Világgazdaság, 1983. augusztus (15. évfolyam, 150/3649-170/3669. szám)
1983-08-02 / 150. (3649.) szám
BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 1983. AUGUSZTUS 2., KEDD XV. ÉVFOLYAM, 150. (3649.) SZÁM Nem csillapul a dollárláz a devizapiacokon Az égig nőnek a fák? A hétvégi tőzsdei szünet, a kétnapos gondolkodási idő alatt szemlátomást nem változott meg a pénzpiacok ítélete a dollárt illetően. Az amerikai valuta már a hétfő reggeli nyitáskor újabb rekordokkal kezdte a hetet, s napközben további árfolyamnyereséget könyvelt el. A dollár erejét elsősorban a francia frank és a nyugatnémet márka nyögi, Párizsban a dollár árfolyama meghaladta a 8 frankot, Frankfurtban pedig a 2,67 márkát. Utoljára 1975. szeptember 19-én érintette ezt a jegyzést a dollár a márkával szemben, csak akkor lefelé mentében. A dollár erejének magyarázatképpen a már unalomig ismert okot hozzák fel a tőzsdéken: az amerikai kamatszint magas, s a jelek arra vallanak, hogy még magasabb lesz. A hangulat olyan, hogy a reálgazdasági mutatókat, szóljanak akár a gazdasági növekedésről, akár a mérlegekről, figyelmen kívül hagyják most a tőzsdéken, a pénzpiacokat látszólag hatalmában tartja a „kamatvakság”. Ami reális veszély: ha megváltozik a piacok hangulata, a dollárt valamilyen irányból lökés éri, árfolyamának esése alkalmasint még gyorsabb lesz, mint most az emelkedése, ami csakúgy megzavarja majd a nemzetközi pénzpiacok életét. A szemlélőnek mindenesetre az a benyomása támad, hogy a fák már verdesik az eget. Idegen, feszült hangulatban erőteljesen emelkedett tegnap az ame-' rikai dollár jegyzése a vezető tőkés valutákkal szemben, a fő vesztes ezúttal a francia frank és a márka volt. Jobban bírta a nyomást a font sterling, az olajvaluta, amelyet értelemszerűen erősít, hogy az utóbbi napokban láthatólag sikerült stabilizálni az olaj árát, sőt több termelő elérkezettnek látta az időt az áremelésre. A dollár erejét megsínylette két hagyományosan stabil valuta, a svájci frank és a holland forint is — jelenti a Reuter A márka és a francia frank igazából akkor ingott meg, amikor a piacokon azt tapasztalták, hogy a Bundesbank és a Banque de France nem interveniál lényegesen valutája védelmében. Ebből ki-ki szája íze szerint vagy arra a következtetésre jutott, hogy a jegybankok új védelmi,vonalat építenek, a Bundesbank például alkalmasint a 2,70- es árfolyamon igyekszik megállítani a dollárt, vagy azt, hogy az intervenciók hiábavalóságát látván, a nyugat-európai jegybankok keserűen bár, de rászánják magukat a kamatemelésre (javítván valutáik birtokosainak kamatjövedelmét, de rontván gazdaságuk esélyeit), vagy éppenséggel azt, hogy a jegybankok többet tudnak, mint ők, s az amerikai kamatpolitika mégsem szigorodik, hanem éppenséggel enyhül. A dollár erősödéséből ítélve az utóbbiak elenyésző kisebbségben maradtak. Valóban, az amerikai kamatszint csökkenésére sem a tényeket, sem a nyilatkozatokat tekintve alig van esély. Tény, hogy az amerikai pénzellátás üteme (az M’s-ről, a forgalomban levő készpénz és a látra szóló letétek összegéről van szó) az előirányzatokat jóval meghaladóan emelkedett a múlt héten, s minthogy a forgalomban levő pénzmennyiség emelkedése növeli az infláció