Világgazdaság, 1974. március (6. évfolyam, 42/1292-63/1313. szám)
1974-03-23 / 58. (1308.) szám
MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASÁG FINANCIAL TIMES • A brazil gazdasági fellendülésnek — ami az utóbbi években a nemzeti össztermék évi 10 százalékos emelkedésével járt —, véget vethet az olajválság. Brazíliának legalább évi 2 milliárd dollárt kell költenie 224 millió barrel olajimportja kiegyenlítésére. Tekintetbe kell venni ezenkívül Brazília néhány importszükségletét: búza (500 millió dollár), acél (300 millió dollár), műtrágya (300 millió dollár), réz (250 millió dollár) és még egyéb cikkeket, s a fizetési mérleg tehát igen erős nyomás alatt lesz. Tavaly az exportbevétel 5,9 milliárd dollárt tett ki. A kormány igyekszik semlegesíteni a káros hatásokat, latba veti saját, jelentős nyersanyagszállításait. Így a Cukor és Alkohol Intézet (IAA) leszögezte, hogy Brazília csak olyan országoknak ad el cukrot, amelyek olajat, acélt, rezet, műtrágyát és más alapanyagokat szállítanak kétoldalú megállapodások alapján. Az IAA már létrehozott Algériával egy 100 ezer tonna cukorra vonatkozó kötést. Erőfeszítéseket tesznek, hogy az USA-val, Brazília fő cukorfelvevő országával szemben is ilyen politikát alkalmazhassanak. Brazília megállapodott a Szovjetunióval egymillió tonna Diesel-olaj vásárlásában. Az olajválság arra késztette Brazíliát, hogy változtasson afrikai külpolitikáján. Ez év januárjában a nigériai és a brazil kormány közös nyilatkozatban ítélték el az apartheidet és gyarmatosítást, valamint mindennemű faji, vallási, szociális és kulturális megkülönböztetést. Ugyanakkor a Petrobras és a nigériai nemzeti olajvállalat beje- A VILÁGSAJTÓBÓL Az új brazil kormány és az olajszámla fedezése lentették, hogy megszilárdítják kapcsolatukat a kétoldalú árucsere-forgalom növelésére. A gazdasági nyomás folytán gyengült a Brazília és Portugália közötti „különleges kapcsolat” is. Valószínű, hogy Portugália afrikai politikáját elítélő ENSZ előterjesztésnél Brazília legalábbis tartózkodó álláspontot foglal el. Az új elnök, Geisel tábornokra és minisztereire hárul a döntés, mennyire támogatják az olajárakat az infláció korlátozása érdekében. A befolyásos gazdasági lap, a Conjuntura Economica arra intette a kormányt, ne használja fel Brazília 6,5 milliárd dollárt kitevő devizatartalékait a válság enyhítésére és ne vegyen fel pótlólagos nemzetközi hitelt sem. A lap a belföldi fogyasztás ártámogatásától is óvta a kormányt, miután ez 1961-ben is a gazdaság súlyos eltorzulásához vezetett. A támogatás főképp a közúti forgalom aránytalanul olcsó áraiban csapódott le a vasúti és hajóközlekedéshez képest. Ma a brazil teheráru-forgalom 70 százaléka bonyolódik le a közutakon, ami a fejlett ipari országokhoz képest igen magas arány. A lap mindezekkel szemben a „korrigált inflációt” ajánlotta, amelynek jellemzője, hogy az árakat a reális szinten rögzítik. Ez a politika sok semlegesítő intézkedést tenne szükségessé, hogy részben ellensúlyozza a várható inflációs hatást. Az áremelkedések már most súlyosan érintik a tömegek amúgy is ingatag életszínvonalát. Brazília aggódva várja hoz-e és milyen „semlegesítő intézkedéseket” az új brazil kormány. (1974. március 8.) THE TIMES Az olajembargó mellett továbbra is kitartó Líbia szorosabbra kívánja fűzni kapcsolatait a szocialista országokkal. Egy új megállapodás értelmében Líbia 12 millió tonna olajat szállít 1977-ig Romániának, ezenkívül 2 millió tonna olajat ad el Jugoszláviának, és ha szükséges, pótlólagos mennyiséget is exportál. Dzsallád líbiai miniszterelnök, valamint Sharif gazdaságügyi miniszter a közelmúltban tett keleteurópai utazásán az olajügyletek sorozatát