Világgazdaság, 2000. december (32. évfolyam, 233/7997-251/8015. szám)
2000-12-08 / 238. (8002.) szám
t 8 Figula Mihály a 2000. év borásza Füredi figura Figula Mihály a trendekkel ellentétes lépéseket tervez: fehérborainak egy részét nagyméretű ászokhordóban szeretné érlelni. A balatonfüredi mestert a héten a 2000. év bortermelőjévé választotta a Magyar Bor Akadémia. GAZDA ALBERT Kezdtem magam úgy érezni, mint a rossz menyasszony, aki soha nem kell senkinek—kommentálta a Világgazdaságnak a döntést a boldog Figula Mihály. A megbízhatóan magas minőségű fehérborairól ismert mestert az elmúlt években majd fél tucatszor jelölték a bortermelők “királyát” adó legjobb ötbe, ám mindeddig nem sikerült felkapaszkodnia az imaginárius dobogó legfelső fokára. A kezdetben a Hét Borbírák Rendje, néhány éve pedig a Magyar Bor Akadémia által koordinált voksolás az idén végre meghozta Figula Mihály számára a maximális sikert. A korábban egy csopaki pinceszövetkezet első embereként ténykedő balatonfüredi borász első palackozott produktumai az 1993-as évjárattal kerültek piacra, s a vállalkozás két évvel később nyerte el mai állapotát. A jelenleg mintegy tíz hektáron ténykedő Figula most szőlőrekonstrukcióban és fejlesztésben gondolkodik, “de 15 hektárnál feljebb nem akarunk menni” — mondja. Az indok: egy ekkora terület és ennek nyomán az évi 100-120 ezer palacknyi bor még éppen az átlátható kategóriába tartozik. “Nem akarok odajutni, hogy bármely felvetésre azt kelljen válaszolnom, kérdezzék meg a pincemestert” — magyarázza Figula Mihály. A balatonfüredi vállalkozás korrekt árait és széles fajtaválasztékát is számon tartják a borbarátok. Előbbiről a borász úgy vélekedik, az árak megállapításakor a realitásokat kell figyelembe venni, s egyúttal azt is, hogy Magyarországon élünk. A számos fajta kapcsán pedig— az 1999-es évjáratból 14 önálló tételt töltöttek le — Figula Mihály azt mondja: rendre megpróbálja rábeszélni magát a szűkítésre, de hiába. “Mindig bejön valami különlegesség, amit érdemes megmutatni az értőknek” — magyarázza. Figula Mihály szerint nincs értelme vitázni a reduktív és fahordós iskolázás prioritásairól. Mindennek megvan a módja, állítja, így a chardonnay továbbra is barrique hordóba kerül — kísérletképp merlot is érik új fában —, a könnyebb fehérek nagyobb része pedig acélban lesz ezután is. Az év borásza azonban egy, a trendekkel nem feltétlen egybeeső lépésre készül. A hagyományos fahordós érlelés többek között az olaszrizling és a szürkebarát értékeihez is hozzátehet — mondja Figula, aki 25-30 hektós hordók vásárlását, ezáltal jelentős fejlesztést tervez e téren. Gál Tibor eligazít a Labirintosban Csúcsborok útvesztője Új arculattal és ehhez illően új borokkal mutatkozott be a napokban Gál Tibor, az egyik legismertebb egri borász. A Labirintos márkanevet egyelőre GIA elnevezésű pincészetének pinot noirja és chardonnay-ja viselheti, de 2001 második felében e család tagjaként mutatkozik majd be az 1999-es évjáratú bikavér is. MUNKATÁRSUNKTÓL A 90-es évek első felében nulláról startoló — értsd: saját területek híján vásárolt szőlővel operáló—Gál Tibor célratörő munkájával Eger egyik vezető borászává emelkedett. Az immár ötvenhektárnyi, a .legjobb fekvésekben lévő területet birtokló borász első