Világgazdaság, 2000. december (32. évfolyam, 233/7997-251/8015. szám)

2000-12-08 / 238. (8002.) szám

t 8 Figula Mihály a 2000. év borásza Füredi figura Figula Mihály a trendekkel ellentétes lépéseket tervez: fehér­borainak egy részét nagyméretű ászokhordóban szeretné ér­lelni. A balatonfüredi mestert a héten a 2000. év bortermelő­jévé választotta a Magyar Bor Akadémia. GAZDA ALBERT Kezdtem magam úgy érezni, mint a rossz menyasszony, aki soha nem kell senkinek—kom­mentálta a Világgazdaságnak a döntést a boldog Figula Mihály. A megbízhatóan magas minő­ségű fehérborairól ismert mes­tert az elmúlt években majd fél tucatszor jelölték a bortermelők “királyát” adó legjobb ötbe, ám mindeddig nem sikerült felka­paszkodnia az imaginárius do­bogó legfelső fokára. A kezdet­ben a Hét Borbírák Rendje, né­hány éve pedig a Magyar Bor Akadémia által koordinált vok­solás az idén végre meghozta Figula Mihály számára a maxi­mális sikert. A korábban egy csopaki pin­ceszövetkezet első embereként ténykedő balatonfüredi borász első palackozott produktumai az 1993-as évjárattal kerültek piacra, s a vállalkozás két évvel később nyerte el mai állapotát. A jelenleg mintegy tíz hektáron ténykedő Figula most szőlőre­konstrukcióban és fejlesztés­ben gondolkodik, “de 15 hek­tárnál feljebb nem akarunk menni” — mondja. Az indok: egy ekkora terület és ennek nyomán az évi 100-120 ezer pa­­lacknyi bor még éppen az át­látható kategóriába tartozik. “Nem akarok odajutni, hogy bármely felvetésre azt kelljen válaszolnom, kérdezzék meg a pincemestert” — magyarázza Figula Mihály. A balatonfüredi vállalkozás korrekt árait és széles fajtavá­lasztékát is számon tartják a borbarátok. Előbbiről a borász úgy vélekedik, az árak meg­állapításakor a realitásokat kell figyelembe venni, s egyút­tal azt is, hogy Magyarorszá­gon élünk. A számos fajta kap­csán pedig— az 1999-es évjá­ratból 14 önálló tételt töltöttek le — Figula Mihály azt mond­­ja: rendre megpróbálja rábe­szélni magát a szűkítésre, de hiába. “Mindig bejön valami különlegesség, amit érdemes megmutatni az értőknek” — magyarázza. Figula Mihály szerint nincs értelme vitázni a reduktív és fa­hordós iskolázás prioritásairól. Mindennek megvan a módja, állítja, így a chardonnay to­vábbra is barrique hordóba ke­rül — kísérletképp merlot is érik új fában —, a könnyebb fe­hérek nagyobb része pedig acélban lesz ezután is. Az év borásza azonban egy, a trendek­kel nem feltétlen egybeeső lé­pésre készül. A hagyományos fahordós érlelés többek között az olaszrizling és a szürkebarát értékeihez is hozzátehet — mondja Figula, aki 25-30 hek­­tós hordók vásárlását, ezáltal je­­lentős fejlesztést tervez e téren. Gál Tibor eligazít a Labirintosban Csúcsborok útvesztője Új arculattal és ehhez illően új borokkal mutatkozott be a na­pokban Gál Tibor, az egyik legismertebb egri borász. A La­­birintos márkanevet egyelőre GIA elnevezésű pincészetének pinot noirja és chardonnay-ja viselheti, de 2001 második fe­lében e család tagjaként mutatkozik majd be az 1999-es év­járatú bikavér is. MUNKATÁRSUNKTÓL A 90-es évek első felében nulláról startoló — értsd: saját területek híján vásárolt szőlő­vel operáló—Gál Tibor célra­törő munkájával Eger egyik vezető borászává emelkedett. Az immár ötvenhektárnyi, a .