Világgazdaság, 1991. július (23. évfolyam, 125/5631-146/5652. szám)

1991-07-02 / 125. (5631.) szám

XXIII. évfolyam, 125. (5631.) szám ÜZLETI NAPILAP 1991. július 2., kedd A JELENTI HÉTFŐN ALÁÍRTÁK A VARSÓI SZERZŐDÉS MEGSZÜNTETÉSÉRŐL szóló jegyzőkönyvet, Prágában. Antall József miniszterelnök az ülésen kifejtette: az egykori tagállamok - lezárva a függőség évtizedeit - jövőbeni kap­csolataikat a teljes egyenjogúságra, a szuverenitás és füg­getlenség kölcsönös tiszteletére akarják alapozni. ŐSZ ELŐTT NEM LESZ MAGYAR TÁRSULÁSI MEGÁLLAPODÁS AZ EK-VAL. A tizenkettek luxembur­gi csúcsértekezletéről kiadott záróközlemény októberre teszi a tárgyalások befejezését mind Magyarországgal, mind a két másik kelet-európai pályázóval, Csehszlovákiával és Len­gyelországgal. AZ EURÓPAI BIZTONSÁGI KONFERENCIA A NEMZETI KISEBBSÉGEK HELYZETÉVEL foglalkozik hétfőn megnyílt genfi tanácskozásán. A szakértői szintű megbeszélésekre a jugoszláviai válság nyomja rá a bélyegét. GORBACSOV ÉS BUSH JÚLIUS 17-ÉN LONDONBAN TALÁLKOZIK, a hét legfejlettebb ipari ország csúcstalál­kozója idején. A szovjet elnök a tervek szerint más vezető személyiségekkel is tanácskozik majd a brit fővárosban. A SZOVJETUNIÓ CSAK AKKOR SZÁMÍTHAT A NYUGAT SEGÍTSÉGÉRE, ha Gorbacsov július közepén Londonban bizonyítani tudja a hét legfejlettebb ország ve­zetőinek, hogy komolyan a piacgazdasági reform mellett van - állapította meg Sztanyiszlav Katalin, a tavaly elutasított liberalizálási terv szerzője. CSEHSZLOVÁKIA ÉS MAGYARORSZÁG AZT VÁRJA A LEGFEJLETTEBB IPARI ORSZÁGOKTÓL, hogy a Szovjetuniónak nyújtott támogatásuk módja ne sértse Kö­zép- és Kelet-Európa országainak érdekét - állapította meg prágai találkozóján Antall József miniszterelnök és Václav Havel csehszlovák elnök, a közelgő G-7 csúcstalálkozó kapcsán. A VISEGRÁDI UTÓTALÁLKOZÓN A TŐKE ÉS A MUNKAERŐ SZABAD ÁRAMLÁSA MELLETT foglalt állást a magyar, a lengyel és a csehszlovák munkacsoport. A­­ Krakkóban vasárnap véget ért konferencia politikai munka­­bizottságában azt mérlegelték, miként csatlakozhat közösen a három ország az európai intézményekhez. CSÜTÖRTÖKÖN VRANITZKY, SZOMBATON COS­­SIGA ÉRKEZIK MAGYARORSZÁGRA. Az osztrák kan­cellár kétnapos, az olasz köztársasági elnök háromnapos hivatalos látogatásra érkezik Göncz Árpád köztársasági el­nök meghívására. WASHINGTON FELÚJÍTHATJA IRAK ELLENI HADMŰVELETEIT - vélik a Pentagon egyes képviselői, válaszul arra, hogy Bagdad megsérti a tűzszüneti megálla­podást. A Bagdad közelében lévő egyik támaszponton az iraki katonák ismét meghiúsították az ENSZ-szakértők vizsgálódását. MUNKANÉLKÜLI-HIVATALOK NYÍLTAK OROSZORSZÁGBAN. Az Orosz Föderáció 155 millió lakosa közül már több mint ötmillióan tekinthetők munkanélküli­nek, jóllehet az alkotmány mindmáig deklarálja a munkához való jogot. A munkanélküli-segély 150-200 rubel között mozog. LIBANONI CSAPATOK VONULTAK BE SZIDÓNBA. A Bejrúttól 40 kilométerre délre található és eddig palesztin kézen lévő kikötőváros elfoglalásával a libanoni kormány folytatja az állami