Világgazdaság, 1991. augusztus (23. évfolyam, 147/5653-167/5673. szám)

1991-08-01 / 147. (5653.) szám

Fegyverkezés helyett béketeremtés a Közel-Keleten (Folytatás az 1. oldalról) A START a csúcstalálkozó tetőpontja, a politikai­­szenzá­ció viszont az, hogy Bush és Gorbacsov egyesíti erejét a közel-keleti béke megteremté­se érdekében, és erőfeszítése­ket tesznek arra, hogy október­re nemzetközi konferenciát hozzanak tető alá. Sajtóértekez­letén az amerikai elnök nem bocsátkozott találgatásokba, az időpontról csak annyit közölt, hogy az érintetteket tíz nappal előtte formálisan is meghívják. Bush hozzáfűzte: csütörtökön újra Izraelbe küldi Baker kül­ügyminisztert, hogy elutasító álláspontjának megváltoztatására próbálja rábírni az izraeli kormányt. Besszmerb­ih szovjet külügyminiszter pedig egy másik sajtótájékoztatón azt jelentette be, hogy rövidesen Izraelbe látogat, és „magával viszi a diplomáciai viszony helyreállí­tásához szükséges dokumentu­mokat”. A csúcstalálkozó gazdasági eredményének, a legnagyobb kedvezmény megadásának elé az amerikai kongresszus várható­an nem gördít akadályt - álla­pítják meg kormányzati tiszt­viselők és törvényhozók egy­aránt. Az elfogadáshoz azonban szükség van arra, hogy jóvá­hagyják a már tavaly elkészí­tett kereskedelmi megállapodást, amit a Szovjetunió emberjogi politikájával, illetve az ameri­kai szellemi termékek védel­mével kapcsolatos washingtoni aggodalmak akadályoztak. Leghamarabb októberben léphet életbe a szovjet termékekkel szemben a legnagyobb kedvez­ményes elbírálás - vélik poli­tikai megfigyelők. A legnagyobb kedvezmény keretében az Egyesült Államok voltaképpen ugyanazt a vám­szintet alkalmazza a szovjet árukra, mint bármely más, szankciókkal nem sújtott ország termékeire. Ez a szovjet export viszonylatában azt eredményez­heti, hogy a gyakran 100 szá­zalékos vámok 5-15 százalék­ra mérséklődhetnek. A státus megadásával a Szovjetunió végleg bekerülhet a világkeres­kedelem vérkeringésébe, de gyors közvetlen előnyökre nem számíthat. Várható ugyanakkor, hogy a vámszintek csökkenése meghozza az amerikai üzlet­emberek kedvét a szovjet ter­mékek importjára. A Reuter beszámolója szerint érdeklődés várható például az űrkutatások segítségével magas szintre fej­lesztett lézertechnika vagy a versenyképes számítógépes szoftverek iránt. Bush ígéretet tett a legnagyobb kedvezmény megadása mellett más szankciók eltörlésére is. A Stevenson-, illetve a Byrd-féle törvénymódosítások értelmében az amerikai Eximbank csak 300 millió dollárig vállalhatja Szov­jetunióba irányuló amerikai export finanszírozását, illetve hitelbiztosítását, és ugyanilyen összeghatár érvényes más kor­mányzati szervekre is. A limit alól egyedüli kivétel az a szer­vezet, amely az amerikai ga­bonaeladásokat finanszírozza, illetve exportjukat biztosítja. A korlátozások miatt az amerikai vállalatok nyugat-európai ex­porthitel-biztosító intézetekhez fordultak, a Szovjetunió fizetési gondjai miatt azonban ezek költsége megfizethetetlenné vált. A korlátozások eltörlése ugyan megnyithatja az utat a kor­mányzat által garantált finan­szírozási források előtt, a magántőke azonban a szovjet fizetési gondok - elsősorban a 20 milliárd dolláros rövid le­járatú adósságállomány - miatt továbbra is távol