Világgazdaság, 1992. január (24. évfolyam, 1/5757-21/5777. szám)
1992-01-21 / 13. (5769.) szám
1992. január 21 MAGYAR GAZDASÁG 5 Önprivatizáció ÖNÁLTATÁS NÉLKÜL Hamarosan átalakulási hullám várható a kis- és középvállalatok körében: az ön-, (illetve, szalonképesebb nevén “egyszerűsített”) privatizációs eljárás révén március végéig az úgynevezett háromszázasok klubjának zöme társasági formát ölt. A programban eredetileg szereplő 343 céghez a múlt év végén további 50 csatlakozott, így mintegy 400-ra emelkedett a piaci alapon privatizálásra kerülő állami vállalatok száma. A tervek szerint rövidesen meghirdetik az önprivatizációs program második ütemét is, amelyben további 500-600 cég választhatja az tulajdonosváltás egyszerűsített módját. Mint ismert, a második ütemben résztvevő vállalatokra már nem vonatkozik a 300-as korlát, vagyis vagyonuk értéke elérheti az 1 milliárd forintot is. A privatizációba bevont 2000 magyar vállalatnak így mintegy fele kerül rövid időn belül magán-, illetve társasági tulajdonba. Az ÁVÜ 1991 októberében határozta el a spontán vállalati kezdeményezésű privatizáció továbbfejlesztését, pontosabban (angol minta szerinti) piaci alapokra való helyezését. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az ÁVÜ - s rajta keresztül az állam - úgymond kivonul a privatizációs folyamatból, csupán felügyeli és ellenőrzi azt. A teendőket bürokratikus beavatkozás nélkül áthárítja a gondosan kiválasztott szakértőtanácsadó cégekre, amelyek vagyonukkal - s egyszersmind piaci presztízsükkel is - felelnek az eljárás tisztességéért, törvényességéért és az állami vagyon védelméért. Kemény feltételek Bár a Vagyonügynökség meglehetősen kemény feltételeket szabott a tanácsadó cégeknek - előírta például, hogy minimum 10 millió forint saját vagyonnal rendelkezzenek - a várakozásnál lényegesen többen jelentkeztek a múlt évben meghirdetett pályázatra. Végül 84-en maradtak a kiválasztottak, s szinte azonnal megkezdődött a verseny a privatizálható vállalatokért. Már az eddig eltelt rövid időszak tapasztalatai alapján is látható, hogy a tanácsadó cégek eltérő szándékkal és különböző üzletpolitikával fogtak a feladat megoldásához. Egy részük viszonylag kényelmes helyzetből startolt, mivel csupán folytatnia kellett a megkezdett privatizációt a kevesebb kötöttséggel kecsegtető program keretén belül. Csupán taktika A szerencsésebbek már jól előkészített átalakulással és értékesítési stratégiával léptek át az új programba. Az önprivatizáció eddigi eredményei mindenesetre ezt a feltevést igazolják, az átalakult vállalatok száma 20, s mindössze 4 céget sikerült eddig eladni. A tanácsadók másik része a mennyiségi szempontokat alapul véve fogott a vállalatok meghódításához. Ezek a lehető legszélesebb körben igyekeztek partnerekre szert tenni. A Dunaholding Rt. például mind a 343 céget megkereste ajánlatával és nem hiába, az eddigi legtöbb megbízást mondhatja magáénak: 34 vállalat privatizációjában vesz részt. Egykét tanácsadó cég szakmai specifikációra törekszik, a VOFA Tanácsadó és Szervező Kft. a legjobb példa erre: autószervizek privatizációjára szalodott. Eddig összesen 180 vállalat találta meg privatizációs partnerét. A szerződéseket 40 tanácsadó cég jegyzi a 84-ből, ez külön figyelemre méltó, hiszen valószínűleg azt jelenti, hogy a többiek különösebben nem törik magukat. A Vagyonügynökség véleménye szerint emögött alapvetően az áll, hogy a cégek egy része csupán taktikai okokból pályázta meg az önprivatizációban való részvételt. Az ÁVÜ hivatalos tanácsadójának lenni ugyanis felértékelődést jelent mind a hazai, mind a nemzetközi piacon. A szakértő cégek ezt a státuszukat valószínűleg jól kamatoztatják egyéb tevékenységükben. Az így élvezett jogtalan előnyökről azonban hamarosan le kell mondaniuk, mivel az önprivatizációt menedzselő