Világgazdaság, 1983. augusztus (15. évfolyam, 150/3649-170/3669. szám)

1983-08-02 / 150. (3649.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 1983. AUGUSZTUS 2., KEDD XV. ÉVFOLYAM, 150. (3649.) SZÁM Nem csillapul a dollárláz a devizapiacokon Az égig nőnek a fák? A hétvégi tőzsdei szünet, a kétnapos gondolkodási idő alatt szemlátomást nem változott meg a pénzpiacok ítélete a dollárt ille­tően. Az amerikai valuta már a hétfő reggeli nyitáskor újabb re­kordokkal kezdte a hetet, s napközben további árfolyamnyereséget könyvelt el. A dollár erejét elsősorban a francia frank és a nyugat­német márka nyögi, Párizsban a dollár árfolyama meghaladta a 8 frankot, Frankfurtban pedig a 2,67 márkát. Utoljára 1975. szeptem­ber 19-én érintette ezt a jegyzést a dollár a márkával szemben, csak akkor lefelé mentében. A dollár erejének magyarázatképpen a már unalomig ismert okot hozzák fel a tőzsdéken: az amerikai kamat­szint magas, s a jelek arra vallanak, hogy még magasabb lesz. A hangulat olyan, hogy a reálgazdasági mutatókat, szóljanak akár a gazdasági növekedésről, akár a mérlegekről, figyelmen kívül hagy­ják most a tőzsdéken, a pénzpiacokat látszólag hatalmában tartja a „kamatvakság”. Ami reális veszély: ha megváltozik a piacok han­gulata, a dollárt valamilyen irányból lökés éri, árfolyamának esése alkalmasint még gyorsabb lesz, mint most az emelkedése, ami csak­úgy megzavarja majd a nemzetközi pénzpiacok életét. A szemlélő­nek mindenesetre az a benyomása támad, hogy a fák már verdesik az eget. Idegen, feszült hangulatban erő­teljesen emelkedett tegnap az ame-' rikai dollár jegyzése a vezető tőkés valutákkal szemben, a fő vesztes ezúttal a francia frank és a már­ka volt. Jobban bírta a nyomást a font sterling, az olajvaluta, amelyet értelemszerűen erősít, hogy az utób­bi napokban láthatólag sikerült sta­bilizálni az olaj árát, sőt több ter­melő elérkezettnek látta az időt az áremelésre. A dollár erejét meg­sínylette két hagyományosan stabil valuta, a svájci frank és a holland forint is — jelenti a Reuter A márka és a francia frank iga­zából akkor ingott meg, amikor a piacokon azt tapasztalták, hogy a Bundesbank és a Banque de France nem interveniál lényegesen valutá­ja védelmében. Ebből ki-ki szája íze szerint vagy arra a következte­tésre jutott, hogy a jegybankok új védelmi,­­vonalat építenek, a Bun­desbank például alkalmasint a 2,70- es árfolyamon igyekszik megállí­tani a dollárt, vagy azt, hogy az intervenciók hiábavalóságát látván, a nyugat-európai jegybankok kese­rűen bár, de rászánják magukat a kamatemelésre (javítván valutáik birtokosainak kamatjövedelmét, de rontván gazdaságuk esélyeit), vagy éppenséggel azt, hogy a jegybankok többet tudnak, mint ők, s az ame­rikai kamatpolitika mégsem szigo­rodik, hanem éppenséggel enyhül. A dollár erősödéséből ítélve az utóbbiak elenyésző kisebbségben maradtak. Valóban, az amerikai kamatszint csökkenésére sem a tényeket, sem a nyilatkozatokat tekintve alig van esély. Tény, hogy az amerikai pénz­ellátás üteme (az M­’s-ről, a for­galomban levő készpénz és a látra szóló letétek összegéről van szó) az előirányzatokat jóval meghaladóan emelkedett a múlt héten, s mint­hogy a forgalomban levő pénz­­mennyiség emelkedése növeli az infláció veszélyét, az inflációellenes