marad. Végül szó esett a Szovjetunió IMF- tagságáról is, ám Martin Fitz­­water amerikai elnöki szóvivő szerint Gorbacsov egyetértett Bushsal abban, hogy jelenleg Moszkva számára nem szüksé­ges a teljes jogú tagság a Nemzetközi Valutaalapban. N. G. Paraszttüntetés Franciaországban A „Kelet-Európából érkező olcsó hússzállítmányok” kon­kurenciája, valamint a húsfel­vásárlási árak csökkenése ellen tiltakoztak tegnap a parasztok Franciaország több fontos mezőgazdasági körzetében. A nagyszabású paraszttünte­tések résztvevői elsősorban a marhahús és a juhhús felvásár­lási árát kevesellték. Ugyanakkor általános védelmet kértek a parasztság számára a külső konkurencia ellen és követelték, hogy a francia kormány „világ­méretekben, Európában és az országon belül is” határozottab­ban álljon ki a parasztok vé­delmében. A mezőgazdasági termelők nagyszabású tüntetést szervez­nek szeptember végére Párizsban is, ahová mintegy 100 ezer parasztot várnak az ország minden részéből. (MTI) g­j Svédország különmegállapodást akar Svédország egymaga kísérli meg nyélbe ütni azt, amit az Európai Szabadkereskedelmi Társulásnak (EFTA) eddig még nem sikerült: megállapodni az Európai Közösséggel (EK). Ezt Ingvar Carlsson svéd minisz­terelnök nyilatkozta azt köve­tően, hogy az Európai Gazda­sági Térség (EGT) kialakításá­ról folyó EK-EFTA tárgyalások ismét zsákutcába jutottak (VILÁGGAZDASÁG, 1991. július 31., 2. oldal). A bejelentés egyébként senkit nem érhetett váratlanul: a tárgyalásokon részt vevő Anita Gradin svéd külke­reskedelmi miniszter jelezte, hogyha a két szervezet nem tud megegyezni egymással, akkor az EFTA-nak kétoldalú szerződé­seket kell kötnie az EK-val. Reálisan felmérve a helyze­tet Svédország - amely csak július 1-jén adta be hivatalos felvételi kérelmét az EK-hoz - 1995. január 1-jétől válhatna az EK teljes jogú tagjává - véle­kedett Carlsson. Hozzátette azonban, hogy Stockholm már az EK egységes piacának 1993. január 1-jén esedékes életbelé­pésekor is szeretne jelen lenni. Ez megvalósulhat akkor, ha az EGT - az eredeti terveknek megfelelően - az EK egységes piacával egy időben tető alá kerül. Az önálló lépésre sürgeti a kor­mányt a svéd iparszövetség is. Amint Goran Lagerholm, a szö­vetség egyik tagja megfogal­mazta, a svéd ipar célja­ már a kezdetektől teljes jogon jelen lenni az egységes piacon. (AP-DJ) VILÁGGAZDASÁG Japán és amerikai segítség a szovjet hadiipar átalakításához Moszkva és Tokió közös szakértői csoport felállítását tervezi a szovjet hadiüzemek polgári célú átalakításának elősegítésére - jelentette be a japán külkereskedelmi és ipari minisztérium (MITI). A szakértői bizottság létesítésének gondolatát a szovjet kormány vetette fel július közepén, amikor a MITI tisztviselői - japán és amerikai kormánytisztviselők, illetve üzletem­berek kíséretében - uráli gyárakba látogattak el. A küldöttség vezetője szerint Moszkva a je­lenlegi 30-40 százalékról 1995-ig 60 százalékra akarja növelni a katonai üzemekben előállított polgári célú termékek arányát. Ennek finanszí­rozására Moszkva 1992-ben alapot hoz létre, amelyhez a tőkét a szóban forgó üzemekben előállított termékek eladásából származó bevé­tel 3 százalékának elkülönítése révén teremtik elő. A MITI egyik vezető tisztviselője hangsú­lyozta, hogy