Világgazdaság, 2003. július (35. évfolyam, 126/8635-148/8657. szám)

2003-07-07 / 130. (8639.) szám

2003. július 7., hétfő VILÁGGAZDASÁG 13 ©MAKROGAZDASÁG A melléklet megjelenését a Központi Statisztikai Hivatal támogatja Szerkeszti: Madár István ■ imadar@vilaggazdasag.hu TRENDEK A GAZDASÁGBAN A bruttó hazai termék (GDP) alakulása (százalék) A folyó fizetési mérleg egyenlegének alakulása (millió euró) 2001 2002 2003 200 100 0 -100 -200 -300 -400 -500 -600 -700 I havi 12 havi’ |Ti| | |1 !! i "i1!! |1 M11 * Az utolsó 12 hónap összesített egyenleg -500 -1000 -1500 -2000 -2500 -3000 -3500 A külkereskedelmi mérleg egyenlegének alakulása (millió euró) 2001 * Az utolsó 12 hónap összesített egyenlege. 2002 2003 Az államháztartás hiányának alakulása (az éves előirányzat százalékában) 350 300 250 200 150 100 50 ■ 2002 □ 2003 An.IannUni jan. febr. márc. ápr. máj. jún. júl. aug. szept. okt. nov. dec. Forrás: PM Kis- és középvállalati, illetve top 100 konjunktúraindex éves változás 1999. II. III. IV. 2000. II. I. név I. név Az ipari termelés alakulása (változás az előző év azonos időszakához képest, százalék) 20 kiigazított* kiigazítatlan ' Szezonálisan és munkanap-korrekcióval 2001 2002 2003 2000 2001 2002 2003 Forrás: KSH Az árszínvonal alakulása 2002 VG-CRAFIKA Forrás: Ecostat Bérnövekedés vagy felértékelődés? Versenyképességünk változása közép-európai összevetésben Az elmúlt hetek gazdaságpoliti­kai döntéseiben kiemelt figyel­met kapott a versenyképesség­re történő hivatkozás. Rövid elemzésünk az ár- és költség­versenyképesség alakulását elemzi a csatlakozó 5 közép­európai gazdaság összevetése alapján. Arra szeretne rávilágí­tani, hogy melyek a versenyké­pesség alakulását befolyásoló közös tényezők a csatlakozó gazdaságokban, és miben tér­nek el a hazai gazdaság ver­senyképességét meghatározó folyamatok a többi országétól. GÁSPÁR PÁL____________________ A nominális árfolyam a vizsgált országokban Szlovéniát leszámít­va jelentősen felértékelődött az el­múlt 2-3 évben. A felértékelődés mögött hasonló tényezők húzód­nak meg: az irányított árfolyam­­rendszerekről a rugalmasra törté­nő áttérés, az inflációs célkitűzés alkalmazásával felerősödő dezinf­­lációs törekvések, a hozameltéré­sek és a privatizáció által befolyá­solt nettó tőkebeáramlás. A felér­tékelődés időbeli lefutása a dezinf­­lációs pálya meredekségétől, illet­ve a nettó tőkebeáramlás volume­nétől és szerkezetétől függött. A reálárfolyam-mutatók jelen­tős és két periódust leszámítva (Lengyelország 2002-ben és Szlo­vénia 2000-ben) folyamatos felér­tékelődést mutatnak. Ennek mér­téke eltérő volt: a konstans reálár­folyam-pályát célul kitűző Szlové­niában volt a legkisebb, míg Cseh- és Magyarország esetében je­lentős volt. Az ipari termelői árin­dexszel számított reálárfolyam 2001-2002-ben Lengyelországban 6, Szlovákiában 7, Magyarorszá­gon 8, míg Csehországban 13,5 százalékkal csökkent. A reálfelértékelődés forrása is módosult: 2001-ig az euróövezet­­tel szembeni jelentős inflációs el­térésé, azt követően a nominális felértékelődésé volt a döntő sze­rep. Az árversenyképesség jelen­tősen romlott az összes csatlako­zó gazdaságban, ezen belül a ha­zai mutatók alakulása nem tért el jelentősen a regionális folyama­toktól 2001-2002-ben az új árfo­lyamrendszer működése során. A költség-versenyképességet a termékegységre jutó munkakölt­ség (ULC) hazai valutában és euróban számított változása alap­ján nézzük meg. A hazai valutá­ban számított ULC az 5 gazdaság­ban emelkedett, jelezve, hogy az átlagos bruttó bérek növekedése meghaladta a