Világgazdaság, 1974. február (6. évfolyam, 22/1272-41/1291. szám)
1974-02-01 / 22. (1272.) szám
A MAGYAR—NYUGATNÉMET GAZDASÁGI KAPCSOLATOKRÓL Magyarország és az NSZK külkereskedelmi forgalma 1973-ban megközelítette a 2 milliárd márkát. (1969-ben 757 millió márka volt.) Ezzel az NSZK megerősítette helyét legnagyobb üzletfeleink sorában. Dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter bonni tartózkodása során a forgalom és a gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztéséről tárgyalt. A Joseph Krti szövetségi mezőgazdasági és élelmiszeripari miniszterrel folytatott megbeszéléseken megállapították, hogy az NSZK-ba kerülő magyar mezőgazdasági és élelmiszeripari cikkek közül különösen a magasabb feldolgozottsági fokú hústermékek exportja előtt állnak nagyobb bővítési lehetőségek. De kihasználásukban az érdekelt vállalatok között kooperáció fejlesztése játszhat szerepet. Szükségesnek tartották, hogy a két ország között a közeljövőben megkötendő hosszú lejáratú gazdasági-ipari együttműködési megállapodásban nagyobb figyelmet fordítsanak a mezőgazdaság és élelmiszeriparban adódó kooperációs lehetőségek hatékonyabb kihasználására. A magyar külkereskedelmi minisztert fogadta Willy Brandt szövetségi kancellár is, és jelen volt dr. Hans Friderichs szövetségi gazdasági miniszter. Dr. Bíró József bonni hivatalos tárgyalásai befejeztével meglátogatta a Krupp AG bochumi gyáregységét és a vállalat vezetőivel megvizsgálták: az eddigieken kívül hol van további konkrét lehetőség a Krupp konszern és a magyar ipari vállalatok között kapcsolatok kiszélesítésére. Magyarország és a Német Szövetségi Köztársaság kereskedelmi forgalma 1973-ban már elérte az 1,9 milliárd márkát, 1969-ben még csak 756,7 millió márka volt. Kereskedelmünkben — a szocialista országokon kívül — igen nagy súllyal szerepel az NSZK. A tőkésországok között az előkelő első helyet foglalja el, csak ezután következik Olaszország, Franciaország és Anglia. A magyar—nyugatnémet kereskedelem nagyságára jellemző, hogy a magyar—francia forgalom ennek mintegy egynegyede, a magyar—angol forgalom pedig mintegy egyötöde. A kereskedelem fejlődését elősegíti Nyugat- Németország gazdaságpolitikája is. A közelmúltban Brandt nyugatnémet kancellár is kijelentette: az elmúlt 12 hónap legfontosabb eseménye az volt, hogy az NSZK diplomáciai kapcsolatokat létesített és újabb kereskedelmi szerződéseket kötött a szocialista országokkal. A magyar árucsere-forgalomban nőtt a behozatal Nyugat-Németországból, a teljes magyar vásárlások 8,8 százalékát alkotják. A magyar exportnak pedig — bár Olaszország megelőzi a mezőgazdasági szállítások miatt — mégis az NSZK a legfontosabb nyugati felvevőpiaca, különösen ha a kivitel áruszerkezetét vesszük figyelembe. A teljes magyar export 6,8 százaléka kerül ide. A magyar eladásokban legtöbb a feldolgozott termék. Egyre inkább nő a fogyasztási cikkek eladása, a múlt évben a korábbinál több televíziót, hűtőszekrényt, izzólámpát és grillsütőt szállítottunk. Az elmúlt években megkezdődött a bányaipari gépek, a páncélpajzsok exportja is. Az idén jelezték, hogy — a bányák újbóli üzemeltetéséhez — tovább nő az igény e termékek iránt. A magyar autóbuszok, daruk és hajók is megjelentek már a nyugatnémet piacon. Sajnos, a magyar szerszámgép-eladások csökkentek. A fogyasztási cikkek, a gépipari és a textilipari termékek értékesítése mellett még ma is nagy súllyal szerepelnek kivitelünkben a mezőgazdasági cikkek. Bár részesedésük csökkenő tendenciát mutat — 1969-ben 48 százalékot, 1973-ban 36 százalékot képviseltek — mégis fő árucsoportnak tekinthetők. A múlt évben a száj- és körömfájás miatt elrendelt közel féléves zárlat következtében csökkent szarvasmarha-kivitelünk. A külkereskedelem a kiesést feldolgozott élelmiszeripari termékekkel igyekezett pótolni (konzervek, vadhús, ponty, baromfi, mélyhűtött termékek) és nőtt a friss zöldség, a tokaji bor, a méz, a fűszerpaprika eladása is. Ezek nagyságrendjére csupán egy szám: a friss zöldség- és gyümölcseladásaink értéke egy év alatt meghaladta a 60 millió márkát. A fejlődő magyar ipar műszaki színvonalának korszerűsítése, a növekvő nyersanyagigények kielégítése maga után vonja az NSZK-ból származó import gyors bővülését is. A behozatal több mint felét az anyagok, félkésztermékek és a különböző alkatrészek képezték. De igen jelentős a vegyi termékek, a textilalapanyagok és félkésztermékek, az ötvözött és ötvözetlen vas és acéláruk importja, és folyamatosan növekszik az alkatrészbehozatal is. Évek óta az átlagot meghaladó ütemben bővül a gépimport, a textilipari rekonstrukcióhoz vásárolt gépek, az öntödei berendezések, a speciális gépjárművek, a nagy teljesítményű mezőgazdasági gépek vásárlása is. Meredeken emelkedik a takarmánykoncentrátumok, takarmány-gabonafélék, valamint a lakossság ellátásának biztosítására a cukor, a vaj és a sertéshús behozatala is. A világpiaci árak emelkedése várhatóan importunk növekedését is maga után vonja, ezt nagyobb exporttal kívánjuk kiegyenlíteni. Mint a fenti számok is jelzik, az 1973-as év mérföldkő volt a két ország kereskedelmi kapcsolatában. A magyar export 28, az import 24 százalékkal nőtt, az előző évhez viszonyítva. A kereskedelem bővüléséhez hozzájárult az is, hogy a nyugatnémet kormány a múlt évben stabilizációs programot hirdetett meg. Ennek keretében belső intézkedéseket hoztak az árukínálat növelésére, nem utolsó sorban a fokozódó infláció megfékezésére. A szocialista országoknak pedig számottevő kontingensen felüli szállítást biztosítottak, tovább bővítették a liberalizált árucikkek körét. Ennek eredménye volt, hogy a magyar exportcikkek közül például a szőnyegekre, kosárárukra, kerékpárokra, műbőrökre megszüntették a kontingenst. De kedvezően hatott kivitelünkre a nyugatnémet valuta újabb felértékelése is. E kedvező irányzatok ellenére a kereskedelem nem volt kiegyensúlyozott, az átlagos növekedési ráta az importnál magasabb volt, mint azexportnál. Így tehát a magyar kereskedelmi mérleget passzívum jellemezte, 1972-ben 185 millió márka, 1973-ban pedig ez meghaladta a 200 millió márkát. A magyar exportnak még ma is mintegy 25 százaléka mennyiségi korlátozás alá esik, és hasonló az aránya azoknak a mezőgazdasági és élelmiszeripari exportcikkeknek, amelyeknek forgalma a közös piaci agrárrendtartás (a lefölözési rendszer) hatálya alá tartozik. Bár mennyiségi korlátozást nem jelent, kereskedelempolitikai szempontból hátrányos, nehezíti és bizonytalanná teszi a magyar mezőgazdasági cikkek eladását a közöspiaci agrárrendtartás. Ennek gyakori változtatása illetve kiterjesztése újabb és újabb termékcsoportokra gátolja a mi piaci tevékenységünket. Ez annál inkább nehézséget jelent, mert e termékek exportunkban fontos helyet foglalnak el. Az áruforgalomkölcsönös és tartós növelésének lényeges előfeltétele, hogy elháruljanak ezek az akadályok a magyar export nagyobb mérvű fejlődésének útjából, megfelelően a GATT-hoz való csatlakozásról szóló jegyzőkönyv vonatkozó rendelkezéseinek. M. E. Dr. Bíró József bonni nyilatkozata Dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter csütörtökön az MTI bonni tudósítójának elmondta, hogy elsősorban a kooperációs megállapodások bővítése szerepelt a megbeszélés napirendjén. Emlékeztetett rá, hogy hazánknak a tőkésországok közül az NSZK-val van a legtöbb ilyen megállapodása, szám szerint 150. „Elhatároztuk — mondatta — hogy még az idén elkészítünk és még a lehetőség szerint alá is írunk egy 10 évre szóló kooperációs megállapodást a két ország között.” A megbeszélésen mindkét fél nagy fontosságot tulajdonított a személyi kapcsolatok kiszélesítésének. Ennek