a szovjet tisztviselők tervük meg­valósításához nem kértek pénzügyi támogatást. Japán vélemény szerint a szovjet illetékesek komolyan gondolják a hadiipar átalakítását, ebbéli szándékukban azonban hátráltatja őket a nagy­szabású átszervezéshez szükséges tapasztalat hiánya. A szakértői csoport ebben nyújtana segítséget. A Reuter emlékeztet arra, hogy Mihail Gorba­csov a hét legfejlettebb ipari ország vezetőihez írt levelében 30-40 milliárd dollárban jelölte meg azt az összeget, amely a katonai célú ipar pol­gári célú átalakításához szükséges. (Reuter) Argentína ismét elnyerte az IMF bizalmát A Nemzetközi Valutaalap (IMF) 1,04 milliárd dolláros, készenléti hitelt hagyott jóvá Argentínának, mivel a nemzet­közi pénzintézet szerint az ország haladást ért el az állam gazdasági szerepének visszafo­gásában és a gazdaság hatékony­ságának növelésében. Az IMF mindezek hiányában állította le a hitelfolyósítást 1989-ben. A kölcsönnel Argentína a reformok további sikerét kívánja előmozdítani, továbbá el akar­ja érni az infláció csökkenését és a valutatartalékok megfele­lő szinten tartását. A kormány azt tervezi, hogy jövőre 4,9 milliárd dolláros költségvetési aktívumot ér el, egyes állami vállalatokat értékesít (ezek közül a legnagyobb az állami olajtár­saság) és csökkenti az állami apparátusban dolgozók létszá­mát. Az IMF az 1,04 milliárd dollárt 1992 folyamán négy részletben folyósítja, de a rész­letek 25 százalékát - Argentí­na kérésére - a kereskedelmi bankokkal szemben fenálló, összesen 33 milliárd dolláros államadósság finanszírozására használják fel. Egy nappal az IMF-döntés után a Világbank is jóváhagyott 325 millió dollár hitelt Argen­tínának. A 17 év futamidejű kölcsönnel lehetővé válik a latin­amerikai országban az állami szektor deficitjének csökkenté­se, az adórendszer megrefor­málása és a központi bank függetlenebbé tétele. (Reuter, AP-DJ, MTI) 1991. augusztus 1. Új elnök a Bundesbank élén (Folytatás az 1. oldalról) A várakozás szinte biztosan jogos, hiszen a Pohl örökségét átvevő Schlesinger már jelez­te, hogy túl magasnak tartja az áremelkedések ütemét, és egy­re gyakrabban utal a kamat­emelés szükségességére. Nem egyszer világossá tette azt is, hogy első számú ellenségnek az inflációt tekinti. Általános a vélemény, hogy a Schlesinger elnökletével a nyári szünet után tartandó augusztus 15-ei Bun­desbank igazgatótanácsi ülésen a kamatemelés mellett fognak dönteni. Ezt az elemzők szerint már Pohl is megtehette volna, ám a hét vezető tőkésország londoni csúcstalálkozója előtt tartott pénzügyminiszteri és jegybanki elnöki megbeszélésen nem akarta felingerelni kollé­gáit. A Bundesbank utoljára februárban emelte a leszámíto­lási és lombard kamatlábakat, azóta viszont állandóan az Egyesült Államok nyomása alatt állt, Washington ugyanis a kamatok mérséklésével szeret­né kilendíteni a világgazdasá­got a recesszióból és a gazda­sági növekedés lassulásából. A kamatemelés nemcsak közvetlenül, a monetáris poli­tika szigorodásán keresztül mérsékelné az inflációt, hanem közvetett módon is. Amennyi­ben ugyanis a lépés elmarad, a dollár árfolyama újra az 1,8 márka fölé rakétázhat, ez pe­dig megdrágítaná az importot a német vállalatok számára, erősítve a belföldi inflációt. A közgazdászok szerint a