indította el. Lengyelország, Magyarország és Bulgária az új egyezmények alapján rendszeres olajellátásban részesülnek. Eddig nem tettek közzé adatokat, de ami Lengyelországot illeti, Líbia 1980-ig évenként növekvő, ha kell, a szerződésben megállapítottat túllépő mennyiségben garantálja az olajszállításokat. A Csehszlovákiával aláírt jegyzőkönyv Líbia olajüzletei szocialista országokkal alapján Prága a következő évtizedben 500 ezer—1 millió tonna líbiai olajra tarthat igényt. A líbiai miniszterelnök a meglátogatott szocialista országok vezetőit meghívta Tripoliba, ahol Bijedics jugoszláv miniszterelnök nemrég fejezte be négynapos látogatását. Ceausescu már a múlt hónapban felkereste a líbiai fővárost. Lengyelország, amely már 1600 szakembert küldött Líbiába, a következő két-három évben több száz újabb szakértőt fog kiküldeni, szállítóhajókkal, tankhajókkal, ipari felszerelésekkel és gépi berendezésekkel egyetemben. Románia hosszú exportlistáján első helyen állnak az olajipari berendezések, míg Jugoszlávia két nagy tankhajót és néhány kisebbet épít, valamint kikötőberendezéseket szállít. (1974. március 15.) The Economist Mint a gazdasági statisztikai adatokból kiderül, az infláció terjedése az utóbbi egy-két évben egyre riasztóbb méreteket ölt és szinte általános jelenséggé vált a szocialista rendszeren kívüli országokban. Pedig a rendelkezésre álló jelentések még nem is tükrözik az olajárak legutóbbi emelkedését. Az áremelkedéseket táplálta a múlt évben az ipari országok rendkívül gyors gazdasági növekedése. A nem szocialista országok kombinált GNP-je csaknem 7 százalékkal növekedett 1973- ban gyorsabban, mint bármely más időszakban a háború után. De ennek következménye szinte mindenütt a szűk gazdasági keresztmetszetek és a túlfűtöttség kialakulása volt. Ráadásul a nyersanyagok árának felszökése maga után vonta az importált infláció felerősödését. És ezt a helyzetet még csak súlyosbította a valuta árfolyamok ingadozása a gyenge valutájú országokban, mint például Nagy-Britanniában és Olaszországban. A fejlődő országok is nehézségekkel küszködnek annak ellenére, hogy az árupiacok fellendülése gyarapította exportbevételeiket. A szerzett extraprofitjuk egy részét azonban elvitte a gazdaságuk fejlesztéséhez szükséges importált gyári berendezések és gépek gyors árnövekedése és az arab országoknak fizetendő, az eddiginél jóval tetemesebb olajszámlájuk. És míg a késztermékek ára az új termés és az ipari országokba bekövetkező termeléscsökkenés folytán ebben az évben valószínűleg hanyatlik, a fejlődő országok olajkiadásai jó pár évig csak még tovább emelkednek. Az infláció csaknem mindenütt 1970- től kezdett élesen felfelé ívelni. Mint egy vizsgálat kimutatta: 40 ország közül az infláció üteme csak négy országban volt alacsonyabb az elmúlt három évben, mint a megelőző évtizedben. A fejlődő országok újabban még a többihez képest is sokkal rosszabbul állnak. Ámde a 10 százalékon felüli inflációs ráta az ipari országokban sem tekinthető kivételnek. Ma már itt is inkább ez a szabályszerű. Az OECD 24 tagállama közül 13-ban az elértéktelenedést manapság már csak kétjegyű számban lehet kifejezni. A latin-amerikai infláció ehhez képest csaknem normálisnak tűnik. Bra- Az infláció elharapózása a tőkés világban zília 13 százalékos üteme nem roszszabb, mint Ausztráliáé (13,2). Sok nyugati közgazdász azonban attól tart: ha egyszer egy ország elérte a két számjegyű ütemet, később, amikor már a munkanélküliség költsége is éreztetni kezdi hatását, a galoppozást a 20 százalék felé, aligha lehet többé visszafogni. Chile a maga több mint 500 százalékos inflációs ütemével ma még egyedül áll. De vajon meddig? Ezért mar at már csak a szocialista országok tűnnek fel a stabilitás egyetlen szigeteként. A vigasztaló a helyzetben csak az: a rohanás a szuperinflációba, úgy látszik, mégis csak megállítható. Sok ország — Izland, India, Izrael, Pakisztán, Peru, Spanyolország stb. — az 1960-as években egyszer már betévedt a 10—20 százalékos inflációs veszélyzónába, de azután valahogy sikerült onnan kievickélnie. Igaz, egyesek most ismét ott járnak, de ezek legalább tudják: errefelé nem egészen egyirányú a közlekedés. Angliában a legmeredekebben az élelmiszerárak emelkedtek. 