Világgazdaság, 1985. január (17. évfolyam, 1/3704-21/3724. szám)

1985-01-03 / 1. (3704.) szám

­JA­­V&­­L­ BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK I&S&I 1985. JANUÁR 3., CSÜTÖRTÖK XVII. ÉVFOLYAM, 1. (3704.) SZÁM ARGENTÍNA TÖBB MILLIÁRD DOLLÁROS HITELCSOMAGOT KAPOTT A Buenos Aires-i kormány és a Nemzetközi Valuta Alap (IMF) képviselői több mint egy évig tartó kötélhúzás után december utol­só napjaiban végül is megállapodtak, hogy a 42 milliárd dolláros adósságot felhalm­ozó latin-amerikai ország újabb nagyszabású hi­telcsomagot kaphat. Az egyezség közvetlen előzménye, hogy az adósságait akadozva törlesztő Argentínának hitelező magánbankok összeadták a már több mint egy éve kért hitelösszeg 90 százalékát. Ily módon Alfonsín argentin elnök kormánya újabb lélegzetvételnyi szünethez jutott. A megfigyelők többsége azonban szkeptikus, ké­telkedik benne, hogy az eddig elvesztegetett egy év után Alfonsín és kabinetje egyhamar következetes és működőképes gazdaságpoli­tikát fog kidolgozni. Az IMF-fel kötött megállapodás szerint a valutaalap összesen 1,06 milliárd dollár kölcsönt folyósít Ar­gentína számára. A Buenos Aires-i kormány cserébe azt ígérte, hogy jócskán megszigorítja belföldi pénzpolitikáját, és drasztikus intéz­kedéseket hoz az infláció megféke­zésére. Az áremelkedés üteme az utóbbi tizenkét hónap során elérte az évi 700 százalékot is, de ezt ál­lítólag 1905 negyedik negyedére évi 150 százalákra lassítják le. Az ígé­retek listáján szerepel még, hogy az idén az ország költségvetési hiányát a­ hazai össztermék (GDP) 5 száza­lékára szorítják vissza az 1984-es 10, illetve, az 1983-as 12,5 százalék­ról, hogy lelassítják a belföldi pénzellátás és hitelfolyósítás növe­kedési ütemét, s hogy még a koráb­binál is rugalmasabb árfolyam­­rendszer alkalmazásával próbálják erősíteni az argentin termékek kül­földi versenyképességét. Ez utóbbi, valamint a mértéktartó költségve­tési és bérpolitika révén azt remé­lik, hogy az ország kereskedelmi mérlegének atívuma 1985-ben 4,3 milliárd dollárra ugrik a tavalyi 3,7, illetve, az 1933-as 3 milliárd dol­lárról. Az IMF pecsétje a hitelmegállapo­dásra szokatlan módon azután ke­rült fel, hogy néhány nappal koráb­ban a magánbankok képviselői be­jelentették: 4,2 milliárd dollár új kölcsönt folyósítanak Argentínának, továbbá 12 éves fizetési haladékot adnak annak a körülbelül 14 mil­liárd dolláros argentin tartozásnak a törlesztésére, amely 1882 és 1935 között esedékes. Pénzügyi megfigyelők számára a dolog azért volt meglepő, mert a magánbankok eddig mindig ragasz­kodtak hozzá, hogy előbb adjon pénzt az IMF és csak utána ők. Mindenesetre e két egyezség továb­bi 590 millió dollárhoz segítette hozzá , Argentínát. Az amerikai pénzügyminisztérium szóvivője be­jelentette ugyanis, hogy ezt az ösz­­szeget nyújtja a latin-amerikai or­szágnak — méghozzá azonnal. Né­hány, ugyancsak súlyosan adóssá­gokkal küszködő, ám szolidáris la­tin-amerikai ország, köztük Mexikó, Venezuela, Brazília és Kolumbia szintén felajánlott 103 millió dol­lárt Argentínának, így az argentin hivatalos tartalékokból lehívandó 250 millió dollárral együtt az or­szág napokon belül kifizetheti ös­szesen 850 millió dolláros hátralé­kát. . Bár pénzügyi szakértők és politi­kai megfigyelők egyöntetűen ü­d­­vözlik a várva várt megállapodást, a sikert méltató kommentárok ez­úttal elmaradtak. Az elemzések ehelyett arról szólnak, hogy Alfon­sín elnök hivatali idejének alig több mint egy éve alatt nem tudta ki­mozdítani az ország gazdaságát a mélypontról. Jóllehet Perón elnök­sége óta ő a legnépszerűbb argen­tin politikus, s támogatóinak ma is népes a tábora, szaporodnak a kor­mányzatnak címzett bírálatok. Egy­re nyilvánvalóbb, hogy Alfonsín­­nak még most sincs következetes gazdaságpolitikája, s