Világgazdaság, 1981. október (13. évfolyam, 186/3187-208/3209. szám)

1981-10-01 / 186. (3187.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 1981. OKTÓBER 1., CSÜTÖRTÖK XIII. ÉVFOLYAM, 186. (3187.) SZÁM A fejlődők problémái az IMF és a Világbank közgyűlésének napirendjén Változatos témájú felszólalásokkal folytatódott tegnap Washing­tonban az IMF és a Világbank közgyűlése. Némi egységet csak abban lehetett felfedezni, hogy a fejlődő országok képviselői soha nem mulasztották el bírálni az USA-t, a többi fejlett tőkésországot, vala­mint mind a két pénzintézetet, amiért nem elégíti ki kellőképpen hiteligényeiket. Washington bírálatához szövetségesei is csatlakoz­tak, csak sokkal árnyaltabban. Érdemi hír a közgyűlésről, hogy a donorországok állítólag hamarosan megállapodnak a Világbank leányvállalatának, az IDA-nak nyújtandó 3 milliárd dollár folyósítá­sában. Kesernyés hangulatban folytatódik Washingtonban­ a Nemzetközi Va­luta Alap (IMF) és a Világbank éves közgyűlése. Az amerikai elnök megnyitó beszédében hiába hang­súlyozta, hogy gazdasági programja már néhány hónapon belül kézzel­fogható eredményeket fog hozni, s hogy az USA — amennyiben a wa­shingtoni pénzpolitikának lesz ideje kibontakoznia — „kivezeti a világ országait a recesszióból”, a fagyos légkör nemigen engedett fel. A fej­lett tőkésországok képviselői Wa­shingtont teszik felelőssé belső gaz­dasági gondjaikért, a fejlődők pedig mind az USA-t, mind a többi iparo­sodott tőkésállamot azzal vádolják, hogy nem hajlandók tekintetbe ven­ni a harmadik világ kölcsönökre és segélyekre vonatkozó kívánságait. Különösen azt nehezményezik, hogy a nemzetközi bankok körében ked­vező visszhangra talált az az ame­rikai követelés, hogy a valutaala­pot formálják át a fejlődő világ Októberben ül össze az Általá­nos Kereskedelmi és Vámtarifa Egyezmény, a GATT politikai irány­vonalát kidolgozó 18 tagú konzul­tatív testület. A csoport előkészíti azt a jövő évre tervezett miniszteri szintű konferenciát, amelyen a GATT mind a 86 tagországa kép­viseltetné magát. A bizottság azon is fáradozik, hogy a GATT égisze alatt kezdjenek újabb nemzetközi tanácskozást azokról a kereskedel­mi kérdésekről, amelyeket a 70-es évek Tokió-forduló néven ismere­tessé vált tárgyalássorozatán nem sikerült megoldani. A miniszteri értekezletnek első­rendűen az a célja, hogy felülvizs­gálják a nemzetközi kereskedelem jelenlegi fejleményeit, s hogy eb­ben milyen szerepet játszik a GATT, a 18 tagú csoport egyes tag­jai azonban úgy ítélik meg, hogy a miniszteri értekezlet az új tárgya­lási forduló első lépése lehet. A megállapodásra váró témák között szerepel az import miatt veszé­lyeztetett iparágak védelme, a vá­mon kívüli kereskedelmi akadályok csökkentése és olyan intézkedések meghozatala, amelyek biztosítják, hogy a Tokió-forduló során létre­jött megállapodások hatékonyan érvényesüljenek. Már a miniszteri konferencián szóba kerülhetnek olyan témák, mint a szolgáltatások kereskedelme, a mezőgazdasági ke­reskedelem, az exporthitelek ügye és a fejlett és a fejlődő országok közötti kereskedelemmel kapcsola­tos problémák kérdése A GATT 86 tagországának no­vemberi­­ ülésén várhatóan formáli­san jóváhagyják a miniszteri érte­kezlet tervét. Egyelőre úgy számít­ják, hogy erre 1932 második felé­ben kerül sor, a színfalak