Világgazdaság, 1989. február (21. évfolyam, 22/5028-41/5047. szám)

1989-02-04 / 25. (5031.) szám

4 ÁRUPIAC Vasárnaptól indul a Sky Television adása A tervezettnél valószínűleg jóval kevesebb brit és írországi készüléken lehet majd fogni vasárnaptól a Sky Television műholdról érkező adását, de a The Wall Street Journal című lap szerint nem csak ez árnyékolja be Rupert Murdoch sajtómágnás legújabb vállal­kozását. Élesedni fog a verseny a világ­űrben, miután ugyanerről a műholdról két szigetországi rivális, a W. H. Smith Group Plc. és Robert Maxwell is va­sárnap kezdi meg programjainak su­gárzását. A már pályára állított francia műhold rövidesen öt csatornán kezdi meg a műsorszórást (ezek közül az első már e hónap második felétől fogható lesz), a nyáron pedig a brit Satellite Broadcasting Ltd. és a bonni kormány is feljuttatja saját távközlési űreszközét. Ilyen zsúfoltság közepette az iparági elemzők természetesnek veszik, hogy a Sky Televisionra az idén valószínűleg 150 millió font sterlinget rá kell fizetni üzemeltetőjének, a pénzügyi egyensúlyig (nem a nyereséges működtetésig!) pedig legalább 400 milliós kiadással kell számolni. Nagy reklámbevételekre egyelőre nem számíthatnak, mivel­ az egyre több műholdvállalkozást látva-a marketingcégek ennek a médiának az inflálódásától tartanak, és egy tekinté­lyes reklámcég szakértője szerint a hirdető vállalatok preferencia-sorrend­jében a műholdas tévé eléggé hátraszo­rult. Murdoch és versenytársai szerint azonban már a szerényebb siker is fel­keltheti az amerikai ügynökségek és televíziós vállalkozók érdeklődését, és ez lehet az igazi üzlet. A British Sa­tellite az amerikai tőkét egy 700 millió dolláros programcsomaggal kívánja becsalogatni, amelyben egyebek között exkluzív műsorszórási megállapodások is szerepelnek a hollywoodi stúdióval. Ami a szigetországi nézőréteget illeti, az az érintettek szerint néhány éven belül többmillósra fog növekedni. Egyelőre azonban csak néhány ezer brit lakos veheti közvetlenül parabolaantennáról a műsort, mivel a vevőegységeket gyártó Amstrad karácsony helyett csak január legvégén kezdte meg a kiszállítást a boltokba. A cég egyébként egymillió parabolaantenna gyártására szerződött le, ezeket egyen­ként 199 font sterlingért lehet megven­ni. Mintegy 55 ezer szigetországi otthon­ba a már bekötött kábeltévé-hálózaton jut el a műholdas adás, miután a múlt héten erről megállapodott Murdoch a kábeltévé-társaságokkal. A legtöbb „vezetékes” előfizető már megismerhet­te az ausztrál illetőségű vállalkozó másik műholdas adását, az eredetileg további műsorelosztásra és nem közvetlen vé­telre szánt Sky Channelt. (AP-DJ) A BTS HORMON ÚJ VITAFORRÁS LEHET AZ EK ÉS AZ USA KÖZÖTT Az amerikai vegyi cégek által immár nagyüzemileg is előállítható BTS hor­mon újabb fejezetet nyithat az EK és az USA közötti agrárvitában - vélik szakértők. A BTS (bovine somatotrophine) hormonról régóta köztudott, hogy nö­veli a tehenek tejkiválasztását, az ál­latok szervezetében megtalálható ugyan, de mesterségesen csak a 80-as évek elején sikerült az USA-ban előállítaniuk olyan cégeknek, mint a Monsanto, az Elanco, az American Cyanamid és az Upjohn. A hormon alkalmazásával kapcsola­tos végső teszteléseket hamarosan be­fejezik, és valószínű, hogy az amerikai élelmiszer- és gyógyszerügyi hivatal (FDA) néhány hónapon belül engedé­lyezi a szer forgalomba hozatalát. Szak­értők szerint óriási piaci lehetőségek rejlenek a termékben, évi egymilliárd dolláros forgalom sem elképzelhetetlen. Az eddigi szakvélemények szerint a BTS-nek semmilyen káros hatása sincs az emberi szervezetre, ezért - állítják amerikai illetékesek - az USA igen élesen reagálna, ha az EK (Európa Közösség) - hasonlóan a növekedési hormonhoz - nem engedélyezné a BTS értékesítését a közös piaci tagországokban. A BTS közös piaci ellenzői viszont azzal érvelnek, hogy teljesen irreális lenne a közösségen belül a tejtermelést serkentő hormon alkalmazása, hiszen ott az egyik legnagyobb gondot éppen