Világgazdaság, 1991. augusztus (23. évfolyam, 147/5653-167/5673. szám)
1991-08-01 / 147. (5653.) szám
Fegyverkezés helyett béketeremtés a Közel-Keleten (Folytatás az 1. oldalról) A START a csúcstalálkozó tetőpontja, a politikaiszenzáció viszont az, hogy Bush és Gorbacsov egyesíti erejét a közel-keleti béke megteremtése érdekében, és erőfeszítéseket tesznek arra, hogy októberre nemzetközi konferenciát hozzanak tető alá. Sajtóértekezletén az amerikai elnök nem bocsátkozott találgatásokba, az időpontról csak annyit közölt, hogy az érintetteket tíz nappal előtte formálisan is meghívják. Bush hozzáfűzte: csütörtökön újra Izraelbe küldi Baker külügyminisztert, hogy elutasító álláspontjának megváltoztatására próbálja rábírni az izraeli kormányt. Besszmerbih szovjet külügyminiszter pedig egy másik sajtótájékoztatón azt jelentette be, hogy rövidesen Izraelbe látogat, és „magával viszi a diplomáciai viszony helyreállításához szükséges dokumentumokat”. A csúcstalálkozó gazdasági eredményének, a legnagyobb kedvezmény megadásának elé az amerikai kongresszus várhatóan nem gördít akadályt - állapítják meg kormányzati tisztviselők és törvényhozók egyaránt. Az elfogadáshoz azonban szükség van arra, hogy jóváhagyják a már tavaly elkészített kereskedelmi megállapodást, amit a Szovjetunió emberjogi politikájával, illetve az amerikai szellemi termékek védelmével kapcsolatos washingtoni aggodalmak akadályoztak. Leghamarabb októberben léphet életbe a szovjet termékekkel szemben a legnagyobb kedvezményes elbírálás - vélik politikai megfigyelők. A legnagyobb kedvezmény keretében az Egyesült Államok voltaképpen ugyanazt a vámszintet alkalmazza a szovjet árukra, mint bármely más, szankciókkal nem sújtott ország termékeire. Ez a szovjet export viszonylatában azt eredményezheti, hogy a gyakran 100 százalékos vámok 5-15 százalékra mérséklődhetnek. A státus megadásával a Szovjetunió végleg bekerülhet a világkereskedelem vérkeringésébe, de gyors közvetlen előnyökre nem számíthat. Várható ugyanakkor, hogy a vámszintek csökkenése meghozza az amerikai üzletemberek kedvét a szovjet termékek importjára. A Reuter beszámolója szerint érdeklődés várható például az űrkutatások segítségével magas szintre fejlesztett lézertechnika vagy a versenyképes számítógépes szoftverek iránt. Bush ígéretet tett a legnagyobb kedvezmény megadása mellett más szankciók eltörlésére is. A Stevenson-, illetve a Byrd-féle törvénymódosítások értelmében az amerikai Eximbank csak 300 millió dollárig vállalhatja Szovjetunióba irányuló amerikai export finanszírozását, illetve hitelbiztosítását, és ugyanilyen összeghatár érvényes más kormányzati szervekre is. A limit alól egyedüli kivétel az a szervezet, amely az amerikai gabonaeladásokat finanszírozza, illetve exportjukat biztosítja. A korlátozások miatt az amerikai vállalatok nyugat-európai exporthitel-biztosító intézetekhez fordultak, a Szovjetunió fizetési gondjai miatt azonban ezek költsége megfizethetetlenné vált. A korlátozások eltörlése ugyan megnyithatja az utat a kormányzat által garantált finanszírozási források előtt, a magántőke azonban a szovjet fizetési gondok - elsősorban a 20 milliárd dolláros rövid lejáratú adósságállomány - miatt továbbra is távol marad. Végül szó esett a Szovjetunió IMF- tagságáról is, ám Martin Fitzwater amerikai elnöki szóvivő szerint Gorbacsov egyetértett Bushsal abban, hogy jelenleg Moszkva számára nem szükséges a teljes jogú tagság a Nemzetközi Valutaalapban. N. G. Paraszttüntetés Franciaországban A „Kelet-Európából érkező olcsó hússzállítmányok” konkurenciája, valamint a húsfelvásárlási árak csökkenése ellen tiltakoztak tegnap a parasztok Franciaország több fontos mezőgazdasági körzetében. A nagyszabású paraszttüntetések résztvevői elsősorban a marhahús és a juhhús felvásárlási árát kevesellték. Ugyanakkor általános védelmet kértek a parasztság számára a külső konkurencia ellen és követelték, hogy a francia kormány „világméretekben, Európában és az országon belül is” határozottabban álljon ki a parasztok védelmében. A