Világgazdaság, 1997. október (29. évfolyam, 190/7200-210/7220. szám)

1997-10-07 / 194. (7204.) szám

1997. OKTÓBER 7. A hazai öntödéket is figyelembe veszik Beszállítói célprogram indul A hazai öntödék is érdekeltek abban, hogy részt vegyenek az Ipari, Kereskedelmi és Idegen­­forgalmi Minisztérium beszállítói célprogramjában — hangzott el a Magyar Gépgyártók Országos Szövetségének (Magosz) minapi rendezvényén, amelyen több mint száz vállalati képviselő előtt bemutatták a beszállítói célprogramról elkészült információs csomagot. M­UNKATÁRSUNKTÓL Zalán Barnabás, a Magosz elnöke emlékeztetett arra, hogy a magyar gazdaság modernizá­lási folyamatában és a gépipar talpraállásában, a termelés és export 1993-tól megindult bő­vülésében meghatározó szere­pet játszott a külföldi közvetlen tőkebeáramlás. Ennek eredmé­nye az, hogy a nálunk megtele­pedett multinacionális vállala­tok jelentős termelési kapacitá­sokat hoztak létre, amely­ek szé­les körű magyar beszállítói te­vékenységet igényelnek. Ugyanakkor egy egészséges ipari struktúra kialakítása érde­kében figyelembe kell venni, hogy ma már számos ipari kö­zép- és nagyvállalat van, ame­lyek termelési kultúrában, mi­nőségi követelményekben a multinacionális cégek méltó versenytársai, ezzel egy időben magyar szellemi értékeket kép­viselnek, hasznosítva a magyar mérnökök, szakemberek tudá­sát. Ezért a magyar cégek számá­ra is elsőrangú kérdés egy jól működő beszállítói kör kiépí­tése. Például a Rába Rt. —■, amelynek Zalán Barnabás a ve­zérigazgatója—több mint száz beszállítóval működik, átlago­san tízmillió forint forgalom­mal, s ezen termékek 70 ország­ba jutnak el, öregbítve a magyar ipar jó hírnevét. Ez annál is inkább fontos, mert a beszállítói tevékeny­ség komplexségben, technoló­giai tartalomban és jövedelem­realizáló képességben különbö­ző lehet. A tapasztalatok szerint a termelési vertikumban a fejlesztés-, illetve technoló­giaigényes kulcsegységek elő­állítói realizálják az extrapro­fitot. Az alkatrész- és részegység­fejlesztésben való közreműkö­dés, illetve a beszállított egysé­gekkel kapcsolatos fejlesztési funkció átvétele az esetleges és bármikor felbontható beszállí­tói szerződést stabil kooperá­ciós kapcsolattá léptetheti elő. Ez is elősegítheti a magyar szel­­lemi termékek optimális ki­használását. A Magosz vezetése, elfogad­va azt, hogy az átalakulás idő­szakában szükség lehet az egy­szerű bérmunkára is, szeretné elérni, hogy minél többen is­­merjék fel: a szuverenitás alapja a saját szellemi értéket hordo­zó termék. A Magosz ezért is vállalta, hogy aktívan támogat­ja az Ipari, Kereskedelmi és Ide­genforgalmi Minisztérium be­szállítói célprogramját. A rendezvényen megjelent vállalati képviselők részéről pa­naszként elhangzott: ma már nem az a legnagyobb probléma, hogy egyáltalán nem lehet a ter­meléshez és a fejlesztéshez for­ráshoz jutni, hanem az, hogy túlságosan sokáig tart. A Magyar Öntészeti Szövet­ség főtitkára kiemelte, hogy a “beszállítók beszállítójaként” az öntödék is érdekeltek lehet­nek a járműipari és az elektro­nikai beszállítókat megcélzó célprogramban, ezért megálla­podás született arról, hogy a Magyar Öntészeti Szövetség tagjait is figyelembe veszik az adatbázis fejlesztésekor. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara ajánlás elfogadását mérlegeli az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztéri­um úgynevezett beszállítói célprogramjával kapcsolatban. Gyetvai József, a Heves Megyei Kereskedelmi és Iparkamara (HMKIK) elnöke szerint e programról több esetben informá­lódtak. Az IKIM képviselőivel történt találkozások során felve­tődött, hogy a beszállítói célprogramban részt vevő kis- és közepes méretű vállalkozások előnyöket élvezhessenek. Első­sorban arról lehetne szó, hogy azok a kis- vagy középvállalko­zók, akik beszállítói státusukban központi pénzalapokat kíván­nak igénybe venni, a következő előnyöket élvezhessék: 1. a gazdasági beruházási célelőirányzat 25 százalékos támogatási szintjét fel kellene emelni 35 százalékra, ezzel 10 százalékkal több támogatáshoz lehetne jutni; 2. bővüljön ki a támogatás a minőségbiztosítási rendszerek kidolgozása, bevezetése és tanú­síttatása mellett a felülvizsgálati költségek területére is; 3. a támogatások ne csak az export növekedésére terjedjenek ki, hanem a hazai piac növekedéséhez is érvényesíthetők legyenek. VILÁGGAZDASÁG rnmm­mw ■ ' ■ ' W Trni­rmn MUNKAADÓI ÉRDEKKÉPVISELETEK Lehetőség a hazai kis- és középvállalkozásoknak Az EU-tagsághoz közeledve A hazai kis- és közepes méretű vállalkozásoknak már most el kell kezdeniük sokoldalú fel­készülésüket a magyar EU-tagságra, mert a csatlakozás után az uniós piacon nagyon kemény versennyel néznek majd szembe. Az EU-piac fejlett árukínálata rázúdul a belső piacra, s nem lesz védőernyő a külföldi versenytársakkal szemben. BÁNYAI GYULA Mindezt a GKI Gazdaságku­tató Intézet ügyvezető igazga­tója hangoztatta a Világgazda­ságnak nyilatkozva. Hegedűs Miklós szerint a kis- és közepes méretű hazai vállalatok egyelő­re alig vagy nagyon szerény szerepet játszanak a magyar gazdaság, ipar nemzetközi tel­jesítményében. E vállalkozá­soknak igen alacsony az export­teljesítményük, gyakorlatilag a belső piacra termelnek. Példá­ul 1995—96-ban, amikor a bel­ső fogyasztás megszorítása volt érvényben, s a lakossági jöve­delmek drámaian csökkentek, a legtöbb kis- és közepes mé­retű vállalkozás igen nehéz helyzetbe került. Nem volt ki­ntjük az export növelésére, mint ahogy ezt megtehette néhány nagy, illetve nemzetközi cég, amelyek az export növelésével ellensúlyozták a belső kereslet, a fogyasztás visszaesését. A kisvállalkozásoknak azonban, amelyek döntően a belső piac­ra termeltek, ilyesfajta menekü­lési útjuk nem volt. Persze az is igaz — mutatott rá a szakember —, az állam sem nagyon igyekezett segíteni, hogy e kis- és közepes méretű vállalatok piacra juthassanak külföldön. Valószínűleg jelen­­tős részük erre nem is volt al­kalmas kellő felkészültség, fej­lettség stb. hiányában. Ám van­nak olyan kis- és közepes mé­retű vállalkozások, amelyek erőteljesebb állami támogatás­sal — nem is elsősorban pénz­ügyi segítséggel, hanem a kül­piacra jutás, a vásárokon való megjelenés megkönnyítésével, üzletember-találkozók szerve­zésével —kézzelfogható ered­ményeket érhetnének el a kül­piacokon. Az ottani szereplők­kel való találkozók szaporítá­sa lehetne tehát az egyik mód­ja annak, hogy oldani lehessen a zömüknél tapasztalható ér­dektelenséget, amelyet ala­csony exportteljesítményük is tükröz. Hegedűs Miklós szerint na­gyon fontos lenne az állam ed­diginél nagyobb szerepvállalá­sa e kérdésekben, ám elismer­te, az állam csak akkor tud a je­lenleginél sokkal több szellemi