Világgazdaság, 1973. március (5. évfolyam, 42/1044-64/1066. szám)
1973-03-23 / 58. (1060.) szám
VHAGGJJZDIJMG 1973. MÁRCIUS 23., PÉNTEK V. ÉVFOLYAM, 58. (1060.) SZÁM Rekordméretű áremelkedés az USA-ban Washingtonban nyilvánosságra hozták, hogy februárban 0,8 százalékkal nőttek a megélhetési költségek: ez volt a legnagyobb havi árindex-emelkedés a koreai háború óta. A kormány ennek ellenére nem tervez újabb árkorlátozásokat. Stein, a gazdasági tanácsadó bizottság elnöke az állami kiadások és a pénzellátás szigorú szabályozásában látja az infláció megfékezésének eszközét. A demokrata többségű kongresszusban viszont sokan szorgalmazzák az állam erőteljesebb és közvetlenebb beavatkozását a gazdasági életbe. A kongresszus egy évre meghosszabbította Nixon ár- és bérkorlátozási jogát és az elnököt a lakbérbefagyasztáshoz való visszatérésre szólította fel. Az infláció feléledésével még nehezebb lesz helyreállítani az ország kereskedelmi mérlegének egyensúlyát, amelyre még a leginkább derűlátó becslések szerint is csak 1974 második felében kerül sor. A washingtoni kereskedelmi minisztérium adatai szerint a múlt hónapi áremelkedések egész évre átszámítva az infláció 9,6 százalékos növekedési ütemének felelnek meg. Az általános dráguláson belül 2,4 százalékkal „minden idők rekordját” állította fel az élelmiszerárak növekedése, évi átlagban 28,8 százalékos volt az emelkedés. Washingtoni megfigyelők szerint Nixon elnök minden fogadkozása ellenére előbbutóbb kénytelen lesz befagyasztani az alapvető élelmiszerek árát, mert különben a beígért 2,5 százalékos inflációs ütemet nem tudja tartani, s képtelen lesz elfogadtatni a szakszervezetekkel az 5,5 százalékban megállapított önkéntes béremelési plafont. Az áremelkedést kommentálva Stein, a gazdasági tanácsadó bizottság elnöke nyitva hagyta azt a lehetőséget, hogy a kormány bevezeti a mezőgazdasági nyersanyagok árellenőrzését, bár azt is közölte, hogy egyelőre nincsenek ilyen tervek. Valószínű, hogy a kormányzat nem áll teljesen egységesen Nixon mögött, a további árellenőrzést mereven elutasító magatartásában. Erre vall az is, hogy Rinfret gazdasági tanácsadó, aki Nixon legfőbb gazdasági szóvivője volt a múlt őszi választási kampány során, azzal vádolta az elnököt, hogy az amerikai gazdaság kikerült ellenőrzése alól, és Nixon jelenlegi, beavatkozástól irtózó politikája veszélyezteti a gazdasági egyensúlyt. A szenátus mindamellett további egy évre meghosszabbította Nixon bér- és árkorlátozási jogát, amely április 30-án járna le. A vita során a bér- és árellenőrzés jelenlegi szakaszával elégedetlen szenátorok több módosító indítványt terjesztettek elő, ezeket azonban egy kivételével végül is elutasították. Nixont, kifejezett kívánsága ellenére, felszólították, hogy a városokban ismét vezesse be a február elején felfüggesztett lakbérkorlátozást. A közvélemény körében — jegyzik meg washingtoni kommentátorok — nyugtalanságot kelt a lakbérek meredek emelkedése, amely jelentős mértékben hozzájárult a létfenntartási költségek gyors növekedéséhez. Az inflációs veszély mellett a kereskedelmi mérleg kiegyensúlyozásának problémája az amerikai politikusok legutóbbi nyilatkozatainak másik központi témája. Mills, az amerikai képviselőház pénzügyi bizottságának elnöke ismét azt hangoztatta, hogy az elnöknek — amennyiben az amerikai áruk hátrányos megkülönböztetéséről lenne szó — széles körű felhatalmazást kell kapnia a külföldi kereskedelmi partnerek elleni szankciók életbeléptetésére. A politikus ugyanakkor szorgalmazta, hogy az elnök rendszeresen konzultáljon a kongreszszussal a kereskedelempolitikai kérdésekben. A végső szó kimondása az esetek többségében a törvényhozásra tartozik, mondottal a nagy befolyású politikus, akinek bizottsága az első fórum, amelyen a kereskedelmi