Világgazdaság, 1991. március (23. évfolyam, 42/5548-62/5568. szám)

1991-03-01 / 42. (5548.) szám

Ki nyeri meg a békét? Tegnap reggel elhallgattak a fegyverek az Öböl tájékán, az Egyesült Államok és szövetségesei teljesítették Irak kérel­mét. Kiadták a „Tüzet szüntess!” parancsot, de talán nem elsősorban azért, mert Bagdad legújabb beadványában beígérte az ENSZ összes feltételének teljesítését. A fegyvernyugvás igazi előzménye a második világháború utáni legnagyobb tankcsata, amelyben megsemmisítő csapást mértek Szaddám Huszein köztársasági gárdájára, betetőzve a 38 napi bombá­zás és 100 órás szárazföldi harc eddigi eredményeit. Az egyik legfényesebb eredmény, hogy a koalíció csapatai a háború nem egészen hat hete alatt mindössze 150 katonát vesztettek, miközben az iraki hadsereg - a Reuter szóhasználata szerint - „véres péppé” zúzódott. Az események ezúttal is igazolták, hogy a bátor kockázat­­vállalás kifizetődőbb a békítgetésnél, az evés közben étvá­gyukat növesztő diktátorok körüludvarlásánál. A jelenlegi esetben ez azt is jelenti, hogy a történet hőse a sokáig puhánynak, habozónak tartott Bush, aki szembetűnő eltökéltségével és céltudatosságával az ügy mellé állította mind a törvényhozás két pártját, mind az amerikai katonák életére leselkedő ve­széllyel szembenéző közvéleményt. Érdemeinek élén ott áll továbbá, hogy kitűnő érzékkel választotta ki az expedíciós hadsereg főparancsnokát, Schwarzkopf tábornokot, aki meg­kímélte katonái életét, és orránál fogva vezette az ellenséget. Az elnök érdeme, hogy összetartotta a szövetségesek nehezen összetartható táborát, féken tartotta a provokált Izraelt, és ezzel megakadályozta, hogy Szaddám Huszein a maga hábo­rúját az összes arab háborújának tüntethesse fel. Valószínűleg az volt Bush legnagyobb teljesítménye, hogy Sevardnadze kényszerű - és az ügyre nézve komoly veszélyt jelentő - távozása után meg tudta akadályozni, hogy Moszkva kiváljon az ENSZ lobogója alatt felsorakozó koalícióból. Hogy a hatalomátvételre készülő szovjet konzervatívok és a Szad­dám Huszeinnel együttműködésbe bocsátkozó Gorbacsov csak ellentmondtak, és nem ellenálltak. Másként szólva, ebben a regionális háborúban Sevardnadzénak a közös emberi értéke­ket szem előtt tartó koncepciója érvényesült, és nem az „antiimperialista”, „osztályharcos” szemlélet, mint például még a vietnami háborúban. Irak le van győzve. Mi jön most? A kérdésre nincs teljes válasz, még nem is lehet. Szinte bizonyos, hogy Irak határai sértetlenek maradnak, Törökország, Irán, Szíria célszerűbb­nek látták, ha visszatartják étvágyukat, amelynek kielégítését úgysem engedte volna Washington. Önként visszavonultak, fölismerve, hogy egymással szembekerülve, még ingatagabbá tennék az ingatag térséget. A továbbiakban két érvényes változat van. Ha megőrzik Irak szovjet részről emlegetett „belső struk­túráját”, azaz marad Szaddám Huszein, akkor hosszú és nehéz lesz az átmenet a háborúból a békébe. De Szaddám Huszein uralmának folytatódása, a szovjetek változatának elfogadása igen valószínűtlen. Moszkva sem hisz benne, inkább meg­próbálja az utóbbi napok hidegháborús megnyilatkozásait feledtetve, felerészben „szovjet sikernek” feltüntetni Szaddám Huszein gyászos vereségét. A valószínű, hogy Szaddám Huszein eltűnik - holtan vagy elevenen - a süllyesztőben, és a szövet­ségesek elengedik Iraknak a háborús károk jóvátételét, és cselekvően közreműköd­nek a háború okozta sebek begyó­­gyításában. Ebben az esetben sürgősen megkezdődik a térség új