Világgazdaság, 1981. január (13. évfolyam, 1/3002-20/3021. szám)

1981-01-06 / 1. (3002.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 1981. JANUÁR 6. KEDD .­­AM. 1. (3002.) SZÁM Bonn, Párizs és Brüsszel nem fizet Elmérgesedő költségvetési vita az EGK-ban Baljós előjeleikkel indul az idei év az immár tíztagú Közös Piac számára. A közösség három „gazdagja” az NSZK, Franciaország és Belgium „föllázadt”, s nem hajlandó folyósítani a megnövelt ta­valyi közös költségvetés teljes összegét. Tulajdonképpen nem arról a néhány százmillió dollárról van szó, hanem az EGK finanszírozá­sára szolgáló mechanizmus egészét érintő nézeteltérésekről, ame­lyek a brit hozzájárulásról folyó elkeseredett vita után — úgy lát­szik — csak átmenetileg csillapultak le, de szó van a döntéshozatali mechanizmus értelmezéséről is. Franciaország, Belgium és az NSZK közölte a brüsszeli bizottság­gal, hogy nem hajlandó folyósítani az Európai Parlament által a tava­lyi évre megszavazott 450 millió dolláros pótköltségvetést. Ezzel újabb vita keződött a Közös Piacon. Az előzmény, hogy az Európai Parlament, a Közös Piac zömmel konzultatív jogokkal felruházott képviselői testülete tavalyi utolsó luxemburgi ülésén megállapította: a közösség még nem használta ki az 1980-as pénzügyi lehetőségeket, ezért 450 millió dolláros pótkölt­ségvetést fogadott el. Az Európai Parlament az előző év költségvetési kiadásainak bizonyos százalékával módosíthatja a miniszteri tanács ál­tal elfogadott költségvetést, és a nagyobb tavalyi előirányzatok auto­matikusan megnövelték a parla­mentnek az idei évre vonatkozó módosítási lehetőségeit is: a parla­ment 1981-re összesen 25 milliárd dolláros költségvetést hagyott jóvá. A döntést a miniszteri tanács kel­lő többséggel megvétózhatta volna, de Nagy-Britannia, Olaszország és Írország nem volt hajlandó a Pá­rizs által kezdeményezett vétóhoz csatlakozni, így Simone Veil, a parlament elnöke elfogadottnak nyilvánította a tavalyi pótköltség­vetést és az idei előirányzatot. A francia kormány igen határo­zott megfogalmazású nyilatkozatá­ban leszögezi: az EGK két intéz­ménye (azaz a miniszteri tanács és az Európai Parlament) között egyensúlynak kell lenni, s Párizs nem hajlandó beletörődni eme egyensúly megbomlásába. Bonn és Brüsszel kommentár nélkül közölte, hogy nem fizet. A kérdés fel van téve Caston Thomnak, a brüsszeli bizottság most hivatalba lépő új elnökének. A bizottság elsősorban az EGK vég­rehajtó szerve, és diszponál a költ­ségvetési összegek felett. Feltehető, hogy Brüsszel az EGK bíróságához, a luxemburgi törvényszékhez fog fordulni, foglaljon állást, mi a teendő. A tagországok csetepatéja a köz­vetlen pénzügyi kérdések mellett két szempontból érdemel figyelmet. Egyrészt tükrözi a gazdag országok növekvő ellenállását, hogy további terheket vállaljanak az EGK finan­szírozásában. Vonatkozik ez elsősor­ban az NSZK-ra, amely az EGK fő teherviselőjévé vált, miután az an­golok hozzájárulásának jelentős ré­szét átvállalta. Az EGK költségve­tése három forrásból táplálkozik: a tagállamokban beszedett értéknöve­kedési adóbevételek maximálisan 1 százaléka, továbbá a vámok és a mezőgazdasági lefölözések illetik a közös kasszát. Egy-két éven belül mindez nem lesz elegendő — a