­legjobb fekvésekben lévő terü­letet birtokló borász első tele­pítései 1999-ben fordultak ter­mőre, s ezek gyümölcseit mos­tantól élvezhetjük. Gál Tibor a jeles fejleményt arculatváltás­sal ünnepelte meg. A Labirintos márkanév alatt egyelőre két ital, a pincészet vö­rös és fehér csúcsborának szánt pinot noir, illetve chardonnay jelent meg, egyaránt az 1999- es évjáratból, de e sorsra szá­míthat a várhatóan 2001 máso­dik felében piacra kerülő bika­vér is. Boraim számát eleve há­romra szeretném redukálni, de az elkövetkező néhány évben ez még nem történik meg — vázolta terveit a Világgazda­ságnak Gál Tibor. A borász meggyőződése, hogy Eger adottságait legin­kább a pinot noirral lehet kiak­názni, így nem véletlen, hogy az eddig betelepített 32 hektár­jából 17-ben a burgundi fajta tőkéi izmosodnak. A most be­mutatott 99-est — amelyből nyolcezer palacknyit töltöttek le — Gál Tibor nem nagy, ám elegáns bornak tartja. Aki meg­kóstolja, csatlakozhat e nézet­hez, bár a magunk részéről hoz­zátesszük: a borász szerénysé­gétől függetlenül a magyar top 5 pinot között ott a helye a GIA büszkeségének. Mindazonáltal tudvalévő, hogy a nagy borokat nem a legfiatalabb tőkék fürt­jeinek mustjából készítik, így Gál Tibor arra készül, hogy az első néhány évben ne emelje e borának árát. A borász a következő évez­red “történetének” a bikavér formába hozását nevezte. Az 1999-esről azt mondta, annak el kell érnie 94-es és 95-ös ősei­nek szintjét, de az alapvető vál­tozásra akkor érdemes számí­tani, amikor termőre fordulnak syrak-, kékfrankos- és kadarka­telepítései. Ideje lenne végre a nyugati piacon egy magasabb árfekvésű bikavérrel befutni — jelezte szándékait Gál Tibor. A fentiek következménye­ként a GIA hosszabb távon va­lószínűleg elbúcsúzik a caber­­net-ktől és az önálló kékfran­kostól. Ez utóbbi legjobb téte­lei a bikavérbe kerülnek, a két cabernet pedig — melyek kö­zül Gál szerint Egerben a franc­ban van több fantázia — egy­két évig a régi címkékkel kerül­het a borbarátok poharaiba. G.A. r Az oldalt szerkeszti: Kovács András István VILÁGGAZDASÁG ÜZLETI NAPILAP BORKULTÚRA Vinagora: Hegyalja továbbra is élen a versengésben Taroltak a magyar borok Több mint ötszáz, összesen 19 országot képviselő bor vállalta a megmérettetést az ötödik alkalommal megrendezett Vinagora nemzetközi borversenyen. A legrangosabb hazai via­dalon Magyarországot 332 tétel képviselte, a kiosztott két champion- és négy nagy aranyér­met magyar borok vitték el. DUDÁS GERGELY Az idén először már mint a Nagy Nemzetközi Borverse­nyek Szövetségébe is felvételt nyert viadalként rendezték meg a Vinagora nemzetközi borver­senyt a Foodapest nemzetközi élelmiszer-ipari szakkiállítás­sal párhuzamosan. A Magyar Forrás: Vinagora Szőlő- és Borkultúra Kht. által rendezett legrangosabb ma­gyarországi borverseny már korábban elnyerte az OIV (Nemzetközi Szőlészeti és Bo­rászati Hivatal), valamint a UIO (Borászok Nemzetközi Szövet­sége) szakmai védnökségét is. Az idei versenyre a 332 ma­gyar bor mellett 18 ország továb­bi 189 nedűjét nevezték. A részt­vevők között olyan nagy bor­nemzetek is ott voltak, mint Franciaország vagy Olaszor­szág, és számos dél-amerikai ál­lamból, így Chiléből, Brazíliá­ból és Argentínából is érkeztek nedűk. A tételeket 35 bíráló, köz­tük tíz magyar értékelte. A viadalon két champion- és négy nagy aranyérmet is átad­tak (a nagy aranyat