rend­jének kialakítása, amelynek lényeges eleme lesz az állig fölfegyverzett országok demilitarizálása, a támadó kapacitás fölszámolása, ésszerű védelmi kapacitássá csökkentése. A kölcsönös biztonságot garantáló új regionális egyensúly kiépí­tésével páhuzamosan megkezdődik az arabközi „észak-dél” ellentét felszámolása: a sok olajjal és csekély népességgel rendelkező olajsejkségek és a túlnépesedett szegény arab országok közötti vagyoni különbség csökkentése, az olajból származó haszon közös felhasználása. Sem az arab világ hangulata, sem Nyugat-Európa, sem a Szovjetuniónak a konfliktus idején tapasztalt hozzáállása nem engedi meg a palesztin kérdés rendezésének halogatását. Ez van a mérleg egyik serpenyőjében. A másikban azonban Iz­rael súlyának megnövekedése van, meg az, hogy Arafat és vezérkara eljátszotta hitelét, amikor teljes mellszélességgel Szaddám Huszein oldalára állt. Viszont fölmerült egy új mozzanat: Szíria és Izrael diszkrét közeledése. Ez talán új megközelítéseket tesz lehetővé, talán föllazíthatja a megme­revedett álláspontokat. Vajna János VILAGGAZDASAG Az Öböl-háború végét köve­tő eufória nem lesz képes alap­jaiban megváltoztatni a világ­­gazdaság fő tendenciáit, nem húzza ki a bajból a recesszió­­val küzdő amerikai és brit gazdaságokat s a gazdasági lassulás elé néző nyugat-euró­pai országok többségét - állít­ják a szakértők. A fejlett tőkés­országokat tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) szakértői módosított előrejelzéseik szerint az idei második félévre prog­nosztizált általános gazdasági fellendülés csak 1992-re fog beköszönteni. Több jel utal arra, hogy a világ ipari termelése továbbra is gyengélkedni fog. Nagy-Britan­­nia gyáriparosainak várakozásai tízéves mélyponton vannak, és hasonlóképpen a francia vállal­kozók is. A több mint négy éve folyamatos japán növekedés motorja is akadozik. Az OECD szakértői szerint az Öböl-hábo­rú miatt ugyan hangsúlyosabbá váltak a világgazdaság lassulá­sa irányába ható folyamatok, de nem szabad arról elfeledkezni, hogy a tendencia alapjában a központi bankok 1989-ben foly­tatott szigorú monetáris politi­kájának következménye. A szakértők nem akarják viszont alábecsülni az Öböl­háború után újraéledő beruhá­zói és fogyasztói kedv gazda­sági ösztönző hatását. A poli­tikusok közül többen úgy vé­lik, az európai kontinensen nem várható komolyabb recesszió, a rövid, konjunkturális hanyatlást gyors fellendülés követi. Bra­dy amerikai pénzügyminiszter is ugyanezt hirdeti országa gaz­daságával kapcsolatban, de derűlátátását nem mindenki osztja. Az amerikai bankok ugyanis az irányadó kamatláb csökkenése ellenére csak ímmel­­ámmal hiteleznek, még mindig a nyolcvanas években felhal­mozódott behajthatatlan követe­léseik terhe alatt roskadoznak. Alan Greenspan, az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed elnöke attól tart, hogy a re­cesszió, az Öböl-háború által megtépázott vásárlói és beru­házói bizalom, a meggyengült pénzügyi rendszer együttesen a gazdaság további hanyatlását idézhetik elő. Ezt a hatást azonban jelentősen, sőt talán döntően ellensúlyozhatja az a tény, hogy a Kuvait helyreállí­tásáért folyó versenyfutásban az amerikai cégeknek nagy való­színűséggel az élbolyban sike­rül maradni. Miután az USA jelentős olajimportőr, az olcsóbbá váló kőolaj is az ő malmára hajtja a vizet. Húzóerőt adhatnak az amerikai hadiiparnak adott bél­és külföldi megrendelések is. A költségvetési deficitet az eddigi háborús kiadások nem emelték túl erősen. Igaz