Világirodalmi lexikon 8. Mari–My (1982)
M (folytatás) - Minor, Jakob - minőségjel - Minot, Laurence - Minovi, Modzstabá - Min Sin - minstrel
MINOR kiad.: 1898, fakszimile kiad.: 1926 — 1929). (—német irodalmi formák) O Kiad.: K. Lachmann— M. Haupt: Des Minnesangs Frühling (1857, 33. kiad. 1964); F. von der Hagen: Die Minnesinger (4 köt. 1838, új nyomás 1962 — 1963); H. Naumann- G. Weydt: Herbst des Minnesangs (1936); H. Maschek: Lyrik des spaten Mittelalters (1939); C. v. Kraus — H. Kuhn: Deutsche Liederdichter des 13. Jahrhunderts (2 köt. 1951 — 1958). O Magyarul: Tizenhét névtelen dal (Balogh K., Lovagköltők. Dalok a Minnesang virágkorából, 1935); Énekelj, aranymadár. Német lovagköltők antológiája (1960). O írod.: Der deutsche Minnesang (összegyűjtött tanulmányok, kiad.: H. Kuhn: Minnesangs Wende, 1952); H. Kolb: Der Begriff der Minne und das Entstehen der höfisehen Lyrik (1958); H. Fromm, (1961); R. W. Linker: Music of the Minnesinger and early Meistersinger (1962); Vizkelety A.: A „hohe Minne" dalai magyarul (Filológiai Közlöny, 1962, 3 — 4.) R. Grimminger: Poetik des frühen Minnesangs (1969); P. Wapnewski: Was ist minne. Studien zur mittelhochdeutsehen Lyrik (1975); J. Bumke: Ministeri -alitát und Ritterdichtung (1976). Vizkelety András Minor, Jákob (Bécs, 1855. ápr. 15.— uo., 1912. okt. 7.): osztrák irodalomtörténész. A milánói, majd 1884-től haláláig a bécsi egyetem német irodalomtörténet-tanára volt. Műveire a pozitivista szemléletmód jellemző. Főbb kutatási területei a német romantika, a sorstragédia műfaja és a német verselés voltak. Legjelentősebb munkája befejezetlenül maradt kétkötetes monográfiája: Schiller (1890). Főbb művei még: Studien zur Goethe-Philologie ('Goethefilológiai tanulmányok', 1880); Die Schicksalstragödie ('A sorstragédia', tan., 1883); Neuhochdeutsche Metrik ('Újfelnémet verstan', tan., 1893). Magyarul: A német irodalom Bécsben és Alsó-Ausztriában (Király P., 1886). Szász Ferenc minőségi státus; qualitas (latin megjelölés); poiotész (görög megjelölés); a tényállás körülmények szerinti minősülésének tisztázását követelő retorikai vitahelyzet. O (—státus) Lázár György minőségjel: —jel Minőt [minőt], Laurence (1300 k.— 1352 k), angol költő. Életéről pontos adataink nincsenek, működése 1333 és 1352 közé esik. Feltételezhetően katona volt, aki III. Edward király mellett részt vett a skótok és a franciák elleni háborúkban. Költeményeit, melyek változatos mértékekben íródtak, patriotizmus és királyhűség jellemzi. Bár költői értékük nem jelentős, élethű és aprólékos csataleírásai bevilágítanak a középkori háborúskodás természetébe. A költeményeket Th. Tyrwhitt fedezte fel egy 15. sz.-i kéziratban. Első kiadását J. Bitson szerkesztette: Poems on Interesting Events in the Reign of King Edward III. ('Versek III. Edward király uralkodása alatt zajlott érdekes eseményekről', 1795). Róna Éva Minovi, Modzstabá; Mugtabá Minovi (tudományos névátírás); (Teherán, 1900 —): perzsa filozófus, irodalomtörténész, író. A 30-as években a ,,Négyek" (Hedájat, Farzád Maszud, Alavi, Minovi) csoportjához tartozott; a haladó Tudehpárt irodalmi lapjának munkatársa volt, írói munkásságánál jelentősebb filológiai-kiadói tevékenysége (Gurgáni, Omar Khajjám) és számos irodalomtörténeti tanulmánya (többek között Firdauszíval, Szandival, Gurgánival foglalkozó cikkei). Déri Balázs Min Sin (1927 — ), Kirmán (Burma) író. A 2. világháború éveiben a felszabadító hadseregben harcolt a japán csapatok ellen. Az angol gyarmati malom lerázását követő években, a függetlenség első esztendeiben megjelent első elbeszéléseiben a burmai hadsereg minden áldozatot vállaló katonáiról és tisztjeiről írt. Legjobb elbeszéléseit a Lanbohma ('Úton', 1962) és a Tokhadounga dou ebo ('Amikor bajtársak voltunk', 1963) c. kötetben adta ki. A Lanbohma elbeszélései a városi szegénység életét ábrázolják. Néhány elbeszélése orosz nyelvű fordításban is megjelent. Bögös László minstrel [minsztrel], ménestrel; ménétrier ,a latin minister 'szolga' szóból), hivatásos énekes a 13 —16. sz.-ban Angliában, Skóciában, Észak-Franciao.-ban. A saját maguk költötte vagy mástól származó — többnyire epikus — énekeket hangszerkísérettel (húros hangszer, leginkább hárfa) adták elő, s bár túlnyomórészt egy udvar vagy egy várúr szolgálatában álltak, néha a városokat és falvakat járva az utca népének is énekeltek. Társadalmi helyzetük változó volt, sok közülük alacsony sorból származott. Angol földön J. v. Gaunt 1381-ben Tutburyben rendi szervezetet alapított számukra (Court of Minstrels), s helyzetüket törvényekkel is szabályozta. Szervezetük a hűbéri társadalom struktúráját utánozta: „királyt" választottak, aki ügyeiket négy tisztviselővel intézte, „udvarukban" költői vitákat rendeztek (—tenso, —jeu-parti). E testület hatásköre a környező Staf-