Világirodalmi lexikon 2. Cam–E (1972)
C (folytatás) - comédie de moeurs
COMED el Moliére-t a halálos rosszullét. Moliére halála után a comédie-balet irodalmilag is jelentéktelenné vált, hatása a táncjátékokben érvényesült. (vígjátékok, táncjátékok, balett, francia irodalmi formák) Benedek András cométie de moeurs [komedi dö mörsz]; erkölcsdráma; társadalmi erkölcsrajz: a 19. sz. második felében főként Franciaorban divatos drámai műfaj. Diderot egy évszázaddal korábban javasolt találó megjelölése szerint: „komoly vígjáték". A Scribe-féle kitűnően megszerkesztett, de csak szórakoztatásra szánt, mindenféle társadalomkritikai mondanivalót nélkülöző vígjáték ellenhatásaként jött létre. Az egyszerű polgári morált hirdeti a romantikus eszményekkel, végletes szenvedélyekkel szemben. Néhány romantikus, mindenhez értő, erkölcsileg is csodaember azért ezekben a darabokban is felbukkan. A műfajra jellemző a színpadtechnika tökéletes ismerete, a logikusan végiggondolt cselekményvezetés, a jól előkészített meglepetések és a csattanós felvonásvégek alkalmazása. A szereplők jómódú polgárok vagy arisztokraták, akik valamennyien a szalonok választékos nyelven beszélnek (társalgási színmű). E. Augier drámái részint a családi élet szentsége ellen vétkezőket kárhoztatják (A kalandornő; Gabrielle; A szegény arszlánnők), részint a spekulációt, bűnös vagyonszerzést s az érdekházasságot (Az orcátlanok; A Fourchambault család; Poirier fir veje). Ifj. Dumas a bukott nő figuráját formálta meg több változatban is, igen nagy sikerrel (A kaméliás hölgy; Demimonde; A törvénytelen fiú stb.), hogy a rossz házasságok, végzetes viszonyok, törvénytelen gyermekek intő példáján keresztül — rendszerint szócsöve, a rezonőr segítségével — hirdethesse morális elveit: helyre kell állítani a családi élet becsületét, amelyet kikezdett az érdekházasság, a férfi és nő ballépéseit kétféle mértékkel mérő előítélet, a hibás nevelés és a válást megnehezítő törvény (A nők barátja; Francillon; Denise stb.). „A színház nem cél, hanem csak eszköz — írja A törvénytelen fiú előszavában. A morális ember adva van, a szociális embert meg kell teremteni . . . Létre kell hozni a hasznos színházat, bármit kiabáljanak is a l'art pour l'art apostolai. Halva született az az irodalom, amely nem akar használni." Ezzel szemben már É. Zola hangsúlyozta, hogy mind Augier, mind Dumas valójában csak a színpadi hatással törődik, s a jól elindított drámák mélyebb igazságairól lemondanak a mesterkélten moralizáló erényes hősök hangoztatta teóriák kedvéért. „A modern dráma belepusztul ebbe a nagy tisztességbe. A nagy műveknek nem tisztességes bábokra van szükségük, hanem nagy emberi bűnökre . . . Próbáljunk igazat mondani." A törvénytelen gyermek igazi problémája — érvelt Zola —, hogy hogyan küzdi fel magát régi osztályába, amely kitaszította, ezzel azonban az író adós maradt. Ez nem érdekelné a közönséget — felelte Dumas —, de ám próbálkozzanak meg vele a naturalisták. Ez a vita rávilágít arra, hogy a hasznos színház elve a comédie de moeurs gyakorlatában a társadalmi élet felületi jelenségeire korlátozódott. A napi hírszerű, novellisztikus témák mélyén rá lehetett volna tapintani a bajok gyökerére (mint később H. Ibsen, és G. B. Shaw tette), de a comédie de moeurs műfaja erre nem volt alkalmas. A triász harmadik tagja, V. Sardou még ennyire sem vette komolyan a hasznos színház gondolatát, s a fölvetett társadalmi problémát legjobb műveiben is (A Benetton-család; Georgette; stb.) csak hatáskeltő eszközként használta. A siker — látszólag — a triász gyakorlatát igazolta: a hasznos elveket komolyabban vevő tézisdráma nem vált olyan népszerűvé, mint a triász életműve. A francia comédie de moeurs hatása sokfelé sugárzott. Érezhető A. Ny. Osztrovszkij művein, bár ott inkább a belső hagyományból nőtt ki a tartalmasabb, komolyabb társadalomkritika. Nálunk Csiky G. drámái tükrözik leginkább a francia hatást, azzal a furcsasággal, hogy az ő darabjaiban ábrázolt nagypolgári társadalom a magyar közéletben még nem alakult ki (A proletárok; Mukányi). A comédie de moeurs elnevezés Dumas utolsó darabjával (Francislon) kiszorult az irodalomból, de más néven (vígjáték, polgári dráma, társadalmi dráma) ma is él, művelőinek se szeri se száma. Ilyen jellegűek az angol A. W. Pinero, O. Wilde, J. Galsworthy, J. B. Priestley, az amerikai E. L. Rice, L. Hellman, a francia G. Bataille, H. R. Lenormand, A. Savoir, E. Bourdet, A. Salacrou, J. Anouilh, és részben a magyar Molnár F., Bíró L., Lengyel M., Herczeg F., Zilahy L. művei. Természetesen sok egyéb hatás is érvényesül (főként az újabb lélektan eredményei), az eszmény azonban változatlan: „jól megcsinált darab", amelyben a valóságos társadalmi probléma a hatásos színpadi cselekmény ürügyéül szolgál. (—polgári dráma, francia irodalmi formák) , írod.: L. Allard: La comédie de moeurs en France au 19e siècle (1923). Benedek András