Világgazdaság, 1973. március (5. évfolyam, 42/1044-64/1066. szám)

1973-03-23 / 58. (1060.) szám

VHAGGJJZDIJMG 1973. MÁRCIUS 23., PÉNTEK V. ÉVFOLYAM, 58. (1060.) SZÁM Rekordméretű áremelkedés az USA-ban Washingtonban nyilvánosságra hozták, hogy februárban 0,8 százalékkal nőttek a megélhetési költségek: ez volt a legnagyobb havi árindex-emelke­dés a koreai háború óta. A kormány ennek ellenére nem tervez újabb ár­korlátozásokat. Stein, a gazdasági tanácsadó bizottság elnöke az állami kiadások és a pénzellátás szigorú szabályozásában látja az infláció megfé­kezésének eszközét. A demokrata többségű kongresszusban viszont sokan szorgalmazzák az állam erőteljesebb és közvetlenebb beavatkozását a gaz­dasági életbe. A kongresszus egy évre meghosszabbította Nixon ár- és bér­korlátozási jogát és az elnököt a lakbérbefagyasztáshoz való visszatérésre szólította fel. Az infláció feléledésével még nehezebb lesz helyreállítani az ország kereskedelmi mérlegének egyensúlyát, amelyre még a leginkább derűlátó becslések szerint is csak 1974 második felében kerül sor. A washingtoni kereskedelmi minisz­térium adatai szerint a múlt hónapi ár­emelkedések egész évre átszámítva az infláció 9,6 százalékos növekedési üte­mének felelnek meg. Az általános drá­guláson belül 2,4 százalékkal „minden idők rekordját” állította fel az élelmi­szerárak növekedése, évi átlagban 28,8 százalékos volt az emelkedés. Washing­toni megfigyelők szerint Nixon elnök minden fogadkozása ellenére előbb­­utóbb kénytelen lesz befagyasztani az alapvető élelmiszerek árát, mert külön­ben a beígért 2,5 százalékos inflációs ütemet nem tudja tartani, s képtelen lesz elfogadtatni a szakszervezetekkel az 5,5 százalékban megállapított önkéntes béremelési plafont. Az áremelkedést kommentálva Stein, a gazdasági tanácsadó bizottság elnöke nyitva hagyta azt a lehetőséget, hogy a kormány bevezeti a mezőgazdasági nyersanyagok árellenőrzését, bár azt is közölte, hogy egyelőre nincsenek ilyen tervek. Valószínű, hogy a kormányzat nem áll teljesen egységesen Nixon mö­gött, a további árellenőrzést mereven elutasító magatartásában. Erre vall az is, hogy Rinfret gazdasági tanácsadó, aki Nixon legfőbb gazdasági szóvivője volt a múlt őszi választási kampány során, azzal vádolta az elnököt, hogy az amerikai gazdaság kikerült ellenőr­zése alól, és Nixon jelenlegi, beavatko­zástól irtózó politikája veszélyezteti a gazdasági egyensúlyt. A szenátus mindamellett további egy évre meghosszabbította Nixon bér- és árkorlátozási jogát, amely április 30-án járna le. A vita során a bér- és árellenőrzés jelenlegi szakaszával elé­gedetlen szenátorok több módosító indítványt terjesztettek elő, ezeket azonban egy kivételével végül is eluta­sították. Nixont, kifejezett kívánsága ellenére, felszólították, hogy a városok­ban ismét vezesse be a február elején felfüggesztett lakbérkorlátozást. A köz­vélemény körében — jegyzik meg wa­shingtoni kommentátorok — nyugta­lanságot kelt a lakbérek meredek emel­kedése, amely jelentős mértékben hoz­zájárult a létfenntartási költségek gyors növekedéséhez. Az inflációs veszély mellett a kereskedelmi mérleg kiegyen­súlyozásának problémája az amerikai politikusok legutóbbi