Világgazdaság, 1989. október (21. évfolyam, 190/5196-210/5216. szám)

1989-10-03 / 190. (5196.) szám

✓Újabb felajánlások Varsónak Folynak a megbeszélések a magyar és a lengyel reformok támogatásáról A Frankfurter Allgemeine Zei­tung úgy véli, a washingtoni konferenciák véleményegyezteté­se ellenére nagy még a tanácsta­lanság a nyugati országok köré­ben arról, milyen módon és haté­konysággal tudnák támogatni Lengyelországot. Az Európai Közösség külügyminiszterei min­denesetre ma kezdik meg tanács­kozásukat Luxemburgban, ahol a közösségi ügyek mellett nagy súllyal fog szerepelni Budapest és Varsó reformjainak támogatása is. Eközben a Washingtonból hazaér­kezett Balcerowicz lengyel pénz­ügyminiszter a parlament előtt megerősítette: kemény, ámde következetes gazdaságátépítő programra számíthatnak a len­gyelek a Mazowiecki-kormánytól. A lengyel gazdaságról készített nyu­gati elemzések katasztrofálisan rosszak, a rendelkezésre álló információk siral­masak, az új, Szolidaritás-kormány pedig túlterhelt - összegzi véleményét a Frank­furter Allgemeine Zeitung arról, hogy a nyugati kormányok - saját korlátaikon túl - miért nem képesek gyorsan cse­lekedni Lengyelország megsegítésében. Hallatszanak azonban olyan vélemények is, hogy politikai megfontolásokból fel kellene hagyni a kivárással, és az át­meneti időszakban még kellő informá­ciók hiányában is segítséget nyújtani a katasztrófába sodródó lengyel gazdaság­nak. A FAZ értesülései szerint az Európai Közösség egyes tagjai is ilyen gyors, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és Varsó közötti megegyezést megelőző segítsé­gen dolgoznak. Warnke nyugatnémet gazdasági együttműködési miniszter például 1,2 milliárd márkás segélyalap létesítését javasolta Lengyelország szá­mára. A többiek, akik hajlandóak len­nének gyorssegélyt adni Varsónak, az IMF-fel való megállapodás, mint előfel­tétel kikötését célszerűnek és indokolt­nak, ám politikailag tarthatatlannak értékelik. A FAZ úgy tudja, hogy az IMF- fel párhuzamosan folynak a megbeszé­lések a nyugati hivatalos hitelezőket tömörítő Párizsi Klubbal is, továbbá megtörténtek az előkészületek arra, hogy a Lengyelország számára meghatározott átütemezési határidőt 5-ről 10 évre hosszabbítsák meg, és a könnyítéseket a kamatfeltételekre is kiterjesszék. Lengyelország persze elsősorban az NSZK-tól, legnagyobb nyugati partne­rétől várja a segítséget. Waigel nyugat­német pénzügyminiszter nemrég kijelen­tette, Bonn az IMF-fel kötendő megál­lapodás előtt is kész segíteni Varsónak. Kohl kancellár pedig a tervek szerint novemberben látogat a lengyel főváros­ba, ahová a FAZ értesülései szerint magával hozza a Mazowiecki-kormány­­nak szánt nyugatnémet segélycsomagot is. Ebben a nyugatnémet napilap szerint szerepel az a lehetőség, hogy a koráb­ban kapott egymilliárd márkás óriáshi­telt Varsó zlotyban törleszthesse, továb­bá az állami hitelgarancia-intézet, a Hermes ismét nyújt hitelgaranciákat Lengyelországnak, valamint szó van újabb átütemezési megállapodásról is. A nyugatnémetek egyebek mellett technikai, tanácsadói és szakemberképzési segít­séget is kilátásba helyeztek Varsónak. Herrhausen, a Deutsche Bank elnöke pedig arról beszélt, hogy a külföldi befektetők számára „Lengyelország Alapot” kellene létrehozni, de ellentét­ben a párizsi csúcs előtt hangoztatott véleményekkel, úgy vélte, hogy