hogy eddigi intézkedései kudarcba fulladtak. Mint a Frankfurter Allgemeine Zei­tung cikkírója megállapítja: a Bue­nos Aires-i kormány abban a hi­­szemben élt, hogy a lazább költ­ségvetési politikával a vásárlóerő és a bérek növelésével és az árel­lenőrzés bevezetésével felpörgetheti a konjunktúrát. Épp ezért alig-alig alkalmazták a takarékossági politi­ka eszközeit. Azóta azonban kide­rült, hogy ez az út nem járható, és a stabilizációhoz való visszatérés a jövőben sokkal több áldozatot fog követelni, mintha ezt a politikát időben elkezdték, volna — olvas­ható a nyugatnémet lapban. A kormány bizonytalankodása mindenesetre elbátortalanította az üzleti életet, amely az utóbbi hóna­pokban vagy radikálisan csökken­tette vagy be is szüntette új beru­házásait. Ráadásul Argentína leg­tőkeerősebb gazdasági köreiben erő­sen kételkednek benne, hogy a kor­mány gazdaságformáló testülete egyáltalán érti-e a dolgát. Már ab­ban sem biztosak, hogy Grin-­nnn gazdasági miniszter való-e a bár­sonyszékbe. Emiatt elég kevés a re­mény­ rá, hogy az országból az utóbbi években kiszivárgott több mint 20 milliárd dollárt a közeljö­vőben viszontláthatják. Alfonsín el­nöknek — mondják a szakemberek — legalább olyan nehéz lesz vissza­szereznie a belső üzleti élet bizal­mát, mint amilyen nagy feladat volt meggyőzni a bankárokat az or­szág bonitásáról. (Reuter, AP—DJ) AZ OLAJÁRAK ALAKULÁSA AZ OPEC-KONFERENCIA UTÁN IS NYITOTT KÉRDÉS Sovány eredményre jutott az OPEC szokatlanul hosszúra nyúlt decemberi konferenciája az árkü­lönbözetek ügyében: olyan hang­súlyozottan ideiglenes egyezséget kötött, amelyhez két erősen érde­kelt tagország — Algéria és Ni­géria — eleve nem csatlakozott. A tizenegy ország által elfogadott átmeneti megállapodás megegyezik a Szaúd-Arábia által ajánlottal (VILÁGGAZDASÁG, 1984. decem­ber 29., 2. oldal), azaz a nehézola­jak ára barrelenként 50, a közepe­seké 25 centtel emelkedik, a leg­jobb fajta könnyűolajoké pedig 25 centtel csökken. A konferencia egyéb határozatai­ már ismeretesek, a tagországok nem változtattak a 29 dolláros alapáron, a 16 millió barreles na­pi termelési plafonon, és megálla­podtak egy új, a határozatok ér­vényre juttatását szigorúan ellenőr­ző OPEC-intézmény alapításáról. Ez ügyben az értekezleten elnöklő Sub­­roto indonéz olajügyi miniszter kö­zölte a sajtóval, hogy öttagú mi­niszteri végrehajtó tanácsot hoz­tak létre az OPEC-szabályok be­tartatására. Subroto a konferenciát záró saj­tóértekezleten igen visszafogottan nyilatkozott az elért eredmények­ről. ..Magunk is készséggel elis­merjük, hogy az árkülönbözetek ügyében tett lépéseink nem feltét­lenül ideálisak” — mondta. Hang­súlyozta, hogy ideiglenes megálla­podásról van szó, amelyet egy mi­niszteri tanácskozás hamarosan felülvizsgál. Ezt a találkozót állí­tólag január 18-ra Genfbe hívták össze. Olajipari szakértők a mostani konferenciában annak bizonyítékát látják, hogy az OPEC eltávolodott a realitásoktól. A szervezet tovább­ra is abból a feltételezésből kiin­dulva hozza döntéseit, hogy a piaci fordulat, azaz az árak újbóli emel­kedése küszöbön áll. Az erő látsza­tának fenntartása végett nem nyúl az alapárhoz, miközben az arab könnyűolaj a szabadpiacokon a hi­vatalos árnál legalább 1,50 dollárral olcsóbban kel el.