Világgazdaság, 1992. január (24. évfolyam, 1/5757-21/5777. szám)

1992-01-21 / 13. (5769.) szám

1992. január 21 MAGYAR GAZDASÁG 5 Önprivatizáció ÖNÁLTATÁS NÉLKÜL Hamarosan átalakulási hullám várható a kis- és középvál­lalatok körében: az ön-, (illetve, szalonképesebb nevén “egy­szerűsített”) privatizációs eljárás révén március végéig az úgynevezett háromszázasok klubjának zöme társasági formát ölt. A programban eredeti­leg sze­replő 343 céghez a múlt év végén további 50 csatlakozott, így mintegy 400-ra emelkedett a piaci alapon privatizálásra kerülő állami vállalatok szá­ma. A tervek szerint rövidesen meghirdetik az önprivatizációs program második ütemét is, amelyben további 500-600 cég választhatja az tulajdonosváltás egyszerűsített módját. Mint is­mert, a második ütemben részt­vevő vállalatokra már nem vonatkozik a 300-as korlát, vagyis vagyonuk értéke elér­heti az 1 milliárd forintot is. A privatizációba bevont 2000 magyar vállalatnak így mint­egy fele kerül rövid időn belül magán-, illetve társasági tulaj­donba. Az ÁVÜ 1991 októberében határozta el a spontán vállalati kezdeményezésű privatizáció továbbfejlesztését, pontosab­ban (angol minta szerinti) piaci alapokra való helyezését. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az ÁVÜ - s rajta keresztül az állam - úgymond kivonul a pri­vatizációs folyamatból, csupán felügyeli és ellenőrzi azt. A teendőket bürokratikus be­avatkozás nélkül áthárítja a gondosan kiválasztott szakértő­tanácsadó cégekre, amelyek vagyonukkal - s egyszersmind piaci presztízsükkel is - felel­nek az eljárás tisztességéért, törvényességéért és az állami vagyon védelméért. Kemény feltételek Bár a Vagyonügynökség meglehetősen kemény feltéte­leket szabott a tanácsadó cé­geknek - előírta például, hogy minimum 10 millió forint saját vagyonnal rendelkezzenek - a várakozásnál lényegesen töb­ben jelentkeztek a múlt évben meghirdetett pályázatra. Végül 84-en maradtak a kiválasztot­tak, s szinte azonnal meg­kezdődött a verseny a priva­tizálható vállalatokért. Már az eddig eltelt rövid idő­szak tapasztalatai alapján is lát­ható, hogy a tanácsadó cégek eltérő szándékkal és különböző üzletpolitikával fogtak a fel­adat megoldásához. Egy részük viszonylag kényelmes helyzet­ből startolt, mivel csupán folytatnia kellett a megkezdett privatizációt a kevesebb kö­töttséggel kecsegtető program keretén belül. Csupán taktika A szerencsésebbek már jól előkészített átalakulással és értékesítési stratégiával léptek át az új programba. Az önpri­vatizáció eddigi eredményei mindenesetre ezt a feltevést igazolják, az átalakult vállala­tok száma 20, s mindössze 4 céget sikerült eddig eladni. A tanácsadók másik része a mennyiségi szempontokat alapul véve fogott a vállalatok meghódításához. Ezek a lehető legszélesebb körben igyekez­tek partnerekre szert tenni. A Dunaholding Rt. például mind a 343 céget megkereste aján­latával és nem hiába, az eddigi legtöbb megbízást mondhatja magáénak: 34 vállalat priva­tizációjában vesz részt. Egy­két tanácsadó cég szakmai specifikációra törekszik, a VOFA Tanácsadó és Szervező Kft. a legjobb példa erre: autó­szervizek privatizációjára sza­­lodott. Eddig összesen 180 vállalat találta meg privatizációs part­nerét. A szerződéseket 40 tanácsadó cég jegyzi a 84-ből, ez külön figyelemre méltó, hiszen valószínűleg azt jelenti, hogy a többiek különösebben nem törik magukat. A Vagyon­ügynökség véleménye szerint emögött alapvetően az áll, hogy a cégek egy része csupán tak­tikai okokból pályázta meg az önprivatizációban való rész­vételt. Az ÁVÜ hivatalos tanácsadójának lenni ugyanis felértékelődést jelent mind a hazai, mind a nemzetközi pi­acon. A szakértő cégek ezt a státuszukat valószínűleg jól kamatoztatják egyéb tevé­kenységükben. Az így élvezett jogtalan előnyökről azonban hamarosan le kell mondaniuk, mivel az önprivatizációt mene­dzselő