Világgazdaság, 1974. március (6. évfolyam, 42/1292-63/1313. szám)

1974-03-23 / 58. (1308.) szám

MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASÁG FINANCIAL TIMES • A brazil gazdasági fellendülésnek —­ ami az utóbbi években a nemzeti össz­termék évi 10 százalékos emelkedésé­vel járt —, véget vethet az olajválság. Brazíliának legalább évi 2 milliárd dol­lárt kell­ költenie 224 millió barrel olaj­importja kiegyenlítésére. Tekintetbe kell venni ezenkívül Bra­zília néhány importszükségletét: búza (500 millió dollár), acél (300 millió dol­lár), műtrágya (300 millió dollár), réz (250 millió dollár) és még egyéb cikke­ket, s a fizetési mérleg tehát igen erős nyomás alatt lesz. Tavaly az exportbe­vétel 5,9 milliárd dollárt tett ki. A kormány igyekszik semlegesíteni a káros hatásokat, latba veti saját, je­lentős nyersanyagszállításait. Így a Cu­kor és Alkohol Intézet (IAA) leszögez­te, hogy Brazília csak olyan országok­nak ad el cukrot, amelyek olajat, acélt, rezet, műtrágyát és más alapanyagokat szállítanak kétoldalú megállapodások alapján. Az IAA már létrehozott Al­gériával egy 100 ezer tonna cukorra vo­natkozó kötést. Erőfeszítéseket tesznek, hogy az USA-val, Brazília fő cukorfel­vevő országával szemben is ilyen poli­tikát alkalmazhassanak. Brazília meg­állapodott a Szovjetunióval egymillió tonna Diesel-olaj vásárlásában. Az olajválság arra késztette Brazí­liát, hogy változtasson afrikai külpoli­tikáján. Ez év januárjában a nigériai és a brazil kormány közös nyilatkozat­ban ítélték el az apartheidet és gyar­matosítást, valamint mindennemű faji, vallási, szociális és kulturális megkü­lönböztetést. Ugyanakkor a Petrobras és a nigériai nemzeti olajvállalat beje- A VILÁGSAJTÓBÓL Az új brazil kormány és az olajszámla fedezése­ lentették, hogy megszilárdítják kapcso­latukat a kétoldalú árucsere-forgalom növelésére. A gazdasági nyomás folytán gyengült a Brazília és Portugália közöt­ti „különleges kapcsolat” is. Valószínű, hogy Portugália afrikai politikáját el­ítélő ENSZ előterjesztésnél Brazília leg­alábbis tartózkodó álláspontot foglal el. Az új elnök, Geisel tábornokra és mi­nisztereire hárul a döntés, mennyire tá­mogatják az olajárakat az infláció kor­látozása érdekében. A befolyásos gaz­dasági lap, a Conjuntura Economica ar­ra intette a kormányt, ne használja fel Brazília 6,5 milliárd dollárt kitevő de­vizatartalékait a válság enyhítésére és ne vegyen fel pótlólagos nemzetközi hi­telt sem. A lap a belföldi fogyasztás ár­támogatásától is óvta a kormányt, mi­után ez 1961-ben is a gazdaság súlyos eltorzulásához vezetett. A támogatás fő­képp a közúti forgalom aránytalanul ol­csó áraiban csapódott le a vasúti és ha­jóközlekedéshez képest. Ma a brazil te­­heráru-forgalom 70 százaléka bonyoló­dik le a közutakon, ami a fejlett ipari országokhoz képest igen magas arány. A lap­ mind­ezekkel szemben a „kor­rigált inflációt” ajánlotta, amelynek jel­lemzője, hogy az árakat a reális szin­ten rögzítik. Ez a politika sok semlege­sítő intézkedést tenne szükségessé, hogy részben ellensúlyozza a várható inflá­ciós hatást. Az áremelkedések már most súlyosan érintik a tömegek amúgy is in­gatag életszínvonalát. Brazília aggódva várja hoz-e és