mögött azonban már folyik az ülés előké­szítése. A GATT főtitkárának fel­hívására számos ország kormánya csendben hozzálátott jelenlegi kő­pénzügyi „csendőrévé”, amely árgus szemekkel felügyel a fegyelemre. A legkülönbözőbb nemzetiségű és hitelfolyósításai előtt hathatós vizsgálatok alapján győződjön meg róla, hogy az illető kormány­képes bankárok egyöntetűen arra szavaz­nak, hogy az IMF szabjon az eddi­gieknél sokkal szigorúbb feltételeket lesz-e megvalósítani ígéreteit. Azt is elismerték azonban, hogy a jelenle­gi bizonytalan világgazdasági hely­zetben, amikor a kamatok és a nyersanyagárak szeszélyesen inga­doznak, időt kell hagyni a fejlődő államoknak az alkalmazkodáshoz. Bemutatkozó beszédében Clausen, a Világbank új elnöke is a harmadik világ pénzügyi problémáival foglal­kozott. A jelenlegi világgazdasági helyzetben — mondotta —, a hitel­folyósításoknál különösen szem előtt kell tartani a hatékonyságot. Túl sok a hitelkérelmező és túl kevés a pénzügyi forrás — fűzte hozzá. Mindez nem azt jelenti, hogy a ke­reskedelmi problémáinak megvizs­gálásához, egyebek között megnézik, hogy a korábbi megállapodások végrehajtása hogyan halad. Június­ban az OECD-országok miniszterei megegyeztek, hogy a vizsgálatot kö­zösen végzik el. Júliusban az otta­wai csúcstalálkozón a hét legfej­lettebb tőkésország vezetői kezde­ményezték, hogy már esetleg jövőre magas szintű tárgyalásokon kísérel­jék meg a szabad kereskedelem meglevő korlátainak felszámolását. A mexikói októberi Észak—Dél csúcskonferencián szintén szóba ke­rülnek­­a kereskedelem kérdései. Ami az új témákat illeti, várható, hogy az USA pártolni fogja a szol­gáltatások kereskedelmére vonatko­zó nemzetközi megállapodást, mert úgy tartja,, hogy az USA és legfőbb partnereinek teljes kereskedelmi forgalmában a szolgáltatások ko­moly súllyal szerepelnek. A mező­­gazdasági kereskedelem „rendezé­sét” főként a nagy exportőrök — Ausztrália, Új-Zéland és Kanada — szorgalmazzák. A GATT biztonsági záradékáról bizonyára tárgyalnak a miniszteri értekezleten, igen sok ország tá­madja ugyanis, mert bünteti az „ár­tatlan exportőröket”. A záradékot a gyakorlatban úgy értelmezik, hogy az az ország, amely valamely ipar­ágának védelmére korlátozza az importot, a restrikciót köteles va­lamennyi importőrrel szemben ér­vényesíteni. Alig akad olyan kereskedelmi szakértő, aki azt hiszi, hogy a mi­niszteri értekezleten az exporthi­telekről is tárgyalnak, ez a kérdés válthatja ugyanis ki a legnagyobb vihart. Bizonyos országokban jelen­leg olyan exporthitel-feltételeket ajánlanak, amelyek gyakorlatilag exporttámogatással érnek fel, már­pedig az export támogatását a GATT-szabályok általában tiltják. (AP—DJ)­lágbank a jövőben visszafogná vagy az eddigieknél lassabb ütemben nö­velné kölcsönfolyósításait, csupán ar­ról van szó, hogy „jobban megnéz­zük, mire adunk pénzt”. A tervek szerint a következő években a me­zőgazdasági termelés növelésére, az energiatermelés bővítésére, valamint szerkezetátalakító programok fi­nanszírozására kaphatnak kölcsönö­ket a fejlődő államok. A McNamarához, a Világbank volt elnökéhez képest konzervatí­vabb beállítottságú Clausen osztja azt a washingtoni véleményt, hogy a fejlődő államok programjainak finanszírozásába a jövőben sokkal inkább bele kell vonni a magán­­vállalatokat és a