ki­adások eddigi növekedési ütemét feltételezve — a közösségi alapok feltöltéséhez. A gazdagok mostani állásfoglalása már utal rá, milyen magatartást fognak tanúsítani akkor, ha a hozzáj­árulás emeléséről lesz szó. A vitának azonban van intézmé­nyi vonatkozása is: konkréten az történt, hogy a miniszteri tanács­ban nem volt meg a minősített több­ség az európai parlament döntésé­nek megvétózásához. A Közös Piac alapszerződései részletesen felsorol­ják a minősített többség alkalmazá­sának eseteit, a gyakorlat azonban az, hogy a miniszterek mindig az egyhangúságra törekedtek. Különö­sen Franciaország őrködik féltéke­nyen szuverenitásán. Görögország január 1-től a Közös Piac teljes jo­gú tagja, és az évtized közepéig Athént követi Lisszabon és Madrid is. A konszenzus megteremtése egy­re nehezebb lesz. Thom bizottsági elnök egy nyugatnémet hetilapnak adott nyilatkozatában elmondta, hogy az egyhangú döntéshozatal „megbéníti° a közösségi mechaniz­must”. Kérdés, hogy ha mégoly ked­vére való lenne is, az új bizottság el tudja-e fogadtatni a tagországok­kal a szuverenitás egyre nagyobb fokú csorbítását. (Reuter, AP—DJ) A lengyel gazdaság az új év küszöbén Észak-Lengyelországban, Karlino térségében olajat találtak. A szak­értők véleménye szerint ez az olaj elsőrangú minőségű és egyáltalán nem tartalmaz ként — írja a PAP hírügynökség. Ugyanakkor a Zycie Warszawy rámutat, hogy az ország 1980-ban mindössze 193 millió ton­na szenet termelt, holott a gazda­sági terv 202 millió tonna felszínre hozatalát irányozta elő. Az újság egyúttal közli: a­ lengyel vasutak 1980-ban 473 millió tonna árut fu­varoztak, vagyis 23 millió tonnával kevesebbet a tervezettnél. A Trybuna Ludu a jelentéssel kapcsolatban megjegyzi, hogy a széntermelés visszaesése kihatott az egész gazdaságra, különösen súlyo­san érintette az energiaigényes üze­meket, például a cementgyárak többségét. Az is egészségtelen álla­pot, hogy a hőerőművek széntarta­lékai jóval alacsonyabbak a szoká­sosnál. Szerencse, hogy a tél eny­he, ezért nem kell áramszünetek­hez folyamodni. Cikkében a lap utal rá, hogy a széntermelési terv nem teljesítése kihatott a külkeres­kedelemre, az export visszaesése komoly devizaveszteségeket okozott. Evvel kapcsolatban a nyugatné­met DPA hírügynökség megjegyzi, hogy a közelmúltban konkrét ada­tok is napvilágot láttak, ezek sze­rint az előirányzott 43 millió tonna exporttal szemben 1880-ban 32,5 millió tonnát szállítottak ki, ami hozzávetőleg 1,5 milliárd zloty vesz­teséget jelent. A LEMP központi lapja megjegy­zi: az új esztendő nem hoz bősé­get. A rendcsinálás folyamata olyan döntéseket és cselekvéseket igényel, amelyeket nem mindenki fog egy­forma megelégedéssel üdvözölni. A lap evvel kapcsolatban felszólítja Lengyelország 35,5 millió lakosát, hogy kemény és szívós erőfeszítés­sel járuljon hozzá 1981-ben az or­szág gazdasági, politikai és társa­dalmi problémáinak megoldásához. Ugyancsak a Trybuna Ludát idéz­ve a hírügynökségek arról írnak, hogy Lengyelországban a lakosság egyhatoda a létminimum alatt él. Egy olyan évtized végén, amelyben szociálpolitikai téren igen sok tör­tént, Lengyelország kénytelen olyan helyzettel szembenézni, amely „fáj­dalmas ellentétben van a szociális igazságosság elveivel”. A