Világgazdaság, 1983. június (15. évfolyam, 106/3605-127/3626. szám)

1983-06-01 / 106. (3605.) szám

IEISŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK VHAGGAZMSAG 1983. JÚNIUS 1., SZERDA XV. ÉVFOLYAM, 106. (3605.) SZÁM A williamsburgi találkozó visszhangja kiküldött munkatársunktól. A williamsburgi sajtóközpontba — a reggeltől délutánig tartó biztonsági munkálatok után — színpadiasan vonultak be a csúcs­­találkozó résztvevői. A pulpitus bal szélén először a brit miniszter­­elnököt helyettesítő pénzügyminiszter, Howe foglalt helyet, majd a jobb szélre Thom, a brüsszeli bizottság elnöke ült le. A két olda­lon felváltva töltődtek fel a helyek, míg végül Mitterrand francia elnöktől és Trudeau kanadai miniszterelnöktől közrefogva, nagy tapstól kísérve besietett Reagan elnök, hogy felolvassa a „Williams­burgi nyilatkozat a gazdasági fellendülésről” nevet viselő közle­ményt, a sok-sok előkészítő tanácskozás és a csúcstalálkozó ered­ményét. A tavalyi versailles-i csúcsról ki­adott közleménynél sokkal részle­tesebb, hosszabb, 10 pontos dekla­ráció, amelyhez további kiegészítést csatoltak (ami nagy, az szép), a résztvevők általános megelégedésé­re szolgált, mindenkinek jutott be­lőle valami. Még Mitterrand, Rea­gan legfőbb „ellenzéke” is azt mondta a deklaráció közzétételét követő sajtóértekezletén, hogy a vártnál könnyebbek voltak a gazda­sági viták, s hogy most kedvezőb­bek a világgazdasági kilátások, mint Williamsburg előtt. (Igaz, fűzte hozzá, neki még maradtak megvá­­laszolatlan kérdései, de­ nem tette fel őket, mert a csúcs még legalább egy napig tartott volna.) Trudeau ahhoz gratulált, hogy Reagan nem ragaszkodott mereven semmiféle előzetes menetrendhez, nyilatkozat­­tervezethez — szemben a korábbi csúcsokkal, valóban kötetlen eszme­cserék nyomán született a közle­mény. A gazdasági kilátások megítélésé­ben az amerikai álláspont érvé­nyesült: megerősíttetett, hogy a fel­lendülés elkezdődött. Ez egyébként a williamsburgi­ nyilatkozat alap­vető­ különbsége a versaillesi-hoz képest: jó gazdasági helyzetet tük­röz, s eredményeket tud felmutatni az infláció és a magas kamatok el­leni küzdelemben. Ami viszont a tavalyi nyilatkozatban nem szere­pelt: a nagyarányú amerikai költ­ségvetési deficit és a magas kamat­szint miatti aggódás. A dokumen­tumban az USA természetesen nincs nevén nevezve, de a tárgyalásokon az összes résztvevő egységesen kö­vetelte Washingtontól, hogy tegye rendbe államháztartását, moderálja a kamatokat. A Washington Post szerint a hiány csökkentését a nyu­gatnémet kancellár sürgette a leg­hevesebben, mint mondotta, ennek a­ kérdésnek, összefüggésben a mun­kanélküliséggel, már a nyugati tár­sadalmak biztonsága szempontjából van döntő jelentősége. Trudeau sajtóértekezletén azt állította, hogy Reagan határozott ígéretet tett ne­ki: Washington a költségvetési ki­adások­ csökkentésév­el próbálkozik, ha ez nem lesz eredményes, fontoló­ra veszi az adók emelését. Az egy évvel korábbinál nagyobb hangsúlyt kapott az árfolyaminga­dozások mérséklésének igénye. Ám az árfolyamok megszilárdítására vo­natkozó francia követelés csak na­gyon gyenge támogatásra lelt. Thorn záró sajtóértekezletén mé­gis szükségesnek tartotta elmonda­ni, hogy