Világgazdaság, 1973. március (5. évfolyam, 42/1044-64/1066. szám)

1973-03-21 / 56. (1058.) szám

VILÁGGAZDASÁG 1973. MÁRCIUS 21., SZERDA V. ÉVFOLYAM, 56. (1058.) SZÁM Brüsszel—Washington dialógus A valutaválság megoldására hozott párizsi intézkedések eloszlatták az atlanti együttműködés egén tornyosuló legsötétebb felhőket, de Nyugat- Európa és az USA között a komoly kereskedelempolitikai erőpróba még csak ezután kezdődik. Nyugati sajtójelentések szerint rendkívül „kemény vonalat” vitt az amerikai küldöttség Genfben, a kártérítési tárgyalások megindulása­kor, és várhatóan ugyanilyen erőteljesen lépnek fel ma Brüsszelben, ahol — az intézményesített dialógus keretében — a kibővülés óta első ízben ülnek össze a közösség és az USA képviselői. A brüsszeli tárgyalások előterében az amerikaiak kártérítési követelése áll, amelyet néhány nappal ezelőtt már Genfben is előterjesztettek. A GATT-szabályokra hivatkozva igényt tartanak a Közös Piac kibővülése miatt mezőgazdasági exportjukat érő vesztesé­gek pótlására. Genfben rendkívül ke­mény vonalat képviselt az amerikai küldöttség: egyértelműen elutasították azt a közös piaci javaslatot, hogy az agrárexportot érő veszteségek ellensú­lyozásának tekintsék az iparcikkek vámjainak csökkenését. Az amerikaiak listát terjesztettek elő, amely — mint ismeretes — mint­egy 1 milliárd dollár értékű exportcik­ket sorol fel, mindazokat a terméke­ket, amelyeknek az USA az angol, dán és ír piacon a legfőbb vagy jelentős szállítója. A GATT-szabályok értelmé­ben kérhet kártérítést, ha kimutatja, hogy Angliába, Dániába és Írországba irányuló exportja — amely egyébként 1970-ben és 1971-ben évi átlagban ösz­­szesen 3,1 milliárd dollárt tett ki — veszélybe kerül a közösség importlefö­lözési rendszerének alkalmazása miatt. Egyelőre titok fedi, pontosan milyen termékekről van szó, noha köztudott, hogy mindenekelőtt az amerikai kuko­rica, búza, dohány és déligyümölcs ki­vitelének fenntartása okoz gondot az amerikai exportőröknek. A zárt ajtók mögött folyó megbeszéléseket március 26-ra elnapolták. Az USA a tárgyalások sikeres befe­jezését reméli, és ettől teszi függővé magatartását a szeptember 12-én To­kióban kezdődő újabb világkereskedel­mi fordulón. Egy másik amerikai ütő­kártya a már régóta vajúdó, de még mindig kongresszusi előterjesztésre vá­ró kereskedelmi törvényjavaslat, amely, mint ismeretes, számos protekcionista intézkedés megtételére hatalmazná fel az elnököt. E törvény hangneme — mondják Washingtonban — attól függ, hogy mennyire tanúsít előzékenységet a Közös Piac a washingtoni kereske­delmi kívánságokkal szemben. E keres­kedelempolitikai témákról folytatott eszmecserét Schultz amerikai pénzügy­­miniszter is, aki Brüsszelben Oriolinak, a bizottság elnökének fejtette ki az amerikai álláspontot, majd Londonban tett villámlátogatása alkalmával Heath brit miniszterelnökkel, Barber pénzügy­­miniszterrel és az angol pénzügyi vi­lág más vezetőivel tárgyalt. Nixon legfőbb gazdasági tanácsadója azt is jelezte a brit vezetőknek, hogy Wa­shington elégedetlen a pénzügyi re­formra vonatkozó tárgyalások lassú ütemével. Nyugati hírügynökségek