munkatermelé­kenységét. A ULC alapú reálárfo­lyam-mutató romlása a legerő­teljesebb Magyarországon volt: 2001-2002-ben a ULC nemzeti va­lutában összességében 30,3 szá­zalékkal emelkedett, míg a többi 4 országban a növekedés 11,5 (Csehország) és 17,8 százalék (Szlovénia) között maradt. A ULC növekedése Magyarországon 1998 és 2002 között nemcsak meghaladta a többiek növekedé­sét, de a különbség a korábbi évekhez képest bővült. A hazai valutában számított ULC alakulásában a munkater­melékenység és a bérek változá­sának egyaránt hatása van. Bár a termelékenység növekedése az elmúlt 2 évben Szlovákiát kivéve lassult, a USC bővülése mögött a bérek munkatermelékenység vál­tozásától elszakadó növekedése állt. A bruttó bérek hazai valutá­ban 2001-2002-ben 16,6 (Csehov-A szerző az ICEG európai központjának vezetője szág) és 39,3 százalék (Magyar­­ország) között növekedtek a rom­ló növekedési kilátások és a csök­kenő infláció mellett. A bruttó át­lagbérek növekedésének követ­kezménye a reálbérek emelkedé­se, illetve a reálbérek és a terme­lékenység növekedése közötti rés tágulása lett. A versenyszféra számára a bér­­növekedésből származó terhet a termelői árindexszel deflált reál­bérek mutatják. Ez 2001-2002- ben mérsékelten növekedett Csehországban, Szlovákiában és Szlovéniában (7,1 és 9,4 százalék között), ugyanakkor 17 százalék­kal Lengyelországban, s több mint 33 százalékkal Magyarorszá­gon. Másfelől, míg 1998-2000 kö­zött a munkatermelékenység nö­vekedése meghaladta a reálbére­két, addig 2001-2002-ben a rés megfordult és a reálbérek növeke­dése 2,4 (Szlovákia) és 26,8 szá­zalék (Magyarország) közötti mértékben meghaladta a munka­termelékenységét. A nemzetközi piacokon mért költség-versenyképesség alakulá­sában döntő a USC euróban szá­mított változása. Ennek értéke az öt ország átlagában 4,8-del növe­kedett 1999-ben, 9-cel 2001-ben és közel 10,5 százalékkal 2002- ben, míg 2001-2002 átlagában 20,4-del. A mutató növekedé­se Magyarországon kétszeresen meghaladta a négy másik orszá­gét, és a különbség 1999 és 2002 között növekedett: míg 1999-ben a bővülés Magyarországon 7,4, a többi ország átlagában 4,2 volt, addig 2002-ben 20,2 és 7,7 száza­lék. Az euróban számított USC növekedése mögötti tényezők is eltérőek voltak. Miközben 1999-2002 között az euróban számított bérek növeke­dése meghaladta a csatlakozó ál­lamokét, a hazai bérszínvonal még mindig nem tekinthető kiug­róan magasnak, és alatta marad a cseh, a lengyel és a térségben ve­zető szlovén bérszínvonalnak. A profit alapú reálárfolyam az ár- és a költség-versenyképesség együttes alakulását mutatja, és képet ad arról, hogy a nominális árfolyam, a termelési költségek és az árbevétel dinamikájának függ­vényében milyen irányban válto­zott a kereskedelembe kerülő ja­vakat előállító szektorok nyeresé­ge. A mutató mind az öt ország­ban felértékelődött, de ennek mértéke eltérő volt: Magyarorszá­gon és Csehországban ebben az időszakban 35, illetve 37 száza­lékkal és időben gyorsulva, Len­gyelországban és Szlovákiában az előző két ország átlagának keve­sebb mint felével (16-19 száza­lék) és időben nem gyorsulva, míg Szlovéniában 9 százalékkal. A másik eltérés a gazdaságok között abban van, hogy milyen arányban járult hozzá a vállalati szektor nyereségének változásá­hoz,az árbevétel és a termelési költségek alakulása. Szlovéniá­ban és Szlovákiában a két tényező súlya azonos volt 1999 és 2002 között. Cseh- és Lengyelország­ban 66 százalékban a termelési költség (egységmunkaköltség) változása volt a felelős, Magyaror­szágon ez utóbbi tényező szerepe 80 százalékos volt. Milyen következtetések von­hatók le a fentiekből? 