az EGK-t leginkább a közleménynek a kamatok és a strukturális költségvetési deficitek csökkentésére és a szilárdabb pénz­ügyi rendszer megteremtésére vo­natkozó kitételei töltik el elégedett­séggel. Bár a protekcionizmus kérdésé­ben nagyon általános a fogalmazás, újdonság benne 1982-höz képest, hogy nemcsak megállítására, hanem — ha majd a gazdasági helyzet ezt lehetővé teszi — visszaszorítására is felszólít. Az USA-nak sikerült most elérnie azt, amit a GATT ta­valyi novemberi miniszteri értekez­letén sehogyan sem: a nyilatkozat szorgalmazza, hogy a GATT-szabá­­lyokat terjesszék ki a szolgáltatá­sok és a legkorszerűbb technoló­giák kereskedelmére. Scultz amerikai külügyminiszter hétfő esti sajtóértekezletén rámuta­tott, hogy a tanácskozásokon meg­különböztetett figyelem fordult a fejlődő országok problémái felé, a nyilatkozatok feltűnően sokat fog­lalkoztak velük. Megfigyelők sze­rint a nyilatkozat összeállítói már az UNCTAD közelgő ülésszakát is számításba vették, de a cselekvési terv nincsen arányban a hosszú mondatokkal, amelyek egyébként Mitterrand és Trudeau kezdemé­nyezésére szövegeződtek. Regan amerikai pénzügyminisz­ter sajtókonferenciáján külön fel­hívta a figyelmet a függelék azon kitételére, amely a fejlődők adós­ságproblémáinak megoldására a középtávú megközelítést szorgal­mazza, rámutatva, hogy szükség van ugyan az adósok azonnali megsegítésére, ám ezzel csak pil­lanatnyilag enyhítenek gondjaikon. Mitterrand hatására hangoztatja az idén is a költe­mény, hogy mi­lyen fontos ösztönözni az élenjáró technológiák közös fejlesztését, a fogalmazás azonban sejteti, hogy a közös kutatási programok igen las­san haladnak. A konfliktusokat elsimító előzetes erőfeszítések a leglátványosabban a kelet-nyugati kereskedelem témá­jában bizonyultak sikeresnek. Állí­tólag a williamsburgi vitákban sem került előtérbe, s „higgadtságról”, leginkább kompromisszumról tanús­kodik a közlemény erről szóló kité­tele: az USA nem hozta fel a szo­cialista országokkal szemben hir­detett kereskedelemkorlátozó javas­latait, a többiek viszont „belát­ták”, hogy szükség van a bizton­sági érdekek érvényesítésére, ma­gyarán a COCOM-lista revíziójára. Schultz azért nem állta meg, hogy sajtóértkezletén ne hangoztassa is­mét: a kelet-nyugati kereskedel­met kizárólag piaci elvek szerint, nem pedig szubvenciók segítségé­vel szabad folytatni. Nincs könnyű helyzetben, aki a csúcsnyilatkozatot akarja értékel­ni, hiszen ez már nagyon lecsupa­szított, „érzéstelenített” változata a többnapos, sőt több hónapos viták­nak. A keddi amerikai lapok kom­promisszumról és az USA sikeré­ről beszélnek, a Washington Times „konzervatív alkunak” minősíti a nyilatkozatot. Idéz egy vezető ame­rikai kormánypolitikust, aki azért magasztalja a megállapodást, mert óvakodik a gazdaságpolitikai ta­nácsadástól, nem ajánl olyan re­cepteket,mint a bonni 1978-as csú­cson jóváírt, majd rossznak minő­sített lokomotív­ elméletet De nincs könnyű dolga annak sem, aki a nyilatkozat segítségével próbálja elérni a benne megfogal­mazott célt: az inflációmentes, fog­lalkoztatást ösztönző gazdasági nö­vekedést,­­hiszen éppen a hogyanra nem ad konkrét választ. Ez viszont megkönnyíti a Williamsburgból ha­zatérő