mezőgazdasági termelők nagyszabású tüntetést szerveznek szeptember végére Párizsban is, ahová mintegy 100 ezer parasztot várnak az ország minden részéből. (MTI) gj Svédország különmegállapodást akar Svédország egymaga kísérli meg nyélbe ütni azt, amit az Európai Szabadkereskedelmi Társulásnak (EFTA) eddig még nem sikerült: megállapodni az Európai Közösséggel (EK). Ezt Ingvar Carlsson svéd miniszterelnök nyilatkozta azt követően, hogy az Európai Gazdasági Térség (EGT) kialakításáról folyó EK-EFTA tárgyalások ismét zsákutcába jutottak (VILÁGGAZDASÁG, 1991. július 31., 2. oldal). A bejelentés egyébként senkit nem érhetett váratlanul: a tárgyalásokon részt vevő Anita Gradin svéd külkereskedelmi miniszter jelezte, hogyha a két szervezet nem tud megegyezni egymással, akkor az EFTA-nak kétoldalú szerződéseket kell kötnie az EK-val. Reálisan felmérve a helyzetet Svédország - amely csak július 1-jén adta be hivatalos felvételi kérelmét az EK-hoz - 1995. január 1-jétől válhatna az EK teljes jogú tagjává - vélekedett Carlsson. Hozzátette azonban, hogy Stockholm már az EK egységes piacának 1993. január 1-jén esedékes életbelépésekor is szeretne jelen lenni. Ez megvalósulhat akkor, ha az EGT - az eredeti terveknek megfelelően - az EK egységes piacával egy időben tető alá kerül. Az önálló lépésre sürgeti a kormányt a svéd iparszövetség is. Amint Goran Lagerholm, a szövetség egyik tagja megfogalmazta, a svéd ipar célja már a kezdetektől teljes jogon jelen lenni az egységes piacon. (AP-DJ) VILÁGGAZDASÁG Japán és amerikai segítség a szovjet hadiipar átalakításához Moszkva és Tokió közös szakértői csoport felállítását tervezi a szovjet hadiüzemek polgári célú átalakításának elősegítésére - jelentette be a japán külkereskedelmi és ipari minisztérium (MITI). A szakértői bizottság létesítésének gondolatát a szovjet kormány vetette fel július közepén, amikor a MITI tisztviselői - japán és amerikai kormánytisztviselők, illetve üzletemberek kíséretében - uráli gyárakba látogattak el. A küldöttség vezetője szerint Moszkva a jelenlegi 30-40 százalékról 1995-ig 60 százalékra akarja növelni a katonai üzemekben előállított polgári célú termékek arányát. Ennek finanszírozására Moszkva 1992-ben alapot hoz létre, amelyhez a tőkét a szóban forgó üzemekben előállított termékek eladásából származó bevétel 3 százalékának elkülönítése révén teremtik elő. A MITI egyik vezető tisztviselője hangsúlyozta, hogy a szovjet tisztviselők tervük megvalósításához nem kértek pénzügyi támogatást. Japán vélemény szerint a szovjet illetékesek komolyan gondolják a hadiipar átalakítását, ebbéli szándékukban azonban hátráltatja őket a nagyszabású átszervezéshez szükséges tapasztalat hiánya. A szakértői csoport ebben nyújtana segítséget. A Reuter emlékeztet arra, hogy Mihail Gorbacsov a hét legfejlettebb ipari ország vezetőihez írt levelében 30-40 milliárd dollárban jelölte meg azt az összeget, amely a katonai célú ipar polgári célú átalakításához szükséges. (Reuter) Argentína ismét elnyerte az IMF bizalmát A Nemzetközi Valutaalap (IMF) 1,04 milliárd dolláros, készenléti hitelt hagyott jóvá Argentínának, mivel a nemzetközi pénzintézet szerint az ország haladást ért el az állam gazdasági szerepének visszafogásában és a gazdaság hatékonyságának növelésében. Az IMF mindezek hiányában állította le a hitelfolyósítást 1989-ben. A kölcsönnel Argentína a reformok további sikerét kívánja előmozdítani, továbbá el akarja érni az infláció csökkenését és a valutatartalékok megfelelő szinten tartását. A kormány azt tervezi, hogy jövőre 4,9 milliárd dolláros költségvetési aktívumot ér el, egyes állami vállalatokat értékesít (ezek közül a legnagyobb az állami olajtársaság) és csökkenti az állami apparátusban dolgozók létszámát. Az IMF az 1,04 milliárd dollárt 1992 folyamán négy részletben folyósítja, de a részletek 25 százalékát - Argentína kérésére - a kereskedelmi bankokkal szemben fenálló, összesen 33 milliárd dolláros államadósság finanszírozására használják fel. Egy nappal az IMF-döntés után a Világbank is jóváhagyott 