meg­állapítják: látogatásával a tárgyalások meggyorsítását szeretné elérni. Az e témát feszegető bonni nyilatko­zatok, az eddigi hagyományokhoz híven, igen óvatos hangnemben fogalmazódtak. Scheel külügyminiszter egy tv-adás ke­retében hangsúlyozta, hogy a közösség és az USA közötti kereskedelmi háború lehetősége nem kizárt, de minthogy egyik félnek sem érdeke, mindent meg fognak tenni az elkerülésére. Párizsban kedvező feltételek teremtődtek a jövő­beni együttműködéshez — mondotta — és megismételte azt a korábbi nyugat­német javaslatot, hogy az eddiginél szervezettebb­ formában, intézményesí­teni kellene az USA-val folytatott pár­beszédet. Érti mezőgazdasági miniszter annak a véleménynek adott hangot, hogy nem lesz újabb „csirkeháború” és meg lehet majd állapodni, esetleg a mennyiségi szabályozások alapján, az agrárkereskedelmi kérdésekben. E bonni véleményeket nyilvánvalóan az is befolyásolta, hogy a közeljövőben meg kell kezdődni az USA és az NSZK közötti devizakiegyenlítési tárgyalások­nak. A június 30-án lejáró legutóbbi 2 éves megállapodás előírta, hogy az NSZK nyugatnémet márkában — im­port útján — egyenlítse ki a nyugatné­met támaszpontokon állomásozó ameri­kai csapatok fenntartásának dollárkölt­ségeit. Az USA a hírek szerint azt kí­vánja szövetségesétől, hogy az eddigi­nél nagyobb részt vállaljon a költségek kiegyenlítésénél. Erre szorítja őket a washingtoni szenátus demokrata párti többségének legutóbbi határozata, amely a külföldön állomásozó 600 ezer ameri­kai katona nagy részének hazahozására szólította fel Nixont. Az USA-nak évi 30 milliárd dollárjába kerül külföldi támaszpontjainak és az ott állomásozó katonaságának fenntartása. Ebből egye­dül az Európában levő amerikai fegy­veres erők költségei 17 milliárd dollárt tesznek ki. A Nyugat-Európával kapcsolatos gaz­dasági problémák a jelek szerint való­ban az amerikai vezetők érdeklődésének homlokterébe kerültek, és ennyiben be­igazolódott Nixonnak egy nemrég el­hangzott kijelentése, hogy „1973 Euró­pa éve lesz”. Washingtonból egyébként olyan híreket szivárogtattak ki, hogy az amerikai elnök még tavasszal, de legké­sőbb nyáron látogatást tesz a nyugat­európai fővárosokban, ahol a NATO- val kapcsolatos problémákról és a közös piaci ügyekről kíván megbeszéléseket folytatni az arra leginkább illetékes ál­lamférfiakkal. (Reuter, DPA, MTI) A KGST beruházási bankjának hitelügylete A Nemzetközi Beruházási Bank és a londoni National Westminster Bank egyezményt kötött, amelynek értelmé­ben a moszkvai pénzintézet 50 millió dollár értékű hétéves lejáratú kölcsönt vesz fel. A hitelt a szocialista országok olyan gépek és berendezések importjához ve­szik igénybe, amelyeket nyugati cégek szállítanak. Az importált gépeket olyan létesítményekhez használják fel, ame­lyeket a Nemzetközi Beruházási Bank finanszíroz. A visszafizetés az angol pénzintézet­nek konvertibilis valutában történik. (Reuter) A Szovjetunió hitelmegállapodása az Eximbankkal Az Egyesült Államok Export-Import Bankja bejelentette, hogy tető alá ke­rült a megállapodás, amelynek értelmé­ben 202,4 millió dollár értékű amerikai kölcsönt folyósítanak