ezen keresztül nemcsak kormányok, hanem bankok, esetleg magántőkések is befek­tethetnének Lengyelországban. (Folytatás a 2. oldalon) A Magyar Gazdasági Kamara napilapja. VILÁGGAZDASÁG XXI. évfolyam, 190. (5196.) szám 1989. október 3., kedd Vállalati eredményhez kapcsolt béreket javasol a jugoszláv kormány A hét végén Belgrádban a képviselők elé tárta gazdasági csomagtervét a jugoszláv kormány. Markovics kormányfő hangsúlyozta, hogy a vál­ságból kivezető út a piacgazdaság megteremtésén, a vállalatok működé­sének megreformálásán, a pénzkínálat szűkítésén, elsősorban azonban az infláció megfékezésén keresztül vezet. A kormánynak és a lakosságnak egyaránt újabb megrázkódtatást jelentett a statisztikai hivatal közlése: az infláció szeptemberben négyszámjegyűvé vált, éves szinten jelenleg közel 1200 százalékos. A jugoszláv kormány pénteken a szövetségi parlament előtt ismertette a gazdaság talpraállítására összeállított csomagtervét (VILÁGGAZDASÁG, 1989. szeptember 28., 1. oldal). A mintegy 20 törvényjavaslat között sze­repel a vállalatokról, a bankokról, a számvevőszékről és a pénzügyek keze­léséről szóló - még az előző kormány által kezdeményezett - jogszabály át­dolgozott változata. A vállalatok és a bankok átszervezését a gyorsan romló gazdasági helyzet miatt a kormány az év végére hozza előre. Ante Markovics kormányfő beszédé­ben hitet tett a piacgazdaság létrehoza­tala, az árak szabad alakulása mellett, és aláhúzta, hogy a gazdasági felemel­kedésben kiemelt szerepet kapnak a közös beruházások, és újabb külföldi hitelek felvételére is szükség lesz. A kormány a jövőben nagyobb önál­lóságot kíván adni a nemzeti banknak, hozzálátnak a tőke-, a pénz- és az ér­tékpapírpiac mielőbbi kiépítéséhez. Kiemelt figyelmet érdemelnek az infláció megfékezésére javasolt lépések - különösen a statisztikai hivatal teg­napi jelentésének fényében. Az infláció ugyanis újabb csúcsot döntött szeptem­berben, a havi pénzromlás 287,2 száza­lékos volt, az éves inflációs ráta ezzel csaknem 1200 százalékot ért el. A ter­vek szerint az árak a jövőben a gazda­ság minden ágazatában szabadon ala­kulhatnak, de például a nyersolaj, az üzemanyag, a vas és a színesfémek, a szén és a gyógyszer árának változását a vállalatoknak közölniük kell a szövet­ségi árhivatallal. Új elem az inflációellenes intézkedé­sek között, hogy a bérek nem követhe­tik automatikusan az inflációt, ha erre az adott vállalatnál nincs anyagi fede­zet. A vállalatok csak akkor emelhetik havonta a fizetéseket, ha a gazdálkodá­sukról is havonta készítenek elszámo­lást. Ennek hiányában az előző elszá­molási időszak utolsó hónapjában készí­tett átlagos bruttó személyi jövedelem osztható ki az elkövetkező hónapokban. Megfigyelők szerint ez a jugoszláv viszonyok között egyet jelent a bérbe­fagyasztással, a gazdálkodó szervezetek ugyanis képtelenek arra, hogy havonta elszámolást készítsenek. (Folytatás a 2. oldalon) Az ACP-országok aggodalmai Brüsszel kelet-európai tervei miatt A Közös Piaccal szerződéses kapcsolatban álló fejlődő országok aggódnak amiatt, hogy a Lengyelországnak és Magyarországnak kilátásba helyezett EK-támogatás miatt nekik kevesebb marad - ez jutott kifejezésre az EK és az úgynevezett ACP- országok - 66 afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni állam - parlamenti vegyes bizottságának ülésén, amelyet a hét végén