és anyagi ráfordítást áldozni például a piaci információk ára­moltatására, ha ezek átvételé­re, befogadására maguk a fel­használók is igényt támaszta­nak. Tudomásul kellene végre venni azt az alapvető követel­ményt — mutatott rá —, hogy a termelés, a termékek színvo­nala nélkül természetesen nincs gazdasági növekedés, sem makro-, sem mikroszinten. De az üzleti sikerhez ma már ez nem elégséges. A sikerhez az is kell, hogy a piac főszereplői, maguk a fogyasztók is úgy ér­tékeljenek egy-egy adott termé­ket, hogy az megfelel igénye­iknek. Ehhez azonban nemcsak előállítani kell az árut, hanem információs támogatás, marke­tingmunka, PR-tevékenység is kell hozzá, amely a fogyasztó­ban pozitív képet alakít ki az adott termékről. Hegedűs Miklós elismerte, ez persze nemcsak a kis- és köze­pes méretű vállalkozások kér­dése, hanem az egész magyar gazdaság, a magyar termékek, szolgáltatások mindenkori szubjektív megítélésének prob­lémája. A kutató szakember úgy véli, a magyar termékek minőségi­leg, műszaki tekintetben na­gyon sokat fejlődtek az utóbbi években, de a lakosság még mindig úgy reagál, hogy ami külföldi, az biztosan jobb. Ezért ha teheti, az ugyanolyan telje­sítményű, ám márkás, agyon­reklámozott külföldi terméket vásárolja. Ezen szerinte úgy le­het segíteni, ha az eddiginél jó­val nagyobb propagandát, fel­világosító, meggyőző, elfogad­tatást elősegítő PR-te­vékeny­sé­get fejtenek ki a hazai gyártók, mégpedig nemcsak az egyes termékek érdekében, hanem makroszinten is. Magyarán: is­mertebbé kell tenni a hazai ter­mékeket mind idehaza, mind külföldön. Világossá kell ten­ni, hogy a magyar produktu­mok már nem KGST-termékek, Nyugaton pedig azt kellene végre elismertetnünk, hogy “nem most jöttünk le a fáról”. A GKI Gazdaságkutató Inté­zet ügyvezető igazgatója végül hangsúlyozta, nagyon fontos a modernizáció, az innováció fel­­gyorsítása, fontosak a termelési tényezők, a munkaerő képzett­sége, a megfelelő technológiák átvétele stb., de legalább olyan fontos az információáramolta­tás, amely a termelőtől indul ki, cél- és végpontja pedig a fo­gyasztó. Nagyon komolyan kell erre gondolni a magyar EU-csatla­­kozás küszöbén. Mind a kor­mánynak, mind a hazai vállal­kozói szférának erőfeszítéseket kell tennie az információára­moltatás felgyorsítása, az infor­mációk “tűzvonalban való” időbeni felhasználása érdeké­ben. Amikor Magyarország az EU teljes jogú tagja lesz, nem­csak a magyar vállalkozók üz­leti lehetőségei lesznek na­gyobbak. Bekövetkezik majd az a sokak számára bizonyára sajnálatos, vagy nem mindig ör­vendetes körülmény, hogy az EU igen fejlett árukínálata rá­zúdul a magyar piacra. És nem lesz lehetőség arra, hogy jogi vagy egyéb mesterséges védő­ernyőt alkalmazva meg lehes­sen óvni e hazai munkaadó vál­lalkozásokat a piac kíméletlen versenyétől. A kialakuló új helyzetben való helytállásra már most el kell kezdeniük a felkészülést — figyelmeztetett Hegedűs Miklós. Kamarai részvétellel is... Küldöttség a Közel-Keleten Az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium szer­vezésében október 2. és 12. között magyar gazdasági küldöttség tartózkodik a Közel-Keleten Asztalos T. Ildikónak, az IKIM államtitkárának vezetésével. "Ili i III1UII ITT,T A delegációnak számos üz­letember is tagja, közöttük Miklóssy Ferenc, a Magyar Ke­reskedelmi és Iparkamara alel­­nöke, aki