politikusok dolgát: hazai szájízek szerint fűszerezhetik a nyilatkozatot. Kedden újabb parádé volt: az állam- és kormányfők ünnepélye­sen hazautaztak, Williamsburg pe­dig visszasüllyed álmos, mesevá­rosi mindennapjaiba. Az egység demonstrációja után az USA és az EGK hamarosan újra találkozik az agrárkereskedelmi vita folyta­tására. Földvári Zsuzsa A valutapiacok szkeptikusan ítélik meg a csúcsértekezletet Tegnap tovább erősödött a dol­lár, jelezvén, hogy a devizapiacok ítélete szerint a williamsburgi csúcs­­értekezleten mit sem sikerült el­érni — legalábbis rövid távon a legfontosabb két kérdésben: az ame­rikai kamatszint csökkentésében és a valutaárfolyamok ingadozásának enyhítésében. A résztvevők — beleértve az USA-t — kifejezték ugyan általá­nos óhajukat, hogy leszorítsák a ka­matlábakat jelenlegi túl magas szintjükről, Washington azonban nem ígért konkrét lépéseket ebben a tekintetben. Az amerikai kamat­szintet így belátható időn belül köz­ponti eszközökkel nem fogják le­szorítani, ennélfogva a tőkemozgás egyik fő célpontja az Egyesült Ál­lamok és a dollár lesz, ami erősíti az amerikai valutát és gyengít má­sokat. Ami a dollár erejének megtöré­sére­ kínálkozó másik eszközt, a va­lutapiaci intervenciót illeti, Wil­­liamsburgben alig léptek tovább Versailles-nál. A közlemény idevo­natkozó passzusa így hangzik: „Ké­szek vagyunk összehangolt valuta­piaci intervenciókra azokban az esetekben, amikor egyetértés van az ilyen beavatkozás hasznosságát il­letően.” Ez a megfogalmazás úgy­szólván vétójogot biztosít az Egye­sült Államoknak, felhatalmazván rá, hogy a maga részéről adott esetben ne tartsa hasznosnak az interven­ciót. Magyarul: semmi sem kötele­zi az USA-t, hogy ha a dollár jegy­zése bizonyos­ határt elér, más va­lutákat vásároljon fel dollárért, hogy növelve a dollárkínálatot s ugyan­akkor a többi Valuta iránti keres­letet, gyengítse ezt és erősítse ama­zokat. Egy új árfolyamrendszer kialakí­tásáról, amely intézményes formá­ban mérsékelné a jegyzések inga­dozását, a közlemény ezt mondja: .. mérlegelik, hogy egy megfe­lelő időben tartott magas szintű nemzetközi konferencia milyen sze­repet tölthetne be”. Ezt a monda­tot elsősorban a franciák kapták, akik egy új Bretton Woods zászla­jával indultak a csúcstalálkozóra. Alkalmasint szerencsétlen dolog volt Bretton Woods nevét forga­lomba hozni, hisz ez egyet jelent a rögzített valutaárfolyamokkal, amelyek bevezetése a jelenlegi vi­szonyok között nyilvánvaló képte­lenség. Emiatt a franciák a nyugat­európaiak között is eléggé egyedül maradtak. . ' ; i ■ .'VyV*... •­ ItfKttTgUk­P 1 NAPRÓL NAPRA A MAGYAR—AMERIKAI GAZDASÁGI KAPCSOLATOK STABILIZÁLÁSÁT tükrözték a magyar—USA gazdasági ta­nács budapesti tárgyalásai. (3. oldal) HÉTFŐN KEZDŐDIK A BELGRÁDI UNCTAD-KONFEREN­­CIA, amelytől a fejlődő országok gazdasági problémáik eny­hülését remélik. (2. oldal) , AZ USA ÉS AZ EGK AGRÁRTÁRGYALÁSAIT három héttel elhalasztották, miközben folynak a szovjet—amerikai gabona­tárgyalások. (8. oldal) A BOLGÁR TERMÉKEK MINŐSÉGI SZÍNVONALÁNAK EMELÉSÉT SÜRGETTE Várnában mondott beszédében Zsiv­­kov államfő. (2. oldal) A BRIT TELEFONIPAR LIBERALIZÁLÁSA lassan halad, mi­vel a British Telecom eddigi beszállítói kényelmesebbnek