nyilatkozatainak másik központi témája. Mills, az ame­rikai képviselőház pénzügyi bizottsá­gának elnöke ismét azt hangoztatta, hogy az elnöknek — amennyiben az amerikai áruk hátrányos megkülönböz­tetéséről lenne szó — széles körű fel­hatalmazást kell kapnia a külföldi ke­reskedelmi partnerek elleni szankciók életbeléptetésére. A politikus ugyan­akkor szorgalmazta, hogy az elnök rendszeresen konzultáljon a kongresz­­szussal a kereskedelempolitikai kérdé­sekben. A végső szó kimondása az ese­tek többségében a törvényhozásra tar­tozik, mondottal a nagy befolyású poli­tikus, akinek bizottsága az első fórum, amelyen a kereskedelmi törvénynek el­fogadtatása előtt keresztül kell mennie. Burns, az USA legfőbb bankvezetője, a Federal Reserve Board elnöke csütörtökön kifejtette, hogy az USA Európával és Japánnal folytatott ke­reskedelme 1975-ben már jelentős ame­rikai aktívumot fog felmutatni. Ennek alátámasztására a két dollárleértékelés „eredményeit” sorolta fel: nem egészen 15 hónap alatt a jen 42, a márka 30, a francia frank 21, a svájci frank pedig 34 százalékkal értékelődött fel a dollár­hoz képest. A statisztikák egyelőre azonban deficitről beszélnek. Washing­tonban alig titkolt megelégedéssel vet­ték tudomásul, hogy az alapvető fize­tési mérleg deficitje tavaly, 1971-hez hasonlóan, „csupán” 9,2 milliárd dollár volt, holott korábban 10 milliárdra szá­mítottak. A kellemes csalódást az okoz­ta, hogy a külföldiek kötvény- és rész­vényvásárlásai 1972-ben elérték a 4,5 milliárd dollárt. (Reuter, MTI) AZ USA SÜRGETI A VALUTAREFORMOT Összeült a Húszak helyettesi szintű értekezlete Az­ Egyesült Államok a nemzetközi valutareform meggyorsítását sürgeti a tegnap kezdődött kétnapos washing­toni pénzügyi tanácskozáson,­­ jelenti a Reuter-iroda amerikai pénzügyi kö­rökre hivatkozva. A Húszak csoportjá­nak helyettesi szinten összeülő értekez­letén központi bankok és pénzügy­minisztériumok 200 pénzügyi szakem­bere vitatja meg a tervezett valuta­reformot. A mostani találkozó az első alkalom a dollár február 12-i leértékelése óta, hogy a Nemzetközi Valuta Alap 125 tagállamát képviselő Húszak csoportja lényegi tárgyalásokat folytat a reform­témáról. Az értekezleten, a tervek sze­rint, jelentést készítenek a Húszak jövő hétfőn és kedden összeülő mi­niszteri értekezletére az új nemzetközi pénzügyi rendszerre vonatkozó elkép­zelésekről. Az amerikai küldöttség azt javasol­ja, hogy az egyes reformkérdéseket, így a fizetési mérlegek kiigazításával ösz­­szefüggő problémákat, valamint a spekulációs tőke áramlásának a témá­ját külön kis létszámú munkacsopor­tok vitassák meg, nem pedig a 200 fő­ből álló helyettesi csoport. Ez utóbbi nem megfelelő fórum e részletkérdések tisztázására, ha meg akarják gyorsítani a reformfolyamatot. A Reuter-iroda szerint ezt az amerikai álláspontot tá­mogatja Morse is, a helyettesi szintű Húszak csoportjának elnöke. Minden bizonnyal szóba kerül a he­lyettesek találkozóján a dollár konver­tibilitása is, a fejlődő országok pedig előterjesztik a tegnapelőtti ülésen ki­dolgozott okmányt, amely a különleges lehívási jogoknak (SDR) és a fejlődő országok segélyezésének összekapcsolá­sát, a papírarany felosztásának revi­­deálását