé­kes adósságait — mondotta egy was­hingtoni kormányszóvivő. A Reuter szerint Kairó gyapotmagolaj vásárlása iránt érdeklődik. A jelenlegi körülmé­nyek között azonban csak készpénzért vehet, mert nem fizette vissza a január 1-én lejáró 11,7 millió dolláros hiteltar­tozását. Tavaly januárban az Egyesült Álla­mok és Egyiptom megállapodást kötött, amelynek értelmében Kairó vállalta, hogy 84,8 millió dolláros adósságát 11,7 millió dolláros, féléves részletekben visszafizeti 6,65 százalékos kamattal. Washington viszont hozzájárult, hogy a visszafizetett kölcsönök 95 százalékát hároméves áruhitelek formájában visz­­sza­juttat­ja Egyiptomnak. (Reuter) Devizapiaci intézkedések Törökországban Leértékelték a török lírát a nyugat­német márkával és a svájci frankkal szemben, de a többi tőkés valutához vi­szonyított árfolyama változatlan ma­radt — jelenti Ankarából a Reuter. A török központi bank közleménye szerint 1 márka 5 török lírával (korábban 4,827 líra), 1 svájci frank pedig 4,34 lí­rával (4,1666) egyenlő. Csütörtöki hatállyal feloldották a de­vizapiaci és importkorlátozásokat, ame­lyeket március 5-én, a legutóbbi pénz­ügyi válság elmélyülése idején rendel­tek el. Lengyel—nyugatnémet bank nyílt Frankfurtban A Handlowy Warsawhe és a Hessische Landesbank Giro-Zentrale közös ban­kot nyitott Frankfurtban. Az új hitel­­intézmény, amely a Mitteleuropäische Handelsbank nevet kapta, 16 millió márka alaptőkével rendelkezik. Ebből a lengyel részesedés 70 százalék. A bank elsősorban a nyugatnémet—len­gyel kereskedelmet finanszírozza majd. (Reuter) Amerikai—jugoszláv hitelügylet terve Jugoszlávia valószínűleg már a kö­zeljövőben nagy összegű amerikai hi­telt kap búza, kukorica és növényi olaj vásárlására. A javaslat, amely je­lenleg a nemzetközi pénzügyi tanács­adó bizottság (NAC) előtt van jóvá­hagyásra, 85 millió dolláros áruhitelt irányoz elő a CCC-program keretében, hároméves lejáratra. Az összegből Jugoszlávia a következő 12 hónapban gabonát és növényi ola­jat vehet. Az ügylet megvalósulása esetén ez lesz a legnagyobb hitelösz­­szeg, amelyet Jugoszlávia egy évben bármikor is kapott az Egyesült Álla­moktól. Belgrád több százezer tonna búzát, kukoricát és 70 ezer tonna nö­vényi olajat (elsősorban szójaolajat) kíván vásárolni az USA-tól. Becslések szerint Jugoszlávia ebben a gazdasági évben körülbelül félmillió tonna búza bevitelére szorul. Emellett az ősszel valószínűleg 230 ezer tonna kukorica importjára is szükség lesz. Jugoszlávia tavaly ősszel már vásárolt 170 ezer tonna kukoricát az USA-tól. Washingtoni körökben úgy számolnak, hogy a hitelügyletet már a hét végén vagy a jövő hét elején bejelentik. (Reuter) Francia számjegyvezérlő-berendezés a Szovjetuniónak A Cit-Alcatel francia cég, a Cie Générale d’Electricite érdekeltsége, 12 millió frankos megrendelést kapott a szovjet Sztankoimport külkereskedelmi vállalattól számjegyvezérlő-berendezé­­sek szállítására. A vállalat szóvivője szerint a berendezést szovjet gyártású szerszámgépek vezérlésére használják. A francia cég már korábban is kapott hasonló megrendelést tavaly, például a mostaninak kétszeresét kitevő öszeg­­ben. (Reuter) Bonnt aggasztja a Thyssen terjeszkedése „Komoly fenntartásai” vannak Fride­­­richs nyugatnémet gazdasági miniszter­nek a Thyssen terjeszkedése miatt. A miniszter egy parlamenti interpelláció­ra válaszolt, azzal kapcsolatban, hogy a Thyssen — mint már jelentettük —, megszerezte a Rheinstahl alaptőkéjé­nek több mint 60 százalékát. A minisz­ter szerint ezzel a lépéssel a Thyssen vezető piaci helyzetre tesz szert a nyers­acélpiac mellett a feldolgozott acélipa­ri termékek forgalmában is. A többsé­gi részesedéssel megváltoztak a feldol­gozott acélipari termékek piacának ver­senyfeltételei. Kevéssé valószínű — írja a miniszter —, hogy a Thyssen tovább ésszerűsít­heti a termelést. Igazi verseny nélkül semmi sem kényszeríti a céget racio­nalizálásra és arra, hogy annak elő­nyeiből a fogyasztókat is részesítsék. A kormány az üggyel kapcsolatban hiva­talosan ,csak április végén ismerteti vé­leményét. Amennyiben a Thyssen ak­ciója a szén- és acélpiacon kívül más te­rületeket is érint (így a gépipart és a hajóépítést), a kartellhivatal vizsgálatot rendelhet el, vajon az ügylet nem jut­tatja-e piaci egyeduralkodó helyzetbe a Thyssent. (Reuter) Az amerikai autógyártás Csúcstermelésre számít az amerikai gépkocsiipar. A kereskedelmi miniszté­rium szerint a gyártók 11,5 millió jár­művet akarnak piacra dobni. A tavalyi 8,8 millióval szemben 9 millió személy­autót, 2,5 millió helyett 2,6 millió autó­buszt és teherautót kívánnak gyártani. Várhatóan 1980-ban 11 millió személy­autó, valamint 3 millió autóbusz és teherautó kerül le a futószalagról. A külföldi személyautók részesedése előre­láthatólag 15 százalék körül marad. VILÁGGAZDASÁG A brüsszeli bizottság aggódik az infláció miatt Javaslat az új mezőgazdasági árakról A brüsszeli bizottság aggódó hangú jelentést terjesztett a Közös Piac pénz­ügyminiszteri tanácskozása elé a kö­zösség inflációs helyzetéről. A hivata­losan nyilvánosságra nem hozott doku­mentum szerint a kiskereskedelmi árak emelkedése a tagállamokban 5,7 és 8,2 százalék között ingadozik. A brüsszeli szakértők azt ajánlják, hogy a tagállamok feltétlen elsőbbsé­get biztosítsanak a következő hónapok­ban az inflációellenes harcnak. Ennek módszerei eltérőek lehetnek, más gaz­daságpolitikára van szükség a munka­­nélküliséggel küszködő országokban, és másra azokban az államokban, ahol lé­nyegében teljes a foglalkoztatottság. A bizottság figyelmeztet: nem sike­rül elérni a tavaly elhatározott célt, hogy az áremelkedés ne haladja meg a 4 százalékot, ha a tagállamok nem próbálják az eddigieknél erőteljesebb módszerekkel megfékezni a drágulási hullámot. A teljes foglalkoztatottságot mutató országokban megszorító költségvetési politikát kell alkalmazni, akár a közü­leti kiadások visszafogásával, akár az adók emelésével. Az említett államok hosszú lejáratú kölcsönöket is kibocsát­hatnak a költségvetési deficit fedezé­sére. Ott ahol munkanélküliség van, a költségvetési és pénzügyi politikával csak bizonyos határok között lehet ma­nőverezni. A felsorolt államokban: Olaszországban, Angliában és Írország­ban ösztönözni kell az ipari beruházá­sokat, a fogyasztói kereslet visszatar­tása mellett. Ez utóbbit a brüsszeli szakértők a fogyasztói hitelek korláto­zásával­ vélik megvalósíthatónak. A dollár leértékelése ellenére Brüsz­­szel változatlanul fenntartja vélemé­nyét, hogy időlegesen 20 százalékkal le kellene szállítani az ipari vámokat az árszínvonal stabilizálása érdekében. Nagy-Britanniára vonatkozóan a bi­zottság üdvözli az új költségvetést, mint a termelés ösztönzésének, a foglalkoz­tatottság növelésének és a fizetési mér­leg kiegyensúlyozásának egyik eszközét. Figyelmezteti azonban Londont, hogy a gyors gazdasági növekedés és a mun­kanélküliség csökkentése az eddiginél nagyobb beruházásokat tesz szüksé­gessé. A dokumentum végül a gazdasági növekedés kilátásait elemezve arra a következtetésre jut, hogy a tagállamok bruttó összterméke 5 százalékkal fog az idén gyarapodni. Franciaország és Nagy-Britannia expanziója 6 százalé­kos, Dániáé 5,5 százalékos, Olaszországé 5 százalékos lesz. Az NSZK-ban, a Benelux-államokban és Írországban 4,5 százalékos növekedés várható. Szerdán egyébként a brüsszeli bizott­ság közös álláspontot alakított ki az 1973—74-es évad mezőgazdasági árait illetően. Tájékozott források szerint a bizottság 2—3 százalékos emelést java­sol az idei árakhoz képest, ezen belül azonban lényeges eltérések vannak az átlagtól aszerint, hogy az egyes szekto­rokban ösztönözni vagy fékezni kíván­ják a termelést. Az utóbbi mindenek­előtt a tejtermékekre érvényes. A kró­nikus vajtöbblet csökkentésére töre­kedve a bizottság a vaj támogatási árá­nak 11 százalékos leszállítását java­solja. Az állattenyésztők kárpótlása ér­dekében viszont azt ajánlja, hogy a szárított tejpor garantált minimális árát 24 százalékkal emeljék fel. Hogy marhahúsból több legyen, a szubven­ciót 10 százalékkal kívánják emelni. A javaslat értelmében a legtöbb ga­bona ára 2,76 százalékkal emelkedne, a cukoré hasonló mértékben, a sertés­húsé 6,76 százalékkal. Nem lenne eme­lés a kemény búza, a rizs és az olíva­olaj esetében. A bizottság javaslatának másik fő vo­nása: a különböző pénzügyi megráz­kódtatások során szétzilált agrárpiac fo­kozatos egyesítése. A javaslat — meg­figyelők szerint — a Benelux-csoport sikere az angol állásponttal szemben, amely az árak befagyasztását és a ter­melők más módon való kompenzálását tartja kívánatosnak. Az árjavaslat a miniszteri tanács elé kerül, s az április végén hoz döntést. (Reuter) Kanada gazdasági helyzete Tudósítónktól: Az 1972-es év kedvező gazdasági eredményeket hozott Kanada számára. Az árutermelés és a szolgáltatások össz­értéke meghaladta a régen várt és határkőnek tekintett 100 milliárd dol­lárt. Idén a fellendülés folytatódására számítanak. A Canadian Imperial Bank of Commerce gazdasági elemzése sze­rint a nemzeti össztermelés értéke eb­ben az évben el fogja érni a 114 mil­liárd dollárt. A bank szakértőinek jós­lata szerint a kiskereskedelmi árufor­galom 9 százalékkal, a gyárak építésére és az ipari berendezések fejlesztésére fordítandó tőkeberuházások összege 15 százalékkal fog emelkedni. Van azonban Kanada gazdasági hely­zetének árnyoldala is: a folytatódó infláció és a továbbra is magas mun­kanélküliség. Ezek a jelenségek nagy­mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a kormány a mintegy három hónappal ezelőtti választásokon jelentős veszte­ségeket szenvedett, aminek következté­ben Trudeau miniszterelnök liberális pártja kisebbségbe került a parlament­ben. A belkereskedelmi árak folyamatos meredek emelkedése következtében a választási kampány során az ellenzék egyik követelése az USA-ban és Angliá­ban bevezetett rendszerhez hasonló ár­ellenőrzés életbeléptetése volt. A Tru­­deau-kormány ezt nem tette magáévá. Az inflációnál is nagyobb problémának tekintik általában a munkanélküliség kérdését. A munkanélküliek száma 1972 végén a teljes munkaerő 6,8 szá­zalékát tette ki, ami a Toronto Domi­nion Bank elnökének cikke szerint a világ fejlett ipari államaiban fennálló legrosszabb arányszám és valóságos nemzeti betegség. Az eredmények elérésében döntő sze­repet játszó gazdasági ágak közül az amerikai sajtó Kanadával foglalkozó cikkei a következőket emelik ki: Mezőgazdaság. A kanadai farmerek számára az elmúlt év előnyös változá­sokat hozott. Míg három évvel ezelőtt a gabonaraktárakban 1 milliárd bushel búzafelesleget tároltak, addig 1972-ben a Szovjetuniótól és máshonnan beérke­zett nagy megrendelések eredménye­ként az ország búzakészletei, a becslé­sek szerint, a húsz év óta nyilvántartott legalacsonyabb szintre, 200 millió bus­­helre csökkenhetnek. A korábban ked­vezőtlen világpiaci helyzet, a világ legnagyobb búzatermelő országában, Ausztráliában, valamint a Szovjetunió­ban és Indiában bekövetkezett rossz ter­més miatt megváltozott és a megnöve­kedett kereslet a búza árának jelentős emelkedéséhez vezetett. A kormány ál­tal néhány éve folytatott erélyes eladá­si kampány is sikeres volt, és így Kana­da a valószínűnek tartott indiai vásár­láson kívül olyan új nagy vevőktől be­érkező búzarendelésekre is számít, mint Kína, Peru és a Fülöp-szigetek. Az 1972-es aratás hozama búzából 533 mil­lió bushel volt. Mivel Kanada búzater­mésének háromnegyed részét exportál­ja, mezőgazdaságának helyzetét a vi­lágpiaci helyzet alakulása erősen befo­lyásolja. A jelenlegi kedvező kilátások alapján valószínűnek tartják, hogy a búza vetésterületét a tavalyi 20 millió acre-ról legalább 28 millió acre-ra fog­ják emelni. Olajipar. A Canadian Petroleum Ins­titute adatai szerint az ország ismert „hagyományos” olajkészletei mintegy 10 milliárd barrelra tehetők. Tavaly a termelés napi 1,5 millió barrel volt. A termelés ütemének és az export volu­menének növekedésével azonban ezek a tartalékok csökkenőben vannak, ami gazdasági körökben aggodalmat, a saj­tóban élénk vitát váltott ki. A kiter­melt olaj legnagyobb részét az Egyesült Államokba szállítják, ami sok szakértő szemében önmagában is kifogásolható. A közvélemény egy része azt sürgeti, hogy a jövőbeni szükségletek fedezésé­re több olajat és gázt tartalékoljanak az országban. Ilyen körülmények között különösen jelentősek az országban fel­fedezett új olajlelőhelyek kiaknázása terén elért és nagy reményeket keltő eredmények. Autóipar. Tíz évvel ezelőtt Kanada személy- és teherautókivitele évi 15 ezer darab volt. Az elmúlt évben csak az USA-ba 1 millió darab gépkocsit exportált, még­­hozzá vámmentesen. Az óriási méretű fellendülést az 1965-ben kötött kanadai—amerikai gépjármű­kereskedelmi egyezmény indította meg, amely lehetővé teszi, hogy m­a­ nagy­részt a nagy detroiti vállalatok érde­keltségéhez tartozó — autógyárak sza­badon szállíthassanak személy- és te­herautókat és sokfajta alkatrészt a ha­táron át, mindkét irányban, anélkül, hogy bármelyik országnak vámot fizet­nének. Amikor, az eredetileg a kanadai munkanélküliség csökkentését célzó szerződést aláírták, a két ország közötti gépjárműkereskedelem mérlege 658 millió dollár többletet mutatott az USA javára. Tavalyelőtt a 191 milliós több­let Kanada javára jelentkezett, és az 1972-es év, a becslések szerint, hasonló eredményt mutat. Washington, már a mérleg Kanada javára billenése óta elégedetlen a szerződéssel és szeretné azt megváltoztatni. Ez volt egyik tár­gya a fizetési mérleg általános problé­máival foglalkozó múlt év eleji tár­gyalásoknak, amelyeket Connally ak­kori pénzügyminiszter vezetett. A tár­gyalásokat, mint ismeretes, váratlanul megszakították, ami mindkét részről ke­serű szájízt hagyott hátra.­ így egyelőre továbbra is az a helyzet, hogy Kanadá­ban sokkal több autót gyártanak, mint amennyit a kanadaiak megvásárolnak, és kétszer annyi gépkocsi lépi át a ha­tárt Kanadából az USA-ba, mint for­dított arányban. Külkereskedelem. Az ország külke­reskedelmi mérlege felesleggel zárult. A kivitel összértéke meghaladta a 12 645 millió dollárt, míg a behozatal összege 12 milliárd 72 millió dollár volt. A tel­jes export 70 százaléka az USA-ba, 14 százaléka Nyugat-Európába, 2 százalé­ka Kelet-Európába, 7 százaléka Ázsiába és 2 százaléka Dél-Amerikába irányult. Az importált áruk 69 százaléka az USA- ból, 14 százaléka Nyugat-Európából, 1 százaléka Kelet-Európából, 8 százaléka Ázsiából és 3 százaléka Dél-Amerikából származott.

Next