Világgazdaság, 1992. augusztus (24. évfolyam, 149/5905-167/5923. szám)

1992-08-01 / 149. (5905.) szám

Benzináremeléstől tartanak Romániában Romániában napok óta gépkocsivezetők százezrei állnak sorban a benzinkutaknál, jólértesültek szerint ugyanis a kormány hamarosan emeli a benzin árát, literenként 120 lejről 300 lejre. A petrolkémiai termékek kizárólagos forgalmazója, a Peco cég egyik vezetője azonban az Adevarulúságunk adott nyilatkozatában leszögezte, hogy nincs tudomása ilyen áremelésről. A pánikszerű felvásárlást valószínűleg az idézte elő, hogy a kormány bejelentette: az 1990-ben megkezdett árliberalizálási program jegyében szeptembertől újabb 25 százalékkal faragja le a legfontosabb árucikkekre és szolgáltatásokra nyújtott ártámogatásokat. (Reuter) 20 VILÁGGAZDASÁG NEMZETKÖZI GAZDASÁG Ukrajna Elkerülhető az összeomlás? Három hónapon belül meg lehetne szüntetni az Ukrajnát fenyegető válság veszélyét, ha az ukránok elfogadják a drákói intézkedéseket — jelentette ki tegnap Valentyin Szimonenko, a kormány helyettes vezetője. A gazdasági kérdésekkel foglalkozó, nemrégiben kinevezett miniszterelnök-helyettes szerint Ukrajna gazdasági helyzete nem javult a múlt év decembere, a Moszkvával való szakadás véglegessé válása óta. Szimonenko hangsúlyozta: ha a válság elhúzódik, elképzelhetetlenné válik a saját ukrán valuta, a grivna bevezetése és a rubelövezetből való kilépés. Az Izvesztyija című orosz lapnak adott nyilatkozatában azt is elmondta, hogy bármilyen szégyenletes is, de tömeges éhínség kitörése fenyeget az országban. Szimonenko szavait a pesszimizmust indokló statisztikai adatok is alátámasztják: az év első hónapjában közel tíz százalékkal csökkent a munka termelékenysége, miközben a magángazdaságot fojtogatják az adókötelezettségek. Ennek következtében a tőke vagy elhagyja az országot, vagy pedig az Ukrajnában is virágzó árnyékgazdaságot választja a befektetések színhelyéül. Szimonenko anélkül, hogy részletesen ismertette volna, hogy milyen lépések bevezetését szorgalmazza a “drákói rendszabályok” gyűjtőnév alatt, közölte: a régi és rossz parancsuralmi gazdaságot egy olyan új rendszerrel váltották fel, amely legalább olyan rossz. Példaként megemlítette, hatalmas hibának tartja, hogy Ukrajnában korlátozták a rubel használatát, mivel a kuponok nem tekinthetők valódi pénznek, s ezért presztízse napról napra csökken. (Reuter) Vége az osztrák sörök diadalmenetének? (Folytatás az 1. oldalról) Ausztria az utóbbi években állandóan növelte Magyarországra irányuló exportját (tavaly például 40 százalékkal), és ezen belül különösen gyorsan bővült a mezőgazdasági termékek kivitele. A magyar piacok megteltek osztrák, vagy osztrák közvetítéssel érkező élelmiszerekkel, az osztrákok ugyanakkor továbbra is megnehezítették a magyar agrártermékek bevitelét. Így történt, hogy amíg 1986— 87-ben még 4 : 1 arányú volt az agrárkülkereskedelmi szaldó Magyarország javára, addig 1991 -ben ez az arány már csak 2 : 1 körül alakult. (A teljes külkereskedelmi forgalomban pedig 3,2 milliárd schillingre nőtt az osztrák aktívum!) Magyarország, mint ismeretes jelentős mértékben liberalizálta külkereskedelmét, és néhány százalékra csökkent az engedélyköteles termékek részaránya. Ez utóbbiak közé tartozott és tartozik a sör. Az idei első fél évben összesen 13 millió dollár értékben