veszélyét, az inflációellenes Volcker alighanem megteszi a szükséges ellenlépéseket, és drágítja a hiteleket. És tény, hogy az amerikai kormány a héten mintegy 30 milliárd dollár körüli költségvetési s más értékpapírt óhajt kibocsátani, hogy fedezze a költségvetés deficitjét. Ebből az olvasható ki, hogy a gazdasági fellendülésnek hála növekvő magánhitel-kereslet és a 200 milliárd dollár körüli költségvetési passzívum miatt hatalmas állami hitelszükséglet összecsapása nyilvánvaló, s csak egy következhet belőle, a hitel árának, a kamatnak az emelkedése. Ami pedig a nyilatkozatokat illeti, mind az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve Board elnökének szavai, mind Baldridge kereskedelmi miniszter egyik megnyilvánulása (amely szerint a deficit kérdéséhez a jövő évi választások előtt nem lehet hozzányúlni, ennélfogva a kamatokhoz sem), mind pedig legutóbb Kaufmannak, a Salomon Brothers tőzsdei cég jeles vezető közgazdászának nyilatkozatából egyértelműen az derül ki, hogy az Egyesült Államokban nem a kamatok csökkenésére, hanem az emelkedésükre számítanak. Kérdés persze, hogy nem áldozik-e le előbb-utóbb a kamatoknak, s nem helyezik-e előtérbe a tőzsdék akár egyik napról a másikra a többi gazdasági mutatót az egyes valuták megítélésekor. Akkor a dollár már messze nem kerül ki olyan előnyösen az összehasonlításból. Ellene szól például az idén várhatóan 70 milliárd dolláros kereskedelmi deficit, és a 25—30 milliárdra tehető fizetésimérleg-hiány. Igaz, akkor is marad bőven érv a dollár mellett, például a magas növekedési ütem, az amerikai gazdaság nagy megújulóképessége, vagy ha más nem, hát a közel-keleti feszültség növekedése, amely hagyományosan erősíti a dollárt mint menedékvalutát. De ha egyszer meginog a dollár, valószínűleg nagyot esik, részben olyan okok folytán, amelyek nem a közgazdaságtudomány, hanem a pszichológia birodalmába tartoznak. Közhely már emlegetni, hogy a piacok lélektana kiismerhetetlen, s néha csak a hangulaton múlik, hogy egy-egy adatot hogyan magyaráznak és mit következtetnek belőle. Ha a piac ideges, és roszszul van hangolva, akkor az amerikai gazdasági növekedés magas ütemének nem örül, hanem arra gondol, hogy ez fokozza az importkeresletet, még jobban növeli az amerikai kereskedelmi deficitet, ez pedig gyengíti a dollárt. Bár egyelőre azok vannak többségben, akik szerint az elnökválasztásig aligha változik az amerikai költségvetési politika, a kamatpolitika is olyan lesz, amilyen most, következésképp a dollár fő támasza megmarad, sokasodnak azok a hangok is, hogy a dollár veszélyesen magasra rúgott, már csak idegességből is megindulhat apánikszerű dolláreladás, annak minden következményével. " D. A. Tokió rendszeres kereskedelmi tárgyalásokat javasol Moszkvának Japán, arra törekedve, hogy mérsékelje a feszültségét, azt javasolja a Szovjetuniónak: a jövőben tartsanak rendszeresen kereskedelmi tárgyalásokat. A javaslatot — írja a Reuter tudósítója — megelőzte a lengyelországi szükségállapot felfüggesztése, úgyhogy a szigetország most vissza akarja vonni azt az intézkedést, amelyet 1981 decemberében, a szükségállapot meghirdetésekor hozott. Ekkor Japán közölte, hogy nem hajlandó kereskedelmi tárgyalásokra a