325 millió dollár hitelt Argentínának. A 17 év futamidejű kölcsönnel lehetővé válik a latinamerikai országban az állami szektor deficitjének csökkentése, az adórendszer megreformálása és a központi bank függetlenebbé tétele. (Reuter, AP-DJ, MTI) 1991. augusztus 1. Új elnök a Bundesbank élén (Folytatás az 1. oldalról) A várakozás szinte biztosan jogos, hiszen a Pohl örökségét átvevő Schlesinger már jelezte, hogy túl magasnak tartja az áremelkedések ütemét, és egyre gyakrabban utal a kamatemelés szükségességére. Nem egyszer világossá tette azt is, hogy első számú ellenségnek az inflációt tekinti. Általános a vélemény, hogy a Schlesinger elnökletével a nyári szünet után tartandó augusztus 15-ei Bundesbank igazgatótanácsi ülésen a kamatemelés mellett fognak dönteni. Ezt az elemzők szerint már Pohl is megtehette volna, ám a hét vezető tőkésország londoni csúcstalálkozója előtt tartott pénzügyminiszteri és jegybanki elnöki megbeszélésen nem akarta felingerelni kollégáit. A Bundesbank utoljára februárban emelte a leszámítolási és lombard kamatlábakat, azóta viszont állandóan az Egyesült Államok nyomása alatt állt, Washington ugyanis a kamatok mérséklésével szeretné kilendíteni a világgazdaságot a recesszióból és a gazdasági növekedés lassulásából. A kamatemelés nemcsak közvetlenül, a monetáris politika szigorodásán keresztül mérsékelné az inflációt, hanem közvetett módon is. Amennyiben ugyanis a lépés elmarad, a dollár árfolyama újra az 1,8 márka fölé rakétázhat, ez pedig megdrágítaná az importot a német vállalatok számára, erősítve a belföldi inflációt. A közgazdászok szerint a német gazdaság ki tudja heverni az esetleges kamatlábemelést, a gazdasági növekedés ugyanis enélkül is mérséklődne, és a gazdaságot a hiteldrágítással együtt sem fenyegeti a receszszióba csúszás réme. Az év egészében 2,75 százalékos gazdasági növekedésre számítanak a tavalyi és az idei első félévi 4,5 százalék után. (Reuter, AP-DJ) Kedvező IMF-vélemény Románia már a közeljövőben megkaphatja az Egyesült Államok részéről a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény elve szerinti bánásmódot, azaz az MNF-státuszt - jelentette ki John Robson amerikai pénzügyminiszter-helyettes, aki a hét első felében háromnapos látogatást tett Romániában, hogy felmérje az országban a demokrácia és a piacgazdaság kialakítása felé tett lépéseket. Románia gyors ütemben és a helyes úton halad a piacgazdaság kiépítése felé - állapította meg Mohsin Khan, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezető tisztviselője is, aki a szervezet szakértői csoportjának élén szintén a kelet-európai országban járt. A küldöttség feladata az volt, hogy értékelje a piacgazdaság létrejöttét célzó romániai reformok menetét. Khan úgy látja, hogy a román vezetés mindeddig teljesítette az átalakulással kapcsolatos ígéreteit. Júniusban például a hivatalos adatok szerint csupán két százalék volt az infláció mértéke, és így esély van arra, hogy az év végére sem lépi túl az IMF-fel kötött megállapodásokban szereplő 10-15 százalékos határt. A román gazdaság helyzete ugyan csalódást keltő - az elmúlt év azonos időszakához képest 1991 első felében 17 százalékkal csökkent az ország ipari termelése -, ám ez nem a re- Romániáról formprogram hibás voltából adódik, hanem nagyrészt olyan külső tényezőknek köszönhető, mint a KGST felbomlása vagy a küföldi tőkebefektetések nem kellő mértéke. Khan szerint a román kormány a maga részéről sok tekintetben még többet is tett, mint amennyit az IMF elvárt. A román reformok előmozdítására felajánlott 900 millió dolláros pénzügyi csomagból a Valutaalap 600 millió dollárt már folyósított. Ebből 350 millió dollár jutott például a román olajimport támogatására. A csomag még hátralévő egyharmad részét a gazdaság különböző ágazatai között osztják majd szét. (Reuter, MTI) Prága és a kelet-európai együttműködés Václav Klaus csehszlovák külügyminiszter szívesen látná Prágában magyar és lengyel kollégáját. A prágai vendéglátó szerint erre azért van szükség, mert a három ország pénzügyi