íté­lik a megszokott kapcsolatot. (6. oldal) A FEJLŐDŐ ORSZÁGOK IPARFEJLESZTÉSI KILÁTÁSAI­VAL FOGLALKOZOTT AZ UNIDO 1984-re tervezett IV. vi­lágkonferenciáját előkészítő nemzetközi tanácskozás Limában. (4. oldal) EMELTE FAÁRAIT A SZOVJETUNIÓ, az NSZK-nak a má­sodik félévre 10 százalékkal kínálja drágábban a fenyőfűrész­árut. (8. oldal) A kormány a kvalitatív gazdasági növekedés híve Bemutatkozott a parlamentben az új osztrák kormány Sinowatz, az új osztrák kancellár tegnap megtartotta program­beszédét a képviselőházban, leszögezve, hogy a szocialista-liberális koalíció legfőbb célja a munkanélküliség elleni küzdelem, a költség­­vetési deficit mérséklése, a társadalombiztosítás finanszírozásának reformja. Kormánya, hangoztatta a kancellár, nem ódzkodik népsze­rűtlen rendszabályok bevezetésétől sem, hogy az államadósságokat lefaragja. A programbeszédet az ellenzéki néppárt szószólói bírálták, homályosnak és túlságosan a múltba tekintőnek minősítették. Az ipar képviselői viszont a programnyilatkozatban offenzív ipari poli­tikára irányuló akaratot fedeztek fel, és ezt üdvözölték, de bírálták a költségvetési és a társadalombiztosítási reformra vonatkozó elkép­zeléseket. A Die Presse kételyeinek adott hangot a koalíció élet­­képességével kapcsolatban, azt állítva: „szinte beprogramozottnak látszik a szakítás”. A szocialista-liberális koalíció létrejötte új fejezetet jelent az osztrák köztársaság történetében, hangoztatta programadó beszédé­ben Sinowatz kancellár, de a poli­tikai nemzedékváltás ellenére a fo­lyamatosság fontos elemei is meg­vannak, méghozzá nemcsak a kül­politika területén. Erről szólva az új kancellár hitet tett a béke, a leszerelés és az enyhülés, az aktív semlegességi politika mellett, amely biztosítja a nemzetközi együttmű­ködés előnyeit. Ausztria aktívan kíván közreműködni a nemzetközi testületekben, és ápolni akarja a kapcsolatokat mind a szomszédos országokkal, mind az osztrák ál­lamszerződést aláíró hatalmakkal. Visszatekintve, a kancellár kifej­tette, hogy Ausztriát jóval kevésbé sújtotta a gazdasági válság, illetve evvel összefüggésben a munkanél­küliség, mint számos más, az ösz­­szehasonlítás alapjául szolgáló or­szágot. A munkahelyek számát 1970 óta kereken 400 ezerrel sike­rült növelni. A legutóbbi statiszti-­­kák szerint jelenleg az aktív la­kosság 3,9 százaléka, azaz mintegy 110 ezer ember van munka nélkül. A gazdaságpolitikában elsőbb­sége van a foglalkoztatottsági szint megőrzésének. A kínálati oldalon a cél az invesztícióknak kedvező légkör teremtése, a keresleti olda­lon a tömeges vásárlóerő növelése. A kormány a kvalitatív gazdasági növekedés híve, a tíz esztendőre szóló beruházási program folytatá­sával kellő tájékozódási lehetőséget nyújt a gazdaságnak. Jelentős és számottevő munkaerőt igénybe vevő rendelések vannak a láthatáron. A kancellár megismételte a bejelen­tést, amely szerint pótlólagosan egy milliárd schillinget fordítanak a nagyipar és további egymilliárdot a kis- és közepes üzemek támoga­tására. Tervbe vették az export­­ösztönzés fokozását is. A technikai fejlődés meggyorsítása végett Inno­vációs hivatalt alapítanak, amely meghatározza az innovációs poli­tika súlypontjait. Tízezer új lakást