Szovjetunióval. A javaslatot előterjesztő Abe külügyminiszter közölte a sajtóval, hogy a javaslat mögött az a meggondolás áll, hogy mérsékeljék a szükségtelen konfrontációt. A külügyminisztérium szóvivője elmondotta, hogy a Szovjetunió még nem válaszolt a javaslatra. Japán és a Szovjetunió 1981 januárjában folytatták az utolsó kereskedelmi megbeszélést. Ugyanakkor a japán külügyminiszter kifejtette: korai lenne még, hogy Japán felfüggessze azokat a kereskedelmi, szankciókat, amelyeket más nyugati országokkal egyetemben a Szovjetunió ellen rendelt el az afganisztáni és a lengyelországi fejleményekre hivatkozva. (Reuter) az osztrák külkereskedelem sz első félévben Az idei év első felében 133 519 millió schilling volt az osztrák export értéke, úgyhogy — miként a statisztikai hivatal jelentése rámutat— a múlt, év azonos időszakának teljesítményét csupán 0,4 százalékkal, vagyis 473 millió schillinggel sikerült túlszárnyalni. Ezzelszemben az import 1,9 százalékkal, azaz 3163 millió Schillinggel csökkent, összesen 163 698 millió schilling volt 1983 első félévében. A mérleg passzívuma ilyenformán 3636 millió schillinggel apadt, s 30 179 millió schilling volt. Az import mindenekelőtt a nyersanyagok vonalán (fa, papírfélék, ércek) ment vissza, továbbá az energiahordozók (nyersolaj:17 százalék) és a feldolgozott termékek (vas, acél, színesfémek) szektorában. Az export az egész vonalon stagnált, a félkésztermékek (textíliák, vas, acél) szektorában visszaesett. Júniusban a mérleg 6658 millió schilling deficittel zárult, ami majd 25 százalékkal nagyobb, mint az előző év azonos hónapjában. (APA) A az ipari termelés az EUR-bean A Közös Piac országaiban az ipari termelés szezonálisan kiigazítva 0,3 százalékkal nőtt májusban az előző hónaphoz képest — jerenti a közösség statisztikai hivatala. A nem végleges adatok szerint a 10 országban az ipari termelés 2,3százalékkal, állt májusban az egy évvel korábbi szint alatt. Az EGK statisztikai hivatala (Eurostat) szerint az NSZK, Hollandia és Dánia kivételével határozottan fellendülőben van az ipari termelés. Az Eurostat szerény megélénkülésről ad számot, Nagy-Britanniában és Franciaországban, ahol az ipari termelés a múlt, év végeóta egyfolytában bővül. (AP—DJ) i &$ 09 f V\ t j£ £ ly -------------------------Xtg.r4' NAPRÓL NAPRA + AZ NSZK-BAN ÉS AZ USA-BAN A BELSŐ KERESLET, Japánban viszont a kivitel segíti a fellendülést. (2. oldal) ■f AZ IDÉN VÁRHATÓAN 140 MILLIÓ DOLLÁRRA FUT FEL ALGÉRIÁBA IRÁNYULÓ EXPORTUNK, de behozatalunk ennek 5 százalékát sem éri el. (3. oldal) + LATIN-AMERIKA ORSZÁGAI AZ IMF HITELFELTÉTELEIT PRÓBÁLJÁK TELJESÍTENI, elsősorban ezzel a folyamattal foglalkozik összeállításunk. (5. oldal) + GAZDASÁGI MINISZTEREK MONDTAK LE IRÁNBAN, a magánszektor túlzott pártolása miatt már egy ideje támadták őket. (2. oldal) + A SZOVJETUNIÓ EXPORTBEVÉTELEINEK KÖZEL FELE származott tavaly a kőolaj és a földgáz kiviteléből. (6. oldal) + AZ USA TÖBBEZER TONNA VAJAT ÉS SAJTOT AD EL EGYIPTOMNAK, s ezzel az év eleji lisztügylet után ismét felszítja az EGK agrárexportőreinek kedélyeit. (8. oldal) + EREDMÉNNYEL ZÁRULTAK A TEXTILTÁRGYALÁSOK KÍNA ÉS AZ USA között, de Peking a korábbi 14 termékcsoporttal szemben 35-re kapott