Világgazdaság, 1991. március (23. évfolyam, 42/5548-62/5568. szám)
1991-03-01 / 42. (5548.) szám
Ki nyeri meg a békét? Tegnap reggel elhallgattak a fegyverek az Öböl tájékán, az Egyesült Államok és szövetségesei teljesítették Irak kérelmét. Kiadták a „Tüzet szüntess!” parancsot, de talán nem elsősorban azért, mert Bagdad legújabb beadványában beígérte az ENSZ összes feltételének teljesítését. A fegyvernyugvás igazi előzménye a második világháború utáni legnagyobb tankcsata, amelyben megsemmisítő csapást mértek Szaddám Huszein köztársasági gárdájára, betetőzve a 38 napi bombázás és 100 órás szárazföldi harc eddigi eredményeit. Az egyik legfényesebb eredmény, hogy a koalíció csapatai a háború nem egészen hat hete alatt mindössze 150 katonát vesztettek, miközben az iraki hadsereg - a Reuter szóhasználata szerint - „véres péppé” zúzódott. Az események ezúttal is igazolták, hogy a bátor kockázatvállalás kifizetődőbb a békítgetésnél, az evés közben étvágyukat növesztő diktátorok körüludvarlásánál. A jelenlegi esetben ez azt is jelenti, hogy a történet hőse a sokáig puhánynak, habozónak tartott Bush, aki szembetűnő eltökéltségével és céltudatosságával az ügy mellé állította mind a törvényhozás két pártját, mind az amerikai katonák életére leselkedő veszéllyel szembenéző közvéleményt. Érdemeinek élén ott áll továbbá, hogy kitűnő érzékkel választotta ki az expedíciós hadsereg főparancsnokát, Schwarzkopf tábornokot, aki megkímélte katonái életét, és orránál fogva vezette az ellenséget. Az elnök érdeme, hogy összetartotta a szövetségesek nehezen összetartható táborát, féken tartotta a provokált Izraelt, és ezzel megakadályozta, hogy Szaddám Huszein a maga háborúját az összes arab háborújának tüntethesse fel. Valószínűleg az volt Bush legnagyobb teljesítménye, hogy Sevardnadze kényszerű - és az ügyre nézve komoly veszélyt jelentő - távozása után meg tudta akadályozni, hogy Moszkva kiváljon az ENSZ lobogója alatt felsorakozó koalícióból. Hogy a hatalomátvételre készülő szovjet konzervatívok és a Szaddám Huszeinnel együttműködésbe bocsátkozó Gorbacsov csak ellentmondtak, és nem ellenálltak. Másként szólva, ebben a regionális háborúban Sevardnadzénak a közös emberi értékeket szem előtt tartó koncepciója érvényesült, és nem az „antiimperialista”, „osztályharcos” szemlélet, mint például még a vietnami háborúban. Irak le van győzve. Mi jön most? A kérdésre nincs teljes válasz, még nem is lehet. Szinte bizonyos, hogy Irak határai sértetlenek maradnak, Törökország, Irán, Szíria célszerűbbnek látták, ha visszatartják étvágyukat, amelynek kielégítését úgysem engedte volna Washington. Önként visszavonultak, fölismerve, hogy egymással szembekerülve, még ingatagabbá tennék az ingatag térséget. A továbbiakban két érvényes változat van. Ha megőrzik Irak szovjet részről emlegetett „belső struktúráját”, azaz marad Szaddám Huszein, akkor hosszú és nehéz lesz az átmenet a háborúból a békébe. De Szaddám Huszein uralmának folytatódása, a szovjetek változatának elfogadása igen valószínűtlen. Moszkva sem hisz benne, inkább megpróbálja az utóbbi napok hidegháborús megnyilatkozásait feledtetve, felerészben „szovjet sikernek” feltüntetni Szaddám Huszein gyászos vereségét. A valószínű, hogy Szaddám Huszein eltűnik - holtan vagy elevenen - a süllyesztőben, és a szövetségesek elengedik Iraknak a háborús károk jóvátételét, és cselekvően közreműködnek a háború okozta sebek begyógyításában. Ebben az esetben sürgősen megkezdődik a