viszont, hogy a háború sújtotta térség stabili­zálása - a segélyezés és az esetleg ott állomásoztatandó katonaság költségei­­ma még kiszámíthatatlan terheket jelentenek. (Reuter) HÁBORÚ UTÁN A világgazdaság tovább lassul 1991. március 1. Indul a küzdelem az Öböl-térség újjáépítéséért (Folytatás az 1. oldalról) Az újjáépítési megbízásokért folyó versenyfutás mellett Ja­pán és az Egyesült Államok között más területen is érdek­összeütközés várható. Washing­ton - nyilván a háború utáni politikai befolyása erősítésére gondolva - szeretne irányító szerepet kapni a közel-keleti térség újjáépítésére áramló segélyek kezelésében és elosz­tásában. Ezt szolgálja az ame­rikai vezetés alatt elképzelt regionális fejlesztési bank Ba­ker külügyminiszter által föl­vetett ötlete is. Tokió azonban jobban szeretné, ha a segélyek felhasználását a Nemzetközi Valutaalap vagy a Világbank irányítaná - ezekben a szerve­zetekben Japán az USA mögött a második legerősebb tag. Az eddigi szerződések azt mutatják, hogy a munkák - és a profit - oroszlánrészét a leg­több áldozatot vállaló amerikaiak kapják: a már lekötött mintegy 800 millió dollárnyi üzlet 70 százaléka amerikai cégeké, 22 százaléka pedig briteké. A sürgős újjáépítési feladatokat is az Egyesült Államok, ezen belül is a hadsereg mérnökei irányít­ják, akik 45 millió dolláros szerződést kaptak a legfontosabb szolgáltatások - a víz-, az áram­szolgáltatás, a repülőtér, a tele­­fon-összekötettések - minél gyorsabb helyreállítására. Az olajipari újjáépítés zömét viszont az aláírt szándéklevél értelmé­ben az ötvenes évek óta a közel­­keleti térségben jelen lévő - és a CMI­ i-kormányzattal igen jó kapcsolatokkal rendelkező - George Scultz volt amerikai külügyminisztert az igazgató­­tanácsában tudó - amerikai óriáscég, a Bechtel kapja, fő­­vállalkozóként. A legnagyobb tétel a kuvaiti olajipar újjáépí­tése, ez viszi el a helyreállítási költségek körülbelül 40 száza­lékát. Kuvait újjáépítést finanszíro­zó képessége nagymértékben függ attól, hogy milyen gyor­san tudják helyreállítani az olajtermelést. Szalem Abdul-Aziz el-Szaud esz-Szabah, a kuvaiti központi bank kormányzója szerint legalább kilenc hónap hónap szükséges az olajterme­lés helyreállítására, olajipari szakértők viszont úgy vélik, minimum egy év, mire a ku­vaiti olajtermelés elérheti a háború előtti, napi 2,3 millió bar­reles csúcsteljesítményt, mivel az ország mintegy 900 olajkútja közül legalább 650 ég, a tetemes veszteség mellett környezeti károkat is okozva a térségben. A szakértők szerint az olaj­­tüzek megszüntetésének két útja van: vagy berobbantják az olaj­kutat, megfosztva az égő olajat az oxigén-utánpótlástól, vagy pedig a kút közvetlen közelé­ben másikat fúrnak, s ezen keresztül eltömítik az olajfor­rást. Mindkét eljárás időigényes, illetve az égő torony lehűtésé­hez jelentős mennyiségű vízre van szükség. Egyesek úgy vé­lik, akár egy évbe is beletelhet az összes kúttűz megfékezése, a világon ugyanis összesen csak tíz ilyen esetekben bevethető csoport van. Kuvait eddig há­rom amerikai és egy kanadai céggel kötött szerződést. A kúttüzek felszámolásának díja akár napi 50 ezer dollárig is fölmehet. A kőolajtermelés helyreállítá­sáig is finanszírozni kell a kuvaiti gazdaság újjáépítését, ezért nem tartják elképzelhetet­lennek, hogy Kuvait jövőbeni olajszállításra vonatkozó ügyle­teket, illetve olajkincsét mint biztosítékot használva swapügy­­leteket köt. Kuvaiti hivatalos körök hangsúlyozzák, hogy a hiteleket olajfedezet fejében