milyen „semlegesítő in­tézkedéseket” az új brazil kormány. (1974. március 8.) THE TIMES Az olaj­embargó mellett továbbra is kitartó Líbia szorosabbra kívánja fűz­ni kapcsolatait a szocialista országok­kal. Egy új megállapodás értelmében Lí­bia 12 millió tonna olajat szállít 1977-ig Romániának, ezenkívül 2 millió tonna olajat ad el Jugoszláviának, és ha szükséges, pótlólagos mennyiséget is exportál. Dzsallád líbiai miniszter­­elnök, valamint Sharif gazdaságügyi miniszter a közelmúltban tett kelet­európai utazásán az olajügyletek soro­zatát indította el. Lengyelország, Magyarország és Bul­gária az új egyezmények alapján rend­szeres olaj­ellátásban részesülnek. Ed­dig nem tettek közzé adatokat, de ami Lengyelországot illeti, Líbia 1980-ig évenként növekvő, ha kell, a szerző­désben megállapítottat túllépő mennyi­ségben garantálja az olajszállításokat. A Csehszlovákiával aláírt jegyzőkönyv Líbia olajüzletei szocialista országokkal alapján Prága a következő évtizedben 500 ezer—1 millió tonna líbiai olajra tarthat igényt. A líbiai miniszterelnök a meglátoga­tott szocialista országok vezetőit meg­hívta Tripoliba, ahol Bijedics jugo­szláv miniszterelnök nemrég fejezte be négynapos látogatását. Ceausescu már a múlt hónapban felkereste a líbiai fő­várost. Lengyelország, amely már 1600 szak­embert küldött Líbiába, a következő két-három évben több száz újabb szak­értőt fog kiküldeni, szállítóhajókkal, tankhajókkal, ipari felszerelésekkel és gépi berendezésekkel egyetemben. Ro­mánia hosszú exportlistáján első he­lyen állnak az olajipari berendezések, míg Jugoszlávia két nagy tankhajót és néhány kisebbet épít, valamint kikötő­berendezéseket szállít. (1974. március 15.) The Economist Mint a gazdasági statisztikai adatok­­­­ból kiderül, az infláció terjedése az utóbbi egy-­két évben egyre riasztóbb méreteket ölt és szinte általános jelen­séggé vált a szocialista rendszeren kí­vüli országokban. Pedig a rendelkezés­re álló jelentések még nem is tükrözik az olajárak legutóbbi emelkedését. Az áremelkedéseket táplálta a múlt évben az ipari országok rendkívül gyors gazdasági növekedése. A nem szocialista országok kombinált GNP-je csaknem 7 százalékkal növekedett 1973- ban gyorsabban, mint bármely más időszakban a háború után. De ennek következménye szinte mindenütt a szűk gazdasági keresztmetszetek és a túlfűtöttség kialakulása volt. Ráadásul a nyersanyagok árának felszökése ma­ga után vonta az importált infláció felerősödését. És ezt a helyzetet még csak súlyosbította a valuta árfolyamok ingadozása a gyenge valutájú orszá­gokban, mint például Nagy-Britanniá­­ban és Olaszországban. A fejlődő országok is nehézségekkel küszködnek annak ellenére, hogy az árupiacok fellendülése gyarapította ex­portbevételeiket. A szerzett extrapro­fitjuk egy részét azonban elvitte a gaz­daságuk fejlesztéséhez szükséges im­portált gyári berendezések és gépek gyors árnövekedése és az arab orszá­goknak fizetendő, az eddiginél jóval tetemesebb olajszámlájuk. És míg a késztermékek ára az új termés és az ipari­­ országokba bekövetkező terme­léscsökkenés folytán ebben az évben valószínűleg hanyatlik, a fejlődő orszá­gok olajkiadásai jó pár évig csak még tovább emelkednek. Az