egyben a Hajdú-Bi­­har Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. A küldött­ség tagjai Jordániában, Irakban és Szíriában hivatalos progra­mokon vesznek részt, tárgyalá­sokat folytatnak. Az IKIM tájékoztatója sze­rint a magyar—szíriai államkö­zi kapcsolatok összességükben megfelelőek, és kielégítő hát­teret biztosítanak a gazdasági kapcsolatok fejlesztéséhez. A szabad devizás, készpénzes fi­zetéssel lebonyolódó kivite­lünk az 1995. évi 18,4 millió USD-ről 1996-ban 26,1 millió USD-re növekedett. Kiemelkedő eredménynek tekinthető, hogy a Mal több­éves előkészítő munka eredmé­nyeként, hatékony államközi támogatással, 1996 decemberé­ben olajkoncessziós szerződést írt alá. 1997-re exportcél­kitűzésünk 28-30 millió USD áruexport és 10-14 millió USD összegű szolgáltatásexport el­érése. Az üzleteknél kiemelten fon­tos a megfelelő fizetési bizto­sítékok rögzítése. A ki­vitel szé­lesítésének fontos előfeltétele a folyamatos és színvonalas vállalati piaci munka. Jordániával államközi kap­csolataink rendezettek. A két ország között kereskedelmi, szállítási, kulturális, tudomá­nyos, egészségügyi, vízügyi és kamaraközi együttműködési megállapodások vannak ér­vényben. A magyar kivitel az 1995. évi 10,7 millió USD-ről 1996-ban visszaesett 5 millió USD-re. Ennek elsőrendű oka a búzaszállítások elmaradása volt. 1997-ben a jordán költség­­vetés, a gazdasági prioritások ismeretében, újra lehetőséget ad a magyar ki­vitel növelésére. Új területként a turisztikai kap­csolatok kiépítésével és fejlesz­tésével számolhatunk. 9 Küszöbön a kamarák megállapodása az ITDH-val A szolgálatok a megyéket segítik Gyakorlatilag már végleges az az együttműködési megállapodás, amelyet a három országos gazdasági kamara készül kötni az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztériummal (IKIM), valamint az ITD Hungaryval (ITDH) — közölte a Világgazdasággal a Magyar Ke­reskedelmi és Iparkamara főtitkára. M­UNKATÁRSUNKTÓL Dunai Péter szerint a megál­lapodás aláírására ünnepélyes körülmények között kerül sor a közeljövőben, ám az ITDH égisze alatt a külföldi magyar kereskedelmi szolgálatok már ennek szellemében működnek ez év szeptemberétől. Az együttműködés lényege, hogy e kereskedelmi szolgálatok közvetlenül minden megyével tartják a kapcsolatot. Vala­mennyi megyében kialakul egy külgazdasági információs szol­gálat, amely nem új intézmény lesz. Szolgáltatásait úgy végzi, hogy abban a megyében, ahol csak kamara van, a kereskedel­mi és iparkamara látja el ezt a funkciót, ahol viszont ITDH- kirendeltség működik, ott együttesen végzik e feladatot. A megállapodásnak az is ré­sze, hogy az ITDH-kirendeltsé­­gek fokozatosan beköltöznek a kamarákhoz, az MKIK decem­ber végéig minden megyével konkrétan megállapodik arról, hogyan, milyen formában. A munkatársak továbbra is az ITDH állományában marad­nak, de az infrastrukturális fel­tételeket a működéshez a kama­ra biztosítja. Ez a logikus, a ka­marában is ott vannak ugyanis a kereskedelemfejlesztéssel, a kereskedelemtechnikával fog­lalkozó részlegek, munkatár­sak, tehát a vállalkozók felé mindez egységesen jelenik meg. Az MKIK főtitkára nagyon fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy ez a feladatvégzés a csök­kentett létszámú kereskedelmi szolgálatok tehermentesítését is megoldja majd. Az a tapaszta­lat, hogy a vállalkozók