Volcker alighanem megteszi a szük­séges ellenlépéseket, és drágítja a hiteleket. És tény, hogy az ameri­kai kormány a héten mintegy 30 milliárd dollár körüli költségvetési s más értékpapírt­ óhajt kibocsáta­ni, hogy fedezze a költségvetés de­ficitjét. Ebből az olvasható ki, hogy a gazdasági fellendülésnek hála nö­vekvő magánhitel-kereslet és a 200 milliárd dollár körüli költségvetési passzívum miatt hatalmas állami hitelszükséglet összecsapása nyil­vánvaló, s csak egy következhet belőle, a hitel árának, a kamatnak az emelkedése. Ami pedig a nyilatkozatokat il­leti, mind az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve Board elnökének szavai, mind Baldridge kereskedelmi miniszter egyik megnyilvánulása (amely sze­rint a deficit kérdéséhez a jövő évi választások előtt nem lehet hozzányúlni, ennélfogva a kama­tokhoz sem), mind pedig legutóbb Kaufmannak, a Salomon Brothers tőzsdei cég jeles vezető közgazdá­szának nyilatkozatából egyértel­műen az derül ki, hogy az Egye­sült Államokban nem a kamatok csökkenésére, hanem az emelkedé­sükre számítanak. Kérdés persze, hogy nem áldo­­zik-e le előbb-utóbb a kamatok­nak, s nem helyezik-­e előtérbe a tőzsdék akár egyik napról a má­sikra a többi gazdasági mutatót az egyes valuták megítélésekor. Ak­kor a dollár már messze nem ke­rül ki olyan előnyösen az össze­hasonlításból. Ellene szól például az idén várhatóan 70 milliárd dol­láros kereskedelmi deficit, és a 25—30 milliárdra tehető fizetési­­mérleg-hiány. Igaz, akkor is ma­rad bőven érv a dollár mellett, például a magas növekedési ütem, az amerikai gazdaság nagy meg­újulóképessége, vagy ha más nem, hát a közel-keleti feszültség növe­kedése, amely hagyományosan erő­síti a dollárt mint menedékvalu­tát. De ha egyszer meginog a dol­lár, valószínűleg nagyot esik, részben olyan okok folytán, ame­lyek nem a közgazdaságtudomány, hanem a pszichológia birodalmába tartoznak. Közhely már emlegetni, hogy a piacok lélektana kiismerhe­tetlen, s néha csak a hangulaton múlik, hogy egy-egy adatot hogyan magyaráznak és mit következtetnek belőle. Ha a piac ideges, és rosz­­szul van hangolva, akkor az ame­rikai gazdasági növekedés magas ütemének nem örül, hanem arra gondol, hogy ez fokozza az import­keresletet, még jobban növeli az amerikai kereskedelmi deficitet, ez pedig gyengíti a dollárt. Bár egye­lőre azok vannak többségben, akik szerint az elnökválasztásig aligha változik az amerikai költségvetési politika, a kamatpolitika is olyan lesz, amilyen most, következésképp a dollár fő támasza megmarad, so­kasodnak azok a hangok is, hogy a­ dollár veszélyesen magasra rú­gott, már csak idegességből is meg­indulhat a­­pánikszerű dollárel­adás, annak min­den következmé­nyével. " D. A. Tokió rendszeres kereskedelmi tárgyalásokat javasol Moszkvának Japán, arra­ törekedve, hogy mér­sékelje a feszültségét, azt javasolja a Szovjetuniónak: a jövőben tartsa­nak rendszeresen kereskedelmi tár­gyalásokat. A javaslatot — írja a Reuter tudósítója — megelőzte a lengyelországi szükségállapot fel­függesztése, úgyhogy a szigetország most vissza akarja vonni azt az in­tézkedést, amelyet 1981 decemberé­ben, a szükségállapot meghirdeté­sekor hozott. Ekkor Japán közölte, hogy nem hajlandó kereskedelmi tárgyalásokra a Szovjetunióval. A