jegyében — jelentette be külkereskedelmi miniszterünk—,dr.Hans Friderichs Budapestre látogat. Mint dr. Bíró József nyilatkozatában beszélt arról, hogy a nyugatnémet partnerek elégedetten értékelték a magyar vállalatokkal kialakult jó együttműködést, elismerő szavakkal méltatták a magyar áruk jó minőségét. Megállapították, Magyarország nemcsak nyersanyagot és agrártermékeket szállít külföldre, hanem egyrebővül az exportált ipari termékek köre is. A kooperációs megállapodások lehetőséget kínálnak az együttműködésre, a kétoldalú kapcsolatokon túl a harmadik országokba irányuló szállítások vonatkozásában is. A nyugatnémetek felvetették az együttműködés lehetőségét a hajógyártásban és a folyami hajózásban, különös tekintettel a Duna—Majna—Rajna-csatornára. (MTI) Tavasszal Kelet-Európába látogat a brit külügyminiszter Bisztyga lengyel külügyminiszter-helyettes befejezte londoni tárgyalásait. A megbeszéléseken az angol külügyminisztérium vezető tisztviselőivel áttekintették az európai biztonsági konferencia és a bécsi tárgyalások eddigi eredményeit és kilátásait. Bisztyga tárgyalt Amery brit külügyminiszterhelyettessel, aki közölte, hogy az angol diplomácia feje, Douglas Home április 21—27-én hivatalos látogatást tesz. Bulgáriában, Magyarországon és Romániában, ahol az európai gazdasági és biztonsági kérdésekről, a Közel-Keletről és más fontos problémákról óhajt eszmét cserélni. (Reuter) Kissinger az olajembargóról Kissinger amerikai külügyminiszter a képviselőház egyik bizottságában derűlátóan nyilatkozott az olajembargó kilátásairól. Elmondta, hogy az arab olajtermelő országok február 14-re tervezett tripoli tanácskozása után valószínűleg felfüggesztik az olajszállítási tilalmat. A találkozón a fő téma az embargó lesz és joggal feltételezhető, hogy számos olajtermelő állam a felfüggesztést fogja javasolni — hangsúlyozta az afrikai külügyminiszter. (Reuter) A Lockheed know-how szerződése a Szovjetunióval Kölcsönös látogatások rendszeresítésében és széles körű szakmai információcserében állapodott meg az angol Lockheed Aircraft társaság és a Szovjetunió — közölte az angol vállalat elnöke, moszkvai útjáról hazatérve. Kijelentette, hogy a most aláírt szerződés megteremti az együttműködés lehetőségét egy sor kereskedelmi jellegű repüléstechnikai termék előállításában. A többi között a Rolls Royce gyártotta Tristar RB 211-es típusú repülőgépmotor, gyógyászatban használatos elektronikai termékek, az oceanográfia és a légiforgalom ellenőrzési rendszere szerepel a rendszeres információcsere témái között. Negyedéves és évenkénti koordinációs találkozókat terveznek. (Reuter, AP-DJ) NAPRÓL NAPRA ♦ ÚJ RÉSZESEDÉSI MEGÁLLAPODÁST VEZETNEK BE KUVAITBAN, amely szerint 60 százalékban államosítják a külföldi olajkonszernek helyi vállalkozásait. A részesedési megállapodás egyelőre öt évre szól, de lehetőséget ad a módosításra a lejárat előtt. ♦ A FEJLŐDŐ ORSZÁGOKNAK KETTŐS TRAGÉDIÁT OKOZ a jelenlegi olajhelyzet: nemcsak az állandóan növekvő olajárakat kell megfizetniük, de a fejlett tőkésországokból importált késztermékek szintén rendre emelkedő árát is. Ezért egyre nagyobb nyugtalansággal szemlélik az olajválságot és annak tovagyűrűző hatásait. ♦ A LENGYEL—SVÉD GAZDASÁGI EGYÜTTMŰKÖDÉS KERETÉBEN nagy jelentőségű vállalkozásokról érkeznek hírek. A svéd Svenska Cementgjuteriet szárazdokk építésére kötött szerződést, az Elektrolux egyik leányvállalata pedig írógépgyártási kooperációról írt alá megállapodást. A METRIMPEX IDEI EXPORTTERVE 4 5 SZÁZALÉKOS FORGALOMEMELKEDÉSRE számít a szocialista országokkal folytatott kereskedelmében. A tőkésországokba irányuló kivitele 20 százalékkal is növekedhet. Tavaly sikerült valóra váltani az elképzeléseket: a tőkésországokban megduplázták a magyar műszerek eladását, a szocialista országokból pedig egyharmaddal több terméket