1973 közepetájt még London volt az egyik legolcsóbb város a világon. Azóta a helyzet valamelyest romlott ugyan, de az árak még korántsem tartanak ott, mint a legtöbb országban. A britek életét megnehezíti viszont, hogy a bérek Angliában sokkal alacsonyabbak,mint másutt. És ha most emelni kezdik a béreket, meglehet, hogy az inflációt még a jelenlegi, viszonylag magas 12 százalékos szinten sem sikerül tartani. _ A kilátások a világszerte terjedő infláció megfékezésére nem nagyon biztatóak. A régóta várt árcsökkenések segítenének, de az arab olajárak decemberben történt másodszori felemelése még csak ezután kezdi majd igazán éreztetni hatását a fogyasztói árakban. Az OECD legújabb jelentései a főbb ipari országok gazdasági kilátásairól érezhetően magasabb inflációs ütemet jósolnak 1974-re. Az inflációs ranglistán Japán vezet 16,5 százalékkal, de még az NSZK-ban is, ahol pedig az ütem — 7,9 százalékkal — eddig sok más országnál kedvezőbben alakult, számolni lehet a 8,5 százalékos emelkedéssel, bár a valóságban még ennek tartása is vérmes reménynek bizonyulhat. (1974. március 15.) Újabb gondok a kerékpárexportnál Több ízben foglalkoztunk már a magyar kerékpárexporttal, amely terhes ellentmondásokkal. Amíg világviszonylatban viszonylag korán, több mint 40 esztendeje kezdődött Csepelen a nagyüzemi kerékpárgyártás, addig ma, amikor ebben a cikkben világkonjunktúra van„ Magyarország a kisebb exportőrök közé tartozik. Az okok ismertek, a technológia elavult, több, a kerékpárgyártás kezdetén beszerzett ősgép még ma is dolgozik, kis szériákat gyártunk, ez növeli az önköltséget. Az első problémát a már megkezdett és folyamatosan végrehajtott rekonstrukcióval, a másikat jobb piaci munkával, új, nagy szériákat igénylő rendelők felkutatásával kívánták megoldani. Az évi mintegy 100 ezer kerékpárt exportáló gyár, mint az utóbbi években mindig, most is tovább tudott javítani az eladási árakon. Leszámítva a nyugati infláció és a dollár-leértékelés csak számokban és nem a valóságos árban mutatkozó „javító” hatását, sikerült ténylegesen is emelni az árakat. Ez három dologgal magyarázható: mindenütt lehetőséget nyújt erre a még mindig emelkedő konjunktúrahullám; sikerült új, jobban fizető piacokat találni, s változott az exportszállítmányok összetétele is az értékesebb, jobban felszerelt gépek javára. A tavalyi kerékpárexport árbevételeinek értékelésekor feltétlenül pozitívumként kell említeni, hogy számítva a dollár leértékelésére, kötéseik egy része már más tőkésországok valutáiban történt. A dollár-üzleteknél 50—100 százalékban sikerült a rendelővel elfogadtatni az új, a leértékelt dollárhoz viszonyított módosított árat, így az egyik legnagyobb tavalyi importpartner, Kanada a dollár leértékelése után 11 százalékos emelést fogadott el. A dollár-infláció hatásának kivédése mellett 1973-ban ténylegesen 6,8 százalékos átlagos javulást értek el az eladási árakban. Volt olyan közel-keleti piac, ahol a kanadai ár felett is százalékos emelést értek el. Eladás terén tehát egyértelmű javulásról beszélhetünk, és tavaly az év végén még úgy számoltak, hogy a jobb árakkal a gyár bevétele a