fennhatóság kiterjesztését az ország, egész területére. KUVAIT AZ ÉV VÉGÉRE NAPI 300 EZER HORDÓ­NYI OLAJAT EXPORTÁL. Az egyik iparági szakértő szerint azonban az emírség 1993 előtt nem lesz képes elérni az iraki inváziót megelőző napi 1,5 millió hordós termelést. BONN HISZ A SZOVJET CSAPATOK IDŐBENI KIVONÁSÁBAN. Gerhard Stoltenberg német hadügyminisz­ter meg van győződve arról, hogy a keletnémet tartomá­nyokban állomásozó szovjet egységek a kétoldalú megálla­podásnak megfelelően 1994 végéig elhagyják Németorszá­got. A MAGYAR FORGALMI RENDSZÁMÚ AUTÓKNAK JÚLIUS ELSEJÉTŐL A HATÁRT ÁTLÉPNI csak a kö­telező gépjármű-felelősségbiztosítás megkötését igazoló szelvény birtokában lehet - jelentették be a Vám- és Pénz­ügyőrségen. AZ IDÉN MÉG NEM INDUL EL A MALÉV PRIVATIZÁCIÓJA A stratégiai tőkebevonásra jövőre kerülhet sor. (3. oldal) LEHET, HOGY AZ IKARUSNAK NEM IS VOLT ADÓSSÁGA? A részvénytársaság talán szeptember 1-jével alakul meg. (3. oldal) Mesic a kormányfő és a vezérkar felelősségre vonását ígéri A szlovén elnök nemzetközi megfigyelők jelenlétét sürgeti A szlovéniai villám­polgárháború kikényszerítette a jugo­szláv államelnökség május 15-e óta halogatott döntését. Szer­bia és szövetségesei az Európai Közösség közvetítésével lét­rejött kompromisszumnak megfelelően feladták korábbi el­lenkezésüket, és államfővé választották a horvát Stipe Me­­sicet. Az újonnan megválasztott államfő egyik első tényke­déseként bejelentette: megvizsgálják Markovic szövetségi kormányfőnek és a hadsereg vezérkarának felelősségét a Szlovénia elleni katonai akció elindításáért. Mesic felszólí­totta a szövetségi hadsereget, hogy lépjen föl a horvátországi szerb zendülők ellen, akiket állítása szerint az a Szerbia fegyverzett föl, amely „nagyszerb államot akar létrehozni Jugoszlávia romjain”. A szlovén államfő nem látja garantált­nak, hogy a szövetségi hadsereg betartja a tűzszüneti megál­lapodást, ezért nemzetközi megfigyelőket kér. A hathetes huzavona után a hétfőre virradó éjjel megvá­lasztott Stipe Mesic elnökletével tegnap délután már össze is ült az államelnökség. A tanács­kozáson azonban nem jelent meg Janez Drnovsek, az elnökség szlovén tagja, sem Milan Kucan szlovén elnök, akit szintén meghívtak az ülésre. Drnovsek korábban azt nyilatkozta, hogy mindaddig nem vesz részt a testület munkájában, amíg Szlo­véniában tart a háborús állapot. Mesic a tanácskozás előtt tartott sajtóértekezletén úgy vélte, a szlovén politikusnak már nincs oka a távolmaradásra. A megbe­szélésekkel kapcsolatban kijelen­tette, hogy politikai megoldásra törekszik. Hozzáfűzte, Horvát­ország és Szlovénia már határozatot hozott a szétválásról, most a legfontosabb az, hogy megkezdődjön a tárgyalás a jövendő szövetség funkcióiról. Mesic az alkotmány szerint a hadsereg főparancsnoka, ami - lévén az államfő horvát - várhatóan sok kényes helyzetet fog teremteni. Mesic azonnal kiadott egy rendeletet, amely­ben felszólítja a hadsereget a szlovéniai akciók azonnali beszüntetésére és a mozgósítás leállítására. Kucan szlovén