a tejfeleslegek felszámolása okozza: ennek elősegítésére a közösség tagországaiban eddig 5 millió állatot voltak kénytele­nek levágni. Az EK és az USA hormonvitájához kapcsolódó hír, hogy az amerikai fo­gyasztók szövetsége, a CFA támogatja a közös piaci álláspontot, vagyis a hor­monkezelt húsok bevitelére január else­jével elrendelt tilalmat, mert - mondják a CFA képviselői - az intézkedés nem a kereskedelmi protekcionizmus szülötte, hanem a fogyasztók érdekeit hivatott védeni. A szövetség egyben felszólította a kormányt, hogy folytasson tárgyaláso­kat egy legalább 90 napig terjedő „fegyverszünetről” az EK illetékeseivel, nehogy kereskedelmi háború robbanjon ki a két fél között. Február 20-tól ugyanis az EK retorziót tervez, válaszul az USA- nak a hormontilalommal szembeni el­lenlépésére. (AP-DJ, Reuter) Malaysiai gépkocsiexport A malaysiai Perusaban Otomobil National Ltd. (Proton) megkezdte Pro­ton Saga típusú személygépkocsi értéke­sítését Nagy-Britanniában. Egyelőre 600 autót szállított le, de a tervek szerint a március közepétől 6 ezret ad el ebből a típusból a brit piacon. Malaysia már eladott Proton Saga személyautót Srí Lankának, Máltának, Írországnak, Új-Zélandnak és Bangla­­desnek, és még a múlt évben meg akar­ta kezdeni az exportot az USA-ba is. Ehhez azonban különféle módosításokat kellett végrehajtania a járműveken, mert több alkatrész nem felelt meg az ame­rikai szabványoknak. A Proton egyéb­ként nem tartja kizártnak, hogy bepereli amerikai partnerét szerződésszegés miatt, a Proton America Inc. ugyanis tavaly november közepéig sem szerezte meg a gépkocsik importjához szükséges enge­délyeket. (WWD) Engedélyezték az új iraki olajfinomító építését Irak kormánya zöld utat adott az Öböl térségében tervezett, a maga nemében legnagyobb petrolkémiai gyár megépíté­sének. Az illetékes miniszter szerint az üzem három év múlva üzemkész lesz, kapacitása meghaladja az évi 1,5 millió tonnát. A tanácsadói és műszaki előmunká­latokra állítólag már kiadták a megbí­zásokat; a vállalkozáshoz most külföldi társakat keresnek, akik készek lennének a szükséges további hiteleket és a műszaki know-how-t rendelkezésre bocsátani. Az üzemben 21 különféle petrolkémiai ter­méket kívánnak gyártani, összesen évi 1 milliárd dollár értékben. Az előállított gyártmányok 70 százalékát exportra szánják. (WWD) Peugeot-autók Indiából A francia Automobiles Peugeot SA. Indiában kívánja gyártani 504-es típusú személyautóit. A francia autó a Bom­bay melletti Mahindra gyár üzemeiben készül majd. A hosszú távú megállapodást az indiai hatóságok már engedélyezték, és 1990-ben állítólag megindul évi 10 ezer járműnek az előállítása. Kezdetben a gyártáshoz szükséges alkatrészek és részegységek 70 százaléka készül majd Indiában, ez az arány később 80 száza­lék fölé emelkedik. Ez lesz az első, Indiában gyártott francia személyautó. Az említett megállapodás alapján Indiában ötfokozatú sebességváltók is készülnek majd francia licenc alapján; ezeket a Peugeot kocsikon kívül a Mahindra terepjáró kocsijaiba is beépí­tik. Az évi termelést 20 ezer darabra tervezik. Az 1945 óta fennálló Mahindra gyárban 9 ezer dolgozó foglalkozik gépjárművek (terepjárók, traktorok, teherautók, motorok és hajtóművek) gyártásával. A Peugot-konszernnel 1978 óta működnek együtt. (WWD) Indonézia exportálhatja a legtöbb kötött árut az EK-ba A közös piaci tagországok 25,5 mil­lió darab kötött ruházati cikk bevitelére adnak engedélyt az idén Indonéziának, így 1989-ben az ázsiai ország kapja a legnagyobb exportkárát a kötött ruhá­zati termékek esetében - közölték dzsa­­kartai források. Korábban Hongkong volt az EK legnagyobb kötöttáru-szállítója, a brit koronagyarmat azonban az idén csak 25,32 millió darabot exportálhat a tagországoknak. A kvótamegállapodásra 3 napos megbeszélés után került sor, és ennek eredményeképpen most először korlátozza a brüsszeli bizottság Indonézia exportját kötött ruházati termékekből. Indoklásként az illetékesek azt hozták föl, hogy az