Világgazdaság, 1989. november (5. évfolyam, 211/5217-232/5238. szám)

1989-11-01 / 211. (5217.) szám

V XXI. évfolyam, 211. (5217.) szám MAGASBA SZÖKNEK AZ ENERGIAÁRAK LENGYELORSZÁGBAN A jugoszláv infláció 1500 százalék felé közelít Amerikai kormányküldöttséget várnak Varsóba Lengyelországban mától jelentősen emelkednek az energiaárak - jelentette be a varsói pénzügyminisztérium. Eközben a parlament elfogadta a kormánykiadások - köztük a szénbányászat állami támogatásának - nagyarányú csökkentését tartalmazó módosított költségvetést. November elsejétől a villamosenergia 150, a földgáz 100, a melegvíz-szolgáltatás és a távfűtés 50 százalékkal drágul. Egy kilowattóra villanyáramért ezentúl az eddigi 8,50 helyett 21,31 zlotyt kell fizetni, egy köbméter földgáz ára pedig a jelenlegi 11,50 zlotyról 23-ra emelkedik. Az áremeléssel részint a támogatásokat kívánják lefaragni, részint az energiapazarlást akarják megszüntetni, ám így is kemény tél vár majd a lengyelekre, az előrejelzések szerint energiahiánnyal kell számol­niuk (VILÁGGAZDASÁG, 1989. október 12., 1. oldal). A parlament által elfogadott módo­sított idei költségvetésben radikálisan csökkentik az állami kiadásokat. A szénbányászatnak adott állami támo­gatások idei összegét 1200 milliárd zlotyval (a hétfőn újra, 12,6 százalék­kal leértékelt zlotyval számolva hivata­los árfolyamon 500 millió dollárral) mérséklik. A korábban bejelentett kiadás­­csökkentő lépésekkel (VILÁG­GAZDASÁG, 1989. október 17., 2. oldal) együtt a kormány tervei szerint az idei költségvetési deficit az eddig előre jel­zett 9200 milliárd zlotyról 4700 milliárd­­ra mérséklődhet. A költségvetési hiány lefaragásától a Mazowiecki-kormány a forgalomban lévő pénz mennyiségének csökkenését, a jelenleg havi 50, illetve évi 600 százalékos vágtató infláció megfékezését reméli. Hétfőn Bush amerikai elnök nyilvá­nosságra hozta annak a delegációnak a névsorát, amely november 29. és decem­ber 2. között Lengyelországban felmé­ri, az Egyesült Államok mely területe­ken nyújthatna segítséget a lengyel gazdasági reformokhoz. A delegációban részt vesz három miniszter: Clayton Yeutter, a mezőgazdasági, Robert Mosbacher, a kereskedelmi és Elizabeth Dole, a közlekedési tárca birtokosa. A felmérő küldöttség tagja lesz még Michael Boskin, az elnök gazdasági főtanácsadója, az AFL-CIO szakszervezeti szövetség vezetői, az amerikai vállalati élet egyes reprezentánsai és a chicagói egyetem két neves közgazdásza. Marlin Fitzwater, a Fehér Ház szóvivő­je a bejelentést kommentálva elmondta, hogy a delegáció olyan gazdasági szektorokban való segítségnyújtásra fog koncentrálni, amelyekben leginkább hasznosítható az amerikai tudás és tapasz­talat. Ezen területek közé sorolta a mezőgazdaságot, a vállalatirányítást és a pénzügyi szolgáltatásokat, de hozzá­tette, hogy a küldöttség tagjai tanulmá­nyozzák majd a lengyel gazdaság szerke­zeti, makroökonómiai átalakításának és az árreformnak a stratégiai kérdéseit is. A kormánytisztviselőkből, vállalati és szakszervezeti vezetőkből álló delegá­ció után nem sokkal szakértőcsoport is érkezik majd Lengyelországba - jelen­tette be az amerikai elnök. (Reuter, AP-DJ) „Ilyen infláció csak forradalomhoz vagy polgárháborúhoz vezethet” - kommentálta Kovács Oszkár közgazdászprofesszor, a belgrádi egyetem tanára, egykori kormány­tag a szövetségi statisztikai hivatal tegnapi jelentését. Eszerint