magánbankokat. Arról azonban hallani sem akart, hogy a bank leányvállalata, az IDA a Fehér Ház által adott instrukciók alapján válogassa meg ügyfeleit. (Az IDA 50 évre ad gyakorlatilag kamatmentes kölcsönöket.) „Az IDA-hitelek eddig sem amolyan jóléti csekkek voltak, mindig is pro­duktív befektetésnek számítottak”. Jóllehet Washington mereven el­lenzi annak az új leányvállalatnak a tervét, amely elsősorban az energiatermelés fejlesztésére folyó­sítana összegeket, az ötletet még nem dobták végleg sutba — szögezte le Clausen. Egy-két éven belül minden bizonnyal jobb belátásra lehet bírni Washingtont. Hosszú és a fejlődők részéről lelkes fogadta­tásban részesített beszédében Clau­sen felhívást intézett a világ orszá­gaihoz, hogy a GATT-hoz hasonlóan hozzanak létre általános egyez­ményt a nemzetközi beruházások szabályozására is. Maekava, a japán jegybank el­nöke azt sürgette, hogy a fejlett tőkésországok tegyenek lépéseket az árfolyamok szeszélyes ingadozásá­nak mérséklésére. Véleménye sze­rint teljességgel ésszerűtlen lenne új árfolyamrendszerrel helyettesíteni a jelenlegit, vagy visszahozni a régit, a kötött árfolyamok rendszerét. A pénzügyi és a költségvetési fegye­lem betartásával, valamint megfe­lelő és némileg koordinált valuta- és árfolyampolitikával látványos eredményeket lehetne elérni — fej­tegette. Maekava burkoltan Regan ameri­kai pénzügyminiszterhez intézte sza­vait, aki felszólalásában leszögezte: Washington továbbra is csak akkor hajlandó intervencióval beavatkoz­ni a valutapiaci mozgásokba, ha „válsághelyzet” van. Amennyiben valamely állam valutaválság kez­detét véli látni, úgy az USA azon­nal leül tárgyalni szövetségesei pénzügyminisztereivel, hogy mi a teendő. „Partnereinknek semmi mást sem kell tenniük, mint fel­emelniük a telefont és­ felhívniuk minket” — mondta Regan. Matthöfer nyugatnémet pénzügy­­miniszter Maekavához hasonlóan árnyalt formában bírálta Washing­ton valutaintervenciós politikáját. Annyiban megértőbb volt, hogy elismerte: a nagyszabású interven­ciók sora nem küszöböli ki az árfo­lyamingadozások mögötti alapvető okokat. A washingtoni gazdaságpo­litika bírálatában is igen szelíd hangot ütött meg a nyugatnémet pénzügyminiszter. Véleménye sze­rint az inflációellenes intézkedé­sek elengedhetetlenül szükségesek, mindössze azt kellene Reaganék­nak fontolóra venniük, hogy a szi­gorú hitelpolitikán kívül egyéb esz­közök alkalmazásával is érhetnek el eredményeket. B. R. Újabb kereskedelmi tárgyalássorozatot kezdeményez a GATT NAPRÓL NAPRA -A KÍNA AJÁNLATOT TETT TAJVANNAK A BÉKÉS ÚJRA­EGYESÍTÉSRE. A javaslat szerint Tajvan autonómiát élvez­­hetne, megtarthatná hadseregét és jelenlegi társadalmi-gazda­sági berendezkedését. (2. oldal) + AZ INDONÉZ KERESKEDELMI KÜLDÖTTSÉG BUDAPESTI TÁRGYALÁSAIN ígéret hangzott el, hogy tájékoztatják a magyar vállalatokat az állami beruházásokra kiírt versenytár­gyalásokról. (3. oldal) -­ A U. S. STEEL ISMÉT DÖMPINGELJÁRÁST JAVASOL a kül­földről származó acéltermékek ellen, minthogy az utóbbi idő­ben jelentősen megugrott az USA acélimportja. (8. oldal) + MEXIKÓ ÉS A KGST MEGÁLLAPODÁST KÖTÖTT a keres­kedelmi kapcsolatok bővítéséről. Szó van Mexikóban megvaló­sítandó fejlesztési programokról is. (2. oldal) + CSÖKKENT AZ USA MŰSZAKI FÖLÉNYE más országokkal szemben, de a Reagan-kormány