lehetett sört behozni Magyarországra, minden regionális megkötés nélkül. A második fél évben ez a kontingens 10 millió dollárra zsugorodott, amelynek felét immár fenntartják az EK-országok sörexportőrei számára — az EK- val megkötött társulási szerződésre való tekintettel. Az osztrák sörforgalmazók szemszögéből nézve a magyar intézkedést persze érthető a felháborodásuk, hiszen ebben a fél évben már a legjobb esetben is csak 5 millió dollárért tudnak sört exportálni hazánkba. (A magyar sörimportőrök természetesen szintén nem örültek a kontingens szűkítésének, bár jobban megértik az indítékokat.) Ausztria tavalyi 10,3 millió hektoliteres sörkiviteléből még 220 ezer hektoliterrel részesedett a magyar piac. A sörkivitel értékét tekintve pedig Magyarország volt Ausztria első számú partnere Lengyelország és Olaszország előtt. Az osztrák sörök mindazonáltal így is előnyt élveznek a magyar piacon a drágább német és más nyugat-európai sörökkel szemben, nem beszélve a kooperációban hazánkban gyártott osztrák sörmárkákról. Ez utóbbiak közül kiemelhető az Ottakringer cég licence alapján gyártott Goldfassl sör, amelyből évente több mint 200 ezer hektoliter készül Martfűn. (Az itteni gyár egyébként jövőre a Brau AG cég egyik sörmárkáját is gyártani fogja.) Az Ottakringer egyik vezetője, R. E. Wenckheim a Világgazdasággal közölte, a licencszerződést 1993 végéig meghosszabbították, rácáfolva a Der Standard ama hírére, miszerint már idén augusztus 1-jén megszüntetik a szerződést. Az 1,5 milliárd schilling forgalmat (ebből 900 millió schilling jut az anyavállalatra) lebonyolító Ottakringer-csoport a Goldfassl márkán kívül az Ottakringer és Kapsreiter söröket is forgalmazza Magyarországon, amely változatlanul egyik fontos piacának számít. (A kelet-európai térségben hazánkon kívül csak Szlovéniában rendelkezik licencmegállapodással.) Az Ottakringer a magyar piaccal kapcsolatos hosszú távú célkitűzéseinek megfogalmazásakor abból indul ki, hogy a nevezett sörbehozatali korlátozás megszűnik, mihelyt Magyarország teljes jogú tagja lesz az EK- nak. G. I. Csehszlovák válás A tulajdonszerzési jogot is meg kell osztani A szétválásra készülő Csehországnak és Szlovákiának ketté kell választania privatizálási programját is — mondották hivatalos prágai körök. Jiri Skalicky cseh privatizálási miniszter a Hospodárské Noviny gazdasági napilapnak elmondotta, hogy törvényt nyújtanak be a kuponos privatizálás második hullámának szétválasztásáról. Mint ismeretes, Csehszlovákiában az állami vállalatok tulajdonának meghatározott részét minden nagykorú polgár számára körülbelül egyheti bérnek megfelelő áron hozzáférhető kuponfüzet útján privatizálják. A meghatározott pontszámot érő kuponok tulajdonosai az ugyancsak kuponban meghatározott értékű vállalatokra vételi ajánlatot tehetnek. A vállalatok kuponértékét addig emelik vagy süllyesztik, amíg a kereslet és a kínálat egyensúlyba nem kerül. Az értékesítésre kijelölt vállalatokat több menetben árverezik el a fenti módon. A vállalatok értékarányai ilyenképpen először pontokban fejeződnek ki, és csak ezután koronában. A tőzsdei adásvétel a privatizálási folyamat utolsó állomása lesz. Skalicky csütörtökön találkozott Lubomir Dolgos szlovák privatizálási miniszterrel, hogy megtárgyalják a privatizálás jövőjét a szétválás után — jelentette a Reuter