Pri-Man Kft. számonkéri az eddigi produkciót. Az állami vállalatok számára egyre nyilvánvalóbb, hogy az önprivatizáció a legkisebb rossz a lehetséges változatok közül. Ebben a formában ugyanis mind a vállalati menedzsmentnek, mind pedig a dolgozók kollektívájának komoly beleszólása van a privatizációs elképzelésekbe, nem kívülről és felülről döntenek a sorsukról. A vállalatvezetők felismerték az ebben rejlő előremenekülési lehetőséget is, így egyebek közt elkerülhető a “kényszertársaságosítás”, az állami, minisztériumi beavatkozás, a leválasztás, a szétdarabolás. A gyors átalakulás tehát mindenkinek érdeke. Más kérdés, hogy a tanácsadó cégek számára - bár anyagilag ugyancsak a mielőbbi privatizálás kedvez nekik - korántsem egyszerű a feladat. Legalábbis ahhoz képest, amilyen szorosak a határidők. Nem kell külön magyarázni, ismeretesek a problémák a tisztázatlan tulajdonviszonyokkal, az alapítói jogokkal és az egyéb körülményekkel kapcsolatban, amikhez még párosul a hivatali bürokrácia bizonytalankodása, a hatáskörök változása, az állami intézmények átmeneti állapota, döntésképtelensége. A tanulópénzt viszont a tanácsadó cégeknek kell megfizetniök. Pontosabban csak akkor juthatnak a pénzükhöz, ha már elvégezték, méghozzá időre, a feladatot. Az ÁVÜ által meghúzott “mézesmadzag”, az extra prémium mértéke ugyanis az idő múlásával arányosan egyre csökken. A végső határidő a program első ütemében résztvevő vállalatok számára 1992 decembere. Nem reménytelen Az esetek többségében azonban az egyszerűsített privatizációs program első üteme most még csak az átalakulásátalakítás fázisánál tart. Ennél lényegesen komplikáltabb lesz az értékesítés, a majdani új cégek új tulajdonba adásavétele, mégpedig elsősorban azért, mert ma még kétséges, lesz-e egyáltalán ilyen menynyiségű - és nem is éppen az élvonalba tartozó magyar vállalatra - fizetőképes kereslet. Az Állami Vagyonügynökség szakemberei szerint a helyzet nem reménytelen. Négy potenciális vásárlókörre számítanak: a vállalati dolgozókra, a menedzsmentre, a kárpótlási jegyek tulajdonosaira és azokra a hazai és külföldi kisvállalatokra, családi vállalkozásokra, amelyek fantáziát látnak a kisebb méretű magyar cégekben. Az eddigi érdeklődést mutatja, hogy a legnagyobb arányban dolgozói kivásárlás várható. Már az elsők között is jó néhány olyan elképzelés szerepel, amelyek szerint a céget 100 százalékban megvásárolnák a dolgozók. Leginkább a kisebb szolgáltató vállalatoknál lesz gyakori ez a megoldás. A dicséretes optimizmust egyetlen dolog alapozhatja meg: a privatizációs hitel feltételeinek napirenden lévő módosítása és a források bővítése. Az ÁVÜ minden eddiginél határozottabban szorgalmazza a hazai vállalkozók és befektetők számára a kedvezőbb hitelkonstrukciók megteremtését. A kormány ezekben a napokban dönt a jelenlegi hitelfeltételek megváltoztatására tett javaslatokról, egyebek közt az E-hitel és a Privatizációs hitel egységesítéséről, valamint a különböző állami garanciaalapok létrehozásáról. Ezekhez, mint már nyilvánosságra került, az ÁVÜ Igazgatótanácsa a privatizációs bevételek egy részének felhasználását tartja célszerűnek. A leghasználhatóbb Az önprivatizáció a most következő hetekben, hónapokban kétségtelenül felgyorsítja a mozgásokat az érintett vállalati szférában. Alighanem jogos viszont az az aggodalom, hogy a piacon egyszerre megjelenő sok-sok cég nagyon hamar túlkínálatot produkál és a szűkös kereslet miatt még az értékes, vonzó vállalatok sem lesznek jó áron kelendőek. Az mindenesetre biztos, hogy egyelőre a többi privatizációs programhoz és módszerhez képest az önprivatizációs eljárás látszik leginkább használhatónak a magyar gazdaság jelenlegi sajátos viszonyai között. Kérdés, hogy a benne rejlő csapdákat hogyan és hányan tudják majd kikerülni. Osváth Sarolta Tejipar