1. A közép-európai gazdasá­gokra 2001-2002-ben hasonló trendek voltak jellemzők a költ­ség- és árversenyképesség alaku­lásában: a nominális árfolyam erősödése, a termelői és fogyasz­tói árindexszel deflált reálárfo­lyam felértékelődése, a növeke­déssel és mérséklődő inflációval inkonzisztens bérkiáramlás, va­lamint a reálbérek és a munka­termelékenység növekedése kö­zötti rés tágulása. Ezen folyama­tok részben a felzárkózás, a reálkonvergencia elemei, a valu­ták hosszú távú erősödése, az euróban számított bérszintek emelkedése, vagy az üzleti ciklu­sok euróövezettel történő növek­vő harmonizálódása miatt a fej­lett országokkal szembeni terme­lékenységi eltérések csökkenése. A folyamatok mögött azonban gazdaságpolitikai hibák is állnak, így a jövedelempolitika fellazulá­sa, az államháztartási hiány nö­vekedése, a telephelyköltségek emelkedése. 2. Magyarország esetében az árversenyképesség 2001-02-ben romlott, de ez több év átlagát és a többi csatlakozó országot figye­lembe véve sem tekinthető jelen­tősnek. A reálfelértékelődés elle­nére az euróövezet importkeresle­tének növekedését meghaladó mértékű exportnövekedés realizá­lódott. Ugyanakkor rendkívül kedvezőtlenül alakult a költség­versenyképesség, amelynek rom­lása mögött döntő mértékben nem az árfolyam változása, ha­nem a termelékenység lassuló ütemű növekedését messze meg­haladó, és ütemében az elmúlt két évben folyamatosan gyorsuló jövedelemkiáramlás állt. 3. Az említettek miatt a forint sávközepének eltolása és ennek alapján a hazai valuta mestersé­ges gyengítése nem tudja a ver­senyképesség növelését elérni. A sáveltolás közvetlenül alig hat a versenyképességre, míg közvetve az áttételes makrogazdasági hatá­sokon keresztül kedvezőtlenül befolyásolja azt. A sáveltolás az árversenyképességet elvileg azok­nál a termelőknél javítja, amelyek nettó exportja jelentős, és a devi­zában realizálódó bevételek mel­lett költségeik elsősorban forint­ban jelentkeznek. Azon termelők­nél, ahol magas a bruttó export és a jelentős importtartalom miatt a nettó alacsony, a sáveltolás az im­portköltségek növekedésén ke­resztül mérsékelten hat az árver­senyképesség javítására. A költség-versenyképesség gyengülésének oka nem az árfo­lyam felértékelődése, hanem a bé­reknek a gyors termelékenység növekedésétől teljesen elszakadó ütemű bővülése volt. A sáveltolás­ból eredő mérsékelt forintgyengü­lés sem az elmúlt 24 hónapban be­következett egységmunkaköltség növekedését nem tudja semlegesí­teni, sem pedig­­ a jelenlegi hitelét vesztett gazdaságpolitika, a meg­felelően eltökélt költségvetési és jövedelempolitika hiánya mellett - megakadályozni nem tudja, hogy hasonló problémák a közeljövő­ben is kialakuljanak. Miközben a sáveltolás közvetlen hatásai a ver­senyképességre még rövid távon is alig érzékelhetők, addig közve­tett hatásai kifejezetten rontják a kereskedelembe kerülő javakat előállító ágazatok versenyképes­ségét. Ráadásul a kamatlábak nö­vekedéséből, az inflációs várako­zások erősödéséből, a monetáris politika hitelességének csökkené­séből, az árfolyamkockázat erősö­déséből eredő versenyképességre gyakorolt kedvezőtlen hatásokat a vállalati szféra hosszú távon, so­káig fogja érzékelni. A fajlagos bérköltség alakulása (ULD euróban) 40 1999 2000 2001 2002 2001-2002 VG-GRAFIKA Forrás: ICEG A rés bővülése (a reálbérek és termelékenység változása között, 2001-2002, százalékpont) Csehország Lengyel Szlovákia Szlovénia ország

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék