Világirodalmi lexikon 12. Rjab–Sez (1991)
S - Santhar Mok - Santi, Giovanni - Santiago, Airas Nunes de - Santiago, Joao Airas de - Santic, Aleksa
kialakítania a filozófia számára. Főbb művei még: The Sense of Beauty ('Szépérzék', esztétikai tan., 1896); Lucifer (tan., 1899); Interpretation of Poetry and Religion ('Költészet és vallás értelmezése', tan., 1900); The Life of Reason ('Az értelem élete', 5 kötet, 1905—1906); Three Philosophical Poets: Lucretius, Dante and Goethe ('Három filozofikus költő: Lucretius, Dante és Goethe', 1910); Scepticism and Animal Faith ('Szkepticizmus és animális hit', esszé, 1923); Poems ('Költemények', 1923); Platonism, and the Spiritual Life ('Platonizmus és a szellemi élet', tan., 1927); The Realms of Being ('A lét birodalmai', 1—4. kötet, 1942); The Idea of Christ in the Gospels, or, God in Man ('Krisztus-eszmény az evangéliumokban, avagy Isten az emberben', tan., 1946); The Poet's Testament ('A költő hagyatéka', versek, darabok, 1953); My Ilost, The World ('Vendéglátóm a világ', esszé, 1953); Letters ('Levelei', szerk.: D. Cory, 1955); Essays in Literary Criticism ('Irodalomkritikai esszék', szerk.: I. Singer, 1956); Animal Faith and Spiritual Life ('Animális hit és a szellemi élet', kiadatlan írások és kritikai esszék róla, szerk.: J. Sacis, 1967). O Magyarul: 1 esszé (Horváth L.: Az el nem képzelt Amerika, anto., 1974). O Irod.: W. Durant: A gondolat hősei (1931); V. M. Ames: Proust and Santayana: The Esthetic Way of Life (1937); G. W. Howgate: G. Santayana (1938); P. A. Shilpp: The Philosophy of George Santayana (1940); I. E. Seidler: Das philosophische System Santayanas (1953); T. Sprigge: Santayana: An Examination of His Philosophy (1974). Kicsi Sándor András Santhar Mok: -Szanthar Mok Santi [szánti], Giovanni, Sanzio (névváltozat), (Colbordero, Urbino köz., 1430 és 1440 k.—1494), olasz festő, Raffaello Santi édesapja. Federico da, Montefeltro urbinói udvarában dolgozott. Művei Piero della Francesca és a flamand festők hatását tükrözik. Nagy jelentőségű Cronaca rimata ('Verses krónika', 1482 után) c. könyve, amelyben a kor legnagyobb festőinek életét és munkásságát írta le kronológiai sorrend nélkül. Főként Mantegnát csodálta és elsősorban az udvarhoz közelálló művészekről szólt. O Magyarul: 1 vers (Rónai M. A., Nyolc évszázad olasz költészete, 1957). O Irod.: G. C. Argan: Storia dell'arte italiana (1982). Ordasi Zsuzsa Santiago [szentiágy], Arias Nunes de (13. sz.): portugál trubadúr. X. (Bölcs) Alfonz kortársa, Santiago de Compostela papja volt, ismerte jól a provanszál nyelvet, s trubadúrénekeit is ezen szerezte. A híres Avelanegras frolidas ('Virágzó mogyoróág') szerzője. Egyed Orsolya Santiago [szentiágy], Joao Arras de: portugál trubadúr. A 12. és a 13. sz. fordulója táján élt. Ötven szerelmi éneket (cantiga de amor), huszonöt barátdalt (cantiga de amigo) és tíz átok- és gúnyéneket (cantiga de escarnho e de maldizer) tulajdonítanak neki. Egyed Orsolya Santic [santity], Aleksa (Mostar, 1868. máj. 27.—1924. febr. 2.): szerb költő. Ljubljanában és Triesztben járt kereskedelmi iskolába, majd 1883-ban visszatért Mostarba, ahol J. Ducié-tyal és S. Corovictyal szervezte a nemzeti művelődést és irodalmat („Mostarski krug"). „Gusle" néven énekkart alapítottak (1888), és elindították a Zora c. irodalmi lapot (1896—1901). O Santic igen fiatalon, 1886 körül kezdett verselni, művészete korábbi szerb költők, B. Radicevic, J. J. Zmaj és V. Ilic hatása alatt fejlődött. Autodidakta volt, tapasztaltabb irodalmi és kritikai vezetés híján sokáig nem tudott elszakadni költői példaképeitől. B. Popovic éles kritikája (1901) azonban hirtelen fordulatot idézett elő költészetében. Attól kezdve Santié az elégikus motívumok és a hazafias témák eredeti hangú költőjévé fejlődött, a közvetlenül feltörő érzelmek és a spontán kifejezésmód líráját, a „lírai én" és a külső világ összeolvadásának igazi bensőséges költészetét művelte. Hazafias verseket főként a balkáni háborúk idején írt (1912—1913). Új, modern kifejezésmódjával a szerb költészet egy nagyon termékeny lírai műfaját újította meg, a költőtárs, J. Ducsé szavaival élve „befejezte a Zmaj-korszakot". A 20. sz. elején, a modern szerb költészet korában, modern változatban énekelte meg a hagyományos témákat és motívumokat: a szerelmet és a hazaszeretet, az ifjúság elégikus visszaidézését és a természet bensőséges átélését. Ebben a műfajban olykor egy-egy szimbolista megérzéstől áthatott költeményt is írt, de verseinek túlnyomó többségében a közvetlen inspiráció költője maradt, hangvételében a lírai népköltészettel és a Vuk felé forduló szerb költőelődökkel rokon. Fontosabb művei: Pjesme ('Költemények', 1891); Na starim ognji Stima ('Régi tűzhelyeken', költ.ek, 1913); Pjesme ('Költemények', 1919); Pjesme ('Költemények', 1925); Hasanaginica ('Hasszán aga felesége', verses dráma, 1911); Andjelija (verses dráma, 1912). Dragila Zivkovic