vásároltak. ♦ ALAPOSAN CSÖKKENT A KŐOLAJ- ÉS OLAJTERMÉKEK ÁRA az elmúlt három héten a rotterdami nemzetközi szabadpiacon. Az olaj árának alakulása egyébként igen súlyosan befolyásolja a textilipar alapanyagai, a szintetikus és a természetes fonalak termelését. Sorban drágulnak a szintetikus fonalak és evvel lépést tartva a természetes szálak is. Nixon üzenete az Unió helyzetéről Nixon elnök magyar idő szerint csütörtökön hajnalra virradóan írásban nyújtotta be hagyományos évi „kongresszusi üzenetét” az Unió helyzetéről, s félórás beszédben fűzött ehhez további megjegyzéseket és észrevételeket. A beszéd zömében belpolitikai kérdésekkel foglalkozott, de félreérthetetlenül megfogalmazta azt is, hogy folytatni kívánják az enyhülésre irányuló politikát, viszont közölte, hogy emelik a hadiköltségvetést. Nixon utalva arra, hogy nincs szándékában lemondani , kijelentette: „Nyolc éves elnökségem legfontosabb hagyatéka a béke biztosítása lesz, nemcsak a magunk, hanem még gyermekeink életében is”. Az elnök külön felhívta a kongresszust, ne támasszon diszkriminációs vám- és hitelfeltételekkel akadályokat a szocialista országokkal való együttműködés útjába, hiszen „a második világháború óta most először nem a konfrontáció, hanem az együttműködés »jellemzi« a világ két legerősebb államának kölcsönös viszonyát”. Az elnök hangoztatta, hogy 1974 nem az „új kezdet” éve, hanem annak folytatása, amit különösen kormányzása előző három esztendejében a béke és „az amerikai jólét eddig példátlan felvirágoztatása” érdekében tett. Idei kormányzati programjának 4 alapelvét a következőkben szabta meg: a) az amerikai adófizetők alapvető terheit nem szabad növelni; b) az új kezdeményezéseket tehát a meglevő adózási struktúra megszabta keretek közt kell tartani, s teljes mértékben ki kell aknázni a rendelkezésre álló erőforrásokat; c) a szövetségi kiadásokat minimális szinten kell tartani, de rugalmasan kell felhasználni az anyagi eszközöket, hogy a munkaalkalmak szintjét és a gazdasági fejlődést fenntarthassák; d) ha szükséges, el kell vetni korábbi szövetségi programokat az újak kedvéért, mert csak így oldhatják meg a felmerült égető problémákat. Mindennek részletezéséül az alábbi 10 pontos programot adta 1974-re: 1. „megtörni az energiaválság gerincét” — azzal a perspektívával, hogy a jövőben Amerika saját forrásaiból fedezhesse energiaszükségletét, méltányos áron és megfelelő környezetvédelmi rendszabályok életbeléptetésével. Egyelőre azonban — fejtette ki a 25 000 szavas üzenet a későbbiekben — el kell érni „az önkényes és kizsákmányoló” módon felemelt olajárak leszállítását, s fel kell függeszteni bizonyos környezetvédelmi tilalmi rendszabályokat. Nixon nagy reményeket fűzött a február 11—12-re összehívott olajfogyasztó országok értekezletéhez, s azt mondta: „arab barátaival” folytatott közvetlen megbeszélései alapján bejelentheti, rövidesen összeül az arab olajembargó felfüggesztéséről tárgyaló értekezlet. 2. „újabb hatalmas lépést teszünk a világ tartós békéje felé (1974-ben) nemcsak az „inkább tárgyalások, mint konfrontáció” politikájának folytatásával a nagyhatalmak vonatkozásában, hanem azáltal is, hogy segítünk tartós rendezést megvalósítani a Közép- Keleten” ; 3. „megállítjuk az inflációt — a recesszió keserű orvosságának alkalmazása nélkül” — mondotta az elnök. Visszautasította azokat a borúlátó jóslatokat, hogy 1974 a gazdasági fejlődés lelassulásának éve lesz, ugyanakkor lehetségesnek tartja az élelmiszerárak emelkedését, bár megengedik a búza- és élelmiszerimportot, hogy a növekvő kínálat fékezze a túlzottan gyors ütemű drágulást. A további pontok a közegészségügy javítására, a helyi önkormányzatok tevékenységére, a szállítás fejlesztésére, az oktatási rendszer reformjára,a magánéletnek a külső beavatkozástól való védelmére, illetve a