indítványozza. Ezt a kérést a harmadik világ képviseletében 24 afri­kai, ázsiai és latin-amerikai ország kép­viselője fogalmazta meg. Egyre több vezető pénzügyi szakem­ber nyilatkozik megelégedéssel a leg­utóbbi válság rendezéséről és sürgeti, hogy ezek után nagyobb erőfeszítéseket kell tenni a nemzetközi valutareform meggyorsítására. Giscard d’Estaing francia pénzügyminiszter ilyen értelmű beszédet mondott a kormány ülésén. Burns, a Federal Reserve Board elnöke azt javasolta, hogy tegyenek kísérletet a reformtervezet július 1-ig történő gyorsított ütemű kidolgozására. A ha­táridő elvét ellenezte Volcker, de a re­form kidolgozására irányuló törekvések fokozását támogatta. Az új árfolyamok reálisak, s most neki kell látni a tartós pénzügyi rendszer kidolgozásának — hangsúlyozta az egyik képviselőházi al­bizottság ülésén. EURATOM-küldöttség moszkvai tárgyalásai Titkos tárgyalásokat folytat Moszk­vában egy nyugatnémet ipari delegáció szovjet urándúsító berendezések hasz­nálatáról, — jelenti az AFP hírügynök­ség. A küldöttségtől nyert értesülések szerint a megbeszéléseik célja, hogy az NSZK — hasonlóan Franciaországhoz — uránt szállíthasson dúsításra a Szov­jetunióba. Franciaország 1971 márciusában álla­podott meg a Szovjetunióval 800 tonna urán dúsításáról. Az 1975-ben lejáró szerződés értéke 30—49 millió frank, az első francia uránszállítások dúsítása röviddel ezelőtt már meg is kezdődött. Nyugat-Németország mellett Svédor­szág is követni akarja a francia példát. Állítólag más államok is hasonló le­hetőséget fontolgatnak, hogy így lazít­sanak az Amerikától való függőségen. Az USA ugyanis szinte monopolizálta az érintett államok dúsított uránium­mal való ellátását. Az amerikai füg­géstől való szabadulás másik útja az önálló urándúsító-kapacitás kifejlesz­tése, erre a brüsszeli bizottság — mint ismeretes — javaslatot tett. Az indít­ványt különösen Franciaország pár­tolja. A Moszkvában tárgyaló küldöttséget Oboussier, az Euratom ellátási hivata­lának igazgatója vezeti. Bonn koráb­ban érdeklődött a Szovjetuniónál: van-e lehetőség szovjet urándúsító be­rendezések használatára. Mint a Reu­ter Brüsszelből jelenti az Euratom sza­bályai értelmében ilyen jellegű meg­állapodást egyes tagállam nem köthet, hanem csak a Közös Piac atomenergia szervezete, ezért hivatalosan az Eur­atom küldöttségeként szerepel a nyu­gatnémet csoport. Szovjet—amerikai együttműködési megállapodás Az Egyesült Államok és a Szovjet­unió szerdán megállapodást kötött a mezőgazdasági, az energetikai, a vízügyi és a számítógéptechnikai kutatásokban való együttműködésről. Ezt megelőzően tartotta első ülését a tudományos és műszaki együttműködési vegyes bizott­ság, amelynek felállításában még Nixon májusi moszkvai látogatásakor egyeztek meg. A bizottság ülésszakának befejezése alkalmából Trapeznyikov akadémikus, a szovjet Állami Tudományos és Műszaki Bizottság elnökhelyettese, a szovjet kül­döttség vezetője fogadást adott. Ezen megjelent többek között Steuer, az ame­rikai nemzeti tudományos alap igazga­tója. Trapeznyikov korábban felkereste Nixon elnököt is. Az amerikai elnök egyébként egy szovjet küldöttség előtt bejelentette, hogy Brezsnyev még az idén