tartottak Versailles-ban. Az értekezlet szenegáli társelnöke - aki ezeknek az aggodalmaknak újságírók előtt hangot adott - természetesnek tartotta, hogy a két ország jogosult a támogatásra, de leszögezte: az EK-nak „nem szabad elfeledkeznie hagyományos partnereiről”. A szóban forgó fejlődő országokat aggasztja Nyugat-Európa tervezett egysége­sítése is. Attól tartanak, hogy 1992 után ki fognak szorulni onnan, az egységes piac elszívó hatással lesz majd a beruházásokra, a fejlesztési segélyeket is inkább az arra rászoruló, kevésbé tehetős európai államoknak adják majd, s mindez együt­tesen tovább súlyosbítja az ACP-országok helyzetét. A tárgyalásokon az EK-delegációt vezető Leo Tindemans volt belga külügy­miniszter kijelentette, hogy a Lengyelországnak és Magyarországnak nyújtandó támogatás nem befolyásolja majd az ACP-országok megsegítését. Mitterrand fran­cia elnök pedig arról biztosította a résztvevőket: nem kerülnek hátrányos helyzetbe a nyugat-európai piacon 1992 után, sőt „egy erősebb Európa sokkal inkább szoli­dáris tud lenni” - mondta. A mostani megbeszéléseken egyébként az év végén lejáró úgynevezett harmadik loméi egyezmény megújításáról volt szó. Az ACP-országoknak a Közös Piaccal fennálló szerződése keretében az EK jelentős anyagi támogatást nyújt. Ez a most lejáró szerződésben 8,5 milliárd ECU volt, ám az ACP-országok ennél jóval nagyobb támogatást kérnek. Brüsszel hajlandó is lenne a támogatást 50 százalékkal emelni, ezt azonban a közösség tagállamainak jelentős része - élükön Nagy-Britanniával - ellenzi. (Reuter, MTI) Peresztrojka + válságkezelés­i reformdiktatúra? SZTRÁJKTILALOM ÉS DE FACTO BÉRSTOP LEHETŐSÉGE A SZOVJETUNIÓBAN Azonnali hatállyal 15 havi általános sztrájktilalom elrendelésére tett javas­latot a kormány nevében a szovjet Legfelső Tanács hétfői ülésén Voronyin miniszterelnök-helyettes. A rendszabály része lenne egy nagyobb, rendkívüli gazdasági intézkedéseket tartalmazó csomagnak. Részleteket egyelőre nem tudni, de a tervezett sztrájktilalom azzal is összefügghet, hogy október 1-jén érvénybe lépett egy olyan, nyilvánosságot alig kapott törvény, amely bérbe­fagyasztással felérő, kemény adókorlátot szab az állami béremeléseknek. A sztrájkokat ma sem szabályozza törvény, de törvényen kívül helyezésük szándékának mozgatórugói világosak. A gyakran politikai, gyakran nemze­tiségi indíttatású munkabeszüntetések elburjánzása súlyosbítja az amúgy is válságos gazdasági helyzetet, s a vezetés számára egyre nehezebben kezel­hető, nyílt politikai konfliktusok forrása. Nagy kérdés azonban, hogy nem vezet-e még súlyosabb konfliktusokhoz, ha az alig kivívott - s még korántsem teljes körű - alapvető szabadságjogok közül az egyiket felülről megvonják. Annál is inkább, mert a nagyobb politikai szabadságon kívül a peresztrojka eddig nem sokat tud felmutatni. Valószínű, hogy a vezetés azzal érvel: a rendkívüli jogkorlátozást éppen a gazdasági válsághelyzet meghaladása, a gyakran fájdalmas gazdasági reform akadálymentes megvalósítása indokolja - csak­hogy nincs világos reformkoncepció. Egyfajta reformdiktatúra sikere - a korrekciókat megkönnyítő visszajelzések lehetőségét megszüntetve, ismét felülről kikényszerített áldozatokkal - ugyancsak kétséges a rendszerről és a szocialista vállalatról. Rizskov hangoztatta: a tervezetek, ha elfogadják őket, a Szovjetuniót „a szo­cialista