a 94 ponton — száz a maximum — felülire értékeltek kapják), ezeket egy­től egyig magyar palackok nyerték (lásd a keretben). Az összesen kiosztott 3­8 arany- és 104 ezüstéremből további 22 arany és 55 ezüst “maradt itt­hon”. A legeredményesebb pin­cészet így talán nem meglepő módon szintén határainkon be­lüli : a Monyók Pincészet hat ne­vezett borából öt arany-, egy pedig ezüstérmet vihetett haza, köztük a Tokaji eszencianektá­rért nagy aranyérmet. A 90 pont feletti értékelést kapó borok között az úszúk ta­roltak, az összesen 12 ilyen elő­kelő eredménnyel dicsekedő tétel közül tíz a borok királya volt. A legfelsőbb mezőnybe rajtuk kívül az Öregbaglas Rt. Kéthelyi traminije és egyetlen külföldiként a brazil Luiz Valduga & Filhos Ltda. bora, egy Assemblage Tinto Casa Valduga került be. A versenyen a világon első­ként a bírálók, a bizottságok egy­mással hálózatba kötött számí­tógépek segítségével regisztrál­ták a borok minősítését, így a ki­értékelés megbízhatóbbá és lé­nyegesen gyorsabbá vált. Champion- és nagy aranyérmek, a legmagasabb pontszámok cég bor évjárat pontszám érem Tokaj Kereskedőház Rt. Tokaji aszú, 3 puttonyos 1964 96,4 Champion Fitomark’94 Kft. Tokaji aszú, 6 puttonyos 1975 95,6 nagy arany Öregbaglas Rt. Kéthelyi tramini 1998 95 Champion Hilltop Neszmély Rt. Tokaji aszú, 5 puttonyos 1988 95 nagy arany Tokaj Kereskedőház Rt. Tokaji aszú, 5 puttonyos 1956 94,6 nagy arany Monyók Pincészet Tokaji eszencianektár 1988 94,4 nagy arany Tolcsva-Bor Tokaji aszúeszencia 1993 93,4 arany Monyók Pincészet Tokaji aszú, 6 puttonyos 1983 91,6 arany Tokaj Kereskedőház Rt. Tokaji aszú, 6 puttonyos, Szarvas-dűlő 1994 91,4 arany Luiz Valduga & Filhos Ltda, Assemblage Tinto Casa Valduga 1998 91,2 arany Monyók Pincészet Tokaji muskotály aszúeszencia 1993 90,6 arany Tokaj Kereskedőház Rt. Tokaji aszúeszencia, Szarvas-dűlő 1993 90,4 arany Gróf Degenfeld Szőlőbirtok Tokaji Muscat Lunel “Noble late harvest” 1999 89,6 arany Fitomark—94 Kft. Tokaji aszú, 6 puttonyos 1993 89,2 arany Monyók Pincészet Tokaji aszúeszencia 1988 89,2 arany Hungarovin Rt. Szent István tokaji aszú, 5 puttonyos 1994 89 arany 2000. DECEMBER 8. Megjelent a kalauz is könyv Tokajról Jó hír a nemes italok rajongói­nak, hogy exkluzív kiállítású, angol és magyar nyelvű könyv jelent meg Tokaj-Hegyaljáról. A Borbarát magazin könyvsoro­zatának első tagja számos fény­képpel segíti az érdeklődőket abban, hogy felfedezzék a Zemplén, a Tisza és a Bodrog csodálatos tájait, ahol a külön­leges borok mellett értékes tör­ténelmi és kulturális emlékeket, felejthetetlen hangulatokat is találhatunk. Alkonyi László, a könyv szerzője nem rejti véka alá, hogy rajong Tokajért. Nehe­zen is tehetné, hiszen ilyen mi­nőségű könyvet elkötelezettség nélkül nem lehetne megalkotni.­­ Elődeihez hasonlóan a Bor­kalauz legfrissebb, 2001 -es év­járata is a borral barátkozni kí­vánó kezdő érdeklődők “bibliá­ja” lehet. A Rohály Gábor és Mészáros Gabriella szerkesz­tésében, a Borkollégium kósto­­lási tapasztalatainak összegzé­seként a napokban megjelent kiadvány kiválóan eligazít a faj­­­ták és a borvidékek rejtelmei­ben. Sőt az egyes borokéiban is, minthogy szerepelnek benne a legnevesebb pincészetek leg­fontosabb produktumai,­az ak­tuálisan piacon lévőktől az olyanokig, amelyek ugyan már csak a gyűjtők pincéiben