hírügynökség. Miután a privatizálás első menete lezajlott, most még a második menet előtt a cseh és a szlovák parlamentnek az alkotmányban világosan meg kell határoznia az állampolgárságot és ezzel együtt azt is, ha melyik köztársaságban szerezhet tulajdont. “Nem világos, szét kell-e választani az eljárásmódot is” — mondotta a miniszter. Az a kérdés, a program azonos vonalon halad-e tovább a két országban — tette hozzá. Dolgos kijelentette, hogy az első menet—amely a fent vázolt “ármeghatározási” forduló második szakaszánál tart — szabályain még nem változtatnak. A kuponos privatizálás — amelyet Václav Klaus a mostani cseh miniszterelnök, akkor szövetségi pénzügyminiszter dolgozott ki — nagy érdeklődést keltett országszerte, 8,5 millióan igényeltek kuponfüzetet. A résztvevők 71 százaléka befektetési alapra bízta kuponjait, de míg a cseh alapok a kezelésükben levő kuponok 95 százalékát cseh vállalatokba fektették, a szlovák alapok csak 47 százalékát, a szlovák egyéni befektetők pedig 19 százalékát invesztálták cseh vállalatba. Abszolút számokban a cseheknek 2,6 millió részvényük van szlovák vállalatban, míg a szlovákok 7,5 millió részvényt szereztek cseh vállalatokban — írja a Reuter —, noha Csehszlovákiában a cseh és a szlovák nemzetiségűek számaránya kettő az egyhez. K.G. Nemcsak “Ford-ügy” létezik Brüsszel elhalasztotta a döntést az Eurostarról Az Európai Közösség brüsszeli bizottsága szeptemberre halasztotta a döntést az amerikai Chrysler-autógyár ausztriai vegyes vállalatának ügyében. A bizottság azt fontolgatja, hogy büntetővámot vet ki a grazi Eurostar Automobil Fabrik GmbH által gyártott Chrysler minivanekre (különlegesen nagy utasterű személyautókra), mivel a 2,7 milliárd schillinges Eurostar-beruházásnak egyharmadát osztrák szövetségi és tartományi támogatásból fedezték. Az Európai Közösség és Ausztria között 1972-ben kötött társulási szerződés tiltja a versenysemlegességet sértő állami támogatásokat. Ausztria azonban arra is hivatkozik, hogy Graz térségében viszonylag magas, 6 százalékos a munkanélküliség. Az osztrák fél azzal is védekezik, hogy a támogatások folyósításakor hivatalosan még nem hozták nyilvánosságra az EK szigorúbb szabályozását az autóipar támogatásáról. Egy vezető brüsszeli tisztségviselő korábbi nyilatkozata szerint viszont az ausztriai Chryslerek ennek ellenére csak úgy kerülhetik el a büntetővámot, ha az Eurostar visszafizeti a támogatásoknak legalább egy részét. A büntetőadók mindazonáltal csak a dízelmotoros minivaneket érintenék. Ezekben az Európában készült alkatrészek értéke eléri a 60 százalékot, így a társulási szerződés értelmében ezeket vámmenetesen lehetne szállítani az Európai Közösségbe. A benzinmotoros változatokra, amelyek csak 50 százalékig számítanak “európainak”, az Egyesült Államokban készült autókhoz hasonlóan már most is 10 százalékos vámot kell fizetni. Az Eurostar márciusban kezdte meg a termelést. A tervek szerint az itt készült autóknak körülbelül 90 százalékát szállítanák az EK-ba. Jövőre 20 ezer autót, 1995-ben 47 ezret gyártanának Grazban. A Chrysler cég az Európai Közösség dinamikusan bővülő minivanpiacának 11 százalékát tartja kézben. A Chrysler “minikisbuszok” egyik legnagyobb európai versenytársa a Renault Espace. Az osztrákok egyébként már csak azért is sérelmesnek tartanák a büntetővám kiszabását, mivel