infláció csaknem mindenütt 1970- től kezdett élesen felfelé ívelni. Mint egy vizsgálat kimutatta: 40 ország kö­zül az infláció üteme csak négy or­szágban volt alacsonyabb az elmúlt há­rom­ évben, mint a megelőző évtized­ben. A fejlődő országok újabban még a többihez képest is sokkal rosszabbul állnak. Ámde a 10 százalékon felüli inflációs ráta az ipari országokban sem tekinthető kivételnek. Ma már itt is inkább ez a szabályszerű. Az OECD 24 tagállama közül 13-ban az elértéktele­nedést manapság már csak kétjegyű számban lehet kifejezni. A latin-amerikai infláció ehhez ké­pest csaknem normálisnak tűnik. Bra- Az infláció elharapózása a tőkés világban­ zília 13 százalékos üteme nem rosz­­szabb, mint Ausztráliáé (13,2). Sok nyugati közgazdász azonban attól tart: ha egyszer egy ország elérte a két számjegyű ütemet, később, amikor már a munkanélküliség költsége is éreztetni kezdi hatását, a galoppozást a 20 szá­zalék felé, aligha lehet többé visszafog­ni. Chile a maga több mint 500 száza­lékos inflációs ütemével ma még egye­dül áll. De vajon meddig? Ezért mar at már csak a szocialista országok tűnnek fel a stabilitás egyetlen szigeteként. A vigasztaló a helyzetben csak az: a rohanás a szuperinflációba, úgy látszik, mégis csak megállítható. Sok ország — Izland, India, Izrael, Pakisztán, Peru, Spanyolország stb. — az 1960-as évek­ben egyszer már betévedt a 10—20 szá­zalékos inflációs veszélyzónába, de az­után valahogy sikerült onnan kievic­­kélnie. Igaz, egyesek most ismét ott járnak, de ezek legalább tudják: erre­felé nem egészen egyirányú a közleke­dés. Angliában a legmeredekebben az élelmiszerárak emelkedtek. 1973 köze­petájt még London volt az egyik leg­olcsóbb város a világon. Azóta a hely­zet valamelyest romlott ugyan, de az árak még korántsem tartanak ott, mint a legtöbb országban. A britek életét megnehezíti viszont, hogy a bérek Ang­liában sokkal alacsonyabbak,­­mint má­sutt. És ha most emelni kezdik a bé­reket, meglehet, hogy az inflációt még a jelenlegi, viszonylag magas 12 szá­zalékos szinten sem sikerül tartani. _ A kilátások a világszerte terjedő inf­láció megfékezésére nem nagyon biz­tatóak. A régóta várt árcsökkenések se­gítenének, de az arab olajárak decem­berben történt másodszori felemelése még csak ezután kezdi majd igazán éreztetni hatását a fogyasztói árakban. Az OECD legújabb jelentései a főbb ipari országok gazdasági kilátásairól érezhetően magasabb inflációs ütemet jósolnak 1974-re. Az inflációs ranglis­tán Japán vezet 16,5 százalékkal, de még az NSZK-ban is, ahol pedig az ütem — 7,9 százalékkal — eddig sok más országnál kedvezőbben alakult, számolni lehet a 8,5 százalékos emel­kedéssel, bár a valóságban még ennek tartása is vérmes reménynek bizonyul­hat. (1974. március 15.) Újabb gondok a kerékpárexportnál Több ízben foglalkoztunk már a magyar kerékpárexporttal, amely ter­hes ellentmondásokkal. Amíg világviszonylatban viszonylag korán, több mint 40 esztendeje kezdődött Csepelen a nagyüzemi kerékpárgyártás, addig ma, ami­kor ebben a cikkben világkonjunktúra van„ Magyarország a kisebb ex­portőrök közé tartozik. Az okok ismertek, a technológia elavult, több, a ke­rékpárgyártás kezdetén beszerzett ős­gép még ma is