éves kvótákat. (8. oldal) Energikus intézkedések a jugoszláv gazdaság stabilizálására Jugoszlávia megállapodása a nyugati hitelező bankokkal augusztus közepén valószínűleg aláírásra kerül. Nyugati értesülések szerint a jugoszláv kormány — többek közt a hitelezők feltételeinek kielégítése céljából — kiszélesíti a november óta érvényben lévő szükségintézkedések körét. A múlt hét végén a parlament elfogadta a Kraigher-bizottság programtervezetét a gazdaság távlati megszilárdítására. A bizottság ajánlásai (amelyeket a Frankfurter Allgemeine Zeitung figyelmet érdemlőnek nevez) számos tekintetben összhangban vannak a bevezetésre kerülő szükségintézkedésekkel. Jugoszlávia várhatóanaugusztus 10-én írja alá a 2 milliárd dolláros kölcsönügyletről szóló megállapodást a hitelező nyugati kereskedelmi bankokkal — jelentette be a belgrádi parlamentben a tárgyalásokat jugoszláv részről vezető államminiszter, Janko Szmole. Beszédében Szmole utalt arra, hogy a fenti összegen kívül szó van még mintegy 1,7 milliárd dollárnyi rövid lejáratú hitelkeret megújításáról is. A hitelszerződéseket a több mint hatszáz nyugati bankot képviselő koordináló bizottság, illetve a jugoszláv központi bank és az ország öt vezető bankja írja majd alá. A jugoszláv parlament pénteken jóváhagyta az úgynevezett Kraigher-bizottság által beterjesztett hosszú távú gazdasági stabilizációs programot, mint útmutatót a jelenlegi gazdasági válságból való kilábaláshoz, konkrét intézkedések elfogadására azonban még nem került sor. A program egyes pontjainak törvénybe foglalása hamarosan megkezdődik. Terjedelmes cikket közölt a múlt héten a tekintélyes nyugatnémet napilap a Frankfurter Allgemeine Zeitung a jugoszáv stabilizációs programról. A jugoszláv gazdasági szakértői bizottság síkraszállt a piaci elv érvényesüléséért címmel. A cikkíró, Viktor Meier az alcímben foglalta össze a leglényegesebb javaslatokat: ezek az állam részesedésének csökkentése a termelésben; a teljesítményhez kapcsolódó bérezés; az adórendszer reformja és a központi bank hatáskörének növelése. A Kraigher-bizottság láthatóan arra a következtetésre jutott — írja a nyugatnémet lap —, hogy jól működő piacgazdaság csak teljesítőképes, jól szervezett vállalati struktúra segítségével valósítható meg. Ugyanakkor a bizottság kiáll az 1974-es vállalati reform mellett — ekkor jöttek létre a „társult munka alapszervezetei”. A cikk szerint ezek „atomizáltak”, túl kicsik és ez az egyik forrása a jelenlegi bajoknak például a beruházások vonalán. A munkaszervezetekre olyan feladatok hárulnak — mondja Merei —, amelyek teljesítéséhez nincsenek meg a feltételek, a valódi decentralizáció és a pénzügyi önállóság. A bizottság bírálja a beruházási politikát: a túl könnyen osztogatott hitelekből gyakran elhibázott, nem hatékony beruházásokat finanszíroznak. Ez részben azért alakulhatott ki, mert a hitelek mérlegelésekor a bankokban nem kellően érvényesülnek a gazdasági szempontok. A jugoszláv árképzésnek a bizottság szerint az egységes belső piac követelményeit kell kielégítenie, de oly módon, hogy a világpiaci ármozgásokat is figyelembe vegye. Az utóbbihoz kapcsolódva a Frankfurter Allgemeine Zeitung munkatársa megjegyzi, hogy ezt csak