gazdaság új modellje” felé mozdítják el. A TASZSZ közleménye, miszerint a hétfői ülés foglalkozni fog az Örmény­­ország elleni rövid enyhülés után újra teljes körű azerbajdzsán blokáddal, már sejtette, hogy a hangulat aligha marad­hat ünnepi. Gorbacsov elnök-főtitkár egy hete már ultimátumot intézett a két köztársaság vezetőihez: ha maguk nem rendezik a helyzetet, rendkívüli intéz­kedések következnek. Voronyin bejelen­tette, hogy az azerbajdzsáni vasutakat a blokád megtörésére különleges irányí­tás alá vonják. A miniszterelnök-helyettes azonban a Kaukázuson túli blokád felszámolásánál jóval szélesebb körre kért rendkívüli intézkedést, minden sztrájk betiltását az idei utolsó negyedévre és a jövő év egészére. Arról nem szólt, hogy a terve­zett rendszabály megszegőit milyen módon büntetnék. Lapzártáig nincs hír arról, hogy a képviselők miként fogadták a javaslatot, amely súlyos döntés terhét helyezi a vállukra. S ha a képviselőket végül sikerül is meggyőzni az intézkedések szüksé­gességéről, a peresztrojka e „kanyarját” még a lakossággal is el kell fogadtatni. (A tilalomhoz a hírügynökségi jelentés Igazi reformszellemben indult a szov­jet Legfelső Tanács hétfői ülése. Rizs­­kov miniszterelnök egy csomagban ismertette a gazdaság radikális átalakí­tására szánt törvénytervezeteket a tulaj­donról, az adózásról, a földről, a bérleti­sekben nem részletett más gazdasági szükségintézkedések is csatlakoznak.­ Ilyen előkészületekre maga Gorbacsov és Voronyin is a parlamenti ülésszakon tett már homályos utalásokat. Elejtett szavaik azt sejtették: véleményük sze­rint a legégetőbb gondok megoldása, a piaci egyensúly helyreállítása szükség­­intézkedéseket igényel. Még az egyértel­műen reform­barátnak számító Abalkin miniszterelnök-helyettes is, aki alapve­tően gazdasági eszközöket vázolt a költségvetési hiány lefaragására, egy nyilatkozatában megjegyezte, bizonyos területeken szükségessé válhat a sztráj­kok korlátozása. Alapvetően gazdasági válságkezelési megoldás - amelynek végrehajtását a sztrájktilalom ha nem is garantálja, esetleg megkönnyítheti - az az érthetetlenül csekély visszhangot kapott törvény, amelyet a Legfelső Tanács még augusztusban, ülésszakának végén foga­dott el. Ha sikerül érvényt szerezni neki, a reálbérek lenyomásával javíthatja a piaci egyensúlyt. A törvény, amely október 1-jén, azaz vasárnap lépett hatályba, büntetőadóval sújtja az állami vállalatoknál az évi 3 százalékot meghaladó fizetésnövekedé­seket, s csak a rendkívül eredményes vállalatokkal tesz kivételt. Szovjet szak­emberek az inflációt évi 9 százalékosra becsülik, így a büntetőadó reálbércsök­kentésre igyekszik szorítani a vállala­tokat. A legalább 15 hónapig érvény­ben maradó büntetőadó törvénybe iktatá­sa szinte észrevétlenül történt meg a parlament éles vitákkal tarkított első ülésszakának végén. Most azonban a képviselők körében olyan leningrádi szakszervezeti felhívást köröznek, amely a törvény visszavonását vagy az alap­vető élelmiszerekre érvényes azonnali árstop egyidejű elrendelését követeli. Pavlov pénzügyminiszter a mostani parlamenti ülésszak első napján a jövő évi költségvetési elképzelések között sorolta fel a bérkiáramlás szigorú kor­dában tartását adók révén (VILÁG­­GAZDASÁG, 1989. szeptember 26., 1. oldal), a költségvetési deficit radikális csökkentésére. Furcsa mód azonban sem ő, sem