dolgozik, kis szériá­kat­ gyártunk, ez növeli az önköltséget. Az első problémát a már megkez­dett és folyamatosan végrehajtott rekonstrukcióval, a másikat jobb piaci munkával, új, nagy szériákat igénylő rendelők felkutatásával kívánták meg­oldani. Az évi mintegy 100 ezer kerékpárt exportáló gyár, mint az utóbbi évek­ben mindig, most is tovább tudott ja­vítani az eladási árakon. Leszámítva a nyugati infláció és a dollár-leértékelés csak számokban és nem a valóságos árban mutatkozó „javító” hatását, si­került ténylegesen is emelni az árakat. Ez három dologgal magyarázható: min­denütt lehetőséget nyújt erre a még mindig emelkedő konjunktúrahullám; sikerült új, jobban fizető piacokat ta­lálni, s változott az exportszállítmá­nyok összetétele is az értékesebb, job­ban felszerelt gépek javára. A tavalyi kerékpárexport árbevéte­leinek értékelésekor feltétlenül pozití­vumként kell említeni, hogy számítva a dollár leértékelésére, kötéseik egy ré­sze már más tőkésországok valutáiban történt. A dollár-üzleteknél 50—100 százalékban sikerült a rendelővel el­fogadtatni az új, a leértékelt dollárhoz viszonyított módosított árat, így az egyik legnagyobb tavalyi importpart­ner, Kanada a dollár leértékelése után 11 százalékos emelést fogadott el. A dollár-infláció hatásának kivédése mellett 1973-ban ténylegesen 6,8 szá­zalékos átlagos javulást értek el az el­adási árakban. Volt olyan közel-keleti piac, ahol a kanadai ár felett is szá­zalékos emelést értek el. Eladás terén tehát egyértelmű javulásról beszélhe­tünk, és tavaly az év végén még úgy számoltak, hogy a jobb árakkal a gyár bevétele a kerékpárnál mintegy 2 mil­lió forintos javulást mutat majd 1974- ben 1973-hoz viszonyítva. Számításba vették, hogy a kerékpá­rokhoz importált alkatrészek mintegy 8—10 százalékkal kerülnek majd töb­be, mint tavaly, de a mintegy 154 mil­lió forintot kitevő export és a 17­­mil­lió forintos import aránya elbírta vol­na ezt az exporténál valamivel gyor­sabban növekedő importköltséget. Az áru természetéből adódik, hogy — éppen az export érdekében — az importot nem lehet csökkenteni. A nyugati vásárlók egyre inkább a luxus jellegű, jobban felszerelt kerékpárok iránt érdeklődnek. A többsebességes luxusgépek sebességváltóját például nem érdemes itthon gyártani. Évente mintegy 20—30 ezer darab kell belőle, de ez is több variációban. Világszerte az a gyakorlat, hogy egyes nagy gyá­rak ilyen speciális alkatrészek készíté­sére szakosodnak, s a kerékpárokat gyártó, összeszerelő üzemek ezeket készen veszik. Csak így oldható meg a magyar kerékpárgyártás fejlesztése is, nyugati, import alkatrészekkel. Éppen ez okozza az export újabb gazdasági problémáját. Idén, január 1-én, tehát akkor, amikor nemcsak ké­szen voltak az évi tervek, hanem már meg is kezdték a megvalósítást, új ren­delkezés látott napvilágot. Megszüntet­ték az export-berendezések, készülé­kek, így kerékpárok­­építéséhez külföld­ről importált és újra exportra kerülő alkatrészek állami szubvencióját. Ez­­gyakorlatilag 5,9 millió forintos terhet jelent a kerékpárgyártásban, ennyivel rontja az export gazdaságosságát. Ér­zékenyen érinti ezt az iparágat a fes­tékek áremelkedése is. Mindezek erősen megkérdőjelezik a