külpiac­ra irányuló kérdéseinek, kéré­seinek többségét helyben el le­het intézni, hiszen megfelelő a felkészültség, rendelkezésre áll minden információ. Ezért csak olyan kérdésekkel, kérésekkel érdemes a külföldi kereskedel­mi szolgálatokhoz fordulni, amelyek kizárólag a helyszínen szerezhetők be, il­letve oldhatók meg. Mivel a szakmai felügyeletet továbbra is az IKIM látja el, a Külügyminisztérium állomá­nyába tartozó külgazdasági at­tasékra vonatkozóan marad az a rend, amely a korábbi kiren­deltségek esetében állt fenn: információik természetesen az IKIM-hez jutnak el, viszont az IKIM (és jogelődje) és a gazda­sági kamarák közötti évtizedes kapcsolat ezt az információ­­adást lehetővé teszi. A Békés Megyei Kereskedel­mi és Iparkamara elnöke, Hódsági Tamás a Békéscsabán működő ITDH-irodával kap­csolatban rámutatott, az együtt­működésben tulajdonképpen ők is partnerek lennének. Ám azt szeretnék, ha ez az iroda a kamarába integrálódna, és nem olyan formában, ahogyan azt az IKIM javasolta, hogy az ITDH- iroda költözzék be a kamara épületébe, ugyanakkor függet­len, pontosabban minisztériu­mi irányítás alatt álló szervezet maradjon. Nem biztos ugyan­is, hogy minden esetben kama­rai szempontokat tudnának ér­vényesíteni a munkatársakon keresztül. Dunai Péter szerint abban a tizenegy megyében, ahol nincs ITDH-kirendeltség, teljesen egyértelműen a kamara látja el e háttérfunkciót. Az ITDH nem bővíti regionális hálózatát, sőt a meglévőt is szeretné az MKIK integrálni. Kilenc megyéből hatban hajlandók erre a a befo­gadó konstrukcióra, és van há­rom —­ köztük Békés —, ahol problémák vannak. Az MKIK főtitkára végül el­mondta, hogy az ITDH priva­tizációjának már semmi akadá­lya nincsen, miután a privatizá­ciós törvényt módosították. Az ITDH közhasznú társasággá való átalakítása megkezdődött, és a jövő év első felében le is zárul. Ez azt jelenti, hogy a gaz­dasági kamarák akkorra már tulajdonosok is lesznek. Tehát távlatilag nem minisztériumi irányítású szervezet lesz az ITDH, hanem az IKIM és a gaz­dasági kamarák által tulajdo­nolt közhasznú társaság formá­jában működő cég. A vagyon­értékelés eredménye nem isme­retes, sok függ attól, hogy a ke­reskedelmi szolgálatok által át­vett ingóvagyon felértékelése hogyan alakul. B. Gy: Magyarországon is egyre általánosabbá válik az a fejlett ipari országokban évtizedek óta dívó gyakorlat, hogy a külföldre hivatalosan látogató államfő­t, kormányfőt az üzleti élet repre­zentánsai is elkísérik. Különösen jellemző ez az igen magas egy főre jutó GDP-t és exportteljesítményt felmutató Németország­ra és Ausztriára: szövetségi elnökének, illetve kancellárjának szinte elmaradhatatlan kísérője a gazdasági kamara elnöke. Mint Tolnay Lajos, az MKIK elnöke rámutatott, a magyar köztársasági elnök vezette delegációban mindig jelen van a kamara, a vállalkozók vagy az MKIK, illetve a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnökének személyében. Újabban a pénzügyminiszter külföldre utazó delegációjában is képvisel­teti magát a kamara, ez történt legutóbb Koppenhágában. Ha a miniszterelnököt kíséri üzleti delegáció, abban érdemes meg­jelennie a kamarának is. Az idén már arra is volt példa, hogy amikor az Országgyűlés elnöke utazik külföldre, üzletembere­ket és a kamara elnökét viszi magával — ez volt a helyzet legutóbbi kínai látogatása során.

Next