térség új rendjének kialakítása, amelynek lényeges eleme lesz az állig fölfegyverzett országok demilitarizálása, a támadó kapacitás fölszámolása, ésszerű védelmi kapacitássá csökkentése. A kölcsönös biztonságot garantáló új regionális egyensúly kiépítésével páhuzamosan megkezdődik az arabközi „észak-dél” ellentét felszámolása: a sok olajjal és csekély népességgel rendelkező olajsejkségek és a túlnépesedett szegény arab országok közötti vagyoni különbség csökkentése, az olajból származó haszon közös felhasználása. Sem az arab világ hangulata, sem Nyugat-Európa, sem a Szovjetuniónak a konfliktus idején tapasztalt hozzáállása nem engedi meg a palesztin kérdés rendezésének halogatását. Ez van a mérleg egyik serpenyőjében. A másikban azonban Izrael súlyának megnövekedése van, meg az, hogy Arafat és vezérkara eljátszotta hitelét, amikor teljes mellszélességgel Szaddám Huszein oldalára állt. Viszont fölmerült egy új mozzanat: Szíria és Izrael diszkrét közeledése. Ez talán új megközelítéseket tesz lehetővé, talán föllazíthatja a megmerevedett álláspontokat. Vajna János VILAGGAZDASAG Az Öböl-háború végét követő eufória nem lesz képes alapjaiban megváltoztatni a világgazdaság fő tendenciáit, nem húzza ki a bajból a recesszióval küzdő amerikai és brit gazdaságokat s a gazdasági lassulás elé néző nyugat-európai országok többségét - állítják a szakértők. A fejlett tőkésországokat tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) szakértői módosított előrejelzéseik szerint az idei második félévre prognosztizált általános gazdasági fellendülés csak 1992-re fog beköszönteni. Több jel utal arra, hogy a világ ipari termelése továbbra is gyengélkedni fog. Nagy-Britannia gyáriparosainak várakozásai tízéves mélyponton vannak, és hasonlóképpen a francia vállalkozók is. A több mint négy éve folyamatos japán növekedés motorja is akadozik. Az OECD szakértői szerint az Öböl-háború miatt ugyan hangsúlyosabbá váltak a világgazdaság lassulása irányába ható folyamatok, de nem szabad arról elfeledkezni, hogy a tendencia alapjában a központi bankok 1989-ben folytatott szigorú monetáris politikájának következménye. A szakértők nem akarják viszont alábecsülni az Öbölháború után újraéledő beruházói és fogyasztói kedv gazdasági ösztönző hatását. A politikusok közül többen úgy vélik, az európai kontinensen nem várható komolyabb recesszió, a rövid, konjunkturális hanyatlást gyors fellendülés követi. Brady amerikai pénzügyminiszter is ugyanezt hirdeti országa gazdaságával kapcsolatban, de derűlátátását nem mindenki osztja. Az amerikai bankok ugyanis az irányadó kamatláb csökkenése ellenére csak ímmelámmal hiteleznek, még mindig a nyolcvanas években felhalmozódott behajthatatlan követeléseik terhe alatt roskadoznak. Alan Greenspan, az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed elnöke attól tart, hogy a recesszió, az Öböl-háború által megtépázott vásárlói és beruházói bizalom, a meggyengült pénzügyi rendszer együttesen a gazdaság további hanyatlását idézhetik elő. Ezt a hatást azonban jelentősen, sőt talán döntően ellensúlyozhatja az a tény, hogy a Kuvait helyreállításáért folyó versenyfutásban az amerikai cégeknek nagy valószínűséggel az élbolyban sikerül maradni. Miután az USA jelentős olajimportőr, az olcsóbbá váló kőolaj is az ő malmára hajtja a vizet. Húzóerőt adhatnak az amerikai hadiiparnak adott bélés külföldi megrendelések is. A költségvetési deficitet az eddigi háborús kiadások nem emelték túl erősen. Igaz