telepítései 1999-ben fordultak termőre, s ezek gyümölcseit mostantól élvezhetjük. Gál Tibor a jeles fejleményt arculatváltással ünnepelte meg. A Labirintos márkanév alatt egyelőre két ital, a pincészet vörös és fehér csúcsborának szánt pinot noir, illetve chardonnay jelent meg, egyaránt az 1999- es évjáratból, de e sorsra számíthat a várhatóan 2001 második felében piacra kerülő bikavér is. Boraim számát eleve háromra szeretném redukálni, de az elkövetkező néhány évben ez még nem történik meg — vázolta terveit a Világgazdaságnak Gál Tibor. A borász meggyőződése, hogy Eger adottságait leginkább a pinot noirral lehet kiaknázni, így nem véletlen, hogy az eddig betelepített 32 hektárjából 17-ben a burgundi fajta tőkéi izmosodnak. A most bemutatott 99-est — amelyből nyolcezer palacknyit töltöttek le — Gál Tibor nem nagy, ám elegáns bornak tartja. Aki megkóstolja, csatlakozhat e nézethez, bár a magunk részéről hozzátesszük: a borász szerénységétől függetlenül a magyar top 5 pinot között ott a helye a GIA büszkeségének. Mindazonáltal tudvalévő, hogy a nagy borokat nem a legfiatalabb tőkék fürtjeinek mustjából készítik, így Gál Tibor arra készül, hogy az első néhány évben ne emelje e borának árát. A borász a következő évezred “történetének” a bikavér formába hozását nevezte. Az 1999-esről azt mondta, annak el kell érnie 94-es és 95-ös őseinek szintjét, de az alapvető változásra akkor érdemes számítani, amikor termőre fordulnak syrak-, kékfrankos- és kadarkatelepítései. Ideje lenne végre a nyugati piacon egy magasabb árfekvésű bikavérrel befutni — jelezte szándékait Gál Tibor. A fentiek következményeként a GIA hosszabb távon valószínűleg elbúcsúzik a cabernet-ktől és az önálló kékfrankostól. Ez utóbbi legjobb tételei a bikavérbe kerülnek, a két cabernet pedig — melyek közül Gál szerint Egerben a francban van több fantázia — egykét évig a régi címkékkel kerülhet a borbarátok poharaiba. G.A. r Az oldalt szerkeszti: Kovács András István VILÁGGAZDASÁG ÜZLETI NAPILAP BORKULTÚRA Vinagora: Hegyalja továbbra is élen a versengésben Taroltak a magyar borok Több mint ötszáz, összesen 19 országot képviselő bor vállalta a megmérettetést az ötödik alkalommal megrendezett Vinagora nemzetközi borversenyen. A legrangosabb hazai viadalon Magyarországot 332 tétel képviselte, a kiosztott két champion- és négy nagy aranyérmet magyar borok vitték el. DUDÁS GERGELY Az idén először már mint a Nagy Nemzetközi Borversenyek Szövetségébe is felvételt nyert viadalként rendezték meg a Vinagora nemzetközi borversenyt a Foodapest nemzetközi élelmiszer-ipari szakkiállítással párhuzamosan. A Magyar Forrás: Vinagora Szőlő- és Borkultúra Kht. által rendezett legrangosabb magyarországi borverseny már korábban elnyerte az OIV (Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal), valamint a UIO (Borászok Nemzetközi Szövetsége) szakmai védnökségét is. Az idei versenyre a 332 magyar bor mellett 18 ország további 189 nedűjét nevezték. A résztvevők között olyan nagy bornemzetek is ott voltak, mint Franciaország vagy Olaszország, és számos dél-amerikai államból, így Chiléből, Brazíliából és Argentínából is érkeztek nedűk. A tételeket 35 bíráló, köztük tíz magyar értékelte. A viadalon két champion- és négy nagy aranyérmet is átadtak (a nagy aranyat