hátráltatná az a javaslat, hogy az éves tervezésről térjének vissza az ötéves tervekhez. Ez — mondja Meier — annyiban érthető, hogy Belgrád össze kívánja hangolni tervezését a KGST-országokkal, amelyekkel kereskedelmének 50 százalékát bonyolítja le, de tekintve, hogy a múltban az egyéves terveket is mindig korrigálni kellett, mégsem tűnik fel ésszerű lépésnek. A Kraigner-bizottság javasolja továbbá, hogy a személyi jövedelmek az eddigieknél jobban juttassák kifejezésre a teljesítményt. Ezzel együtt az adórendszer megváltoztatását sürgeti: a vállalatokat ne forgalmuk, hanem közvetlen jövedelmük alapján adóztassák, így a gazdasági vezetés és a vállalatok érdekei közelebb kerülnének egymáshoz a jobb eredmények elérésében. A bizottság fontosnak tartja, hogy a gazdaságban visszaszoruljon a bürokrácia. Javaslata szerint az állami intézmények mostani 35 százalékos részesedésének 1988- ra 30 százalékra kellene csökkennie a társadalmi termék előállításában. A fenti célok elérésében fontos szerep jut a belgrádi vezetés pénzügyi és valutang politikájának. A cikkíró emlékeztet arra, hogy a múlt hónap elején megnövelték a központi bank hatáskörét, a vállalatokat pedig kötelezték, hogy valutabevételeik zömét az állami valutatőzsdén adják el. A cikk helyes lépésnek nevezi az árbefagyasztás feloldását, még akkor is, ha ez egy darabig nehezíti a már 50 százalékot is elérő infláció megfékezését. Így várhatóan folytatni kell majd a dinár csúszó leértékelését. Az irányzat megfordításának kulcsa egyértelműen a tőkés export felfuttatása, amiben már mutatkoznak bizonyos kezdeti eredmények. A jugoszláv vezetés szeptembertől újabb gazdasági szükségintézkedéseket kíván bevezetni, hogy eleget tegyen a nyugati hitelezők, elsősorban a Nemzetközi Valuta Alap (IMF) előírásainak — írja a francia AFP hírügynökség. A tavaly novem-berben életbe léptetett szükségprogram nyomán 10 százalékkal csökkent a lakosság vásárlóereje. Az ország 19 milliárd dolláros külföldi tartozásai utáni idei adósságszolgálat 5 milliárd dollár (1978-ban még csak 1,75 milliárd volt), ezt csak a belső fogyasztás visszaszorításával és újabb hitelek felvételével tudják törleszteni. A hírügynökség értesülése szerint a szükségprogram előirányozta a közvetlen adót fizetők körének erőteljes kiterjesztését: eddig 10 ezren fizettek jövedelemadót, az új rendszer szerint ez a szám körülbelül 1 millióra emelkedik. A közvetlen adók növelésével párhuzamosan mérsékelni kívánják az infláció növekedésében szerepet játszó közvetett adókat. A gazdasági rendszer radikális megváltoztatását célzó intézkedésekkel a belgrádi vezetés „szokatlan” elveket fogadott el — írja az AFP. Ilyen például az a terv, hogy minden nem rentábilisan működő vállalatot be kell zárni, még akkor is, ha ezzel jelentősen megnő a munkanélküliség. Jelenleg 900 ezer munkanélkülit és 600 ezer külföldön dolgozó vendégmunkást tartanak számon. Az utóbbiak hazatérése esetén nemigen találnak munkalehetőséget,a kormány mégis szeretné hazacsalogatni egy részüket, feltehetően 12 milliárd dollárra becsült devizabetétjeik miatt. Jelentős vámkedvezményeket ígért nekik, ha hazatérve olyan ágazatokba fektetik munkájukat és pénzüket, amelyek importot helyettesítenek. L. K.