építenek az új építési program ke­retében, továbbá hiteleket bocsáta­nak rendelkezésre a régi lakóházak karbantartásához és a városrende­zéshez. Növelik a beruházásokat a vasút, a posta és a telefonhálózat modernizálása céljából. Kiindulva abból a megfontolás­ból, hogy az egész ipari szektor egységet alkot, a kancellár hangsú­lyozta az államnak, mint az álla­mosított ipar tulajdonosának a fe­lelősségét. Evvel kapcsolatban meg­említette, hogy modernizálni akar­ják az alapanyagipar tevékenysé­gét, és új területeket akarnak meg­hódítani a végtermékek gyártására. Mindehhez szükséges, hogy az egyes vállalkozóknak távlati, a jö­vőre orientált stratégiája legyen, amihez a vállalat tulajdonosának kellő anyagi eszközökkel kell ren­delkeznie. Mindent meg kell tenni a kis és közepes üzemek moderni­zálására és versenyképességük erő­sítésére. Változatlanul fennmarad a kö­vetkező években is az idegenfor­galom központi szerepe Ausztria számos övezetében. Ezért tíz oszt­rák kormány aggodalommal szem­léli, hogy néhány európai ország­ban restriktív intézkedéseket és utazási korlátozásokat vezettek be. Ahhoz, hogy az energia- és nyers­anyagellátás kielégítő legyen, szük­séges az energiafelhasználás hatás­fokának növelése, az energia-vissza­forgatás magasabb szintre emelése. Az aktív fizetési mérleg megőrzé­séhez javítani kell az osztrák ter­mékek exportesélyeit. A kormány ezért együtt akar működni gazda­ságilag minden országgal, függetle­nül társadalmi rendjüktől A valu­tapolitika vonatkozásában a cél a schillingnek mint erős és stabil va­lutának a megőrzése. A valutarend­szer megszilárdítására és a fizeté­si nehézségekkel küzdő államok adósságainak átütemezésére irá­nyuló akciók támogatást érdemel­nek. A kancellár különösen fontos ügynek nevezte a költségvetési po­litikát. Az expanzív, foglalkoztatott­ságot ösztönző költségvetési politi­kát takarékossági rendszabályokkal kell ötvözni. 1970 óta az állami be­ruházások összege 520 milliárd schillingre ment fel, ugyanezen idő­ben az eladósodás 342 milliárd schillingre nőtt. Ezért, amidőn az állam új feladatokat vállal magá­ra, meg kell vizsgálni annak összes költség- valamint konjunkturális hatásait. Ám a takarékosság önma­gában nem elegendő, mivel 1981 óta csökken az adó és a társada­lombiztosítási hozzájárulás részese­dése a GDP-ben, a belföldi társa­dalmi termékben. Ezt szem előtt tartva 1984. január 1-től 20 száza­lékos adót vetnek ki az anonim ér­tékpapírok és takarékbetétek ka­mathozamára, egyidejűleg fontoló­ra veszik bizonyos fogyasztási cik­kek értéknövekedési adójának fel­emelését. Eltörlik a havi 30 schil­linges lakbérhozzájárulást, a köz­szolgáltatások díjait rövidebb idő­közönként módosítják, végezetül át­fogó adóreformot készítenek elő. Javítani akarnak a mezőgazdasá­gi népesség életkörülményein, és az agrártermelést jobban hozzá akar­ják igazítani a belföldi kereslethez, valamint az exportlehetőségekhez. A kancellár végül hitet tett a kör­nyezetvédelemnek, az élet minősé­gét javító intézkedéseknek a fon­tossága mellett, leszögezve, hogy környezetvédelem és gazdaság nem alkotnak ellentétet, a körültekintő környezetvédelem lényeges hozzá­járulás az előrelátó közegészségügyi politikához is. (APA)

Next