kerékpárexport gazdaságosságát. A má­sik oldal: a világkonjunktúra, az egyes emelkedő árak, az a lehetőség, amit ennek kihasználása jelenthetne. Éppen ezért a rekonstrukció befejez­­téig, tehát a még gazdaságosabb gyár­tás bevezetéséig is a jelenlegi mintegy 100 ezer darabos szinten tovább foly­tatják a kerékpár exportját. A két módszer: a jobb piaci munka és az ön­költség további csökkentése. Megoldha­tónak látszik a jobban fizető és kisebb választékot követelő piacok szélesítése. Ez magával hozhatja — éppen a szé­rianagyságok növelésével — az önkölt­ség csökkentését a jelenlegi technoló­giával is. A tröszt a maga anyagi esz­közeivel igyekszik átsegíteni a kerék­párgyártást a napi gondokon, hiszen a tervbe vett rekonstrukcióval nyilván az eddigieknél jobb gazdasági eredmé­nyeket­­lehet elérni. ­ műszeripari tagozat ülése Csütörtökön az MKK műszeripari ta­gozata tagvállalati ülést tartott. Kovács Gyula, a Külkereskedelmi Miniszté­rium főosztályvezetője tájékoztatta a résztvevőket a magyar gépipar elmúlt évi fejlődéséről és exportjáról. Rámuta­tott, hogy a magyar gépipar és ezen belül a műszeripar túlságosan erősen a szocialista piacra orientálódott. Ugyanakkor a szocialista országok kö­zött még nincs megfelelő szinten a ter­melési kooperáció, szakosítás. Az el­múlt évi szocialista országokba irányuló gépkivitelben csak 10—12 százalékot jelentenek az előbbi hosszú lejáratú megállapodások alapján gyártott ter­mékek. A Ganz Műszer Művek és a Magyar Optikai Művek kereskedelmi vezetője vállalatának elmúlt évi forgalmát ele­mezve kiemelte a tőkésországokkal lebonyolított forgalom gyors emelkedé­sét. A Ganz Műszer Műveknél a tőkés exportból származik a vállalat árbevé­telének 23 százaléka. A GMM, hogy a tőkés exportot magas szinten tartsa, külföldön összeszerelő üzemek létreho­zására törekszik. A MOM a negyedik ötéves terv folyamán megduplázza ki­vitelét a tőkésországokba, közben ex­portja a szocialista államokba 50 szá­zalékkal emelkedik. A vállalatnak si­került dollár­ kitermelési mutatóját is javítania azzal, hogy a tőkés piaci ér­tékesítést tartós kapcsolatokra, koope­rációkra alapozza. A GAMMA és a Labor Műszeripari Művek forgalmának nagyobb része ke­rül szocialista piacokra, mint az előbb említett két vállalatnak. Ebből fakad­nak a vállalatok gondjai is. A szocia­lista országokba irányuló kivitel lehe­tőségeinek korlátozottsága ugyanis ér­zékenyen érinti e két vállalatot, mivel a tőkés piacokon még csak a kezdeti lépéseket tették meg. Posch Gyula, a MOM vezérigazgató­ja, a tagozat elnöke felhívta a vállala­tok figyelmét arra, hogy a nem gazda­ságos termékek összeállítása és szako­sítása szocialista partnerekre kettős gondot oldana meg. Egyrészt növelni le­het a behozatalt a szocialista ország­ból, másrészt hatékonyabbá és gazda­ságosabbá lehetne tenni a termelési szerkezetet és az exportot. Új kerámiák külföldre 80—100 új cikkel jelentkezik a kül­földi piacokon a Kerámia Iparművész HTSZ, különféle kerámia-dísztárgyak­kal és lámpaernyőkkel, igyekezve al­kalmazkodni a lakáskultúra nemzetközi fejlődéséhez. A szövetkezet ez évi ex­portja a tőkésországokba várhatóan el­éri a 800 ezer forintot. Az ARTEX köz­vetítésével az idén újra