viszont, hogy a háború sújtotta térség stabilizálása - a segélyezés és az esetleg ott állomásoztatandó katonaság költségeima még kiszámíthatatlan terheket jelentenek. (Reuter) HÁBORÚ UTÁN A világgazdaság tovább lassul 1991. március 1. Indul a küzdelem az Öböl-térség újjáépítéséért (Folytatás az 1. oldalról) Az újjáépítési megbízásokért folyó versenyfutás mellett Japán és az Egyesült Államok között más területen is érdekösszeütközés várható. Washington - nyilván a háború utáni politikai befolyása erősítésére gondolva - szeretne irányító szerepet kapni a közel-keleti térség újjáépítésére áramló segélyek kezelésében és elosztásában. Ezt szolgálja az amerikai vezetés alatt elképzelt regionális fejlesztési bank Baker külügyminiszter által fölvetett ötlete is. Tokió azonban jobban szeretné, ha a segélyek felhasználását a Nemzetközi Valutaalap vagy a Világbank irányítaná - ezekben a szervezetekben Japán az USA mögött a második legerősebb tag. Az eddigi szerződések azt mutatják, hogy a munkák - és a profit - oroszlánrészét a legtöbb áldozatot vállaló amerikaiak kapják: a már lekötött mintegy 800 millió dollárnyi üzlet 70 százaléka amerikai cégeké, 22 százaléka pedig briteké. A sürgős újjáépítési feladatokat is az Egyesült Államok, ezen belül is a hadsereg mérnökei irányítják, akik 45 millió dolláros szerződést kaptak a legfontosabb szolgáltatások - a víz-, az áramszolgáltatás, a repülőtér, a telefon-összekötettések - minél gyorsabb helyreállítására. Az olajipari újjáépítés zömét viszont az aláírt szándéklevél értelmében az ötvenes évek óta a közelkeleti térségben jelen lévő - és a CMI i-kormányzattal igen jó kapcsolatokkal rendelkező - George Scultz volt amerikai külügyminisztert az igazgatótanácsában tudó - amerikai óriáscég, a Bechtel kapja, fővállalkozóként. A legnagyobb tétel a kuvaiti olajipar újjáépítése, ez viszi el a helyreállítási költségek körülbelül 40 százalékát. Kuvait újjáépítést finanszírozó képessége nagymértékben függ attól, hogy milyen gyorsan tudják helyreállítani az olajtermelést. Szalem Abdul-Aziz el-Szaud esz-Szabah, a kuvaiti központi bank kormányzója szerint legalább kilenc hónap hónap szükséges az olajtermelés helyreállítására, olajipari szakértők viszont úgy vélik, minimum egy év, mire a kuvaiti olajtermelés elérheti a háború előtti, napi 2,3 millió barreles csúcsteljesítményt, mivel az ország mintegy 900 olajkútja közül legalább 650 ég, a tetemes veszteség mellett környezeti károkat is okozva a térségben. A szakértők szerint az olajtüzek megszüntetésének két útja van: vagy berobbantják az olajkutat, megfosztva az égő olajat az oxigén-utánpótlástól, vagy pedig a kút közvetlen közelében másikat fúrnak, s ezen keresztül eltömítik az olajforrást. Mindkét eljárás időigényes, illetve az égő torony lehűtéséhez jelentős mennyiségű vízre van szükség. Egyesek úgy vélik, akár egy évbe is beletelhet az összes kúttűz megfékezése, a világon ugyanis összesen csak tíz ilyen esetekben bevethető csoport van. Kuvait eddig három amerikai és egy kanadai céggel kötött szerződést. A kúttüzek felszámolásának díja akár napi 50 ezer dollárig is fölmehet. A kőolajtermelés helyreállításáig is finanszírozni kell a kuvaiti gazdaság újjáépítését, ezért nem tartják elképzelhetetlennek, hogy Kuvait jövőbeni olajszállításra vonatkozó ügyleteket, illetve olajkincsét mint biztosítékot használva swapügyleteket köt. Kuvaiti hivatalos körök hangsúlyozzák, hogy a hiteleket olajfedezet fejében vennék