Világirodalmi lexikon 4. Grog–Ilv (1975)
H - Herger-versszak - Hergesheimer, Joseph - Hergeslic, Ivo - Hergin, Hans
3 vers (Kálnoky L., Pót J., Weöres L., Német költők antológiája, 1963). Szerdahelyi István Herger-versszak: a középfelnémet költészet, kiváltképpen a gnomikus költészet (az ún. Spruchdichtung) egyik strófaformája. Herger középfelnémet vándorénekesről nevezték el. Hét sorból áll; rímképlete: aabbcxc. Első hat sorának mindegyikében négy Hebung van, az utolsó sorban hat, így az utolsó sor metrikailag mintegy lezárja a strófát. Az első, második és hatodik sor hímzárlattal, a többi nőzárlattal végződik. Az utolsó sor nemcsak metrikailag, hanem tartalmilag is gyakran lezáró jellegű, sokszor tanulságot mond ki, máskor valamifélecsattanót tartalmaz. Példa Hergertől: Egy farkas kolostorban élt, vezekelve bűneiért; megjámborodni kívánt csak. De rábízták a birkanyájat, ez lett nyugalma veszte. Megmart disznót, juhot, s ráfogta, hogy a pap kopója tette. (ford. Kálnoky L.) A Spruchdichtung formái közül közeli rokona az ún. Spervogel-strófának. O (—német irodalmi formák) , Irod.: O. Paul —I. Glier: Deutsche Metrik (1964). Kovács Endre Hergesheimer [högeszhíme], Joseph (Philadelphia Pa., 1880. febr. 15.— Stone Harbor, N.J., 1954. ápr. 25.), amerikai (USA) író. A húszas-harmincas évek egyik legismertebb, legnépszerűbb írója, sok regénye lett bestseller. Prot. német és skót családból származott. Vallásos szellemben nevelték, mint ez a The Presbyterian Child ('A presbiteriánus gyermek', reg., 1923) c. önéletrajzi írásából is kiderül. Először a képzőművészet vonzotta, csak később fordult az irodalom felé. Írt regényt, történelmi művet, életrajzot, novellát, és kritikusi tevékenységet is folytatott hatvanéves koráig, amikor végleg visszavonult az irodalmi tevékenységtől. Számos tekintetben anakronisztikus jelenség volt, aki nem érezte jól magát korában. Szívesen búvárkodott a múltban, és kifinomult finnyássággal vetette el a tömegízlésnek megfelelőt. Stílusa enyhén barokkos, igen precíz. Regénytémái változatosak. A Mountain Blood ('Hegyi emberek', reg., 1915) korabeli nyugat-virginiai bányászok kiszolgáltatottságát mutatja be, a Three Black Pennys ('Három fekete penny', reg., 1917) egy pennsylvaniai acélmágnást fest le hitelesen és a Tampico (ua., reg., 1926) a gátlástalan amerikai tőkések üzelmeit a mexikói olaj megszerzésére. A jelen kritikai ábrázolása helyett azonban szívesebben fordult a távoli tájak idillje vagy kora társasági életének szellemes bemutatása felé. Vonzotta a múlt lovagiassága, a különleges egyéniségek, személyiségek. Főbb művei még: Java Head ('Jáva-fok', reg., 1919; film: Démonok világa, USA, 1935); Linda Gondon (ua., reg., 1919); Gytherea (reg., 1922; ua., 1923); The Bright Shawl (reg., 1922; A csillogó selyemsál, 1928); Balisand (ua., tört. reg., 1924); The Party Dress (reg., 1930: Az estélyi ruha, 1935); The Foolscap Rose (reg., 1934: A merített rózsa, 1937). 1930-ban Mo.-on is járt; úti élményeiről a Saturday Evening Postban számolt be. Irod.: J. B. Cabell, Joseph Hergesheimer: An Essay in Interpretation (1921). R. E. Martin: The Fiction of J. Hergesheimer (1966). Kretzoi Miklósné Hergesic [hergesity], Ivo (Zágráb, 1904. júl. 23.—): horvát esszéíró, irodalomtörténész. Az összehasonlító irodalomtudomány professzora a zágrábi egyetemen. Az európai népek irodalma és a horvát olvasók közötti közvetítő szerepe igen jelentős. Fontosabb művei: Strani i domaci ('Külföldiek és hazaiak', cikkek, 1935); Knjizevni portreti ('Irodalmi arcképek', 1955, 1957, 1959); Dragko Bedjep Hergin [herjín], Hans (későbbi írói név); Hans Hákanson (első írói név); Hans Hákan Enoch Hakanson (polgári név), (Döderhult, Smaland, 1910. júl. 2. — ): svéd író. Kőfaragócsaládból származott. Népfőiskolát végzett, majd kőfaragó, utóbb (1931 és 1944 között) vidéki újságíró volt, azóta írásaiból él. Termékeny munkásságából kiemelkednek nagy tapasztalati gazdagsággal, jó lélektani emberábrázolással írott társadalmi regényei, amelyek többnyire kőfaragó-, ill. újságíró-környezetben játszódnak: Hard klang ('Kemény csend ülés', 1937, film: A. Mattsson, 1952, svéd); Berg — öppna dig! ('Hegy — nyílj meg!', 1944); Vinden vili jag jaga ('A szelet akarom űzni', 1946), mely utóbbi erős támadás a honi szociáldemokrata pártbürokrácia ellen. Későbbi művei közül kimagaslik Betala dittoris ('Megfizeted az árát', családreg., 1951), és két novelláskötet: Glissando (1947) Granstema ('Határtéma', 1960). Egyéb főbb regényei: Brannoffer ('Tűzáldozat', 1964); 1 nattens tecken ('Az éjszaka jegyében', 1966); Bryta sigill ('Pecsétet feltörni', 1968). Bernáth István