elnök ugyanakkor a szlovén televízió­nak tegnap adott interjújában kétségét fejezte ki, hogy az államelnökség kézben tudná tartani a szövetségi hadsereget, és hogy az tartaná magát a tűzszüneti megállapodáshoz. Hasonló nyilatkozatot adott Tudjman horvát elnök is. En­nek hiányában pedig - fűzte hozzá Kucan - értelmetlen a kompromisszumos javaslat többi részéről beszélni. (Zivko Pregl, a lemondott szlovén nemzeti­ségű szövetségi miniszterelnök­helyettes szerint le kellene váltani Veljko Kadijevics szövetségi védelmi minisztert, mert ő a felelős azért, hogy a hadsereg túllépte a szövetségi kormány által megszabott feladatkört.) Kucan a tűzszünet betartása és a hadsereg fékentartása ér­dekében ENSZ-csapatokat vagy külföldi megfigyelőket látna szívesen Szlovéniában. A Bel­­grádban, Ljubljanában és Zág­rábban közvetítőként járt EK- trojka egyik tagja, Hans van den Broek holland külügyminiszter Hágába visszatérve tegnap megerősítette: Szlovénia arra kérte a közösséget, hogy meg­figyelőként vegyen részt a tűz­szünet biztosításában. Van den Broek elmondta, hogy a nem­zetközi megfigyelők kérdését fölvetik az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet válságmechanizmusának kere­tében tartott szerdai prágai megbeszélésen. (A megbeszélés megtartását a magyar kormány is hivatalosan támogatta.) Hozzáfűzte azonban, hogy megfigyelőket csak akkor kül­denek Jugoszláviába, ha ebbe a szövetségi kormány is bele­egyezik, amit a holland külügy­miniszter valószínűnek tart. A jugoszláv szövetségi had­sereg beavatkozása - ami ljub­ljanai közlés szerint csütörtök óta 63 halálos áldozattal járt - megváltoztatni látszik a Nyu­gat hozzáállását a válsághoz (VILÁGGAZDASÁG, 1991. június 29., 1-2. oldal). (Folytatás a 2. oldalon) A kárpótlási jegyek árfolyamába az állam nem avatkozik bele Csak eszmei érték a százmilliárd forint Az elfogadott kárpótlási törvény, amely a tulajdoni sérel­meket 1949. június 8-áig visszamenőleg orvosolja, mintegy 100 milliárd forint értékű kárpótlási jegy kibocsátását igény­li. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy a költségvetési ki­adások 100 milliárd forinttal növekednek majd. A tényleges • költség – csak évi 9 milliárd forint, amely az elmaradó állam­adósság-csökkenés kamatköltsége, másrészt a kárpótlási tör­vény technikai lebonyolításának is lesznek költségei, amelyek az idén mintegy 0,5-1 milliárd forintot tesznek ki - tudtuk meg Thuma Józseftől, a Pénzügyminisztérium helyettes állam­titkárától. A szakembert arról kérdeztük, hogyan kívánják megőrizni a kárpótlási jegyek értékállóságát, és milyen költ­ségekkel jár a törvény végrehajtása. - Milyen terheket jelent a kárpótlási törvény a magyar költségvetésnek, helytálló-e a sokak által említett, 100 mil­liárd forintról szóló számítás? - A most elfogadott törvény becslések szerint 85 milliárd forint értékű kárpótlási jegy kibocsátását igényli, s ezek 3 évig kamatoznak a mindenkori jegybanki alapkamat 75 száza­lékával. A kárpótlási jegy ér­téke - a kamatösszeggel növel­ve - mintegy 100 milliárd fo­rintot tesz majd ki. Ez azonban korántsem jelent ekkora költ­ségvetési kiadást. (Folytatás a 3. oldalon) Luxemburg-Belgrád ingatárat Vajna János jelenti Luxemburgból: „Bizakodó vagyok, mert még Milosevicstől is azt hallhat­tam, hogy nem akarnak a XXI. század küszöbén visszacsúszni a XIX. századba.” Ez a mondat Jacques Poos szájából hang­zott el a luxemburgi csúcskonferencia befejező aktusán: a vendéglátó ország kormányfőjének és külügyminiszterének, illetve Jacques Delors-nak, a brüsszeli bizottság elnökének közös sajtókonferenciáján. Poos - a sajtóértekezlet sztárja - kettős minőségben nyilatkozott, úgy is mint a hat hónapon át elnöklő (és most a stafétabotot Hollandiának átadó) ország külügyminisztere, és úgy is, mint a Belgrádból, Zágrábból dicsőséggel visszatérő külügyminiszteri hármas, a „trojka” vezetője. Hét órán át tárgyaltunk - mondotta. Beszéltünk. Marko­­viccsal, Loncarral, Milosevics­­csel, Tudjmannal, Kucannal. Valamennyien elfogadták az Európa Tanács, azaz a csúcson részt vevő tizenkét állam és kormányfő 3 pontból álló kö­vetelését: 1. a Szlovéniát támadó katonák térjenek vissza a lak­tanyákba; 2. Horvátország és Szlovénia fogadja el a Marko­vic szövetségi miniszterelnök javasolta 3 hónapos moratóriu­mot, várjon a kinyilvánított függetlenség gyakorlati ré meg­­valósítását szolgáló lépésekkel. 3. Szerbia ne akadályozza to­vább, hogy a horvát Mesic, a jugoszláv államelnökség soron következő elnöke elfoglalja helyét az őt megillető székben. A meggyőzés fontos eszköze volt a közlés: ha a feltételek nem teljesülnek, a közösség és kü­­lön-külön az EK-hoz tartozó államok befagyasztják az ígért 1,7 milliárd márkás segélyprog­ramot. Az EK vezetői úgy érezték, a helyzet magaslatára emel­kedtek, s a közösség egész súlyának latba vetésével elér­ték azt, ami az előző héten Bakernek nem sikerült: meg­akadályozták a jugoszláv vál­ság további mélyülését. Mi több, kezdő lökést adtak egy olyan folyamatnak, ami Jugoszláviát­ egyben tartja, és egyszersmind átalakítja; állami létét össze­hangolja a demokráciával és az egyes nemzetek, nemzetiségek önrendelkezési jogának bizto­sításával. Az Öböl-háborúban bemuta­tott gyászos színjáték - a kö­zös cselekvésre való alkalmat­lanság - demonstrációja után most tudtára adták a világnak, hogy tudnak és akarnak közös külpolitikát folytatni. Kivált akkor, ha őket is megperzsel­hetik a lángok. A csúcsértekez­let két napján sűrűn idézték Goethét, aki, elbeszélve Her­mann és Dorothea idilljét, egy ellentéttel indítja a történetet, azzal, hogy „ott a távoli Török­országban” zajlik a háború. Az a távoli ország a mai Jugoszlá­via, s a mai tanulság: ha „ott” háború van, akkor­­ itt sem lehet idill. „A Jugoszláviával nem határos európai országok is Jugoszlávia szomszédai” - hangzott el a sajtóértekezleten, és a hozzászólásokból­­kihallat­szott az aggodalom, hogy a balkáni konfliktus lassíthatja, vagy talán visszájára is fordít­hatja az EK elmélyítésének és kibővítésének immár egymással nem szembeállított, hanem