hallgatósága nem emlékezett rá, hogy az erre hivatott intézkedések már megszülettek, s napokon belül érvény­be lépnek. S. G. a Új lehetőségek a magyar-chilei kereskedelmi kapcsolatokban Tizenhat év után, október 1-jén ismét megnyílt Santiagóban a Chilei Magyar Kereskedelmi Kirendeltség. Ebből az alkalomból hétfőn sajtótájékoztatót tar­tottak a Kereskedelmi Minisztériumban, ahol ismertették a két ország gazdasági kapcsolatainak alakulását. Kereskedelmi kapcsolataink Chilével nem szüneteltek az alatt a 16 év alatt sem, amíg a két ország nem állt diplo­máciai kapcsolatban egymással, ám most, hogy a kapcsolatok helyreálltak, a ke­reskedelem és a gazdasági együttműködés fellendülése várható. A két ország kö­zötti kereskedelmi áruforgalom a leg­utóbbi időkig mérsékelt volt, a magyar export tavaly 1 millió dollárt tett ki, az import 20 milliót. A chilei importcik­kek - elsősorban a réz és az állatte­nyésztéshez nélkülözhetetlen halliszt - európai közvetítőkön keresztül jutottak Magyarországra. A javulás már az elmúlt év végén érezhető volt, külkereskedőink hosszú idő után először közvetlenül vásároltak Chilétől 4 ezer tonna hallisz­tet. Idén, az év végéig látványos fellen­dülés nem várható ugyan, a Kereskedelmi Minisztérium illetékesei azonban úgy vélik, hogy exportunk 2,5 millió dollár körüli értéket ér el, az import pedig 15- 20 millió dollár lesz. A magyar export­ban növekszik a Tungsram-fényforrások részaránya, ez az összes kivitelnek több mint a felét teszi ki. Cél az is, hogy az import és az export egyensúlyba kerüljön. Ezt feltehetően jól szolgálja majd a magyar vállalatok kiállítása október 25. és november 5. között a Santiago de Chile-i vásáron, amelyre nyolc magyar vállalat jelezte részvételét. A kiállítók közül a Medi­cor, a Medimpex és a Tungsram kap­csolatai már régebbi keletűek a dél­amerikai országgal, több vállalat azon­ban azért kíván részt venni a vásáron, mert új piaci lehetőségeket remél. Nemcsak a külkereskedelmi forgalom, hanem a gazdasági együttműködés más formáinak a bővülése is várható: több magyar és chilei vállalat már folytatja a 16 évvel ezelőtt megszakadt tárgyalá­sokat, egyebek között autóbuszok és más tömegközlekedési eszközök közös gyár­tásáról. Szó van arról, hogy tengeri kikötői berendezéseket, úszó- és portál­darukat szállíthatnak a magyar vállala­tok Chilébe. Az ottani partnerek válto­zatlanul igénylik azokat a magyar ter­mékeket, amelyeknek az exportálásáról 16 évvel ezelőtt megkezdődtek a tár­gyalások; ilyenek például az oktatási berendezések és a kórházi felszerelések. (MTI) TAJVAN NÖVELI SEGÉLYEINEK ÖSSZEGÉT Tajvan, amely a külföldi valutatarta­lékokat tekintve a világ élvonalában van, jelentősen növelni kívánja a harmadik világ országainak nyújtandó fejlesztési segélyek összegét - adták hírül hivata­los tajvani források. A kormány az 1988 októberében alapított Nemzetközi Együtt­működési és Fejlesztési Alapot a jelen­legi 1 milliárd dollárról 3-5 milliárd dollár közötti összegre kívánja bővíteni. A pénz­ügyi segítséget kedvezményes hitel for­májában nyújtják 20 éves lejáratra, évi 3 százalékos kamattal. Egy kormánytisztviselő szerint a ke­let-európai szocialista országok akkor részesülhetnek a kedvezményes hitelek­ből, ha a kereskedelmi és egyéb üzleti kapcsolatok már elértek egy bizonyos - most meg nem határozott - szintet. (Reuter)

Next