tárcáinak vezetői roppant tájékozatlanok egymás ügyeiről. Az ismeretek hiányától függetlenül Klaus a prágai Respekt című hetilap hasábjain röviden mégis véleményt mondott az érintett államok együttműködésének esélyeiről, s kifejtette nézeteit hazája gazdasági átalakulásáról. Mint a csehszlovák szövetségi pénzügyminiszter szavaiból kiderül, az utóbbi időben állandósult a vita afelett, hogy a három ország közül Lengyelország, Magyarország vagy Csehszlovákia kezdte-e meg korábban a gazdasági reformokat. Václav Klaus szerint egyes varsói közgazdászok elkeseredetten támadják a csehszlovák lépéseket, az az érzésük, hogy minden Lengyelországban kezdődött, továbbá nyugtalanok amiatt, hogy Csehszlovákiában mégis gyorsabban peregnek az események, mint náluk. A lengyelek különösen gyakran hivatkoznak a csehszlovák árliberalizálás felemásságára. A vád - Klaus szerint - egyrészt nem is megalapozott, a mögötte megbúvó önreklámozás miatt pedig inkább boszszantó. „Én ilyesmit sohasem mondanék sem Lengyelországról, sem Magyarországról, legfeljebb azt szoktam megemlíteni, hogy a gazdaság átalakításának folyamatai nálunk zajlanak a legjobb ütemben” - szögezte le a prágai pénzügyminiszter. Legutóbbi amerikai látogatása során Klaus bírálta a lengyel adósságok elengedését, a lépést a nemzetközi pénzvilág nagyon szokatlan eseményének nevezve. A páratlan gesztus ráadásul veszélyes precedenst teremt a többi adós szemében, ezért a prágai pénzügyek irányítója az eset kapcsán egyenesen a világ pénzügyi köreinek rémületét emlegette. Alighanem Csehszlovákia viszonylag szerény adósságállománya is közrejátszik Klaus abbeli véleményének kialakulásában, hogy „a világon senkin nem segített még a pénzügyi támogatás megadása, illetve az adósságok elengedése, s e tétel alól Lengyelország sem lehet kivétel.” Csehszlovákiát illetően az átalakítási törekvések leglényegesebb pontja kétségkívül a végletesen államosított gazdaság privatizálása. A pénzügyminiszter ennek halogatásában látja a legfőbb veszélyt: Jeffrey Sachsszel egybehangzóan úgy gondolja, a késlekedés nyomán egyre tágabb tér nyílik rá, hogy a legkülönfélébb társadalmi, politikai „és egyéb” csoportok igyekezzenek érdekeiket érvényesíteni, a privatizálás tisztán politikai kérdéssé válik, egyre újabb alkudozások tárgya lesz, s még inkább elhúzódik. Márpedig a privatizálás elodázása érveket adna azok kezébe, akik üdvözölnék a külföldi tőke erőteljesebb részvételét a meglévő „pszeudoállami” vállalatok működésében. Klaus szerint ezt minden eszközzel meg kell akadályozni azzal, hogy a kivételes ajánlatok (mint amilyet a Volkswagen tett a Skodának) természetesen kivételes elbírálásra tarthatnak számot. (Respekt) Szerkesztette: Elek János . VILÁGGAZDASÁG A MAGYAR GAZDASÁGI KAMARA NAPILAPJA Megjelenik ötször egy héten. Alapító főszerkesztő: Gyulai István Szerkeszti a szerkesztőbizottság: Elek János, Emőd Pál, Szabó Márta, Vince Mátyás (elnök) Szerkesztőség: 1034 Budapest III., Bécsi út 126-128. Postacím: 1397 Budapest, Pf. 534 Telefon: 180-4311, 168-8433, 188-8537, 188-9182 Szerkesztőségi ügyelet: 168-9641 Telex: 22-7958, telefax: 188-9504 Kiadja a VILÁGGAZDASÁG Szerkesztősége Kft. Felelős kiadók: a kft. ügyvezetői A hirdetések felvétele: 1034 Budapest III., Bécsi út 126-128. Telefon: 168-6859, 180-4311/398, mellék Telex: 22-7958, telefax: 188-9504 Képviselő: Kolozs Krisztina, Varjas Ildikó Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben, a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR), Budapest XIII., Lehel utca 10/A, 1900, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a Postabank Rt. 219-98636 számon vezetett 02102799 HELIR alszámlára. Előfizetési díj egy évre 5400 Ft. ISSN 0042-6148 A grafikai tördelés Aldus PageMaker elektronikus tördelőprogrammal készül. Nyomás: Szikra Lapnyomda, Budapest Felelős vezető: dr. Csöndes Zoltán A VILÁGGAZDASÁG bármely részének másolásával és a lap terjesztésével kapcsolatos minden jog fenntartva. A lapból értesüléseket átvenni csak a VILÁGGAZDASÁGra való hivatkozással lehet.