összhangba hozott politikáját. Ám miközben az „Európai Intézmények” luxemburgi pa­lotájában folyt a hosszúra nyúló sajtóértekezlet, Belgrádban már a mikrofon elé lépett egy ve­zérőrnagy, hogy a hadsereg nevében ultimátumot intézzen Szlovéniához. Ezzel átmeneti­leg elakadt a rendezés, de hamarosan ismét Belgrádban termett a trojka, és a jelek arra vallanak, hogy a nekik tett ígéret most már nem csak ígéret marad. Az igazság teljes mértékben a Vajdaságot és Koszovót an­nektáló szerb Milosevics ellen­feleinek oldalán áll. Ő kezde­ményezte azokat a baljós fo­lyamatokat, amelyeknek végál­lomása a délszláv állam felbo­mlása lehet, de Milosevics szlovén és főleg horvát ellen­felei valahogy nem egészen „méltók rá”, hogy ennyire iga­zuk legyen. „A regresszív és populista szerb nacionalizmus­ból fakadó veszélyek mindenki számára nyilvánvalóak, de két­ségtelen, hogy a horvát nacio­nalizmusba ugyancsak sovinisz­ta hangok vegyülnek. A szlo­vén nacionalizmus mérsékeltebb­nek látszik, valamiféle XVIII. századi színezete van, de ők is identitástudatuk megszállottaivá váltak” - írja a Corriere della Sera. Hasonlóképpen vélekedik a The New York Times egyaránt autoritáriusnak minősítve a szerb, a horvát, a szlovén vezetőket és jót mulatva a horvát elnök operettbe kívánkozó díszegyenruhás gárdáján. (Folytatás a 2. oldalon) Szovjet privatizációs törvény már van Szalontay Mihály jelenti Moszkvából. Felemás privatizációs törvényt fogadott el hétfőn a szovjet parlament. A jogszabály jelen­tős szerepet biztosít az állam­nak a kulcsfontosságú iparágak­ban, s a vállalatok nagy részét a dolgozóknak kívánja átadni 1995 végéig. A konzervatív honatyák a jelek szerint igye­keznek addig halogatni a refor­mokat, ameddig csak lehet, miközben az ország gazdasága folytatja zuhanórepülését. A hétfőn elfogadott törvény alapján a privatizációnak két szakaszban kellene lezajlania. Az első időszakban a jövő év végéig az össz-szövetségi irányítás alatt álló vállalatok termelőeszközei­nek 40-50 százaléka kerül át vállalkozók kezébe, míg a második ütemben ez az arány eléri a 70 százalékot. A tervek szerint 1995 végére az állami részesedés a létrehozandó rész­vénytársaságokban a gépgyár­tásban 10-15, a kohászatban 20-30, a közlekedésben, a fű­tőanyag- és energetikai ágaza­tokban, valamint a hadiiparban 30-50, a távközlésben 50-70 százalékos lesz. A szovjet vagyonügynökség fogja majd eldönteni, hogy az állami vál­lalatokat bérbe adják-e, kollek­tív tulajdonúak lesznek vagy részvénytársaságok, illetve hogy versenytárgyaláson vagy árve­résen adják-e el őket. A dol­gozóknak elővásárlási joguk lesz, s az értékesítéskor javas­latuk döntő súllyal esik latba az új tulajdonforma vagy tulaj­donos kiválasztásakor. Ha a munkások hajlandók megvenni az államtól üzemüket, akkor ingyen megkapják azon terme­lőeszközeiket, amelyek 70 szá­zalékban vagy jobban elhasz­nálódtak - ezek értékét 150 milliárd rubelre becsülik -, illetve a termelési infrastruk­túrát, közel 120 milliárd rubel értékben. (Folytatás a 2. oldalon)

Next