Világirodalmi lexikon 1. A–Cal (1970)
A - Apollinaire, Guillaume; Wilhelm Apollinaris de Kosirowitzky
mint vélt bűntársát, letartóztatták; a vizsgálati fogság emléke az A la Santé ('Börtönben') ciklus a Szeszek kötetben, méltó párja (egyébként tudatos illeszkedéssel) G. de Nerval és Verlaine börtönverseinek. Szeptemberben szabadon bocsátották, de néhány rosszindulatú cikk a zugsajtóban azt az aggodalmat keltette benne, hogy kiutasíthatják Franciao.-ból. Az ügy csak 1912 januárjában dőlt el végleges igazolásával. Ugyanebben az évben alapította néhány barátjával a Soirées de Paris c. havi folyóiratot; ebben jelent meg az Égöv. 1913-ban látott napvilágot az Alcools (Szeszek) kötet, az 1898 után írt verseinek válogatott gyűjteménye, amely egyetlen kévében mutatja meg Apollinaire útját, fejlődését és ,,új költészete" kialakulásának három szakaszát. Az első szakasz a villoni örökség és a késő szimbolista hangulatlírába kapcsolódó kezdetek, ezt követi e hagyománynak már-már „abszolút" (és emlékező) dallamosságban való elpárlódása és szabad, részben dallam sugallta asszociációkba oldódása — amit nagyjában A megcsalt szerető éneke képvisel —, a harmadik szakasz a kubista-szimultanista versszerkesztés, az Égöv, a Vendémiaire c. versek vagy a Galligrammes ('Kalligrammák', 1918) kötetben olvasható, de a Szeszek idejéből való, 1914 februárjában megjelent Saint-Merry muzsikusa stádiumai (Raith T. tolmácsolásában 1915-ben, Kassák Tett folyóiratában ez az első magyar Apollinaire-vers). E fejlődési vonalon közben különféle kísérletekkel találkozunk, a vers megújításának, új versélmények keresésének, vers és valóság újfajta közelítésének megannyi lépésével, amilyen például a „rajnai versek" között, tehát már a kilencszázas évek elején Az asszonynép köznapi beszélgetést költőiesítő ún. „csevegésverse" (poeme-conversation), kötött formában, vagy a prózai fogalmazás szabad verssé lényegítése sorokba tördeléssel a Rajnai ősz, meg A halottak háza c. versekben. Ha a mintegy jó félszázada vajúdó „modern líra" immár látható megszületését egy kötethez és évszámhoz akarnánk kötni, ez mindennél inkább a Szeszek megjelenésének éve. 1912-ben szakadt meg végleg a kapcsolata Marie Laurencinnel, és 1913 júniusában csatlakozott L'antitradition futuriste ("A futurista ellenhagyomány') c. manifesztumával a Marinetti által kezdeményezett művészeti-költészeti mozgalomhoz. 1913-ban jelent meg a barátairól, a kubista festőkről írt tanulmánygyűjteménye: Les peintres cubistes. Méditations esthétiques ('A kubista festők. Esztétikai elmélkedések'). „Lírai idiogrammák"-at kezdett írni, csokornyit a Soirées de Paris 1914. júliusi számában közölt; e képversek — egy görögökig nyúló hagyomány modern fölújításai — adták következő nagy kötetének (Galligrammes, 'Kalligrammák', 1918) a címét. Július legvégén egy újság Deauville-be küldte rajzológrafikus barátjával, A. Rouveyre-rel együtt. Itt, e nagyvilági fürdőhelyen érte az I. világháború kitörésének híre. Az országúton állomáshelyükre siető behívottak özönlöttek szembe velük, ahogy hazafelé tartottak Rouveyre ,,kis autóján". „S amikor késő délután Fontainebleau-n át| Megérkeztünk Párizsba| Éppen mikor a mozgósítási plakátokat ragasztották | Egyszerre megéreztük a barátom meg én | Hogy ahová a kis autó hozott | Új korszak | S bár mind a ketten meglett férfiak vagyunk | Mégis csak most születtünk" (A kis autó). Ez a vers egyszerre riportszerűen reális is, meg jelképes is; mintegy szimbolikus költői „riportja" annak az útnak, amelyet lírájában maga a költő is megtett, átlépve, áthidalva azt a korszakhatárt, amely a „régi" költészetet az „új" költészettől elválasztja. Ez a lépés, ez a „megletten születés" részéről tudatos volt, mint ahogy tudatos volt, hiszen elméletileg is megfogalmazta, az a „korszerű" költészet, amelyet megvalósított, és amelyért küzdött. Egyik legnagyobb verse, a Les collines ('A dombok') az „új mágia korának" profetikus meghirdetése és a neki megfelelő új, eddig ismeretlen mélységekbe hatoló s eddig nem sejtett magasságú szintézist alkotó költészet vallomásos „ars poeticája" (meglepő párhuzamokat mutatva A halottak élén Ady'ának hasonló, de ösztönösebb élményével). „Ti tudat mélységei holnap| Feltárnak titeket s ki tudja | Miféle élőlényeket | Hoznak föl örvényeitekből | Világmindenségekkel együtt | Támadnak ime már próféták | Mint kéklő dombok messze pontos | Dolgokat tudnak mint ahogy | Tudósok vélnek tudni . . . | Mondom az élet lényegét | Nem tudott más így énekelni | Dalaim hullnak mint a magvak . . . | Szokjatok hozzá a csodákhoz | Mint én aki hirdetem őket . . .". Lényegében ugyanezt mondja az „elméleti" próza nyelvén 1917 novemberében tartott előadása, L'esprit nouveau et les poétes ('Az új szellem és a költők"), „az avantgarde egyik legjelentősebb dokumentuma, a szürrealizmus első összefüggő hitvallása" (Réz P.), Rimbaud,,látnoki" költészeteszményének betetőzése és a „meghökkentés" modern esztétikájának első kodifikálása. 1914 szeptembere-