a Volkswagen és a Ford portugáliai vegyes vállalata szintén jelentős támogatásban részesül. A setubali üzem 35 milliárd schillingnek megfelelő beruházási költségéből csaknem 10 milliárd schillingnek megfelelő részt fedeznek az Európai Közösség költségvetéséből. (AP—DJ, Die Presse) Permanens reformban a francia társadalombiztosítás Németország után Franciaország is arra kényszerül, hogy újabb sürgős intézkedéseket hozzon a társadalombiztosítás szanálására. Az ellátás általános rendszerének egyensúlyát az idei évben két oldalról is veszély fenyegeti: az elhúzódó recesszió és a növekvő munkanélküliség miatt a bevételek elmaradnak a várttól, miközben a kiadások — a már évek óta tartó irányzatot követve — a tervezettnél gyorsabban emelkednek. A pénzügyi helyzet évközi áttekintése alkalmával a párizsi kormány a nyugdíjrendszer reformjáról is döntött. Januárban még bizonyosnak látszott, hogy kétmilliárd francia frank összegű deficittel megúszható lesz az idei év júliusban azonban már 7 milliárdos hiányról szóltak ez előrejelzések. A szociális ügyek minisztere, René Toulade legutóbb fogadkozott, hogy más költségvetési bevételi tételekből való átcsoportosítással 5 milliárdra csökkenti az egyensúlyhiányt. Az év második felében a társadalombiztosítás mindenképpen rá lesz utalva az államháztartás által folyósítandó áthidaló összegkre, amelyeket a befizetések befolyásáig tátongó lyuk betömésére kell felhasználni. A kormányzat és a társadalombiztosítási igazgatóság óvakodik attól, hogy hitelekkel finanszírozza az egyre jelentősebbé váló hiányt. Ez viszont azt jelenti, hogy elkerülhetetlenné válik az egyes díjtételek újabb emelése. Ennek mértékéről várhatóan novemberben döntenek, amikor véglegesítik az 1993-as terv előirányzatait. Franciaországban — az egymást követő társadalombiztosítási reformlépések sorában — a nyugdíjrendszer reformja kapott különleges aktualitást. Ennek során igyekeznek bizonyos mértékig túllépni a jelenlegi statikus elveken, amelyek a folyó biztosítási bevételek elosztásán alapulnak. A kormányfő, Pierre Bérégovoy azt szeretné, hogy a jövőben a megtakarítási jelleg kerüljön előtérbe, ennek megfelően már néhány hónappal korábban felvázolta a Franciaországban újszerűnek számító, befektetési célú nyugdíjalapok felállításának tervét. Az új nyugdíjrendszer elveit még korántsem tisztázták maradéktalanul. A jelenlegi gyakorlat pozitív elemeit megerősítik — mondotta a reformtervekkel kapcsolatban a miniszterelnök — ami részben azt jelenti, hogy a mai kifizetések alapját továbbra is az aktuális befizetések képezik. A juttatások között azonban élesen elhatárolják egymástól a biztosítások körében kifizetett összegeket a társadalmi közteherviselés alapján folyósított “szolidaritási segélyektől”. Újításként igénybe vehetők a befektetési célú nyugdíjalapok, amelyekkel azonban óvatosan kell bánni. Az ilyen előtakarékossági formula ugyanis rendkívül érzékeny a részvények árfolyamára, ezért kellemetlen meglepetések is érhetik a békés, nyugodt öregkorra készülőket. (Reuter, Le Figaro) 1992. augusztus 1. A román jegybank elégedett az eredményekkel (Folytatás az 1. oldalról) Az új előírások lehetővé teszik, hogy a külföldről érkező átutalásokban szereplő összegek felett szabadon rendelkezzenek az exportőrök. Ha az eladás mellett döntenek, akkor igénybe vehetik a kereskedelmi