Világirodalmi lexikon 2. Cam–E (1972)
C (folytatás) - comedia de ruido - comedia de santos - comedia de teatro - comedia de tramoya - comedia en capa y espada - Comedia Nueva - comedia palaciega - comedias a fantasía - comedias a noticia - comédie-ballet
299 COMED és a simple (J. del Encinánál), valamint a tipo (Lope de Vega színjátékaiban). Szerepe a drámai feszültség időleges feloldása, a komikus és tragikus vonások közötti kontraszt érzékeltetése volt. Figurájának népszerű megörökítője volt F. de Rojas Zorrilla. O (—spanyol irodalmi formák, vígjátékok) Inotai András comedia de ruido [komedia de ruido] ('lármás színdarab'); comedia de teatro, spanyol színjátéktípus. Lényege a különlegesen gazdag dekoráció, díszletezés, a parádés kosztüm, valamint a külső cselekmény elevensége; ellentéte az ilyen vonatkozásban egyszerűbb comedia encapa y espada. O (—spanyol irodalmi formák, látványosság) comedia de santos [komedia de szántosz] ('szentek színjátéka'): spanyol színjáték. Az aranyszázad vallásos, a szentek életéből vagy a bibliai történetekből témát választó játéka, melyet — a kor szellemének megfelelően — önkényesen, s a történeti tényekkel mit sem törődve izgalmas, új földrészekre, utazásokra, felfedezésekre vonatkozó kalandokkal szőttek át. Virágkorát a 16. sz. végén élte. O (—spanyol irodalmi formák, vallásos színjátékok) comedia de teatro: —comedia de ruido comedia de tramoya [komedia de trámojá] ('gépezetes színjáték'): a spanyol arany században, a 16 —17. sz. fordulóján divatos, rendkívül gazdag kivitelű, szemkápráztató, látványos, zenéstáncos színjáték, amely sokszor bonyolult színpadi gépezetet igényelt. O (-·•spanyol irodalmi formák, zenés színjátékok) comedia en capa y espada: —capa y espada comedia heroica [komedia heroika] ('hősi színjáték'): spanyol színjáték; történeti témát feldolgozó, idealizált központi hőst vagy hősöket szerepeltető, emelkedett hangú, sokszor verses dráma. A 16 —17. sz.-ban virágzott. O (—spanyol irodalmi formák, történelmi dráma) Comedia Nueva [komedia nueva] ('Új színjáték'): Spanyolok-ban Lope de Vega dramaturgiai újításai nyomán kialakult drámai műfaj, melynek fő jellemzője, hogy egyesíti a tragédia és a vígjáték bizonyos vonásait, s a konfliktus mindig szerencsés megoldást nyer. (spanyol irodalmi formák) , írod.: F. C. Lope de Vega: Arte nuevo de hacer comedias en este tiempo (1608). Horányi Mátyás comedia palaciega [komedia pálásziegó] ('udvari színjáték'): a reneszánsz idején, a 16 —17. sz.-ban népszerű, szellemes, többnyire vidám, ill. szatirikus spanyol színjáték. Udvari cselszövények, intrikák bemutatása és kitűnően megrajzolt típusok jellemezték. Legsikeresebb szerzője Lope de Vega. O (—spanyol irodalmi formák, vígjátékok) comedias a fantasía [komediász á fantászia] ('fantasztikus színjátékok'): spanyol dramaturgiai fogalom. B. de Torres Naharro használta először a 15 — 16. sz. fordulóján, az irreális cselekményű, mesés elemekkel szerkesztett színjátékokra. O (spanyol irodalmi formák, fantasztikus színmű) comedias a nolicia [komediász á notiszia]('reális színjátékok'): spanyol dramaturgiai fogalom. B. de Torres Naharro használta először a 15 — 16. sz. fordulóján, a comedias a fantasía ellentéteként, mint a reális cselekményű, valószerűen karakterizált hősöket szerepeltető drámák megjelölését. O (spanyol irodalmi formák) comédie-ballet [komedi-balé]: táncos közjátékokkal színezett vígjáték. A műfajt Moliére teremtette meg 1661-ben a Tolakodók c. művével, amelyet egy főúri ünnepségre írt. A darab prózai szövege egész sereg okvetetlenkedő figurát vonultat fel, s néhány hasonló mozzanat a zenés balettben is előfordul. A nagy sikerű előadás után XIV. Lajos óhajára az író még egy jelenetet szőtt a cselekménybe. A siker s a gyorsan teljesített óhaj megszilárdította Moliére és a király kapcsolatát, s ezután csaknem minden évben sor került egy-egy olyan udvari ünnepségre, amelynek fénypontja az utóbb királyi társulattá előlépett együttes comédie-ballet-je volt. E darabok írója, főszereplője és egyik rendezője maga Moliére; komplex műfaj lévén rendezésük ezért közös munkát igényelt, amelyben részt vett a zeneszerző, J.—B. Lully, a balettmester, P. —F. Beauchamps, s talán a legfontosabb személyiség, a szemfényvesztően ügyes szcenikus, G. Vigarini is. A király annyira ragjongott a műfajért, hogy a kénytelen házasság balettbetétjében maga is fellépett. A szorosan vett comédie-ballet-k Moliére gyöngébb alkotásai (Éliszi hercegnő; Mélicerte; A nagyszerű szerelmesek stb.), de hasonló körülmények közt, udvari ünnepségen s balettbetétekkel került bemutatásra néhány kitűnő vígjátéka is, mint pl. az Amphitryon, a Pourceaugnac úr, Az úrhatnám polgár és A képzelt beteg, amelynek záróbalettjében fogta