törvénynek elfogadtatása előtt keresztül kell mennie. Burns, az USA legfőbb bankvezetője, a Federal Reserve Board elnöke csütörtökön kifejtette, hogy az USA Európával és Japánnal folytatott kereskedelme 1975-ben már jelentős amerikai aktívumot fog felmutatni. Ennek alátámasztására a két dollárleértékelés „eredményeit” sorolta fel: nem egészen 15 hónap alatt a jen 42, a márka 30, a francia frank 21, a svájci frank pedig 34 százalékkal értékelődött fel a dollárhoz képest. A statisztikák egyelőre azonban deficitről beszélnek. Washingtonban alig titkolt megelégedéssel vették tudomásul, hogy az alapvető fizetési mérleg deficitje tavaly, 1971-hez hasonlóan, „csupán” 9,2 milliárd dollár volt, holott korábban 10 milliárdra számítottak. A kellemes csalódást az okozta, hogy a külföldiek kötvény- és részvényvásárlásai 1972-ben elérték a 4,5 milliárd dollárt. (Reuter, MTI) AZ USA SÜRGETI A VALUTAREFORMOT Összeült a Húszak helyettesi szintű értekezlete Az Egyesült Államok a nemzetközi valutareform meggyorsítását sürgeti a tegnap kezdődött kétnapos washingtoni pénzügyi tanácskozáson, jelenti a Reuter-iroda amerikai pénzügyi körökre hivatkozva. A Húszak csoportjának helyettesi szinten összeülő értekezletén központi bankok és pénzügyminisztériumok 200 pénzügyi szakembere vitatja meg a tervezett valutareformot. A mostani találkozó az első alkalom a dollár február 12-i leértékelése óta, hogy a Nemzetközi Valuta Alap 125 tagállamát képviselő Húszak csoportja lényegi tárgyalásokat folytat a reformtémáról. Az értekezleten, a tervek szerint, jelentést készítenek a Húszak jövő hétfőn és kedden összeülő miniszteri értekezletére az új nemzetközi pénzügyi rendszerre vonatkozó elképzelésekről. Az amerikai küldöttség azt javasolja, hogy az egyes reformkérdéseket, így a fizetési mérlegek kiigazításával öszszefüggő problémákat, valamint a spekulációs tőke áramlásának a témáját külön kis létszámú munkacsoportok vitassák meg, nem pedig a 200 főből álló helyettesi csoport. Ez utóbbi nem megfelelő fórum e részletkérdések tisztázására, ha meg akarják gyorsítani a reformfolyamatot. A Reuter-iroda szerint ezt az amerikai álláspontot támogatja Morse is, a helyettesi szintű Húszak csoportjának elnöke. Minden bizonnyal szóba kerül a helyettesek találkozóján a dollár konvertibilitása is, a fejlődő országok pedig előterjesztik a tegnapelőtti ülésen kidolgozott okmányt, amely a különleges lehívási jogoknak (SDR) és a fejlődő országok segélyezésének összekapcsolását, a papírarany felosztásának revideálását indítványozza. Ezt a kérést a harmadik világ képviseletében 24 afrikai, ázsiai és latin-amerikai ország képviselője fogalmazta meg. Egyre több vezető pénzügyi szakember nyilatkozik megelégedéssel a legutóbbi válság rendezéséről és sürgeti, hogy ezek után nagyobb erőfeszítéseket kell tenni a nemzetközi valutareform meggyorsítására. Giscard d’Estaing francia pénzügyminiszter ilyen értelmű beszédet mondott a kormány ülésén. Burns, a Federal Reserve Board elnöke azt javasolta, hogy tegyenek kísérletet a reformtervezet július 1-ig történő gyorsított ütemű kidolgozására. A határidő elvét ellenezte Volcker, de a reform kidolgozására irányuló törekvések fokozását támogatta. Az új árfolyamok reálisak, s most neki kell látni a tartós pénzügyi rendszer kidolgozásának — hangsúlyozta az egyik képviselőházi albizottság ülésén. EURATOM-küldöttség moszkvai tárgyalásai Titkos tárgyalásokat folytat Moszkvában egy nyugatnémet ipari delegáció szovjet urándúsító berendezések használatáról, — jelenti az AFP hírügynökség. A küldöttségtől nyert értesülések szerint a megbeszéléseik célja, hogy az NSZK — hasonlóan Franciaországhoz — uránt szállíthasson dúsításra a Szovjetunióba. Franciaország 1971 márciusában állapodott meg a Szovjetunióval 800 tonna urán