bankok ügynöki szolgáltatásait. A lejt támogató devizaeladások felszámolásával egyébként jelentősen esett a román valuta árfolyama és a korábbi 230 lejes dollárjegyzések 360 lej körüli szinten stabilizálódtak. Az idézett jegybanki vezető szerint sikerült kiküszöbölni az inflációs félelmek miatti bizonytalanságot, így most már csak üzleti megfontolásokon múlik, hogy az ügyfelek milyen valutában tartják pénzüket. Egy átlagosnak minősített napon 1 millió dollárnak megfelelő összeg cserél gazdát a bankközi piacokon. A valutareform a külkereskedelemben is érezteti hatását, amit az export látványos növekedése is jelez. Az idei év első hat hónapjában 28,5 százalékkal 1,89 milliárd dollárra növekedett az ország kivitele. (Reuter) VILÁGGAZDASÁG ÜZLETI NAPILAP Megjelenik ötször egy héten. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Főszerkesztő: Gyulai István Felelős szerkesztők: Boronkay Tamás, Szentgyörgyi Tibor Nemzetközi gazdasági rovat Rovatvezető: Boronkay Tamás. Munkatársak: Facsinay Kinga, Kozma Géza, Kvassinger Klára, Mádl József, Szabó László Zsolt (rovatszerkesztő). Wirtschaftskurier Szentgyörgyi Tibor Magyar gazdasági rovat. Tel.: 202-4962 Munkatársak: Bányai Gyula, Czibor Valéria, Horváth György, Juhász György, Lázár Ildikó, Pekár Erzsébet, Vámos Éva, Vitéz Ibolya (rovatvezető), Weisz Györgyi (rovatszerkesztő) Tudósítók: Ballai József (Kecskemét), Dombi Margit (Debrecen), Fekete Klára (Szeged), Fisch Judit (Székesfehérvár), Gémes Gábor (Kecskemét), Gyócsi László (Budapest), Hargitai Éva (Budapest), Inkovics Andrea (Zalaegerszeg), Mentusz Károly (Eger), Lendvai Emil (Szombathely), Rákóczi Gabriella (Békéscsaba), M. Vadas Zsuzsa (Miskolc) Árupikci rovat. M: 202-4971 Rovatvezető: Sági Gyöngyi. Munkatársak: Amar Rezső, Báti Júlia, Fabók Margit, Gárdonyi Imre, Horváth Lilla, Kovács Péter, Róna Judit (rovatszerkesztő). Pénzügyi rovat. Tdl.: 202-4971 Rovatvezető: Barna Zsuzsa. Munkatársak: Gilyén Ágnes, Krekó László (rovatszerkesztő), Mezei Tünde, Németh Géza. Művészeti vezető: Horváth Mária Művészeti szerkesztő: Horváth László Technikai munkatársak: Ajtai Anikó, Barcsai Ildikó, Bíró Krisztina Ildikó, Kaltenecker Ferenc, Koczka Éva, Kovács Andrea, Krepfer István, Kutrik Zita, Major István, Posta Ágnes, Sárkány Györgyné, P. Scheller Valéria, Tatai Miklós, Tóth Brigitta, Szerkesztőség és Kiadóhivatal, Budapest I., Naphegy tér 8. Postacím: 1426 Bp., Pf. 3. Telefon: 175-6722 (MTI) Telefax: 175-4191 Kiadó: ZÖLD ÚJSÁG Rt. Elnök-vezérigazgató: Forró Tamás Hirdetések felvétele: Budapest I., Naphegy tér 8. Telefax: 202-4199 Telefon: 175-6722/1145 Képviselők: Csefkó Zoltán, Kolozs Krisztina Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben, a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR, Budapest XIII., Lehel utca 10/A.1900), közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a Postabank Rt. 219-98636 számon vezetett 02102799 HELIR alszámlára. Előfizetési díj egy évre 5400 Ft. Terjeszti a Magyar Posta. ISSN 0042-6148 A lap a MONTANA Kft által szállított kiadványszerkesztő rendszeren készül. Nyomás: Szikra Lapnyomda, Budapest Felelős vezető: dr. Csöndes Zoltán A VILÁGGAZDASÁG bármely részének másolásával és a lap terjesztésével kapcsolatos minden jog fenntartva. A lapból értesüléseket átvenni csak a VILÁGGAZDASÁGra való hivatkozással lehet.