a Szovjetuniónak ipari berendezések vásárlásához. Az e héten aláírandó egyezmény ér­telmében az Eximbank 101,2 millió dollárt közvetlenül folyósít a Szovjet­unió külkereskedelmi bankjának, 101,2 millió dollárt pedig három amerikai ke­reskedelmi bank nyújt, és ezeket a köl­csönöket az Eximbank garantálja. A Szovjetunió — ahogy már hírül adtuk — az egyezmény értelmében 225 millió dollár értékű amerikai beruhá­zási cikket vásárol. A vételár kölcsönök által nem fedezett részét készpénzben egyenlíti ki. Értesülések szerint első­sorban a Káma menti teherautógyár számára szerez be gépi felszereléseket. Ez az Eximbank első hitele a Szov­jetuniónak. (Reuter) A kormány a kamatemelések ellen Volcker reálisnak tartja a dollár árfolyamát Az amerikai hivatalos szervek rosszallással vették tudomásul, hogy a nagybankok sorban emelték a legfontosabb ügyfeleknek felszámított ked­vezményes kamatot, a prime rate-et. A szenátus bankügyi bizottságának elnöke azzal vádolta a bankokat, hogy összejátszanak a trösztellenes törvé­nyek megsértésében. Gazdasági körök attól tartanak, hogy a hitel drágulása végső soron fékezi a gazdasági tevékenységet és erősíti az inflációt. A kor­mány a dollár visszaáramoltatása érdekében más területen akar harcolni: meghosszabbítja a kamatkiegyenlítési adó érvényét, a külföldi tőke vissza­tartására vonatkozó adót pedig el kívánja törölni. Washington így próbálja tartani a dollár jelenlegi árfolyamát, amelyet Volcker pénzügyminiszter­helyettes reálisnak minősített, kizárva minden további leértékelést. Folytatódott a Wall Streeten az ár­folyamok már tegnap jelzett zuhanása. A prime rate felemelését az üzleti élet mellett a hivatalos gazdasági vezetés is rossz néven veszi. „Egyáltalában nem világos, vajon a kamatemelés összhang­ban van-e a kamatok és osztalékok biz­tonságának alapelveivel”, — sürgönyözte a hír vétele után az érintett bankok­nak Burns, a Federal Reserve Board elnöke, aki egyben a kamatok és osz­talékok bizottságának élén is áll. A ka­matok 6,25 százalékról 6,75 százalékra történő emelése az első ilyen nagyobb jelentőségű lépés 1971 júliusa óta, és el­lentétben áll a hiteldrágulás vissza­szorítását célzó intézkedésekkel, — írja Burns, aki csütörtökre összehívta az érintett bankvezéreket, magyarázzák meg álláspontjukat. A kamatot emelő bankok sorába lépett a tegnap említett Manufacturers Hanover Trust és a Marine Midland mellett a Continental Illinois, a Franklin National és a First Pennsylvania is. A megfigyelők szerint nem valószínű, hogy a bankok a hiva­talos nyomásnak engedve, ismét ol­csóbbá tennék a hitelt. A kamatok emelése a valutáris bi­zonytalanságok elhárítása szempontjá­ból hasznos lehet, hiszen dollárokat csalogat vissza Amerikába — mondják gazdasági körökben, de egyben fékezhe­ti a fellendülést, és erősíti az inflációt. A kormány más módon igyekszik a külgazdasági egyensúlyt megteremteni. A szenátus pénzügyi bizottsága az ere­detileg javasolt 15 hónap helyett a kor­mány kérésére jóváhagyta a kamatki­egyenlítési adó kétéves meghosszabbítá­sát. Az adó visszatartja az amerikai be­fektetőket attól, hogy a magasabb kül­földi