október végére az infláció éves szinten 1470,6 százalékra nőtt, miután az októberi pénzromlás 45,6 százalékos volt. Az októberi adat néhány százalékkal alacsonyabb ugyan, mint a szeptemberi, de még így is jóval meghaladja a kormány prognózisát, megkérdő­jelezve Mikulics miniszterelnök nemrég tett azon ígéretet, hogy az inflációt még az év vége előtt sikerül megfékezni. A gazdasági bajok mellett a kormány újabb politikai felfordulástól tarthat. Hétfőn megkezdődött az év eleji koszovói lázadás szításával vádolt egykori koszovói pártvezetőnek, Azem Vlasinak és 14 társának a pere, s ez azonnal újabb többezres tüntetésekhez vezetett Koszovóban. (Reuter) ROMLÓ HITELKÉPESSÉG, NÖVEKVŐ MUNKANÉLKÜLISÉG KÍNÁBAN Semmi sem indokolja, hogy leszállítsák Kína hitelképességi besorolását - mondják vezető pekingi pénzügyi szakemberek azt követően, hogy a múlt héten Kínában tárgyaltak az egyes or­szágok hitelképességét vizsgáló tekintélyes amerikai ügynökség, a Moody’s Investors Service kép­viselői. Ennek eredményeiről még nem lehet konkrétumot tudni, de a hírügynökségi jelentések emlé­keztetnek arra, hogy egy másik hasonló intézmény, a Japan Bond Research Institute közvetlenül a júniusi események után B-ről C­­•') szállította le Kína hitelképes­­i besorolását. It kínai bankszakemberek szerint helytelen nyugati képleteket alkalmazni a Nyugattól gyökeresen különböző Kínára, a hitelképesség megítélésénél elsősorban politikai szempontokat mér­legelve a gazdaságiakkal szemben. A Moody’s egyébként is szálka a kínai kormány szemében: tavaly júliusban A-3 osztályzatot kapott az 1987 novembe­rében lezajlott 300 millió márkás frank­furti kötvénykibocsátás, s ez az értéke­lés a kínai vezetők szerint „nem tükröz­te a valóságos gazdasági helyzetet”. A kínai bankszakemberek most is azt mondják, hogy „Kínában stabilitás van, az ország képes rendben törleszteni külföldi tartozásait”. A Peking Review című lap hétfői száma idézi a kínai központi bank kor­mányzóját, aki kijelentette: „Kína fel van készülve arra, hogy rendben fizesse a törlesztéseket, amelyek 1992-ben fog­ják elérni a maximumot, évi 10 milliárd dollárt”. Tájékoztatása szerint a külföl­di adósságállomány június végén 34 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban, de konkrét adatokat nem közölt. (Hivatalos tájékoztatás szerint az adósságállomány 40 milliárd dollárra rúgott 1988 végén.) A bankszakember szerint a külföldi hitelek befagyasztása „eltérő mértékben” érintette a külföldi beruházásokat, sőt a külgazdasági és külkereskedelmi tárca miniszterhelyettese, Sen Csu­e-zsen azt állítja, hogy több mint ezer új vegyes vállalatot hagytak jóvá a harmadik negyedév során. Ezek tőkéje összes­ségében az 1 milliárd dollárt is megha­ladja, s további több száz millió dollá­ros nagyságrendű tervekről folynak a tárgyalások. „Ez is azt bizonyítja, hogy a külföldiek ismét bizalommal vannak Kína iránt” - mondta Sen. Ugyanennek a minisztériumnak egy másik vezetője viszont úgy nyilatkozott, hogy a Sen által ismertetett szerződéseket még június előtt írták alá, s csak a jóváhagyás történt a harmadik negyed­évben. A külföldi befektetőket aggaszt­ja az infláció, a nyersanyag- és alkat­részhiány, amelyet nem utolsósorban a hitelszigorítás idézett elő, de a legna­gyobb probléma mégis az, hogy a kor­mánynak nincs hosszú távú gazdasági programja. E tekintetben előbbre tart Kuangtung tartomány, ahol