szállítanak Ausztráliába, az Egyesült Államokba és Kanadába. Együttműködési szerződés Hagyományos megállapodásaikon kí­vül szocialista együttműködési szerző­dést is kötöttek az elmúlt év elején a Magyar Selyemipari Vállalat (MSV) és a HUNGAROTEX. Ez a kooperáció már tavaly is éreztette hatását a termelés­ben és a külföldi értékesítésben egy­aránt. A IV. negyedévben az MSV re­kordmennyiségű árut termelt és szállí­tott külföldre. Az 1973-as év export­­eredménye: közel 8,5 millió négyzetmé­ter szövet a tőkés piacokra, csaknem 2 millió négyzetméter a szocialista orszá­goknak. Ki kell emelni, hogy mindkét relációban emelkedett az átlagár, az új cikkek révén, amelyek a külkereskedel­mi vállalattal való közös gyártmány­­fejlesztés során jelentek meg az MSV választékában. Alumíniumipari tagozat ülése A Magyar Alumíniumipari Tröszt ötéves tervének előirányzatáról hang­zott el tájékoztató a Magyar Kereske­delmi Kamara alumíniumipari tagoza­tának március 19-i elnökségi ülésén. Dr. Juhász Ádám, a MAT vezérigazga­tója részletesen ismertette: mennyit ál­lítanak elő előreláthatólag az egyes termékekből, s hogyan lehet majd ki­elégíteni a belföldi igényeket, gondol­va a MAT exportkötelezettségeire is. Osztrák jégkrém Az osztrák Eskimo-Iglu cég, amely tavaly mintegy 300 tonna jégkrémet adott el Magyarországra, idén megkét­szerezi beruházásait. Mintegy 200 mil­lió schillinget fektetnek be 1974-ben, ebből 60 milliót egy új hűtőház építé­sére fordítanak. Ausztriában jelenleg a mélyhűtő kapacitás igen szűk, és ezért az Eskimo-Iglu idén még arra kénysze­rül, hogy több ezer rakodólapra való terméket külföldön tároljon. A földraj­zi közelség miatt elsősorban Magyaror­szágon és részben az NSZK-ban tárol­ják a cég készételeit és jégkrémeit. Az osztrák APA hírügynökség jelen­tése szerint az Eskimo-Iglu és a Magyar Hűtőipar erre az évre ismét szerződött, 300—500 tonna osztrák jégkrém kerül ennek alapján a magyar piacra. ­A közeljövőben Magyarországra lá­togat a galinai egészségügyi miniszter, aki tárgyalásokat folytat majd a többi között magyar gyógyszerek és kórházi felszerelések vásárlásáról. Növelik a Salgótarjáni Kohászati Üzemek húzóművének kapacitását. E célra több nagy teljesítményű beren­dezést vásároltak az NDK-ból. Az olasz Argon cégtől szitakészítő­gépet, a Sacmi cégtől pedig nyomóbe­rendezést vásárolt a tófeji csempegyár. 1974. MÁRCIUS 23. Ionizátor Nyugat-Európába Tavaly a brüsszeli nemzetközi fel­találó szalonban mutatkozott be a szak­mai közönségnek a MEDICOR Művek miniatűr, ionizátora, s ekkor arany­éremmel tüntették ki. Azóta egyre nő iránta az érdeklődés, főleg tőkés piacon. Több tízezret vásároltak a francia, bel­ga, nyugatnémet és angol vevők, s az új termék valószínűleg rövidesen meg­találja az utat az USA és Kanada pia­cára is. A siker titka az, hogy a MEDICOR- ban a világon elsőként sikerült előállí­tani nagyüzemi technológiával ilyen ionizátorokat. A vállalat jelenleg három típust gyárt, kettőt klimatizációs célra — ezeket zárt gépkocsiban vagy mun­kahelyeken alkalmazzák —, a harmadik típust pedig a terápiában hasznosítják. Alapanyaghiány Növeli exportját a Solidaritás HTSZ — de munkáját mindinkább akadá­lyozza az alapanyagok hiánya. Az