vennék föl, s nem kívánnak a világ különböző vállalataiban és egyéb befektetésekben lévő aktíváikhoz nyúlni, ez ugyanis sokkolhatná a tőzsdéket. Ezt erősítette meg a BBC-nek adott interjújában Ali el-Kalifa esz- Szabah kuvaiti pénzügyminisz­ter is. A Kuvait 80-100 milliárd dollárra tehető külföldi befekte­téseit irányító Kuwait Investment Office-nak (KIO) többek között 9,8 százalékos részesedése van a British Petróleumban, 10 százalékos a brit Midland Bankban, övék a Daimler 14 százaléka, az ugyancsak német Hoechst 22 százaléka, illetve a spanyol óriáscég, a Grupo Torras 72 százaléka. Az valóban nem valószínű, hogy Kuvait eladja az ezekben a cégekben lévő aktíváit - legfeljebb, olajkin­cséhez hasonlóan, biztosítékként használja hitelfelvételnél -, szóba kerülhet viszont néhány kisebb, illetve tőzsdén nem jegyzett vállalatban való kuvaiti részesedés eladása. A nemzetközi piacokon nemcsak a kuvaiti aktívák eset­leges piacra dobása miatt ag­gódnak, hanem azért is, mert az újjáépítés tőkeigénye tovább fokozza a hitelekért folyó nemzetközi versenyt, ami a kamatlábak világméretű emel­kedését vonhatja maga után. Kuvait még csak fontolgatja, de Szaúd-Arábia már hitelfelvétel­re is kényszerült (VILÁGGAZ­DASÁG, 1991. február 15., 2. oldal). Mindez azt jelentheti - tekintve, hogy az üzleti világ figyelme a közel-keleti térség jelentős profitot ígérő beruhá­zásai felé fordulnak -, hogy a befektetési és hiteltőkét igény­lő más térségek hátrébb kerül­nek a sorban. A már a kelet­európai átalakulás miatt is aggódó latin-amerikai országok­nak és a harmadik világ többi tagjának valószínűleg még kevesebb kölcsön és befektetés jut, de a források megcsappa­násával számolhat­­ minden megnyugtató kijelentés ellené­re - Kelet-Európa is. A gon­dokat érzékelve máris bejelen­tették: a hét vezető tőkésország - az Egyesült Államok, Japán, Németország, Nagy-Britannia, Franciaország, Kanada és Olasz­ország - pénzügyminisztereinek a Valutaalap és a Világbank közös közgyűlését szokás sze­rint megelőző, ezúttal áprilisi találkozójának fő témája Irak és Kuvait újjáépítése lesz. N. G. Washington fizet a garantált iraki exporthitelekért Kétmilliárd dollár veszteség Az amerikai mezőgazdasági minisztérium (USDA) megkezd­te a fizetést azoknak az ameri­kai bankoknak, amelyeknek az USDA által garantált amerikai mezőgazdasági szállításokhoz kapcsolódó kölcsöneik fagytak be Irakban. Az USDA úgyneve­zett CCC hitelgarancia-program­ja keretében összesen mintegy kétmilliárd dollár értékben vállalt a tavaly szeptemberben befejeződött költségvetési évben iraki mezőgazdasági exportra biztosítékot. Miután Kuvait lerohanása, tavaly augusztus eleje óta az iraki fél, a Rafi­­dain Bank nem törleszt az exporthoz hitelt folyósító ma­gánbankoknak, őket a garan­ciavállaló - az amerikai állam - kénytelen kártalanítani. Január 7-ig már tíz bank közel ezer kérelmet nyújtott be a minisztériumhoz, mintegy 500 millió dollárnyi kifizetetlen iraki tartozás kiegyenlítését kérve a garanciavállalótól, ebből az USDA február 22-ig 148 mil­liót kifizetett. Az említett hitelekből Irak többek között amerikai búzát, rizst, kukoricát, szóját, cukrot, gyapjút, tojást, marhahúst, baromfit, dohányt, élesztőt és gyümölcslevet vásárolt. A hi­telgarancia-program vezetője szerint ha Bagdad továbbra sem fizet - ami fölöttébb valószínű -, akkor a jelenlegi, szeptem­ber 30-ig tartó pénzügyi évben az amerikai kormányzatnak körülbelül 800 millió dollárt kell kifizetnie az exportügyleteket finanszírozó amerikai