Pri-Man Kft. számon­­kéri az eddigi produkciót. Az állami vállalatok számára egyre nyilvánvalóbb, hogy az önprivatizáció a legkisebb rossz a lehetséges változatok közül. Ebben a formában ugyanis mind a vállalati menedzsment­nek, mind pedig a dolgozók kollektívájának komoly be­leszólása van a privatizációs elképzelésekbe, nem kívülről és felülről döntenek a sorsu­król. A vállalatvezetők felis­merték az ebben rejlő elő­remenekülési lehetőséget is, így egyebek közt elkerülhető a “kényszertársaságosítás”, az állami, minisztériumi beavat­kozás, a leválasztás, a szétda­­rabolás. A gyors átalakulás tehát mindenkinek érdeke. Más kérdés, hogy a tanácsadó cégek számára - bár anyagilag ugyan­csak a mielőbbi privatizálás kedvez nekik - korántsem egyszerű a feladat. Legalábbis ahhoz képest, amilyen szoro­sak a határidők. Nem kell külön magyarázni, ismeretesek a problémák a tisztázatlan tulaj­donviszonyokkal, az alapítói jogokkal és az egyéb körülmé­nyekkel kapcsolatban, amikhez még párosul a hivatali bürokrá­cia bizonytalankodása, a ha­táskörök változása, az állami intézmények átmeneti állapota, döntésképtelensége. A ta­nulópénzt viszont a tanácsadó cégeknek kell megfizetniök. Pontosabban csak akkor juthat­nak a pénzükhöz, ha már elvégezték, méghozzá időre, a feladatot. Az ÁVÜ által meg­húzott “mézesmadzag”, az ext­ra prémium mértéke ugyanis az idő múlásával arányosan egyre csökken. A végső határ­idő a program első ütemében résztvevő vállalatok számára 1992 decembere. Nem reménytelen Az esetek többségében azon­ban az egyszerűsített priva­tizációs program első üteme most még csak az átalakulás­átalakítás fázisánál tart. Ennél lényegesen komplikáltabb lesz az értékesítés, a majdani új cégek új tulajdonba adása­­vétele, mégpedig elsősorban azért, mert ma még kétséges, lesz-e egyáltalán ilyen meny­­nyiségű - és nem is éppen az élvonalba tartozó magyar vál­lalatra - fizetőképes kereslet. Az Állami Vagyonügynök­ség szakemberei szerint a helyzet nem reménytelen. Négy potenciális vásárlókörre számí­tanak: a vállalati dolgozókra, a menedzsmentre, a kárpótlási jegyek tulajdonosaira és azokra a hazai és külföldi kisvállala­tokra, családi vállalkozásokra, amelyek fantáziát látnak a kisebb méretű magyar cégek­ben. Az eddigi érdeklődést mutatja, hogy a legnagyobb arányban dolgozói kivásárlás várható. Már az elsők között is jó néhány olyan elképzelés sz­erepel, amelyek szerint a céget 100 százalékban megvásárol­nák a dolgozók. Leginkább a kisebb szolgáltató vállalatoknál lesz gyakori ez a megoldás. A dicséretes optimizmust egyetlen dolog alapozhatja meg: a privatizációs hitel feltételeinek napirenden lévő módosítása és a források bővítése. Az ÁVÜ minden ed­diginél határozottabban szor­galmazza a hazai vállalkozók és befektetők számára a ked­vezőbb hitelkonstrukciók meg­teremtését. A kormány ezek­ben a napokban dönt a jelenlegi hitelfeltételek megváltoz­tatására tett javaslatokról, egye­bek közt az E-hitel és a Priva­tizációs hitel egységesítéséről, valamint a különböző állami garanciaalapok létrehozásáról. Ezekhez, mint már nyilvá­nosságra került, az ÁVÜ Igaz­gatótanácsa a privatizációs bev­ételek egy részének felhasz­nálását tartja célszerűnek. A leghasználhatóbb Az önprivatizáció a most következő hetekben, hónapok­ban kétségtelenül felgyorsítja a mozgásokat az érintett válla­lati szférában. Alighanem jo­gos viszont az az aggodalom, hogy a piacon egyszerre meg­jelenő sok-sok cég nagyon hamar túlkínálatot produkál és a szűkös kereslet miatt még az értékes, vonzó vállalatok sem lesznek jó áron kelendőek. Az mindenesetre biztos, hogy egyelőre a többi privatizációs programhoz és módszerhez képest az önprivatizációs eljárás látszik leginkább hasz­nálhatónak a magyar gazdaság jelenlegi sajátos viszonyai kö­zött. Kérdés, hogy a benne re­jlő csapdákat hogyan és hányan tudják majd kikerülni. Osváth Sarolta