javaslatot előterjesztő Abe kül­ügyminiszter közölte a sajtóval, hogy a javaslat mögött az a meg­gondolás áll, hogy mérsékeljék a szükségtelen konfrontációt. A külügyminisztérium szóvivője elmondotta, hogy a Szovjetunió még nem válaszolt a javaslatra­. Ja­pán és a Szovjetunió 1981 január­jában folytatták az utolsó kereske­delmi megbeszélést. Ugyanakkor a japán külügymi­niszter kifejtette: korai lenne még, hogy Japán felfü­ggessze azokat a kereskedelmi, szankciókat, amelye­ket más nyugati országokkal egye­temben a Szovjetunió ellen rendelt el az afganisztáni és a lengyelor­szági fejleményekre hivatkozva. (Reuter) az osztrák külkereskedelem sz első félévben Az idei év első felében 133 519 millió schilling volt az osztrák ex­port értéke, úgyhogy — miként a statisztikai hivatal jelentése rámu­tat­­— a múlt, év azonos időszaká­nak teljesítményét csupán 0,4 szá­zalékkal, vagyis 473 millió schilling­­gel sikerült túlszárnyalni. Ezzel­­szemben az import 1,9 százalék­kal, azaz 3163 millió Schillinggel csökkent, összesen 163 698 millió schilling volt 1983 első félévében. A mérleg passzívuma ilyenformán 3636 millió schillinggel apadt, s 30 179 millió schilling volt. Az import mindenekelőtt a nyers­anyagok vonalán (fa, papírfélék, ércek) ment vissza, továbbá az energiahordozók (nyersolaj:­­17 szá­zalék) és a feldolgozott termékek (vas, acél, színesfémek) szektorá­ban. Az export az egész vonalon stagnált, a félkésztermékek (textí­liák, vas, acél) szektorában vissza­esett. Júniusban a mérleg 6­658 mil­lió schilling deficittel zárult, ami majd 25 százalékkal nagyobb, mint az előző év azonos hónapjában. (APA) A az ipari termelés az EUR-bean A Közös Piac országaiban az ipari termelés szezonálisan kiiga­zítva 0,3 százalékkal nőtt májusban az előző hónaphoz képest — jer­­enti a közösség statisztikai hiva­tala. A nem­ végleges adatok sze­rint a 10 országban az ipari ter­melés 2,3­­százalékkal, állt május­ban az egy évvel korábbi szint alatt. Az EGK statisztikai hivatala (Eurostat) szerint az NSZK, Hol­landia és Dánia kivételével hatá­rozottan fellendülőben van az ipari termelés. Az Eurostat szerény meg­élénkülésről ad számot, Nagy-Bri­­tanniában és Franciaországban, ahol az ipari termelés a múlt, év vége­­óta egyfolytában bővül. (AP—DJ) i &$ 09 f V\ t j£ £ ly -------------------------Xtg.r4' NAPRÓL NAPRA + AZ NSZK-BAN ÉS AZ USA-BAN A BELSŐ KERESLET, Japánban viszont a kivitel segíti a fellendülést. (2. oldal) ■f AZ IDÉN VÁRHATÓAN 140 MILLIÓ DOLLÁRRA FUT FEL ALGÉRIÁBA IRÁNYULÓ EXPORTUNK, de behozatalunk ennek 5 százalékát sem éri el. (3. oldal) + LATIN-AMERIKA ORSZÁGAI AZ IMF HITELFELTÉTELEIT PRÓBÁLJÁK TELJESÍTENI, elsősorban ezzel a folyamattal foglalkozik összeállításunk. (5. oldal) + GAZDASÁGI MINISZTEREK MONDTAK LE IRÁNBAN, a magánszektor túlzott pártolása miatt már egy ideje támadták őket. (2. oldal) + A SZOVJETUNIÓ EXPORTBEVÉTELEINEK KÖZEL FELE származott tavaly a kőolaj és a földgáz kiviteléből. (6. oldal) + AZ USA TÖBBEZER TONNA VAJAT ÉS SAJTOT AD EL EGYIPTOMNAK, s ezzel az év eleji lisztügylet után ismét felszítja az EGK agrárexportőreinek kedélyeit. (8. oldal) + EREDMÉNNYEL ZÁRULTAK A TEXTILTÁRGYALÁSOK KÍNA ÉS AZ USA között, de Peking­ a korábbi 14 termék­­csoporttal szemben 35-re kapott éves