dúsításáról. Az 1975-ben lejáró szerződés értéke 30—49 millió frank, az első francia uránszállítások dúsítása röviddel ezelőtt már meg is kezdődött. Nyugat-Németország mellett Svédország is követni akarja a francia példát. Állítólag más államok is hasonló lehetőséget fontolgatnak, hogy így lazítsanak az Amerikától való függőségen. Az USA ugyanis szinte monopolizálta az érintett államok dúsított urániummal való ellátását. Az amerikai függéstől való szabadulás másik útja az önálló urándúsító-kapacitás kifejlesztése, erre a brüsszeli bizottság — mint ismeretes — javaslatot tett. Az indítványt különösen Franciaország pártolja. A Moszkvában tárgyaló küldöttséget Oboussier, az Euratom ellátási hivatalának igazgatója vezeti. Bonn korábban érdeklődött a Szovjetuniónál: van-e lehetőség szovjet urándúsító berendezések használatára. Mint a Reuter Brüsszelből jelenti az Euratom szabályai értelmében ilyen jellegű megállapodást egyes tagállam nem köthet, hanem csak a Közös Piac atomenergia szervezete, ezért hivatalosan az Euratom küldöttségeként szerepel a nyugatnémet csoport. Szovjet—amerikai együttműködési megállapodás Az Egyesült Államok és a Szovjetunió szerdán megállapodást kötött a mezőgazdasági, az energetikai, a vízügyi és a számítógéptechnikai kutatásokban való együttműködésről. Ezt megelőzően tartotta első ülését a tudományos és műszaki együttműködési vegyes bizottság, amelynek felállításában még Nixon májusi moszkvai látogatásakor egyeztek meg. A bizottság ülésszakának befejezése alkalmából Trapeznyikov akadémikus, a szovjet Állami Tudományos és Műszaki Bizottság elnökhelyettese, a szovjet küldöttség vezetője fogadást adott. Ezen megjelent többek között Steuer, az amerikai nemzeti tudományos alap igazgatója. Trapeznyikov korábban felkereste Nixon elnököt is. Az amerikai elnök egyébként egy szovjet küldöttség előtt bejelentette, hogy Brezsnyev még az idén Washingtonba látogat. Ashimov szovjet külkereskedelmi miniszterhelyettes szerdán Washingtonban aláírta a hitelmegállapodásokat, amelyekről március 21-i számunkban előzetes jelentést közöltünk. Az Eximbank 89,6 millió dollár hitelt folyósít. Ebből az összegből a Szovjetunió amerikai gépeket és berendezéseket vesz a Kámamenti autógyárhoz, valamint megvásárol egy háztartási cikkeket gyártó üzemet. New Yorkban bejelentették, hogy a Chase Manhattan Bank is részt vesz a Káma-autógyár finanszírozásában, 86 millió dollár folyósításával. Pénteken az Eximbank állítólag újabb 11,7 millió dollár hitel nyújtásáról köt megállapodást, az összegből a Szovjetunió szivattyúkat vásárol. Hasonló összeget kíván nyújtani erre a célra egy magánbankkonzorcium. Az Eximbank és a szovjet külkereskedelmi minisztérium szerdán megállapodást kötött, amelynek értelmében a szovjet kormány garantálja a banknak az eddig folyósított, vagy a jövőben folyósítandó hitelek visszafizetését. (Reuter, DPA) NAPRÓL NAPRA ♦ A NEMZETKÖZI VALUTAREFORM MEGGYORSÍTÁSÁT SÜRGETI az Egyesült Államok a Húszak csoportjának helyettesi szinten összeült washingtoni értekezletén. Az amerikai küldöttség véleménye szerint megkönnyítené és meggyorsítaná a munkát, ha az egyes témákat, például a fizetési mérlegek kiigazítását és a spekulációs tőke áramlását, külön munkacsoportok vitatnák meg, nem pedig a 200 főből álló teljes helyettesi csoport. ♦ A KŐOLAJEXPORTÁLÓ ORSZÁGOK AZ ÁRAK ÚJBÓLI EMELÉSÉT követelik. Ezt a genfi egyezmény előírásainak módosításával akarják elérni. A tavaly januárban kötött genfi egyezmény az árfolyamváltozásokat ellensúlyozó olajáremelésekről rendelkezik. Az OPEC-országok olajipari miniszterei bejrúti tanácskozásukon úgy döntöttek, hogy változtatnak a genfi egyezményen, mert ennek alapján nem tudják megfelelően kompenzálni a legutóbbi dollárleértékelés nyomán elszenvedett veszteségeiket. AZ INFLÁCIÓELLENES HARCNAK A KÖVETKEZŐ HÓNAPOKBAN feltétlen elsőbbséget kell adni a Közös Piac országaiban, hangsúlyozza a brüsszeli bizottság jelentése, amelyet a tegnap összeült pénzügyminiszteri tanácskozás elé terjesztettek. Csak az eddiginél erőteljesebb fellépéssel lehet elérni a tavaly elhatározott célt, a drágulás 4 százalékra való leszorítását. A kiskereskedelmi árak emelkedése a közösség országaiban jelenleg 5,7 és 8,2 százalék között ingadozik. A VENEZUELA ÉS A SZOCIALISTA ORSZÁGOK KAPCSOLATAI még igen új keletűek. Hazánknak a latin-amerikai országokba irányuló szállításai még nem számottevőek, a forgalom növekedése viszont kedvező távlatokat ígér. Kivitelünk tavaly 670 ezer dollár volt, s az áruszerkezet erősen diverzifikált. Venezuela tavaly elsősorban mezőgazdasági termékeket és ipari fogyasztási cikkeket vásárolt vállalatainktól. ♦ A TERMÉSZETES SZÁLAK TERMELÉSE a jelenlegi mezőgazdasági évben 8 százalékkal növekszik világméretekben. A Nemzetközösség Titkárságának felmérése szerint India, Pakisztán, Brazília és Törökország nyersgyapot-termelése gyarapodik erőteljesen, de különösen sutából lesz lényegesen nagyobb termés az idén, mint az elmúlt években. A magyar—román belkereskedelmi együttműködés Az elmúlt napokban Bukarestben írta alá a két ország belkereskedelmi minisztere az 1973. évi magyar—román választékcsere jegyzőkönyvet és együttműködési megállapodást. Ez jó alkalmat nyújt ahhoz, hogy megvizsgáljuk a két ország belkereskedelmi együttműködésének időszerű kérdéseit és a megoldandó feladatokat. ■ Az elmúlt 5—6 évben a magyarromán választékcsere évi 10—15 százalékkal fejlődött. Ennek alapja az volt, hogy a két ország fogyasztásicikk-iparának fejlesztése szerencsésen egészítette ki egymást, s a választékcsere hiánypótló szerepe fokozatosan a választék szélesítésévé, bővítésévé alakult át. Az 1972-es évben a fejlődés vesztett lendületéből. Ezt bizonyítja, hogy a 9,4 millió rubeles kontingensből 8 millió rubel értékű kötésállomány jött létre. A magyar exportkötelezettség 100 százalékos kihasználása mellett a román kivitel mintegy 75 százalékban realizálódon. Érdemes megvizsgálni azokat az okokat, amelyek előidézték a megtorpanást. Az alapvető kétségtelenül az volt, hogy a belkereskedelmi vállalatok a kontingentált áruk jelentős részét nem vették át. (Például: Vesta kályha 260 ezer rubel, konyhai tűzhely 30 ezer rubel, petróleum gyorsfőző 140 ezer rubel, irodaszer 20 ezer rubel stb.) A vállalatok az importtól való tartózkodásukat egyrészt jelentős készletállományukkal, másrészt készlethiánnyal indokolták. Mindez felveti a jogos kérdést, hogy mennyire megbízható az igények felmérése, s a vállalatok tisztában vannak-e a kereslet várható alakulásával? A teljes képhez tartozik az is, hogy az áruk ugyancsak jelentős csoportjának importjára a hazaitól eltérő szabvány és minőségi feltételek miatt nem került sor. (Például: a száraztészta 150 ezer rubel, műszakiháztartási cikkek 147 ezer rubel.) Az 1973. évi választékcsere jegyzőkönyve mintegy 9,5 millió rubeles forgalmat irányoz elő. Az árulisták összeállításánál kölcsönös volt a törekvés olyan áruszerkezet kialakítására, ami biztos alapot nyújt az említett, mindkét ország részére kedvező további lendületes fejlődéshez. Az export értéke 4 millió 250 ezer rubel. Jórészt a hagyományosan szállított és a román piacon keresett termékek szerepelnek a kontingensben: konfekció 500 ezer rubelért, különböző szövetek 400 ezer rubelért, háztartási, műanyag cikkek 100 ezer rubelért, papírszalvéta 250 ezer rubelért, kasza 120 ezer rubelért. A magyar kozmetikai és mosószerek népszerűségét mutatja, hogy a kozmetikai és háztartás-vegyi cikkek forgalmát mintegy 600 ezer rubel értékben kontingentálták. Az élelmiszeripart a szeszes italok képviselik 400 