Trybuna Ludu szerint elsősor­ban az öregek és keresőképtelenek élnek szegénységben. A sokgyere­kes családok és az egyedülálló anyák szintúgy gyakorta nem rendelkez­nek kellő jövedelemmel. A fejlemény annál sajnálatosabb, mivel az utóbbi tíz évben a szociál­politikát deklaráltan előnyben ré­szesítették a gazdaságpolitikával szemben, a többi között ismétel­ten emelték a nyugdíjakat és ki­építették az egészségügyi hálózatot. A LEMP lapja olyan programot kíván, amely gondoskodik róla, hogy többé senkinek se kelljen Lengyelországban szegénységben él­nie. NAPRÓL NAPRA ♦ SZAKMUNKÁSKÉPZŐ ISKOLÁKAT EXPORTÁL NIGÉRIÁ­BA a TECHNOIMPEX és a GÉPEXPORT, amelynek neve egyébként ez év január 1-től INDUSTRIALEXPORT-ra válto­zott. (3. oldal) + A HI-FI-TORNYOK GYÁRTÁSA MAGYARORSZÁGON is megindult, méghozzá egyszerre két vállalatnál. (8. oldal) + TÖRÖKORSZÁGBAN KÖNNYÍTIK AZ IMPORTOT annak el­lenére, hogy a kereskedelmi mérleg passzívuma még nagyobb­nak ígérkezik a tavalyinál. (2. oldal) -­ ÁREMELÉSEKET RENDELT EL AZ ÜGYVEZETŐ PORTU­GÁL KORMÁNY, hogy megkímélje a hivatalba lépő minisz­terelnököt a kényelmetlen döntéstől. (2. oldal)­­ ZIMBABWÉBAN ÁLLAMI ELLENŐRZÉS ALÁ VONJÁK a külföldi beruházásokat, közölte Mugabe miniszterelnök. (2. oldal) REAGAN VILLÁMLÁTOGATÁSA MEXIKÓBAN Reagan (a szokásostól eltérően, és korábbi kijelentéseit megcáfolva), még beiktatása előtt külföldre láto­gat. Ciudad Juarez mexikói határ­városban rövid megbeszélést folytat a mexikói köztársasági elnökkel. A megválasztott elnök az amerikai idő szerint hétfőn esedékes látoga­tással két célt követ, — hangoztat­ják a megfigyelők. Az udvariassági látogatással meg akarja puhítani a mexikói vezetőket, rá akarja venni őket, hogy növeljék az Egyesült Ál­lamokba irányuló olajszállításokat. A második cél: szorosabb együtt­működést alakítva ki a három észak-amerikai ország — Kanada, az Egyesült Államok és Mexikó kö­zött, segítséget akar Mexikótól, vagy ha ez nem megy, legalább semle­gességet a forrongó közép-ameri­kai országok Reagan szájíze szerint történő lecsillapításában. De a mexikói fővárosban nem tartják túl vonzónak az észak-ame­rikai Közös Piaccal kapcsolatban fölröppentett elképzeléseket. Úgy vé­lik, hogy az áruk és szolgáltatások szabad áramlásához a mexikói ipar még­ nem elég fejlett, elvérezne az északi versenytárssal folytatott küz­delemben. Reagan Kubával, Nica­raguával, San Salvadorral kapcso­latos felfogását ugyancsak nem osztják Mexikóban, ellenzik az erős kéz politikáját. Ami az olajkivitelt illeti, függetlenül az egyre növek­vő termelési kapacitástól, Mexikó a következő évekre napi 1,5 millió barrelben szabta meg az export­limitet, és irányelvként mondotta ki, hogy a vásárlók egyike sem ré­szesülhet az exportmennyiség több mint 50 százalékában. Más szóval: az Egyesült Államok legföljebb na­pi 750 000 barrelhez juthat. Mexikó fenntartásait az udvar­lással szemben mi sem mutatja jobban, mint az, hogy alig egy héttel az új elnök látogatása előtt felmondta a két ország közötti ha­lászati egyezményt, gyakorlatilag megfosztva az amerikai halászflot­tát a tonhal-zsákmánytól, amelynek legfőbb lelőhelyei Mexikó csendes­óceáni vizein találhatók. A bilaterális kapcsolatok további fogas kérdése a mexikói