intézkedései várhatóan ismét felgyorsítják az innovációs folyamatot. (7. oldal) + AZ UTÓBBI 10 ÉV LENGYEL LICENCVÁSÁRLÁSAIRÓL meglepő adatokat hozott napvilágra egy közelmúltban befeje­zett vizsgálat. (6. oldal) + A NYUGAT-EURÓPAI MÉZPIACON rövidesen az árak erő­teljes emelkedésére lehet számítani. (8. oldal) A PÉNZÜGYMINISZTÉRIUM ÉS A MAGYAR NEMZETI BANK KÖZLEMÉNYE 1981. október 1-től megváltozik a deviza- és a valutaárfolyamok jegy­zése: a Magyar Nemzeti Bank a konvertibilis devizákra pénznemen­ként egységes, hivatalos árfolyamot (vételi-, közép- és eladási árfolya­mot) jegyez. Ezt az árfolyamot al­kalmazza értelemszerűen a devizák vételénél, illetve eladásánál, függet­lenül attól, hogy kereskedelmi vagy nem-kereskedelmi jellegű elszámo­lásról van szó. A valuta- (bank­jegy- és csekk-) árfolyamok a hi­vatalos devizaárfolyamokhoz fognak igazodni, a nemzetközi gyakorlat­ban szokásos feltételekkel (vagyis a valutavételi és -eladási árfolyamok nagyobb mértékben térnek el a kö­zépárfolyamtól, mint a devizáknál). A jelentős tőkés valuták közül 1981. október 1-én az USA-dollár hiva­talos deviza-középárfolyama 35,5 forint, az NSZK-márkáé 15,02 fo­rint, az osztrák schillingé 2,15 fo­rint, az angol fonté 62,83 forint. Az egységes árfolyam bevezetése a külkereskedelmi elszámolásokban nem jár változásokkal. A nem-ke­reskedelmi szférában a konvertibi­lis valutát beváltók az eddiginél több forinthoz jutnak, a konverti­bilis valutát vásárlók többet fizet­nek. Az utazási célra konvertibilis valutát vásárló magyar állampolgá­rok költségei azonban nem emel­kednek, m­ert egyidejűleg megszű­nik az 10 százalékos valutavásár­lási illeték és a bankjutalék. Az egységes árfolyam bevezetése szá­mos vállalatnál és intézménynél egyszerűsíti az elszámolásokat, jobb áttekintést, biztosabb alapokat nyújt gazdasági döntésekhez. Az árfolyamok (a deviza- és a valutaárfolyamok) megállapítására ezentúl hetenként kerül sor a pénz­piaci árfolyammozgások figyelem­­bevételével. Az egységes árfolyam bevezetése és az eddiginél gyakoribb árfolyam­módosítás nem jelent változást a transzferábilis rubel árfolyamának jegyzése, valamint az ezzel össze­függő elszámolások tekintetében. Nem változik az államközi meg­állapodásokon alapuló hivatalos ár­folyamok (bolgár leva, csehszlovák korona, lenggyel zloty, NDK-márka, román lej, szovjet rubel stb.) eddigi árfolyamjegyzési módja. Az árfolyamokat a sajtó rendsze­resen — általában kedden — közli. * A külföldre utazó magyar állam­polgárok 1982. január 1-től nagyobb forintösszegért vásárolhatnak valu­tát, például a rubel elszámolású or­szágokba utazó turisták az eddigi 10 ezer forint helyett személyenként 15 ezer forintért, a konvertibilis el­számolású országokba utazó egyéni turisták az eddigi 8500 forint helyett 12 ezer forintért, látogató útlevéllel utazók 1300 forint helyett 1600 fo­rintért. Az utazási irodák nyugati és jugoszláviai társasutazásain részt ve­vők által vásárolható költőpénz, az egyéni turisták részére a devizatar­talmú vasúti menetjegyekre és a gépjárműhöz üzemanyag- vásárlására megállapított forintkeretösszegek is emelkednek. A magasabb forint­­keretek — az árfolyamváltozások ellensúlyozásán túlmenően — arra is lehetőséget adnak majd, hogy a ki­utazó magyarok az eddigit meghala­dó összegben vásárolhassanak