Világgazdaság, 1989. augusztus (21. évfolyam, 145/5151-167/5173. szám)

1989-08-01 / 145. (5151.) szám

KÖZÖS PIACI MINISZTEREK KÖLTSÉGVETÉSI JAVASLATAI A Közös Piac miniszterei a hét végén kidolgozták 1990-re szóló költségvetési javaslatukat. Eszerint jövőre a költségvetést 2,9 százalékkal 46,14 milliárd ECU- ra (1 ECU - 1,102 dollár) emelik. A kiadások összege így 681 millió ECU-val kisebb, mint amit a brüsszeli bizottság javasolt. Peter Schmidhuber, a brüsszeli bizottság költségvetési ügyekben illetékes tagja mereven elutasította a kiadásokat lefaragó miniszteri javaslatot, s közölte: ragaszkodik hozzá, hogy a szóban forgó összeggel ismét kiegészített költségvetési javaslat kerüljön az Európa Parlament elé első olvasásra. Mint ismeretes, a strassbourgi parlamentnek joga van megvál­toztatni a számokat, s a javaslat csak akkor emelkedhet törvényerőre, ha az európai honatyák megszavazzák. A költségvetési javaslatban ezúttal is a legjelentősebb a mezőgazdasági tétel, de részaránya a teljes költségvetésből a korábbi 58-ról 53 százalékra csökken. Emlé­kezetes, hogy a közös piaci költségvetés tavalyi felülvizsgálata előtt a mezőgaz­dasági kiadások tették ki az összkiadások kétharmadát. A miniszterek egyébként 336 millió ECU-val csökkentették a brüsszeli bizottság által ajánlott mezőgazda­­sági kiadások összegét, amelyet 26,52 milliárd ECU-ban jelöltek meg. Ez az összeg 0,9 százalékkal kisebb, mint az idén. A miniszerek támogatták viszont a brüsszeli bizottságnak azt a javaslatát, amely szerint a háromszorosára, 70 millió ECU-ra kell növelni az adócsalások kivédésére szolgáló, ellenőrzésre szánt alapot. Az adócsalások a számítások szerint évente több milliárd ECU-val rövidítik meg a költségvetést. Legalább 16 millió ECU-t szeretnének megspórolni azon, hogy az eredetileg kért 274 fővel szemben csak 50- nel bővítik ki a brüsszeli apparátust. Az új környezetvédelmi kiadásokat egyötöd­del, a Japánban értékesítendő EK-termékek támogatására szánt összegeket pedig egyharmaddal csökkentik. A költségvetési javaslatokról egyébként a végső döntést az Európa Parlament hozza meg, szokás szerint decemberben. (Reuter) VASUTASSZTRÁJK FENYEGET A SZOVJETUNIÓBAN Miközben újabb és újabb mutatók a szovjet gazdasági helyzet romlásáról tanúskodnak, erősödik az aggodalom, hogy a szénbányászsztrájkokat a vasutasok munkabeszüntetése követi. A szállítások leállása nyomán fellépő káoszt egyesek megkísérelnék „rendcsinálásra” felhasználni­­ hallható reformbarát körökben. A vasárnapi szovjet lapok aggodal­muknak adnak hangot, hogy vasutas­­sztrájk fenyeget, ez pedig hivatalos nyilatkozatok szerint „katasztrófára és káoszra” vezethet. A vasutas-munkabe­szüntetés lehetőségét először Gorbacsov elnök-főtitkár pendítette meg a parla­mentben, amikor a szénbányászok sztrájk­ja nyomán előállt helyzetről festett drámai képet. A Pravda leningrádi tudósításában beszámol arról, hogy az északnyugati országrész forgalmát irányító Oktyabr vasútigazgatóságon már több napja beszélnek a sztrájk lehetőségéről. Az Izvesztyija közlése szerint a vas­útügyi minisztérium pénteken gyűlésre hívta össze a dolgozói kollektívák kép­viselőit a helyzet megvitatására. A miniszter azt mondta: „általános kataszt­rófával” lenne egyértelmű a vasúti for­galom megbénítása. A most alakult radikális baloldali képviselői frakció hét végi ülésén Szer­­gej Sztankevics képviselő szerint az újabb munkabeszüntetéseket, főként egy va­sutassztrájkot fel lehetne használni az eddig megszerzett demokratikus vív­mányok visszavételére. A képviselő azt állította, hogy „valami provokáció ké­szül”, és ebben nagy szerepe volna a vasutassztrájknak. Egyesek éppen erre az ürügyre várnak - hangoztatta. Anatolij Makevics vasutas-képviselő a szovjet Távol-Keletről annak a véle­ményének adott hangot, hogy az ilyes­fajta