Washingtonba látogat. Ashimov szovjet külkereskedelmi mi­niszterhelyettes szerdán Washingtonban aláírta a hitelmegállapodásokat, ame­lyekről március 21-i számunkban elő­zetes jelentést közöltünk. Az Eximbank 89,6 millió dollár hitelt folyósít. Ebből az összegből a Szovjetunió amerikai gé­peket és berendezéseket vesz a Káma­­menti autógyárhoz, valamint megvásá­rol egy háztartási cikkeket gyártó üze­met. New Yorkban bejelentették, hogy a Chase Manhattan Bank is részt vesz a Káma-autógyár finanszírozásában, 86 millió dollár folyósításával. Pénteken az Eximbank állítólag újabb 11,7 millió dollár hitel nyújtásáról köt megállapo­dást, az összegből a Szovjetunió szivat­­­tyúkat vásárol. Hasonló összeget kíván nyújtani erre a célra egy magánbank­konzorcium. Az Eximbank és a szovjet külkeres­kedelmi minisztérium szerdán megál­lapodást kötött, amelynek értelmében a szovjet kormány garantálja a bank­nak az eddig folyósított, vagy a jövő­ben folyósítandó hitelek visszafizetését. (Reuter, DP­A) NAPRÓL NAPRA ♦ A NEMZETKÖZI VALUTAREFORM MEGGYORSÍTÁSÁT SÜRGETI az Egyesült Államok a Húszak csoportjának helyettesi szinten összeült washingtoni értekezletén. Az amerikai küldöttség véleménye szerint megkönnyítené és meggyorsítaná a munkát, ha az egyes témákat, pél­dául a fizetési mérlegek kiigazítását és a spekulációs tőke áramlását, külön munkacsoportok vitatnák meg, nem pedig a 200 főből álló tel­jes helyettesi csoport. ♦ A KŐOLAJEXPORTÁLÓ ORSZÁGOK AZ ÁRAK ÚJBÓLI EMELÉ­SÉT követelik. Ezt a genfi egyezmény előírásainak módosításával akarják elérni. A tavaly januárban kötött genfi egyezmény az árfo­lyamváltozásokat ellensúlyozó olaj­áremelésekről rendelkezik. Az OPEC-országok olajipari miniszterei bejrúti tanácskozásukon úgy dön­töttek, hogy változtatnak a genfi egyezményen, mert ennek alapján nem tudják megfelelően kompenzálni a legutóbbi dollárleértékelés nyomán elszenvedett veszteségeiket.­­ AZ INFLÁCIÓELLENES HARCNAK A KÖVETKEZŐ HÓNAPOK­BAN feltétlen elsőbbséget kell adni a Közös Piac országaiban, hang­súlyozza a brüsszeli bizottság jelentése, amelyet a tegnap összeült pénzügyminiszteri tanácskozás elé terjesztettek. Csak az eddiginél erő­teljesebb fellépéssel lehet elérni a tavaly elhatározott célt, a drágulás 4 százalékra való leszorítását. A kiskereskedelmi árak emelkedése a közösség országaiban jelenleg 5,7 és 8,2 százalék között ingadozik. A VENEZUELA ÉS A SZOCIALISTA ORSZÁGOK KAPCSOLATAI még igen új keletűek. Hazánknak a latin-amerikai országokba irányuló szál­lításai még nem számottevőek, a forgalom növekedése viszont kedvező távlatokat ígér. Kivitelünk tavaly 670 ezer dollár volt, s az áruszer­kezet erősen diverzifikált. Venezuela tavaly elsősorban mezőgazdasági termékeket és ipari fogyasztási cikkeket vásárolt vállalatainktól. ♦ A TERMÉSZETES SZÁLAK TERMELÉSE a jelenlegi mezőgazdasági évben 8 százalékkal növekszik világméretekben. A Nemzetközösség Titkárságának felmérése szerint India, Pakisztán, Brazília és Török­ország nyersgyapot-termelése gyarapodik erőteljesen, de különösen sutából lesz lényegesen nagyobb termés az idén, mint az elmúlt évek­ben. A magyar—román belkereskedelmi együttműködés Az elmúlt napokban Bukarestben