a vezetés egyértelműen kijelölte a fejlődés irányát: a külföldi beruházásoknál abszolút elsőbbséget élvez az erőműépítés, az út- és vasút­építés, valamint a távközlés; meg­szigorítják viszont a külföldi befektetések ellenőrzését a könnyűiparban, különö­sen a nem hatékonyan termelő gyárak­nál. Bár a tartomány fellendülését az utóbbi tíz évben meghatározta a könnyűipar fejlődése - főként elektromos háztartási cikkek gyártása külföldi, elsősorban hongkongi tőkével -, a vezetők éppilyen fontosnak tartják, az infrastruktúra mellett, a nehézipar fejlesztését is. A tartomány vállalataiban a külföldi része­sedés akár 100 százalékos is lehet, s ennek a politikának már kezdenek beérni a gyümölcsei. A vegyes vállalatok munkalehetősé­gek teremtésével igen fontos szerephez juthatnak Kínában, hiszen egy legújabb jelentés szerint az idén kétszeresére, előreláthatólag 4 százalékra nő a munka­nélküliségi ráta az üzembezárások, a kormány takarékossági intézkedései miatt. A munkanélküliségről hivatalos adato­kat nemigen lehet tudni, lapértesülések szerint 20-30 millió városi munkanélküli van, ehhez jön még legalább 20 millió rejtett munkanélküli, s vagy 80 millió falusi, aki nem talál magának munkát. (Reuter, AP-DJ) Vietnam nemzetközi segélyhez jut Segélyt kíván nyújtani a­ vietnami gazda­ság­­korszerűsítéséhez az Ázsiai Fejlesztési Bank (ADB) - jelentette ki Fudzsioka Ma­­szao, az ADB elnöke Do Muoi vietnami miniszterelnöknek a Hanoiban folytatott megbeszélések során. A vietnami kormány­fő az ADB elnöke előtt vázolta az ország gazdasági reformelképzeléseit, és reményét fejezte ki, hogy a bank már a közeljövőben megadja a segélyt. Vietnam korábbi nemzetközi hitelszerzési kísérleteit rendre meghiúsították azok az országok, amelyek ellenezték Kambodzsa vietnami megszállását. A szeptemberben végrehajtott csapatkivonások azonban kedvezőbbé tehetik az ország nemzetközi megítélését. Ennek egyik jele az ADB által felajánlott segítség. Vietnamban eddig mintegy hetven vegyes vállalatra adtak engedélyt, több mint 600 millió dollár össztőkével - közölte Vo Dong Giang, a vietnami együttműködési és beruházási állami­­zottság elnökhelyettese. Tájékoztatása szerint zonban a 600 millió dollár szerény összeg a gazdaság szükségleteihez képest. (MTI/ AP-DJ) Továbbra is bizonytalan Törökország EK-tagsága Ozalt köztársasági elnökké választották Köztársasági elnökké lépett elő Turgut Özal kormányfő. Megfi­gyelők várakozása szerint az eddiginél jóval nagyobb hatalmat kíván megszerezni az elnöki poszt számára, hogy biztosítsa eddig folytatott és az utóbbi időben egyre kevésbé népszerű politikájának a folytonosságát. A pozícióváltás azonban nemigen változtat az ország képén sem gazdasági, sem politikai tekintetben, ezért a kö­zös piaci tagság továbbra is csak távoli reménye lehet Török­országnak. Az Európai Közösség (EK) brüsszeli bizottsága heteken belül elkészül a Törökország csatlakozásához szükséges felvételi kérelem elemzésével, de egyes elemzők úgy vélik, hogy az EK válasza a már két éve tartó várakozás ellenére sem lesz egyértelmű. Azzal már Ankarában is tisztában vannak, hogy gyors csatlakozásra sem­mi remény, az EK 1992-ig nem kíván foglalkozni a tagság kibővítésével. Brüsszeli vélemények szerint akár az ezredfordulóig is eltarthat, mire komo­lyan szóba jöhet Törökország felvétele. Az EK-n belül leginkább amiatt óvakodnak a törökök csatlakozásától, mert