elmúlt években a közös piaci országok textilimportja jelentősen meg­ugrott. Az ázsiai ország 1984-ben még csak 1,2 millió darab kötött ruházati termé­ket exportált az EK-országokba, 1987- ben viszont már 12,1 milliót. A tavalyi év szeptemberig terjedő időszakában az exportadatok még tovább növekedtek: 18,8 millió darabot értek el. Mint az indonéziai kereskedelmi miniszter el­mondta, az Egyesült Államok után a közös piaci országok importálják a leg­több textilterméket az országtól. Az Indonézia teljes textilexportjából szár­mazó bevételből így az EK-országok mintegy 20 százalékkal részesednek. A tavalyi év első 10 hónapjában egyéb­ként az indonéziai textilexport összesen 1115 millió dollárt eredményezett. A kereskedelmi miniszter becslése szerint a textilexport értéke az idén 1,2 milliárd dollárra növekszik. A brüsszeli bizottság ugyanakkor engedélyezte Írországnak, hogy saját gyártói védelmének érdekében csökkentse az olcsó kínai alsóneműk importját. A bizottság egyidejűleg engedélyt adott Franciaországnak a kínai ernyők bevi­telének visszafogására. (Reuter) A Sri Lanka idei teatermése 10 millió kilogrammal csökkenhet a tavalyi 227 millió kilogrammhoz képest, nyugat­európai tőzsdecégek véleménye szerint. Az ország illetékesei hivatalos termésbecslést egyelőre még nem adtak ki. 1989. február 4. VESZTESÉGES A NORSK DATA A skandináv számítástechnikai ipar egyik vezető cégének tartott Norsk Data váratlanul veszteséget jelentett a legutóbbi mérlegbeszámolóján. A hír önmagában nem érdemelne sok figyelmet, a hátte­rében meghúzódó körülmények miatt azonban több szempontból is tanulsá­gos esetről van szó. A közepes méretű vállalat nehézségei elsősorban azt pél­dázzák, hogy a nagy horderejű piaci változások hatására miként sorvadnak el rövid idő alatt a legdinamikusabbnak tartott ágazatban is a stabil pozíciók. A Norsk Data kedvezőtlen eredmé­nyei két fontosabb eredőre vezethetők vissza. Ezek közül az egyik lényegében gazdaságföldrajzi és piaci feltételekből fakad, a másik pedig a műszaki fejlesztési irányok helytelen megválasztásából. Az ipari szerkezetváltási törekvések szem­pontjából mindkettő komoly tanulsá­gokkal szolgál. A regionális, piaci jellegű feltételek elemzése kapcsán a szakemberek első­sorban arra mutatnak rá, hogy a Norsk Data egy olyan térségben tevékenyke­dett, ahol a jól képzett szakembergárda, a magas színvonalú ipari kultúra és a fejlett infrastruktúra egyaránt rendelke­zésre állt. A vállalat elsődlegesen egy olyan piacon volt jelen, amely folya­matosan magas követelményszintet támasztott, de jól fizetett a színvonalas termékekért és szolgáltatásokért, így az árbevétel bőséges fedezetet nyújtott az intenzív műszaki fejlesztésre. A kedvező gazdasági környezet és a vélhetően igényes vállalatvezetés sem volt azonban elégséges a folyamatos expan­zió fenntartásához. A skandináv térség, illetve az eladási lehetőségek szem­pontjából szóbajöhető nyugat-európai országok csak viszonylag szűk regionális piacnak minősültek, ahonnan nem lehetett versenybe szállni a számítástechnika fejlődésének fő irányait meghatározó amerikai és japán nagyvállalatokkal. A piac nyitottságára építő állami szabá­lyozás is a Norsk Data ellen dolgozott egy idő után. Amint ugyanis kiderült, hogy az eredeti műszaki fejlesztési irány zsákutcába jutott, a vállalat védtelen maradt a konkurenciával szemben, és eladásai rohamosan csökkeni kezdtek. A vállalat helyzetének rosszabbra fordulása ezen a ponton kapcsolódik a műszaki fejlesztési irány helytelen megválasztásához. A Norsk Data úgy­nevezett miniszámítógépek gyártására szakosodott az évtized kezdete óta.­­A szakterületet kevésbé ismerő olvasók számára ezt a kategóriát elsősorban a kisebb teljesítményű asztali személyi számítógépektől szokták megkülönböz­tetni. A miniszámítógépek a folyamatos miniatürizálás és méretcsökkentés elle­nére még ma is többnyire állványos kivitelben készülnek, és akkorák, mint egy kisebb irattároló szekrény.