írta alá a két ország belkereskedelmi minisztere az 1973. évi magyar—román választékcsere jegyzőkönyvet és együttműködési megállapodást. Ez jó alkalmat nyújt ahhoz, hogy megvizs­gáljuk a két ország belkereskedelmi együttműködésének időszerű kérdéseit és a megoldandó feladatokat. ■ Az elmúlt 5—6 évben a magyar­­román választékcsere évi 10—15 száza­lékkal fejlődött. Ennek alapja az volt, hogy a két ország fogyasztásicikk-ipa­­rának fejlesztése szerencsésen egészí­tette ki egymást, s a választékcsere hiánypótló szerepe fokozatosan a vá­laszték szélesítésévé, bővítésévé alakult át. Az 1972-es évben a fejlődés vesztett lendületéből. Ezt bizonyítja, hogy a 9,4 millió rubeles kontingensből 8 millió rubel értékű kötésállomány jött létre. A magyar exportkötelezettség 100 szá­zalékos kihasználása mellett a román kivitel mintegy 75 százalékban realizá­lódon. Érdemes megvizsgálni azokat az okokat, amelyek előidézték a megtor­panást. Az alapvető kétségtelenül az volt, hogy a belkereskedelmi vállalatok a kontingentált áruk jelentős részét nem vették át. (Például: Vesta kályha 260 ezer rubel, konyhai tűzhely 30 ezer ru­bel, petróleum gyorsfőző 140 ezer rubel, irodaszer 20 ezer rubel stb.) A vállalatok az importtól való tar­tózkodásukat egyrészt jelentős készlet­­állományukkal, másrészt készlet­­hiánnyal indokolták. Mindez felveti a jogos kérdést, hogy mennyire megbíz­ható az igények felmérése, s a válla­latok tisztában vannak-e a kereslet vár­ható alakulásával? A teljes képhez tar­tozik az is, hogy az áruk ugyancsak jelentős csoportjának importjára a ha­zaitól eltérő szabvány és minőségi fel­tételek miatt nem került sor. (Például: a száraztészta 150 ezer rubel, műszaki­háztartási cikkek 147 ezer rubel.) Az 1973. évi választékcsere jegyző­könyve mintegy 9,5 millió rubeles for­galmat irányoz elő. Az árulisták össze­állításánál kölcsönös volt a törekvés olyan áruszerkezet kialakítására, ami biztos alapot nyújt az említett, mind­két ország részére kedvező további len­dületes fejlődéshez. Az export értéke 4 millió 250 ezer rubel. Jórészt a hagyományosan szállí­tott és a román piacon keresett termé­kek szerepelnek a kontingensben: kon­fekció 500 ezer rubelért, különböző szövetek 400 ezer rubelért, háztartási, műanyag cikkek 100 ezer rubelért, papírszalvéta 250 ezer rubelért, kasza 120 ezer rubelért. A magyar kozmetikai és mosószerek népszerűségét mutatja, hogy a kozmetikai és háztartás-vegyi cikkek forgalmát mintegy 600 ezer ru­bel értékben kontingentálták. Az élel­miszeripart a szeszes italok képviselik 400 ezer rubel értékben.­­ Az import oldal értéke 5 millió 250 ezer rubel. A jelenősebb tételek: kö­töttáru 550 ezer rubelért, konfekció 350 ezer rubelért, játékok és gyermekkocsi 240 ezer rubelért. Külön ki kell emelni a számunkra igen fontos építőanyago­kat: gázszilikát betonblokk 240 ezer ru­belért, egészségügyi fajansz 100 ezer rubelért, laminált parketta 350 ezer rubelért, húzott üveg 70 ezer rubelért. Az élelmiszerárukat 400 ezer rubel értékű halkonzerv, 300 ezer rubel ér­tékű zöldség-gyümölcs konzerv és 300 ezer rubel értékű húsos konzerv kép­viseli. Tekintve, hogy a forgalom növeke­dését az import visszaesése korlátozta, arra