kerékpárnál mintegy 2 millió forintos javulást mutat majd 1974- ben 1973-hoz viszonyítva. Számításba vették, hogy a kerékpárokhoz importált alkatrészek mintegy 8—10 százalékkal kerülnek majd többe, mint tavaly, de a mintegy 154 millió forintot kitevő export és a 17millió forintos import aránya elbírta volna ezt az exporténál valamivel gyorsabban növekedő importköltséget. Az áru természetéből adódik, hogy — éppen az export érdekében — az importot nem lehet csökkenteni. A nyugati vásárlók egyre inkább a luxus jellegű, jobban felszerelt kerékpárok iránt érdeklődnek. A többsebességes luxusgépek sebességváltóját például nem érdemes itthon gyártani. Évente mintegy 20—30 ezer darab kell belőle, de ez is több variációban. Világszerte az a gyakorlat, hogy egyes nagy gyárak ilyen speciális alkatrészek készítésére szakosodnak, s a kerékpárokat gyártó, összeszerelő üzemek ezeket készen veszik. Csak így oldható meg a magyar kerékpárgyártás fejlesztése is, nyugati, import alkatrészekkel. Éppen ez okozza az export újabb gazdasági problémáját. Idén, január 1-én, tehát akkor, amikor nemcsak készen voltak az évi tervek, hanem már meg is kezdték a megvalósítást, új rendelkezés látott napvilágot. Megszüntették az export-berendezések, készülékek, így kerékpároképítéséhez külföldről importált és újra exportra kerülő alkatrészek állami szubvencióját. Ezgyakorlatilag 5,9 millió forintos terhet jelent a kerékpárgyártásban, ennyivel rontja az export gazdaságosságát. Érzékenyen érinti ezt az iparágat a festékek áremelkedése is. Mindezek erősen megkérdőjelezik a kerékpárexport gazdaságosságát. A másik oldal: a világkonjunktúra, az egyes emelkedő árak, az a lehetőség, amit ennek kihasználása jelenthetne. Éppen ezért a rekonstrukció befejeztéig, tehát a még gazdaságosabb gyártás bevezetéséig is a jelenlegi mintegy 100 ezer darabos szinten tovább folytatják a kerékpár exportját. A két módszer: a jobb piaci munka és az önköltség további csökkentése. Megoldhatónak látszik a jobban fizető és kisebb választékot követelő piacok szélesítése. Ez magával hozhatja — éppen a szérianagyságok növelésével — az önköltség csökkentését a jelenlegi technológiával is. A tröszt a maga anyagi eszközeivel igyekszik átsegíteni a kerékpárgyártást a napi gondokon, hiszen a tervbe vett rekonstrukcióval nyilván az eddigieknél jobb gazdasági eredményeketlehet elérni. műszeripari tagozat ülése Csütörtökön az MKK műszeripari tagozata tagvállalati ülést tartott. Kovács Gyula, a Külkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője tájékoztatta a résztvevőket a magyar gépipar elmúlt évi fejlődéséről és exportjáról. Rámutatott, hogy a magyar gépipar és ezen belül a műszeripar túlságosan erősen a szocialista piacra orientálódott. Ugyanakkor a szocialista országok között még nincs megfelelő szinten a termelési kooperáció, szakosítás. Az elmúlt évi szocialista országokba irányuló gépkivitelben csak 10—12 százalékot jelentenek az előbbi hosszú lejáratú megállapodások alapján gyártott termékek. A Ganz Műszer Művek és a Magyar Optikai Művek kereskedelmi vezetője vállalatának elmúlt évi forgalmát elemezve kiemelte a tőkésországokkal lebonyolított forgalom gyors emelkedését. A Ganz Műszer Műveknél a tőkés exportból származik a vállalat árbevételének 23 százaléka. A GMM, hogy a tőkés exportot magas szinten tartsa, külföldön összeszerelő üzemek létrehozására törekszik. A MOM a negyedik ötéves terv folyamán megduplázza kivitelét a tőkésországokba, közben exportja a szocialista államokba 50 százalékkal emelkedik. A vállalatnak sikerült dollár kitermelési mutatóját is javítania azzal, hogy a tőkés piaci értékesítést tartós kapcsolatokra, kooperációkra alapozza. A GAMMA