tartanak a török munkavállalók özönétől. Attól is félnek, hogy a 2000- re 70 milliós Törökország túl sok kép­viselőt delegál az Európa Parlamentbe, megváltoztatva ezzel a közösségen be­lüli erőviszonyokat. Rontják a törökök esélyeit a kelet-európai változások, hiszen az EK most kiemelt fontosságot tulaj­donít ennek a térségnek, némileg elha­nyagolva a közösséggel már 1963-ban együttműködési megállapodást kötött Törökországot. Az ország viszonylagos szegénysége, a politikai bizonytalanság és az európai átlaghoz képest kiugróan magas születési arány csökkenti a tag­ság esélyét. Brüsszelben most leginkább arra haj­lanak, hogy a kapcsolatok egyidejű erősítésével nyitva hagyják a csatlakozás lehetőségét, de nem jelölnek ki sem­milyen időpontot. Tartanak ugyanis attól, hogy a NATO-tag Törökországot a nyílt elutasítással elfordíthatják Európától, és akkor Ankara a Közel-Keleten fogja keresni katonai szövetségeseit. Ankarában viszont épp azt szeretnék elérni, hogy Brüsszel határozott választ adjon. Azt sem bánnák, ha a várakozási idő akár egy évtized lenne, csak hoz­záláthassanak végre a szükséges gazda­sági, társadalmi és politikai változ­tatásokhoz. Az esetleges elutasító vagy az eddigi­hez hasonlóan bizonytalan válasz eseté­re való felkészülést mutatja, hogy Tur­gut Özal miniszterelnök nemrég már arról beszélt: fontosabb az EK-val fenntartott kapcsolatok és az együttműködés erő­sítése, mint a "tényleges csatlakozás. Özal számára, aki az ellenzéki pártok által bojkottált tegnapi parlamenti szavazáson a várakozásoknak megfelelően megsze­rezte a köztársasági elnöki poszt betöl­téséhez szükséges szavazatok többségét, személyes kudarc lenne az elutasítás, hiszen kormányfőként folytatott politi­kájában kiemelt szerepet kapott a Nyu­gathoz való közeledés. Hatéves miniszterelnöki tevékenysége alatt Özal erőteljesen liberalizálta a gazdaságot, és igyekezett az EK-csatla­­kozáshoz megfelelő struktúrát kiépíteni. Kormányzása első éveinek népszerűsé­ge azonban megcsappant, mostanra egyre több bírálattal illetik. Különösen az infláció elszabadulását és a magas szin­ten is elburjánzott korrupciót vetik a szemére. Az ellenzék attól tart, Özal a miniszterelnökéhez képest eddig kisebb hatalmat jelentő elnöki posztot arra kívánja felhasználni, hogy a háttérből tovább irányíthassa az ország ügyeit, és a hatalmat a parlamentből az elnöki palotába igyekszik áthelyezni. (Reuter) Japán vállalatok magyarországi tervei A Nihon Keizai Simbun, Japán vezető gazdaságpolitikai napilap­ja kedden címoldalon számolt be arról, hogy az ország nagyválla­latai mind nagyobb érdeklődést tanúsítanak a kelet-európai orszá­gok iránt. Az írás részletesen ismerteti, hogy a japán cégek milyen együttműködést terveznek a magyar vállalatokkal. Az összeállítás szerint a Marubeni keres­kedőház arra számít, hogy Japánban liberalizálni fogják a mezőgazdasági termékek importját. Ezért hús- és gyü­mölcslé-feldolgozó, illetve -értékesítő vegyes vállalat létesítését tervezi Ma­gyarországon. Ezenkívül egy japán elektronikai céggel közösen arra készül, hogy elektronikus háztartási készülékek, valamint irodaautomatizálási berendezések javítására vegyes vállalatot alapít Ma­gyarországon. A Tonen Sekiyukagaku több céggel közösen a közelmúltban létesített épí­tőipari üveggyapotgyárat Magyar­­országon, ennek a termelése jelenleg évi­ 4500 tonna. Két-három éven belül