német gazdaság ki tudja heverni az esetleges kamatlábemelést, a gazdasági növekedés ugyanis enélkül is mérséklődne, és a gazdaságot a hiteldrágítással együtt sem fenyegeti a recesz­­szióba csúszás réme. Az év egészében 2,75 százalékos gazdasági növekedésre számí­tanak a tavalyi és az idei első félévi 4,5 százalék után. (Reu­ter, AP-DJ) Kedvező IMF-vélemény Románia már a közeljövőben megkaphatja az Egyesült Álla­mok részéről a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény elve szerinti bánásmódot, azaz az MNF-státuszt - jelentette ki John Robson amerikai pénzügyminisz­ter-helyettes, aki a hét első felében háromnapos látogatást tett Romániában, hogy felmér­je az országban a demokrácia és a piacgazdaság kialakítása felé tett lépéseket. Románia gyors ütemben és a helyes úton halad a piacgazda­ság kiépítése felé - állapította meg Mohsin Khan, a Nemzet­közi Valutaalap (IMF) vezető tisztviselője is, aki a szervezet szakértői csoportjának élén szintén a kelet-európai ország­ban járt. A küldöttség feladata az volt, hogy értékelje a piac­­gazdaság létrejöttét célzó ro­mániai reformok menetét. Khan úgy látja, hogy a ro­mán vezetés mindeddig teljesí­tette az átalakulással kapcsola­tos ígéreteit. Júniusban például a hivatalos adatok szerint csu­pán két százalék volt az inflá­ció mértéke, és így esély van arra, hogy az év végére sem lépi túl az IMF-fel kötött megálla­podásokban szereplő 10-15 százalékos határt. A román gazdaság helyzete ugyan csalódást keltő - az elmúlt év azonos időszakához képest 1991 első felében 17 százalék­kal csökkent az ország ipari termelése -, ám ez nem a re- Romániáról­ formprogram hibás voltából adódik, hanem nagyrészt olyan külső tényezőknek köszönhető, mint a KGST felbomlása vagy a küföldi tőkebefektetések nem kellő mértéke. Khan szerint a román kormány a maga részé­ről sok tekintetben még többet is tett, mint amennyit az IMF elvárt. A román reformok előmoz­dítására felajánlott 900 millió dolláros pénzügyi csomagból a Valutaalap 600 millió dollárt már folyósított. Ebből 350 millió dollár jutott például a román olajimport támogatására. A csomag még hátralévő egyhar­­mad részét a gazdaság külön­böző ágazatai között osztják majd szét. (Reuter, MTI) Prága és a kelet-európai együttműködés Václav Klaus csehszlovák külügyminiszter szívesen látná Prágában magyar és lengyel kollégáját. A prágai vendéglátó szerint erre azért van szükség, mert a három ország pénzügyi tárcáinak vezetői roppant tájékozatlanok egymás ügyeiről. Az ismeretek hiányától függetlenül Klaus a prágai Respekt című hetilap hasábjain röviden mégis véleményt mondott az érin­tett államok együttműködésének esélyeiről, s kifejtette néze­teit hazája gazdasági átalakulásáról. Mint a csehszlovák szövetségi pénzügyminiszter szavaiból kiderül, az utóbbi időben állan­dósult a vita afelett, hogy a három ország közül Lengyel­­ország, Magyarország vagy Csehszlovákia kezdte-e meg korábban a gazdasági reformokat. Václav Klaus sze­rint egyes varsói közgazdászok elkeseredetten támadják a cseh­szlovák lépéseket, az az érzé­sük, hogy minden Lengyelor­szágban kezdődött, továbbá nyugtalanok amiatt, hogy Cseh­szlovákiában mégis gyorsabban peregnek az események, mint náluk. A lengyelek különösen gyakran hivatkoznak a cseh­szlovák