sztrájkokat fel lehetne használni a demokrácia és a radikális parlamenti csoport ellen. A nemrég végetért bányászsztrájk egyébként 5,5 milliárd rubeljébe kerül az államkincstárnak, és nem világos, honnan teremtik elő a pénzt. A Pravda már említett cikkében azt írja, hogy az ország sorsa gyakorlatilag a vasutasok kezében van. Ha leállnak, az üzemek képtelenek lesznek termelni. Vlagyimir Ginko, a vasútügyi minisz­ter első helyettese az Izvesztyijának adott nyilatkozatában az ellenzéki Demokra­tikus Uniót hibáztatta a sztrájkfelhívá­sokért, hozzátéve, hogy a helyzetet a gabonaszállítási szezon csak súlyosbít­ja. A Reuter ukrajnai vasutassztrájkok lehetőségéről is értesült. A szakszerve­zetek vasárnap nyugalomra intették a vasutasokat. A szakszervezeti lap, a Trud hasábjain megjelent felhívás utal rá, hogy a szovjet lakosság számára létfontossá­gú termékek szállítása forog kockán. Az akut problémákat növeli a száraz­ság miatti gabonatermés-kiesés (lásd cikkünket az utolsó oldalon), továbbá az olajtermelés lemaradása is. A vasár­nap közzétett statisztikai adatok szerint az első félévben a Szovjetunióban 304 millió tonna olajat hoztak a felszínre, 3,3 millióval kevesebbet a tervezettnél. A külkereskedelmi hiány egyébként az említett statisztikai jelentés szerint nagyobb, mint a tavalyi év megfelelő időszakában, mivel az import megug­rott. Az Izvesztyija által ismertetett adatok szerint június végéig a mérleg 1,1 mil­liárd hiányt mutatott: 34,2 milliárd rubeles importtal 33,1 milliárdos export áll szemben. A gazdasági megújulásért folytatott harcok egyik jelentős kérdése, milyen önállóságot élvezzenek a kisszövetkeze­tek. A közelmúltban, mint már jelen­tettük, olyan törvényt terjesztettek a parlament elé, amely igen keményen megadóztatná a szövetkezeti vállalkozá­sokat. A súlyos adóterhek védelmezői a társadalmi igazságosságot emlegetik, és ostorozzák a nyerészkedőket. A parla­ment hétfői, olykor viharos ülésén nem fogadta el a javaslatot, és átdolgozásra visszaküldte az illetékes parlamenti bizottságnak. A TASZSZ jelentése sze­rint Vlagyimir Tyihonov közgazdász képviselő szerint a szövetkezetek kemény megadóztatása a jobbik esetben áremel­kedésekre vezetne, a rosszabbik esetben pedig a szövetkezetek tönkretételére, holott ezek általában hatékonyabban működnek az állami vállalatoknál. A nagy adó kedvezne a feketemunkának. A törvényjavaslat mellett mindenek­előtt Szergej Alekszejev, a javaslatot kidolgozó jogi és igazságügyi bizottság elnöke állt ki. Szerinte amennyiben a parlament nem fogadja el a szövetke­zeti törvényt, ez szétzilálja a szövetke­zetek adózási rendszerét. Alekszander Vaszilec képviselő a nyerészkedő szö­vetkezetek azonnali bezárását követel­te. A hírügynökségek szerint valószínű, hogy az átdolgozott törvényjavaslat még ezen a héten újból a parlament elé kerül. Mint ismeretes, a lett parlament nyi­latkozatot fogadott el a lett állami szu­verenitásról, amelyben kimondja, hogy a szovjet parlament által elfogadott törvények csak akkor érvényesek Lett­országban, ha ott is ratifikálják őket. A lett parlament nyelvtörvényt is elfoga­dott, amely a nem lett származású pol­gárokat gyakorlatilag részben kizárja a passzív választójog gyakorlásából. (Észtországban ott élő oroszok egy hasonló törvény elfogadására a múlt héten munkabeszüntetéseket tartottak.) A hely­­hatósági választásokon való jelöltséghez a lett törvény szerint legalább ötévi, parlamenti képviselőjelöltséghez pedig legalább tízévi helybenlakás szükséges. Ezenkívül a lett parlament megvitatta a gazdasági önállóságról szóló törvényja­vaslatot, amelyről Észtországban és Litvániában már döntöttek, de a szava­zás eredményéről nem érkezett jelentés. (Reuter, DPA, AFP) Kompromisszummal terhelt váltás a LEMP vezetésében Kiszczak a LEMP miniszterelnök-jelöltje A LEMP