a 94 ponton — száz a maximum — felülire értékeltek kapják), ezeket egytől egyig magyar palackok nyerték (lásd a keretben). Az összesen kiosztott 38 arany- és 104 ezüstéremből további 22 arany és 55 ezüst “maradt itthon”. A legeredményesebb pincészet így talán nem meglepő módon szintén határainkon belüli : a Monyók Pincészet hat nevezett borából öt arany-, egy pedig ezüstérmet vihetett haza, köztük a Tokaji eszencianektárért nagy aranyérmet. A 90 pont feletti értékelést kapó borok között az úszúk taroltak, az összesen 12 ilyen előkelő eredménnyel dicsekedő tétel közül tíz a borok királya volt. A legfelsőbb mezőnybe rajtuk kívül az Öregbaglas Rt. Kéthelyi traminije és egyetlen külföldiként a brazil Luiz Valduga & Filhos Ltda. bora, egy Assemblage Tinto Casa Valduga került be. A versenyen a világon elsőként a bírálók, a bizottságok egymással hálózatba kötött számítógépek segítségével regisztrálták a borok minősítését, így a kiértékelés megbízhatóbbá és lényegesen gyorsabbá vált. Champion- és nagy aranyérmek, a legmagasabb pontszámok cég bor évjárat pontszám érem Tokaj Kereskedőház Rt. Tokaji aszú, 3 puttonyos 1964 96,4 Champion Fitomark’94 Kft. Tokaji aszú, 6 puttonyos 1975 95,6 nagy arany Öregbaglas Rt. Kéthelyi tramini 1998 95 Champion Hilltop Neszmély Rt. Tokaji aszú, 5 puttonyos 1988 95 nagy arany Tokaj Kereskedőház Rt. Tokaji aszú, 5 puttonyos 1956 94,6 nagy arany Monyók Pincészet Tokaji eszencianektár 1988 94,4 nagy arany Tolcsva-Bor Tokaji aszúeszencia 1993 93,4 arany Monyók Pincészet Tokaji aszú, 6 puttonyos 1983 91,6 arany Tokaj Kereskedőház Rt. Tokaji aszú, 6 puttonyos, Szarvas-dűlő 1994 91,4 arany Luiz Valduga & Filhos Ltda, Assemblage Tinto Casa Valduga 1998 91,2 arany Monyók Pincészet Tokaji muskotály aszúeszencia 1993 90,6 arany Tokaj Kereskedőház Rt. Tokaji aszúeszencia, Szarvas-dűlő 1993 90,4 arany Gróf Degenfeld Szőlőbirtok Tokaji Muscat Lunel “Noble late harvest” 1999 89,6 arany Fitomark—94 Kft. Tokaji aszú, 6 puttonyos 1993 89,2 arany Monyók Pincészet Tokaji aszúeszencia 1988 89,2 arany Hungarovin Rt. Szent István tokaji aszú, 5 puttonyos 1994 89 arany 2000. DECEMBER 8. Megjelent a kalauz is könyv Tokajról Jó hír a nemes italok rajongóinak, hogy exkluzív kiállítású, angol és magyar nyelvű könyv jelent meg Tokaj-Hegyaljáról. A Borbarát magazin könyvsorozatának első tagja számos fényképpel segíti az érdeklődőket abban, hogy felfedezzék a Zemplén, a Tisza és a Bodrog csodálatos tájait, ahol a különleges borok mellett értékes történelmi és kulturális emlékeket, felejthetetlen hangulatokat is találhatunk. Alkonyi László, a könyv szerzője nem rejti véka alá, hogy rajong Tokajért. Nehezen is tehetné, hiszen ilyen minőségű könyvet elkötelezettség nélkül nem lehetne megalkotni. Elődeihez hasonlóan a Borkalauz legfrissebb, 2001 -es évjárata is a borral barátkozni kívánó kezdő érdeklődők “bibliája” lehet. A Rohály Gábor és Mészáros Gabriella szerkesztésében, a Borkollégium kóstolási tapasztalatainak összegzéseként a napokban megjelent kiadvány kiválóan eligazít a fajták és a borvidékek rejtelmeiben. Sőt az egyes borokéiban is, minthogy szerepelnek benne a legnevesebb pincészetek legfontosabb produktumai,az aktuálisan piacon lévőktől az olyanokig, amelyek ugyan már csak a gyűjtők pincéiben