­ Úgy, tesz, mintha a piac követelményeinek megfelelően átalakítaná az árstruktúrát, de az érintettek egy részének tartózkodá­sa folytán intézkedéseinek kihatása nem egyéb, mint hogy a károsabb nehézolajat is nehezebben eladható­vá teszi. Ha — ahogy az­ olajiparban mű­ködők látják — a mostani értekez­let legfőbb törekvése a szervezet megrendült hitelének helyreállítása volt, akkor ez az értekezlet messze nem érte el célját. Senki sem hiszi el, hogy az OPEC szétesését jelenti, ha két fontos termelő nem vesz ré­szt az OPEC egy lényeges döntésében, de ez ma már inkább a gyengeség, nem pedig az erő jele. A szervezet a legkülön­bözőbb okokból egyre több megál­lapodásának hatálya alól kénytelen egyik-másik tagját eleve felmente­ni, és egyre-másra arra kényszerül, hogy utólag szentesítse tagjainak a megállapodásokat nyíltan felrúgó lépéseit. Ezért magukkal a megál­lapodásokkal már aligha lehet a piacra komoly hatást gyakorolni. Az egység hiánya komolytalanná, de legalábbis kétellyel fogadhatóvá te­szi azokat a fenyegetéseket, amelye­ket az OPEC a legjelentősebb szer­­­vezeten kívüli exportőrökhöz, Nagy- Britanniához, Norvégiához és a Szovjetunióhoz címzett. Arra figyel­meztette őket, hogy ha további ár­­csökkentéssel árháborút robbanta­nak ki, abban a közösen fellépő OPEC-tagokkal szemben csak ők húzhatják a rövidebbet. Sokak szerint az árak lemorzso­lódása nem az OPEC fegyelmén múlik: a piacot az sem erősíte­­né meg, ha­­ valamennyi OPEC- tag komolyan venné az ármegálla­­podásokat és a termelési kvótá­kat Az újabb árcsökkentési hullám ellen azért szólnak­ ér­vek. Buchanan-Smith brit energia­ügyi miniszter legutóbbi nyilatko­zatában például azt ígérte, hogy a következő néhány héten nem vál­toztatnak a brit olajárakon, (né­hány hete vihart kavart, hogy ki­látásba helyezték az árképzésben a szabadpiaci árhatás fokozott érvé­nyesítését), és kivárják az OPEC- értekezlet piacra gyakorolt hatását. Az óvatosság mögött sokak szerint az húzódik meg, hogy a londoni kormány a brit olajárak gyengülé­sével ,együttjáró fontárfolyam-esést­ egyáltalán nem látná szívesen. (Reuter, AP—DJ) NAPRÓL NAPRA + AZ OSZTRÁK KANCELLÁR FELFÜGGESZTETTE A HAIN­­BURGI VÍZERŐMŰ építkezési előmunkálatait a környezet­védők nyomásának hatására. (2. oldal) + A SZOVJET GAZDASÁGI HELYZET a vezető politikusok vé­leménye szerint javul. (5. oldal) + A KÍNAI MEZŐGAZDASÁG NÖVEKEDÉSI lehetőségei kor­látozottak. (6. oldal) + A NYUGATNÉMET ARBED SAARSTAHLNAK JÓVÁHA­GYOTT SZUBVENCIÓ feltehetőleg lágyít az NSZK magatar­tásán a közös piaci acéls­zubvenciókkal kapcsolatos jövendő vitákon. (8. oldal) + SVÁJCBAN DRÁGÁBBAN ÉS LASSABBAN lehet autózni január 1-től az úthasználati díjak és a sebességkorlátozás be­vezetése után. (8. oldal) + A TEMAFORG JELENLEG 55 EZER TONNA TEXTIL- ÉS MŰANYAGHULLADÉKOT HASZNOSÍT, s ez a mennyiség csak akkor lenne növelhető, ha külföldről — szocialista orszá­gokból — hulladék-alapanyaghoz jutna a vállalat. (3. oldal) + A VILÁGPIACI NYERSANYAGÁRAK az idén csökkenni fog­nak — jósolják amerikai szakértők. (2. oldal) + AZ USA-BAN HÉTFŐTŐL MEGKEZDIK a mikroáramkör­­szeletek terveinek szabadalmi bejegyzését. (8. oldal) Kedves Olvasó! A magyar gazdaság életében és történetében az új eszten­dő — 1385 — jelentős változásokat hoz. A szabályozóváltozás főbb mozzanatai, az új vállalatirányítási formák, a gazdaság­­irányítás korszer­űsítésére tett intézkedések órákon bel­ül éle­tünk részévé, munkánk rendezőelveivé válnak. Nekünk, a vál­lalati szférában dolgozóknak minden erőnkre szükségünk lesz, hogy eleget tegyünk a gazdasági kormányzat elvárásainak. A Magyar Kereskedelmi Kamara elnöksége és apparátusa szolgálni szeretné tagvállalatait és a magyar gazdaság minden egységét. Az érdekvédelem, az érdekegyeztetés és az érdekköz­vetítés fontos feladatain keresztül kíván eleget tenni ennek a szolgálatnak. Meggyőződésünk és szilárd véleményünk, hogy a vállala­toknál dolgozó szakemberek ugyanazt a gazdaságpolitikát akar­ják megvalósítani, ugyanazt a célt akarják elérni, mint a gaz­daságirányítás csúcsán dolgozó szakértők — sokszor azonban a módszerek és az eszközök a feladat megközelítése, a közös cél megvalósítása során másképp jelentkeznek. Ez természetes is, hiszen a szakmai praxis, a gyakorlati élet esetenként más mód­szereket sugall, mint amelyek elméleti megfontolásokból szár­maznak. A jobb döntés, a hatékonyabb elhatározás kibontakoztatá­sára a nézetek ütközése segíti polarizálni a legjobb vélemé­nyeket. A rendeletek születésének előkészítő fázisában, a „mű­helymunkában” is ,nagyon fontos a kamarába tömörült magyar vállalatok véleményének kifejtése. 