talál­­hatóak meg. “...a bor tehát nem divatos, nem tud az lenni, év­ezredek óta kísérgeti az embert, nem olyasvalami, amit emelge­tünk, elejtünk... A bor olyan, akár a tradíció­ van” — írja előszavában Esterházy Péter, maga is borkollégista. Ami ilyen, azt érdemes megismerni — tehetjük hozzá mi. Akár a Borkalauz segítségével. (VG) A Dugóhúzó: négyputtonyos tokaji aszúk karácsony előtt A mese és a valóság határán Az aszú önmagában egy mesés univerzum, a puttonyszámok által jelzett “édességi fokok” azonban ezen belül is külön világokat jeleznek. Az öt- és hatputtonyosok, netán az eszen­ciák kóstolása utazás az őstörténet és a jövő között, az emberi íz- és illatérzékelést újrafo­galmazó állapot. A “hármasok” (valamint az édes szamorodnik) a földön járnak, de nagyon szép földön. A négyputtonyos aszúk azonban izgalmas kirándulásra visznek bennünket a mese és a valóság határára: még “igazi” borok, de már bennük integet az álomvilág. Kicsit “árva gyerek” minden négyputtonyos. Gyakran kell szembenéznie a ténnyel, hogy születésekor esetleg magas put­tonyszámú csúcsaszúnak indult, ám az érlelődés során “valami félresiklott”. A gazdagabb éde­sek kasztjából kicsúszott, de az ára még elég magas. Exkluzív ajándéknak már nem jó, a fana­tikus gyűjtő sem őt fogja trezor­jában dédelgetni, ahhoz viszont még mindig túl nagy érték so­kaknak, hogy csak úgy nekiül­jenek néhány flaskát elkortyol­gatni a baráti beszélgetés mellé. Pedig a négyesek több figyelmet érdemelnének a fogyasztóktól — állapította meg a Dugóhúzó­csapat a kóstolás során. A vakteszt véletlenszerűen kialakított menetrendjében az első sorszám a Megyer Rt. 1993- as aszújának (Match, 2545 fo­rint) jutott. Világos borostyán­szín, érleltebb aszúnak tűnik — tippelte meg helyesen az életkort az egyik kóstoló. Ászkálási jel­leg, ódon illat, diszkrét botritisz, kis mazsola, ásványosság és füge. Ezeket írtuk az “elég mély, de nem túl bonyolult” illatról. A többség vastag és testes ízt ér­zett, “olajos a szájban, szépen feszül”. A zamatból hiányzik az “aszús” egzotikusság, de a jó sa­vak szépen tartják a bort. Vissza­­kóstoláskor “nagyon szépen ját­szik”, megjelenik egy kis fok­hagymás hangulat, és az alkohol is érezhetővé válik. Másodjára érkezett a legfiata­labb négyes, ám “középboros­tyán”, illetve “erős aranysárga” színe nem leplezte le az Oremus 1996-ban született tételét (Buda­pest Bortársaság, 2790 forint). Dús illat, igazi Tokaj, langyos vekni sütés után, nemespenész, déligyümölcs — lelkendezett­­ egyikünk, míg a másik egyszerre érezte visszafogottnak, de mégis sokat ígérőnek a bor bemutatko­zását. A “huncutul kikukucská­ló” alkoholt többen szóvá tették, ám ez senki szerint sem árt a nedű eleganciájának. Szájban jól szétterül, kedvesen édes, a savak nagyon szépen és hosszan tart­ják az összhatást. Második ne­kifutásra tovább szépüljön egy kevés dió, és “ez is mézes lesz, számtalan pályát befut, illetve dehogy fut, végigsétál”. A harmadik versenyző a Royal­ Tokaji Wine Company 1995-ös aszúja (Borposta Állo­más, 4500 forint). Nagyon sötét, konyakos, “szinte már téglavö­rös”, ódon szín. Az összetett il­lat, majd pedig a zamat hatásá­ra többünk kezében is meglódult az írószerszám. “Érzem az aszúszemeket!”, “aszalt gyü­mölcsök antik bútorokon”, “ko­nyakba áztatott dió”, “ez bizony orvosság!”