szociális segélyek és szolgáltatások reformjára vonatkoztak. Az utolsó pont kijelenti: „a világ más nemzeteivel szemben” olyan gazdasági kereteket kell teremteni, amelyek közt az amerikaiak teljesebben részesedhetnek a terjeszkedő világkereskedelemből és felvirágzásból, s szabadabban hozzájuthatnak mind az értékesítési piacokhoz, mind a nyersanyagforrásokhoz ... Az üzenet a július 1-én kezdődő 1975-ös pénzügyi évre vonatkozó költségvetésről szólva bejelentette a hadügyi kiadások lényeges emelését. (Illetékes kormányforrások szerint az elmúlt évi 79 milliárd helyett 88 milliárd dollár előirányzását kérik honvédelmi kiadásokra.) Ugyanakkor a bevezető lelkes szavainak némileg ellentmondóan az elnök „az 1974. évi gazdasági fejlődés bizonyos előre látható lelassulásáról” beszélt, s bejelentette, hogy a költségvetési deficit 9,4 milliárd dollárra rúg majd. Annak ellenére, hogy az elnöki üzenet hagyományosan a belpolitikai témákat állította előtérbe, a beszéd viszonylag rövid külpolitikai része megmutatta, hogy Nixon továbbra is külpolitikai sikereire és feladataira apellál elsősorban, amikor kinyilvánítja, hogy nem szándékozik lemondani, s hogy „egy év elég volt Watergate-ból”. Legkülönbözőbb ellenfeleinek és szövetségeseinek is eleget kívánt tenni, amikor egyrészt azzal a jelszóval: „nem engedhetjük meg, hogy az Egyesült Államok a második legerősebb hatalom legyen a Földön” — számottevően emelte a Pentagon katonai kiadásaira szánt összeget, s ugyanakkor az enyhülés politikájának folytatásáért szállt síkra” a Szovjetunió és Kína vonatkozásában”. Leszögezte, hogy a „legnagyobb kedvezmény” megtagadása a Szovjetuniótól, s hitelek nyújtásának feltételekhez kötése, csak „még nehezebbé tenné az együttműködést az Egyesült Államok és más kormányok közt, amely pedig szükséges ahhoz, hogy közösen munkálkodjunk a béke ügyén a Közép-Keleten és az egész világon”. Hangoztatta az üzenet, hogy javítani kell az együttműködést Nyugat-Európával és Japánnal, tovább kell folytatni a SALT-tárgyalásokat és az európai biztonsági értekezlet előkészítését. Folytatni kell a nemzetközi pénzügyi rendszer átszervezését, a Nemzetközi Pénzügyi Alap (IMF) vezetésével. Az elnöki üzenetet a kongresszus köztársasági párti padsoraiban lelkes tapssal, a demokraták részéről hűvös tartózkodással fogadták. Egyik szenátor kijelentette, hogy „ez az üzenet inkább az elnök, mint az Unió állapotáról szólt”, de a mértékadó üzleti körök első reakciója kedvező volt, s az amerikai részvények árfolyama az európai tőzsdéken is emelkedett az elnöki üzenet elhangzása után. (Reuter, AP—DJ) Meredeken esett a dollár Nyugat-Európában Az amerikai valuta árfolyama csütörtökön zuhanásszerűen esett a nyugat-európai valutatőzsdéken. Jelentések szerint jelentékeny bankházak és vállalatok kezdtek nagyobb mérvű dolláreladásba a nemzetközi devizarendelkezések enyhítése után. A dollár szembetűnően visszaesett a francia frankhoz képest, jegyzése időnként 5 frank alá esett. Ebben az is közrejátszott, hogy Párizsban Giscard d’Estaing pénzügyminiszter nyilvánosságra hozta: a pénzügyi hatóságok már a közeljövőben 1,5 milliárd dollár öszszegű kölcsönt vesznek fel az europiacon. A befolyó összeg részben a jegybank hivatalos tartalékait erősíti meg, egy részét pedig a francia nagyvállalatok rendelkezésére bocsátják külföldi beruházásaik finanszírozására. Belgium volt az egyetlen tőkésország, amelyik a „sorból kilógva” újabb tőkekorlátozási tilalmakat léptetett életbe. Ezeket még kiegészítette azzal, hogy a hivatalos kamatlábat 1 százalékkal 8,75 százalékra emelte. A francia frank árfolyamának felszabadítása óta a belga frank volt a még közösen lebegő nyugat-európai valutablokk leggyengébb tagja — mutatnak rá a szakértők. A kamatemelés bejelentése után ez a valuta is megerősödött a dollárhoz képest. (Reuter)