Tejipar A Unilever Veszprémben Tóth János jelenti Veszprém megyéből A szándéknyilatkozat és az Állami Vagyonügynökség jóváhagyás után megkezdődtek a végleges adásvételi szerződés megkötésére irányuló tárgyalások az Unilever multinacioná­lis cég és a Veszprém Megyei Tejipari Vállalalat vezetői között. Csákvári László igazgató elmondta, hogy a jégkrémüzem teljes egészében a Unilever cég tulajdonába kerül, ennek ellenére a kapcsolat nem szakad meg a két vállalat között, mert a Veszprém­­ben gyártott jégkrém alapanyagaként az Unilever hazai tejet és vajat használ fel. A jégkrémüzem értékesítésésre azért kerül sor, hogy a vételár­ból feljavítsák megmaradt üzemeiket, és pénzügyileg szilárd, biztos piacokkal rendelkező vállalatként kezdhessék meg a tár­gyalások a további privatizációról. A jégkrémüzem eladása csak első lépése volt a tejipari vállalat privatizációjának. A továbbiak­ban tárgyalásokat folytatnak egy tőkeerős francia céggel a me­gyei tejipari vállalat további üzemeinek privatizációjára. Elkép­zeléseik szerint részvénytársasági formában működő vegyes vállalatot alapítanak sajtgyártásra, ezen belül is elsősorban a lágysajt-termelés felfuttatását tervezik. A tejipari vállalat igazgatója elmondta, hogy a cég tavalyi teljes árbevétele megközelítette a 4 milliárd forintot, nyereségük azon­ban csak 20-30 millió forintra tehető. Az összárbevétel mintegy 20 százalékát a jégkrémgyártás és -értékesítés tette ki. A 130 millió liter kapacitású tejüzem tavaly 110 millió liter tejet használt fel, melynek közel feléből - 50 millió literből - sajtot készítettek. Építőipar Az Alba Regia átalakulása Fisch Judit jelenti Székesfehérvárról Az 1 milliárd 300 millió forintos vagyonnal rendelkező Alba Regia Építőipari Vállalat átalakult Alba Regia Építő Vállalkozó Részvénytársasággá (ARÉV Rt.). A fő tulajdonos egyelőre 63 százalékkal az Állami Vagyonügynökség, 11 szá­zalékkal rendelkeznek az önkormányzatok és 16 százalék lehet a dolgozói részvényvények aránya. Bikádi László, az rt. vezérigazgatója elmondta, az állami tulajdon eladására még az év végéig sor kerül. Addig is elkészítették a rész­vénytársaság üzleti tervét. En­nek megfelelően az rt. a meg­lévő profilok szerint 14, teljes önállósággal rendelkező diví­zióból áll, mely az épületek, gépek, eszközök használatáért nem fizet bérleti díjat a hol­dingként működő központnak, ám a megtermelt haszon sor­sáról a holding dönt. A központ saját vállalatait is versenyez­teti egy-egy munka elnyeré­séért. A beruházások, lakásépítések drasztikus csökkenését a válla­lat is megérezte. Veszteségessé vált ipartelepeiket leállították. A közeljövőben az egyébként jó infrastruktúrájú csarnokokat vállalkozóknak kínálják fel bérleményként. Az ország egész területén részt vesznek a tendereken, melyekből jelentős feladatokat nyertek el, például bankszékházak felújítását, iro­daházak építését a fővárosban. A Rumbach Sebestyén utcai romossá vált zsinagógát pedig megvásárolták, majd rendbe­hozták, s most kívánják érté­kesíteni. De építettek Veszp­rémben, Siófokon, Várpalotán is. Ezek mellett feleslegessé vált, de jó helyen lévő ingatlan­jukat olyan szerződés keretében értékesítették, melyben a vevő számára az átalakításhoz szük­séges építőipari munkákat maguk végzik, s a kapcsolódó beépítetlen területen üzletsort építenek, amit aztán vállal­kozóknak adnak bérbe. Két éve már külföldön is dolgoznak. Münchenben 70 ezer négyzet­­méteres irodaházat építettek. Tavaly 200 millió forint árbe­vételt értek el, ami négyszerese az 1990-esnek. Az ARÉV Rt. kapacitását 1992-re már 60-70 százalék­ban szerződésekkel lekötötték. A cég likviditását helyre lehet állítani külföldi partner be­vonásával. VIDÉKI OLVASÓINK Bérmentesítés nélkül is feladható. POSTAHIVATAL HELYBEN - -:■HH BUDAPESTI OLVASÓINK Bérmentesítés nélkül is feladható. HELIR Budapest Lehel utca 10/A 1900

Next