valu­tát. Ugyancsak 1982. január 1-től mó­dosulnak az utasforgalommal kap­csolatos egyes vámrendelkezések is: külföldi utazásról való visszatérésük alkalmával a magyar állampolgárok — így a társasutazáson részt vevők is — egységesen személyenként 5000 forint belföldi értéknek megfelelő árut hozhatnak be vámmentesen. (MTI) (Az október 1-től érvényes deviza- és valutaárfolyamokat a 3. oldalon közöljük.) Még tart Lengyelország hitelezőinek értekezlete Új francia kormányhitel Varsónak Egy nappal meghosszabbították a Lengyelországnak hitelező nyugati magánbankok eredetileg kétnaposra tervezett bécsi értekezletét, amely azt célozza, hogy végleg és részle­tesen kimunkálják 2,4 milliárd dol­lárnyi idei lengyel adósság­­ átüte­mezésének feltételeit. Ismeretes, hogy korábban 460 magánbank kép­viselői elvben beleegyeztek az emlí­tett összeg, azaz az április 1. és de­cember 31. között esedékes adóssá­gok 95 százalékának átütemezésébe, amennyiben Lengyelország az eddi­ginél részletesebb információkat szolgáltat a gazdaság mindenkori állapotáról és talpra állításának prog­ramjáról. Zárt ajtók mögött folytatják a megbeszéléseket a magánbankok és a lengyel pénzügyi vezetés képvi­selői, így a tárgyalásokról semmiféle részlet nem szivárgott ki. Korábbról ismeretes azonban, hogy a lengyel külkereskedelmi bank (Bank Hand­­b­­vy) vezetői szeretnék, ha az adós­ság teljes összegének visszafizetését későbbre halasztanák a nyugati bankok, továbbá nem értenek azzal egyet, hogy még részletesebb infor­mációkat kérnek a hitelezők a gaz­daságról. A jelek szerint Lengyelország még nem merítette ki minden hitel­­felvételi lehetőségét — állapítják meg Párizsban, miután ismeretessé vált, hogy a francia fővárosban tar­tózkodó Obodowjski lengyel minisz­terelnök-helyettes ma szerződést ír alá dobert francia külkereskedelmi miniszterrel egy Lengyelországnak nyitandó új francia kormányhitel­ről. Az összegről egyelőre nem szól­nak a jelentések, csupán annyit tud­ni, hogy a franciák a hitelnyújtás fejében kérik Varsótól: növelje a nyersanyagok, elsősorban a kén, a réz és a szén szállítását. Párizsban emlékeztetnek rá, hogy a Franciaországgal szembeni lengyel kereskedelmi deficit idén az első félévben az előző félévinek duplá­jára, 2 milliárd frankra nőtt. Len­gyelország például­ 70 százalékkal kevesebb szenet szállított az említett időszakban, mint egy évvel ezelőtt. Emlékezetes, hogy Franciaország a múlt hónapban úgy döntött: kedvez­ményes feltételekkel 400 ezer tonna gabonát, 15 ezer tonna húst, 15 ezer tonna cukrot, továbbá ajándékként 3 ezer tonna körtét és 3 millió frank értékben gyógyszereket küld Len­gyelországnak. Párizs sürgette to­vábbá, hogy a nyugat-európai or­szágok újabb 500 millió dolláros hi­telt nyújtsanak Lengyelországnak. A szocialista országok hitelfelvé­teli lehetőségeiről nyilatkozott Bécs­­ben Kreisky osztrák kancellár. Kije­lentette: véleménye szerint a lengyel gazdasági nehézségek nem fogják meggátolni a nyugati hitelezőket, hogy további kölcsönöket folyósítsa­nak a többi szocialista országnak. „Helytelen az a következtetés, hogy a jelenlegi lengyel gazdasági helyzet miatt nem növekedhet a népi de­mokráciáknak nyújtható hitelek ösz­­szege. Nincs okunk rá, hogy kétel­kedjünk például az NDK hitelké­pességében” — mondotta Kreisky. (AP—DJ, Reuter)

Next