Világirodalmi lexikon 6. Kamc–Lane (1979)
K (folytatás) - Kazakov, Miklaj; Nyikolaj ivanovics Kazakov - Kazakova, Rimma - Kazan, Elia
ráció legjelentősebb prózaíró-tehetsége. Po doroge ('Útközben', 1961) c. újabb kötete megerősítette ezt a képet, s az azóta csak szórványosabban megjelenő írások is lassan bár, de tovább árnyalták Kazakov írói portréját, míg végül összegyűjtve Szevernij dnyevnyik (1973, Bárány Gy., Északi napló, 1977) c. ismét bizonyságot tettek Kazakov elbeszélő művészetének kivételes erejéről. Kazakov par excellence novellaíró, részben az élet kis konfliktusaiban is nagy drámát ábrázoló, egyszerű emberek hétköznapi pillanatait filozofikus-morális magasságokba emelő csehovi novella-hagyományok folytatója (Falusi állomáson, Ádám és Éva, Ketten decemberben, A remete stb.) részben az orosz elbeszélő-prózában Turgenyevtől, pontosabban A vadász feljegyzéseitől Bunyin, Prisvin, Pausztovszkij „közvetítőláncán" máig sugárzó talál legnemzetibb tradíció továbbvivője, a természet szinte mozdulatlan s a felszín alatt mégis csupa mozgás életét megragadó karcolatok, „vadász-elbeszélések" írója. Ide kapcsolódnak szimbolikus szépségű „állat-elbeszélései" (Teddy, Arkturusz, a vadászkutya stb.). O Magyarul még: 2 elb. (Radványi E., Mai szovjet irodalom, anto., 1963); 1 ala (Bárány Gy., Ketten decemberben, anto., 1965); 1 elb. (Makai I., Nagyv, 1968, 1.); 1 kisreg. (Nagy E , A világ egy üveggyolyóban, anto., 1969); 1 elb. (Elbert J., Nagyv, 1974). O írod.: Fehér F., Kazakov (Az új szovjet irodalom, 1967). Elbert János Kazakov, Miklaj; Nyikolaj Ivanovics igazatot; (Kücsük-Enger, 1918. jan. 15. — ): szovjet mari költő. 1950-től 1955-ig a Gorkij Irodalmi Intézetben tanult. A Marij almanah c. évkönyv és az Oncsiko c. folyóirat szerkesztője, a mari írószövetség titkára volt. 1933-tól jelennek meg versei. Népköltészeti ihletésű, hazafias szellemű versei gyakran agitatív jellegűek. Puskin, Lermontov, Sevcsenko, Goethe, Schiller, Byron verseit fordította mari nyelvre. 1951-ben Állami-díjat kapott. Főbb verseskötetei: Pocselamutvlak ('Versek', 1938); Ilas veszela ('Vidám élet', 1940); Me Moszkvaske mijisna ('Moszkvába mentünk', 1948); Gsever soso ('Szép tavasz', 1957); Sambel mlandem ('Drága földem', 1962); Sincsavas oncsen ('Szemtől szembe', 1965). O Gyűjt. kiad. oroszul: Izbrannije sztyihi ('Válogatott versek', 1952); Izbrannoje ('Válogatás', 1960); V sztranye mojej Marijszkoj ('Mari hazámban', 1968). Magyarul: 2 vers (Szabó L., Bóka L.: A szovjet költészet antológiája, 1955); 2 vers (Vayk M., Jékely Z., Erdődi J., Faludi Á.: Nyelvrokonaink múltja és jelene a Szovjetunióban, 1955); 3 vers (Devecseri G., Jékely Z., Kardos L., FK, 1956); 5 vers (Devecseri G., Kardos L., Szabó L., Medveének, anto., 1975). 6 írod.: Ny. Sz. Kadikov: Poezija Miklaja Kazakova (1960). Erdődi József Kazakova: Rimma (Szevasztopol, 1932. jan. 27. —), szovjetorosz költőnő. Egyetemi tanulmányait 1954-ben a leningrádi egyetem történész szakán fejezete be. Ezt követően Habarovszkban lektorként, szerkesztőként dolgozott. Verseivel 1955-ben jelentkezett először. Költői világában az első ihletéseket a Távol-Kelet erdői, hegyei, folyói, s a közöttük élő, harcoló emberek, a természetet leigázó fiatalok mindennapjai adták. Értelmezésében — melyet erős líraiság hat át — a munka és a szerelem az ifjúság nagy élménye; a költészet feladata a világ megváltoztatása. Versei az objektív valóság tényei és a költői életteremtés reálisromantikus ötvözetei. O Műfordítói tevékenysége is jelentős: fordít a távolkeleti népek irodalmából, s az európai irodalomból is. O Főbb versgyűjteményei: Vsztretyimszja na Vosztöke ('Találkozunk Keleten', 1958); Sztyihi ('Versek', 1962); V tajge nye piacsut ('A tajgán nem sírnak', 1965); Poverity sznyegu ('Hinni a hónak', 1967); Jolki zeljonije ('Zöld fenyők', 1969); Sznyezsnaja baba ('Hóember', 1972) ;Pomnyu ('Emlékezem', 1974). Magyarul: 2 vers (Rab Zs., Rónay Gy., Várj reám, anto., 1975); 6 vers (Rab Zs., Ablak a tavaszi térre, anto., 1975); 10 vers (Bede A., Veress M., Szovjet Irodalom, 1976, 1.). O írod.: A. Mihajlov: Ricari nyemedlennovo gyejsztvija (Znamja, 1970, 8.); Veress M.: Kazakova titkai (Szovjet Irodalom, 1976, 1.). Muzslay László Kazan, Elia; Elia Kazanjoglous (családi név), (Konstantinápoly, ma Istanbul, Töröko., 1909 — ), amerikai (USA) filmrendező, színész, forgatókönyvíró. Családjával 1913-ban vándorolt ki az USA-ba, ahol egyetemi tanulmányai után 1932-ben a New York-i Group Színházhoz szerződött segédrendezőnek, színésznek. 1938-ban Londonban vendégszerepelt, s 1941-ig eredeti színházánál rendezett. Az ő interpretálásában került színre — többek között — F. Werfel: Jakubowsky és az ezredes (1944); A. Miller: Édes fiaim (1947); T. Williams: A vágy villamosa (1947; filmváltozat: 1951); A. Miller: Az ügynök halála (1949); T. Williams: Macska a forró háztetőn (1955) c. színműve. 1948-ban megalapította és 1962-ig L. Strasberg-