im­portbor különösen sokat drágult, s a szállítmányok még csak nem is érkez­nek folyamatosan. A textilalapanya­gok szállítási üteme sem megfelelő: nem egyszer szinte veszélybe kerül egy-egy exportmunka, mert az utolsó pillanatban érkezik csak meg az alap­anyag. A szövetkezet a külföldi piacokra küldi össztermelésének mintegy 40 szá­zalékát. Bőr-, kötött-, horgolt­ kesztyűit szívesen vásárolják a tőkésországok­ban, főleg a kanadai, norvég, holland, angol és kuvaiti cégek. (Exportőr: TANNIMPEX.) A kesztyűkön kívül bé­bi- és leánykaruhákat is készítenek a Szovjetunió részére, ezeket a HUNGA­­ROCOOP exportálja. A forgalom 1973- ban 266 ezer dollár, illetve 334 ezer ru­bel volt; az idén tíz százalékos növe­kedést terveznek. A szövetkezet 1974- ben várhatóan tőkés cégek részére bér­munkát is vállal. Az eredményesebb export érdekében olasz és nyugatnémet gépeket is vásárol. KERESKEDELEMTECHNIKAI HÍREK A viszonylati útmutató cserelapjainak szétküldése A négykötetes külkereskedelmi viszonylati útmutató a Külkereskedelmi Minisztérium, a KOPHNTT, az MKK együttműködésével készült el. Ahhoz, hogy az útmutató friss, naprakész legyen, szükség van a cserelapokra. Ezért azokat a tagvállalatoknak szétküldtük a kö­zelmúltban mind a négy kötethez. A csere­lapok fontos változásokat tartalmaznak az or­szágiak külkereskedelmiét érintő rendelkezé­sekről. Tartalmazzák Banglades és Ecuador teljes anyagát, a Közös Piac vámuniójának bővülésével kapcsolatos új szabályozásokat. Kérjük azokat a vállalati szakembereket, akik a­z útmutatóhoz szükséges cserelapokat nem kaptá­k m­eg, jelentkezzenek a Magyar Ke­reskedelmi Karmarra kereskedelemtechnikai osztályán. A cserelapok mindegyik kötethez külön el­igazító lap segítségével kapcsolódnak. A most szétküldött cserelap az Afrika kötetnél már a 3. sz. kiegészítés, az Amerika kötetnél­ a 2. sz., míg az Európa és Ázsia köteteknél az 1 sz. kiegészítés. Ha a vállalathoz a korábbi kiegészítések nem érkeztek volna meg, kér­jük, igényeljék azokat a vállalati felelős út­ján a kereskedelemtechnikai osztálytól. A továbbiakban pedig kérjük a vállalatok dolgozóit, hogy kísérjék figyelemmel a VI­LÁGGAZDASÁGOT és a Külkereskedelmi Értesítőt az újabb változások miatt. Jelezzük még, hogy előkészületben van az Európa kör tét tárgymutatója, és tervezzük egy új vám­technikai kötet kiadását, amely tartalmazza a legfontosabb vámfogalmak meghatározását és összefüggéseiket. Végül pedig ismét felhívjuk a figyelmet a kereskedelemtechnikai osztály dokumentá­ciójára. Ez olyan országokra is kiterjed, amelyek az útmutatóban nem szerepelnek, és nagyb­an foglalja mintegy 120 ország vám­tarifáját. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként özszSr 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság elnöke: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Bp. V., Dorottya u. 6. IV. om. Postacím: 1397 Budapest, Pf. 534. Telefon: 183-860 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc Igazgató Kiadóhivatal, Bp. 1085 Blaha Lujza tér 1-3. Postacím: 1959 Budapest Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft Terjeszti a Magyar Posta 74-3102/3-03 Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25008 3

Next