kamatszínvonalat kihasználva, dollárt vigyenek ki az országból. A kép­viselőház korábban 15 hónapos hosz­­szabbítást engedélyezett, s a javaslat­ról a szenátus teljes ülése még nem tár­gyalt. Washington ugyanakkor a kül­földi befektetéseket sújtó adó eltörlésé­vel meg akarja könnyíteni a külföldi tőke beáramlását. Ezt jelezte Volcker amerikai pénzügyminiszter-helyettes. Egyidejűleg közölte, hogy a kormány más intézkedéseket is tervez a tőkebe­áramlás megkönnyítésére, így egysze­rűbbé akarja tenni, hogy a bankok kül­földi leányvállalataiktól vegyenek fel hiteleket. Az amerikai hitelintézetek külföldi ügyleteit viszont korlátozni kívánják. Az említett lépésekkel Wa­shington lényegében eleget tenne a pá­rizsi pénzügyminiszteri értekezleten tett ígéretének, hogy ösztönözni fogja a kül­földi tőke beáramlását. Volcker a dollár helyzetéről is nyilat­kozott, és reálisnak nevezte az ameri­kai valuta jelenlegi árfolyamát. Egy szenátusi bizottság előtt elmondott be­szédében kizárta azt a lehetőséget, hogy a dollárt belátható időn belül ismét le­értékelik. A miniszterhelyettes mind­azonáltal utalt arra, hogy időbe kerül, amíg a dollár leértékelése és a párizsi valutáris határozatok hatása mutatko­zik a fizetési és a külkereskedelmi mér­legben. Volcker azt várja, hogy jövőre már jelentékenyen megjavul a fizetési mérleg. A miniszterhelyettes egyébként 2,25 milliárd dollárt kért a szenátustól, mert a devalválás miatt ennyivel nö­vekedett az USA hozzájárulása a Va­luta Alaphoz. (AP, DPA, Reuter) NAPRÓL NAPRA ♦ ÁRFOLYAMZUHANÁSSAL REAGÁLT A WALL STREET A KAMA­TOK emelkedésére. A kormány is állást foglalt a legnagyobb ügyfelek­nek nyújtott kedvezményes kamatok felemelése ellen, mert attól tart, hogy a hitel drágítása erősíti az inflációt és egyben fékezi a gazdasági tevékenységet. A dollár visszaáramlását Washington inkább különböző adópolitikai intézkedésekkel szeretné elérni. ♦ SOKAT ÍGÉRŐ KOOPERÁCIÓS MEGBESZÉLÉSEK FOLYNAK AZ NDK ÉS AUSZTRIA KÖZÖTT. A legjelentősebb tárgyalások a VÖEST-Alpine osztrák vállalattal zajlanak a külső piacokon való export-együttműködésről. Beil az NDK­­külgazdasági miniszter­­helyettese szerint a kétoldalú áruforgalom a diplomáciai kapcsolatok felvétele után 3 évvel megkétszereződhet. ♦ BAGDADBAN RATIFIKÁLTÁK IRAK ÉS LIBANON OLAJEGYEZ­MÉNYÉT, amely az olaj szállításával kapcsolatos minden kérdést sza­bályoz. Libanon vállalja, hogy nem zavarja az olaj útját. Korábban a két ország között vita robbant ki az IPC tulajdonában volt berende­zések, közöttük a csővezeték és egy olajfinomító libanoni lefogla­lása miatt. ♦ GYORSAN NÖVEKSZIK A LENGYEL—CSEHSZLOVÁK ÁRUFOR­GALOM. Az idén a kereskedelem 15 százalékos növekedésére számí­tanak. Jelenleg csehszlovák exportfelesleg mutatkozik, de ezt 1973 második felétől a Csehszlovákiába irányuló lengyel kivitel gyors ütemű növelésével kívánják ellensúlyozni. ♦ A TESCO 50 SZÁZALÉKKAL AKARJA NÖVELNI AZ IDÉN TŐKÉS EXPORTJÁT. Tavaly 4,3 millió dollár értékben adott el dollár vi­szonylatban magyar terveket, illetőleg végzett szerelési munkát. Az idén valószínűleg bővül az európai tőkésországokban végzendő sze­relési munkák köre. ♦ CSÖKKEN AZ USA KŐOLAJ- ÉS FÖLDGÁZTERMELÉSE. A föld­­gázellátás 1972-ben 4,6 százalékkal esett vissza, a napi kőolaj­terme­lés pedig az idén maximális erőfeszítések esetén is csak 10,3 millió barrel lehet, 350 ezerrel kevesebb az 1971. évinél. CSEHSZLOVÁKIÁBAN ALACSONYABB LESZ A NAGYKERESKEDELMI ÁRSZINT A kiskereskedelmi árszint érintetle­nül hagyásával 1976. január 1-ig komp­lex módon átalakítják a nagykereske­delmi árak jelenlegi rendszerét — erről hozott döntést a csehszlovák kormány. Az intézkedés fő célja, hogy a gazda­ságirányítási rendszer most folyó töké­letesítésének keretében ilyen módon is előmozdítsák a termelés gazdaságo­sabbá és hatékonyabbá tételét, fokoz­zák az anyagi érdekeltséget, és a nagy­kereskedelmi árrendszert közelítsék a többi KGST-országok árrendszeréhez. A jelenlegi Csehszlovák árrendszer­ben ugyanis a korábbi években elkö­vetett hibák következtében fogyaté­kosságok tapasztalhatók. Egyebek kö­zött , 1967. január 1-én megalapozatla­nul, megfelelő előkészületek nélkül lát­tak hozzá a nagykereskedelmi árak rendszerének átalakításához, majd 1968—69-ben, amikor lényegében meg­szűnt a tervirányítás, az egész árrend­szer deformálódott. Az 1969-ben beve­zetett általános ármoratórium jelentős mértékben gátat emelt az árrendszer aránytalanságai további elmélyülése elé, de a nagykereskedelmi árak köré­ben bizonyos fokig konzerválta a ko­rábbi kedvezőtlen helyzet. Az 1976. január 1-vel hatályba lépő intézkedés értelmében leszállítják a nagykereskedelmi árszintet a legdina­mikusabban fejlődő ágazatokban, így a gépiparban, a kohóiparban, a vegy­iparban és a közszükségleti cikkeket előállító iparokban, valamint részle­gesen az építőiparban. A közlekedés­ben csökkentik a gépkocsival történő teherszállítás tarifáját. Mindezek ered­ményeképpen alacsonyabb lesz az ál­talános kereskedelmi árszint az ipar­ban, az építőiparban, a közlekedésben, és a szállításban, bár a tüzelőanyag- és az energiatermelésben a nagykereske­delmi árak emelésével számolnak. (MTI) Friderichs a keleti kereskedelem új lehetőségeiről NYUGATNÉMET—OSZTRÁK KERESKEDELEMPOLITIKAI ESZMECSERE Az NSZK gazdasági minisztere az osztrák kereskedelmi kamara meghívá­sára látogatást tett Ausztriában. Meg­beszélést folytatott az osztrák kereske­delmi miniszterrel, a pénzügyminiszter­rel és több más vezető személyiséggel. A tanácskozások eredményeiről sajtóér­tekezleten számolt be. Dr. Friderichs elmondotta: a két or­szág nézetei teljesen azonosak abban a tekintetben, hogy a nemzetközi ke­reskedelem szabadságát minél nagyobb mértékben biztosítani kell, s a protek­cionista áramlatokat, kivált azokat, amelyek az utóbbi időben kaptak erőre, meg kell fékezni. A kereskedelem­politikával összefüggő kérdések, mon­dotta — amelyekről a két kormány egyformán gondolkodik —, fontos sze­repet kapnak majd a GATT következő, Tokióban tartandó értekezletén. A kétoldalú témákról szólva kifejtet­te: Ausztria helyesen cselekedett, mi­dőn a schillinget felértékelte, bár az NSZK-nak az az érdeke, hogy az im­port olcsóbb legyen. Megvitatták az osztrák kereskedelmi passzívum témá­ját, ami az NSZK-nak is fejtörést okoz, annál is inkább, mert azt a számottevő idegenforgalom sem tudja kiegyensú­lyozni. Nyugatnémet részről ügyelnek majd arra, hogy az osztrák cégek jobb lehetőséghez jussanak a nyugatnémet piac feltárására. Ebben az összefüggés­ben gondolnak a kooperációkra is, fő­leg a „termék-kiegészítések” vonatko­zásában. Ezzel szemben mindkét fél el­vetette a dirigista intézkedések gondo­latát. A nyugatnémet gazdasági miniszter megállapította: mindkét ország fokozza erőfeszítéseit, hogy legalábbis meg­fékezze az árak növekedésének ütemét. A legutóbbi valutaválság megoldása fölöttébb biztató — állította, majd hoz­záfűzte —: nézete szerint a semleges országok nem csatlakozhatnának a gaz­dasági és pénzügyi unió keretében ter­vezett közös alaphoz. A szocialista kereskedelemnek nagy a távlati jelentősége, — hangoztatta dr. Friderichs. Ha a politika a jelenlegi vágányokon halad tovább, az árucsere növekedésére lehet számítani. Különö­sen megnövekszik a hagyományos áru­forgalomhoz képest a kooperációk je­lentősége, már csak azért is, mert az áruforgalom nehézkes fizetési mérleg­problémákat idéz elő, amelyek a ko­operációk esetében eleve messzemenően kiküszöbölhetők. Túl ezen a kooperá­ciók rendszere mindkét partner szá­mára távlati előnyöket ígér. Friderichs megjegyezte: foglalkoztak a keleti piacokért folyó versennyel, kö­zelebbről azzal, hogy sem az NSZK-ban, sem Ausztriában nem folyósítanak ál­lami hitelt a keleti kereskedelem le­bonyolításához, ugyanakkor más orszá­gok különböző szubvenciókkal merőben eltorzított hitelhelyzetet teremtettek. A keleti kereskedelem témájával fog­lalkozva a nyugatnémet gazdasági mi­niszter kitért a vendégmunkások prob­lémájára, amit — úgymond — most az NSZK-ban újból átgondolnak. Szemé­lyes nézete szerint az helyes, ha a ven­dégmunkások beözönlésének elősegítése helyett külföldre terelik át a termelést, elsősorban azokba az országokba, ahon­nan a vendégmunkások jönnek. A téma azonban jelentőséget nyer majd a ke­leti kereskedelemmel kapcsolatban is. Példaként megemlítette egy német vál­lalat és egy szocialista ország tárgyalá­sát, ami arra irányul, hogy a nyugat­német cég egy termelési ágazatot foko­zatosan megszüntet, és azt az említett szocialista országba telepíti át. A fel­szabadult kapacitást pedig új termék bevezetésére használja majd fel. (APA) Csehszlovák—kínai kereskedelmi megállapodás Tegnap Prágában aláírták az 1973. évi csehszlovák—kínai árucsere-forgalmi és fizetési megállapodást, amelynek értel­mében a tavalyihoz képest 11 százalék­kal növekszik a kölcsönös árucsere. A két ország áruforgalma 1971-ben 426 millió korona volt. A most aláírt megállapodás szerint Csehszlovákia elsősorban Tátra teher­gépkocsikat, szerszámgépeket, autóda­rukat, Diesel-motorokat, gördülő anya­gokat, hengerelt árut, 110 megawattos turbógenerátorokat, gépkocsi- és más pótalkatrészeket szállít Kínának. A Kínai Népköztársaság pedig sertés-, húst és hústermékeket, rizst, gyümölcs­­konzerveket, gyantát, színesfémeket, irodai berendezéseket, textilárukat, sportfelszereléseket és egyéb anyagokat szállít Csehszlovákiába. (Reuter, MTI)

Next