1985-ben erre nagy energiá­val fogunk törekedni. A hazánkban elért gazdaság eredmények jelentősek, fizető­­képességünk megőrzésén kívül hazánk hitelképessége is javult, amit kevés nyersanyagban szegény kis ország tudhat napjaink­ban saját eredményének. A VILÁGGAZDASÁG a magyar vállalatok vezetésének rendkívül fontos és nélkülözhetetlen eszközévé, sőt információs bázisává vált. Frisse­n, tárgyilagosan, szakszerűen és érdekesen tudósít a világgazdaság és a magyar gazdaság minden fontos mozzanatáról és megnyilvánulásáról. Egyes cikkeit és informá­cióit a vállalati szférában további viták, megbeszélések köve­tik. Mindez hasznos, értékes tevékenység. A lap országmellék­­letei fontos forrásanyagok a szakemberek számára. A válla­latvezetés­­nélkülözhetetlen fegyverévé vált a VILÁGGAZDA­SÁG. Köszönet ezért a szerkesztőség dolgozóinak. Kedves Olvas­óink! Megköszönve támogatásukat és érdeklődésüket, az MKK elnöksége nevében szeretettel kívánok nagyon boldog, sikeres új esztendőt. Beck Tamás a Magyar­ Kereskedelmi Kamara elnöke Rekordévet zárt a nyugatnémet külkereskedelem A statisztikai hivatal előzetes becslése szerint az NSZK export­­többlete 54,9 milliárd márkára emelkedett 1984-ben, vagyis na­gyobb volt 1982, az eddig legjobb év 51,3 milliárd márkás eredmé­nyénél. Franzen, a gazdaságügyi minisz­térium szóvivője az eredményt po­zitív jelnek minősítette, amiben ki­fejezésre jut a nyugatnémet ipar je­lenlegi magasfokú versenyképessé­ge. A Reuter tudósítójának kérdé­sére válaszolva, kifejtette, hogy az 1985-ös trend valószínűleg az előző évi nyomdokain halad. A növekedés fő ösztönzője az új évben az export és a beruházás; a nyugatnémet kül­kereskedelem valamivel gyorsabban nő majd a világkereskedelem egé­szénél. „Ez azonban nem jelent automatikusan újabb kiviteli re­kordot.” Bár folytatódik a kedvező irányzat, a növekedés rátája nem lesz oly nagy, mint 1984-ben, és az Egyesült Államok aligha importál annyi nyugatnémet terméket, mint tavaly. A kereskedelmi többlet növeke­dése nem problémák nélkül való je­lenség, kiválthatja a partnerek reakcióit. Az NSZK-nak azonban pozitív mérlegre van szüksége — hangsúlyozta a szóvivő­­, hogy el­lensúlyozhassa az idegenforgalom és a szolgáltatások importjában jelent­kező kiadásokat. (Reuter) Az USA-ban módosítják az embargólistát Az Egyesült Államokban rövide­sen új exportszabályokat tesznek közzé és könnyítik a személyi szá­mítógépek, valamint egyéb hason­ló­ jellegű műszaki berendezések exportját a szocialista országokba­n jelenti, jóll értesült kormányfor­rásokra hivatkozva, a Reuter hír­­ügynökség. A rendszabályok előre­láthatólag még az év elején napvi­lágot látnak. Mint ismeretes, né­hány hónappal ezelőtt a szocialista országokkal fenntartott kereske­delmet ellenőrző, párizsi székhelyű úgynevezett COCOM-bizottság rész­ben szigorításokról döntött és el­határozta több, a legmodernebb technológiát hordozó termék kivi­telének szigorítását, viszont enyhí­tette többek között a kisebb mér­tékű személyi számítógépek kivi­teli szabályait azzal az indoklással, hogy olyan technológiáról van szó, amelyet már a szocialista orszá­gokban is jól ismernek és alkal­maznak. A COCOM-ot 1949-ben hozták létre azzal a feladattal, hogy kor­látozza a katonai szempontból ké­nyesnek minősített technológia el­adását a szocialista országoknak. Tagjai a NATO-országok (leszámít­va Izlandot és Spanyolországot), valamint Japán. (Reuter)

Next