azon­ban a termelés 50-100 százalékos felfu­tásával számolnak a japán cégek, és a többlettermelést teljes egészében a Szovjetunióban akarják értékesíteni. A Mitsubishi kereskedőház kerti kisgépek gyártási technológiájának átadásáról tárgyal magyar cégekkel, a C. Itoh kereskedőház pedig a Suzuki­­kocsik magyarországi gyártásáról - jegyzi meg a lap. A cikk a továbbiakban azt is meg­említi, hogy a Marubeni Bulgáriában közös gyógyszergyártást valósított meg a Pharmachim céggel. Tárgyalásokat folytat műtrágya vásárlásáról is. Romá­niában pedig - abból a tényből kiindul­va, hogy a munkaerő ott olyan olcsó, mint Kínában - konfekcióipari együtt­működés iránt érdeklődnek. Az elkép­zelések szerint a romániai üzemekben kezdetben évi 1500 férfiöltönyt készí­tenének, s valamennyit Japánban for­galmaznák. (MTI) Az IG Metall a túlórák ellen Magasabb fizetést és rövidebb mun­kaidőt követel az NSZK legnagyobb szakszervezete, a fémipar dolgozóit tömörítő IG Metall. A 2,6 milliós tag­ságú szakszervezet kéthetes konferenciát tartott Nyugat-Berlinben a jövő év áp­rilisában lejáró bérmegállapodás meg­újításakor majdan követendő taktikáról. A munkások felkészülhetnek a kon­frontációra a jövő évi bértárgyalásoknál - mondta Franz Steinkühler, az IG Metall elnöke. A szakszervezet hangsúlyozza: miközben a nyugatnémet ipar rekord­nyereséget - több mint 10 százalékos profitnövekedést ért el az idén, az alkalmazottak reálbére csökkent. A 3 évvel ezelőtti bérmegállapodás idején ugyanis még nem volt infláció, jelenleg viszont az inflációs ráta meghaladja a 3 százalékot. Az IG Metall utoljára 1984-ben hirde­tett sztrájkot, megbénítva a gépkocsi-, az acél- és a gépipari termelést. Jelen­leg azonban elképzelhető, hogy nem sztrájkkal, hanem a túlórázás megtiltá­sával kezdenék a munkaadókkal szem­beni harcot - közölte Klaus Zwickel, a szakszervezet alelnöke. Már 1984-ben is a 35 órás munkahét volt az egyik fő követelésük, de akkoriban kudarcot vallottak. A szakszervezet vezetői felhív­ják a tagokat, hogy semmilyen pénzbeli kompenzáció ígéretéért ne adják fel a jelenlegi heti 37 munkaóra 35-re való csökkentésének célját. A nyugatnémet gyáriparosok azonban már most panaszkodnak, hogy a rövi­debb munkaidő rontja a verseny­­képességet. Az IG Metallnak a szom­bati műszakok megszüntetésére vonat­kozó javaslata pedig lehetetlenné teszi a rugalmas termelést. Az NSZK kiváló minőségű gépipari termékei igen kere­settek a világpiacon, ezért a legtöbb gyárban általános norma a túlórázás. Közgazdászok szerint az évtized rekord­növekedési évének számító 1989 után a túlórázás megszüntetése jövőre a nyu­gatnémet gazdaság fejlődésének gátja lehet. A nagy iparvállalatok annyira fontosnak tartják a termelés fenntartását, hogy már az idén rendkívüli juttatást ajánlottak fel a munkásoknak. A szakszervezeteknek azonban szá­molniuk kell azzal, hogy sztrájk esetén a munkaadók bárhol az országban elbo­csáthatják a munkásokat. Két évvel ezelőtt a nyugatnémet munkaügyi törvényt a szakszervezetek számára hátrányosan módosították, s ez megszüntette az álla­mi segélyeket azon munkások számára, akiket cégük egy másik iparágban folyó sztrájk miatt bocsát el. Ha az IG Metall által a fémiparban kezdeményezett sztrájk miatt más iparágakban tesznek utcára embereket, akkor a szakszervezetnek kell kártalanítania a munka nélkül maradot­takat. (Reuter, AP-DJ) / 1989. november 1., szerdai

Next