Központi Bizottságának szombaton késő este véget ért plénumán, amellett, hogy a köztársasági elnökké megválasztott Jaru­zelski - ígéretéhez híven - lemondott minden pártfunkciójáról, 4 KB- titkári és 4 PB-tagi pozícióban született változás, ám a választási vereség miatt a reformereken kívül a „pártegységről” szavaló konzervatívok két képviselője is bekerült a vezetésbe, távoznia kellett viszont az új első titkár, Rakowski egyik bizalmasánnak. A parlament tegnap kez­dődött kétnapos ülésén aztán Rakowski a LEMP nevében Kiszczak jelenlegi belügyminisztert ajánlotta kormányfőnek, akinek a körhin­tában ezúttal ajánlójává vált elődje kellemetlen kis csomagot hagyott: a Rakowski-kabinet utolsó döntéseként elrendelte a sokak szerint 2- 300 százalékos áremelkedésekkel járó élelmiszerár-felszabadítást, amely elvileg ma lép életbe. Az első titkári posztra - csakúgy, mint később a többi vezető tisztségre is - Rakowski volt az egyedüli jelölt, s bár a LEMP vezetésében lezajlott változá­sok számukat tekintve nem jelentékte­lenek, mégsem egyértelműen a párt megújulását jelentik. Távozott a politi­kai bizottságból a 62 éves Kazimierz Barcikowski; az ő hibájául róják fel, hogy felügyelete alatt maradhatott benne a választási törvényben az a műhiba, amely miatt a hatalmi establishment országos listán jelölt tagjai elvéreztek a júniusi választásokon, ami csak még megalá­­zóbbá tette a kommunisták vereségét. Lemondott PB-tagságáról a 61 éves Józef Czyrek is, aki a PB-ben felügyel­te az ideológiát, nemkülönben Marian Orzechowski, az ideológiáért felelős KB- titkár. Az utóbbi a párt sorainak szoro­sabbra zárásának jelszavával indított támadást a reformerek ellen és lendült küzdelembe Rakowskival szemben az első titkári pozícióért a KB-plénum első napján. A külföldi megfigyelők szerint komp­romisszum áldozata lett Stanislaw Cio­­sek is, akinek szintén mennie kellett a politikai bizottságból, Rakowski egyik legközelibb bizalmasának. Ugyancsak távozott a PB-ből Adam Miocowicz, a LEMP által „fölnevelt”, majd az ellen­zékkel kötött kompromisszum érdeké­ben magára hagyott s a Szolidaritást szélsőséges követelésekkel letromfolni kívánó hivatalos szakszervezeti szövet­ség (OPZZ) vezetője, aki jelenlegi állá­sát már nem tartja összeegyeztethetőnek PB-tagságával. Lemondott gazdasági KB-titkári poszt­járól - de megtartotta PB-tagságát - Wladyslaw Baka, aki nem ért egyet a jelenleg folytatott inflációs politikával, Zygmunt Czarzasty KB-titkári helyére is más került. Baka és Orzechowski a Reuter szerint - ha más-más oldalról is - szemben állt Rakowskival. A LEMP vezetésében bekövetkezett áltozások kétségtelen pozitívuma az új IB-titkárok személye. Hárman közülük a mostani ülésen kerültek be a KB-ba is: fiatalok, külföldi szakmai tapaszta­lattal rendelkező, magasan kvalifikált tudósok - Slawomir Wiatr politológus, Marek Król klasszikafilológus (egyben a poznani Wprost című lap főszerkesz­tője), valamint Marcin Swiecicki köz­gazdász-szociológus­­, és mind a hár­man parlamenti képviselők. Ez utóbbi azt jelenti - írja az MTI -, a LEMP kénytelen felismerni, hogy a kibontakozó parlamenti demokráciában a párt poli­tikáját mindinkább a parlamenti frakció fogja csinálni. Márpedig Rakowski nem tagja a parlamentnek, sőt - figyelmez­tetnek megfigyelők - a LEMP első tit­kárának posztja már két okból sem je­lenti az ország „erős emberének” a pártállam megteremtése óta fennállt pozícióját: egyrészt azért, mert a párt­állam valószínűleg átalakul demokrá­ciává, másrészt pedig azért, mert az új államfő Jaruzelski, a LEMP volt veze­tője. Korántsem jelenti a reformerők győ­zelmét a három PB-tag kiválasztása. Bár a PB tagja lett a LEMP új politikus­üstököse, a 43 éves Leszek Miller - aki tavaly decemberben lett KB-tag, s rög­tön KB-titkár -, ám ugyancsak bekerült Manfred Gorywoda - aki Jaruzelski miniszterelnöksége idején gazdasági főtanácsadó, volt később KB-titkár, majd 1987-ig a tervbizottság elnöke lett, legutóbb pedig katowicei vajdasági elsőtitkár -, valamint a szintén buzgó konzervatívnak tekintett varsói első tit­kár, Janusz Kubasiewicz. Hétfőn aztán az új összetételű parla­ment is megkezdte munkáját, s a két­napos vita első napján Rakowski beje­lentette: a LEMP jelöltje a miniszterel­nöki posztra Czeslaw Kiszczak, a jelen­legi belügyminiszter. Walesa vasárnapi gdanski beszédében újból megerősítet­te, hogy a Szolidaritás nem hajlandó a LF­MP-pel nagykoalíciós kormányt alakí­tani, mert a választások világosan megmutatták, hogy a társadalom bizal­mát élvező politikai erő a Szolidaritás, tehát voltaképpen egyedül jogosult kormányozni. Kiszczak miniszterelnök­ké választását azonban segítheti, hogy a Szolidaritás kezdetben szívesebben lát­ta volna őt a köztársasági elnöki posz­ton, mint Jaruzelskit. Egyes párttag képviselők azonban félnek: a lengyelek Kiszczak kinevezését úgy értelmezik: nem változik semmi. Akár megalakul az új kormány, akár nem, úgy tervezik, hogy a ma lejáró ár- és bérstop megszűnésével egyidejűleg fölszabadítják az élelmiszerárakat. (A terv részleteiről lásd VILÁGGAZDASÁG, 1989. július 28., 2. oldal.) Az ellenzék és kommunista közgazdászok is arra figyelmeztetnek, hogy az árak felsza­badítása - bár kielégítheti a régóta ezt követelő parasztokat - könnyen zavar­gásokat, sőt egyenesen „társadalmi robbanást” okozhat, s emlékeztetnek arra, hogy a most várható 2-300 százalékos­ra becsült élelmiszerár-emelkedés töre­déke söpörte el a Gomulka- és a Gie­­rek-vezetést. A tervezet szerint a 38 millió lengyel legtöbbjét kompenzálni szeretnék az áremelkedésért, ám hivatalos adatok szerint az erre fordított összeg átlago­san csupán 8400 zloty lenne (hivatalos árfolyamon 100 zloty ( 6,55 forint), ami a becslések szerint messze elmarad az áremelkedések jelentette többletkiadá­soktól. Azt is a tervezet hibájául róják fel, hogy semmit sem tesz az állami monopóliumok felszámolására, és nem hoz létre szociális védőhálót a legsze­gényebbek számára. Janusz Basiaknak, a LEMP KB apparátusában dolgozó egyik közgazdásznak az véleménye, hogy már jelenleg is minden öt lengyelből egy a szegénységi szint alatt él, és az árfel­szabadítás után ez az arány ötből három­ra emelkedhet. N. G. Mit várhatunk Brüsszeltől? (3. oldal) A szervezett bűnözés elleni harcra szólított fel a régi-új olasz kormányfő A maffia elleni küzdelem, a kábító­szer-kereskedelem elleni harc, az adó­csalások megfékezése, továbbá az nyu­gat-európai egységes piacra való felké­szülés az új olasz kormánykoalíció legfontosabb feladata - mondotta Giu­­lio Andreotti, a háború utáni 49. olasz kormány feje, aki a római parlament vasárnapi bizalmi szavazása alapján megkapta a lehetőséget a kormányala­kításra. Ezzel véget ért a már két hó­napja tartó olasz kormányválság, hiszen Andreotti az alsó- és a felsőházban is bizalmat kapott, s ezzel a 70 éves po­litikus hatodszor alakíthat kormányt. Az ötpárti koalíció tagjai: a keresztényde­mokraták, a szocialisták, a republiká­nusok, a liberálisok és a szociáldemok­raták. (Reuter) OECD-LISTA AZ ADÓSOKRÓL A tavalyi év végén 954,9 milliárd dollárra rúgott 159 ország - Afganisztántól Zimbabwéig, beleértve a súlyosan eladósodott latin­amerikai országokat is - adósságállománya, ami 3,9 milliárddal kevesebb, mint ugyanazon év júniusában volt - ez derül ki a Nemzetközi Fi­zetések Bankja (BIS) és az OECD hétfőn Bázelben közzétett jelen­téséből. A leginkább eladósodott ország Brazília 84,1 milliárd dollárral, utána következik Mexikó 74,7 milliárd, Ausztrália 44,9 milliárd, a Szov­jetunió 42,5 milliárd, Argentína 38,4 milliárd, Kína 27,8 milliárd és Venezuela 27,1 milliárd dolláros adóssággal. (APA/AFP)

Next