Világirodalmi lexikon 6. Kamc–Lane (1979)
K (folytatás) - Koidula, Lydia; Lydia Emilie Florentine Jannsen - Koikawa Harumachi - koiné irodalom - koiné szüllabé - koin irodalom
KOMI földön, különösen a szocialista országokban is nagy sikert aratott. Ugyanilyen fogadtatásban volt része két regény dramatizálásának (K. Capek: Valka s mloky, 'Háború a szalamandrákkal', 1962; J. Verne: Gesta kolem sveta za 80 dna, 'Nyolcvan nap alatt a világ körül', 1962) is. Egyéb fő drámái: Sbohem smutku ('Isten veled, szomorúság', 1958); Tretí sestra (színmű, 1960, Páldy L., A harmadik nővér, Nemzeti Színház, 1963. dec. 6.; kézirat: SzJH); Dranácz ('Tizenkettő', 1963); August, August, August (1967). O Magyarul még: 1 vers (Vámosi P., Széphalom, 1956, 2.); 1 karcolat (Palotai E., Hét, 1960, 6.). Irod.: J. Kopecky: Befejezetlen harcok (1963). Zádor András Koldula, Lydia (írói név); Lydia Emilie Florentine Jannsen (családi név); (Vana-Vandra, 1843. dec. 24.—Kronstadt, 1886. aug. 11.): észt költő- és írónő. Apja, J. W. Jannsen a 19. sz.-i észt művelődéstörténet kimagasló alakja, akinek párnui, majd tartui otthona a kibontakozóban levő észt irodalom egyik központja volt. Koidula 1861-ig a párnui német líceumban tanult, 1862-ben pedig házitanítói vizsgát tett a tartui egyetemen. Ezután apjával dolgozott együtt a Parno Postimees, később a tartu Pesti Postimees c. újság szerkesztőségében. 1873-ban férjhez ment egy Michelson nevű lett katonaorvoshoz, aki Kronstadtban teljesített szolgálatot, ezért ott telepedtek le, és ott éltek Koidula haláláig. Irodalmi munkásságát német romantikusok fordításával és átdolgozásával kezdte a hatvanas évek elején. Az első eredeti észt színművek írójaként az észt dráma megteremtőjének számít. Sokrétű irodalmi munkásságából költészete képviseli a legmaradandóbb értéket. Élete utolsó másfél évtizedének a szülőföldjétől távol született, romantikus ihletettségű hazafias lírája világirodalmi mércével mérve is számottevő. O Krit. kiad.: Luuletused ('Versek', 1969). O Oroszul: Izbragmoje ('Válogatott művek', 1950). O Magyarul: 2 vers (Gyöngyösi J., Főv. Lapok, 1886); 1 vers (Vikár B., Élet 1894, 1.); 2 vers (Bán A., Uráli dalok, anto., 1939); 2 vers (Bán A., Északi vártán, anto., 1944); 10 vers (Képes G., Az észt irodalom kistükre, 1969). Irod.: Hunfalvy P.: Utazás a Balt-tenger vidékein (1871); J. Kross: Lydia Koidula (Az észt irodalom kistükre, 1969). Fehérvári Győző Koikawa Harumachi; Koikava Harumaesi (írói név); Kurahashi Juhei (eredeti név); Sakenoue no Furachi (névváltozat); (?, Shizuoka tart., 1744—Edo?, 1789. júl. 7.): japán író, költő, festő, a kusa-zoshi egyik fajtájának, a népszerű, olvasmányos kibyoshinak. ('sárga könyv') a megteremtője. 1775-ben adta ki a Kinkin sensei eiga no yume ('Arany -Arany úr álma a dicsfényről') c. első kibyöshit, amely tulajdonképpen a fiatalok elől rejtegetett, csak a felnőttek számára írt, a mindennapi élet visszásságait olykor könnyed, olykor szarkasztikus hangon megjelenítő elbeszélésfüzér. Művét — mint a kibyoshikat ezt követően általában — a szerző maga illusztrálta. Említésre méltók kyckái is. Mártonfi Ferenc koiné irodalom: azoknak a hellenisztikus irodalom korából származó görög irodalmi műveknek a csoportja, melyeket koiné ('közös') nyelven, az élőbeszédhez közelálló és akkor már az egész görög világban általános dialektusban írtak. Szemben a konzervatív-archaizáló irodalommal, amely az előkelő és művelt rétegek szemléletéhez és ízléséhez igazodott, s ezért műfajonként még őrizte a hagyományos dialektusokat, az olvasók és hallgatók szélesebb köréhez szólt. Első nyomai az i. e. 4. sz.-i prózában (ékesszólás, történetírás) tűnnek fel. Legjelentősebb és a görög nyelvű zsidó-keresztény irodalom további fejlődésében úttörő emléke a Septuaginta (*•Szeptuaginta). A köznapi és hivatali irodalom (levelek, jelentések, akták stb.), a papiruszleletek tanúsága szerint az i. e. 3. sz.tól kezdve úgyszólván teljes egészében ide tartozik. Az archaizálva előkelősködő és a népnyelvi irodalom ellentéte és harca mindmáig él a görög irodalomban. (»még görög irodalom III.) Falus Róbert koiné szüllabé: —közös szótag koin irodalom. A koinok a Tanganyika tó felől érkező protokoinok és a busmanok keveredéséből jöttek létre, és valaha az egész Fokföldet és Délnyugat-Afrikát benépesítették. Saját nevük koin-koin ('emberek'), elterjedt másik, némileg gúnyos nevük a hottentotta, mely az első holland telepesektől származik, és feltehetően egy korabeli állandóan ismételt refrénszerű szócskára utal, vagy a holland hottentöt ('dadogó, hebegő') szóval azonos. A hollandok dél-afrikai megtelepedése, majd a gyarmatosítás (17. sz.) eredményeként az 1700-as évek táján 45 — 50 millióra becsült komok a 20. sz. elejére mintegy 100 ezerre fogytak. I. Schapera 1930-ban megjelent könyvében mintegy 56 ezerre becsüli számukat. Kipusztulásukat köt-