vendég­­munkások illegális beszivárgása az Egyesült Államokba. Ezt az áram­lást föltartani aligha lehet, mivel — ahogy a washingtoni külügymi­nisztériumban megjegyzik — nincs még két olyan egymással határos ország, ahol a jövedelemkülönbsé­gek annyira nagyok lennének, mint az Egyesült Államok és Mexikó kö­zött. De épp ez az a tény, amit az Egyesült Államokban reménytkel­­tőnek tartanak. Azt hiszik, hogy az emigráció liberálisabb kezelése ré­vén sikerül majd Mexikót hajléko­nyabbá tenni az olajszállítás kér­désében. V. J. Drágítanak az afrikai olajtermelők felje január 1-től gyakorlatilag 43 dollárba kerül. Drágított Nigéria is, szintén 40 dollárra, és itt is érvény­ben marad a különböző címen ki­vetett 2­2,50 dolláros külön ille­ték. Olajszakértők arra számítanak, hogy a következő napokban a Per­zsa-öböl menti olajexportőrök is drágítást jelentenek be, de ennek mértéke felől egyelőre még elté­rőek a vélemények. Az ott termelt olaj árának felső határát a báli ár­konferencia 36 dollárban szabta meg, ez azt jelenti, hogy az ottani termelők legfeljebb 4 dollárral vi­hetik fel áraikat. Eddig többnyire az volt a vélemény, hogy ebből a keretből 3 dollárt használnak fel az érintettek, azaz az öböl olaja nagy­jából 35 dollárba fog kerülni, de egyesek azt tartják, hogy a három afrikai termelő áremeléseitől ezek az országok is vérszemet kaphat­nak. Nagy áremelésekről számolnak be a hírügynökségek az OPEC-en kívül is, így Egyiptom, amely napi 495 000 barrel olajat termel, január 1-vel egyes olajfajtáinak árát bar­relenként 6 dollárral vitte fel. A New York-i Petroleum Intelligence Weekly szerint a legjobb fajta egyiptomi olaj, a Suez Blend ára 40,50 dollárra, a rosszabb fajta ola­joké 32—37 dollárra nőtt. Hamaro­san új árakat jelent be a Petronas, a malaysiai állami olajvállalat is. Malaysia szintén nem tagja az OPEC-nek, jelenleg napi 225—260 ezer barrelt termel, enek jelentős részét Japánba viszi ki. Nyugatnémet olajszakértők kiszá­mították, hogy az NSZK-ban a ben­zin litere 1,50 márka fölé drágulna, ha az olajtermelők 60 dollárra emel­nék a nyersolaj árát, amint Jamani szaúdi olajügyi miniszter a közel­múltban tett nyilatkozatában kilá­tásba helyezte. Jelenleg a nyugat­német benzinárak 1,22—1,27 márka között mozognak. Buddenberg, a Deutsche BP cég igazgatótanácsá­nak elnöke úgy nyilatkozott, hogy ha az árak valóban hamar elérik a Jamani által jelzett szintet, akkor „az a világgazdaságot összeomlás­sal fenyegeti”. Ha ellenben Jamani úgy értette, hogy 1990-ben az árak 60 dollár körül lesznek, akkor ez ugyan súlyos, de azért legyűrhető nehézséget jelent — nyilatkozta a Bild Zeitung dan Buddenberg. (Reu­ter, AP—DJ) Líbia után a másik két afrikai olajtermelő, Algéria és Nigéria is áremelést jelentett be. Ismeretes, hogy Líbia, kihasználva a báli OPEC-értekezleten megszabott 41 dolláros plafont, erre a szintre vitte fel kiváló minőségű könnyűolajá­nak árát (VILÁGGAZDASÁG, 1980. december 31., 2. oldal). Algé­ria úgy határozott, hogy január 1-i hatállyal 40 dolláros árat szab, de egyben fenntartja a még tavaly év elején bevezetett barrelenként 3 dolláros „kutatási illetéket”. Ez azt jelenti, hogy az algériai olaj bar­ A JEN HIRTELEN ERŐSÖDÉSE Tovább csökken az amerikai kamatszint A