kvótákat. (8. oldal) Energikus intézkedések a jugoszláv gazdaság stabilizálására Jugoszlávia megállapodása a nyugati hitelező bankokkal augusz­tus közepén valószínűleg aláírásra kerül. Nyugati értesülések sze­rint a jugoszláv kormány — többek közt a hitelezők feltételeinek kielégítése céljából — kiszélesíti a november óta érvényben lévő szükségintézkedések körét. A múlt hét végén a parlament elfogadta a Kraigher-bizottság programtervezetét a gazdaság távlati megszi­lárdítására. A bizottság ajánlásai (amelyeket a Frankfurter Allge­meine Zeitung figyelmet érdemlőnek nevez) számos tekintetben összhangban vannak a bevezetésre kerülő szükségintézkedésekkel. Jugoszlávia várhatóan­­augusztus 10-én írja alá a 2 milliárd dollá­ros kölcsönügyletről szóló megálla­podást a hitelező nyugati kereske­delmi bankokkal — jelentette be a belgrádi parlamentben a tárgya­lásokat jugoszláv részről vezető államminiszter, Janko Szmole. Be­szédében Szmole utalt arra, hogy a fenti összegen kívül szó van még mintegy 1,7 milliárd dollár­nyi rövid lejáratú hitelkeret meg­újításáról is. A hitelszerződéseket a több mint hatszáz nyugati ban­kot képviselő koordináló bizott­ság, illetve a jugoszláv központi bank és az ország öt vezető bankja írja majd alá. A jugoszláv parlament pénteken jóváhagyta az úgynevezett Kraig­­her-bizottság által beterjesztett hosszú távú gazdasági stabilizációs programot, mint útmutatót a je­lenlegi gazdasági válságból való kilábaláshoz, konkrét intézkedések elfogadására azonban még nem került sor. A program egyes pont­jainak törvénybe foglalása hama­rosan megkezdődik. Terjedelmes cikket közölt a múlt héten a tekintélyes nyugat­német napilap a Frankfurter All­­gemeine Zeitung a jugoszáv stabi­lizációs programról. A jugoszláv gazdasági szakértői bizottság sík­­raszállt a piaci elv érvényesülé­séért címmel. A cikkíró, Viktor Meier az alcímben foglalta össze a leglényegesebb javaslatokat: ezek az állam részesedésének csökken­tése a termelésben; a teljesít­ményhez kapcsolódó bérezés; az adórendszer reformja és a köz­ponti bank hatáskörének növelése. A Kraigher-bizottság láthatóan arra a következtetésre jutott — írja a nyugatnémet lap —, hogy jól működő piacgazdaság csak teljesí­tőképes, jól szervezett vállalati struktúra segítségével valósítható meg. Ugyanakkor a bizottság kiáll az 1974-es vállalati reform mellett — ekkor jöttek létre a „társult munka alapszervezetei”. A cikk szerint ezek „atomizáltak”, túl kicsik és ez az egyik forrása a je­lenlegi bajoknak például a beruhá­zások vonalán. A munkaszerveze­tekre olyan feladatok hárulnak — mondja Merei­ —, amelyek teljesí­téséhez nincsenek meg a feltéte­lek, a valódi decentralizáció és a pénzügyi önállóság. A bizottság bírálja a beruházási politikát: a túl könnyen­ osztogatott hitelekből gyakran elhibázott, nem hatékony beruházásokat finanszí­roznak. Ez részben azért alakulha­tott ki, mert a hitelek mérlegelése­kor a bankokban nem kellően érvé­nyesülnek a gazdasági szempontok. A jugoszláv árképzésnek a bizott­ság szerint az egységes belső piac követelményeit kell kielégítenie, de oly módon, hogy a világpiaci ár­mozgásokat is figyelembe vegye. Az utóbbihoz kapcsolódva a Frankfur­ter Allgemeine Zeitung munkatársa megjegyzi, hogy ezt csak hátráltat­ná az a­ javaslat, hogy az éves ter­vezésről­ térjének vissza az ötéves tervekhez. Ez — mondja Meier — annyiban érthető, hogy Belgrád ös­­­sze kívánja hangolni tervezését a KGST-országokkal, amelyekkel ke­reskedelmének 50 százalékát bo­nyolítja le, de tekintve, hogy a múltban az egyéves terveket is mindig korrigálni kellett, mégsem tűnik fel ésszerű lépésnek. A Kraig­ner-bizottság javasolja to­vábbá, hogy a személyi jövedel­mek az eddigieknél jobban juttas­sák kifejezésre a teljesítményt. Ez­zel együtt az adórendszer megvál­toztatását sürgeti: a vállalatokat ne forgalmuk, hanem közvetlen jöve­delmük alapján adóztassák, így a­ gazdasági vezetés és a vállalatok érdekei közelebb kerülnének egy­máshoz a jobb eredmények eléré­sében. A bizottság fontosnak tart­ja, hogy a gazdaságban visszaszo­ruljon a bürokrácia. Javaslata sze­rint az állami intézmények mostani 35 százalékos részesedésének 1988- ra 30 százalékra kellene csökken­nie a társadalmi termék előállítá­sában. A fenti célok elérésében fontos szerep jut a belgrádi vezetés pénz­ügyi és valutan­g politikájának. A cikkíró emlékeztet arra, hogy a múlt hónap elején megnövelték a központi bank hatáskörét, a válla­latokat pedig kötelezték, hogy va­lutabevételeik zömét az állami va­lutatőzsdén adják el. A cikk helyes lépésnek nevezi az árbefagyasztás feloldását, még akkor is, ha ez egy darabig nehe­zíti a már 50 százalékot is elérő infláció megfékezését. Így várha­tóan folytatni kell majd a dinár csúszó leértékelését. Az irányzat megfordításának kulcsa egyértel­műen a tőkés export felfuttatása, amiben már mutatkoznak bizonyos kezdeti eredmények. A jugoszláv vezetés szeptember­től újabb gazdasági szükségintézke­déseket kíván bevezetni, hogy ele­get tegyen a nyugati hitelezők, el­sősorban a Nemzetközi Valuta Alap (IMF) előírásainak — írja a francia AFP hírügynökség. A tavaly novem-­­berben életbe léptetett szükségprog­ram nyomán 10 százalékkal csökkent a lakosság vásárlóereje. Az ország 19 milliárd dolláros külföldi tarto­zásai utáni idei adósságszolgálat 5 milliárd dollár (1978-ban még csak 1,75 milliárd volt), ezt csak a belső fogyasztás visszaszorításával és újabb hitelek felvételével tudják törleszteni. A hírügynökség értesülése szerint a szükségprogram előirányozta a közvetlen adót fizetők körének erő­teljes kiterjesztését: eddig 10 ezren fizettek jövedelemadót, az új rend­szer szerint ez a szám körülbelül 1 millióra emelkedik. A közvetlen adók növelésével párhuzamosan mérsékelni kívánják az infláció nö­vekedésében szerepet játszó közve­tett adókat. A gazdasági rendszer radikális megváltoztatását célzó intézkedések­kel a belgrádi vezetés „szokatlan” elveket fogadott el — írja az AFP. Ilyen például az a terv, hogy min­den nem rentábilisan működő vál­lalatot be kell zárni, még akkor is, ha ezzel jelentősen megnő a mun­kanélküliség. Jelenleg 900 ezer mun­kanélkülit és 600 ezer külföldön dolgozó vendégmunkást tartanak számon. Az utóbbiak hazatérése ese­tén nemigen találnak munkalehető­séget,a kormány mégis szeretné ha­zacsalogatni egy részüket, feltehe­tően 12 milliárd dollárra becsült de­vizabetétjeik miatt. Jelentős vám­­kedvezményeket ígért nekik, ha ha­zatérve olyan ágazatokba fektetik munkájukat és pénzüket, amelyek importot helyettesítenek. L. K.

Next