. Az olajos, sűrű korty lassan folyik a torokban, nagyon mézes, de nem túl édes. Rend­kívül összetett, szélesedő íz, a botritiszesség mellett friss gyü­mölcsök, vidám savak futkároz­­nak a szájfalon, “kurucos lendü­let”, “érezni a vulkánok ránk örökített tüzét, a késő ősszel még nekiveselkedő nap erejét”. E költői itóka közénk ülteti Mici­mackót is, aki az egyik kóstoló­nak “megsúgja”, ha tehetné, méz helyett aszút választana. Nem fogyva ki a vallomásokból, egy másik ítész őszinte gyónását is idézni kell: “Nem gondoltam volna, hogy egy négyputtonyos ilyen szép lehet.” Ebben a felfokozott állapot­ban töltöttük a 4. számot viselő üvegkancsóból a sorban követ­kező négyputtonyost poharaink­ba, a Bodrog-Várhegy Pincészet által jegyzett 1993-as Chateau Dereszla (Vinárium, 1518 fo­rint) szerencsére újabb inspirá­ciókkal lepte meg a jegyzetelő­­ket. “Világosabb. Virágosabb! Nyári mezőn fekszem, ehhez még a szememet sem kell be­csukni.” Erősödött a gyógyászati vonal is...” “Ezt a bort inni sem kell, gyógyít már az illatával.” “Betegnek gyógyulás, épnek gyönyörűség.” Az egyik kósto­ló “mese és valóság határán érzi magát”, szerinte egy jó négyput­tonyosban “még ott van a szőlő, de már varázsol az aszús jelleg”. Prózaibban, illatban és ízben vegetális, gyógyfüves jelleg, méz, narancsos-mandarinos utó­íz, őserő, ásványosság. A zamat fejlődik, dohány, kenyérhéj, szé­lesedik, strukturálódik, kitűnő textúra, komplex. Az ötödik edényke tartalma valamelyest megnyesegette a csapat vágtázó fantáziáját. A Tokaj Kereskedőház 1990-es produktuma (Match, 1565 fo­rint) színével, valamint a pohár belső falára “magától felmászó” templomablakaival tetszést ara­tott, azonban az illat kevésbé. Ki alkoholt, ki enyhe dohosságot, ki öreg hordót érzett, a többség hiányolta a gyümölcsösséget, az aszúk tartalmasságát. A végére azért megjött a “tokaji” illat, az utóíz hossza is megfelelő. A hatodikként érkező 1995-ös Disznókő aszú (Budapest Bor­társaság, 2790 forint) hamar visszarepítette a társaságot a mesék közelébe. Szín? Aranyló napfelkelte. A legvilágosabb borostyán. Hiába a legvilágo­sabb, mégis a legszebb, tüzes erőt sugárzó szín. Diátv­íz? Nyári napon száradó friss széna. A nagymama lekvárt főz a nyá­ri konyhában. Sárgabarack a kö­bön. Üdeség, gyümölcsök, ana­nász, citrus, frissesség, nulla ászok, sárgadinnye, körte, hárs­­méz, bonyolult struktúra, hallat­lan egyensúly. Betölti az egész szájat, orrot, garatot. Elképesz­tően hosszú utóíz. A jegyzetpa­pírok szinte ragadnak az elisme­rő szavaktól, és a mély sóhajtá­sok percenkénti sűrűsége is erő­sen emelkedett. Ja, és többek már az első szippantások után papírra vetették a pincészet nevét. Egyi­künk szerint “ha ez nem Disznó­kő, akkor lemondok!”. Hogy miről, azt nem úja, de szerintem a legnagyobb csapás az lett vol­na neki, ha ezen aszú kóstolásá­ról kellett volna lemondania. Nehéz dolga lesz a hetedik, utolsó tételnek, gondoltuk. Ám mint kiderült, fölöslegesen fél­tettük a Hétszőlő Rt. 1990-es négyputtonyosát (Budapest Bor­társaság, 2950 forint). Sötét szín, régi tokaji illat, csonthéjas gyü­mölcsök, szépen összetartják a savak, ízben gomba, aszalt és friss gyümölcsök, komplex és vastag. “Széle is van, hossza még inkább!” “Rendes, becsületes, békebeli tokaji”—olvasható az egyik jegyzetlapon a végszónak is tökéletes összegzés.

Next