A Unilever Veszprémben Tóth János jelenti Veszprém megyéből A szándéknyilatkozat és az Állami Vagyonügynökség jóváhagyás után megkezdődtek a végleges adásvételi szerződés megkötésére irányuló tárgyalások az Unilever multinacionális cég és a Veszprém Megyei Tejipari Vállalalat vezetői között. Csákvári László igazgató elmondta, hogy a jégkrémüzem teljes egészében a Unilever cég tulajdonába kerül, ennek ellenére a kapcsolat nem szakad meg a két vállalat között, mert a Veszprémben gyártott jégkrém alapanyagaként az Unilever hazai tejet és vajat használ fel. A jégkrémüzem értékesítésésre azért kerül sor, hogy a vételárból feljavítsák megmaradt üzemeiket, és pénzügyileg szilárd, biztos piacokkal rendelkező vállalatként kezdhessék meg a tárgyalások a további privatizációról. A jégkrémüzem eladása csak első lépése volt a tejipari vállalat privatizációjának. A továbbiakban tárgyalásokat folytatnak egy tőkeerős francia céggel a megyei tejipari vállalat további üzemeinek privatizációjára. Elképzeléseik szerint részvénytársasági formában működő vegyes vállalatot alapítanak sajtgyártásra, ezen belül is elsősorban a lágysajt-termelés felfuttatását tervezik. A tejipari vállalat igazgatója elmondta, hogy a cég tavalyi teljes árbevétele megközelítette a 4 milliárd forintot, nyereségük azonban csak 20-30 millió forintra tehető. Az összárbevétel mintegy 20 százalékát a jégkrémgyártás és -értékesítés tette ki. A 130 millió liter kapacitású tejüzem tavaly 110 millió liter tejet használt fel, melynek közel feléből - 50 millió literből - sajtot készítettek. Építőipar Az Alba Regia átalakulása Fisch Judit jelenti Székesfehérvárról Az 1 milliárd 300 millió forintos vagyonnal rendelkező Alba Regia Építőipari Vállalat átalakult Alba Regia Építő Vállalkozó Részvénytársasággá (ARÉV Rt.). A fő tulajdonos egyelőre 63 százalékkal az Állami Vagyonügynökség, 11 százalékkal rendelkeznek az önkormányzatok és 16 százalék lehet a dolgozói részvényvények aránya. Bikádi László, az rt. vezérigazgatója elmondta, az állami tulajdon eladására még az év végéig sor kerül. Addig is elkészítették a részvénytársaság üzleti tervét. Ennek megfelelően az rt. a meglévő profilok szerint 14, teljes önállósággal rendelkező divízióból áll, mely az épületek, gépek, eszközök használatáért nem fizet bérleti díjat a holdingként működő központnak, ám a megtermelt haszon sorsáról a holding dönt. A központ saját vállalatait is versenyezteti egy-egy munka elnyeréséért. A beruházások, lakásépítések drasztikus csökkenését a vállalat is megérezte. Veszteségessé vált ipartelepeiket leállították. A közeljövőben az egyébként jó infrastruktúrájú csarnokokat vállalkozóknak kínálják fel bérleményként. Az ország egész területén részt vesznek a tendereken, melyekből jelentős feladatokat nyertek el, például bankszékházak felújítását, irodaházak építését a fővárosban. A Rumbach Sebestyén utcai romossá vált zsinagógát pedig megvásárolták, majd rendbehozták, s most kívánják értékesíteni. De építettek Veszprémben, Siófokon, Várpalotán is. Ezek mellett feleslegessé vált, de jó helyen lévő ingatlanjukat olyan szerződés keretében értékesítették, melyben a vevő számára az átalakításhoz szükséges építőipari munkákat maguk végzik, s a kapcsolódó beépítetlen területen üzletsort építenek, amit aztán vállalkozóknak adnak bérbe. Két éve már külföldön is dolgoznak. Münchenben 70 ezer négyzetméteres irodaházat építettek. Tavaly 200 millió forint árbevételt értek el, ami négyszerese az 1990-esnek. Az ARÉV Rt. kapacitását 1992-re már 60-70 százalékban szerződésekkel lekötötték. A cég likviditását helyre lehet állítani külföldi partner bevonásával. VIDÉKI OLVASÓINK Bérmentesítés nélkül is feladható. POSTAHIVATAL HELYBEN - -:■HH BUDAPESTI OLVASÓINK Bérmentesítés nélkül is feladható. HELIR Budapest Lehel utca 10/A 1900