törekszünk, hogy piackutatással új árulehetőségek feltárásával segítsük elő ennek fellendülését. Ezért az idén több belkereskedelmi piackutató küldöttség utazik Romániába. A választékcsere mellett jelentős he­lyet foglal el a magyar—román bel­kereskedelmi együttműködésben a ha­tár menti árucsere is. Az elmúlt évek­ben 1 millió rubel — oldalanként 500— 500 ezer rubeles — csere szerepelt a megállapodásokban. Az előirányzottnak 75 százaléka valósult meg. A magyar export 84 százalékos teljesítése mellett az import 60 százalék körül mozgott. Az 1973. évre — a két ország közötti és hosszú lejáratú és éves klíring-meg­­állapodásnak megfelelően — újból egy­millió rubeles határ menti árucserét terveznek. A határ menti kereskedelem kibon­takozása nem mentes a nehézségektől. Több öntözésre van még szükség ahhoz, hogy létrejöjjön a megfelelő, a lehető­ségeket teljesen kimerítő, kölcsönösen kiegyensúlyozott forgalom. Az együttműködésnek több formája van kialakulóban. Szó esett már a Debrecen—Nagyvárad közötti üzlet­csere és a szorosabb vendéglátóipari együttműködés tervéről. Ezeknek a ja­vaslatoknak konkrét megvalósításáról Hajdú-Bihar és a romániai Bihar me­gyei vezetők között intenzív konzultá­ció folyik. Remélhetőleg 1973-ban meg­valósul valamennyi elképzelés. Végül beszélnünk kell a belkereske­delem „külkereskedelmi tevékenységé­nek” harmadik csatornájáról, az áru­házi nemzeti hetek rendezéséről. Az 1973. évre az eddigi sikerek alap­ján a kontingensekben oldalanként mintegy 300—300 ezer rubel értékű áruházi csere szerepel. dr. Gantner Péter Csökkenő munkanélküliség Angliában Az angol kormány közzétette össze­foglaló jelentését a gazdaság tavalyi eredményeiről. A bruttó nemzeti ter­mék reál­értéken 2,5 százalékkal gya­rapodott az 1971. évi 1,25 százalékos növekedést követően. Nominál értékben a növekedés 9,3 százalékos volt (1971- ben 12,1 százalékos) és így a kormány 55 milliárd font sterling nagyságú GNP-t jelenthetett. Az elkölthető személyi jövedelmek 13 százalékkal, reálértékben csak 7 szá­zalékkal emelkedtek. Ennek alapján a tavalyi év gazdasági növekedése alap­vető forrásként a fogyasztói kiadásokat jelölték meg, hiszen azok növekedése 1971-ben reálértékben számítva csak 2,5 százalékos volt. A munkanélküliek száma a tavalyi év utolsó hónapjaitól kezdve érezhe­tően csökken, elsősorban annak kö­szönhetően, hogy a kormány ösztö­nözte a skóciai, a walesi és az észak­angliai iparok fejlődését, vagyis az új munkalehetőségek megteremtését. Ez év márciusában egyébként az elmúlt két év legalacsonyabb munkanélküliségi arányát tudták felmutatni, a teljes munkaképes korú lakosság 3,1 száza­lékát (717 669 fő). A gyáripar állóeszközberuházásai ta­valy 10 százalékkal csökkentek, ez a visszaesés azonban teljes egészében 1972 első felében következett be. Az angol vállalatok jövedelmei összessé­gükben 13 százalékkal, azaz 1,4 mil­liárd font sterlinggel gyarapodtak, pon­tosan olyan arányban, mint 1971-ben. A vállalati jövedelmek emelkedése és az ehhez párosuló alacsonyabb adózási kötelezettség folytán a vállalatok meg­takarításai 1 milliárd font sterlinggel lettek nagyobbak, 1971-ben ez a növe­kedés 630 millió font volt. (Reuter)

Next