­ Korábban a Norsk Data egy olyan fejlesztési irányt szabott meg, amely éveken keresztül ragyogó üzletmenetet biztosított számára. A cég teljesen el­szakította a konstrukciót azoktól az alapmodellektől, amelyeket a nagy amerikai gyárak követtek. Az önálló út követése elsősorban abban nyilvánult meg, hogy a cég gépeit teljesen egyedi alapszoftverrel (úgynevezett operációs rendszerrel) látták el. Értelemszerűen következett ebből az, hogy a felhasz­nálói programok csak ezeken a gépeken működtek. Ez a fejlesztési stratégia jól működött a 80-as évek elején, amikor a piac még honorálta a drágább egyedi megoldásokat. A Norsk Data ebben az időben káprá­zatos nyereséget realizált az általa for­galmazott programcsomagokon és egye­di szoftvertermékeken. Ez a stratégia azonban az évtized végének közeledtével elkerülhetetlenül bukásra lett ítélve. A fordulatot az váltotta ki, hogy az utóbbi években váratlanul előretörtek az úgy­nevezett nyílt számítógépes architektúrák, amelyekben számos ponton nemzetkö­zileg szabványosított megoldásokat alkalmaznak. Az általános, szabványosított kellékek sorában a legfontosabbnak azt a UNIX nevű operációs rendszert tartják, ame­lyet még a 70-es évek végén fejlesztett ki az AT&T Bell Laboratóriuma. Ez az alapszoftver, amelyet egészen a mai napig folyamatosan tökéletesítenek, elsősorban arra nyújt jó lehetőséget, hogy az alkal­mazói programokból kialakuljon egy olyan, nemzetközi méretű, közös szoft­verkincs, amelyből a felhasználók bő­ségesen meríthetnek. Magától értetődik, hogy minden olyan cég, amely a saját partikuláris megoldásait ajánlja egy ilyen irányzattal szemben egy idő után elke­rülhetetlenül zsákutcába jut. A Norsk Data eredményeinek várat­lan és rendkívül erőteljes romlása mögött is éppen az áll, hogy nem ismerte fel kellő időben a nagy nemzetközi szab­ványokhoz való igazodás szükségességét. Más tekintetben a vállalat sorsa kezd emlékeztetni arra a pályára, amelyet a Saab-Scania számítástechnikai részlege futott be. Ezt ugyanis a sorozatos bal­sikerek után átvette az elektronika más területein sikeres Ericsson, majd egy további eredménytelen periódus, sőt tetemes veszteségek után továbbadta a finn Nokiának. E példák egybehangzóan azt sugall­ják, hogy a legmodernebb ágazatokban való megkapaszkodás kulcskérdése ma az, megtalálja-e egy vállalat a helyét a mélyreható szabványosítások által meghatározott nemzetközi piaci folya­matokban. (AP-DJ) Szovjet-bolgár vegyesvállalat húsfeldolgozásra A Szófiában múlt év december végén aláírt megállapodás szerint húsfeldolgozó vegyes vállalatot alapít egyrészről a szovjet Agráripari Állami Bizottság (Goszagroprom), a Szovjetunió Húsipari Kutató és Fejlesztő Intézete és a most alakult Agroprombank, másrészről a bolgár Állami Húsipari Intézet és a „Rodope” mezőgazdasági kombinát. Az alaptőkét 15 millió levában állapították meg ( 1 dollár : 0,8433 leva), ennek 55 százalékát a bolgár partnerek biztosít­ják. A két országnak ez az első vegyes vállalata. A gyártáshoz szükséges nyersanyagokat a bolgárok szállítják, a Szovjetunió magas fokon automatizált termelőberendezése­ket bocsát a Bulgáriában építendő üzem rendelkezésére. A szerződés szerint a főleg nagyfogyasztói kiszerelésben ké­szülő, évi 5 ezer tonna húskonzerv, pástétom és sonka 70 százalékát a Szov­jetunió veszi át. Az elvégzett számítások szerint az építkezés és a berendezés teljes költsége 4-5 év alatt megtérül; a gyárat 1989 végén helyezik üzembe (Agro- Europe, Bonn, 1989. január 23.) AZ 1989 ÉVI RÉSZLEGES IMPORTLIBERALIZÁLÁS ÚJ LEHETŐSÉGEKET NYIT! Ne teremtse meg szkát külkereskedelmi apparátusát! Kíméljen költséget, létszámot! IMPORT - tevékenységét minimális díjért rugalmasan, szakszerűen lebonyolítja gyakorlattal rendelkező külkereskedelmi fővállalkozó kisvállalat. Az üzleteket Önök tárgyalják, kötik meg, é • a mi feladatunk a lebonyolítás. A részletek tisztázása az Ön kapcsolata: Horváth Miklós igazgatóhelyettes TRANSINVEST Bp XIV., Hungária krt. 113. Telefon: 634-836, 632-338 Telex: 227093 J1

Next