föl, s nem kívánnak a világ különböző vállalataiban és egyéb befektetésekben lévő aktíváikhoz nyúlni, ez ugyanis sokkolhatná a tőzsdéket. Ezt erősítette meg a BBC-nek adott interjújában Ali el-Kalifa esz- Szabah kuvaiti pénzügyminiszter is. A Kuvait 80-100 milliárd dollárra tehető külföldi befektetéseit irányító Kuwait Investment Office-nak (KIO) többek között 9,8 százalékos részesedése van a British Petróleumban, 10 százalékos a brit Midland Bankban, övék a Daimler 14 százaléka, az ugyancsak német Hoechst 22 százaléka, illetve a spanyol óriáscég, a Grupo Torras 72 százaléka. Az valóban nem valószínű, hogy Kuvait eladja az ezekben a cégekben lévő aktíváit - legfeljebb, olajkincséhez hasonlóan, biztosítékként használja hitelfelvételnél -, szóba kerülhet viszont néhány kisebb, illetve tőzsdén nem jegyzett vállalatban való kuvaiti részesedés eladása. A nemzetközi piacokon nemcsak a kuvaiti aktívák esetleges piacra dobása miatt aggódnak, hanem azért is, mert az újjáépítés tőkeigénye tovább fokozza a hitelekért folyó nemzetközi versenyt, ami a kamatlábak világméretű emelkedését vonhatja maga után. Kuvait még csak fontolgatja, de Szaúd-Arábia már hitelfelvételre is kényszerült (VILÁGGAZDASÁG, 1991. február 15., 2. oldal). Mindez azt jelentheti - tekintve, hogy az üzleti világ figyelme a közel-keleti térség jelentős profitot ígérő beruházásai felé fordulnak -, hogy a befektetési és hiteltőkét igénylő más térségek hátrébb kerülnek a sorban. A már a keleteurópai átalakulás miatt is aggódó latin-amerikai országoknak és a harmadik világ többi tagjának valószínűleg még kevesebb kölcsön és befektetés jut, de a források megcsappanásával számolhat minden megnyugtató kijelentés ellenére - Kelet-Európa is. A gondokat érzékelve máris bejelentették: a hét vezető tőkésország - az Egyesült Államok, Japán, Németország, Nagy-Britannia, Franciaország, Kanada és Olaszország - pénzügyminisztereinek a Valutaalap és a Világbank közös közgyűlését szokás szerint megelőző, ezúttal áprilisi találkozójának fő témája Irak és Kuvait újjáépítése lesz. N. G. Washington fizet a garantált iraki exporthitelekért Kétmilliárd dollár veszteség Az amerikai mezőgazdasági minisztérium (USDA) megkezdte a fizetést azoknak az amerikai bankoknak, amelyeknek az USDA által garantált amerikai mezőgazdasági szállításokhoz kapcsolódó kölcsöneik fagytak be Irakban. Az USDA úgynevezett CCC hitelgarancia-programja keretében összesen mintegy kétmilliárd dollár értékben vállalt a tavaly szeptemberben befejeződött költségvetési évben iraki mezőgazdasági exportra biztosítékot. Miután Kuvait lerohanása, tavaly augusztus eleje óta az iraki fél, a Rafidain Bank nem törleszt az exporthoz hitelt folyósító magánbankoknak, őket a garanciavállaló - az amerikai állam - kénytelen kártalanítani. Január 7-ig már tíz bank közel ezer kérelmet nyújtott be a minisztériumhoz, mintegy 500 millió dollárnyi kifizetetlen iraki tartozás kiegyenlítését kérve a garanciavállalótól, ebből az USDA február 22-ig 148 milliót kifizetett. Az említett hitelekből Irak többek között amerikai búzát, rizst, kukoricát, szóját, cukrot, gyapjút, tojást, marhahúst, baromfit, dohányt, élesztőt és gyümölcslevet vásárolt. A hitelgarancia-program vezetője szerint ha Bagdad továbbra sem fizet - ami fölöttébb valószínű -, akkor a jelenlegi, szeptember 30-ig tartó pénzügyi évben az amerikai kormányzatnak körülbelül 800 millió dollárt kell kifizetnie az exportügyleteket finanszírozó amerikai