és a Labor Műszeripari Művek forgalmának nagyobb része kerül szocialista piacokra, mint az előbb említett két vállalatnak. Ebből fakadnak a vállalatok gondjai is. A szocialista országokba irányuló kivitel lehetőségeinek korlátozottsága ugyanis érzékenyen érinti e két vállalatot, mivel a tőkés piacokon még csak a kezdeti lépéseket tették meg. Posch Gyula, a MOM vezérigazgatója, a tagozat elnöke felhívta a vállalatok figyelmét arra, hogy a nem gazdaságos termékek összeállítása és szakosítása szocialista partnerekre kettős gondot oldana meg. Egyrészt növelni lehet a behozatalt a szocialista országból, másrészt hatékonyabbá és gazdaságosabbá lehetne tenni a termelési szerkezetet és az exportot. Új kerámiák külföldre 80—100 új cikkel jelentkezik a külföldi piacokon a Kerámia Iparművész HTSZ, különféle kerámia-dísztárgyakkal és lámpaernyőkkel, igyekezve alkalmazkodni a lakáskultúra nemzetközi fejlődéséhez. A szövetkezet ez évi exportja a tőkésországokba várhatóan eléri a 800 ezer forintot. Az ARTEX közvetítésével az idén újra szállítanak Ausztráliába, az Egyesült Államokba és Kanadába. Együttműködési szerződés Hagyományos megállapodásaikon kívül szocialista együttműködési szerződést is kötöttek az elmúlt év elején a Magyar Selyemipari Vállalat (MSV) és a HUNGAROTEX. Ez a kooperáció már tavaly is éreztette hatását a termelésben és a külföldi értékesítésben egyaránt. A IV. negyedévben az MSV rekordmennyiségű árut termelt és szállított külföldre. Az 1973-as év exporteredménye: közel 8,5 millió négyzetméter szövet a tőkés piacokra, csaknem 2 millió négyzetméter a szocialista országoknak. Ki kell emelni, hogy mindkét relációban emelkedett az átlagár, az új cikkek révén, amelyek a külkereskedelmi vállalattal való közös gyártmányfejlesztés során jelentek meg az MSV választékában. Alumíniumipari tagozat ülése A Magyar Alumíniumipari Tröszt ötéves tervének előirányzatáról hangzott el tájékoztató a Magyar Kereskedelmi Kamara alumíniumipari tagozatának március 19-i elnökségi ülésén. Dr. Juhász Ádám, a MAT vezérigazgatója részletesen ismertette: mennyit állítanak elő előreláthatólag az egyes termékekből, s hogyan lehet majd kielégíteni a belföldi igényeket, gondolva a MAT exportkötelezettségeire is. Osztrák jégkrém Az osztrák Eskimo-Iglu cég, amely tavaly mintegy 300 tonna jégkrémet adott el Magyarországra, idén megkétszerezi beruházásait. Mintegy 200 millió schillinget fektetnek be 1974-ben, ebből 60 milliót egy új hűtőház építésére fordítanak. Ausztriában jelenleg a mélyhűtő kapacitás igen szűk, és ezért az Eskimo-Iglu idén még arra kényszerül, hogy több ezer rakodólapra való terméket külföldön tároljon. A földrajzi közelség miatt elsősorban Magyarországon és részben az NSZK-ban tárolják a cég készételeit és jégkrémeit. Az osztrák APA hírügynökség jelentése szerint az Eskimo-Iglu és a Magyar Hűtőipar erre az évre ismét szerződött, 300—500 tonna osztrák jégkrém kerül ennek alapján a magyar piacra. A közeljövőben Magyarországra látogat a galinai egészségügyi miniszter, aki tárgyalásokat folytat majd a többi között magyar gyógyszerek és kórházi felszerelések vásárlásáról. Növelik a Salgótarjáni Kohászati Üzemek húzóművének kapacitását. E célra több nagy teljesítményű berendezést vásároltak az NDK-ból. Az olasz Argon cégtől szitakészítőgépet, a Sacmi cégtől pedig nyomóberendezést vásárolt a tófeji csempegyár. 1974. MÁRCIUS 23. Ionizátor Nyugat-Európába Tavaly a brüsszeli nemzetközi feltaláló szalonban mutatkozott be a szakmai közönségnek a MEDICOR Művek miniatűr, ionizátora, s ekkor aranyéremmel tüntették ki. Azóta egyre nő iránta az érdeklődés, főleg tőkés piacon. Több tízezret vásároltak a francia, belga, nyugatnémet és angol vevők, s az új termék valószínűleg rövidesen megtalálja az utat az USA és Kanada piacára is. A siker titka az, hogy a MEDICOR- ban a világon elsőként sikerült előállítani nagyüzemi technológiával ilyen ionizátorokat. A vállalat jelenleg három típust gyárt, kettőt klimatizációs célra — ezeket zárt gépkocsiban vagy munkahelyeken alkalmazzák —, a harmadik típust pedig a terápiában hasznosítják. Alapanyaghiány Növeli exportját a Solidaritás HTSZ — de munkáját mindinkább akadályozza az alapanyagok hiánya. Az importbor különösen sokat drágult, s a szállítmányok még csak nem is érkeznek folyamatosan. A textilalapanyagok szállítási üteme sem megfelelő: nem egyszer szinte veszélybe kerül egy-egy exportmunka, mert az utolsó pillanatban érkezik csak meg az alapanyag. A szövetkezet a külföldi piacokra küldi össztermelésének mintegy 40 százalékát. Bőr-, kötött-, horgolt kesztyűit szívesen vásárolják a tőkésországokban, főleg a kanadai, norvég, holland, angol és kuvaiti cégek. (Exportőr: TANNIMPEX.) A kesztyűkön kívül bébi- és leánykaruhákat is készítenek a Szovjetunió részére, ezeket a HUNGAROCOOP exportálja. A forgalom 1973- ban 266 ezer dollár, illetve 334 ezer rubel volt; az idén tíz százalékos növekedést terveznek. A szövetkezet 1974- ben várhatóan tőkés cégek részére bérmunkát is vállal. Az eredményesebb export érdekében olasz és nyugatnémet gépeket is vásárol. KERESKEDELEMTECHNIKAI HÍREK A viszonylati útmutató cserelapjainak szétküldése A négykötetes külkereskedelmi viszonylati útmutató a Külkereskedelmi Minisztérium, a KOPHNTT, az MKK együttműködésével készült el. Ahhoz, hogy az útmutató friss, naprakész legyen, szükség van a cserelapokra. Ezért azokat a tagvállalatoknak szétküldtük a közelmúltban mind a négy kötethez. A cserelapok fontos változásokat tartalmaznak az országiak külkereskedelmiét érintő rendelkezésekről. Tartalmazzák Banglades és Ecuador teljes anyagát, a Közös Piac vámuniójának bővülésével kapcsolatos új szabályozásokat. Kérjük azokat a vállalati szakembereket, akik az útmutatóhoz szükséges cserelapokat nem kapták meg, jelentkezzenek a Magyar Kereskedelmi Karmarra kereskedelemtechnikai osztályán. A cserelapok mindegyik kötethez külön eligazító lap segítségével kapcsolódnak. A most szétküldött cserelap az Afrika kötetnél már a 3. sz. kiegészítés, az Amerika kötetnél a 2. sz., míg az Európa és Ázsia köteteknél az 1 sz. kiegészítés. Ha a vállalathoz a korábbi kiegészítések nem érkeztek volna meg, kérjük, igényeljék azokat a vállalati felelős útján a kereskedelemtechnikai osztálytól. A továbbiakban pedig kérjük a vállalatok dolgozóit, hogy kísérjék figyelemmel a VILÁGGAZDASÁGOT és a Külkereskedelmi Értesítőt az újabb változások miatt. Jelezzük még, hogy előkészületben van az Európa kör tét tárgymutatója, és tervezzük egy új vámtechnikai kötet kiadását, amely tartalmazza a legfontosabb vámfogalmak meghatározását és összefüggéseiket. Végül pedig ismét felhívjuk a figyelmet a kereskedelemtechnikai osztály dokumentációjára. Ez olyan országokra is kiterjed, amelyek az útmutatóban nem szerepelnek, és nagyban foglalja mintegy 120 ország vámtarifáját. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként özszSr 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság elnöke: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Bp. V., Dorottya u. 6. IV. om. Postacím: 1397 Budapest, Pf. 534. Telefon: 183-860 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc Igazgató Kiadóhivatal, Bp. 1085 Blaha Lujza tér 1-3. Postacím: 1959 Budapest Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft Terjeszti a Magyar Posta 74-3102/3-03 Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25008 3