találhatóak meg. “...a bor tehát nem divatos, nem tud az lenni, évezredek óta kísérgeti az embert, nem olyasvalami, amit emelgetünk, elejtünk... A bor olyan, akár a tradíció van” — írja előszavában Esterházy Péter, maga is borkollégista. Ami ilyen, azt érdemes megismerni — tehetjük hozzá mi. Akár a Borkalauz segítségével. (VG) A Dugóhúzó: négyputtonyos tokaji aszúk karácsony előtt A mese és a valóság határán Az aszú önmagában egy mesés univerzum, a puttonyszámok által jelzett “édességi fokok” azonban ezen belül is külön világokat jeleznek. Az öt- és hatputtonyosok, netán az eszenciák kóstolása utazás az őstörténet és a jövő között, az emberi íz- és illatérzékelést újrafogalmazó állapot. A “hármasok” (valamint az édes szamorodnik) a földön járnak, de nagyon szép földön. A négyputtonyos aszúk azonban izgalmas kirándulásra visznek bennünket a mese és a valóság határára: még “igazi” borok, de már bennük integet az álomvilág. Kicsit “árva gyerek” minden négyputtonyos. Gyakran kell szembenéznie a ténnyel, hogy születésekor esetleg magas puttonyszámú csúcsaszúnak indult, ám az érlelődés során “valami félresiklott”. A gazdagabb édesek kasztjából kicsúszott, de az ára még elég magas. Exkluzív ajándéknak már nem jó, a fanatikus gyűjtő sem őt fogja trezorjában dédelgetni, ahhoz viszont még mindig túl nagy érték sokaknak, hogy csak úgy nekiüljenek néhány flaskát elkortyolgatni a baráti beszélgetés mellé. Pedig a négyesek több figyelmet érdemelnének a fogyasztóktól — állapította meg a Dugóhúzócsapat a kóstolás során. A vakteszt véletlenszerűen kialakított menetrendjében az első sorszám a Megyer Rt. 1993- as aszújának (Match, 2545 forint) jutott. Világos borostyánszín, érleltebb aszúnak tűnik — tippelte meg helyesen az életkort az egyik kóstoló. Ászkálási jelleg, ódon illat, diszkrét botritisz, kis mazsola, ásványosság és füge. Ezeket írtuk az “elég mély, de nem túl bonyolult” illatról. A többség vastag és testes ízt érzett, “olajos a szájban, szépen feszül”. A zamatból hiányzik az “aszús” egzotikusság, de a jó savak szépen tartják a bort. Visszakóstoláskor “nagyon szépen játszik”, megjelenik egy kis fokhagymás hangulat, és az alkohol is érezhetővé válik. Másodjára érkezett a legfiatalabb négyes, ám “középborostyán”, illetve “erős aranysárga” színe nem leplezte le az Oremus 1996-ban született tételét (Budapest Bortársaság, 2790 forint). Dús illat, igazi Tokaj, langyos vekni sütés után, nemespenész, déligyümölcs — lelkendezett egyikünk, míg a másik egyszerre érezte visszafogottnak, de mégis sokat ígérőnek a bor bemutatkozását. A “huncutul kikukucskáló” alkoholt többen szóvá tették, ám ez senki szerint sem árt a nedű eleganciájának. Szájban jól szétterül, kedvesen édes, a savak nagyon szépen és hosszan tartják az összhatást. Második nekifutásra tovább szépüljön egy kevés dió, és “ez is mézes lesz, számtalan pályát befut, illetve dehogy fut, végigsétál”. A harmadik versenyző a Royal Tokaji Wine Company 1995-ös aszúja (Borposta Állomás, 4500 forint). Nagyon sötét, konyakos, “szinte már téglavörös”, ódon szín. Az összetett illat, majd pedig a zamat hatására többünk kezében is meglódult az írószerszám. “Érzem az aszúszemeket!”, “aszalt gyümölcsök antik bútorokon”, “konyakba áztatott dió”, “ez bizony orvosság!”