árliberalizálás felemás­ságára. A vád - Klaus szerint - egyrészt nem is megalapozott, a mögötte megbúvó önreklá­mozás miatt pedig inkább bosz­­szantó. „Én ilyesmit sohasem mondanék sem Lengyelország­ról, sem Magyarországról, leg­feljebb azt szoktam megemlí­teni, hogy a gazdaság átalakí­tásának folyamatai nálunk zaj­lanak a legjobb ütemben” - szögezte le a prágai pénzügy­­miniszter. Legutóbbi amerikai látogatá­sa során Klaus bírálta a lengyel adósságok elengedését, a lépést a nemzetközi pénzvilág nagyon szokatlan eseményének nevez­ve. A páratlan gesztus ráadásul veszélyes precedenst teremt a többi adós szemében, ezért a prágai pénzügyek irányítója az eset kapcsán egyenesen a világ pénzügyi köreinek rémületét emlegette. Alighanem Cseh­szlovákia viszonylag szerény adósságállománya is közreját­szik Klaus abbeli véleményének kialakulásában, hogy „a világon senkin nem segített még a pénzügyi támogatás megadása, illetve az adósságok elengedé­se, s e tétel alól Lengyelország sem lehet kivétel.” Csehszlovákiát illetően az átalakítási törekvések leglé­nyegesebb pontja kétségkívül a végletesen államosított gazda­ság privatizálása. A pénzügy­­miniszter ennek halogatásában látja a legfőbb veszélyt: Jeff­rey Sachsszel egybehangzóan úgy gondolja, a késlekedés nyomán egyre tágabb tér nyílik rá, hogy a legkülönfélébb tár­sadalmi, politikai „és egyéb” csoportok igyekezzenek érde­keiket érvényesíteni, a privati­zálás tisztán politikai kérdéssé válik, egyre újabb alkudozások tárgya lesz, s még inkább el­húzódik. Márpedig a privatizálás el­odázása érveket adna azok kezébe, akik üdvözölnék a külföldi tőke erőteljesebb rész­vételét a meglévő „pszeudo­­állami” vállalatok működésében. Klaus szerint ezt minden esz­közzel meg kell akadályozni­­ azzal, hogy a kivételes ajánla­tok (mint amilyet a Volkswa­gen tett a Skodának) természe­tesen kivételes elbírálásra tart­hatnak számot. (Respekt) Szerkesztette: Elek János ­. VILÁGGAZDASÁG A MAGYAR GAZDASÁGI KAMARA NAPILAPJA Megjelenik ötször egy héten. Alapító főszerkesztő: Gyulai István Szerkeszti a szerkesztőbizottság: Elek János, Em­őd Pál, Szabó Márta, Vince Mátyás (elnök) Szerkesztőség: 1034 Budapest III., Bécsi út 126-128. Postacím: 1397 Budapest, Pf. 534 Telefon: 180-4311, 168-8433, 188-8537, 188-9182 Szerkesztőségi ügyelet: 168-9641 Telex: 22-7958, telefax: 188-9504 Kiadja a VILÁGGAZDASÁG Szerkesztősége Kft. Felelős kiadók: a kft. ügyvezetői A hirdetések felvétele: 1034 Budapest III., Bécsi út 126-128. Telefon: 168-6859, 180-4311/398, mellék Telex: 22-7958, telefax: 188-9504 Képviselő: Kolozs Krisztina, Varjas Ildikó Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben, a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR), Budapest XIII., Lehel utca 10/A, 1900, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a Postabank Rt. 219-98636 számon vezetett 02102799 HELIR alszámlára. Előfizetési díj egy évre 5400 Ft. ISSN 0042-6148 A grafikai tördelés Aldus PageMaker elektronikus tördelőprogrammal készül. Nyomás: Szikra Lapnyomda, Budapest Felelős vezető: dr. Csöndes Zoltán A VILÁGGAZDASÁG bármely részének másolásával és a lap terjesztésével kapcsolatos minden jog fenntartva. A lapból értesüléseket átvenni csak a VILÁGGAZDASÁG­ra való hivatkozással lehet.

Next