ezer rubel értékben. Az import oldal értéke 5 millió 250 ezer rubel. A jelenősebb tételek: kötöttáru 550 ezer rubelért, konfekció 350 ezer rubelért, játékok és gyermekkocsi 240 ezer rubelért. Külön ki kell emelni a számunkra igen fontos építőanyagokat: gázszilikát betonblokk 240 ezer rubelért, egészségügyi fajansz 100 ezer rubelért, laminált parketta 350 ezer rubelért, húzott üveg 70 ezer rubelért. Az élelmiszerárukat 400 ezer rubel értékű halkonzerv, 300 ezer rubel értékű zöldség-gyümölcs konzerv és 300 ezer rubel értékű húsos konzerv képviseli. Tekintve, hogy a forgalom növekedését az import visszaesése korlátozta, arra törekszünk, hogy piackutatással új árulehetőségek feltárásával segítsük elő ennek fellendülését. Ezért az idén több belkereskedelmi piackutató küldöttség utazik Romániába. A választékcsere mellett jelentős helyet foglal el a magyar—román belkereskedelmi együttműködésben a határ menti árucsere is. Az elmúlt években 1 millió rubel — oldalanként 500— 500 ezer rubeles — csere szerepelt a megállapodásokban. Az előirányzottnak 75 százaléka valósult meg. A magyar export 84 százalékos teljesítése mellett az import 60 százalék körül mozgott. Az 1973. évre — a két ország közötti és hosszú lejáratú és éves klíring-megállapodásnak megfelelően — újból egymillió rubeles határ menti árucserét terveznek. A határ menti kereskedelem kibontakozása nem mentes a nehézségektől. Több öntözésre van még szükség ahhoz, hogy létrejöjjön a megfelelő, a lehetőségeket teljesen kimerítő, kölcsönösen kiegyensúlyozott forgalom. Az együttműködésnek több formája van kialakulóban. Szó esett már a Debrecen—Nagyvárad közötti üzletcsere és a szorosabb vendéglátóipari együttműködés tervéről. Ezeknek a javaslatoknak konkrét megvalósításáról Hajdú-Bihar és a romániai Bihar megyei vezetők között intenzív konzultáció folyik. Remélhetőleg 1973-ban megvalósul valamennyi elképzelés. Végül beszélnünk kell a belkereskedelem „külkereskedelmi tevékenységének” harmadik csatornájáról, az áruházi nemzeti hetek rendezéséről. Az 1973. évre az eddigi sikerek alapján a kontingensekben oldalanként mintegy 300—300 ezer rubel értékű áruházi csere szerepel. dr. Gantner Péter Csökkenő munkanélküliség Angliában Az angol kormány közzétette összefoglaló jelentését a gazdaság tavalyi eredményeiről. A bruttó nemzeti termék reálértéken 2,5 százalékkal gyarapodott az 1971. évi 1,25 százalékos növekedést követően. Nominál értékben a növekedés 9,3 százalékos volt (1971- ben 12,1 százalékos) és így a kormány 55 milliárd font sterling nagyságú GNP-t jelenthetett. Az elkölthető személyi jövedelmek 13 százalékkal, reálértékben csak 7 százalékkal emelkedtek. Ennek alapján a tavalyi év gazdasági növekedése alapvető forrásként a fogyasztói kiadásokat jelölték meg, hiszen azok növekedése 1971-ben reálértékben számítva csak 2,5 százalékos volt. A munkanélküliek száma a tavalyi év utolsó hónapjaitól kezdve érezhetően csökken, elsősorban annak köszönhetően, hogy a kormány ösztönözte a skóciai, a walesi és az északangliai iparok fejlődését, vagyis az új munkalehetőségek megteremtését. Ez év márciusában egyébként az elmúlt két év legalacsonyabb munkanélküliségi arányát tudták felmutatni, a teljes munkaképes korú lakosság 3,1 százalékát (717 669 fő). A gyáripar állóeszközberuházásai tavaly 10 százalékkal csökkentek, ez a visszaesés azonban teljes egészében 1972 első felében következett be. Az angol vállalatok jövedelmei összességükben 13 százalékkal, azaz 1,4 milliárd font sterlinggel gyarapodtak, pontosan olyan arányban, mint 1971-ben. A vállalati jövedelmek emelkedése és az ehhez párosuló alacsonyabb adózási kötelezettség folytán a vállalatok megtakarításai 1 milliárd font sterlinggel lettek nagyobbak, 1971-ben ez a növekedés 630 millió font volt. (Reuter)