bankoknak. Irak kétfajta hitelkonstrukcióhoz juthatott: az egyik hároméves lejáratú volt - ez bizonyult népszerűbbnek -, a másik során pedig 3-10 éves távra nyújtottak Bagdadnak exporthiteleket. Minden szerződésnek megvan a maga törlesztési menetrendje, az exportgarancia-program akkor fizet, ha elmarad az esedékes törlesztés. Az érintett bankok között van a National Bank of Kuwait New York-i fiókja, az olasz Banca Nazionale del Lavoro atlantai fiókja - amelyet az amerikai képviselőház bankügyekkel foglalkozó bizottsága azzal gyanúsít, hogy segített Irak katonai erejét kiépíteni, részben az élelmiszerexportra garantált hitelek egy részének illegálisan fegyvervásárlásra fordításával, valamint a bécsi Girozentrale New York-i fiókja. (AP-DJ) Csökkenő biztosítási felárak A brit biztosítók máris erősen csökkentették az öbölbeli vízi és légi szállításra kirótt háborús kockázati díjat. Szaúd- Arábia vörös-tengeri kikötőire és Izrael kikötőire, valamint Törökországra eltörölték, Jordániára pedig erősen csökkentették a hajókra vonatkozó fenti díjtételt. Az Öböl felső részének iráni kikötőibe tartó és onnan érkező tengeri szállítmányok háborús kockázat elleni biztosítása a február 13. óta érvényben volt 0,25 százalék helyett a rakomány értékének 0,0625 százaléka. Irán déli kikötői és az Öböl déli, délnyugati része esetében - beleértve a Katarba és Bahreinbe hajózó szállítmányokat is - a díj a korábbi 0,125 százalékról 0,05 százalékra csökkent. A térségbe tartó legtöbb légi szállítmány biztosítási díját is 0,025 százalékra mérsékelték az eddigiről, amely mostanáig esetenként a 0,20 százalékot is elérte. A hajótesteknek a biztosítók és kliensek esetenkénti megállapodásán alapuló, háborús kockázat elleni biztosítási díja az utóbbi időben már jelentősen csökkent - megjegyzendő, hogy a maximuma sem haladta meg a háború idején szokásos alsó szintet. A díjak azonban aligha térnek rögtön vissza a háborút megelőző szinthez, a térséget a biztosítók még egy darabig kockázatosnak minősítik. (Reuter) VILÁGGAZDASÁG A MAGYAR GAZDASÁGI KAMARA NAPILAPJA Megjelenik ötször egy héten. Alapító főszerkesztő: Gyulai István Szerkeszti a szerkesztőbizottság: Boronkay Tamás, Elek János, Emőd Pál, Szabó Márta, Vince Mátyás (elnök) A kiadványszerkesztőség vezetője: Gyulai István főszerkesztő Szerkesztőség: 1034 Budapest HL, Bécsi út 126-128. Postacím: 1397 Budapest, Pf. 534 Telefon: 180-4311, 168-8433, 188-8537, 188-9182 Szerkesztőségi ügyelet: 168-9641 Telex: 22-7958, telefax: 188-9504 Kiadja a VILÁGGAZDASÁG Szerkesztősége Kft. Felelős kiadó: Oláh László igazgató Műszaki vezető: Varga Borbála A hirdetések felvétele: 1034 Budapest IIL, Bécsi út 126-128. Telefon: 168-6859, 180-4311/398, mellék Telex: 22-7958, telefax: 188-9504 Képviselő: Csefkó Zoltán, Varjas Ildikó Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben, a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR), Budapest XIII., Lehel utca 10/A, 1900, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a Postabank Rt. 219-98636 számon vezetett 02102799 HELIR alszámlára. Előfizetési díj egy évre 5400 Ft. ISSN 0042-6148 A grafikai tördelés Aldus PageMaker elektronikus tördelőprogrammal készül. Nyomás: Szikra Lapnyomda, Budapest Felelős vezető: dr. Csöndes Zoltán A VILÁGGAZDASÁG bármely részének másolásával és a lap terjesztésével kapcsolatos minden jog fenntartva. A lapból értesüléseket átvenni csak a VILÁGGAZDASÁGra való hivatkozással lehet. Szerkesztette: Szabó Márta