bankok­nak. Irak kétfajta hitelkonstrukció­hoz juthatott: az egyik három­éves lejáratú volt - ez bizonyult népszerűbbnek -, a másik so­rán pedig 3-10 éves távra nyújtottak Bagdadnak export­hiteleket. Minden szerződésnek megvan a maga törlesztési menetrendje, az exportgarancia-program akkor fizet, ha elmarad az esedékes törlesztés. Az érintett bankok között van a National Bank of Kuwait New York-i fiókja, az olasz Banca Nazionale del Lavoro atlantai fiókja - amelyet az amerikai képviselőház bankügyekkel foglalkozó bizottsága azzal gyanúsít, hogy segített Irak katonai erejét kiépíteni, részben az élelmiszerexportra garantált hitelek egy részének illegálisan fegyvervásárlásra fordításával­­, valamint a bécsi Girozentrale New York-i fiókja. (AP-DJ) Csökkenő biztosítási felárak A brit biztosítók máris erő­sen csökkentették az öbölbeli vízi és légi szállításra kirótt háborús kockázati díjat. Szaúd- Arábia vörös-tengeri kikötőire és Izrael kikötőire, valamint Törökországra eltörölték, Jor­dániára pedig erősen csökken­tették a hajókra vonatkozó fenti díjtételt. Az Öböl felső részének iráni kikötőibe tartó és onnan érke­ző tengeri szállítmányok hábo­rús kockázat elleni biztosítása a február 13. óta érvényben volt 0,25 százalék helyett a rakomány értékének 0,0625 százaléka. Irán déli kikötői és az Öböl déli, délnyugati része esetében - beleértve a Katarba és Bahrein­­be hajózó szállítmányokat is - a díj a korábbi 0,125 százalék­ról 0,05 százalékra csökkent. A térségbe tartó legtöbb légi szállítmány biztosítási díját is 0,025 százalékra mérsékelték az eddigiről, amely mostanáig esetenként a 0,20 százalékot is elérte. A hajótesteknek a biztosítók és kliensek esetenkénti megál­lapodásán alapuló, háborús kockázat elleni biztosítási díja az utóbbi időben már jelentő­sen csökkent - megjegyzendő, hogy a maximuma sem haladta meg a háború idején szokásos alsó szintet. A díjak azonban aligha térnek rögtön vissza a háborút megelőző szinthez, a térséget a biztosítók még egy darabig kockázatosnak minősítik. (Reuter) VILÁGGAZDASÁG A MAGYAR GAZDASÁGI KAMARA NAPILAPJA Megjelenik ötször egy héten. Alapító főszerkesztő: Gyulai István Szerkeszti a szerkesztőbizottság: Boronkay Tamás, Elek János, Em­őd Pál, Szabó Márta, Vince Mátyás (elnök) A kiadványszerkesztőség vezetője: Gyulai István főszerkesztő Szerkesztőség: 1034 Budapest HL, Bécsi út 126-128. Postacím: 1397 Budapest, Pf. 534 Telefon: 180-4311, 168-8433, 188-8537, 188-9182 Szerkesztőségi ügyelet: 168-9641 Telex: 22-7958, telefax: 188-9504 Kiadja a VILÁGGAZDASÁG Szerkesztősége Kft. Felelős kiadó: Oláh László igazgató Műszaki vezető: Varga Borbála A hirdetések felvétele: 1034 Budapest IIL, Bécsi út 126-128. Telefon: 168-6859, 180-4311/398, mellék Telex: 22-7958, telefax: 188-9504 Képviselő: Csefkó Zoltán, Varjas Ildikó Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben, a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR), Budapest XIII., Lehel utca 10/A, 1900, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a Postabank Rt. 219-98636 számon vezetett 02102799 HELIR alszámlára. Előfizetési díj egy évre 5400 Ft. ISSN 0042-6148 A grafikai tördelés Aldus PageMaker elektronikus tördelőprogrammal készül. Nyomás: Szikra Lapnyomda, Budapest Felelős vezető: dr. Csöndes Zoltán A VILÁGGAZDASÁG bármely részének másolásával és a lap terjesztésével kapcsolatos minden jog fenntartva. A lapból értesüléseket átvenni csak a VILÁGGAZDASÁG­ra való hivatkozással lehet. Szerkesztette: Szabó Márta

Next