. Az olajos, sűrű korty lassan folyik a torokban, nagyon mézes, de nem túl édes. Rendkívül összetett, szélesedő íz, a botritiszesség mellett friss gyümölcsök, vidám savak futkároznak a szájfalon, “kurucos lendület”, “érezni a vulkánok ránk örökített tüzét, a késő ősszel még nekiveselkedő nap erejét”. E költői itóka közénk ülteti Micimackót is, aki az egyik kóstolónak “megsúgja”, ha tehetné, méz helyett aszút választana. Nem fogyva ki a vallomásokból, egy másik ítész őszinte gyónását is idézni kell: “Nem gondoltam volna, hogy egy négyputtonyos ilyen szép lehet.” Ebben a felfokozott állapotban töltöttük a 4. számot viselő üvegkancsóból a sorban következő négyputtonyost poharainkba, a Bodrog-Várhegy Pincészet által jegyzett 1993-as Chateau Dereszla (Vinárium, 1518 forint) szerencsére újabb inspirációkkal lepte meg a jegyzetelőket. “Világosabb. Virágosabb! Nyári mezőn fekszem, ehhez még a szememet sem kell becsukni.” Erősödött a gyógyászati vonal is...” “Ezt a bort inni sem kell, gyógyít már az illatával.” “Betegnek gyógyulás, épnek gyönyörűség.” Az egyik kóstoló “mese és valóság határán érzi magát”, szerinte egy jó négyputtonyosban “még ott van a szőlő, de már varázsol az aszús jelleg”. Prózaibban, illatban és ízben vegetális, gyógyfüves jelleg, méz, narancsos-mandarinos utóíz, őserő, ásványosság. A zamat fejlődik, dohány, kenyérhéj, szélesedik, strukturálódik, kitűnő textúra, komplex. Az ötödik edényke tartalma valamelyest megnyesegette a csapat vágtázó fantáziáját. A Tokaj Kereskedőház 1990-es produktuma (Match, 1565 forint) színével, valamint a pohár belső falára “magától felmászó” templomablakaival tetszést aratott, azonban az illat kevésbé. Ki alkoholt, ki enyhe dohosságot, ki öreg hordót érzett, a többség hiányolta a gyümölcsösséget, az aszúk tartalmasságát. A végére azért megjött a “tokaji” illat, az utóíz hossza is megfelelő. A hatodikként érkező 1995-ös Disznókő aszú (Budapest Bortársaság, 2790 forint) hamar visszarepítette a társaságot a mesék közelébe. Szín? Aranyló napfelkelte. A legvilágosabb borostyán. Hiába a legvilágosabb, mégis a legszebb, tüzes erőt sugárzó szín. Diátvíz? Nyári napon száradó friss széna. A nagymama lekvárt főz a nyári konyhában. Sárgabarack a köbön. Üdeség, gyümölcsök, ananász, citrus, frissesség, nulla ászok, sárgadinnye, körte, hársméz, bonyolult struktúra, hallatlan egyensúly. Betölti az egész szájat, orrot, garatot. Elképesztően hosszú utóíz. A jegyzetpapírok szinte ragadnak az elismerő szavaktól, és a mély sóhajtások percenkénti sűrűsége is erősen emelkedett. Ja, és többek már az első szippantások után papírra vetették a pincészet nevét. Egyikünk szerint “ha ez nem Disznókő, akkor lemondok!”. Hogy miről, azt nem úja, de szerintem a legnagyobb csapás az lett volna neki, ha ezen aszú kóstolásáról kellett volna lemondania. Nehéz dolga lesz a hetedik, utolsó tételnek, gondoltuk. Ám mint kiderült, fölöslegesen féltettük a Hétszőlő Rt. 1990-es négyputtonyosát (Budapest Bortársaság, 2950 forint). Sötét szín, régi tokaji illat, csonthéjas gyümölcsök, szépen összetartják a savak, ízben gomba, aszalt és friss gyümölcsök, komplex és vastag. “Széle is van, hossza még inkább!” “Rendes, becsületes, békebeli tokaji”—olvasható az egyik jegyzetlapon a végszónak is tökéletes összegzés.