dollár gyengülésével köszöntött be az új esztendő a devizapiacokon. Hétfőn az amerikai valuta a leg­több tőkés valutával szemben ve­szített árfolyamából, a jenhez ké­pest egyenesen zuhanni kezdett a jegyzése, s a tokiói jegybank nagy­szabású dollártámogató interven­ciója ellenére 9 hónap óta először 200 jen alatt maradt. Az alkuszok számítottak a dollár gyengülésére, mértéke azonban meglepte őket. A japán valuta elsősorban azért kez­dett erősödni — magyarázzák —, mert a devizapiacokon egyre job­ban bíznak a japán gazdaságban, alkalmazkodóképességében. Várako­zásukat alátámasztja a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szer­vezet (OECD) Párizsiján közzétett jelentése is, amely szerint a távol­keleti ország versenyképessége to­vábbra is rendkívül erős marad, csökkenni fog a fizetési mérleg hiánya és 1981-ben a kereskedelmi mérleg ismét aktívummal zárul. A dollár árfolyamvesztesége alapvetően két okkal magyarázha­tó: az amerikai kamatszint csökke­nésével és az eurodollár-letétek ka­matlábának esésével. Január 2-án a legtöbb amerikai nagybank 20,5 szá­zalékra szállította le a prime rate­­et, a legnagyobb ügyfeleknek fel­számított kedvezményes kamatot a korábbi 21,5 százalékról. A kamat­­csökkenés nem állt meg, hétfőn a Morgan Guaranty Trust már csak 20 százalékos kamatot kért a leg­nagyobb ügyfeleitől. Jóllehet az inflációt még mindig nem sikerült megfékezni, az az ál­talános vélemény, hogy a közeljö­vőben az amerikai kamatszint to­vább fog esni. A hétfőn nyilvános­ságra hozott adatok szerint ugyan­is számottevően lelassult az USA- ban a belföldi pénzellátás növeke­dési üteme. A Federal Reserve Board számítása szerint az M­ 1, azaz a készpénzforgalom, valamint a látra szóló betétek összege de­cember végén 2,5 milliárd dollárral csökkent. A pénzügyi szakértők mindamel­lett nem mernek jóslatokba bocsát­kozni. A kamatok mozgása, akár­csak az árfolyamoké, néha a gaz­dasági tényekre is rácáfolva ala­kult. Az aranypiacon viszonylag cse­kély volt a forgalom. A pénteki zá­rás óta a nemesfém unciánkénti ára 5 dollárral emelkedett, Londonban záráskor 592 dollárral jegyezték. (Reuter, AP,DJ) ­ Carter meghosszabbította az embargót Szilveszter éjszakáján Carter el­nök újabb egy évre meghosszabbí­totta az USA szovjetellenes embar­góját. Az 1980. január 4-én elren­delt exporttilalom — mint ismere­tes — a gabonaféléken kívül más mezőgazdasági termékekre, vala­mint a nyersfoszfátra, olaj- és gáz­ipari kitermelő berendezésekre és a Káma folyó melletti teherautó­­gyárhoz szükséges szállítmányokra vonatkozik. A döntés azért született az alka­lomhoz nem illő órákban, mert de­cember 31-e után a kiviteli tila­lom — más rendelkezés híján — automatikusan érvényét vesztette volna, így azonban Reagannek és tanácsadóinak nem hull az ölébe a választási kampány során han­goztatott s állítólag az új elnök által kívánt megoldás — az embar­gó feloldása. Noha az amerikai embargó így újabb egy esztendőre érvényes, a január 20-tól elnöklő Reagan al­kotmányos joga azt bármikor eltö­rölni. Mint ismeretes (VILÁGGAZ­DASÁG, 1980. december 30., 8. ol­dal), Reagan mindeddig azt hangoz­tatta, hogy az amerikai farmerek érdekeit jobban sérti az embargó, mint a Szovjetunióét. (MTI, Reuter, AP—DJ)

Next